Somogyi Néplap, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-22 / 274. szám
Kinek vannak fenntartásai N emrég a Magyar Tudományos Akadémia vezető tudósai beszélgettek arról, hogy a tudományos testület megvitatta a párt kongresszusi irányelveit. Véleményt kért a párt. A tett önmagáért beszél — a pártirányítás és a társadalom különböző rétegeinek dinamikus és dialektikus viszonyát tükrözi. A vélemény — egyben a tett igazolása is — segítő szándék, tudatosan vállalt politikai elkötelezettség. S ez hű tükre és egyben lecsapódása is az értelmiség legjobbjai, — hogy így nevezzük — »platform-struktúrájának« is. Egy helyütt mégis ott volt a kérdőjel — a nép részeként, vagy a néppel együtt? — kérdezték. Előrebocsátom, az idézés pontatlan így, vagy inkább átfogalmazott. Persze, nem véletlen az ilyen absztrakció. Az irányelvekben ugyanis ez áll: A magyar értelmiség a nép részeként a néppel együtt építi a szocializmust. Ebben a fogalmazásban koránt sincs semmiféle szimbólum (hacsak abban az értelemben nem, hogy minden szó szimbólum), és nem is paradox, hanem világos és egyértelmű helyzet, társadalmi valóság tükre. A vagy — kötőszó hozzáképzelés, de ez sem véletlen (ezzel fogalmazták az idézetet paradoxonná). Mert mi az akadémikusok fenntartása? Ha egyszer azt mondjuk, hogy az értelmiség a nép része (ez pedig valóság, hiszen jelenkori értelmiségünk legnagyobb részét a származás gyökérzete, de még inkább — és ez nem feltétlenül a származástól függ — a tudatos politikai meggyőződés, a sorsközösség vállalása kapcsolja a néphez és teszi a nép részévé), akkor miért a hozzáfűzés, hogy a néppel együtt? Részeként vagy együtt? — született a kérdés. Jó, hogy így született a kérdés, és jó, hogy fenntartásuk volt akadémikusainknak. Mert ez azt bizonyítja, hogy minden olyan nézetet elutasítanak, amely feltételezné, hogy nem a néppel együtt. Csakhogy az irányelvekben leírtak — valós társadalmi helyzet és nem fel- tételezések. Éppen ezért értelmiségünk vezetőinek a fenntartása pontosan a társadalmi valóságra kell irányuljon! Es arra kötelezi az értelmiséget, hogy sokkal nagyobb önvizsgáElakadásjelzők az NSZK-ba Több mint félmillió darab elakadásjelző gyártását és csomagolását fejezik be november végén Marcaliban az Óbudai Gépipari Ktsz helyi telepén. Az elakadásjelzők szalagszerű termelését májusban kezdték el, s a kész darabokat a szerződés alapján mind az NSZK-ba szállítják. Az elakadásjelzők legfontosabb alkatrésze az az importból származó prizma, amely a háromszögletű jelzőket határolja, és kitűnő fényvisszaverődést biztosít. Az aljszerkezetet pedig saját anyagból készítik. Képünkön a munka utolsó fázisa, a csomagolás látható. latot tartson. Mert amit ez a fogalmazás takar — az éppenséggel nem a párt értelmiséggel szembeni fenntartásait, hanem az értelmiség szűk rétegének fenntartásait, lényegében a néppel együtt tagadását kifejező nézeteit tükrözi. És az ilyen irányú fenntartásra, mely alapjában véve nem veszi figyelembe a nép érdekeit, jogos és szükséges, hogy így reagáljon (közvetett úton is) minden értelmiségi (s ez általánosabb), aki vállalja, hogy a néppel együtt építi a szocializmust. És, hogy mennyire nem a pártnak vannak fenntartásai, azt bizonyítja az is, hogy vitára bocsátották irányelveit... Arra kell tehát felelnie az értelmiségnek, hogy melyek azok a nézetek, amelyek saját rétegén belül jelentkeznek oly módon, hogy kinyilvánítják: nem vállalják a néppel együtt az építést. Miről van szó pontosan ? Arról, hogy sokan elméletileg (még gyakrabban szólamokban csupán) elfogadják a nép, a munkásosztály vezető szerepét, de tiltakoznak annak gyakorlati megnyilvánulása, megvalósulása ellen. Tulajdonképpen ellenzik a gyakorlat- -nak azt a rendszerét, amelyben a népnek, a társadalom osztályának és többi rétegének ez a — egyszerűen fogalmazva — mecénási szerepe érvényre jut. Autonómiát követelve a tudománynak. Minden »vállalás« így holt szőcséplés csupán, nem veszi figyelembe a társadalmi munkamegosztást, az alapvető mozgástörvényeket, az össztársadalmi szükségleteket. Elvárják, hogy ez a mecénás biztosítsa a kutatáshoz, az íráshoz' az alkotáshoz szükséges feltételeket, de ne érvényesítse a mecénási jogait. Valójában szinte háromnegyedére szűkíti a dialektika egészét — nagyon is egoista módon. Ezt értjük tehát némely »tudósok« autonomitás igénye alatt. A kor irodalma is vallja a pártosságot. Tulajdonképpen az osztálytársadalmak egész rendszerében, az eddigi történelem sohasem teremtett precedenst ilyen autonomitás- ra. T ársadalmunkban még.inkább szükséges, hogy a nép gazdája legyen tudományának és eredményeinek. És a tudomány legjobbjai világosan bizonyították, hogy vállalják a gyakorlatot is, mert korántsem valamiféle passzív alávetettségről, hanem nagyon is demokratikus megvalósulásról van szó. Arról, hogy ezt minél inkább és minél szélesebben megteremtse a társadalom — de nem izolációval és nem autonomitásban. Sokféle a fogalmazás — volt már arra is példa, hogy szocialista Kitbizományt emlegettek. Ez naív utópia marad. A tudományok biztos fejlődését a nép teremti meg — élnie kell tehát, és él is mecénási jogaival. Remények, tervek, gondolatuk Somogyi fiatalok klubja Keszthelyen A közelmúltban a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen megalakult a somogyi fiatalok klubja. Az észak-somogyi tsz- szövetség vállalta, hogy patro- asmtj nálja, segíti a fiatal klub sike- rés tevékenységét. Valami elkezdődött. Valami, ami régi kívánságuk volt a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen tanuló somogyi hallgatóknak és tervük volt a megye mezőgazdasági irányítóinak is. Valaki úgy fogalmazta: »Legyen egy klub, amelyik összeköti a hallgatókat a szülőfölddel és a jövendő munkahellyel.« Ennél tömörebben, kifejezőbben talán nem is lehetett volna meg“- fögalmazf.l a célt. S ez a cél nem önmagáért való valami, találkozik és összefügg azzal a feladatunkkal, melyet úgy szoktunk fogalmazni: fokozzuk, növeljük mezőgazdaságunkban a szellemi tőkét. Mert Somogy mezőgazdaságában — kivált termelőszövetkezeteinkben — meglehetősen kevés agrárszakember dolgozik. A szakemberhiány hátrányaival, tarthatatlanságával ezúttal nem kívánok foglalkozni — annyi bizonyos, hogy súlyos gondjaink megszüntetésének egyik módszere ez is: az egyetemi klub. Az első összejövetelen egy különös képletet írtam fel magamnak : »Tenni akarás -jtenni akarás = eredmény.« Akaratlanul is papírra kívánkozott ez, mert bár az ismerkedésé volt ez az első összejövetel, mégis egykettőre olyan légkör, olyan hangulat alakult ki, amire azt szokták mondani: megdobogtatja az ember szívét; itt akarnak valamit, kezdeményeznek — mindannyiunk érdekében. Szinte felsorolni is lehetetlen, hogy mi minden került itt szóba. Idézhetnék gondolatokat a jelenlevő megyei vezetők részéről ehangzott tájékoztatóból, melyek mind-mind igazolják a megye részéről az őszinte tenni akarást. De talán inkább róluk szólok, hallgatókról, akiknek a kérdéseiből, kéréseiből formálódott a klub feladata, jellege, akik igen érdekes, a jövőre nézve feltétlenül hasznos javaslatok sorát vetették föl. Mint a kövek közül felbuggyanó forrás, úgy buzogtak a friss, újszerű ötletek: »Jó lenne, ha a szövetség, a megyei vezetés támogatásával, mód nyílna arra, hogy egy-egy gazdaságot megtekinthessen a klub. Abból tanulunk, amit látunk.« »A tudományos diákköri munkánk során szívesen foglalkoznánk olyan mezőgazdasági témákkal, melyek közvetlenül érintik Somogyot. Ilyen munkára készséggel vállalkoznánk, így lényegében már a tanulmányi idő alatt is tudnánk segíteni megyénket.« »Szerintem úgy lenne jó, ha a A klub első összejövetelén. tsz-szövetség és a klub együttműködési szerződést kötne. Ebben elviekben kidolgoznánk egy munkaprogramot. Nagy szükségünk lenne például olyan klubfoglalkozásokra, amelyekben egy-egy témában megyei vezető tartana tájékoztatást.« »Van nekünk az egyetemen egy pinceklubunk. Szerintem hasznos lenne, ha a szakmai program mellett speciális somogyi kulturális programot is rendezhetnénk.« »Mi nagyon örülünk ennek a lehetőségnek, a klub megalakulásának. A szorosabb, rendszeres kapcsolat, a kölcsönös látogatások mindenképpen segítenek az életre nevelésben, valóban közelebb kerülünk szűkebb szülőhazánkhoz, és részletesebben, jobban megismerhetjük azt a. helyet, ami talán jövendő munkahelyünk lesz...« A sok közül néhány kiragadott vélemény. Jó volt hallani őket, mert a tenni akarásról, a hasznosnak ígérkező kezdeményezésekről beszéltek. Valami elkezdődött. Valami, ami régi kívánság volt. Bárcsak méltó folytatása lenne ennek a lelkes kezdetnek ! V. M. Beiskolázási gondok A lányokat nem lehet kihagyni Statisztikai előrejelzés: 1969-ben-6300 fiatal végzett a megye általános iskoláiban, 1971-ben várhatóan 5400-an fejezik be tanulmányaikat, a negyedik ötéves terv végére pedig előreláthatóan négyezer-kétszáz fiatal kap bizonyítványt. SOMOGY vállalatai és termelőszövetkezetei egyre inkább érzik, hogy a műszaki és a technikai fejlesztés elengedhetetlen feltétele a megfelelő számú és jól képzett szakmunkás* Igényeik évről évre emelkednek. Jelentősen nőtt az utóbbi tíz évben a beiskolázott szakmunkástanulók száma is: 1960-ban 1092, 1969ben pedig már 3100 fiatal kezdte meg a különböző szakmák elsajátítását. 1969-ben volt (az általános iskolát végzettek szempontjából) a demográfiai csúcs, a beiskolázás lehetőségei is tetőztek. S míg a vállalatok’ igénye fölfelé ível, addig a beiskolázási forrás apad. (Évente háromnégyszázzal kevesebben kerülnek ki az általános iskolák padjaiból.) A feszültség már most jelentkezik. Az 1971/72-es tan75 évvel ezelőtt, 1895 novemberében fedezte föl Wilhelm Konrad Röntgen német fizikus az ún. X sugarakat, amelyeket az ő tiszteletére röntgensugaraknak neveztek el. Talán maga Röntgen sem tudta, milyen nagy jelentőségű volt a fölfedezése, nem is sejtette, milyen csodálatos fegyvert adott a technika és az orvostudomány kezébe. Mi is a röntgensugárzás? A röntgensugárzás elektromágneses rezgés éppúgy, mint a hő, a fény sugarai. Sebességük a fénnyel egyezik, de a rezgés száma jóval nagyobb, így a röntgensugarak hullámhossza sokkal kisebb. A röntgensugarakat elektromossággal röntgencsövekben állítjuk elő. A röntgensugarak fontosabb tulajdonságai: 1. Láthatatlanok, érzékszervünkkel nem észlelhetőek. 2. A tér minden irányában gömbszerűen sugá- rozódnak. 3. A testeken áthaladnak és áthaladásuk közben részben elnyelődnek. E tulajdonságuk folytán alkalmazzák az orvosi gyakorlatban. 4. A fényérzékeny lemezeken olyan elváltozásokat hoznak létre, Hetvenöt éves a röntgen mint a látható sugarak. 5. Egyes anyagokat fluoreszkálásra bírnak, ezért alkalmazzuk tárgyak, ill. emberi test átvilágítására. 6. Az élő szervezetben biológiai elváltozásokat hoznak létre, e tulajdonságukon alapszik a röntgensugarakkal való gyógyítás. Az első alkalmazó a fölfedező professzor, Röntgen volt. Kísérletezés közben felvételt készített a vadászfegyveréről, és a felesége kezéről. A két felvételén jól látni a kézcsontok struktúráját és részben a lágy részeket is. Kezdetben a röntgensugarakat betegségek felkutatására használták. A vizsgálatok közben megfigyelték, hogy a többször vizsgált területeken elváltozások keletkeztek a bőrön, így jöttek ró, hogy gyógyításra is alkalmasak, főleg daganatok kezelésére., Bebizonyosodott azonban az is, hogy a röntgen- sugárnak a szervezetre káros hatása is van, ezért gondot okozott az adagolása. Kezdetben a dózis mérésére nem voltak megbízható eszközök. Az elején sokan nem hittek a sugár károsító hatásában, ennek következtében sok kutató, ill. orvos sugársérülést szenvedett. Az ismert és ismeretlen úttörők áldozatos munkájának köszönhető, hogy a röntgenoló- gia óriási fejlődést ért el. Jelenleg speciális műszerekkel, az ún. dózismérőkkel a legnagyobb pontossággal lemérhető a sugáradag. Ennek köszönhető a röntgensugár-védelem alapos ismerete. A primitív röntgenkészülékeknél igen nagy sugárvédelemre volt szükség, ezért ólomsisakot, ólomszemüveget, ólomkötényt és kesztyűt használtak. A röntgenvizsgálathoz beöltözött orvos úgy nézett ki, mint a csatába induló keresztes lovag. A' modern technika ezeket a nehézségeket is megoldotta. Ma már, ahol röntgen tévével végzik a vizsgálatokat, a sugárvédelem összehasonlíthatatlanul jobb. Magyarországon a kaposvári megyei kórházon kívül csak néhány kórházban van ilyen vizsgáló berendezés. A röntgenológia — az orvostudomány egyik legfiatalabb ága — rendkívül nagy és gyors segítséget adott a többi szakmának. Neki is köszönhető, hogy a betegségek fölfedezésében és gyógyításában a medicina olyan magas színvonalat ért el. A radiológia segítségével az emberi szervezet olyan részébe is be lehet hatolni, és azokat vizsgálni, amelyeket semmiféle más módszerrel nem vizsgálhatunk. Elképzelhetők lettek volna röntgenvizsgálat nélkül a tü- dőgümőkór elleni küzdelemben elért eredmények? A csonttörések gyógyításában nélkülözhetetlen a röntgenvizsgálat. Hol tartana ma még az agy-, ér- és szívsebészet röntgenológia nélkül? Kidolgozás alatt van a női emlőrák, e szörnyű betegség korai stádiumának kimutatása röntgenfelvétellel. Még sok példát tudnék ezzel kapcsolatosan felhozni. A félreértések elkerülése végett szeretnénk megjegyezni hogy a röntgensugár — mint a többi gyógyszer — helyes adagolása áldásos, túlzott használata pedig káros a szervezetre. Ezért a vizsgálatok szükségességét bízzuk mindig az orvosokra. Somogybán az első röntgen- készülékeket 1907-ben Kaposváron állították fel. 1945-ig a megyében 13 készülék működött. Közvetlenül a felszabadulás után államunk nem volt olyan anyagi helyzetben, hogy az igényeknek megfelelő röntgenberendezéseket biztosítsa. 1945-től 1965-ig a röntgenkészülékek száma 32-re emelkedett, az utolsó öt év alatt pedig számuk megduplázódott. Jelenleg 63 röntgenkészülék áll a betegellátás szolgálatában, melyek megfelelnek a legmodernebb követelményeknek. Ez elsősorban a megye, valamint az Országos Röntgen, és Sugárfizikai Intézet vezetőit dicséri, akik rendkívül nagy anvagi és erkölcsi segítséget nyújtottak, hogy a megye röntgenhálózatát országosan is elismerjék. Dr. Iliev Ilia évben a vállalatoknak és termelőszövetkezeteknek 4500 első éves szakmunkástanulóra lenne szükségük, ezzel szemben az 5400 végzősből mindössze 2700 fiatalt lehet szakmákba beiskolázni. Komoly problémát jelent ez a megyei munkaügyi osztálynak, az intézeteknek'^s a vállalatoknak is. A munkaügyi osztály a megye munkaerő- helyzete és a vállalatok foglalkoztatási perspektívái szerint igyekezett megállapítani, hová, mennyi első évest irányítanak. A statisztikai előrejelzés azonban minden munkaerő-problémával foglalkozó -,zerv, intézmény és vállalat figyelmét fölhívja: felelősséggel állítsák ősszé képzési tervüket, elsősorban szükségleteiket ítéljék meg reálisan. A megye dinamikus fejlődése megköveteli, hogy valamennyi ágazat megkapja az előrelépéshez szükséges szakemberlétszámot. A feszültség enyhítésének egyik módja: a különböző ágazatok összehangoltan vessék papírra elképzeléseiket. Az előrelátó tervezésnél pedig elsődleges szempont: bevonni a lányokat a szakmunkásképzésbe! Meg kell kedveltetni velük a szakmákat. A tanácsok és az intézetek segítségével a vállalatok sokkai alaposabb és színesebb propagandát fejtsenek ki a lányok körében. A munkaügyi osztály már elkészítette az 1971/72-es pályaválasztási füzetét, amely a nyomdából decemberben az iskolákba, üzemekbe kerül. Ebben a füzetben már azok az adatok szerepelnek, amelyeket a munkaügyi osztály a lehetőségek és az igények gondos mérlegelése alapján jóváhagyott. A VÁLLALATOKNAK a negye kiegyensúlyozott fejlődését kell szem előtt tartaniuk, és akkor nem érheti őket meglepetés a következő tanév beiskolázási keretszámaival kapcsolatban sem. Helyes lenne azonban, ha a gimnáziumi osztálylétszámok megállapításánál is figyelembe vennék a megye demográfiai mutatóit. B. Zs. SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1970. november 22.
