Somogyi Néplap, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-18 / 270. szám
KONGRESSZUS ELŐTT 11 munka és a munkás rangja RH'ők barátsága »A negyedik ötéves terv ... az egy főre jutó jövedelem 25— 27 százalékos, az egy keresőre jutó reálbér 16—18 százalékos növelését irányozza elő. A munkások és alkalmazottak, valamint a parasztok jövedelmének növekedési üteme azonos legyen ... Az átlagosnál nagyobb mértékben emelkedjék a jól dolgozó, a társadalomnak többet nyújtó munkások és alkalmazottak keresete, termelőszövetkezeti tagok jövedelme. A differenciálás az általános kereseti színvonal emelkedésével együtt, fokozatosan mehet végbe ... « (Az MSZMP Központi Bizottságának X. kongresszusi irányelveiből.) A pártalapszervezetek kongresszusi irányelveket megvitató és vezetőséget választó taggyűlésein, a járási, városi, megyei pártértekezleteken a legtöbbször szóba kerülő témák egyike volt a jobb munka, s ezzel a jobb munkások fokozott megbecsülése, az anyagi és erkölcsi elismerés növelése. Nem lehet kategorikusan kijelenteni, hogy a fizikai munka megbecsülése nem fejlődött az elmúlt években. Ugyanakkor azt sem lehet állítani, hogy minden rendben van ilyen tekintetben. VÁLTOZÓ JÖVEDELMEK Vannak jól, közepesen és rosszul kereső munkásrétegek. Vannak jól, közepesen és szegényen élő munkáscsaládok. Nem a szavakkal játszottunk föntebb, hanem érzékeltetni kívántuk, hogy a munkásosztályon belül is jelentősek az eltérések, akár a kereseteket, akár a család egy-egy tagjára jutó jövedelmeket tekintve. A harmadik ötéves terv eddig lezárult négy esztendejében a reálbérek évi átlagban 3,1 százalékkal, a társadalmi juttatásokat is tartalmazó és a foglalkoztatottság változását is magában foglaló reáljövedelmek pedig 5,1 százalékkal emelkedtek. E növekedési ütem jóval nagyobb, mint amelyet a m sodik ötéves terv esztendeiben sikerült elérni. A jövedelmek általános növekedése azonban nem jelenti azt, hogy a munkásosztály minden tagja, minden munkáscsalád jobban, könnyebben él, mint három vagy öt esztendeje. Ezt egyrészt bizonyítja az, hogy azoknak a családoknak a kategóriájában, amelyeknél az egy főre jutó jövedelem nem haladja meg a havi 800 forintot, még mindig sok munkáscsalád található, másrészt az, hogy a bérek nem eléggé differenciált emelése továbbra is gyakran összemossa a jó és a gyenge munkás közötti határvonalat, s ilyen esetben a jó munkát végző életszínvonalának emelkedésében alig, vagy egyáltalán nem mérheti le munkája értelmét. A MÉRCE: AZ ÉRTÉK Igazuk van azoknak, akik joggal követelik, az anyagi elismerés mércéje a végzett munka társadalmi haszonssá- ga, értéke kell legyen. S e mércétől soha, egyetlen esetben és sehol sem lehet eltekinteni. Csakis ez a mérce felei meg a munkások — s általában a becsületes emberek — igazságérzetének, erkölcsének, mert hiszen amennyire nem irigylik a feltaláló, a nagy tehetségű színész és más alkotó jövedelmét, a gyárat felvirágoztató igazgató vagy műszakiak keresetét, annyira felháborítónak tartják a haszonlesők, a konjunktúralovagok manpulációit. Érdemes azonban itt néhány mondat erejéig elidőzni. Amelle , hogy tökéleteáen igazat kell adnunk azoknak, akik szenvedélyesen bírálják a gazdasági élet e vadhajtásait, s követelik azok minél határozottabb és minél előbbi nyese- getését, hangsúlyoznunk szükséges azt is, hogy a fizikai munka fokozott megbecsülése nem állítható szembe más tevékenységek anyagi elismerésével. Nem arról van tehát szó, hogy kapjon kevesebbet a mérnök, a közgazdász, a százak munkáját irányító középszintű gazdasági vezető, a gyár, a vállalat egészét dirigáló igazgató és helyettese, hanem arról, hogy a bérpolitika tökéletesítésével, a jövedelemelosztás korszerűsítésével, a törvé- n> js rendelkezések szigorú betartásával, fokozott ellenőrzés- •el az adózási rendszer egyértelműbbé tételével kell megteremteni azokat a kereseti és jövedelmi viszonyokat, amelyek éppúgy megfelelnek a a munkásosztály érdekeinek, mint a társadalom egészének. Ez azonban még mindig csak a dolgok egyik része. A másik rész az, hogy fokozatosan úgyan, de az eddigieknél sokkal következetesebben szükséges érvényt szerezni a munkások körén belül is a differenciálás elvének. Napjainkban ugyanis, bár mindenki egyetért a jó és a gyenge munka és munkás megkülönböztetésével, ha ennek gyakorlati érvényesítésére kerül a sor, a nagy többség amellett áll ki, hogy ne néhányan kapjanak többet, hanem inkább többen kapjanak kevesebbet. Ennek következménye, hogy a betanítást nem igénylő munkát végzők keresete alig marad el a betanított munkásokétól, s hogy ez utóbbiak szintén alig valamivel kevesebbet keresnek, mint a szakmunkások. A TÖBBÉRT TÖBBET A munkásosztály egészének helyeslésével találkozott — s ez ismét példa a munkásosztály érdekeinek érvényesítésére — a párt- és a kormányve- zetes ama határozott álláspontja, amely szerint a vállalati nyereség gyarapodásával arányban kerüljön első helyre a munkások közötti keresetek differenciálása, a jelenlegi bérskála széthúzása. Aki többet tud, nagyobb rutinnal dolgozik, aki igyekvő és szívvel- lélekkel végzi dolgát, az ne kényszerüljön arra, hogy mel- .kállással, fusizással növelje jövedelmét, hanem találja meg számítását a gyáron belül, azaz a többért ott kapja meg a többet. Ha ennek fokozatosan s mindenütt érvényt szereznek, ha majd a munkások éppúgy, mint a társadalom egésze azt tapasztalhatja, hogy a kiváló képességű, kvalifikált szakmunkás a képessége legjavát adva a kétszeresét, a háromszorosát is megkeresi annak, mint a rutinmunkát vé„ ", /agy az önállótlanul, ímmel- ámmal dolgozó, akkor a fizikai munka megbecsüléséről már nem kell sok szót ejteni, hiszen beszédesen vallanak aril a tények. A munka és a munkás rang- i természetesen nem kötőd hét kizárólagosan a bérekhez. Közrejátszik ebben az erkölcsi elismerés sokféle lehetőségének kihasználása éppúgy, mint a párt és a kormány szociálpolitikájának érvényesítése. Ez utóbbira gondolva és a példákat találomra választva hivatkozhatunk a családi pótlék tervezett emelésére, a nyugdíjrendszer fejlesztésére, a munkakörülmények javítására, elsősorban a nehéz fizikai igénybevételt megkövetelő, illetve az egészségre ártalmas munkakörökben, s az egészségügyi és szociális ellátás egyéb területein tervezett fejlesztésekre. A fizetési borítékon kívül is tehát növekszik a társadalom elismerése a fizikai munka és a munkások iránt. S ha ez az eddigieknél is következetesebbé, világosabbá válik, ha a munkásosztály kevésbé tudatos tagjai számára is felismerhetővé lesz, akkor a ma még nemegyszer megkérdőjelezett mondat, hogy anyagi és erkölcsi értelemben rang-e munkásnak lenni, kijelentő módba kerül, mert tények serege bizonyítja majd a kijelentő mód jogosságát. Bét a ín írás A Latinra brigád kaiinviiibau — Találkozó a munkapad mellett Egy brigád álma teljesült Sok-sok levél, távirat, ajándék, díszhelyen őrzött vándorzászló után személyesen találkozott a két testvérüzem brigádja. A barátság először a két gyár között szövődött három évvel ezelőtt, amikor az első üzemi turistacsoporttal Kalinyinba utaztak a Villamossági Gyár vezetői. A soksok kedves ajándék között ott volt egy vörös vándor- zászló, melyet a Kalinyini Ezt a zászlót kaptuk Nyináéktól. Villamoskészülék Üzem szakszervezeti bizottsága küldött a KMP jubileumi tiszteletére kibontakozott munkaverseny legjobb szocialista brigádjának. A vezérlőberendezés műhely La- tinca Sándor brigádja került az első helyre, ők kapták meg a kalinyiniak ajándékát is. Decemberben kalinyini pártmunkásküldöttség járt a gyárban, s az öt munkásnő megkérte a kedves vendégeket, hogy vigyék el a testvérüzem legjobb brigádjának a vándorzászlót. A szocialista brigád ajándékát Nyina Vasziljevna Zalan héttagú brigádja helyezhette el a lenini sarok mellett. Levelek és táviratok mentek és jöttek, s egyre többször került szóba Kaposváron és Kalinyinban: be jó volna, ha egyszer találkozhatnánk. Ez az alkalom a szakszervezeti bizottság javaslatára a november 4-i moszkvai—kalinyini túristaút lett. A vállalat megjutalmazta a kongresszusi munkaversenyben is élen álló brigádot a szovjetunióbeli utazással. Striteczky Éva, Sörös Józsefiül, Egerszegi Imréné, Somogyi Erzsébet, Márkus Mi- hályné a repülőgépen, MoszkAZ EMBEREKÉRT Az igazgató csak hírből ismerte Somogyot: akkor jött ide, amikor építeni kezdték a gyárat. A megye első nagyüzemének — a textilműveknek — a gondjait azonban az ünnepélyes alapkőletétel óta magára vállalta Róna Imre. Ott volt, amikor az első gépek forogni kezdtek, s amíg épült a gyár, hetekig száraz koszton egy tárgyalóasztal nagyságú irodában vitatkozott, érvelt a határidőkért. És soha nem gondolt arra, hogy itt kellene hagyni az egészet, Jól fűtött, tágas irodában beszélgetek most Róna Imre igazgatóval. A múltról kevés szó esik: halk duruzsolással a jelen gondjait küldi a gyár az irodába. Nem kicsik ezek: a három műszak meglehetősen sok munkaerőproblémát jelent. Az" orsók nem állhatnak meg: szükség van a termékekre. Az orsók mellé emberek is kellenek, hogy a csomagoló- ból még több termék induljon útnak. Az igazgató most örül, mert bízik abban, hegy a negyedik ötéves terv több milliárdos könnyűipari beruházásából a Pamutfonó-ipari Vállalat is kap, s akkor termelékenyebb gépek, többet tudó, kevesebb embert foglalkoztató berendezések kerülnek a munkatermekbe. A terv már készül erre: nyolcvanmillió forinttal számolnak az öt év alatt. Akkor a gyár megint a legkorszerűbbek közé tartozik. — Nem ez lesz az első eset, hogy felújítjuk a gépeket — mondja. — De föl kell újítani, mert csak így tudunk megfelelni az igényeknek. A gyárról — ha kérdezik — mindig szívesen beszél. Életének egy darabja, ' örömei, gondjai fűződnek hozzá, s a gyáron keresztül a megyéhez is kötődik. Amikor arról kérdem, mi fogta meg itt Somogybán, miért maradt immár húsz év óta, halkan felel: — Az emberekért. Somogybán először a vidám, rendszerető embereket kedveltem meg. Olyanok élnek itt, akik tudnak dolgozni, örülni az eredményeknek, s szívből há- borogni, ha hiba van, és jókat nevetnek, tréfálkoznak, ha rendben megy minden. És az emberek sokat nevetnek itt Pesten születtem. Győrben, Szegeden dolgoztam, de olyan jól, mint Somogybán, sehol nem éreztem magam. Itt' az emberek tudják, mit miért teszek, s hitem szerint ebben döntő része van annak a tiszta, következetes politikának, amelyet a megyei pártbizottság követ. S mert jól érzem magam, ha nyugdíjba megyek, akkor is itt maradok. Pedig a családom Pesten él. A fiam ott matematikus, a kisebbik pedig textilesnek készül. Moszkvában tanul. Az igazgatót küldöttnek választották a kongresszusra. — 1932 óta vagyak a párt tagja. Eddig még meghívottként sem vettem részt egyetlen kongresszuson sem. Most — mondhatom — 'az életem javán túl ért ez a megtiszteltetés. Örülök neki. de tudom azt is, hogy nagy felelősséggel jár. Amikor az irányelveket a kezembe vettem, elolvastam, arra gondoltam legelőször, hogy nem látványt« de nagyon fontos dolgokban fog a kongresszus határozni. A szocializmus építésének magasabb szinten való folytatása, amelyet az irányelvek hangsúlyoznak, nehéz, felelősségteljes munkát ró ránk, akik az élet különböző területein dolgozunk. A demokrácia olyan megfogalmazását, amelyikben a jogok és a kötelességek egymáshoz való viszonya az eddigieknél is jobban kidomborodik nemcsak az államéletben, hanem az üzemek életében, és még egészségesebb fejlődést indít el. Meggyőződésem, hogy ezek mind az emberekért születtek. EL, I. vában is a kalinyini barátnőkkel való találkozásról beszélt. November 6-án délután érkezett meg csoportjuk a testvér- városba, este ott voltak a színházban rendezett díszünnepségen, másnap délelőtt a felvonuláson, amelyen a területi székhely százötvenezer dolgozója vett részt. A várva várt találkozó november 10-én délután volt. A villamoskészülék amilyen a gépeken van. Kaptunk is tőlük ajándékba egy kicsit meg egy nagyot. Egerszegi Imréné veszi át a szót: — Szalagszerben termelnek. Ahogy elmondták, most épül egy nagy szerelőcsarnok, majd oda költöznek át. Nagyon tetszett, hogy a mostani munkahelyükön is mennyi a virág! Zalanék brigádja ugyanolyan eredményt ért el a munkaversenyben, mint a miénk. — Ügy örültünk, hogy milyen nagy becsben tartják azt a zászlót, amelyet mi küldtünk a testvérüzemünkbe. Még azt a néhány sort is láttuk, amit írtunk mellé. Amíg friss bennünk az élmény, mindent leírunk a brigádnaplónkba — mondta Somogyi Erzsébet, aki nemcsak , brigádtag, hanem párttitkár is az üzemben. — Én azt tartom a legnagyobb dolognak, hogy kölcsönösen megismerkedhettünk egymás eredményeivel. Kapcsolatunkat még szorosabbra fűzte a személyes találkozás — foglalta össze az élményeket Striteczky Éva brigádvezető. Törekes László, a szakszervezeti bizottság titkára is elkísérte a boldog kollektívát. Ő a két gyár és a két brigád közötti megegyezésről mondott el még néhány adatot. — Nagyon várták lányainkat a kalinyini asszonyok. ViÉlményeinket beírjuk a naplóba. üzem külön buszt küldött a brigádért. Forró pillanatok a gyárban: fogadás, tájékoztató, aztán a munkapadok mellett találkozás Nyina Zalanék brigádjával az újságírók, fotóriporterek és rádiósok gyűrűjében. A Latinca-brigád újra ott ül a munkapadja mellett, és a sablon szerint hajlítgatja. a piros vezetékeket. A brigádnapló egyik oldalán piros keretben kék tintával ott van a hét orosz aláírás: Nyina Vasziljevna Zalan brigádvezető, Valenlyina Andrejevna Avaje- va szakszervezeti bizalmi, Anna Ivanovna Aljosina, Anto- nyina Mihajlovna Afanaszjeva, Anlonyina Msztyiszlavna Ujtr- jaszova, Tamara Mihajlovna Mironova, Marija Tyimofejev- na Csumakova. S díszes dobozban a Lenin portréjával díszített jelvény, melyet a kommunista brigádok kapnak odakint. A falon új vándorzászló, ezt is most hozták Kalinyin- ból. — Nem tudunk oroszul, mégis megértettük egymást NyináékkaL Olyan helyesek, aranyosak voltak velünk... Megígérték, hogy eljönnek Kaposvárra — mondta Sörös Józsefeié. — Ök mit dolgoznak? — Jelzőlámpákat szerelnek, rággal, ajándékkal. Az üzem igazgatója fogadást adott a két brigád tiszteletére. A kis ünnepségen ott volt két olyan elvtárs, aki részt vett hazánk felszabadításában. Ebből az alkalomból tolmácsoltam azt a kérésünket, hogy kössön megállapodást a két brigád, s egyben meghívtam Zalanékat Magyarországra. Mind a javaslatot, mind a meghívást elfogadták. Nagyon megható volt, amikor a mi lányaink arany- koszorús szocialista brigádjelvénnyel lepték meg őket. Nyi- náék pedig Lenin-plakettal a mieinket. A búcsúvacsorán a villamoskészülék üzemi igazgatója elmondta a megállapodásunkat, s Brehov elvtárs, a Szakszervezetek Kalinyin területi Bizottságának titkára is támogatta. Még frissek az élmények. Hol a befagyott Volgáról, a moszkvai űrhajósemlékműről, a Lenin-mauzóleumról, a Tver-motelról, hol a kedves kalinyini barátnőkről beszélnek a piros vezetékek formálása közben. Már fogalmazgatják a levelet is, amelyet hamarosan elküldenek Kaliny.'nba. Egy szó biztosan benne lesz, talán alá is húzzák: köszönjük, Lajos GérA SOMOGYI NÉPLAP Sseefe, Ifim november 18, 3
