Somogyi Néplap, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-15 / 268. szám
Olajkút, asztalosrészleg ! Díjazott képek Emeletes áruházat terveznek Karádra Pénzt ad a tanács, a gazdaság Tízezer ember él a karádi fogyasztási szövetkezethez tartozó községekben, pusztákon. Ellátásuk, igényeik kielégítése azért jelent nagy gondot, mert a megyeszékhely, a nagyobb üzlettel rendelkező járási székhelyek megközelítése igen nehéz. A feladat a fogyasztási szövetkezetre hárul. Kihúzott tételek Andocson a közelmúltban nyílt meg a szövetkezet korszerű kisáruháza. Sok mindent árulnak itt, az áruház vezetője szerint azonban a havi félmilliós forgalomhoz kicsi az árukészlet. Ottjártunkkor például csak szalonnát, kínáltak a vevőknek — igaz, akkor várták a turajáratot —, s mint elmondták, téliszalámit, minőségi kolbászt, turistaszalámit nem kapnak. Nagy szükség lenne még egy hűtőpultra, hogy a tejterméket külön tárolhassák. Matisa Ferenc, a karádi műszaki bolt vezetője, a szövetkezet szb-titkára szerint egész sor, a háztartásokban igen fontos árut hiába rendelnek meg, nem kapnak. Por- és olaj f estéiteket, ecsetet, horganyzott edényt, vödröt, mosófazekat igen keveset kapnak, Nagyon nehéz megmagyarázni a vevőnek, miért nem tudnak nekik például mesze- lőt és az építkezésekhez nélkülözhetetlen vasanyagot adni. Szocialista szerződés Gondjaikról, terveikről és eredményeikről kérdezgetem Pavelka Bélát, a szövetkezet elnökét. A keresett áruk hiánya ellenére évről évre emelkedik a szövetkezet kiskereskedelmi forgalma, s ezzel együtt a nyereség is. öt alkalommal nyerték el a kiváló címet — Kezdeményezésünkre alakult meg az árubeszerzési és tanácsadó iroda aí megyében, jelenleg öt szövetkezet vesz részt ebben. Olyan kereskedelmi partnereket keresünk, akik közvetlenül szállítanak szövetkezetünknek, s így néhány árut olcsóbban kaphatunk A választék növelését, az ellátás javítását szolgálta, hogy szocialista szerződést kötöttünk a vas- és műszaki nagykereskedelmi vállalattal. Ennek eredményeként az idén 40 százalékkal több árut adtunk el. A régi, korszerűtlen üzletek helyén megfelelő raktárral, szociális helyiségekkel rendelkező üzleteket terveznek. Társadalmi összefogás — Az andocsi kisáruház hosszú évekre megoldja itteni gondjainkat. Erre egymillió forintot költöttünk. Tervezzük, hogy Karúdon hárommillió forintért emeletes áruházat építtetünk. Ez 1973-ra készülne el. Ez a beruházás a fejlesztési alapot tíz évig kötné le. Mit szólnának a többi község szövetkezeti tagjai, hogy náluk nem törődünk az üzletek, vendéglők fejlesztésével? Jogos Pavelka Béla elnök aggodalma, hiszen a korszerű üzletek, vendéglők, presszók iránti igény nemcsak a községekben, hanem a pusztákon is megvan. Ezért keresték meg annak lehetőségét, hogy üzlethálózatukat társadalmi összefogással fejleszthessék. Andocson például egy presszó megnyitásához nyújtott segítséget a tanács, a termelőszövetkezet és a lakosság társadalmi munkában. Nágocson ugyancsak a tanács és a lakosság ad támogatást, hogy a korszerűtlen üzlet helyén modernebb épülhessen. Nagytoldipusztán a Kaposvári Állami Gazdaság járult hozzá, hogy az ott élő embereknek megfelelő vegyesboltot építhessenek. Jövedelmezően gazdálkodni A választék növelése, az ellátás javítása mellett a szövetkezetnek úgy kell gazdálkodnia, hogy a tervezett jövedelmet, nyereséget biztosíthassák. Németh Józsefné főkönyvelő szerint az első félév adatai biztatóak. Az idei tervük, harminckétmillió, ebből június végéig tizenhétmilliót teljesítettek, s például a kiskereskedelmi forgalom emelkedésében másodikak voltak a megyében. Több ipari szolgáltatást bevezettek: az ÁFOR-tól benzin- és olajkutat vettek át, három községben gázcseretelepet nyitottak, Balatonszemesen aszta losrészleget helyeztek üzembe, darádra és Nágocsra szintén terveznek ilyet. Bútorokat, üzletberendezéseket készítenek és a lakosság az építkezésekhez szükséges asztalosmunkákat is megrendelheti náluk. Vegyesipari részleget is szeretnének nyitni, ebben fodrász, villanyszerelő, rádió és televízió javító-szerelő szakembereket foglalkoztatnak majd. Sz. L. Megpofozott gyerek és a mosoly Kecsesen hajladozik a gép mellett. A vendéghez siet, aki merev arccal tekint a lencsébe. Beszél hozzá kedvesen, mosolyogva, közvetlenül. — Egy picit jobbra. Nem. Nem annyira. Így. Most jó. Köszönöm. Végre kicsihol egy eredeti mosolyt. Szalad a géphez, mire odaér merev lett a vendég arckifejezése. (Miért akarunk szebbek, mások lenni, mint amilyenek vagyunk, amikor megörökítik életünk egy gyorsan futó pillanatát?) Sokáig dolgozik, cseyeg, mosolyog. Végre sikerül a természetes, az Igazi arcot fotóznia Velecz Ágnesnek, a Kaposvári Fodrász és Fényképész Ksz tagjának a Május 1. utcai műteremben. Kedves, bájos lány. Piros pulóver élénkíti halvány arcát. Vékony derekán fekete bőröv szorítja össze a kockás, trapéz alakú szoknyát. Sok szépet, jót hallottam róla. Osváth Jenőné, a nőbizottság titkára hívta föl rá a figyelmemet. Kitűnő munkás, szereti a szakmáját. Tizenegyig, éjfélig dolgozik. A X. kongresszus tiszteletére rendeztek versenyt. Kiállították a legjobb képeket. Huszonöt felvételt készített Bemutatták a képeit az országos versenyen is. Három képét állították ki — háromszoros zsűrizés után —, A KONGRESSZUS TISZTELETÉRE „Tudtuk, hogy helyt kell állnunk...“ Lender József. HÉTSZÁZ DOLGOZÓ vesz részt a kongresszusi munkaversenyben az Oreglaki Állami Gazdaságban. S ez nemcsak a vezetőség jó szervező munkájának tulajdonítható, de az emberek jó hozzállásának, kezdeményező készségének is, melynek indítórugója a bizalom. A verseny egésze részfeladatokból tevődik össze. A vetést már november elején befejezték a gazdaság 2800 holdján. Nemcsak a mennyiségi, hanem a minőségi munka is kifogástalan. A kerületek között az első helyet az alsóbogátiak szerezték meg. A gazdaság vezetősége 12 000 forint jutalmat osztott szét a legjobbak között. A másik részfeladat a kukoricatörés és betakarítás. A mezőgazdasági üzem dolgozói vállalták, hogy december elsejére befejezik ezt a munkát is. Szavukat nemcsak állták, vállalásukat túl is teljesítik. November közepére végeznek a kukoricatöréssel. A feltételek között szerepel, hogy gépi meghibásodás, baleset nélkül dolgoznak. A szakszervezeti és gazdasági vezetőség naponta íolmé- ri a verseny állását. A szerves trágyázást is végzik. A feladat harmadik részét ez képezi. A mélyszántás befejezését december ötödikéig vállalták. Völgyesi János igazgató és Szabó Ferenc csúcstitkár elmondta, hogy ilyen korán még egyetlen évben sem sikerült a vetéssel végezni. A kukorica törésébe a kooperációs ruhaüzem százharminc dolgozó«a is besegített. Lehet rájuk számítani, a nyáron már bebizonyították ezt a gyü- nölcsszedésnél. Nagy lelkesedéssel végeznek minden munkát. Jövőre egyébként a gazdaság a kukoricabetakarítást teljes mértékben gépesíti, kézi erőre nem lesz szükség. Az idén ősszel 1534 holdon termett, ennek hetven százalékát gépek törték le. Az őszi szántást 3463 holdon végezték. A szerves trágyázást, mely még feladatként szerepel, 1770 holdon kell befejezniük. Már nincs sok hátra, a négyötödé kész. Az új feladatok, melyeket kerületenként gyűléseken ismertettek a mezőgazdasági üzem dolgozóival, a nyári munkákból következtek. Vetőbrigádokat szerveztek, melyek sikeresen birkóztak meg a szorító határidejű munkákkal. Az emberek átérezték a verseny jelentőségét, felajánlásaikkal, tanácsaikkal is segítettek a gazdaság vezetőinek. A legjobb traktorosok fölkeresték a kerületvezetőket, kérték, hogy vasárnap is dolgozhassanak. Felelősséggel szóltak az előttük álló feladatokról. A gazdaság tizenkilenc szocialista brigádja, 289 ember példát mutatott a többieknek. Munkájuk eredménye valószínűleg újabb szocialista címért küzdő brigádok alakulását eredményezi majd. A mezőgazdasági üzem dolgozóinak nem egy javaslata került a járási, illetve a megyei pártértekezlet elé. Várakozás előzi meg a Kongresz- szust. Ezt éreztük Lender József traktoros szavaiból is: — Szocialista brigádnak vagyok a tagja. Meghány tuk-ve- tettük magunk között is nemegyszer: hogyan tovább? Hogyan lenne jobb? Bízunk benne, hogy a kongresszus majd kijelöli a helyes utat. Hisszük, hogy jól végzett munkákkal mi is hozzájárulunk a tanácsVörösköy János S I | i4 fekete tunes ka visszatér 10. Beke azonnal kapcsolt: — Arra gondolsz, hogy kötéllel? — Pontosan! Tegyük fel, hogy a gyakorlat előtt valaki elrejtőzött odafent. A lomb sűrű, senki sem vehette észre. Cinkosa, aki itt volt a katonák között, a kellő pillanatban a fa alá lépett. Fölemelte az egyik ládát, s ráakasztotta a gyorsan ledobott kampóra. Egy pillanat, és a zsákmány már el is tűnt Fent, a magasban, a lombok között. De épp ily gyorsan le is ereszthették a másik, az éleslőszert rejtő faládát. A tüzérbemérő háttal állt, és az egész akció zajtalan volt. Beke azonnal döntött: — Fölmegyünk! Ha nehezebben is, mint a kamaszkorban megmászott eper- meg cseresznyefákra, a két tisztnek sikerült felkúsznia a lombok közé. — Nehogy csalogánnyá változz, őrnagy elvtárs! — tréfált Paál főhadnagy. — Ne félts, énekből mindig elégségesem volt! — Egy fészket már látok ... De ez, ez fontosabb itt. Az ágon, amelyre Paál felkapaszkodott és Bekét is felsegítette, szögescipő talpának nyomai látszottak, friss horzsolások, melyek az ágon átvetett, megterhelt kötél, meg a kéregbe akadt, beletépő vaskampó okozhatott Feltétlenül ember okozta nyomok voltak, s az, hogy éppen ezen a bükkfán akadtak rájuk, nem hagyott kétséget: aligha egy szerelmespár mászott fel ide, mialatt a fa tövében ott feküdtek a lőszeresládák. — Túl szép lenne — dör- mögte Beke. — Az is! Ezek a nyomok mindent megmagyaráznak. — Félek, hogy a fellegekben jársz. — Nem is a földön! — mosolygott elégedetten a főhadnagy. — Nézz le, legalább öt méter magasan vagyunk! A következő pillanatban az ág megingott, s szép lassan letört. A két tiszt, egy pillanatnyi döbbenet után, úgy ért a földre, mintha ejtőernyővel érkeztek volna. — Íme — mutatott rá az ágra Paál főhadnagy —, a bűnjelet is magunkkal hoztuk. Beke nem bocsátkozott magyarázatokba, de a főhadnagy sugárzó arca elárulta a többieknek: a szemle eredményes volt A két gépkocsi — az egyikre az ágat is felrakták — fél tízkor el is hagyta á tisztást, és útban volt Nás- fa felé. — Mondd, Paál! — kérdezte Beke a kocsiban. — Milyen madarak lehettek abban a fészekben? — Azt hiszem, vadgaiam- bok. Igen, igen, hiszen mielőtt a fészek közelébe kúsztam, hallottam is, hogy turbókéinak. Aztán, persze, elröppentek... Beke rét tára elgondolkozva gyújtott cigaA násfai Kölcsey utca, a ( dunántúli kisváros csendes ( mellékutcája, amelyre Zalay, alezredes parancsnoki irodájának vasrácsos ablaka né-i zett, már sötét volt. Az íróasztalon égett az olvasólám-( pa, de Beke még nem fo-< gyott ki a kérdésekből Pon-i tosan ismerni akarta annak ( a tíz katonának a múltját,! egyéniségét, akit leginkább l gyanúba vehetett. Hatan a! harmadik üteg első lövegé- nól teljesítettek szolgálatot, < négyen pedig a két utolsó < teherautóban ültek. Zalay alezredes — kövér, | lassú mozgású, ötven körüli, szőke férfi — már az előző, napon beszerezte a tíz ember, adatait, néhányat pedig sze-i mélyesen is jól ismert. — Boda, a lőszeres kocsi ( sofőrje, gazdag, maszek au-( tószerelő fia. Mielőtt bevo-i tűit, a Gömbvillám nevűi beat-zenékarban játszott. Gi-1 táros. Az együttessel több-l szőr járt külföldön. Az I NSZK-bam és Spamyolor- < szágban is. A honvédségnél! büntetve nem volt. — Ki ült mellette? (Folytatjuk) Bazsák Ferenc, kozás eredményességéhez. Sok «•csatában« vettem már részt eddig, hiszen 1958 óta ülök traktoron. Ez a mostani a legnagyobbak egyike. Bizonyítani akarunk. Bazsák Ferenc vetögépfaros- ként dolgozott a nagy munkában. — TUDTUK, miről van szó. Tudtuk azt is, hogy helyt kell állnunk. Nem szeretnem, ha dicsekvésnek* hatna: nyoicszáz hold gabonát vetettünk el a traktorossal. Korán keltünk, későn feküdtünk. Nagy esemény lesz a kongresszus minden ember életében, azt hiszem. Kíváncsian várjuk a televízió, a rádió meg az újságok híradásait. Ezt minden dolgozótársam nevepen elmondhatom. Ügy gondolom, hogy munkánk példa lesz a következő évekre is. Leskő László s egyet díjaztak is. Végre van egy perc ideje, beszélgetünk. A munkájáról kérdezem. — Nagyon szeretem ... — Hány fölvételt készít? — Nagyon nehéz erre válaszolni. Ez függ a vendégtől, az igényektől és sok minden mástól. Naponta háromszáz ember fordul meg nálunk az igazolvány- és az esküvőszezonban. — Máskor?— Legkevesebben százan jönnek. — Hány fölvételt készített ebben az évben? — Hosszú ideig zárva voltunk az üzlet átalakítása miatt. Hétezer-hétszázötvenhárom portrét, tízezer igazolványképet készítettünk, ötezer tekercset dolgoztunk fel. — Az üzletben tizenhatan dolgoznak. Az átlagos életkor? — Huszonnégy év. Lelkesek mindannyian. Valami újat keresünk a szakmában ... Az igazit, ami jellemző egy arcra... az egyéniséget. — Élményei? — Sok van. Rengeteget nyújt ez a szakma. — Mondja el a legérdekesebbet. — A gyerekek... Nagyon szeretem a gyerekeket. Aranyosak. Némelyik meghatódik, a másik sír a gép előtt. Ilyenkor játszunk. Megfésülöm a hajas babát, néha bujócská- zunk, előfordul, hogy futballozunk. Nem szeretem, ha «sírós képet« akarnak, mert fölképe- lik a gyereket. Utána csokoládéval kárpótolják, de hiába. — A felnőttek? — Nehéz emberek. Mindenki egy kicsit más szeretne lenni. Különösen a férfiak. — Miben nyilvánul ez meg? — A retusált képet szeretik. Igazán nehezek az esküvők. Szezonban előfordul, hogy 14 esküvőt fényképezek egy délután. (Egy esküvő 18—20 fölvétel.) Nemrégen 18 esküvőt fényképeztem. Este tízkor ösz- szeesett az utolsó vőlegény. — És a menyasszony? — Remegett a csokor a kezében, de hős volt • — Minek örül a legjobban? — Annak, ha visszajönnek a gyerekkel. Ez a legnagyobb öröm. Mi nem borravalót kapunk, hanem köszönetét. Ez nagyon jó érzés. Készíthetek egy fölvételt? — Köszönöm. Nem... Ne fáradjon (mégis hagyom, hogy a gép elé ültessen.) Végigpásztáznak a sárga fényszórók. A gép felé pislogok. — Egy pici mosolyt... Nem jó, az igazit Megpróbálom. Nem megy. Nem tucjpk nevetni. Pedig de jó lenne kinevetni mindazt amit gyakran látok. Az önzést, a képmutatást a törtetést... Nem tudok nevetni, fáradt, szomorú az arcom. Szakács Erzsébet E SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1970. uovenber 3
