Somogyi Néplap, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-31 / 256. szám
Heten a küldöttek közül HA SZÓT KAPNÉK A PÁRTÉRTEKEZLETEN... Tervszerű rekonstrukciót A reggeli I vizit beíejezé- j se utón be- szélgetünk dr. | Viczián Antal igazgató főor- | vossad a siófoki kórházban. r — Igen, ter- i vezem, hogy szót kérek a megyei pártértekezleten. Megyénk egészségügyének, illetve kórházaink fejlődéséről és a körzeti orvosi ellátásról kívánok majd szólni, örvendetes az a fejlődési folyamat, melyet a kórházi ellátásban tapasztalni. Öt esztendővel ezelőtt Somogybán 1800 kórházi ágy volt, ez a szám 1975- re háromezerre emelkedik, s Kaposvár mellett Siófok és Marcali, valamint Nagyatád kórházai gondoskodnak a rászoruló betegek gyógyításáról. Javaslom azonban, hogy az újak létesítése mellett gondoljanak a régi kórházak tervszerű rekontsrukciójára is, mert az egyre növekvő igényeket csak így lehet kielégíteni. Nem volt zökkenőmentes a siófoki kórház építése, berendezése, hasonló gondokra Nagyatádon is számítani lehet Ezért bizonyára szívesen fogadják dr. Viczián Antal vállalását, aki készségesen átadja tapasztalatait a nagyatádiaknak, hogy új kórházuk minél gyorsabban és minél kevesebb hibával készül- 1 hessen el. Szóba került a körzeti orvosok munkája, helyesebben az üdülőhelyek, a nyaralóven- dégek orvosi ellátása. Az igazgató főorvos javaslatait érdemes lemre megszívlelni. '■— Kórházunkban sok a fiatal orvos, tele energiával, tennivágyással. Helyesebb és ésszerűbb lenne, ha a Bala- ton-part egészségügyi ellátását nem a megyeszékhely, hanem a mi kórházunk intézné, irányítaná. Jobban ismerjük az itteni gondokat, bajokat, s a nyári, téli helyettesítéseket, az állandó foglalkoztatást is jobban meg tudnánk oldani. Ezzel emelhetnénk az üdülőhelyek orvosi ellátásának színvonalát, mert jelenleg nem teljesen kielégítő. Nagyobb felelősséget, több gondot jelentene ez a siófoki kórház vezetőinek, orvosainak, de szívesen vállalják, mert tudják, ezzel hozzájárulhatnak a betegellátás színvonalának javításához. Indokolt, elfogadásra érdemes ez a kérés, javaslat, mély nemcsak a betegellátást javítaná, hanem növelné az új1 siófoki kórház önállóságát is. Több diákotthont tervezzünk Egervölgyi i János, a Ka- jposvári Járási Tanács művelődésügyi | osztályának ; vezetője az í oktatási re- i form járási | tapasztala tai- ] ról, a tárgyi I feltételekről beszélne. — Ha évtizedek távlatában tekintek a járási oktatásügy helyzetére, okvetlenül szólni kell az első nagy eredményről, amelyet a pártszervezetekkel közösen értünk el. Megkaptuk a volt urasági épületeket, kastélyokat, és megkezdhettük a szocialista szellemű nevelést. Az élet azonban egyre nagyobb követelményeket állított a pedagógiával szemben is — és bizony ezeket a helyiségeket sorra kinőttük. Űj, korszerű iskola kell! És ezt nemcsak a pedagógusok, hanem a falusi pártszervezetek is világosan megfogalmazták. Amikor számvetést készít az ember, okvetlenül a feladatok kerülnek előtérbe, és az eredmények sora nyitott marad. Mert vannak eredményeink a körzetesítésben, épültek modem iskolák, és a következő tervidőszak elé már konkrét elképzelésekkel nézünk. Az a legfontosabb számunkra, hogy bővült Kaposfőn, Kadarkúton az iskola, Kaposmérőben pedig új iskola épül, és várhatóan a tervidőszak utolsó esztendejében megkezdődik Csö- kölyben is az iskolaépítés. Nagyon sok pártszervezet fölvetette az utaztatás problémáját. A cél a diákotthonok létrehozása. Már van a járás területén ilyen, és az a tervünk, hogy szaporodjék ezek száma. — És a személyi feltételek? — Örömmel adok számot róla, hogy mennyire javult az ellátottság, főleg szaktanárokból.' Sok fiatal érkezett hozzánk, friss tudással és nagy lelkesedéssel dolgoznak. Már a járás hat iskolájában vezettük be a szaktantermi oktatást. — Milyen szerepük van ebben a tevékenységben a kommunista pedagógusoknak? — ök a kezdeményezők. És a négy esztendeje tartott pártkongresszus óta növekedett a számuk. A járás pedagógusainak harminc százaléka kommunista. Van iskola, ahol több fiatal egyszerre kérte felvételét a pártba. Hogy miben áll a kezdeményezés? Elsősorban a szocialista, marxista—leninista elveken alapuló oktatásban. Ha kell, megszervezik az iskolai ünnepségeket, ha kell, előadást tartanak kartársaiknak a modem pedagógia eredményeiről, új útjairól. Kötöttségek nélkül... — Helyi kezdeném '< Kurucz Erzsébet somogy- : jádi KISZ-tit- kár, az ÁFÉSZ ellenőre, a falusi fiatalok, a falusi alapszer- /ezetek gondjairól számolna be a pártértekezleten, ha ‘felszólalna, tapasztalatokkal mondja. — Az a véleményeim, hogy a mi somogyjádi problémáink azonosak minden falusi alapszervezet gondjaival. Hatodik éve vagyok KISZ- titkár a falunkban, azóta több változás is történt- Kísérletképpen egy időben két alapszervezet működött nálunk, egy területi és egy a tsz-ben dolgozó fiatalokból. Ez azonban nem vált be, mert megosztotta a fiatalokat. A tsz anyagiakkal támogatta az alapszevezetét, az eszmei irányítás viszont hiányzott, a területi alapszervezetet pedig anyagi szempontból mellőzték. Most az egyesítés után minden feltétele megvan a jó munkának, támogat bennünket a területi pártszervezet a tsz és a tanács. Fiataljaink nagy része bent dolgozik a városban és a munkahelyén KISZ-tag, ahonnét nem engedik el. Viszont délután és a hét végén itthon vannak. Egy KlSZ-gyű- lés vagy rendezvény kedvéért nem maradnak bent Kaposváron Hozzánk .járnak az ifjúsági klubba, szükség esetén társadalmi munkát is végeznek a faluban, de név- leg nem itt KISZ-tagok. Anyagi szempontból — gondolom — egyetlen falusi alapszervezet sincs elkényeztetve, ezért nem közömbös, hogy ezek a fiatalok hol fizetik a tagdíjat, amelynek fele az alapszervezet tulajdona. Tehát javasolnám a felszólalásomban, hogy a fiatalok minden megkötöttség nélkül ott lehessenek KISZ- tagok, ahol akarnak, így nem fordulna elő az a furcsa helyzet, hogy máshol tevékenykednek, mint ahol formálisan tagjai a szervezetnek. Sok vita volt a pártalap- szervezetekben az új belépési korhatárról, amely szerint majd tizennyolc éves kortól lehet valaki az MSZMP tagja, ha egyébként arra érdemes. Végezetül elmondanám tehát, hogy mi, fiatalok nagyon örülnénk, ha a párt- kongresszus úgy döntene, hogy leszállítja a korhatárt, mert ez azt bizonyítaná, hogy számítanak ránk az ország irányításában is. Mi — és ezt azt hiszem nemcsak a magam és az alapszervezetem, hanem általában a fiatalok nevében is mondhatom — mind a munkában, mind a mozgalmi életben igyekszünk megfelelni a bizalomnak. Hiányoznak a gépsorok Fáró László, a kéthelyi Aranykalász Termelőszövetkezet elnöke is küldöttként vesz részit a megyei pártértekezleten. Aranykeretes szemüvegű, csendes ember-. De láttam »oroszlánnak« is. Amikor a tsz-tagság érdekeit védte egy tanácskozáson. Kérdésem: — Mit visz a tarsolyában a megyei pártértekezletre? — Hogy a hasonlatnál maradjunk: dugig tömött tarLelkiismeretességet várok az emberektől A gyárban mindig ott lehet megtalálni a lakatost, ahol baj van. A gépek sürgetik a munkáját, kevés pihenőt engedélyeznek ezek a monst- rumok. így van ez minden kampány ideje alatt. Ha javítani kell, ideges a lakatos. Nem a munka, hanem az idő miatt: szeretne minél gyorsabban végezni. Amikor jól megy a gyár, akkor is figyeli a gépeket Gyuris József, csak akkor más a hangulata. — Akad gond a gépekkel, de azért megy a gyár. Az már nagyobb baj, hogy az emberekkel is van baj: kevés a munkás, így több vár azokra, akik itt dolgoznak. Ez a mi gondunk. Erről beszéltem a városi pártértekezleten. Meg arról, hogy azok az emberek, akik ide jönnek, nem mindig szeretik a munkát. — Mit vár az embertől? Csönd, majd tömör válasz: — Lelkiismeretességet. — Aztán még kiegészíti —: Adjon meg annyit a gyárnak, amennyit kap tőle. A szakma jegyei egy idő után ráragadnak az emberre. Javítsuk a tsz-tagok szociális helyzetét Mindennap kinn dolgozik a földeken, ott van az emberek között Daru Jánosne, az egyesült Béke Termelőszövetkezet komiósdi alapszerveze- tének párttitkára. Hosszú évek óta tölti be ezt a tisztet. — Ahogy közeledik a kongresszus — mondja —, mind többet beszélnek róla az emberek. Nemcsak a szövetkezet kommunistái foglalkoznak az ezzel kapcsolatos gondolatokkal, hanem a párton kívüli tagok; öregek, fiatalok, egyaránt szóba hozzák. Érdeklődnek, kérdeznek. — Mi az, amiről a legtöbb szó esik ezeken a beszélgetéseken? — Talán az első — hiszen ez érinti a legtöbb embert —, az a kívánság, hogy közeledjék tovább a falu a városhoz, Nagyon sokan mondták nekem: »De jó lenne, ha úgy foglalna állást a kongresszus, hogy a tsz-tagok nyugdíjfeltételei fokozatosan azonossá válnának az ipari dolgozókéval.« Itt elsősorban a korhatár az, amire gondolunk. Ha felszólalnék a megyei pártértekezleten, ezt feltétlenül el kellene mondanom. Érzem, hogy ez az, ami nagyon mélyről, nagyon őszintén kívánkozik ki az embereinkből. Néhány percre elgondolkodik, és mintegy magyarázatképpen arról beszél, hogy milyen hatalmas fejlődés, átalakulás ment végbe a falvakban, az ő falujában is, Komlósdon. Nem az elégedetlenség indítja a javaslatot, hanem az az óhaj: hogy az elismerésre méltó előrehaladás folytatódjék tovább, legyen még könnyebb a falusi ember élete. — Természetesen mindezt ügy mondom — folytatja —» Az üzemi lakatos a cukorgyárban is olajjal dolgozik, s az olaj mélyen ivódik a bőr pórusaiba, Nehéz kimosni. A gyár szeret*te is beleivódik az emberbe. Gyuris József 1957 óta van itt, — A megyei pártértekezlet ideje alatt hiányzik a gyárból? — Azt a gyárban tudnák megmondani. Nekem hiányzik a gyár. A gépek mindig hiányoznak, ha nem vagyok bent A lakatos az egész gyárat járja, s ha véleményt kell formálnia, az ott szerzett tapasztalatok birtokában téliéti. Itt a gyárban szívesen mondta el mindig azt, amit látott, tapasztalt. Amikor a városi pártértekezleten — a küldöttek közül elsőnek — szót kapott, elszorult a torka. Ott a város gondjaiba, örömeibe ágyazva kellett a gyárról beszélni. A megyei pártértekezleten tovább nő a horizont Az idén választották először küldöttnek. Azért a munkáért, amelyet 1961 óta végzett mint kommunista. sollyal megyek. A IX. partkongresszus hatására a mezőgazdaságban alapvető változások születtek. A faluban ’■történelmi« változásokat eredményezett. Nemcsak Két- helyen, máshol is. Fizetett szabadságuk azelőtt sohasem volt a földműveléssel foglalkozó embereknek. Anyasági segélyt, ennyi nyugdíjat sem kaptak. A földtörvény, az új termelőszövetkezeti törvény nagyban elősegítette a mező- gazdasági üzemek, az üzemi forma megszilárdulását. Árrendezés volt az állattenyésztésben. A mi tsz-ünkben az 1969-es év volt a legsikeresebb. A jó gazdaságok sorába küzdöttük fel magunkat. Bevezettük a készpénzfizetést is. Tizenötmillió forinttal nőtt négy év alatt a közös vagyon. A tagok részesedése két és fél millió forinttal lett több. Örvendetes az is, hogy termelő- szövetkezetünkben sok a fiatal, a közeli Marcali ipari intézményeinek vonzása ellenére. Százhúsz huszonöt éven aluli dolgozónk van. — A megtett út, az eredmények bizonyító erejűek. Hogyan tovább?- — Tennivaló tesz bőven. Járásunkban gyenge az eszközellátottság. A termelési szintet nehéz tovább növelni ilyen körülmények között. A gépellátáson javítani kell. Nyolc— tízéves gépekkel nehéz dolgozni. Hiányoznak a gépsorok. A munkaerő csökkenésével is számolnunk kell a járás területén. A gabonatermesztés gépesítése nyolcvan— kilencven százalékban megoldott. De például terményszárító a járásunkban tudtommal csak egy van. A háztáji állomány csökkenésének megállítását csak megfelelő férőhelyek biztosításával tudjuk megoldani. Ügy érzem, van tennivaló a járadék rendezése terén is. A tsz egyedül képtelen kiegészíteni. Tagjaink egy részét havi száz forinttal segítjük. A hitelnek is hosszabb időre kellene szólnia. Ilyenkor, egy-egy rosz- szabb időjárású évben nagyon nehéz osztani és hitelt fizetni egyszerre. Sokat várunk a megyei pártéríekeziettől, a X. kongresszustól. hogy ezért nekünk is meg kell tenni mindent! — A szociális helyzet javítása az egyik téma, amelyről most a megyei pártértekezlet, a kongresszusi készülődés időszakában a legtöbb szó esik. Mi az, amit ezen túl mint általánosat tudna megemlíteni az észrevételek, megjegyzések gyűjteményéből? — A kapcsolatok — feleli .nyomban. — Benn vagyunk a szövetkezet mindennapjaiban, es az az érzésünk, hogy a szövetkezettel kapcsolatos vállalatok, intézmények tehetnének egy kicsivel többet értünk. A megállapodások pontos betartására, a korrekt együttműködésre gondolom. Ha ez tovább javulna, feltétlenül könnyebb lenne egész gazdálkodásunk. Kisebb részproblémák kerülnek szóba. Nem egy és nem kettő — sok. Talán, ha nem mondja bevezetőben, ebből is nyilvánvalóvá válik: az embereket itt valóban élénken foglalkoztatja a közeledő kongresszus. Ha jobbat akar az ember... Tíz éve dolgozik Kaposváron, a Kefe- és Mű- anyagipari Vállalatnál. Pajer Jánosné férjével együtt 1959- ben határozta el, hogy otthagyja a kis falut, Somogyvámost, s ezzel együtt egy gyökeresen új életformát is választ. Egy mozgalmasabb légkörbe került, ahol az emberi, magatartás napról napra formálódik a közös munka, az ebből fakadó egymásrautaltság hatására. S mindazt, amit tíz év után a magáénak vallhat, ennek köszönheti. A mindennapok valósága érlelte meggyőződéseit. csiszolta gondolatait. Egyik nagy hatású alakító a brigádmozgalam volt: 1961-től brigádtag. Négy év múlva pedig az üzemi párt- szervezet tagja lett, majd pártvezetőségi tag, gazdasági felelős. — Amit öt év alatt tapasztaltam. az győzött meg engem. S nemcsak az otthonomra, köz°oisko''ába járó fiamra gondolok. han»-n a munkahelyemre. a hétről httre megújuló, változó, kemény munkára is. Mennyivel más ez, mint azelőtt falun, össze se mérhető. Három éve került a mű- szalüzembe betanított munkásként, s ugyanettől az időtől ő a Kállai Éva brigád, az egyik legjobb szocialista brigád vezetője. — Szeretem megmondani, amit látok, amit érzek, még ha ez kellemetlen is azoknak, akiknek szól. Az embernek, ha jobbat akar, mindig kritikus szemmel kell járnia. Mindig is érdekelt, ami a gyárban és az országban történik. Hogyne olvastam volna a kongresszusi irányelveket, meg azt, hogy mit terveznek a következő öt évre az ország vezetői. Beszélni kell erről, vitatkozni, amikor csak lehet. Anélkül nem megy, ha az ember nem gondolja komolyan. A városi pártértekezletre őt választották, most pedig a gyár párttitkárával együtt a megyei értekezleten képviseli a gyári közösséget. — Mondanom sem kell, mennyire örültem, amikor rám esett a választás. Számomra bizonyíték volt a bizalmuk, hogy helyes volt, amit eddig tettem. Jó érzés, ha a többiek bíznak bennem és alkalmasnak találnak arra, hogv őket képviseljem. Nagyobb fórumon még csak egyszer szereo»ltcm, a szocialista bri gáéve-etők országos konferenciáján. Bízom benne. hogy választ kanok és válasz tudok adni arra. ami jelenleg az ország közvéleményét is leginkább foglalkoztatja. SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1970. október 3L
