Somogyi Néplap, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-18 / 245. szám
Másfél éve közmegelégedésre az Északnyugati város: ász új lakótömbjei mellett haladók alig veszik észre a szerény kis táblácskát, amely az egyik négyemeletes téglalap oldalára van felerősítve. A városrész lakói azonban »cégtábla« 'nélkül is oda találnak, ahogy a telefonszámot is majd mindenki ismeri annak ellenére, hogy hiányzik a telefonkönyvből. — Siessen, hogy ott találja — igazít útba egy lakó. — Amikor adásidő van, rendszerint elhívják. A fiókszervíz felé baktatva arra gondoltam, hogy az ember, akihez igyekszem, nélkülözhetetlen a környéken. Akiről az első járókelő ilyen bőséges felvilágosítást tud adni, annak a munkája szorosan hozzátartozik a lakótelep életéhez. Mindig szem előtt van, mindenki szeme előtt — A fiókszervíz vezetőjét keresem — léptem be a kis műhely ajtaján. Az apró, talán háromszor négy méternyi alapterületű műhelyecske, mintha egy ókori misztériumjáték díszletéül szolgálna. Drótindák, kábelcsápok, vezetékliánok bonyolult és mégis bizonyos rendre utaló fonadéka, sohasem látott formájú kéziműszerek, s a dobozokban szerteszét kemény hátú ízeltlábúakhoz hasonló tranzisztorok, ellenállások. S az egész helyiséget hunyorgó, pislogó kékesszürke fény töltötte be — tetejükre, oldalukra fektetett, javításra váró televíziók árasztották. Egyetlen biztos, megnyugtatóan ismerős tárgy is • akad — egy termetes csavarhúzó. Fiatal, barátságos arcú férfi jött elém és nyújtotta a kezét. — Geicz Géza vpgyok. — Egyénisége nyílt; azok közé tartozik, akik az első látásra megnyerik az ember ro- konszenvét. Elképzeltem, ahogy nehéz táskájával kezében járja a lépcsőházakat, becsenget a lakásokba, a készülékek fölé hajol figyelemről tanúskodó arccal. Hiszen dolgozik. — Legalább ezerötszáz alkatrésze van egy televívió- nak, s a hibalehetősége ezzel egyenesen arányos. Sokan ezt nem akarják megérteni. Gyakran kell szenvedélyes, sőt néha kibírhatatlanul szeszélyes családok készülékével bíbelődnöm. Nem elég, hogy készülékükkel bajlódom, még az idegesítő kifakadásaikat is hallgatni kell. — Ügy tudom, a környékbeliek szeretik magát. — Lehet. — Ha így van, örülök. Igyekszem mindenkivel a kellő hangot megtalálni, talán ezért. Különben rutin kérdése az egész. Ahogy belépek, már az előszobában tudom, mit és hogyan mondhatok. Idős, magányos emberek szeretik, ha munka közben meghallgatom őket, s ha néhány jó szót szólok hozzájuk. Vannak fontoskodók is, akik előre tudják, mi baja a készüléknek. Ezeknek se mondok ellent. Miközben megmutatják, hogy hol a hiba, én teszem a dolgomat. Jólesik viszont, s talán ez tükrözi a bizalmukat, hogy igen sokan munkába menet odaadják a lakáskulcsot: ha arra járok, nézzem meg a televíziójukat. — Kap-e a GELKA-szerelő borravalót? — Miért tagadnám? Igen. — S mit gondol, miért adják az emberek ezt a plusz pénzt? Ezzel akarják a szé- relő szakszerűségét, lelkiismeretességét biztosítani maguknak? — Nem hiszem. Ha így volna, akkor mindjárt pénzzel fogadnának. Ügy gondolom azért teszik, mert szokás, másrészt pedig hálásak a gyors, jó munkáért. Rendszerint csak a második vagy harmadik látogatásom alkalmával ajándékoznak. A KALINYIN városrész szinte egy-két év alatt nőtt ki a földből. Ugyanennyi idő alatt népesedett be, s települt ide néhány ezer ember. Ez tette szükségessé a kis fiókszerviz létesítését, amely mintegy másfél éve közmegelégedésre dolgozik. A jó munkát bizonyítja, hogy vezetője, Geicz Géza ez év júniusában, a GELKA tizedik, jubileumi évében elnyerte a Gépipar kiváló dolgozója kitüntetést Cs. T, Ajándék nászút sok szerencsével Fogadalmat tettek a csavargásra Szétverték a telefont Opa három büntetése — „Gyalogtúra“ Kaposvárra Ötezer forintos kárt okoztak Kaposvár nyilvános telefonjai sem kerülhették el sorsukat. Ahol ténfergő, garázdálkodó bandák grasszálnak, ott veszélyben vannak a készülékek. Szeptember közepén a kaposvári vasútállomáson három fiatalember szövetséget kötött. A »legfontosabb« megállapodásuk az volt, hogy csavarognak a városban. Lehetőleg úgy, hogy a hatóságoknak ne szúrjon szemet a csoportosulás. Minden okuk megvolt az óvatosságra, mivel kettőjüket már jól ismerte a rendőrség. Csech Zoltán tizenkilenc háro,._ z.or ült a vádlottak padján. S. Dezső tizenhat éves, foglalkozása nincs, priusza annál inkább. Lopás miatt ítélték ej. A galeri harmadik tagja, K. Balázs tizenhat éves ipari tanuló a legjobb úton halad ahhoz, hogy tizennyolc éves korára Csech Zoltánéhoz hasonló »mo’galmas« életútra tegyen S7 t. Csech Zoltán a tönkretett telefonkészülékkel. Alisza és Vlagyimir Siófokon Mindenki szidta a ködöt, csak én áldottam, mert szerencsét hozott Napok óta készültem a nászútjuKat hazánkban töltő Alisza Burszához és Vlagyimir Moszinhoz, a siófoki Európa Szállóba. Telexüzenetek mentek és jöttek, választ azonban senki sem tudott adni, vajon lehetővé teszi-e a program, hogy találkozzunk. A köd azonban mindent megoldott. A ragyogó napsütéses napok sorát megszakította egy borongós, valóban őszies nap, s a nászutasok a tervezett csónakázás helyett a szálló tizenegyedik emeletén lévő szobájukból nézték az elnéptelenedett partot. Az első pillanatok feszélye- zettségét rögtön feloldotta, hogy a lap olvasói nevében sok boldogságot kívántam Aliszá- nak és Vlagyimirnak, hozzátéve, hogy szinte az egész ország ismeri őket, a televízió ugyanis közvetítette lakodalmukat a moszkvai magyar kiállításról. A válasz: nagyon szerény mosoly. S Végig ez az egyszerűség, szerénység jellemezte a tizenkilenc éves ügyészségi titkárnőt és a huszonöt éves tervezőmérnököt. Szerencséjüknek tulajdonítják, hogy bekerültek a tv-híradókba, az újságok hasábjaira, operatőrök és fotósok nyüzsögtek körülöttük. A történet tulajdonképpen nagyon egyszerű. Vlagyimir elment Moszkvába. A szabad Magyarország huszonöt éve című kiállításra. Sokáig nézegette azoknak a magyar fiataloknak a fényképét, akik 1945- ben születtek. A kiállítás rendezői megszólították. Amikor kiderült, hogy szintén 1945-ben született, sőt két nappal hazánk felszabadulása után, s most lesz az esküvője Alisza Burszával, akinek az édesapja részt vett Magyarország felszabadításában, azon nyomban felajánlották, hogy igazi magyaros lakodalmat rendeznek nekik. Így történt, hogy a megnyerő modorú két szovjet fiatal nemcsak egymással jegyezte el magát örökre, hanem hazánkkal is. Aliszának Pesten varrták a menyasszonyi ruháját, onnan vitték repülőn a menyasszonyi csokrát, a központi házasságkötő teremből Ika- rusz-buszok vitték a násznépet a kalocsai csárdába. A Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat, a MALÉV és a HUNGEXPO kedves nászajándékkal lepte meg a szerencsés házaspárt, meghívta őket két h Magyarországra. * A szállodai szoba asztalán váza, benne piros és fehér szegfű. Előtte egy csomag kártya. A két fiatal minden es'e durákozik. A teleírt papír elBúcsúséta az Európa Szálló t árulja, ki mennyi bunkót kapott már. Ahogy ők mondták, úgy ewformán. — Mennyit tudtak /hazánkról a lakodalom előtt? — Megvallom, hogy keveset. — S most? Boldogan mosolyognak és szinte egyszerre mondják, hogy sokkal többet. — Először vagyunk külföldön. Nem vártunk ilyen fogadtatást. A magyar emberek szívélyesek, kedvesek. Nagyon tetszik az országuk... a főváros, a Duna, a Balaton — magyarázza Vlagyimir. — Pesten a Palace szállóban laktunk, s a Pannónia kedves idegenvezetője, Zsuzsa mindent megmutatott nekünk — veszi át a szót Alisza. — Egyik este elvittek a Moulin Rouge- ba, tetszett a műsor, főképpen az Orosz tél című jelenet. Megnéztük Székesfehérvárt és környékét is. meg a felszabadulási jubileum alkalmából felavatott tankcsataemlékműKinéztünk az ablakon. Oszlik a köd, odalent előtűnik a tó. — Tetszik a magyar tenger? — Nagyon szép ... meg a szálloda is. — Fürdés? — Arra nem szántuk el magunkat; viszont sokat sétáltunk, nézelődtünk. — Megbarátkoztak a magyar konyhával? Alisza szeme felcsillan, Vlagyimir a kezével mutatja, hogy kitűnő. mögött. — Nagyon ízlik a paprika, a magyar levesek és a disznó6ült. Aztán tetszett az orosz teaház a motel mellett. Mindig Moszkvában éreztük magunkat, amikor arra sétáltunk. — Hány magyar szót tanultak meg? — Nem nagy a lexikon — mentegetőznek. Aztán sorolják: keszenem, egészségünkre, szervusz, igen, kocsi, jó... — Olvasnivalót hoztak? — Alisza most iratkozott be a jogi egyetemre, ő itt is tanult államjogot, nekem pedig az orosz—angol szótáram az »úti társ am«. — Üjság? — Az nincs, a zsebrádiónkon hallgatjuk Moszkvát. Alisza és Vlagyimir sétálni indul. Ahogy mennek a parton, szinte búcsúznak a szemükkel mindentől, a szállodától, a tótól, a házaktól és a tájtól. A két hét letelt, s várja őket a munka, a család. Sok szép emléket visznek magukkal — filmszalagon is. A Kvarc—2 felvevőjükkel megörökítették kéthetes nászút inkát, s biztosan sokszor levetítik maid a rokonoknak, ismerősöknek és barátoknak. Nagyon hálásak mindenkinek, aki lehetővé tette nekik ezt a szép utat. S annak is, aki titkon iratkozott fel az ajándékozók sorába, s gyönyörű napsütéses na^vv-d i-mte meg őket — az időjárásnak. T aj«s Géza A számviteli szakosztály tovább lép... Ljech Zoltán — vagy ahogy a haverok nevezik: Opa — egyáltalán nem irigyelhető a neveltetéséért. ötéves volt, amikor a szülei állami gondozásba adták bátyjával együtt. Az édesanyja négyszer ment férjhez, és egyik mostoha sem nézte jó szemmel a gyerekeket. Arról tehát szó sem lehetett, hogy hazakerüljenek. Az az igazság, hogy a fiúk se nagyon készülődtek az idegen családfő »oltalma« alá. Zoltán tizennégy éves kora után is az intézetben maradt, onnan járt ki dolgozni. Amíg járt. Szakmát nem tanult, a segédmunkás teendői pedig nem fűlöttek a fogához. Hatvanhét októbere: elítélik lopás miatt. Hatvannyolc decembere: be töréses lopás miatt egy évre a rács mögé kerül. Hatvankilenc vége: tiltott határátlépés előkészülete miatt ismét a börtönben. Kiszabadulása után sem keresett munkahelyet, mászkált szerte az országban. Ha pénzt szerzett, vonattal, ha a zsebe üres volt, gyalog. Szeptemberi nagy túráját« is így tette meg. Az útvonal Székesfehérváron, Szakályhőgyé- szen, Szekszárdon keresztül vezetett Kaposvárra. ,T"’”'í'rezett a rendőrségen, hogy Kaposváron akar munkát keresni. Figyelmeztették, ettől | a szándékától ne térjen el, ke- ' rülje a hozzá hasonlók társaságát. Mert ebedül még van remény arra, hogy akaratát megvalósítsa... Csech Zoltán még aznap megismerkedett S. Dezsővel és K. Balázzsal. Ekkor kötötték a »vérszerződést« a csavargásra. Csech egy éjszaka a váróteremben aludt, később pincékben, pajtákban. Szeptember 24-én éjszaka hárman rótták a város utcáit. Pénzük nem volt. A Gorkij utcában észrevették a telefonfülkét. A készüléket leszaggatták a fülke faláról, a perselyt kővel szétzúzták. Százharmincöt egyforintost találtak benne. A postának ötezer forint kárt okoztak. Hajnalban folytatták »kőrútjukat«. Egy élelmiszerbolt elől oalsricos tejet és kiflit loptak, 'óízűen megreggeliztek. Amikor a bolt kinyitott, az üveget vmtáv ott (!) beváltották. Árián szrirebbent a társáig. tartottak a rendőrségi vizánál öttől. De hát — mint a '“’leménvek igazoliák — csu- oán annvi gondot okoztak a tjotósí zoknak. hogv három különböző helyen tatáitok róbiV Pintér Dezső A dél-somogyi termelőszö- 1 vetkezetek szakembereinek rendszeres és szervezett továbbképzése végett fogott ösz- sze a területi tsz-szövetség az illetékes szervekkel, s a tagszövetkezetek egyetértésével megalakította a szakemberek klubját. Ezen belül agrár- és számviteli szakosztály kezdte meg működését. Az idén a tervezett témákból még kettő van hátra, mindkettő számviteli jellegű: az egyik a gazdasági tevékenység elemzésének jelentőségét mutatja ki a vállalat vezetésében, a másik a forgóeszköz-gazdálkodás finanszírozásának korlátozásáról, illetőleg a termelőszövetkezeti forgóeszköz-hitelekről és az ezzel kapcsolatos problémákról szól. Az előbbinek Papp József, a TOT munkatársa, az utóbbinak pedig dr. Páli Lászióné egyetemi docens lesz az előadója. Emellett programon kívül indokoltnak tartják még novemberben napirendre tűzni a mezőgazdasági erő- és munkagépek korrózióvédelmével kapcsolatos témát, mert megfelelő tájékozódással és a védőanyagok biztosításával a termelőszövetkezetek előbbre léphetnek a munkaeszközök megóvásában. Mint megtudtuk, számos tanulságot szűrtek le eddig a rendezők az idei foglalkozásokból. Ezek közé tartozik, hogy különösen az agrár- szakosztály összejövetelei nehezen nélkülözhetik a gyakorlati bemutatókat, enélkül ugyanis nem mutatkozik kellő érdeklődés a téma iránt. Ebből kiindulva született meg a döntés, hogy jövőre hagyományos rendszerű klubfoglalkozást csak a számviteli szakosztály réseére rendeznek, ugyanakkor az agrárszakemberek továbbképzését a különféle bemutatókra építik. Itt különösen a gépesítés — például új gépek bemutatása — kerül előtérbe, ezen belül a mezőgazdasági munkaeszközökön túl az állattenyésztési telepek technológiája is témája lehet egy-egy bemutatónak. Tervezik továbbá növénytermesztési kísérletek, eredménvek gyakorlati ismertetését is. Eredményesek voltak az idén a külföldi tapasztalatszerző utak: harmincán Lengyelországban az állattenyésztési eredményeket, tizenhatan Bulgáriában a kertészeti termelést tanulmányozták. A tapasztalatok hasonló utak szervezésére ösztönöznek. Sokatmondó munkaterv áll a számviteli szakosztály előtt. A negyedévenként rendszeresített könyvelői napokon kívül további két foglalkozást tartanak a jövő év első felében. A könyvelői napokon a negyedév sajátos problémáit beszélik meg, az említett két külön ösz- szejövetelen az életbe lépő egységes mezőgazdasági számlakerettel kapcsolatos közérdekű kérdéseket vitatják meg majd a számviteli szakemberek. Szakosztályuk tehát folytatja eddigi eredményes munkáját, sőt úgy tervezik, hogy további korszerű, az ügyvitelgé pesítéssel kapcsolatos ismeretek gyűjtése végett — a klub keretein belül — tapasztalatszerző utat szerveznek az NDK-ba. H. F. Szeges kenyér Rossz a kenyér, A rn«sz Oj- lyjdonkénpen nem is ió kife- Sezés. Fgy ismerősem ígv jel- 'emezte: a minősévé elvan, hogv a morz«át csipegető verebek is vvomorrpntást kannak tőle. De ez esak a minőség. A súlya ped!g néha őrde- 'r”s módon hirtelen növekszik. 'Bélésűinek oda nem Ülő tárgyakat, szeget.) A nanokban majdnem kicsorbult egy kés pengéje. ”onda vasszeg éktelenkedett a kenyér nuha belében. Hogvan kerülnek bele ilyen tárgyak? Illés János, a Sütőipari Vállalat üzemcsoportvezető-helyettese kérdésemre azt felelte, hogy elképzelhetetlen náluk az ilyesmi. Talán szállítás közben ... (Nehezen hihető el, hogy szállítás alatt valaki tréfából szeget verjen a kenyérbe, méghozzá a közepébe.) Az »egyedi« esetet azonnal kivizsgálták. Az eredmény: a gépsor elromlott, és javítása közben pottyanhatott a tésztába a szeg. Szomorú, hogy nem ez az első alkalom. Mindany- nyiszor gépszerclésre hivatkoznak? Reméljük, a rakoncátlan gépsort megjavítják végre és nem találunk alkatrészeket a betevő falatunkban. Hz. A. SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1970. október lf. 1
