Somogyi Néplap, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-18 / 245. szám
A forrást hétköznapok egyszerű gondjai takarják el. Ki tudja, hány énekmondó él még, hányat intettek le a türelmetlen fiatalabbak. Három estén át tapasztalhattuk a héten, hogy a forrás — milyen üdítő tiszta vizű. Mondani sem kell talán. A forrás az egyik legszebb szimbólum. Ugyanazt sejteti, mint a gyökér vagy a fészek. Gazdag és ígér. ' — A hatvan- ötödiket tip- rom. Eccer a tanár úr hallgatott meg, oszt az hozott Kapósba is. Igáiból gyöttem... A múlt napokba is kukoricát yótunk szedni, mondtam is, hogy gyövök Kapósba megint szerepelni. Egyedül vagyok én má, fijam, mint az ujjam. Itt mast olyant fogok énekelni, amelliket még az édes nagyszülémtül hallottam. Persze van köztük csúnya is mög szép is. Melik ho- gyn gyün. A csúnya a Fehér Anna balladája. Jaj, ezt nagyon szeretőm. A múltkor is csak noszogattak, mongyam el. Én mondom is szívesen, mer nem felejtöttem egyet se. Most kezdők vélekönni egy másikra, amit az idesapámtú tanultam. Mulatós embör vót, bár nem ivott sokat... Ja, azt hogy mongyam még el, vótunk mi má Pestön is. Mondta is a szomszéd, ne féjjön, nem a közönség előtt Roll énekölni, hanem egy sötét szobába. Aztán mégiscsak a közönség elé vittek. Ott is elmondtam a Fehér Anna balladáját: Megtudta azt Fehér Anna, Hogy a báttya fogva vala... Fog be kocsis a lovakat Hah, mellé sok aranyakat.,. (részlet) A hosszú népballada — dalkincsünk egyik legszebbike. A lány, aki bátyjáért feláldozza magát, alapgondolata az Antigonénak is. Somogyi Antigoné Kirakatok előtt Az egyik népi együttes befejezte a fellépés előtti utolsó próbáját, sietősen át kellett adni a színpadot a következő csoportnak. A művelődési központ körül korzóznak az ilyen küldetésben ritkán járó asszonyok, férfiak. Nem bátorság, hogy »-bemerészkednek-« a forgalmasabb központba is. Nézem lépteik nyugalmas tempóját. Mintha otthon lennének. A térre nyíló ablakokból ki-kihajlik egy- egy kandi fej, hogy mi történhet itt a városban? Két asszony a főutcai üzletsor kirakatait nézi. Melléjük szegődöm, de úgy, hogy ne vegyék észre; figyelem őket. Hátuk mögött állva hallom, hogy vásárolni szeretnének. A tetsző áru láttán mintha csak az otthoni kiskertkaput nyitnák ki, lépnek be az üzlet fémüveg ajtaján. Gömbölyű rézgombokon szikrázik a fény. A fekete mellé- nyes parasztember a Kossuth Lajos utcában állt meg, onnan nézi a városi életet, ami idegen tőle, látni most szemlélődő arcán. A kirakatokban hímzések, faragások, karádi és bűz: .Aki motívumokkal díszített párnák, térítők, városi ruhákra is »rá- vitt« hímzések. A két asszony ujjal mutogat feléjük, s kihúzzák magukon á blúzt. A kirakattól talán már nem kell féltenünk a népművészetet. Egészen közel értem hozzájuk. Megérezték. Az egyik hátrafordította a fejét. Néztünk egymásra. Kémlelte az arcomat. — Fiacskám — szólt —, győjjön. — Halvány volt a hangja. Szétnyílt a két feketébe bugyolált kar. Ügy ölelt át, hpgy közben megsimította a hajam. Szégyellt: ORRÁS A F — Maga megérti, nem szabad lett volna kimozdulni ide. Nem értettem. — A lányom.. . Otthon fekszik nagy hassal, segítőkéz nélkül. — Miért jött el? Talán kötelezte valaki? — Kötelezett? — Fájdalmasan húzta el a szó végét. — Az unokáim szégyellik is, hogy eljárok a színpadokra, rádióba. Nem való vagyok én oda parasztosan, tudatlanul... Nem engedte, hogy tiltakozzam. — E ni, ez kötelezett, fiacskám — bökött a mellére. Közelebb hajoltam. Érem volt: a népművészet mestere. Vonásai nem lágyultak. — Maga annyi lehet, mint az unokám. Oszt pont ezek a dalok érdeklik? — Pont. — Esetlenül, tán nem is a hangján elkezdtem: Istenem, istenem Áraszd meg a vizet Vigyen el engem Apám kapujába Anyám ajtajába ... (Ezt az egy csángó balladát ismertem valamennyire a rádióból.) Megálltak. A másik asszony elsírta magát. — Látod, de szépen énekelt. Milyen fiatal galambocska. Mosoly futott át az arcán. Először. — Ráduly Péter, ifjú Ráduly Péter. Luca. Ezt hajlítgattam először én is. Édesanyám de tudott énekelni. Benne vót abban élet, halál, gyűlölet, szeretet. Megeredt a nyelve. — Nyócat elsirattam, de az életemet átnótáztam. Ügy a. Ének fiacskám. Azt adta isten gyógyszernek. Moldovában hagytam a legtöbb erőm. De a dalokat itt benn őrzöm, csak a lehelet, az viszi el őket. Kakasszó előtt pirkadtam. Kifelé menet a mezőre a madarakat füleltem. A kapa se vágott jól, ha nem kísérte ének. Kapálás közben “Víg vót a nóta, a fonóban szomorkásabb: Kiesi madár, hogy tudsz te úgy élni, Hogy te nem tudsz beszélgetni, Mert én tudok beszélgetni, mégsem tudok szépen élni. — Sirattam eleget, fiacskám. Gyereket, testvért, Moldovát. Nincs má ott senki, nem is vágyom oda. Nehéz róla mozdulatokat írni. Egyetlen gesZtikuláció se maradt meg belőle, szoborszerű volt, Belül feszülhetett sok érzés, de idegennek semmi. Pedig akkor már kitárta a szívét. Csak hát, ilyen fajta. Tisztelt. Nem öntött el bánatával. Csak ennyit mondott: — Jegyezze, ha tetszik: Ahol én elmegyek, még a fák is sírnak, gyenge ágaikról levelek lehullnak ... Szemét résnyire húzta. Látszott, szenved. Egy autó után fordította lassan, büszkén a fejét. — Lehet, hogy má világra jött az unokám. Csak egészsége legyen. Adja isten, hogy egészsége legyen. — Mit gondol, hány me- .gyéből vauinak itt? — Ügy tudom, a szomszéd megyékből. — Találkozott velük, látta őket? — Nem. Én a második estén szerepelek. — És mit csináltak a többiek? — Hát mit? Miért hoztak ide bennünket? Hogy énekeljünk! Meg van aki zenél... — Szerette volna látni a többieket is? — Lehet, hogy szerettem volna. De szólt a fiam, hogy »igyekezzék haza, apám, mert szerdán hordjuk be a kukoricát«. Nem olyan könnyű a fogatot megszerezni. Hiába — takarodás ideje van ... — Én megmondom magá______________naiv őszintén. A zt a dallamot, amiből a Röpülj, páva született, tőlem (wűitötték. Én meg az apámtól tanultam. Ha hallom a rádióban vagy a tévében, csak mondom magamnak, no, öreg Árok, erről mindig emlékeznek rád. Amennyit én tudok belőle: Föiszállott a páva, Vármegye házára, S^k szegény legénynek ívtkgszabadulására. — Mások gyűjtöttek még hozzá, máshonnan. Én ennyit tanultam az apámtól... : [ Kezét hosszú, Első kép szőttes köté1 ________ínyén összekulc solta gyöngéden. Fejét féloldalra hajtotta. Várt. Otthonról, Moldovából egy ismerős hangot. Egy madárét, vagy a szellőét, tán a kerti ajtó csapódá- sát, v-"— « —’'’—márát a köcsögben. Egy hangot, amelytől ehnuu-j.:.. , c___j .—cuon p attantja föl a dallamokat. A keserves fölszakadt belőle: »ha az erdőt levághatnám, hogy édesanyám megláthatnám...« Mélyről kapaszkodott a dallam. elhalkult, feljajdult. Csípője megrándult, testében ívet feszítettek a hangok. Keze barna. Fején fehér vászon kendő. Vállára omló. Szemében törődő melegség: asszony. A Világot érzi keservében, asz- szony: gyerekeket szült, férjet szeret, öreget istápol, termést arat. És énekel. Mozdulatlan. Asszonyi odaadással. Tán senki se látja, szeme — nem fénytől ragyog — könnyes. Elkószált. A taps ébresztette föl. Zúgott a taps. ö elmosolyodott. ’ “ I Az arcát néMásodikkép |zem. Fekete I_____________Jkendő keretezi. Észreveszi. — A kisfiam. Most hántoltuk. — Egymásra néztünk. Csak két nő tud így összenézni. — Mindenkinek van egy bánata — suttogja. — S a falu? Föllépett a színpadon, »fényes« műsorban. Mit szólnak? Megütközött. — Énekelni nem bűn. Én az énekekkel vigasztalom magam. Kislány voltam, nagyapa odavont magához és mesélt: Moldova a legszebb, kislányom. Hegyek, lejtők, itt minden gyümölcs megterem. Tanuld meg érezni a gyümölcsök illatát, és megtudod, mit ír a naptár, tavaszt-e, nyárt-e, vagy már fészkelődik az ősz. Nagyapa mindent csak eldalolt. Hányszor mondogatta: ^a boldogsághoz meg kell tanulni a víg nótákat meg a kesei;veseSokan mondták — ez a vereség benne volt a levegőben. Hiszen nem lehet a vetélkedősorozatnak állandó rekordere egyetlen megye sem. Persze, azt senki sem mondhatja, hogy nem küzdöttek lelkesen a somogyiak. Mert a péntek esti verseny is azt bizonyította, hogy szellemiekben álltuk a sarat... Zsúfolásig tele volt a Fal- miro Togliatti Megyei Könyvtár versenyzőkkel, szurkolókkal — mindegyik részvevő ugyanaz volt egy személyben. kgt is. Én a keservesektől vagyok a legboldogabb. Ügy kijön azzal az összes baj. A pincér megzavarta. Letette a disznótorost. Eszegetni kezdett. — Hány népdalt tud? — ötvenet biztos — félretolta a villát. Közelebb húzódott. Érdes ujjaival megfogta a kezem. Csendben búgón kezdte: Kisgerlice patak partján kisgerlice patak partján siratgatja társacskáját úgy búsúlja fészkecskéjét. — De sokat énekeltem fiatalasszony koromban! Még Moldovában esküdtünk. A gyerekek itt születtek. Hatan. Alig tudtak a kicsikék beszélni, de már az ölemben ringattam őket és dúdolgattam nekik. Ibolykám meg Gyurka olyan hamar megtanulta a Mihály bíró zöld erdőben-t. Ibolyka a rádióban is énekelt már. Jaj, meg a Gyere ki, gyöngyvirág is de szép. Nevetett. Hátrább tolja fején a fekete kendőt. Szeme szögletéből pillogott. Alig lehetett több húszévesnél. Lélekben. Gyere ki, gyöngyvirág, mert feljött a hold világa. Papucsomat gombolom, szeretőmet gondolom. Próbáltam vele dúdolni. Vállamra tette a kezét. — Nagyapa nem élt errefelé. ö nem tudhatta, hogy itt is minden gyümölcs megterem. Üjra kezdtük. A hajlítások- nál lassított. Ismét kezdtük. Az étterem zsúfolásig volt Hatodszorra azt mondta, akárcsak a moldovai lánypajtása énekelne. Nem volt igaz. Ma már elkezdeni sem tudnám egyedül a Gyere ki gyöngyvirágot... í A Rippl-Ró- Szerszám ]nai Múzeum______________[ban, az ablak elé tett asztalon népművészeti ruhába öltöztetett baba és sok-sok érdeklődő figyelte a buzsákiak, karádiak bemutatóját. A karádi asszonyok kosztümben dolgoztak. — Hova lett a viseletűk? — kérdeztem tőlük a nézők érdeklődését is kielégítve. — A ládafiában maradt, nem mondta nekünk senki, hogy abba öltözzünk. — És maguktól? — Az idősebbje elhagyta igazában a régi ruháját, de a fiatalok már érdeklődnek utána. Karádon két fiú is varraA sok izgalom közepette egyetlen ember látszott csak nyugodtnak, Rapcsányi László, ö és kollégái Csongrádban és Somogybán, Budapesten és az URH-s kocsikban nagyon jól vezették ezt a versenyt. Kár volt kihasználni a telefonstaféta idejét néhány »segítőkész« kaposvárinak idétlen telefonviccekre ... tott magának olyan inget, amilyet a férfiak viseltek a faluban régen. Kicsit változtattunk rajta, amennyit kellett, hogy hordani lehessen. — Kedvük telik ma is abban, hogy párnát, térítőt, ruhára hímzést készítenek? — Egyébként nem csinálnánk. Mi az iskolában már megszoktuk. Édesanyám maga rajzolta elő akkortájt a mintákat. Szemüvegük alatt fürgén jár a szemük erre-arra, kezükben van minden tudományuk. A tűn és fonalon kívül még egy eszközt használnak. A népi nyelv krisztustövisnek is mondja ezt a négy-ötcentis tüskét. A kezembe veszem, forgatom. Simára, gömbölyűre kopott a használattól. — Tíz éve is talán, hogy letörtem, azóta csak ezzel bö- ködöm a hímzés helyét. Megmutatja, hogyan szokta. A tövis apró, szép, kerek lyukat formált a boltban vásárolt, előrajzolt párnába. — Ilyen szerszámot egy üzletben se lehet kapni — dicsérte a legömbölyödött tövist. — Jaj, én annyira izgulok. Még nem szerpeltem ilyen helyön. A múltkor gyütt a tanár úr, osz- tán mondta, egy kicsit csősze is vagyok a fogammal. Ka- darkútról gyüttem, hatvannyóc éves vagyok. Hát mastmá nyugdíjas. Még emlékszök ezekre a nótákra ... Jaj, a Ha visszapergetjük a péntek esti vetélkedőt, történelemben, irodalomban, zenében — valamennyi ágazatban jól dolgoztak a szekciók. Már csak azért sem keserű ez a vereség, mert a telefonstaféta izzó finisében, amikor a pontot hozó csöngetés valóban halotti csendet keltett, nagyon jól »rámentünk« az ellenfél Csongrádra. És a siófokiak is sokszor kivágták a rezet a kérdésekben. Amíg peregtek a gyors kérdés-feleletek, megkezdődött az »alkotó munka« is. Mindanki versre számított az ellenfél megye szülöttének stílusában, ehelyett »saját« kérdést kaptunk. Azért volt jó ez a hallgató fülének is, mert valóban senki nem számított erre. Siófok sírva vigadva hozta az Üri-murit, csak hát Budapest nagyon messze van, és ami Siófokon fájt, nem biztos, hogy azt a fővárosban is érzik. Aki a kaposvári alkotógárdát figyelte, rájöhetett, hogy nem is olyan könnyű a drámaírói mesterség, különösen azt nehéz eldönteni, hogy mi kaptanár űr nagyon aranyos. De mit tetszik gondolni, megengedi majd, hogy ezt a papírt ide tőgyem magam elé? Ide írtam föl az első sorokat. — Ez itt a Neviborbul elindult a gőzhajó. Neviborbul elindult a gőzhajó.. • ... Isten veled, Amerika, örökre. — Mit gondol, mi köze ennek a dalnak Amerikához? — Hát mögmondom én őszintén. Kukoricatöréskor nálunk járt az ángyom. Még kislány vótam. Oszt az dudorász- ta. Én mög odafordútam hozzá — édös ángyom taníccson mög rá! Mögmondom úgy, ahogy van. Vótak, akik ki- möntek Amerikába. De a nóta is mongya, nem egy, se kettő ■vissza is gyütt... Ez a legkedvesebb: Onnad alól jön egy dalos pacsirta Ki van annak mind a két szeme sírva Szárnya alatt hoz egy gyászos levelet Rá van írva, hogy a babám nem szeret. Sokan megfordultak a megyeszékhelyen az öt nap alatt, űk ott álltak a reflektorfényben alig rezzenve, egyszerűen. Taps úszott feléjük, meghajoltak merev derékkal. Gépies :n ismételve magukban a dal utolsó sorait. Hátha int valaki, hogy onnan — még egyszer. nyolcadik jón fricskát. Nem azért, mintha nem lenn® mit fricskázni a megyehatáron belül, hamm azért, mert nagyon nehéz választani. Végül is ebben a kérdés- csoportban a melléküzemág hozta a legtöbb pontot. Jó tsz-elnök volt Pellérdi Gyula, és jól sikerült Papp István Smukk-paródiája. Senki sem örül a vereségnek. Nyilvánvalóan szomorkod- tunk egy kicsit, de hát ahogy a klasszikusok mondják, tisztelet és elismerés a győzőnek — mi pedig méltó ellenfelek voltunk a nyolcadik vetélkedőn is. Végül is a két pont veszteség a kenyér és a málna miatt volt. Igaz, ezúttal egyikben sem volt csavar, se más, de úgy látszik, az is hiányzott belőle és róla, ami azért kellett volna... T. *. »Lélekbúvár« a mikrofon előtt. Bán—Korányi—Tröszt Elismerés a győztesnek A manóba fulladt Közjáték Büszkeség Pacsirta ii SOMOGYI NÉPLAP Vwsaft, UN, !»<■■ n. 5
