Somogyi Néplap, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-13 / 215. szám

Mit olvasott a költő? Berzsenyi és a Kaposvári K öltőnk utolsó éveiben különösen szorgalmas - olvasója volt a Kapos­vári Olvasótábornak, melynek egyébként alapítói közé tarto­zott. Ugyanis 1826-ban a me­gyegyűlés jegyzőkönyve sze­rint a megye megkérte gr. Festetics Lászlót (ő az, akihez Berzsenyi ódát is írt), hogy a Yelites — katonai — pénztár­ból visszajáró összeget a ka­posvári »deák oskolák« céljai­ra fordíthassák. Erre Feste­tics azzal válaszolt, hogy a kérdéses összeget egy megyei Olvasó Tár céljaira engedi át, s a beszerzendő könyvekről — amelyekre egy bizottság te­gyen javaslatot — jegyzéket küldjenek neki. Az 1826. feb­ruár 20-i nagygyűlés a bizott­ságba Csépán Istvánt, Bodonyi Józsefet, Berzsenyi Dánielt és Siklási Viktor főügyvezetőt küldte ki. (Prot. 1826. 328.) Az első három a megye táblabí- rája volt, s az ügy intézésével, mint a jún. 26-i jegyzőkönyv bizonyítja, Csépán Istvánt bízták meg, akihez Berzsenyi a következő levelet intézte: »Tekintetem Tábla Bíró Űr! Különösen tisztelt Nagy Jó Űr! Azon igen szíves tisztelet, mellyel én a T. Űr nagy érde­mei eránt viseltetem, köteles­ségemmé teszi, hogy e követ­kezendő alázatos jelentésemet a T. Űr elejbe terjesszem: A T. Vármegyének azon végzése, melly engem a tudva lévő Könyvek följelölésére ki­rendelt Kiküldöttséghez ki ne­vezett, ámbár olly későn jött tudtomra, hogy már e részben alig tehettem volna valamit, mégis azonnal írtam Bodonyi Ürnak s kértem, hogy adja tudtomra a dolognak miben létét, s az Exmissus (kiküldött) Uraknak egész szándékát, hogy velek együtt én is köte­lességem szerint munkálkod- hassam; de mivel levelemre Bodonyi Űr még felelni sem méltóztatott, s a többi Exmis­sus Uraktól is semmi tudósí­tást nem kaptam, meg nem engedte szemérmetességem, hogy én többé magamat obtru- dáljam; (ráerőszakoljam) ugyan azért ezen igen szép kö­telességemben semmit nem te­hetvén, reményiem, a T. Űr előtt e részben mentve fogok lenni. Egyéberánt pedig mivel én gr. Festeticsnek ezen igen nagy és messzeható gondolat- ját úgy nézem, mint létünket, culturánkat illető kérdésnek geniális megfejtését, bátorko­dom a T. Urat a szent Musák nevében arra alázatosan meg­kérni, ha ne talán még önnön szíve arra meg nem kérte, hogy ezen fontos dolgot bölts hazafiságához illő figyelemmel tekinteni méltóztasson. S méltóztasson a T. Vármegyét arra bírni, hogy ezen könyv­tárnak föntartására, gazdagí­tására s az illy olvasó intézet­hez igen illő folyóírásokra megkivántató fundus állíttas­sák. Mert csak úgy jelenhetik meg a nagy gondolat a Világ előtt a maga méltóságában s így várhatjuk azt, hogy So­mogy példája több Vármegyé­ket is azon megfoghatatlan álomból, melly culturánkat nyomta s Hazánkat a legsze­gényebb amerikai coloniáknál e részben szegényebekké tette, valahára föl ébreszt, s ki mu­tatja mint kell a pusztákban elszórt s a culturának minden orgánjaitól megfosztott Ma­gyar Nemességen segíteni, hogy azon kezdetet, mellyet az oskolákon nyer, tökéletességre vihesse s ki mutathassa, hogy a Könyvtárokat, ezeket a fér­fiaknak oskoláit s a nemzeti culturának legfőbb kincseit hol kelljen le rakni... (Isme­retlen Levelei id. kiad. 71—72. m. io9. i.) levélből is látszik, Ber­zsenyi különösen folyó- inatanyag beszerzésére buzdította a könyvtár .vezető­ségét. És valóban, e tekintet­ben nem lehetett panasz, mert — mikor még ép volt a könyv­tár — megállapítható, hogy va­lamennyi hazai és sok jelentős külföldi folyóiratra is előfizet­tek. Sajnos, 1944—1945-ben az anyag nagy része teljesen megsemmisült. Szerencsére az utóbbi évek­ben Kanyar József fölfedezte a könyvkölcsönző feljegyzése­ket, s ebből kiderül, hogy Ber­zsenyi sűrűn kölcsönzött fo­lyóiratokat. (1830—1835-ig, de lehet, hogy már előbb is.) Sajnos, ezek a folyóiratok is elvesztek a második világ­háború végén, s így a kutató­nak nehezen lehetett hozzájuk férni, elsősorban külföldi könyvtárak útján. Kiemelkedik a Berzsenyi kölcsönző jegyzékében szerep­lő folyóiratok közül a Jahr­bücher der Literatur, amely­nek 1831,, 1832 évfolyamából a költő tájékozódhatott a kor kiemelkedő irodalmi esemé­nyeiről, különösen, ha az anya­got összevetette a másik, álta­la sűrűn olvasott, Ausland c. színvonalas folyóirat híreivel és cikkeivel. E két folyóirat, de különösen a Jahrbücher igen gazdag volt könyvismer­tetésekben is. A német iroda­lom éppúgy helyet kapott benne, mint a görög filozófia, Rosenkranz éppúgy, mint Bou- terweck, sőt még a költőt ez időben érdeklő útikönyvek és IKEBANA Ihletője — a több évszáza­dos távoli történelemben a vallási kultusszal, szépimádat­tal összefonódott természet- szeretet. Nehéz lenne határt vonni közöttük. Annyi közös gyökérből nö­vekedtek, sokfelé ágazva és annyiszor összetalálkozva in­dáikban évszázadok óta, mint maga az ikebana. Japán ősi virágművészetét hozta a mezőgazdasági vásár­ra, és hazánkba Iwaki Toshiko. Könyvet írt róla már, és ta­nítja is. Képzőművészeti tan­tárgy náluk (amit lehet taní­tani, de amire mégis születni kell), mint a kisplasztika vagy az iparművészet. önálló művészet, hatalmas hagyományokkal érkezett a jelenbe, a modern japán élet­be. Lehet kapni dollárért meg forintért is — de úgy alig több, mint amolyan értékes souvenir. , Hódítja Európát mégis. Külön esztétikájá van, mint a verselésnek vagy a szobrá­szatnak Nehéz nyelvű mert gondolatok helyett érzé­sek növelték nagyra, és kitó-. jesedése is önmagában — a szép. Egyetlen gyökere — a természet. Mint sok más művészet, so­káig papok kiváltsága volt Japánban, hasonlóképpen ná­lunk az írás mesterségéhez. Az ikebana a természet vá­zába ölelt krónikája, és él­ménye a harmónia. Megállni előtte és eltűnőd­ni fölötte szinte külön életrit­must, megállást parancsol az embernek. Ezért talált otthon­ra a modem világban — mi­ként a folklór is, amely éppen távolságával, de az ősszülő jo­gén megállít parancsol a ro­hanásban. Évszázados népdal­kincs bizonyítja — miért szép a virág. Képzőművészeti kötetek so­ra boncolgatja a kerámia szépségének titkát. Az ikebana a kettő együtt. Iwaki Toshiko elmondta, hogy ősei, és a japán ember azóta is, a sokfajta virág, a természet legremekebb alko­tásainak a harmóniáját keres­te és teremtette meg. A színekben, szirmokban, szárakban — az összhangot. Üzenet a kinti világból. A ja­pán építészet formavilágát is a fényre, levegőre vágyás te­remtette sajátossá. Olvasótábor utazások ismertetése is széles körű. A Harmonistikához va­ló előkészületekhez jó ismere­teket nyújtottak az ókori mű­veltségre vonatkozó olvasmá­nyok. Figyelemre méltó az Aus­land friss és modem anyaga. Byron életéről, sorsáról olvas­hatott költőnk, valamint a vi­lág legkülönbözőbb országai­nak életéből vett színes tudó­sításokat is. Kritikai előkészü­leteire is jó hatást tehettek ezek az olvasmányok. Fontos lehetett a Pölitz-féle Jahrbücher der Geschichte und Staatskunst c. folyóirat, amely a maga nemében magas szín­vonalú cikkeket közölt — bár f konzervatív álláspontról nézve — olyan kérdésekről, mint a nyilvános oktatás, az új idők uralkodó eszméi, az egyénitől az egyetemes felé történő ha­ladás, a hitelrendszer, a kor szükségletei, a civilizáció fej­lődése, a nép jóléte, a börtön­ügy, a modem társadalmi esz­mék (Saint Simon). A mezei szorgalom akadá- lyairul keletkezése szempont­jából figyelemre méltó az Oekonomische Neuigkeiten c. prágai folyóirat megismerése a költő számára. Művével ro­NEVE LÉSBŐL Ötödik osztályos gondok. Bőrül a mahói „csiphehás“-sor Makón, a Lenin téren műkő csipkékkel díszített több lakóház épült. A »csipkeházak« sorát most tovább bővítik. Hasonló díszes épületeket emelnek a városközpontban. kon tárgyú értekezés itt: Wie kann die gesunkene Land­wirtschaft in Österreich wie­der gehoben werden? Ebben a földművelés fontosságáról, a mezőgazdaság filozófiájáról, fejlesztésének eszközeiről, a hitelkérdésről több olyan gon­dolat van, amely a költőt mé­lyebbről, közelebbről érdekel­te. £ folyóiratok mutatják Berzsenyi széles körű érdeklődését, amellyel kiválik nemzedéke költői, írói közül. Annál nagyobb érdem ez, mert talán senki sem élt nála költészetre, írásra alkal­matlanabb környezetben. Lel­kének haláláig megőrzött élénkségét bizonyítja, hogy ko­ra műveltségének magas szín­vonalán álló folyóiratok érde­kelték, mert hatott rá a kor egyetemes műveltsége, amely­hez sok szál kötötte, 6 amely törekvéseivel, célkitűzéseivel összefüggésben volt. Dr. Merényi Oszkár Az első pillanatra úgy tűnik, hogy nincsen különös probléma, ha a gyermekünk ötödik osztályos lesz, hiszen ugyanabban az iskolatípusban: az általános iskolában foly­tatja tovább munkáját. Mégis a tapasztalat azt mutatja, hogy sok nehézség adódik az ötö­dikbe kerüléssel, mert az ötö­dik asztály a nehéz osztályok közé tartozik. , Két fő oka van ennek a nehézségnek: a gyermekek lel­ki fejlődésében keresendő az egyik, a megváltozott oktatási rendben a másik. A 10—11 éves gyermek lelki fejlődésében egy új szakasz­hoz ér, sok minden megválto­zik benne, ami nehezíti a ta­nulását. E korra kialakul sokirányú érdeklődése, szinte minden vonzza, ami új, érdekes a szá­mára, és ez lehetővé teszi a sokféle szaktárgy tanítását. Viszont nehézséget is jelent, mert ez a sokirányú érdeklő­dés nem tartós, könnyen má­sik tárgyra, cselekvésre sik­lik át. Érdeklődése összefügg figyelmével, amely szintén nagyon ingadozó, és nem min­dig a leckére irányul. Sokszor Nálunk ez a nagyon hétköz­napi virágmisz­tika a kertek­ben él. A népművé­szet volt az igazi meleg­ágya mindig. Nem zavarták a nézelődők, mint ahogy a párizsi festőt sem zavarja a montmartre-i sokaság. Igazított a szirmokon. Mé­ricskélt sokáig —- összehúzott szemmel. Űjabb ágat tűzött a gladiolus vörös sziromtölcsé­rei közé, és megint hátrall- pett. Mozdulatlan maradt so­káig. Gyönyörködött. Tröszt Tibor Nem véletlen a hazai párhu­zam — mert megkérdeztem Iwaki Toshikót, lehet-e »ma­gyarul is« ké­szíteni? Kard­virág, muskátli, fenyőgally — a magyar ikebana. A japán vi­rágok, hajlékony rizsszálak helyett Ez az ikebana élénkebb, szí­nei lüktetőbbek, egészen új hangulatú, tömör zöld, és fi­noman halvány keveredése — egzotikus. És bizony az egzo­tikum világáról, varázsáról külön könyvet lehetne írni. Figyeltem a finom kezű Ja­pán asszonyt munka közben. a maga választotta könyv,1 barkácsolás vagy gyűjtőmun­ka, jobban leköti, mint a napi tennivaló. A gondolkodása is sokkal fejlettebb, mint az előző évekbén, megérti a ne­hezebben felfogható ismerete­ket, hajtja a tudásvágy és kí­váncsisága — de nem min­dig abba az irányba, amerre az iskola szeretné vinni. Meg­nő érzelmeinek hatása cse­lekvéseire, az örömmel végzett munkában jó eredményeket mutat fel, viszont a nehézsé­gek könnyen letörik, elveszti a fejét, és nincs elég erős aka­ratereje ezek leküzdésére. Jellemző vonása az ötödikes tanulónak az önállóságra tö­rekvés, a szülői, nevelői irányí­tással szemben a saját vágyak, elképzelések megvalósítása. Bizonyos dacosság érezhető a felnőttekkel szemben, amely másképp oldható fel, mint ed­dig, nem paranccsal, hanem inkább meggyőzéssel. Üj jelenség náluk a másik nem iránt lassan kialakuló érdek-’ lődés, amely viselkedésükben és tanulmányi munkájukban jó vagy rossz hatással egy­aránt jelentkezik. A megváltozott ok­tatási rend sok új nehézséget jelent a gyermeknek. Míg az alsó tagozatban egy nevelő vezette őket több éven át és minden órán, addig az ötö­dikben több tanárral kényte­lenek megismerkedni. Az egyetlen nevelő módszereiben, követeléseiben megvalósult a következetesség, a tanító jól megismerhette az egyes tanu­lókat. A félős, gyenge beszéd­készségű tanulókkal megfele­lőbben tudott bánni.*"A több nevelő nehezen tudja jól meg­ismerni a gyerekeket, nem al­kalmazza az egyéni bánásmó­dot a régi módon, s már ez is jelentős probléma lehet. De az új tantárgyak beveze­tése is jelentős nehézség — a történelem, biológia, fizika, az idegen nyelv —, melyeket másként tanítanak nekik, és melyeket másként kell tanul­niuk, mint eddig az alsó ta­gozatban. Miért másként? Mert sokkal több anyagot kell megérteniük és önálló tanulással a tan­könyvből megtanulniuk. A z önálló tanulással sok bajuk van, különösen,, ha nem szok­tak hozzá a könyvből tanu­láshoz, ha magolnak. Ha a könyv anyagának sokszori el­olvasásával, gépies ismétlésé­vel akarják szó szerint meg­tanulni a leckét. Varrnak nehézségeik a lec­ke felmondásánál, a felelésnél is. Bizonyos félelemmel kezde­nek az eddiginél sokkal hosz- szabb anyagok felmondásához az iskolában, s ez a gátlás oda vezet, hogy gyakran nem tud­ják elmondani, pedig otthon valóban tudták. Mindegek a nehézségek an­nak ellenére jelentkeznek még sok esetben, hogy az alsó tago­zatos osztályvezetők, szakta­nárok jelentős erőfeszítéseket tesznek az átmenet megköny- nyítésére, a felső tagozatos munkára való előkészítésre. Az értelmes tanulás módjának kialakítása, a szaktárgyak el­sajátítása, az önálló ismeret- szerzés képességének kifejlesz­tése, a gyermeki érdeklődés sokoldalúbbá fejlesztése te­rén sokféle módszerrel talál­kozhatunk a gyakorlatban. Az eredményes tanulás alaplelté^ tele a megértés, ennek érdele?-'“ ben az új szavak, fogalmak kellő magyarázata, szemlélte­téssel együtt éppúgy alkalma­zott, mint a tanulok^bevonása az új fogalmak kialakításába. Sokféle forrásból — könyv, újság, tv, rádió, film — jelen­tős ismeretekkel rendelkeznem már az alsós gyerekek is, zsák néha kevéssé mernek erre épí­tem a nevelők. Az olvasottak­ból, hallottakból a lényeges ki­emelése szintén fontos, ezt se­gítik a közös, majd önálló vázlatalkotások az egyes ol­vasmányok tárgyalása, a fo­galmazások elkészítése során. Az összefoglalásnál és a fele­lésnél már az első osztálytól kezdve a tartalom elmondatá- sa éppúgy általánossá válhat, mint az egyéni megfigyelés az osztályban, sétán vagy a csalá­di házban. A közös fogalma­zás átformált elmondása, le­írása a kezdet, és a teljesen önálló dolgozat a cél már az első négy osztályban. A szak­tárgyi tanulás előkészítésére szolgálnak azok az eljárások, amelyek az új szavak, fogal­mak megértésére és haszná­latára szoktatják rá a tanuló­kat. A hosszabb leckék — iro­dalom, történelem, földrajz — megtanulását segítik a könyv nélkül megtanult versek, pró­zai szövegek és különböző sza­bályok, összefoglalások — az emlékezet tréningjei. Folytat­hatnánk a sort tovább, hiszen csak »mutatóba« került ide néhány eljárás, mód, a. felső tagozatos munkára való elő­készítés sokrétű tevékenysé­géből. Ennek a munkának kétségtelenül sok eredménye van már, de legfőbb probléma, hogy még nem általános, nem mindenütt kellően eredmé­nyes a pedagógusok fáradozá­sa. Emiatt egyrészt fokozot­tabb együttműködésre van szükség az iskola és a család között az ötödikes tanulók ne­velésében, másrészt jobban kell segíteniük a szülőknek gyermekeik tanulását, mint az előző osztályokban. Szelénül Gábor SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1970. szeptember 13, 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom