Somogyi Néplap, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-13 / 215. szám

Somogyi gépbemutató a kiállításon Ezüstérmes a rönkszállító és a gyökérfésű | Egy rendelet nyomában Ha m tetszik az orvosom.. A KAPOSVÁRI CUKORGYÁR azonnali felvételre keres gépkocsivezetőket, autószerelőket, különleges ' gépjármű-jogosítvánnyal rendelkező gépkocsivezetőket, fiatal villanyszerelőket valamint gyakorlott gyors- és gépírót A 67. Országos Mezőgazdasá­gi és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásár ezen a pénteki na­pon is mindjárt a reggeli nyi­tás jután ugyanúgy nyüzsgött a látogatók tömegétől, mint egyéb napokon. Ám a korai érkezők egy része céltudato­san vette az irányt a főbejá­rattól jobbra, p.z alig száz mé­ternyire levő kiállítási pavi­lon felé. Itt, az Országos Me­zőgazdasági Gépjavító Tröszt pavilonja előtt számos mező- gazdasági munkagép' várja a látogatókat nap mint nap. Ez­úttal a szokásosnál is többen nézelődtek a kiállított mun­kagépek között. Ezek közül az emberek közül sokan meghí­vóval jöttek, s a szíves invitá­lás a Kaposvári Mezőgazdasá­gi Gépjavítp Vállalat termék- bemutatójára szólt... Pénteken déielőtt a tröszt pavilonjának tárgyalóterme a sómogyiaké volt:. Deák János, a vállalat igazgatója mondott tájékoztatót a vállalat tevé­kenységéről, eddigi eredmé­nyeiről és további terveiről. Ismertetőjében visszatért az átszervezés időszakára, arra, milyen gondok nehezítették az átállást az új feladatokra, s hogyan birkózott meg ezek­kel a vállalat Szem előtt tar­tották, hogy továbbra is a me­zőgazdaság segítése a legfőbb cél, ennek rendelték alá tevé­kenységüket; fejlesztették a műszaki tevékenységet, gyár­tási, üzemszervezési és más részlegeket hoztak létre, s fel­osztották a .feladatokat a me­gye különböző részein talál­ható állomások között Gon­doskodni kellett megfelelő Az Érti—Kapos típusú csemete ültető. szakmai erőről is, ,s ma már 54 egyetemet végzett szakem­ber dolgozik a vállalatnál, ebből 38 mezőgazdasági gé­pészmérnöki diplomával ren­delkezik. A vállalat termékei immár megtalálhatók szerte az or­szágban. Az idén mintegy 120 millió forint értékű gyártási és csaknem 60 milliós felújí­tási munkát végeznek. A Du­nántúl öt megyéjében építet­ték ki felújított alkatrészfor­galmazási hálózatukat. A jövő­ben fontos feladatuknak tart­ják gyártmányaiknál a minő­ség javítását, az új lehetősé­gek feltárását a piaci igények szerint. Ehhez az kell, hogy az ' üzemeltető gazdaságok őszintén elmondják észrevéte­leiket a vállalat gyártmányai­val kapcsolatban: bogy szoro­sabb kapcsolatokat tartsanak a vevőkkel, és még jobban az igényekhez igazítsák a kínála­Az erdőgazdasági sorközművelő, háttérhen az A »Kapos« csőrlő egyebek között a rönkszál- ezüstérmes rönkszállítóval. lító fel- és lerakodásánál nyújt jelentős segít­séget. tot. Most végeznek például piackutatást arra vonatkozóan, hol helyezhetnének el új vagy felújított komplex gépi egysé­geket A vállalat számos külföldi, nemzetközi kiállításon is részt vesz termékeivel — ezek nagy része erdőgazdasági munka­gép —, és nagy sikere van. Ezt bizonyítja egyébként az idei OMÉK-en elért eredmény is. A tröszt pavilonja előtt áll­nak a kaposvári vállalat szé­pen kivitelezett, tetszetősen elrendezett gyártmányai: a ha­talmas rönkszállító, a csörlő, g csemeteültető, a suhángki- emelő, a gyökérfésű, a sorköz­művelő és több más munka­eszköz, köztük a legújabbak, a konténerek; A mellettük el­időző számos érdeklődő azt ta­pasztalhatja, hogy a fiatal vál­lalat hamar rátalált a legjob­ban járható útra, s olyan pro­filt alakított ki, amellyel régi elmaradást pótol: erdőgazda­sági munkagépeket gyárt, s ezzel úgyszólván egyedülálló az országban. Érthető tehát, hogy üzletkötéseik a jövőre vonatkozóan is biztatóak, ki­töltik kapacitásukat. Munká­juk elismerésének, szép siker­nek számít, hogy ezen a kiál­lításon két termékük, a rönk- szállító és a gyökérfésű ezüst­érmet kapott. Hernesz Ferenc jA rendelet tavaly je­lent meg arról, hogy minden biztosított beteg évente egy­szer orvost cserélhet, ha körzeti kezelő orvosát nem tartja megfelelőnek. A rendeletet a SZOT ja­vaslatára az Egészségügyi Minisztérium hozta, és célját legtömörebben így summáz­hatjuk — érdekvédelem. Mint minden intézkedés, egyszerre ez sem oldhatta meg az összes problémát, sőt gyakran újabbat okozott Ko­rántsem vitatkozni szeret­nénk a rendelettel, csupán — egy év tapasztalatai alapján úgy tűnik, — ahogy monda­ni szokták, »hagy még hátfa kívánnivalót«. Mert nem derült ki az, ho­gyan alkalmazható falun az intézkedés. Hiszen köztudo­mású, ha a körzeti orvos helyett egy másikhoz akar fordulni a beteg,, az tíz kilo­métereket jelent. Ha jók a köz­lekedési viszonyok, utazási lehetőségek, akkor is: ki fi­zeti meg például az ágyban fekvő beteghez érkező orvos utazási költségeit? Erről már nem szól a ren­delet Ezért a körülbelül négy és fél száz orvosváltoztatási eset közül elenyészően kevés a falusi, a vidéki... Nyilvánvalóan más a hely­zet városban — más a hely­zet a nagy megterhelésű vá­rosi körzetekben. Itt már nagyobb volt az orvosváltoztatások száma. Fölkerestem dr. Csáki László főorvost, a megyei tanács, egészségügyi osztályának ve­zetőjét, éá arról kérdeztem, vajon megvizsgálták-e ezeket az orvosváltoztatási eseteket, s milyen tapasztalatokat ho­zott az intézkedés első esz­tendeje. Az esetek többségében el­sősorban az orvos modora, a beteg és orvosának viszonya a döntő, vagyis az, hogy egy- egy körzeti orvoshoz meny­nyire ragaszkodnak a bete­gei... A tapasztalatok közül egy alapvető: az orvoscserék szá­ma elenyészően alacsony a biztosítottak — sőt megszo­rítással, a városi biztosítot­tak — számát tekintve. Elmondta a főorvos még az általános jellegű tapasztala­tok felsorolásakor azt is, hogy alig akad olyan orvos, akitől csak elmentek volna, és ha van ilyen, akkor is legföljebb egy-két beteg távo­zott. Az a jellemzőbb, hogy néha — szinte meg­egyező azonossággal — ugyanannyi beteg »érkezett« az orvoshoz, mint amennyi »elment«. Az utóbbi megállapításból — korántsem logika játéka — sok mindenre következtet­hetünk. Egyrészt arra, hogy nem mindig az orvos a »bű­nös«, hanem a táppénz a casus belli. A beteg még szeretne táppénzen maradni, de kezelőorvosa másként látja jónak. Így aztán a biz­tosított fogja a kalapját és a könyvecskéjét — más orvos­nál próbálkozik. Ha akkor sem sikerült táp­pénzen maradnia — és ez már ki tudja hányadik a több oldalról szerzett tapasztalai­tok sorában —, visszatér eredeti orvosához. Mert az esetek jelentős számában az történt, hogy a beteg »visz- szakérte magát« régi orvo­sához .. • Ismétlem, nem a logika játéka, de a nagy számú vándorlásból adódik még egy olyan következtetés is, hogy mindegy, hányán érkeztek egy orvoshoz, a mérce az, hányán mentek el! Mert ha nem a táppénz az ok... ak­kor az udvariasság, a bete­gekkel szembeni bánásmód, az emberi hang, a türelem... Nem nagy a szám, és úgy tűnik, hogy bár a rendelet érdekvédelmi, mégsem oldja meg teljesen a problémákat. És mint írtam, különösen nem vidéken. A célravezető megoldás tehát nem minden esetben az orvosváltoztatás, hanem az, hogy az illetékes szervek, akik egyébként a rendeletet hozták,- ezzel együtt más módon is össze­tettebben biztosítsák a beteg jogos érdekvédelmét Van erre lehetőség? Van. Létezik az orvosetikai bizottság, a megyei felügye­leti hatóság — az ő hatáskö­rükbe tartozik, hogy döntse­nek a Vitás esetek fölött. Célszerűbb tehát ezt is job­ban kihasználni- Persze, csak alapos indokkal. T. T. 7. A második perben szereplő öt károsult nőt már másnap szembesítették a letartóztatot­tal, William Thomásszal. Mind az öten fenntartás nélkül úgy nyilatkoztak, hogy ez volt az az ember, aki rászedte őket. Beidézték az első perben sze­repelt nőket is. És ők is, vala­mennyien, sajnálkozva ismer­ték be, hogy valóban ez a Tho­mas volt »lord Salisbury«, nem pedig a szegény Beck. Thomas végül is kénytelen volt bevallani, hogy ő John Smith. A Scotland Yard ösz- szeállította a szélhámos — csekk- és hitellevél-hamisító — meglehetősen terjedelmes priuszát. Még az is kiderült róla, hogy 1896—1903 között (tehát Beck pere után) — jól­lehet fogalma sem volt gyó­gyászatról — »orvosként« mű­ködött az Egyesült Államok­ban. A brit belügyminisztérium sietett szabadlábra helyezni Becket, akinek kártérítésként 5000 font sterlinget adtak. Az igazságszolgáltatás balfogása azonban — amely vitathatatla­nul bebizonyította az ósdi azo­nosítási eljárások fogyatékos­ságát — óriási botrányt kel­tett Angliában. A kormány vizsgálóbizottságot alakított, s megszervezték az ítélőtáblát, amely addig nem létezett? A daktiloszkópia hívei jól tudták, hogy a két férfi hü­velyk-ujjlenyomatának egy­szerű összehasonlítása azonnal tisztázta volna az ügyet, ha­lomra döntötte volna a tanúk és a szakértők vallomásait. Igen, egyetlen ujjlenyomat diadalt arathatott volna az egész elavult azonosítási rend­szeren, amelyet csak hosszú idő elteltével — és ádáz küz­delem után — számolt fél a törvényszéki orvostan, szeroló- gia, toxikológia, vegyészet és ballisztika. LÉTREJÖN AZ INTERPOL A négy esztendeig dühöngő világégést — az első világhá­borút — a bűnözés óriás mé­retű fellendülése követte. A gyilkosságok, a lopások, az emberrablás, a szélhámosság, a bankjegyhamisítás szinte hétköznapi tényékké váltak. A háború az erkölcsök fellazulá­sához vezetett, előmozdította a kábítószerfogyasztás, az al­koholizmus, a prostitúció tér­hódítását. A nemzetközi bűnözés foko­zódását ezenfelül serkentették a gyors közlekedési eszkö­zök is. Amikor 1923-ban Bécsben összeült a bűnügyi rendőrség második nemzetközi kongresz- szusa, a világ országútjain több mint 18 millió gépkocsi közlekedett, s rendszeressé vált néhány kontinentális re­pülőjárat is. A kongresszus — a Monacóban leszögezett té­telek alapján — elhatározta, hogy Bécs székhellyel megala­kítja a Nemzetközi Bűnügyi Rendőrségi Bizottságot (Comi­té Internationale de la Police Criminelle — CIPC). így tehát 46 esztendővel ez­előtt megalakult és azon nyomban működésbe is lépett az első olyan nemzetközi szer- 1 vezet, amelynek célkitűzéseit' — sűrítve — a következőkben 1 foglalták össze: — »Előmozdítani és biztosi-' tani valamennyi bűnügyi rendőrségi szervezet messze-' menő együttműködését a kü-, lönböző államokban érvény­ben levő törvények keretében.' — Előkészíteni, létrehozni és \ megszervezni minden olyan' intézményt, amely alkalmas, arra, hogy részt vegyen a köz-, törvényi bűnözés elleni haté-, kony küzdelemben.« A CIPC tehát munkához Iá- i tott, és csakhamar ki is vívta i első győzelmeit a nemzetközi | bűnözők elleni harcban. 1930- | ban harminc ország ismerte el a CIPC szükségességét, és csat- i lakozott hozzá. A szervezetet egy főtitkár- i ság vezette, amelynek rendel- i kezésére állott egy központi nemzetközi iroda a hamisítók i üldözésére, továbbá a nemzet- i közi gonosztevők ujjlenyoma­tait és fényképeit nyilvántartó i osztály. A szervezetnek saját l folyóirata is volt, a La Sé- curité Publique Internationale.< 1934-ben kiépítették a CIPCi saját nemzetközi rádióhálóza-' tát is. * (Folytatjuk) * Jelentkezés a gyár munkaügyi osztályán. (8082) AZ 0GV C0RDATIC GUMIGYÁRA Budapest VIII., Kerepesi út 17. FÖLVESZ gumiipari szak-, betanított, segédmunkásokat és munkásnőket * jó kereseti lehetőséggel Vidékieknek munkásszállást, házaspárok részébe külön szobát, valamint a kollektív szerződésben előírt kedvez­ményeket biztosítjuk; (5155) B SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1970. szeptember 13.

Next

/
Oldalképek
Tartalom