Somogyi Néplap, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-02 / 205. szám

Módosított szerződéstervezet A Szovjetunió és az-Egyesült Államok delegációja kedden módosított szerződéstervezetet terjesztett a genfi leszerelési értekezlet elé a nukleáris és más tömegpusztító fegyverek . óceánok és tengerek mélyén való elhelyezésének betiltásá­ról. A módosított tervezetbe a megállapodás végrehajtásának ellenőrzését célzó intézkedések közé újabb cikket iktattak. Megnyílt az iv\eg A ES4 Z -csúcs Az Addisz Abeba-i Africa Hallban Hailé Szelásszié etióp császár tegnap délután meg­nyitotta az Afrikai Egység- szervezet 7. csúcsértekezletét. Az ülésen 13 államfő, 4 kor­mányfő és 3 alelnök volt jeléh; a többi küldöttséget az illető országok miniszterei vezetik. Hailé Szelásszié megnyitó be­szédében örömmel jelentette be. hogy teljes a megbékélés Nigéria és a szakadár Biafrát egykor támogató négy afrikai ország között. Felszólat U Thant ENSZ-fő­titkár is. RÖVIDEN Brezsnyev, az SZKP Köz­ponti Bizottságának főtitkára kedden Ashabadban beszédet mondott a Türkmén Kommu­nista Párt aktivistáinak gyű­lésén. — Amman ban rálőttek kedden a késő délutáni órákban Husz- szein jordániai uralkodó gép­kocsijára. Az izraeli kormány kedden minisztertanácsot tartott és is­mét elodázták a döntést a kö­zel-keleti béketárgyaLások. folytatásáról. ' ; Losonczi Pá! hazaérkezett afrikai kirútjáról (Folytatás az 1. oldalról) niszter és az Elnöki Tanács több tagja. Losonczi Pál megérkezése után nyilatkozott benyomásai­ról és a látogatás tapasztalatai­ról: — Tizenegy nappal ezelőtt, amikor búcsúztunk a Ferihe­gyen, eredményes utat, tárgya­lásokat reméltünk. Hazaérkez­ve elmondhatom, hogy min­den várakozásunkat kielégítet­te, illetve felülmúlta ez a láto­gatás. Mindhárom országban meleg barátsággal fogadtak bennünket, mind a hivatalos személyek, mind a lakosság ré­széről. Ezt úgy értékeljük, mint népünk, 25 év alatt elvégzett munkánk, elért eredményeink iránt tanúsított tisztelet, meg­becsülés megnyilvánulását. Sok helyen megkértek bennün­ket, hogy adjuk át a magyar népnek legszívélyesebb üdvöz­letünket, jókívánságainkat. Most készséggel tolmácsoljuk népünknek ezeket. — Tárgyalásaink eredmé­nyesek voltak — hangsúlyozta az Elnöki Tanács elnöke. — Megkönnyítette' munkánkat, hogy külpolitikai kérdésekben csaknem azonos nézeteket val­lunk, s ■ mivel ezeknek az or­szágoknak a belső helyzete, társadalmi törekvéseik haladó irányzatúak, így könnyű volt szót érteni kétoldalú kapcsola­taink kérdéseiben is. Mindhá-1 rom ország őszintén fejleszteni akarja velünk politikai, gazda­sági, kulturális l«pcsolatait, s tulajdonképpen mi is ilyen szándékkal látogattunk el hoz­zájuk. Ütünk további eredmé­nye, hogy erősödött imperializ­mus elleni összefogásunk, s a jövőben eredményesebben folytathatjuk a harcot a nem­zetközi imperializmus minden cselszövése ellen. A látogatás ilyen szempontból is jól szol­gálta népeink közös érdekét, hiszen az antlimperialista erők összefogása ma különösen fon­tos feladat. — Űtünkön igen sok él­ményben volt részünk — mon­dotta —, Játhattuk a három or­szág szépségét, gazdagságát. Fe­lejthetetlen élmény volt szá­munkra a többi között a két Nílus találkozása. Zanzibar szigete, ahol nagyon sok, ál­talunk is ismert fűszernövényt termelnek, különösen szép és gazdag. Tanzániában a Manyá- ra-tó és a Ngorongoró-kráter, a világon egyedülálló vadre­zervátumával, páratlan él­ményt nyújtott. Egyiptomban hatalmas arányú természetát­alakító munka folyik a sivatag termővé tételére, virágzó me­zőgazdasági kultúrákat hono­sítottak meg ezeken a terüle­teken, s alkalmam volt látni az egyiptomi piramisokat, a fá­raók temetkezési helveit is. — A legmaradandóbb emlé­kem — fűzte hozzá — talán az ottani emberekkel való talál­kozásom. Ragaszkodásuk, irán­tunk tanúsított őszinte tiszte­letük s az a lelkes fogadtatás, amiben szinte mindenütt része­sítettek bennünket, ahol csak megfordultunk; nappal, forró, tűző napon vagy az éjféli órák­ban, olyan maradandó élményt jelentett számunkra, amit so­hasem felejthetünk el. E né­pek a haladást, a felemelke­dést, az érte folytatott harcot tűzték maguk elé. Nagyon sok helyen hallottuk tőlük, hogy ők is szocializmust akarnak, s hogy a szocialista országokkal való kapcsolataik fejlesztése elősegíti az ő társadalmi elő­rehaladásukat is. — Nagy élményt jelentett- számunkra Nasszer elnökkel, Nyerere elnökkel, Nimeri el­nökkel való újabb találkozá­sunk: megerősítette azt az ed­digi meggyőződésünket, hogy kiváló vezetők. Népük szereti, követi őket, ezért is folytathat­nak eredményes harcot az im­perializmus ellen, saját társa­dalmi rendszerük megszilárdí­tásáért, népük jobb életének kialakításáért — mondotta vé­gül Losonczi Pál. (MTI) i Egyesült Államok Szavazás a szenátusban Újabb, érlelődő válság A Heath-kormány gondjai Súlyos gazdasági és belpoli­tikai helyzet várja a hosszú szabadságáról visszatérő Ed­ward Heath brit miniszterel­nököt, aki kedden Vic Fea- thert, a szakszervezetek főtit­kárát fogadta a Downing Streeten. A brit politikai ubor­kaszezon befejeződését jelzi a jövő héten Brightonban meg­kezdődő TUC-kongresszus, a miniszterelnök és a CBI (a * gyáriparos szövetség) vezetői­nek találkozója, valamint a munkáspárti árnyékkormány ülése, amelynek központi té­mája a vészesen meggyorsuló infláció és a font I sterling újabb, érlelődő válsága lesz. A nyaralásról hazatérő lon­doniakat szinte hihetetlen ará­nyú árdrágulás fogadja: a metrón, az autóbuszokon 50— Másfél nappal i a géprablás után Kedden hajnalban ért véget az algériai légitársaság vasár­nap eltérített gépének odisz- szeája: a kétmotoros Corvais csaknem 36 órával azután, hogy Annabából Algír felé in­dult, megérkezett eredeti ren­deltetési helyére. A hazatérés előtti utolsó ál­lomás a jugoszláviai Dubrov­nik volt. Az indulást többször elhalasztották! mivel a gép pilótájának időre» volt szük­sége, hogy zaklatott idegei egy kissé megnyugodjanak. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen a merénylők egyike az Anná­ba—Cagliari—Brindisi—Dub­rovnik útvonal teljes hosszán egy 20 centiméter hosszú kést szegezett a kapitány nyaká­nak. A három repülőgéprabló ne­ve egyelőre még nem ismere­tes. Csak annyi biztos, hogy mindhárman algériai állam­polgárok. Ügyüket most a ju­goszláv hatóságok vizsgálják, és sorsukról később születik döntés. (MTI) 100 százalékkal emelkedtek a viteldíjak, drágább lett a tej, a kenyér, csaknem valamennyi élelmiszer, a telefon, az új­ság, és sok ezer más árucikk. A font sterling árfolyama is­mét közeledik a 2,38 dolláros válságszinthez, a külföldi spe­kulánsok újra menekülnek a brit valutától. A megfigyelők szerint Heath megkísérli rávenni Feathert, a szakszervezeti tanács főtitká­rát, hogy a TUC "önként« kor­látozza a dolgozók bérkövete­léséit és'fékezze meg az újabb sztrájkhullámot. Ennek azon­ban nem sok sikert jósolnak, mivel az áremelések miatt fel­háborodott munkásoknak eltö­kélt szándéka a béremelések kivívása. (MTI) MeGovem és Fulbright szenátorok, a vietnami háború el­lenzői a Fehér Ház külpolitikájának délkelet-ázsiai vo­natkozásait bírálják. A szenátus most szavazott a McGo­vern—Hatfield féle "fejezzük be a háborút!«-törvény ja­vaslatról. (Telefotó: AP—MTI—KS) Az amerikai szenátus kedden 55 szavazattal, 39 ellenében el­vetette a Hatfield—McGovern- javaslatot, amely a vietnami kérdés politikai rendezése ér­dekében előirányozta az összes Vietnamban lévő amerikai ka­tona 1971. december 31-ig tör­ténő hazaszállítását. A sza­vazás eredménye megfelel az előzetes várakozásoknak. William Fulbright szenátor, a szenátus külügyi bizottságá­nak elnöke a szavazás előesté­jén az NBC tv-nek adott nyi­latkozatot. "Ha a kormány nem ragasz­kodna vietnamizálási politiká­jához, akkor becsületes tárgya­lásos rendezést lehetne elérni. A vietnamizálás nem szünteti meg közreműködésünket a há­borúban, ellenkezőleg: a vég­telenségig Vietnamban tartja csapatainkat, s ezzel a háború folytatására ítéli a vietnami népet is — hangoztatta Fulb­right szenátor. A szavazás eredményét ille­tően a »vietnami ellenzék« nagy eredménynek tartja, hogy a szenátus tagjainak több mint egyharmada kiállt a javaslat mellett. (MTI) lfíetneatn negyedssäscda ■ O4C szeptember 2. óta, amikor Hanoi főterén egy * ' szikár férfi emelt hangon bejelentette a függet­len Vietnami Demokratikus-Köztársaság kikiáltását, újjongó tömeg kiáltott éljent a vietnami nép méltóságteljes, hősi el­szántságot kifejező függetlenségi nyilatkozatára. S azóta Vietnam földjén szinte egyetlen napi szünet nélkül folyik a szabadságharc. A francia kormány elismerte a Vietnami Demokratikus Köztársaságot, és angol hajókat kért kölcsön, hogy a függetlenség kikiáltásának másnapján francia csapatokat szállíthasson partra Saigonban. Párizs mellett, Forytainebleu- ban ünnepélyes megállapodást írtak alá a Vietnami De­mokratikus Köztársasággal; s a párizsi hadügyminisztérium­ban már dolgoztak a haditengerészetnek kiadandó paran­cson, amelynek alapján ágyútüzet zúdítottak Haiphong ki­kötőváros békés lakónegyedeire. Demokráciáról és békéről zengtek a párizsi kormányok, és egymás után hét táborno­kot bíztak meg, hogy tűzzel-vassal pusztítsák el Vietnam népét. Amikor a vietnami néphadsereg megsemmisítette a fran­ciák "szennyes háborújának« haderejét, tárgyalóasztalhoz kényszerülve aláírták a genfi egyezményt. S az imperialis­ták az aláírás pillanatában megszegték. A franciák helyett az amerikaiak vették át a vietnami nép ellen vívott meg­semmisítő háború terhét. Néhány száz "amerikai tanácsadó­val« kezdődött, s napjainkban az egész Indokínát lángba bo­rító amerikai agresszióban félmilliónyi amerikai katona és több mint egymillió amerikai pénzen vett zsoldos folytatja a népirtó háborút. De mást is láthatott a világ ez alatt a negyedszázad alatt. Egy nagyszerű nép bátor, hősi küzdelmét a fantaszti­kus túlerő ellen. Egy gyarmati századok után erőre kapó nép győzelmes harcát a tőkés világ legnagyobb hatalma, az Egye­sült Államok ellen. A világ előbb végigfigyelte, miként Top­pantja össze a parasztok és munkások hadserege csaták so­rán— egész Dien Bien Phu-ig — a francia gyarmati had­erőt, s aztán miként teszi elviselhetetlenné az amerikai ka­tonák százezreinek életét a szabadságáért küzdő dél-vietnami munkás és paraszt. Látja a világ, miként épített romokból — és nem egyszer amerikai bombák tüzében! — virágzó nagy­ipart a Vietnami Demokratikus Köztársaság népe. miként sokszorozta meg a legnehezebb körülmények között mező- gazdasága termelését. Polgári gondolkodású újságírók, megfigyelők is "vietna­mi csodáról« beszélnek: érthetetlennek tartják mindazt, ami a negyedszázad alatt Vietnamban lejátszódott és lejátszódik. Pedig aki emlékezetébe idézi az 1945. szeptember 2-i vietna­mi függetlenségi nyilatkozatot, magyarázatot kap a »vietna­mi csodára«. Hanoi főterén, a függetlenségi nyilatkozat szö­vegében ezt is felolvasta Ho Si Minh, a vietnami nép nagy vezetője és hőse: "A vietnami nép tele van elszántsággal, hogy minden lelki és anyagi erejével, életének és vagyonának feláldozása árán is megvédi a szabadsághoz és függetlenséghez való jogát.« S a »csoda« magyarázatát így fogalmazta meg Giap tá­bornok, a VDK néphadseregének főparancsnoka, a történe­lem egyik kimagasló imperiálistaellenes győzelmének, a Dien Bien Phu-i csatának szervezője: »Az imperialisták sohasem tudták valóban felmérni egy függetlenségéért harcoló nép erejét. Márpedig ez az erő ha­tártalan. Minden nehézséget képes legyőzni, minden ellen­ségre képes vereséget mérni.« A negyedszázad bebizonyította azt is, hogy Vietnam nincs egyedül, mint ahogy a mi korunkban nincs egyedül egyetlen nép sem, amely a függetlenségért és sza­badságért vívott küzdelmében harcra kel az imperializmus bármely osztagával. A szocialista világ — a Szovjetunió és a szocialista közösség többi országa — a politikai, anyagi és erkölcsi segítség minden formájával ott áll a küzdő oldalán: Vietnam negyedszázados függetlenségi harcának minden napja bizonyíték erre. A szocialista világ mindennapos tá­mogatása mell? odasorakozott a negyedszázad során a tőkés világban élő dolgozó milliók szolidaritásának nem egy nagy­szerű jele is. A világ most a vietnami függetlenség negyedszázados évfordulóját köszönti. A harcoló, az építő Vietnam felé árad most a haladó emberiség üdvözlete. TávoMceleti útja előtt Agnew alelnök nagy beszédet tartott a küllőidi liarctereket megjárt veteránok (értsd1: volt dél-vietnami zsoldosok) egye­sületében. Egy jelentős témája Volt: nagy vehemenciával meg­támadta a MeGovem—Hut- field-javaslatot. (Ennek lénye­ge, hogy vonják meg bizonyos határidőn belül a vietnami há­borúra előirányzott összege­ket.) Agnew patetikus szónok­latban ecsetelte a »veszélyt«, mondván, hogy ha McGovern elgondolásai realizálódnak, húsz héten belül ki kellene vonni Vietnamból az amerikai csapatokat. — Ez a hadsereg tekintélyét teljesen lerombolt- ná — kiáltott fel —, s akkor hiába halt meg a sok amerikai katona Délkelet-Ázsiában. Az alelnök arra persze nem tért ki, hogy egyáltalán miért halt meg az a sok katona a vietnami harctereken. Azzal sem foglalkozott részleteseb­ben, hogy reagálna az amerikai közvélemény a húsz héten be­lüli fegyvemyugvásra. Agnew útközben Guamon is nyilatkozott, ahol sajtóérte­kezletet rögtönöztek. Itt főleg Kinek tetszik Agnew? Kambodzsáról beszélt. Közölte, hogy az USA mindent megtesz a Lón Nol-kormány megsegí­tésére. Az egyik újságíró meg­kérdezte, ha szükségesnek tű­nik, hajlandó lesz-e az ameri­kai kormány ismét csapatokat küldeni Kambodzsába. Az al­elnök egyértelműen válaszolt: »Világos, ha a katonai helyzet és áltálában vietnami csapa­taink biztonsága ezt megkí­vánja, intézkedni fogunk.« Ennek némileg ellentmon­dott következő megállapítása, amely szerint ő nem ért egyet Mansfield szenátor fejtegetésé­vel, hogy a kambodzsai akció további elkötelezettségeket je­lent a térségben az USA szá­mba. mint a későbbi tárgyalások előjátéka már je­lezte, hogy mit várhat az ame­rikai közvélemény Agnew út- jától. Az alelnök egvik legfon­tosabb állomása Szöul volt, ahol a dél-koreai rezsim ve­zérkarával a tervezettnél bő­vebben, hosszasabban folyta­Ez a hangvétel tott megbeszéléseket. Ennek több oka van. Szöut Washing­ton egyik legjelentősebb kato­nai partnere Délkelet-Ázsiá­ban'. A szövetségesek között azonban van egy-két tisztázat- lat kérdés. Az Egyesült Álla­mokban úgy döntöttek, hogy 20 000 Koreában állomásozó katonát hazarendelnek. Egy­beesik ez azzal a nixoni el­gondolással, hogy legyenek a/ ázsiai szövetségesek az eddigi­nél inkább »önellátóak« az amerikai katonai tervek vég­rehajtásánál. Dél-Koreában vi­szont ezért cserébe óriási anya­gi segélyt követelnek. És bár Agnew távozása előtt »teljes egyetértésről« beszélt, úgy lát­szik, hogy ez azért nem volt olyan zavartalan. A jelentések szerint ugyanis az alelnök ígé­retei és a dél-koreai követelé­sek között még elég nagy a különbség. Az alelnök Szöulból Tajvan­ra repült, ahol talán a legna­gyobb a nyugtalanság a terve­zett amerikai csapatkivonások miatt. Hiszen az összes mes­terségesen létrehozott délkelet­ázsiai partnerek között ők áll­nak a leggyengébben a lábu­kon. Agnew-t Csang Kai-sek legidősebb fiat fogadta a re­pülőtéren, majd megkezdődtek a megbeszélések, amelyeket Agnew igen rövidre szabott. Kis szövetséges t-gykü lás! De azért igyekezett ideg­csillapító pasztillákkal is szol­gálni, mondván: »az Egyesült Államok kormánya sohasem fogja cserbenhagyni barátait«. Bár a hírzárlat itt is működött, annyi kiszivárgott, hogy némi dolláraján^ékkal Tajvannak is szolgált az amerikai alelnök. Tajvanról Agnew Dél-Viet- namba utazott. Az USA és Dél- Vietnam között állandóan na­pirenden lévő téma szerepelt a tárgyalásokon: a hadsereg korszerűsítése meg — ismét a szöuli lemez saigoni változat­ban — újabb és újabb dollár- milliók a bábrendszer megsegí­tésére. Felvetődött Saigonban a kambodzsai probléma is. En­nek során Agnew arra utalt, hogy ha a Lón Nol-rezsim megdől, az USA akkor sem »hagyja magára« Dél-Vietna- mot. Kérdés persze, hogy ez a megállapítás mennyire hat lel­kesítőén Lon N0I-ra és a sai­goni partnerre, akire éppen Kambodzsában osztottak ki sú­lyos terheket. Erről egyébként személyesen is meggyőződhetett az alelnök rövid Phnom Penh-i kitérője alkalmából. Itt is, csakúgy mint útjának utolsó állomásán, a visszatérő mottó ugyanaz: pénzt, fegyvert és ismét csak pénzt kérnek a csatlósok, 'akik keveslik a távol-keleti szövet­ségesek részére folyósított egy­re szaporodó dollármilliókat is. Ez magyarázza, hogy nemcsak az amerikai közvélemény, de a szenátus többsége is megelé­gelte már a csúcsmagasságok­ba törő indokínai elkötelezett­séget. Lehet, hogy Agnew kelet­ázsiai útja során — ígéretei ré­vén — növelte népszerűségét a csatlőskormányok előtt, de odahaza nő az ellenállás: egyre nehezebbé válik a Nixon-féle háborús politika folytatása. 2 SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1970. szeptember 2.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom