Somogyi Néplap, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-02 / 205. szám

A SOMOGYI IPAR JELENE, JflYŰJE Egy célért — együtt. A z MSZMP X. kongresz- szusára készülve egyre jobban a közvélemény érdeklődésének középpontjába kerül megyénk gazdaságának fejlődése és a III. ötéves terv eredményeinek értékelése. Somogybán a II. ötéves terv idején különösen dinamikus iparfejlesztés indult meg. Ez alatt az időszak alatt az ipari termelés 62, a termelékenység 12, a foglalkoztatottak száma 42 százalékkal emelkedett. Az iparban 885 millió forintot ru­háztak be, ami a megye összes beruházásainak 19 százaléka volt. Ez a fejlődési ütem is kevés­nek / bizonyult ahhoz a gazda­sági és társadalmi változás­hoz, mely ebben az időszakban a mezőgazdaság szocialista át­szervezése kapcsán bekövetke­zett. A szűkös 'munkalehetősé­gek miatt 1960 és 1964 között 10 ezer ember költözött el a megyéből és 6—8000 járt el más megyébe dolgozni. E feszültségek feloldását, a megye gazdaságának gyorsabb ütemű fejlesztését, a lakosság élet- és munkakörülményeinek javítását szolgálták azok a gaz­dasági életre vonatkozó köz­ponti és helyi párthatározatok, amelyek a III. ötéves terv iparfejlesztési programjában valósultak meg. E program célkitűzései szerint erősíteni kell a megye iparát oly módon, hogy az ipar termelése 50 szá­zalékkal, , a íbglalkoztátották száma 20—30 százalékkal nö­vekedjen. Javítani kellett az ipar technikai színvonalát és a munkahelyi körülményeket, az ipar szerkezetét oly módon, hogy a hagyományos élelmi- szeripari és könnyűipari ága­zatok mellett növekedjen a gépipar aránya, ezzel is bizto­sítva a korszerű, nagyobb perspektívát nyújtó ipari bá­zis kialakítását. Elő kellett se­gíteni az ipar termelőerőinek kedvezőbb térbeli elosztását. Gondoskodni kellett a növek­vő szakemberszükséglet kielé­gítéséről, és biztosítani, hogy fejlesztési politikánk szektorra való tekintet nélkül segítse elő az iparfejlesztés kedvező adottságainak kihasználását. E célkitűzések megvalósítása érdekében ipari beruházásokra a III. ötéves tervidőszakban 1,8 milliárd forintot fordítot­tunk, ami az összes beruházás 23 százaléka. Ebből a nehéz­ipar 51,6, a könnyűipar 11,2, az élelmiszeripar 37,2 százalékkal részesedett. Befejeződött a húsfeldolgo­zó ipar, valamint a konzerv­ipar rekonstrukciója. Folya­matban van a cukorgyár és né­hány tanácsi vállalat felújítá­sa. Elkészült a VBKM új,' 1800 munkást foglalkoztató gyára, a siófoki szikvízüzem. Megkezd­te működését az Egyesült Iz­zó Kaposvári Elektroncső Gyá­ra, ahol 110 millió forint be­ruházás eredményeként éven­ként 11 millió rádiócsövet, -tömböt gyártanak, és az idén már 1800 embert foglalkoztat­nak. 1968 óta dolgozik a Me­chanikai Művek marcali üze­me, ahol évente 70 ezer olaj­kályhát, 6 millió kondenzátort gyártanak és 1500 embernek adnak munkát. Megkezdődött a termelés a Finommechanikai Vállalat URH adó-vevő készü­lékeket gyártó üzemében, mely mind berendezései, mind gyártmányai tekintetében a megye legkorszerűbb gépipari üzeme. Építik Tabon a Video­ton tv-alkatrészgyárát és a Budapesti Vegyipari Gépgyár 100 millió forintos tartálygyá­rát, Nagyatádon a Danuvia Szerszámgépgyár 600 munkást foglalkoztató üzemegysége épül. E zek a beruházások az ipari termelés 50 szá­zalékos növekedését és 12—13 ézer ember (ennek 50 százaléka nő) munkába állítá­sát tették lehetővé. Jelentősen megváltoztatták a megye fog­lalkoztatási struktúráját is. A megye hagyományos mezőgaz­dasági, jellege ugyan megma­radt, de megváltoztak a fog­lalkoztatás ágazati és területi arányai1. Az iparfejlesztéssel megkez­dődött a megyén belüli terüle­tek gazdasági fejlettségében levő aránytalanságok kiegyen­lítése. Jelentősebb ipar van kialakulóban Marcaliban, Ta­bon, Nagyatádon. Kisebb kör­zetek foglalkoztatási gondjait oldották meg a Kadarkúton, Nagybajomban, Karádon, Fo­nyódon üzembe helyezett, 200 —400 embert foglalkoztató kis­üzemek. 1966-ban a szocialista iparban foglalkoztatottak 56 százaléka még Kaposváron dolgozott, de 1970 végére a vi­dék részesedése eléri az 50 százalékot. A célkitűzéseknek megfele­lően kedvező változáson ment át a megye iparának szerkeze­te is. A felsorolt eredmények mellett természetesen vannak gondjaink is. A munka terme­lékenysége 1965—1969 között csak 5 százalékkal növeke­dett. A termelékenység növe­kedését bizonyos mértékben hátráltatta a rendkívül gyors létszámnövekedés, a gyárt­mányösszetétel változása, a gazdasági szabályozók egyes elemei és a laza munkaerő­gazdálkodás. N em vagyunk elégedettek a megyei ipar technikai színvonalának növeke­désével. Igaz, az új üzemek többségükben korszerű beren­dezéseket telepítettek, a fog­lalkoztatottak számához viszo­nyított technikai színvonalmu­tatók mégis azt bizonyítják, hogy a gépesítésben még az iparilag fejletlen megyéknél is rosszabb szinten állunk. Az iparosítással kielégítettük a munkát keresők igényét, de magasabb fokon új szükségle­teket teremtettünk. Az iparo­sodott községekben több la­kást, óvodát kell építeni. Gon­doskodni kell' korszerű kom­munális létesítményekről. Az iparfejlesztésben eddig szer­zett tapasztalataink igazolták a tervidőszakra vonatkozó gazdaságpolitikánknak és ipar- fejlesztési módszereinknek a helyességét. Helyesnek bizonyult az ipar- fejlesztési alaprendszer, mely­nek keretében a kormánytól az 1968—1970-es évekre 73 millió forintot kaptunk az ipartelepí­tés támogatása címén. Ennek az összegnek az ésszerű fel- használásával 6 új gyár tele­pítését és 6 üzem bővítését se­gítettük oly módon, hogy a települő vállalatok további 413 millió forintot fordítottak e beruházásokra. Helyes volt a tanácsi vállalatok és telephe­lyek ingyenes átadásának módszere. 1960—1970 között 9 vállalatot, illetve telephelyet adtunk át minisztériumi válla­latok részére. Ezekben az üze­mekben azóta a foglalkoztatot­tak száma 3000-ről 11 ezerre növekedett. Hatékonyan szol­gálta a foglalkoztatás nöyelé- sét a megyei tanács saját fej­lesztési alapjából iparfejlesz­tésre fordított 23,7 millió fo­rint, amelyből a tanácsi vál­lalatok és a kisipari szövetke­zetek részesedtek. Bebizonyosodott, hogy az iparfejlesztés egyik legfonto­sabb eszköze a területfejlesz­tésnek, a lakosság életszínvo­nala emelésének. Az ipar gyors fejlesztése hozzájárult ahhoz, hogy a megye lakossá­gának száma ismét növekszik, és az ipari körzetekben erős városiasodás indult meg. 1960- tól 1970-ig Somogy megyében a városi lakosság aránya 12 százalékról 20 százalékra nö­vekedett. Megyénk ipari üzemei sta­bilak, és jó eredményeket ér­tek el az új irányítási rend­szer körülményei között is. Az elmúlt három évben javult a vállalatok jövedelmezősége, erősödött a gazdasági és párt­szervek együttműködése, nö­vekedett a dolgozók jövedel­me. Helyes volt, hogy az ipar- fejlesztés folyamatosságának biztosítása végett törekedtünk a nagyobb távlatokat átfogó, a IV. ötéves tervidőszakra áthú­zódó beruházások előkészíté­sére. Ennek megfelelően a IV. ötéves tervben várható a Fi­nommechanikai Vállalat, a Budapesti Vegyipari Gépgyár, a t/ideoton, a Mechanikai Mű­vek, a Danuvia Gépgyár beru­házásainak komplettírozása és több vállalat továbbfejlesztése. E tapasztalatok felhasználá­sával a megye ipari szakem­bereinek közreműködésével elkészítettük Somogy megye iparának a IV. ötéves tervre vonatkozó fejlesztési irányel­veit. Ezek hamarosan a köz­vélemény elé kerülnek. Az elő­készítő munkákból már lát­ható, hogy a III. ötéves terv­ben befejezett és megkezdett ipari' létesítmények, valamint a megye adottságai lehetővé, a megye gazdasági elmaradott­sága pedig szükségessé teszik az ipar 1 további fejlesztését. Ennek megfelelően a követke­ző tervidőszakban a megye ipari termelését mintegy 40— 45 százalékkal, a foglalkozta­tottak számát közel tízezerrel kívánjuk növelni. Elősegítjük a településstruktúra további megváltoztatását oly módon, hogy az iparfejlesztés eredmé­nyeként alakuljanak ki váro­sias települések. Ennek megfe­lelően fejlesztési eszközeink nagyobb részét nem Kaposvá­ron, hanem vidéki körzetköz­pontokban, elsősorban a járá­si székhelyeken, de különösen Barcson kívánjuk felhasználni. A megye adottságainak meg­felelően továbbra is segíteni kell a gépipar, az élelmiszer- ipar és a könnyűipar fejlesz­tését. A gépiparon belül első­sorban a híradástechnikai cik­kek, a könnyűiparon belül a faipari cikkek termelését kell növelni. Törekedni kell a ta­nácsi iparvállalatok és szövet­kezetek technikai elmaradott­ságának megszüntetésére. El kell érni, hogy e szektorok megerősödött termelőegységei bázisát képezzék a lakosság ré­szére végzett ipari javító szol­gáltatásnak. Fel kell építeni az új nyomdát, bővíteni kell a bútoripari vállalatot. Biztosí­tani kell a szolgáltató iparok részarányának növekedését. A lakosság ipari javító és szol­gáltatási igényeinek kielégíté­sére elsősorban ■ a háztartási gépek, rádiók, televíziók, elektroakusztikai cikkek, gép­kocsik javítását, valamint a lakások karbantartását és a textiltisztítást végző szolgálta­tás fejlesztését kívánjuk támo­gatni. T örekedni kell az intenzív beruházási ' módszerek alkalmazására és a vál­lalati munka hatékonyságának javítására. Ennek megfelelően több korszerű gépet és techno­lógiát kell alkalmazni. Javíta­ni kell a vezetés színvonalát, elő kell segíteni, hogy a vál­lalatoknál a vezetés egysége­sebb és következetesebb le­gyen. Deák Ferenc, a megyei tanács ipari osztályának vezetője Egyetlen — a közösség egészét érintő — kérdés sincs a Kaposvári Tejipari Vállalat­nál, amelyben a szakmai veze­tőség a pártvezetőség, a szak- szervezeti bizottság és az ifjú­sági szervezet vezetőségének a meghallgatása nélkül döntene. Ez a — lehet így is mondani — széles társadalmi bázis a dön­tések helyességének a biztosí­téka. A két évet értékelő tag­gyűlésen Nagy József párttit­kár egyetlen jól szemléltető példát mondott erre: a m-últ évben az első félévet veszte­séggel zárta a vállalat. Az idén kétmillió forintnál több nyere­séget értek el. Az eredmény mögött nagyobb volumenű fel­vásárlás, takarékos gazdálko­dás van. A sajtüzem gondjait például aktívaülésen vitatták meg: az ott elhangzott javasla­tok sorra megvalósultak. Mivel a döntések előtt párbeszéd fo­lyik a vezetők és a beosztottak között, kritikus, jó a légkör. Érdemes idézni a párttitkár szavait: »A mi vállalatunknál komoly bázist jelent a szocia­lista brigádmozgalom és a törzsgárda. A tizenöt brigád 136 tagja érti a munkáját, s ezért merem azt mondani, hogy az év első felének ered­ményei jogos reményeket éb­resztenek bennünk: elérhetjük a szocialista munka vállalata címet.« Hogy milyenek a brigádok? Egy példa erre: a Komarov ne­MIKÖZBEN EZREK és tíz­ezrek ismerkednek a mezőgaz­dasági és élelmiszeripari ki­állítás nagyszerű eredményei­vel, a korszerűbb gépekkel, az Állami Biztosító pavilonjá­ban Fehér Sándor vezérigaz­gató a biztosító nehéz esz­tendejéről, a kárkifizetési »re­kordról« tájékoztatta a sajtó képviselőit. — A mezőgazdasági terme­lés velejárója az elemi kár — mondotta a vezérigazgató és szavait az általa ismerte­tett adatok hűen bizonyítot­ták. Egyúttal azt is, hogy a biztosítás a gazdálkodás szer­ves része, enélkül minden gazdasági vezető túlontúl nagy kockázatot vállalna magára. A múlt esztendőben augusztus 15-ig az Állami Biztosító 548 millió forintot fizetett ki nö­vét viselő szocialista brigád a tejipari vállalatok országos vetélkedőjén a hetedik helyet szerezte meg. Augusztusban a tejiparban éppen e^ a brigád indított el egy országos moz­galmat az árvízkárosultak megsegítésére: vállalták, hogy építeni mennek Szabolcsba. Felhívásuk visszhangra talált. Hogy ebben a vállalatot — s olykor a trösztöt is — meg­mozgató akciókban milyen sze­repe van a — létszámban nem éppen nagy — pártszervezet­nek, arra két tényt érdemes idézni: a vállalatnál huszonné­gyen kaptak kitüntetést. Ebből nyolc ember tagja a pártszer­vezetnek. A másikat Szondi István igazgató mondta el: »Amikor — a Kapos kiöntése idején — veszélybe került a cseri üzem, hívás nélkül szin­te az egész pártszervezet ott volt, mentette a gépeket. Ha­talmas kártól mentették meg az üzemet: ha a kompresszor­motorok víz alá kerülnek, leg­alább egy hétig nem termelt volna a cseri telep.« De nem­csak ilyen nehéz helyzetben lehet a párttagokra számítani. A tejiparban országos szinten negyvenszázalékos volt a ter­melékenység emelkedése. A kaposvári vállalatnál 75,8 szá­zalékot ért el. Igaz, ezt a kény­szer is diktálta: kevés volt a munkaerő, a feladatok pedig vénykárokra, ez az összeg az idén már meghaladta az egy- milliárd forintot is. Téli ki- pusztulásos,. károkra a tavalyi 194 millió forinttal szemben az idén 334 milliót, jégkárrá 300 millió forintot fizettek ki. Sokat mond azt is, hogy 200 000 kataszteri hold termése után a jégkárt majd még ezután fizetik ki. Az Állami Biztosító vezér- igazgatója tájékoztatást nyúj­tott az árvíznél keletkezett károkról. Szabolcs megyében közvetlenül a lakóházakban keletkező károk után 67 mil­lió forintot fizettek ki — ez az összeg az év végéig eléri a 80 milliót —, egyéb károk­ra pedig 27 millió forintot té­rítettek meg a lakosságnak. A vezérigazgató szavaiból az is kiderült, hogy nemcsak nőttek. Éppen ezért van nagj í jelentősege az új keresésének- j Ez a többre, jobbra törekvés megmutatkozott a taggyűlésen is: sokszor esett már szó a nagy gondról, a bejáró munká­sok helyzetéről. Őket, mint a pártvezetőség beszámolója megemlítette, nehéz bevonni bármilyen munkába. Az igaz­gató a munkát értékelő tag­gyűlésen jelentette be: meg­építik a régóta hiányolt mun­kásszállást. Talán a jövő év vé­gére el is készül. Lelemény kell csak hozzá: áttelepítenek néhány irodát, s lesz hely. Ezeket a gazdasági tenniva­lókat csak úgy tudta segíteni az alapszervezet, hogy közben maga is megerősödött és — a taggyűlésen fogalmaztak így — megfiatalodott. Két évvel ez­előtt, amikor a városi párt­végrehajtóbizottság a munká­jukról tárgyalt, kifogásolta, hogy gyenge a pártépítés, nem vagy alig vesznek fel új tagot. A bírálat eredménye: tízzel nőtt — felvételek révén — az alapszervezet létszáma. — A fejlődés jó —■ mondta a párttitkár —, de az arányokkal nem lehetünk elé» gedettek. Az alapszervezet ösz- szetétele, a férfiak és a nők aránya nem tükrözi a vállalat­nál meglévő arányokat. Egy feladat a sok közül, amelyik már az új vezetőségre az árvíz, a belvíz, a jég, a té­li kipusztulás okozott kárt, hanem szinte minden terüle­ten jelentősen emelkednek a biztosító kárkifizetései. Év vé­géig csak a mezőgazdaságban a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok részére két­milliárd forintnál nagyobb összeget fizetnek ki. Ennek ellenére a biztosító az összevont vagyonbiztosítás összegét nem emeli, változat­lan feltételekkel köti meg az érintett gazdaságokkal. A sajtótájékoztatón szóba került, s ez intő figyelmezte­tés a mezőgazdasági üzemek vezetőinek, hogy évről' évre emelkedik falun a balesetek száma. Ezt jelzi az is, hogy 1967-ben »csak« 17 ezer, ta­valy pedig már 42 ezer bal­esetre fizetett kártérítést az Állami Biztosító. Legsajnála­tosabb, hogy a balesetek szá­mát elsősorban a felelőtlen­ség, a gondatlanság növeli. Talán segít e téren az, hogy a gödöllői agráregyetemen külön tanszéket létesítettek munka­védelmi szakmérnökök kép­zésére. S hogy segítsenek a véde­kezésben és nagyobbtámoga­tást nyújtsanak a biztosítot­taknak, bevezették az idén a termelőszövetkezeti tagok ré­szére a csoportos élet- és bal­esetbiztosítást, amelynek alap­ján — százszázalékos rok­kantság esetén — 30 forint biztosítási díj ellenében 70 000 forint kártérítést fizet­nek. A termelőszövetkezetíta- gok helyeslését mutatja, hogy az év első hét hónapjában 84 000 csoportos élet- és bal­esetbiztosítást kötöttek. A S A JTÓTA JÉKOZT 4TÓ részvevői több kérdést tettek föl a vezérigazgatónak a biz­tosító munkájával, a kárren­dezésekkel, a jégkárok meg­előzésével kapcsolatban. Ér­deklődtek arról is, hogy az árvíz, illetve a belvíz milyen nagyságú területen okozott kárt. A válaszból kitűnt, hogy ha­zánk hasznosítható mezőgaz­dasági területéből 520 000 kát. holdon keletkezett kár, s csak a növénykárok összege felte­hetően meghaladja a 2,5 mil­liárd forintot. Szalai László Mintha játékgépek lennének... ...olyan kicsik, érdekesek a francia Gutbrod S. A. cégnek a mezőgazdasági kiállításon látható gépei. Talán nincs látogató, akinek figyelmét ne ragadná meg ez a mindössze kétszáz négyzetméteres terület, ahol a különböző mezőgazdasági kisgépek mellett ott ta­láljuk a sportpálya-karbantartó gépcsoportot. A mini traktorhoz gyepszőnyeglazító, pá- lyagereblye, seprőhenger, talajegyengető és talajlazító munkagép tartozik. vár. K. I. // Sajtótájékoztató a kiállításon Kárkifizetési „rekord az Állami Biztosítónál \ SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1970. szeptember 2. f

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom