Somogyi Néplap, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-10 / 212. szám
Előkészületek Kaposváron a népművészeti hétre Egy hétig erősebb reflektorfénybe kerül Sámogyban a népművészet. Mint megírtuk, október 12-től 17-ig első alkalommal rendezik meg a déldunántúli népművészeti hetet Négy megye; Baranya, Zala, Tolna és Somogy összefogásának lesz az eredménye, hogy ismét előtérben láthatjuk népművészeti örökségünket. Nyugodtan leírhatjuk, hogy lázas igyekezettel készül Kaposvár, a megye erre a reprezentatívnak ígérkező eseményre. A megyei tanács művelődésügyi osztályán elmondták, hogy elkészült a négy megye három önálló művészeti estjének a programja. Az első részben a népművészek ifolklórműsorát hallhatjuk majd, a második részben a megyék legjobb tánccsoportjai, ének- és zenekarai lépnek dobogóra. Most érkezett meg Czigány György levele is, amelyben értesítette a tanácsot, hogy a »-Játék és muzsika-«, azaz a »Ki nyer ma?" egyik adását a népművészeti hét idején Kaposvárról kívánják közvetíteni. A megyeszékhely kirakataiban ezekben a napokban népművészeti tárgyakat állítanak ki. A városi tanácson is nagy az ügybuzgalom. Gond még a vendégek szállodai elhelyezése — mondották. A vidéket járva fölkeresik azokat a népművészeket, akikre a folklórműsorban számíthatnak. Máté József né igali lakostól négy szép balladát gyűjtöttek máris. Buzsákon készítik, hímezik a népművészeti hét zászlaját — hallottuk. Az asszonyok a napokban, hozzá is látnak a munkához, hisz az idő sürget. A nagyszabású kiállítás sok új tárlót igényel, az első darabok már el is készültek. Időközben beérkeztek az első pályamunkák, fotók és tanulmányok, versek. A pályázat határideje e hónap húszadika. Az előkészületek közé tartozik az is, hogy vendégeket : hívjanak. Kit nem hívtak még meg? — gondolkodnak a tanácson, mert szerelteiének ide invitálni minden neves szakembert, elszármazott somogyit, akit a népművészeti hét érdekelhet. H. B. AZ MSZHf SOMOGY MICYII 11 Z OTT > A G AMAZ LAPJA XXVI. évfolyam, 212. szám. Csütörtök, 1970. szeptember 10. Kismamák babakocsival NOTESZLAP Szavak, és ami mögöttük van — Parancsol a kedves vevő...? Igen, szép, ennivaló paradicsomot egy kilót, azonnal, kérem ... — Mivel szolgálhatok a kedves vendégnek...? Húsleves, sertésszelet... a leves legyen forró, a hús pedig sovány ... Hozom azonnal... Szavaik, amelyek naponta elhangzanak, s melyekből az tűnik ki, hogy az eladók, a felszolgálók kedves vevőnek, illetve kedves vendégnek tekintenek mindenkit. Szavaikból méltán reméljük: pénzünkért azt kapunk, amit kértünk. Ám, ha a szavak mögé nézünk — hogy vaüójában mennyi is teljesült kérésünkből, ígéretükből —, nem tudunk már annyira örülni. Otthon látja meg a »kedves« vevő, hogy a paradicsom fele rothadt. Tízórai, uszonna mellé akarta elfogyasztani, de annyira penészes, hogy levesbe, pörköltbe sem lehet már használni. Kedve lenne visszavinni — ha nem restellné a fáradságot —, így kihajítja, s megfogadja: legközelebb nem engedi szavakkal elámítani magát, s az üzletből való távozás előtt meggyőződik előbb, mit is rejt a gondosan becsomagolt zacskó. Azonnalra ígérte a pincér, jó húsz perc múlva ért csak a »kedves« vendég asztalához a levessel. S az langyos, élvezhetetlen volt. A sovány húsból zsíros, ehetetlen húsdarab lett, felét a tányéron hagyta, mert nem szereti az ilyen ételt. Szavak, s ami mögöttük van. Ilyenkor gondol arra a vevő, a vendég, milyen jó lenne, ha az eladók, felszolgálók e formális kedvesség, szívélyesség helyett tetteikkel bizonyítanák — nem mellőzve az udvariasságot sem —.- a vevőt, a vendéget valóban kedvesnek tartják, és kívánsága szerint szolgálják ki! Sz. ti. Az őszi napsugárban, fürdő utcán gyakran találkozik az ember babakocsit toló kismamákkal. Olyanokkal is, akik- ről a geyrekkocsi nélkül senki nem hinné, hogy már anyák. Első riportalanyom Lovász Lászlóné huszonegy éves, és egy kis »vasgyúró« boldog »tulajdonosa«. Nem véletlenül írom, hogy tuladonosa, ő mondja: . . — Az ember ilyenkor még úgy érzi, hogy csak az övé, az ő tulajdona a kicsi. Féltékeny vagyok mindenkire, aki csak ránéz, hozzáér. Férjem és anyósom is szívesen segítene fürdetni, de ezt a »munkát« nem engedem át senkinek. — Délelőtt sétál a gyerekkel, nyilván gyermekgondozási szabadságon van? — Még nem, jelenleg tart a szülési, de a jövő hónaptól kezdve már a hatszáz forintot kapom. Két évre feltétlen kiveszem, talán mind a háromra. Most az anyósomnál lakunk, de befizettünk KISZ- lakásra. Ha valóban meglesz hetvenegyre, visszamegyek dolgozni. Kell a pénz a törlesztésre meg bútorra. A gyerek bölcsődébe kerül. Felsír a kis Lacika, ideje, hogy megetessék. Lőczi Lászlónét gimnazistának vélné az ember hímzett, piros ruhájában. A piros babakocsiban dundi gyereket toL — Mennyi idős a kicsi? — öthónnpos, de ugye idősebbnek látszik? Nagyon szeret enni. A doktornő mindig szid, hogy túltáplálom, de mit csináljak, sír, ha nem adok neki eleget. — Mennyi a havi jövedelmük? — Háromezer-háromezeröt- száz volt eddig, a férjem is, én is műszerészek vagyunk. Most kevesebb. Én hatszáz forint gyermekgondozási segélyt kapok, de megéri, mert a gyerekkel lehetek. Tamási Jánosné miniszoknyában sétáltatja a fehérbe öltöztetett Évikét. — Szabadságon vagyok, ki kell használni az időt. — Hogyan telik egy napja? — Ha nem dolgozom, akkor is reggel hatkor ébresztő, mert a kislány akkor ébred. Fölveri az egész hazat, muszáj fölkelni, mert éhes a gyerek. Aztán reggeli, takarítás, ha készen vagyunk, lejövünk sétálni. Most várom a másodikat, véle három évig otthon maradok. Talán addigra lakás is lesz, most albérletben, lakunk, a házinéni vigyázott Évikére. Nagyon sokba került így, képzelheti. Évike vet véget a beszélgetésnek, nem ácsoroghatunk tovább, ő menni akar. Az őszi napsugárban fürdő utcán gyakran találkozik az ember bábakocsit toló kismamákkal. Olyanokkal is, akikről gyerekkocsi • nélkül senki sem hinné, hogy már édesanyák. Ihárosi Ibolya Diszkrét mérés Megjelent a Jelenkor szeptemberi száma Ingyenkávé az Omniában Tegnap délelőtt bementem 1 a tejszínt ingyen adják a az Omnia kávészalonba, kér- rqmforintos kávé mellé.. tem egy kávét, aztán leültem az egyik asztal mellé. Néztem a vendégeket A fiatalok, a kékköpenyes diáklányok voltak többségben. A berendezés nagyon hangulatos: a régi cserépkályha, a műemlék pult mellett modem bőrpuffok és függönyök vannak. A presszósnő udvarias hangon kiszól a pult mögül: — Kész a kávé — s a legnagyobb csodálkozásomra hozzáfűzte —: Ma nem kell fizetni, ingyenkávé van. Kérdésemre az Élelmiszer- kiskereskedelmi Vállalat igazgatója, Kovács Lajos ezt válaszolta: — Egy évben néhány alkalommal kávékóstolót tartunk. Ezt a COMPACK céggel kötött megállapodás alapján a prarpagandaköltség terhére tesszük, hogy népszerűsítsük az általuk előállított kávéfajtákat. A fogyasztó tetszése szerint válogathat a Rió, a Columbia és az Omnia között. Csak akkor vettem észre, hogy mindenen Omnia felirat látható. A csészéken, a kiszolgálónők kötényén, sőt a presz- szógépen is. — Általában napi nyolc-tíz kiló kávé fogy éL, s ez az egyeben hely a városban, ahol háÄ. A Pécsen szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat új számának lírai rovatában többek között Arató Károly, Berták László, Kiss Dénes, Pál József és Tornai József költeményeit olvashatjuk. A prózai írások sorában megjelent Cseres Tibor: Barbár változatok című drámájának és Kampis Péter: Átváltozás című kisregényének befejező része. Folytatja a folyóirat Thiery Árpád vémén- di szociográfiájának közlését. Az irodalmi tanulmányok közül különös figyelmet érdemel Pomogáts Béla írása Csorba Győző költészetéről, valamint Nagy L. Sándor új szovjet krónikája. Érdeklődésre tarthat számot Fodor Ilona Bartók és a Madéfalvi veszedelem című I művészeti írása, amely Szer- vátiusz Tibornál, az Erdélyben élő szobrásznál tett műterem- I látogatáshoz kapcsolódik. (A Schweitzer Illustrierte karikatúrája.) Mennyit eszünk, mennyi! iszunk? A hazánkat járó külföldi élénken érdeklődik konyhánk és pincénk különlegességei iránt. Kiváltképpen a sajátosan magyaros jellegű — vagy legalább is annak tartott — étel- és italféleségek iránt élénk az érdeklődés. Konyhánknak és pincénknek sok évszázados jó híre van, és ezt a hírnevet — mi tagadás — magunk is igyekszünk öregbíteni a külvilág tudatában. így országunkat sokan Tűzvész ellen biztosított fatelep Maklakovo, Krasznojarszki kerület, Szovjetunió. A Jenyiszej folyó partján egyre több fatelep létesül, ahol a tajgában kitermelt faanyagot tárolják és feldolgozzák. Egy nagyobb tűzvész mérhetetlen károkat okozna. Az esetleges tűzvész megfékezésére újfajta berendezéseket szerkesztettek, illetve újfajta tűzoltóíolyad ékokat készítettek. Ezután egy mesterségesen létesített tűzesetnél kipróbálták az űj tűzoltás! eszközöket — teljes sikerrel. ma is a nagy áldomások, di- nomdánomok országának vélik. De vajon többet eszünk- iszunk más országok fiainál? Nézzük meg, mennyit fogyasztottunk mi és mások 1950-ben, és hogyan módosult ez a szám 1967-ben? A lakosság összfógyasztását száznak értékelve, ebből a száz egységből 1950-ben Magyarországon élelmiszerre jutott 47,0, italra és dohányra 11.6, ruházkodásra 17,7, lakásra, fűtésre, világításra 8,2 százalék. A többi közlekedésre, szórakozásra és egyéb kiadásokra jutott. 1967-ben az élelmezésre fordított összeg 36.6 százalékra csökkent, az ital és a dohányzás 13,1-re emelkedett, a ruházkodás aránya 12,3-ra csökkent, és csökkent a lakás, fűtés, vilás- gítás is, 7,7 százalékra. Lássuk a szomszédainkat: a fenti négy szám 1950-ben Ausztriában igy alakult: 41,3, 11,4, 14,2 és 9,7 százalék. 1967- re így módosult: 28,7, 11,6, 13,9 és 8,3 százalék. Náluk tehát mind a négy tétel csökkent az egyéb kiadások javára. Jugoszláviában ez a négy szám 1950-ben: 54,9, 12,7, 10.2, illetve 5,4 százalék. 1967-ben: 42,4, 10,5, 17,1 és 5,5 százalék. Lengyelországban 1950-ben 52,3, 13,1, 17.4 és 5,4. 1967-ben pedig 46.9, 14.2, 10,4 és 6,7 százalék. Feltűnően alacsony az élelmezésre fordított kiadások százaléka egyes /tengerentúli országokban. Az Egyesült Államokban 1950-ben élelmezésre 22.6 százalékot, italra, dohányra 6,1 százalékot, ruházkodásra 9,5-öt, lakásra, fűtésre, világításra 16,5 százalékot költöttek. 1967-ben ugyanott 18.6, 4,8, 9,2, illetve 18,3 százalékot. Ausztráliában 1950- ben 26,4, 10,4, 13,2, 9,6 százalék, 1967-ben 21,6, 9,7, 9,8, illetve 10,0 százalékos volt a megoszlás ' com Fölösleges Cseng a telefon, ijedt férfihang beszél a vonal túlsó végén: — Doktor úr, siessen, a kislányomnak magas láza van. — Milyen magas? — Negyvennyolc egész hat tized. — Akkor én már fölösleges vagyok. Hívja a tűzoltókat! Nagy forgalom Százával robognak el az autók a főútvonalon. Nem akar véget érni az autóáradat. Egy ember, aki szeretne átjutni az utca másik oldalára, átkiabál egy ott álló embernek: — Mondja, magának hogyan sikerült átjutni? — Kérem, én itt születtem! Mit akar? Két férfi beszélget. — Mondd, Péter, tudnál Olyan nőt szeretni, aki hazudik? — Nem. — Hát olyat, aki nem tud főzni? — Nem. — És olyat, akinek a világ összes pénze sem lenne elég? — Nem. — Akkor mondd meg őszintén, mi a csudát akarsz a feleségemtől? Különös házasságkötés Kánikulában mindenki a hűsítő vízbe menekül Még a házasulandó párok is. Eme elv alapján a minap víz alatt kötött házasságot a floridai David és Jenny Cuttler. A vőlegény arról nevezetes, hogy szenvedélyes búvár. Azt azonban nem tudni, hogyan tudta rábeszélni a derék anyakönyvvezetőt is, hogy búváröltözékben hat méter mélyre ereszkedjen a víz alá, és a bűváröltöny fejrészének megbillentésével kimondhassa — a boldogító igent... Nyári zápor Milliók meglepetése nyáron a hőséget hirtelen í .‘lváltó, enyhülést nyújtó zápor. Ilyenkor, a zuhogó víz elleni védekezésül, jó lenne az otthon maradt esernyő. Ma már ezen is segítettek az ötletes japán feltalálók. A minap egy tokiói gyár papiros esernyőket hozott forgalomba. Váza, nyele is papírból van, használat után egyszerűen el lehet dobni. Ha azonban tulajdonosa alapos felhőszakadásba kerül, használat közben is eldobhatja... SomomNéplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottságának lapja. főszerkesztő: JÁVORI BÉLA Szerkesztőség: Kaposvár« Latinka Sándor u. 2. Telefoni 11-510, 11-511, 11-512. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár» Latinka S. u- 2. Telefon: 11-5:* 6* Felelős kiadd: Dómján Sándor« Beküldött kéziratot nem örzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 20 Ft- Index: 25 0S7. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6. Felelős vezető: Mautner Józssé
