Somogyi Néplap, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-08 / 185. szám

Salamoni ítélet Salamoni ítéletet hozott teg­nap az amerikai Massachussets állam egyik kerületi fiatalkorú bírósága a kábítószer birtok­lással vádolt ifj. Robert Ken­nedy és unokatestvére, ifj. R. Sargent Shriver perében, mely újabb, nehezen eltávolítható foltot ejtett a hírhedt Jo Ko- pechne-ügy óta gondosan fel­épített Kennedy-presztizsen. A döntés értelmében a bíró­ság további egy évig — 1971 szeptemberéig fenntartja elle­nük a vádat — anélkül, hogy bűnösnek vagy ártatlannak nyilvánítaná a két fiút. Abban az esetben, ha ez idő alatt nem követnek e] törvénybe üt­köző cselekményt, a bíróság a vádat elejti. Az állam törvényei értelmé­ben kábítószerek birtoklásáért három és fél éves börtönibün- tetés is kiszabható. (MTI) Életbe lépett a tűzszünet Egyiptom és Izrael között Az amerikai külügyminiszté­rium szóvivője bejelentette: tájékoztatást kapott az Egye­sült Arab Köztársaság és Iz­rael kormányától, hogy a két szemben álló fél az amerikai javaslatnak megfelelően elfo­gadja a tűzszünetet, amely pénteken, augusztus 7-én he- lvi idő szerint éjfélkor (magyar idő szerint 23 órakor) lépett életibe. »Reméljük, hogy ez a fontos döntés elő fogja segíteni az igazságos és tartós közel-keleti béke megvalósítását" — mon­dotta a külügyminisztérium szóvivője, de további részle­tekbe nem bocsátkozott. JERUZSÁLEM Golda Meir izraeli minisz­terelnök ugyancsak bejelentet­te a tűzszünetet. Bruce Párizsban Párizsban David Bruce vette át a vietnami tárgyalásokon részvevő amerikai küldöttség vezetését. Nyilatkozatában kijelentette, hogy Nixon elnök nagyarányú cselekvési sza­badságot biztosított neki a tárgyalások vitelében. Mögötte a delegáció eddigi vezetője, Philip C. Habib. (Telefotó: AP—MTI—KS) Nimeri Pekingben Nimeri, a Szudáni Forradal­mi Tanács elnöke néhány na­pos hivatalos látogatásra Pe- kingbe érkezett. A Nimeri ve­zette szudáni küldöttséget Csou En-laj, a Kínai Népköz- társaság miniszterelnöke és több más vezető személyiség fogadta. (MTI) Antonie Atallah jordániai külügyminiszter (a képen) újság­írók előtt kijelentette, hogy a megbeszéléseken nem volt szó a Rogers amerikai külügy miniszter által beterjesztett közel-keleti tűzszüneti javasla tról. (Telefotó: AP—MTI—KS) LONDON Az angol külügyminiszté­rium szóvivője örömmel üd­vözölte a tűzszünetre vonat­kozó döntést. Heikal egyiptomi tájékozta­tásügyi miniszter az A1 Ahram tegnapi számában beszámol arról a beszélgetésről, melyet Nasszer elnök nemrég egy szu­dáni küldöttség tagjaival foly­tatott. Heikal szerint Nasszer a beszélgetés során kijelen­tette: Egyiptom azért járult hoz­zá az amerikai rendezési tervhez, hogy az ellenség­re még nagyobb nyomást gyakorolhassanak. »Nem szabad semmiféle lehe­tőséget kihasználatlanul hagy­nunk, hogy az izraelieket rá- kényszaríthessük a megszállt arab területekről való kivonu­lásra" — mondotta Nasszer. A Szovjetunió által Egyip­tomnak nyújtott támogatás ré­vén az EAK katonai ereje oly mértékben megerősödött — mondotta az egyiptomi elnök —, hogy Washington szükségét érezte olyan javaslat előter­jesztésének, amely a Bizton­sági Tanács 1967 novemberé­ben elfogadott határozatán alapul. I Az Egyesült Államok va­lószínűleg abból a feltéte­lezésből indult ki, hogy az EAK visszautasítja a kezdeményezést, és így Washington ürügyet szerezhet arra, hogy Izraelnek újabb Phantom és Skyhawk repülőgépeket szállítson. Nasszer a szudáni küldött­ségnek elmondotta: a Paleszti­nái ellenállók nem elég erő­sek ahhoz, hogy önerejükből felszabadító háborút vívjanak,, de arra képesek, hogy zavar­ják Izraelt, és növeljék a pa- lasztinaiak öntudatát AMMAN A palesztinai felszabadítási szervezet központi bizottsága különleges bizottságot hozott létre a különböző palesztinai ellenállási szervezetek között kedden, szerdán és csütörtökön kirobbant véres összetűzések kivizsgálására. A bizottság négy napon bélül köteles be­számolni észrevételeiről. Nixon és doktrínája A kambodzsai »főpróba": a márciusi puccs, majd a má­jusi amerikai invázió, s végül a hadműveletek július óta mind erőteljesebb »albérletbe adása« Washington ázsiai va­zallusainak egészen új meg­világításba helyezi azt a poli­tikai-stratégiai irányvonalat, amelyet Nixon-doktrínaként ismert meg a világ. Hadd tegyük itt nyomban hozzá, hogy az amerikai el­nök maga is a »doktrína« szót használja még tavaly, Guam szigetén meghirdetett ázsiai akcióprogramjára. A kifejezés önmagában tehát nem becs­mérlő: a tartalom az, ami az­zá teszi. Nem tudni, mi vezette Ni- xont, amikor némely elődjé­nek példájára saját doktrínát hirdetett. Meglehet, hogy az elnök, aki közmondásosan so­kat ad a reklámtechnikára, egy új »márkanév« bevetésé­nek — s vele a ködösítő poli­tikai egyszerűsítésnek — ked­vező hatására épített. Alkal­masint új kezdetként kíván­ta eladni a propaganda-piacon guami doktrínáját, ám a meg­figyelők óhatatlanul beillesz­tettek az amerikai agresszív nagyhatalmi politika — Tru­man, Eisenhower és Johnson saját doktrínáival fémjelzett — folyamatába. Ma már nyilvánvaló, hogy ez a »jogfolytonosság« korántsem csupán formai jegyekből adó­dik, hanem — mint Kambod­zsában is láthattuk — a nixo- ni politika lényegéből. Ennek megértéséhez azonban min­denképpen emlékeztetni kell arra, mi is voltaképpen a Ni- xon-doktrína. Dióhéjban ennyi: az Egye­sült Államok csökkenti tény­leges részvételét szövetsége­seinek katonai (vagy éppen háborús) erőfeszítéseiben, s a »védelem« terheit fokozatosan áthárítja rájuk. Vietnamban tehát »vietnamizál«, Ázsiában — »ázsiaisít«. Ezt a dióhéjat Washing­ton tavaly a háborúelle­nes tiltakozások közepette az­zal törte fel, hogy a Nixon- doktrína magva voltaképpen az a visszavonulás lenne, ame­lyet az imperialista kalandok­ba belefáradt belső ellenzék szorgalmaz. Ez a körülmény máris jelezte, hogy az Egyesült Államok tényleges gazdasági és szociális problémái mellett, amelyek valóban a »globális felelősségvállalás« (értsd: vi­lágcsendőri szerep) feneketlen hordójába vesző dollármilliár- dok átcsoportosítását követel­nék, milyen taktikai megfon­tolások diktálták Nixonnsk doktrínája megfogalmazását. Csakhogy a washingtoni »idiótörők« korántsem az egész gyümölcsöt hámozták ki ezzel a burokból. Miként a »vietnamizálás« amerikai el­nöki feltételei között oft ta­láljuk a saigoni rezsim hadse­regének megszilárdítását, Ni­xon ázsiai doktrínája szintén a szövetségesek potenciál iától teszi függővé a katonai teher­viselés fokozatos áthárítását. Ez pedig egyszerre két dolgot jelent. Egyrészt azt, hogy a Nixon-doktrínában beharan­gozott »visszavonulást« eleve korlátok között tartja — s adott esetben »jogerősen« el­odázza — Washington ázsiai vazallusainak gyakori inga­tagsága. A másik mozzanat azonban ennél is fontosabb, mert a lényegre utal. Ez pe­dig az, hogy a Nixon-doktrí- nával Washington korántsem adja fel önkényesen kisajátí­tott »döntőbírói« szerepét, nem adja fel ázsiai hadállásait, s természetesen egy pillanat'g sem »írja le« azokat a rend­szereket, amelyek életrehívása, majd »védelme« az utóbbi ne- .gyedszázadban az amerikai agressziók sorozatára vezetett. A Nixon• doktrínára a kambodzsai intervenció éppen az ottani teherviselés utólagos »átengedésével« utal: a saigo­ni és thaiföldi csapatok beve­tésével. Ennek révén Washing­ton formailag megszabadul a közvetlen részvétel tehertéte­létől, miközben a gesztenyét mégis csak neki kaparnák ki — mégpedig olyan szövetséges hadseregek, amelyek az Egye­sült Államok segélyei (Dél- Vietnam esetében pedig tény­leges katonai akciói) nélkül sa­ját otthoni feladatukat sem tudnák betölteni. A Nixon-daktrína éppen azért fából-vaskarika, mert az amerikai politikai-stratégiai cél természetesen nem a meg­tévesztésül hirdetett távozás, hanem változatlanul: a mara­dás. S. P. KAMBODZSA Több körzetben indítottak offenzívat a hazafias erők Kambodzsában a kormány­csapatok és a hazafias erők több helyen vívtak heves har­cokat. A fővárostól körülbelül 70 kilométernyire északnyu­gatra fekvő Skounért már egy hete tartanak a harcok, és a kormányhadsereg támadásai ellenére a népi erők még min­dig ellenőrzésük alatt tartják a piacteret és a város nagy ré­szét. Több mint egy hónapja tar­tanak a csatározások az or­szág középső részén fekvő Belpolitikai vihar Bécsben Valóságos belpolitikai vihart kavart Bécsben a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak Auszt­ria doliárkölcsön ügyéről szó­ló közlése. A lap szerint Auszt­ria — az óriási költségvetési hiány fedezésére — 40 millió dollár összegű kölcsönt vesz fel külföldi bankoktól. H. Androsoh osztrák pénz­ügyminiszter az elmúlt héten r~ ;g cáfolta a külföldi kölcsön felvételét, minisztériuma vi­szont most arra hivatkozik, hogy »akkor még nem volt időszerű a hír közlése«. A néppárti ellenzék különö­sen a doliárkölcsön után fize­tendő 10 százalékos kamat miatt támadja a kormánvt. (MTI) Kompong Thom körül is. A küzdelem elhúzódását egy Phnom Penh-i katonai szóvi­vő azzal magyarázta, hogy a népi erők megerősítéseket kap­tak. Egyre közelebb kerülnek a Szihanuk-párti fegyveres erők Phnom Penh-hez is, így — mint a szóvivő közölte — két nap óta folyik a harc a fővárostól hat kilométernyire fekvő Prek Loungnál, csütörtö­kön pedig a népi erő tüzérsé­ge meglepetésszerű támadást intézett egy Phnom Penhtől 13 kilométernyire északra fekvő katonai üzemanyagraktár el­len. A kambodzsai helyzet sú­lyosbodáséról számol be az AFP Phnom Penh-i tudósítója is, idézve egy Kambodzsába kiküldött dél-vietnami zászló­alj parancsnokát, Tran Ba Di tábornokot. A tábornok a többi között közölte, hogy a Phnom Penhtől körülbelül 50 kilomé­ternyire délnyugatra fekvő Kampót városa körül dúlnak a harcok, és a várost bekerítés fenyegeti, A Phnom Penht a dél-vietnami határral összekö­tő és Takeon áthaladó 2. or­szágos közlekedési útvonal használhatatlan — mondotta a tábornok —, mert az ellenfél több helyen elvágta és lerom­bolt öt fontos hidat. A 3. szá­mú útvonal szintén el van vág­va, de Tran Ba Di szerint eb­ben az övezetben a helyzet nem válságos, f Kampóiban egy katonai bí­róság árulás és az ellenséggel való kapcsolat miatt halálra ítélte Tom Saravan kambod­zsai alezredest. Az alezredes­sel együtt három katonai és 15 polgári személyt is bíróság elé állítottak, de az ő ügyükben még nem hoztak ítéletet. TUPAMAROS íj határidőt szabtak a az uruguayi kormány A MONTEVIDEÖBÓL ÉR­KEZŐ legújabb jelentések szerint az ottani Tupamaros- gerillák újabb közleményt ad­tak ki, amelyben előrehozták követeléseik teljesítésének ha­táridejét. Eszerint amennyiben az uruguayi kormány pénteken éjfélig nem teljesíti követelé­HIROSIMA, NAGASZAKI A szovjet békebizottság nyilatkozata Hirosima és Nagaszaki ame­rikai atombombázásának 25. évfordulója alkalmával a szov­jet békebizottság nyilatkozatot adott ki, amely hangsúlyozza, hogy a Japán elleni hadműve­letek utolsó napjaiban már nem volt stratégiailag szüksé­ges az atomfegyver alkalmazá­sa, ezt csupán az amerikai kor­mánykörök világuralmi törek­vése diktálta. — Ma is fennáll egy termo­nukleáris világháború kirob­bantásának veszélye. Ennek forrása az imperialista erő, el­sősorban az amerikai, imperia­lizmus politikája — állapítja meg a nyilatkozat. — Ezért fokozottan harcolni kell az im­perialista agresszió, a termo­nukleáris világháború veszélye ellen, a nukleáris fegyverek teljes eltiltásáért. A nyilatkozat rámutat arra, hogy a szovjet nép helyesli a szovjet kormánynak a fenti cé­lokra irányuló erőfeszítéseit. Zsivkov—Marko találkozó Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, az ország minisztertanácsának el­nöke, fogadta a jelenleg Bul­gáriában üdülő Jan Marko csehszlovák külügyminisztert, és szívélyes megbeszélést foly­tatott vele. 6 süket, az összes politikai fog­lyok szabadonbocsátását, ak­kor nem lehet szó a foglyul ejtett Dias Gomides brazil konzul és Dán Mitrione ame­rikai tisztviselő szabadonbo- csátásáról, hanem az »ügyet lezártnak tekintik, és szabad folyást engednek az igazság­szolgáltatásnak:.«. A gerillák újabb közlését ál­talában határozott fenyegetés­nek tekintik. Jorge Peirano Facio uruguayi külügyminisz­ter igyekezett megnyugtatni a kedélyeket, hangoztatva, hogy a Tupamaros-közleményt »kü­lönféleképpen is lehet értel­mezni«. Így lehetséges, hogy a gerillák bírósági tárgyalást rendeznek, de nem feltétlenül hoznak halálos ítéletet. ANTONIO FRANCESE tá­bornok, belügyminiszter új­ságíróknak kijelentette, hogy a kormány még tárgyal a ge­rillák megbízottaival. A brazil konzul felesége Garrastazu Medici brazil el­nökhöz levelet írt, amelyben a maga és hat gyermeke nevé­ben kéri: tegyen meg mindent férjének szabadon bocsátásáért. Gibson Barbosa brazil kül­ügyminiszter csütörtökön este magához kérette Uruguay bra­zíliai nagykövetét. Ezt köve­tően a brazil külügyminiszté­gerillák számára rium közleményt adott ki, amelyben reményét fejezi ki, hogy az uruguayi hatóságok mindent elkövetnek Dias Go­mides konzul szabadonibocsá- tása érdekében. Az ügyről nyilatkozott Jor­ge Pacheco Areco uruguayi köztársasági elnök is, aki sze­rint az uruguayi hatóságok »az ország törvényeinek, intézmé­nyeinek és a törvényes igaz­ság szellemének megfelelően« kívánnak eljárni. Az elnök re­ményét fejezte ki, hogy »az ügy nem végződik tragédiá­val«. A gerillák az általuk elra­bolt Mitrione személyével kapcsolatban közölték, hogy az amerikai tisztviselő való­ban nem is egyszerű tanács­adó, hanem a nemzetközi fej­lesztési hivatal elnevezésű amerikai szervezetnek, továb­bá az FBI-nek az ügynöke, akit a biztonsági szolgálatának fejlesztése céljából alkalma­zott a montevideói kormány. CSÜTÖRTÖKÖN EGYMON- TEVIDEOl bárban megtalál­ták Mitrione több személyi okmányát. Ezek egyike tanú­sítja, hogy az amerikai a man- tevideói rendőrség szervezésé­ben működik közre, egy másik szerint az amerikai FBI ügy­nöke, végül egy harmadik ta­núsítja, hogy Mitrione India­na állam,ban rendőrakadémiát végzett. (MTI) I SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1970. augusztus 8.

Next

/
Oldalképek
Tartalom