Somogyi Néplap, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-07 / 184. szám

MAI KOMMENTÁRUNK Együtt a honvédelmi nevelésért Segítséget kérnek Egy fejlődő kis szövetkezetről Hazánk védelme politikai szempontból szilárd, szakmai szempontból jőlképzett, magas erkölcsi tulajdonságokkal ren­delkező fiatalokat igényel. A KISZ-szervezetek nagyon so­kat tehetnek a honvédelmi ne­velésben, a katonai szolgálat­ra való felkészítésben, hiszen böblb mint harminck;lencezer úttörő és kisdobos, s körülbe­lül hatvanötezer KISZ-kor- ojztályú fiatal van a megyé­ben. Ezért tárgyalta meg teg­napi ülésén a megyei KISZ- bizottság a honvédelmi neve­lés helyzetét. Átfogó képet adott a hon­védelmi nevelés 'fejlődéséről a megyei KISZ-vb írásos je­lentése és a szóbeli kiegészí­tés. Leszögezte, hogy a prog­ramok, a rendezvények és az akciók jól szolgálták a hon- v-'delmi nevelést. A jövőben azonban még nagyobb figyel­met kell fordítani az ifjúság kommunista nevelésére, hon­védelmi felkészítésére, a be­vonulás előtt álló fiatalok ka­tonai előképzésére. A KISZ- szervezetnek állandóan ma­gyarázniuk kell, hogy a hon­védelem, a haza védelme nemcsak a fegyveres erők fel­adata, hanem a társadalom minden tagjának, valamennyi állampolgárának szent köte­lessége. A KISZ-aktatás hozzájárult a fiatalok /ilágnézetének, esz­mei-erkölcsi tulajdonságainak formálásához és fejlesztésé­hez. A magyar történelem év­fordulói a hazafiság, az in­ternacionalizmus eszméinek elmélyítését, a forradalmi ha­gyományok ápolását szolgál­ták. S mély érzelmi és tudati hatást gyakoroltak a fiatalok­ra. A megyei KlSZ-bizottság elemezte azt is, hogy milyen színvonalú a honvédelmi ne­velés az ifjúság egyes réte­geiben. Megállapították, hogy évenként tizenötezer úttörő vesz részt honvédelmi verse­nyeken, ötezer-hétszáz a lö­vészversenyeken. Az úttörő­olimpia lövészversenyein több mint huszonhatezer pajtás in­dult. A KISZ és az MHSZ nyoldvanhat modellező, rádiós, honismereti, sport- és bar- kácsszakkört szervezett az ál­talános iskolákban. A hat és tizennégy év közötti gyerekek honvédelmi neveléséhez hoz­zájárultak a névadóünnepsé Gyermeksltesyak, kamaszholmik A Dráva menti falvakban felszabaduló női munkaerő jó foglalkoztatásra talált a Ka­posvári Ruhagyár heresznyei telepén. Százhuszonhét asszony és lány jár autóbusszal, kerék­párral a telep két üzemébe. Szinte műemléknek tűnő gé­peken halad, tekeredik a szál e szövőüzemben. Naponta 250 —300 darab törülköző készül el itt. gek, a honvédelmi zászlóal­jak, a harci túrák és a szám­háborúk is. Tizenháromezer fiatal tanul közép- és felsőfokú iskolában, szakmunkásképzőben. Az új bevonulási törvény miatt na­gyon fontos ennek a rétegnek a honvédelmi előképzése. A honvédelmi ismeretek okta­tása, a sikeres honvédelmi na­pok jelzik az elért eredmé­nyeket. Az iskolai honvédelmi napokon például t;eznkétezer, a felszabadulási lövészverse­nyeken pedig négyezer diák mérte össze a tudását. Somogybán több mint ezer- hétszázötven fiatal vett részt a sorkötelesek álta’ános hon­védelmi előképzésén tavaly és az idén. Tizennégy községben kétszázötvenen kaptak határ­őr-kiképzést. Még egy érdekes adat: több miht ezerkétszázan járnak az MHSZ rádiós, mo­dellező és lövészklubjaiba. Sok szó esett az ötszáz tagú ifjúgárdáról is az ülésen. Az általános kiképzés mellett híradós, közbiztonsági, közle­kedésrendészeti és vízi szaka­szokat képeznek ki. S hama­rosan megalakul a határőrsza­kasz is. A jövőben sokkal több lányt is bevonnak a rádióski- képzésbe, és polgárivédelmi, valamint elsősegélynyújtó sza­kaszokat szerveznek nekik. A megyei KlSZ-bizottság meghatározta a feladatokat is. A vitában felszólalók hangsú­lyozták, hogy a KlSZ-szerve- zeteknek a jövőben még töb­bet kell tenniük a fiatalok honvédelmi neveléséért. Hor­váth Sándor, a megyei párt- bizottság munkatársa javasol­ta, hogy a KISZ-bizottságok használják fel tapasztalatszer- i zésre a sorozásokat, sőt gon- ’ doskodjanak gazdag program­ról is. Nagy gond a megyében, hgy kevés a lőtér, s nincs ele­gendő technikai eszköz. Ber- náth Károly felajánlotta a munkásőrség technikai segít­ségét, Boczán András alezre­des, az MHSZ megyei titkára pedig arra hívta fel a figyel­met, hogy megfelelő össz­hanggal sokkal több lehetőség állhat a fiatalok rendelkezé­sére. A megyei KlSZ-bizottság megköszönte azoknak a mun­káját, akik segítik a KISZ- szervezetek és az úttörőcsa­patok honvédelmi tevékeny­ségét. L. G. TIZENKILENC évvel ez­előtt — 1951. november 7-én — alakult meg a Böhönyei Vegyesipari Ktsz. Nehéz len­ne követni a megtett út állo­másait. Bizonyos, hogy szám­talan nehézséggel kellett meg­küzdeniük. Ezt bizonyítják a ktsz eredményei, ez csendül ki Pataki Gábor párttitkár és Eremuszi Sándor főkönyvelő szavaiból is, akikkel a szö­vetkezet szépen berendezett irodájában beszélgetek. El­mondják, hogy szákkilencen dolgoznak a ktsz-ben, s ter­melésük — az év első felében — csaknem eléri a négymillió, nyereségük pedig meghaladja a 400 000 forintot. Emelkedett a lakossági mun­kák értéke is. Százötvenezer forinttal több szolgáltatást vé­geztek, mint 1969. első felé­ben. Eredményeiket növelte a munkaverseny is. Korábban falszribadulásunk évforduló­jára, most a pártkongresszus tiszteletére vállaltak minden részlegben külön termelési feladatokat. Elhatározták, hogy legalább 5 százalékkal növelik a termelést, csökken­tik a költségeket, s 6 százalék­kal több munkát végeznek a lakosság számára. Javítják a minőséget, jobban kihasznál­ják a gépeket, bővítik a ter­mékek választékát, s több új cikket készítenek. S hogy a jobb munkát ösztönözzék, ván­dorzászlóval és háromezer fo­rinttal jutalmazza a vezetőség a legjobb eredményt elérő részleget. Perzsel a nap. Az udvaron porzik az égett, nyári fű. Előt­tünk .— katonás rendben — faanyagok, deszkák sorakoz­nak. Baloldalt a faipari mű­helyek. Mindenütt gépek, mel­lettük kék munkaruhába öl­tözött emberek dolgoznak. Ar­cuk fénylik a verítékcsep- pektől. Fűrészelik, csiszolják, formálják a fát. »Duna« gyer­mekasztalokat készítenek, nagy mennyiségű zománcozó csévét és konyhaszékeket. A KÖZPONTI teleptől kis­sé messzebb — a benzinkút mellett — dolgoznak a laka­tosok. Fülsiketítő lárma. (Itt még nincsenek zajtompító ké­szülékek.) Tízen szorgoskod­nak. Fiatalok, lelkesek, jóked- vűek. Fúró- és köszörűgépek­kel dolgoznak. Szemben — középen — egy hegesztő dina­mó növeli a hőséget, — Ezeket a gépeket fiata­lok készítették — mutat a drótfonóra és a fűrészgépre a szövetkezet párttitkára. — Sa­— Nagyobb ütemű termelés folyik a konfekciórészliegnél, de az érdeklődés is jóval na­gyobb a termékek iránt — mondta Weisz József telepve­zető. Kaposvárról kapják a kisza­bott árut, és a betanított mun­kásként dolgozó nők összeállít­ják az ízléses gyermeköltönyö­ket, kamaszholmikat. Elmondta a telepvezető azt is, hogy amióta a Kaposvári Ruhagyár a telep tulajdonosa, mintegy húsz százalékkal ja­vult az átlagkereset, is. Az it}, összeállított termékek egy részét exportálják a Szov­jetunióba. ját készítmények a satupadok is. Egy- évvel ezelőtt alakult a részleg, de kinőttük már. Na­gyobb, korszerűbb kellene. A textilikónfekció részleg­ben negyvenhét — nagyrészt fiatal — nő dolgozik. (Itt is kevés a férfi, mindössze há­rom.) Nagy mennyiségű sport­zekét, esőkabátot, férfipantal­lót varrnak. Dolgoznak még a szövetke­zetben órások, műszerészek, rádió- és -tévészerelők, .cipé­szek, női és férfifodrászok. Nemrég nyílt a köszörűs rész­leg. Még Nagyatádról is ide hozzák a munkát. — Terveik? — kérdezem. — Szeretnénk egy kis autó­szervizt — válaszol a fő­könyvelő. — Igénylik. Hat­százezer forintba kerülne. Jö­vőre talán elkészül. Akarunk egy szolgáltatóházat is. Ügy kellene, mint egy falat ke­nyér! De miből?! Igaz, keve­sen vagyunk, de még kevesebb segítséget kaptunk. A PÄRTTITKÄR veszi át a szót: — Higgye el, megérdemelné ez a tagság a segítséget, mert mindenre képes a szövetkeze­tért. Most már elárulom, klubtermünk is van. Nézze, csak ezt a helyiséget! Benyit egy húsz négyzetmé­ternyi szobába. A falakon ké­pek, a parkettet szép, színes szőnyegek borítják. — Társadalmi munkában csináltuk, de úgy készült a fe­dett kerékpárszín s az öltöző- helyiség is a faipari részleg­nek. Legalább 50 000 forint értékű munka! S a fiatalok jártak az élen. Ök fogták a munka ne­hezebb végét. Talán érzik, hogy értük, s hogy nekik épül minden a Bö­hönyei Vegyesipari Szövetke­zetben. Szakács Erzsébet Ki figyel oda ? Itt szakember... ott szak­ember ... — mármint hiány! Közgazdasági egyetem, iparszak: az 1970-ben vég­zettek mindegyike három hely között válogathat. Sta­tisztika: a fiatal szakembe­rek körében magasabb a munkahelyváltoztatások szá­ma, mint idősebb kollégáik­nál. Tény: Somogyi klub — a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. Vélemény (Nép- szabadság, 1970. augusztus 4-i szám): A társadalmi ösztön­díj alig ösztönöz a vállala­tok és a még tanuló egyete­misták, főiskolások között szerződéskötésre. Országos napilapunk joggal veti fel: a társadalmi ösztön­díj feltételeiben nem külön­bözik az államitól. Mértéké­ben az az eltérés, hogy csak a vidékre szóló szerződést kötök juthatnak plusz 100, plusz 400 forintos többlethez. A lap cikkírója a társadalmi ösztöndíjasok arányának az 1969. évi 22 százalékról 12 százalékra való csökkenését az azonos feltételekkel és az alig eltérő ösztöndíjöszegek- kel magyarázza. Valódi és döntő tényezők ezek. Van azonban a társadalmi szerző­déseknek egy pénztől függet­len és jobb odafigyeléssel felszámolható negatívuma is. Minden szerződés lényeges pontja az, hogy az iskola be­fejezése után meghatározott ideig kell dolgozni az adott helyen. S ez természetes. A negatív oldal az, hogy ez csaknem mindig a vállalat­nak jó! Ezzel ugyanis nye­regben van: kap egy szak­embert, s míg lefelik a szer­ződéses idő, van ideje újabb lépésekhez. Nem kell izgat­nia magát az anyagilag és er­kölcsileg elkötelezett dolgozó miatt, a kezdő szakember ugyanis ritkán talál olyan új munkahelyet, amely vissza­fizeti a három-négy év alatt felvett ösztöndíjat. Az is tapasztalható, hogy a társadalmi ösztöndíjas ki­sebb fizetéssel kezdi gyakor­latát, mint »szabadúszó« kol­légája: a szokásos 1600— 1800 forint helyett csak 1500—1600 forinttal. S. az is tapasztalható, hogy jövedel­me lassabban emelkedik az előbb említett csoportéhoz viszonyítva. Társadalmi ösz­töndíj nélküli társa olykor »majd elájul« a sok-sok »gyöngédségtől«, amellyel a vállalatnál fogadják, az ösz­töndíjas pedig napokig, hete­kig ácsorog friss diplomájá­val a kezében — kapun be­lül. Nincs, aki figyeljen rá. Elengedhetetlen a diffe­renciáltabb és mpgasabb ösz- szegű társadalmi ösztöndíj létesítése mellett az is, hogy az ilyen — kapun belüli — diszharmónia megszűnjön. Volt már példa arra, hogy egy nagyvállalat társadalmi ösztöndíj nélkül kezdő szak­embere kezében több oldalas programot adott: a hathóna­pos gyakorlat programját. A gyakorlati idő hetekre meg­szabta az elvégzendő felada­tokat, amelynek alapvetően a vállalat teljes keresztmetsze­tű megismerését tűzték ki célul. Területenként jelölték meg, hogy milyen főbb szem­pontok szerint javasolják az ismerkedést. Ezen a progra­mon egy név is szerepelt. Annak a neve, aki a gyakor­lati idő alatt szemmel kíséri az ifjú szakembert, segít a személyi és ismeretbeli prob­lémák megoldásában, és aki beszámoltatja védencét a ta­pasztalatokról. Milyen jó lenne, ha ez az egyedi jelenség — itt is, ott is — mindennapos gyakorlat lenne! Orosz László Árak, áruk, vélemények — zöldségügyben As okok A zöldség — és gyü­mölcsíorgalam túlnyomó több­ségét a MÉK intézi. A kon­zervipart kivéve viszonylag ke­vés a társulásos alapon vagy egyéb úton való értékesítés. Azok a tapasztalatok tehát, amelyeket a MÉK a felvásár­lásnál és az értékesítésnél sze­rez, meghatározzák a megye egész zöldségellátásának hely­zetét. — Ami országosan igaz és országosan gond, nehézség, az Somogyra is vonatkozik. Itt sem rosszabb, és nem is jobb a helyzet — mondta beveze­tőben Vadalma Tibor, a MÉK főosztályvezetője, amikor az idei év tapasztalatairól beszél­gettünk. i — Egy évvel ezelőtt lapunk is foglalkozott a zöldség-, gyü­mölcsellátás gondjaival. El­hangzottak akkor különböző megszívlelendő észrevételek is. Es most ugyanolyan vagy még súlyosabb gondok jelentkeztek. Kérem, tájékoztasson arról, hogy a szerződéskötések alap­ján hogyan alakult a zöldség- termelés. — Területi adatok nem áll­nak a rendelkezésünkre, a gaz­daságokkal mennyiségi szerző­déseket kötünk. A múlt évben összesen 2512 vagon, az idén 2165 vagon zöldségféle felvá­sárlásában állapodtunk meg. A csökkenés tehát csaknem négy­száz vagon. Jó néhány szövet­kezet csökkentette ugyanis a kertészetét. A munkaerőhiány kényszerítette a gazdaságokat, hogv lemondjanak a zöldség­félék termeléséről. Egy példa: négy Balaton menti szövetke­zetben — Balatonlkilitiben, Ba- latonszabadiban. Balatonend- réden és Nagyberényben — ta­valy 216 holdon, az idén vi­szont csak nyolcvanhárom és fél holdon termelnék zöldség­Pirii áf iMeffiestvezzük: A kertészke­dés nagysága szorosan össze­függ egy mezőgazdasági üzem fejlettségével, gépesítettségé­vel. A munkaerőhiány termé­szetes következménye, hogy a kézi munkát igénylő növények termeléséről mond le a gazda­ság. A helyzeten egyéb növény- termesztési folyamatok gépesí­tésével lehetne változtatni, s így mód nyílna a kézi munka­erő »házon belüli« átcsoporto­sítására.) — A területcsökkenés következménye, hogy kevesebb az áru. Ismertek az időjárás okozta nehézségek is. Hogy alakult ilyen körülmények kö­zött a MÉK forgalma? S meny­nyivel drágábban lehet hozzá­jutni ezekhez a terményekhez? — A múlt év első felében 173, az idén 152 vagon zöldség­félét forgalmaztunk a megyé­ben. Több árufélénél gondjaink voltak és vannak. Még egy év­ben sem hoztunk be más me­gyéből annyi zöldségfélét, mint az idén: júniusban és júliusban például csaknem 450 mázsa fe­jeskáposztát, több mint kétszáz mázsa uborkát, 750 mázsa pa­radicsomot, 550 mázsa papri­kát. Sokáig meglehetősen ma­gasak voltak az árak. Az első félévben például 12—13 száza­lékkal volt magasabb a fo­gyasztói árszínvonal, mint a múlt év azonos időszakában. — Ezt észleltük, tapasztaltuk valamennyien. Mire számítha­tunk. milyen kilátások vannak — részben a zöldségfélék mennyiségére, részben pedig az árakra vonatkozóan? — Ahogy a gondok oka eddig is részben az időjárás volt, a jövőt is befolyásolja az, hogy milyen lesz a következő egy- ’ két hónapban. Felméréseink szerint a paprikánál és a pa­radicsomnál már ezen a héten jelentős változás történik. Az árumennyiség növekedésével a hét végéig számottevően csök­ken a két termék foevaszto' i«r. Vi^-rrvnf Tyvórv*r<'’iVl{ les7 a karfiol, az őszi szedésű kar­fiol »beindulásáig«. Ez a r* vény nem bírja a hőséget, s ezért voltak már eddig is za­varok az ellátásban. Hasonló gondok vannak az uborkával. Az ellátás azon múlik, hogy hogyan »jönnek be« a másod- vetésű uborkák. Tavaly július végéig hetven vagont,- a.z idén mindössze harminchármat ér­tékesíthettünk. (Vajon jól védekeztek-e a termelő üzemek? A kiváló sze­rek mellett előfordulhat-e ek­kora kártétel, kiesés, ha való­ban idejében, és lelkiismerete­sen látják el ezt a munkát?) — Ami tehát a jövőt illeti, bizonyos zöldségféléknél javu­lás várható, másoknál viszont meglehetősen bizonytalan, hogy hogyan alakul a helyzet. Megítélése szerint mit kellene tenni, hogy ezek a gondok ne Ismétlődjenek meg? — Hogy egyre több zöldség­félét fogyasztunk, hogy nőnek az igények és hogy erről be­szélni is kell, az tulajdonkép­pen jó. Az viszont már nem, hogy ilyen előjellej. ejtünk szót róla, mint most is. Ahhoz, hogy a növekvő igényeknek eleget tudjunk tenni — nagyon röviden: pénz kell! Vonatkozik ez a termelőkre, és vonatkozi! ránk, forgalmazókra is. Hiszen nekünk is gondjaink vannak p. szállítóeszközökkel, probléma kát okoz az áruszállítások ké­sése — és1 folytathatnám még a sort. De a termelés fejlesz tése, helyesebben annak a ha­nyatlásnak a megállítása, ami nek tanúi vagyunk, nem kép­zelhető el beruházások nélkül. Ez az, ami feltétlenül meggon­dolásra kell késztesse a veze­tőket — mondta végül Vadal­ma Tibor. Nagyjából kialakrilt ezen a beszélgetésen, mi okozta, mi­nek a következménye az, hogy a vásárlók sokat méltatlankod­nak mind a zöldségfélék msny- nyisége, mind pedig a magas árak miatt. Vörös Márta (Folytatjuk.) SOMOGYI NÉPLAP 'éntek, 1970. augusztus 7.

Next

/
Oldalképek
Tartalom