Somogyi Néplap, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-06 / 183. szám
mm Titkuk az olcsó és friss áru Fonyódon a buzsáká »Mun- kaharcosa« Mezőgazdasági Termelőszövetkezet zöldség— gyümölcs pavilonját keresve f rcsa útbaigazítást kaptam: »Forduljon az ABC-áruháztól balra! Lát egy kisebb tömeget, ott van.« Valóiban megtaláltam a tömeget, és mögötte az új fabódét. Éppen a friss árut hozták. Míg Lakatos Istvánná vezető kiszolgált, férje az átvételnél szorgoskodott. Vele kezdtem el beszélgetni. 1964-ben nyitottunk. Akkoriban a fonyódi járásban egyetlen termelőszövetkezeti kezelésben lévő zöldséget, gyümölcsöt árusító bódé voltunk. Van még egy hasonló árusítóhelyünk otthon is, a faluban. Áruellátásunk bőséges, és ami a legfontosabb: friss. Ez a dinnye és paradicsom két őráA kis kagylókereső ja még a földön volt — mutat a ládákra és a dinnyékre. —• Áhuink 90 százaléka a termelőszövetkezet kertészetéből és a háztájiból származik — folytatja. — Ez utóbbi felvásárlásával bővíteni, tudjuk termékeink skáláját. így tudunk például mandulát és dió- belet is árulná. Vevőink állandóan 12—13 féle zöldség és gyümölcs közt válogathatnak. Van görögdinnyénk és őszibarackunk 5 forintért. Paradicsom, háromféle paprika, hagyma, uborka, tojás, és ami általában egy háziasszonynak a főzésihez kell, szintén kapható. Hogy vásárlóinknak ne kelljen más boltokban is sorba állni, és mindent egy helyen megkaphassanak, tartunk ezenkívül még sót, cukrot, lisztet, étolajat, ecetet. Hetente ‘egyszer élő baromfit is árusítunk. Ezt előzetes megrendelések felvétele alapján hozatjuk a termelőszövetkezettől, tárolási nehézségek miatt. Hogy mi hozza nekik a legnagyobb jövedelmet, nem tudtam eldönteni. Ezt elhatárolni nem lehet. Így mindent együtt árusítva jövedelmez igazán ez a kis üzlet Épp ez g sikerük I titka. Náluk mindent egy helyen és a MÉK árainál olcsóbban kap meg a vásárló. — Mekkora területen foglalkozik a termelőszövetkezet zöldséggel, gyümölccsel? — Hatvankét hold dinnyénk, harminc hold zöldségfélénk, ötvenkilenc hold őszibarackosunk van. Plusz a háztáji gazdaságok. Ez együtt akkora termést hoz, hogy uborkából, dinnyéből, őszibarackból még exportálni is tudunk. A keszthelyi kirendeltség útján közvetlenül mi vagyunk a szállítók, és a Hungaroflucon segítségével értékestíjük. Így jövedelmező csak igazán. Tavaly csak ötvenhat hold dinnyéből 1 342 000 forint volt a bevételünk. — Meddig vannak nyitva, és milyen a forgalom? — November 1-től március 31-ig napi négy óra, a többi időszakban nyolc óra a nyitvatartási idő. Vasárnaponként, számítva a hét végi nyaralókra, öt órán keresztül szintén árusítunk. A napi forgalom 3—5000 forint között változik. Piitcéríám/ — kapiiányi rangham Apróság a forgalomban Gépkocsioszlop kellős közepén utazunk Siófok felé. Jó nézni az ütemesen haladó sort, de egyszer csak megtorpan az oszlop. Lassan, szinte lépésben zötyögünk. A gépkocsivezető megszólal: »Na megint egy traktor.« Negyedóra múlva megtudjuk, hogy nem volt igaza. Lovas kocsi döcögött előttünk, s míg kerültük, a hajtó jóízűen falatozott Szóval mindent megteszünk, hogy gyorsítsuk a Balaton- parti forgalmat Hol a szódavíz? Különös hiánycikket találtam a Balaton déli partján: kevés a szódavíz és az ásványvíz. A sok helyen tapasztalt bosszúság közül néhány: a za- márdí nagy kempingben egyszerűen nem tudtak adni a szomjas vendégeknek. Hogy valamiként mentsék a helyzetet, a Somogy—Zala megyei Élelmiszer- és Vegyiáru-nagy- kereskedelmi Vállalat raktáraiból szálítottak néhány láda üdítő italt. A zamárdi Paprika-csárda hasonló gondokkal küzd. A minap maguk mentek be Siófokra, hogy néhány üveggel vigyenek. Forró nyári napoAz öreg hajós Egy elkésett utas szalad a sorompó felől, hogy elérje az indulni készülő hajót Egy lépni is alig tudó nénikét hozzátartozói támogatnak: kiáltozásukra a forgalmista leengedi karját, hogy néhány pillanatig még várjanak. Aztán felbúgnak a motorok, s a Keszthely kisiklik a fonyódi kikötőből. Zsúfolt a fedélzet, de sokan húzódnak fedett helyre is a tűző nap elől. Egercsehi kiránduló iskolások, a Tungsram gyár Fonyódon üdülő munkásai; lengyelek és németek; s mind Badacsonyba igyekeznek. A fiatalabbak a hegyre, a középkorúak és idősebbek pedig annak levére kíváncsiak jobban. Molnár Ferenc hajóvezető, amint kiért a nyílt vízre, maga mellé inti az egyik fiatal hajóst, s annak gondjaira bízza a Keszthely kormányzását. S amíg az utasok vidáman integetnek, egy közelben elsuhanó vitorlás utasainak, beszélgetni kezdünk. — Harmincnyolcadik esztendeje járom a vizet... Először a Dunán kezdtem, de voltam a Tiszán is. 1944. május 7-én kerültem a Balatonra, a révkapitánysághoz. Jártam a Szigligetiéi, a Jókaival, a Zó- jával, a Kelénnel, most pedig a Keszthelynek vagyok vezetője, kapitánya. Eljárt fölöttem az idő. Ez az utolsó nyár, amit a vízen töltök, hajóvezetőként. .. Aztán, ha igényt tartanak a tapasztalataimra, segítek a fiatal hajósnemzedék oktatásában, nevelésében, mert a víztől, a hajózástól nem tudnék végleg elszakadni... Nincs a Balatonnak olyan része, amit ne isimenne, olyan kikötő, ahol — a több mint negyedszázad alatt — ne járt volna. Ki sem néz a hajóvezetői kabinból, a motor zúgásából, a víz egyre csökkenő ellenállásáról érzékeli, hol járunk — Badacsonyban vagyunk ... A kikötést azt már nem bízhatom a tanítványaimra — mondja. Néhány pillanat, s a karcsú hajó a kikötő oldalához simul. Közben a hajóvezető viszontlátással búcsúzik utasaitól, de már a beszállásra felsorakozó tömeget figyeli. Nagy a meleg, s aki nem szokta meg ezt — no, meg az erős badacsonyi bort —, azzal esetleg sok gond lehet a hullámzó vízen. S máris int az elöl állóknak, 1 hogy adjanak utat egy fiatal leánynak, akit édesanyja támogat. A sápadt teremtés megkönnyebbülten ül le a hűvös hajófedél alatt, s máris mellette van a hajóvezető, vizes ruhával borogatja homlokát. — Nagyon kellene Badacsonyba — ’mondja —, legalább egy ügyeletes ápolónő, aki elsősegélyt nyújtana at naptól rosszullevő vagy a pohár fenekét túlságosan megnéző embereknek. Mire az orvos ideér, bizony hosszú idő eltelik,.. S közben a hajó újból megtelt utasokkal. Néhány perc várakozás, és a Keszthely motorjai ismét működni kezdenek. Figyelmeztető sip jelzés hangzik, és a szép felépítésű hajó kifut a vízre. A kormánynál most is ott áll Molnár Ferenc, aki munkájával elnyerte a Közlekedés kiváló dolgozója jelvényt. Udvariasságával, emberségével pedig utasainak elismerését. Az utolsó utakat teszi meg most Fonyód és Badacsony között. S aztan az öreg hajós helyét más veszi majd át a Keszthely kormányánál. Szalal László kon nagyon kelendő ez a cikk, de úgy látszik, ebben az évben nincs elég belőle. Az újságírók nem vállalkoztak arra, hogy a siófoki járás Balaton-parti területein működő 186 bolt, vendéglő szik- vízgondját mind meghallgassák. De a néhány eset is türelmetlenségre küzdtet. A szezon kezdete előtt minden — az ellátásban illetékes — vállalatnak feltették a kérdést: »Milyen lesz a nyári ellátás?« — A válasz csaknem mindenütt ugyanaz volt: »Nem lesz különösebb probléma.« S most szinte hallom az érvelést: senki nem számított ilyen nagy forgalomra. És ezt az érvelést nem tudom elfogadni. A szikvíz- és ásványvízgond megoldására egy javaslatot is hallottam: , vásároljanak több palackozott üdítő italt a boltok és vendéglátóhelyek, akkor kevesebb kimért ital fogy, s nem kell annyi ásványvíz és szikvíz. Erre mondják a kereskedők: vásárolnánk, de abból sincs elég. Itt a Balatom-parton Coca- colára gondolni sem mernek, de hogy időnként hiányzik a Jaffa — és általában a szénsavas üdítő ital — az már egy kicsit furcsa. A javaslattal szemben lenne egy másik javaslatunk. Jobban fel kellene készülnie a Somogy megyei Ásványvíz- és Szikvízipari Vállalatnak meg a fogyasztási szövetkezetek töltőtelepeinek a nyáron elke- nagy forgalomra, csak nagyobb biztosíték, mintha a pincérekre hogy spóroljanak az üdítőitallal. ff. I. Üdülőhelyi szilánkok Balaton 1970. (Persze lehet, hogy ilyen volt az 1968. és 1969. is — és azt is csak remélem, hogy más lesz az 1971.) Étterem Minősíthetetlen udvariatlanság a pincér részéről egy kisvendéglőben; majd az ismerős üzletvezető jószándékú mentegetőzése imigyen: »Nem vettük észre, hogy külföldiek is vannak a társaságukban!« Nem írom tovább. Emlékeztetőnek Kabos László remek alakítása: A veréb is madár... SZÁLLODA — Nincs szobai Aztán közelhajolva: — Ha ad nekem 10 dollárt, itt a kulcs! Kevesek problémája ez, nem is tartom lényeges kérdésnek; és azt sem tartom helyénvalónak, ha a mundér vélt becsülete védelmében az illetékes megszólal. A változást azonban nekünk verebeknek kell sürgetnünk! UTAZÄS Gyerekkocsi. Középkorú, energikus kalauznő tessékeli ki belőle — állomásról állomásra — a zömmel fiatal utasokat. (Egyikük 16 éves lehetett és egy sporttáska sörösüveggel utazott, »Hosszú az út Budapestig jelszóval.) Majd minden kitessékelt utas gúnyos megjegyzést tett a kalauznőre, és tehetetlenül láttam előre, hogy a gyerekkocsi védelmezőjének Siófokig el fognak pattani Fonyódig még kötélvastagnak látszó idegei. Szívesen tanácsoltam volna neki — de Balatonszárszó környékén már nem mertem .—, hogy 4—5 állomás után küldje csak ki az utasokat. S aki nem mozdul, azt bírságolja. Tapasztalatom szerint ugyanis jóérzésű embereknek elég egy figyelmeztetés. ÜZLETEK Sok nyaralónak okoz bosz- szűságot, hogy 4—5 élelmiszer- üzlet egymás mellett egyszerre zár be a déli óráikban. Nem lenne túl nagy fáradság, ha összehangolnák a nyitva tartást. Egy kis figyelmesség kellene csupán. Meg a hit, hogy a strandöltözékek inkognitójá- ban is »igazi dolgozók« rejtőzködnek. Szíjártó István „Hűvössége“ mindenkit vonz Kék blúzban, szoknyában áll a tömeg közepén. A vágyakozó, epedő pillantások nem nagyon zavarhatják, mert föl sem néz. Buzgón csavargatja gépe karját — hol jobbra, hol balra. A feléje nyújtott pénzt nem fogadja el, szó nélkül int a persely felé. Külföldiek, hazaiak, egyaránt tülekednek körülötte. Mindenki igyekszik a közelébe férkőzni. Készül a strandfútó Fiatalsága vonzó, vagy gyönyörű barna szeme? Nem tudom. Esetleg amit árul? Inkább ez. A barna szemek tulajdonosa ugyanis fagylaltárus a balatonlellei móló bejáratánál. Ilyenkor30 Celsius fok fölött — nem sok ideje van beszélgetni, de én, makacs ember, megpróbálom. Két eper és egy vaníliás adag közt személyes kérdésekkel ostromolom. — Faqsai Edina, Edelényből, 14 éves vagyok. Július 19-e óta dolgozom itt, és jól érzem magam. Néhány nap kivételével eddig jó volt az idő. Első válasza gyors, precíz és szófukar. Egy kisebb tömeg rohama után, mivel nem látok forintosokkal közeledő látogatókat, tovább faggatom. — Szabad időm nem sok van. Ha igen, akkor letörlöm a gépet, kisöprök, esetleg újságot olvasok. — Te mint »szakmabeli« melyik fagylaltot szereted a legjobban? — A citromot. De, sajnos, mintha csak tudnák, ebből kapom a legkevesebbet. Az interjút ezzel be is fejezte, mert egy most érkezett társas busz utasai éhes sáskahadként rohanták meg »hűvös« kis partnernőmet. SOMOGTI NÉPLAP Csütörtök, 1970. augusztus 6,
