Somogyi Néplap, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-02 / 180. szám
Veres Péter kiadatlan kézirataiból Széljegyzet a természet könyvéhez 1951—1957 Kevés író tud egy életen át mindig szoros közelségben maradni a természettel, ő végig megmaradt ebben a közelségben. A Hortobágy szélén született a pusztán gyerekeske- dett Itt bojtárkodott; s lett vasúti pályamunkás és napszámos, majd gazdálkodó kisparaszt. 48 éves koráig fizikai munkából élt. Később mint politikusnak és írónak az emberek és gondok sűrűjéből is volt szellemi ideje a makro- és mikrokoszmoszra is figyelni. S mindarra, ami élteti és ami az ember körül él. Az 50-es évek vége felé egy kötetet tervezett, »A természet könyve« címmel. Az ember és a természet viszonyáról való gondolatait, töprengéseit akarta ebben a könyvben kiadni. De új, sürgetőbb dolgok jöttek: cikkek, tanulmányok ... Aztán hozzáfogott a »-Kelletlen lány« megírásához. A terv így csak terv maradt. Nádasdi Péter A hogyan kevesbedik az öregedő ember előtt a még várható tavaszok száma, úgy lesz szebb és becsesebb minden elért tavasz. Ifjúkorában az ember inkább csak a saját, de még- inkább a lányok tavaszát látja, s a természet csak háttér. Később mint családapa, a gyermekei tavaszát látja, és a természetet haszonleső szemmel nézi, hogy mit várhat a tavasz után következő nyártól, de az öregember már tud a tavaszban önmagában is esztétikusán gyönyörködni. Az öregeknek ez a törvénye rám is érvényes. A régi földesuraknak halastavaik is voltak, hogy mindig friss halat ehessenek. Nem tudom, ha az öntözéses gazdálkodást nagy területekre kiterjesztjük, nem volna-e helyes, ha nálunk is minden falunak lenne víztárolója, illetve halastava. Minden szerves anyagot fel kell használni, és minél több anyagot kell bevonni ebbe a termelő körforgásba. És a földben és a vizekben még kiszámíthatatlan mennyiségű, a szerves ve- gyületekhez szükséges alkatrész van. Hátha még az esővizet is megtakarítanánk ezekben az állóvizekben? Minden állóvízben gazdag szerves vegetáció keletkezik. Milyen messze van még az ember a föld meghódításától! Harminc fokon felül a meleg. Ez nem sok, de gőzös, párás a levegő, rosszabb a gázkamránál. Mindenki búvik, menekül a hőség elől, a strandok tömve vannak. Csak a paraszt és a munkás nem bujhatik. A munkást szorítja a mindennapi, a parasztot a jövőévi kenyér, és minden egyéb, ami szoríthatja még. Aki teheti — üzemben, hivatalban, iskolában — tágít, de ők nem tágíthatnak. Még én is tágítok, ha lelki- ismeretfurdalással is, de hűvösre húzódok. De szabad-e erről elfelejtkezni? Nem, nem soha! Mert a munka nemcsak öröm, még a jó munkával is velejár a szenvedés. Ez nem baj, csak öröm is váltsa. Hadd harcoljon az emberfia, csak ne hiába! Amikor énekel az ember, ez a gonosz, buja és telhetetlen állat, akkor az »Isten« szól belőle, a természetben és a világban ottlevő örök Szép, örök Jó. De mi a magyarázat a többire? Arra, amikor a feleségét veri, a szomszédot lopja, amikor a gyengét megtapossa, a Iegyőzöttet megalázza, amikor gőgösen és nagypofával kiáll az emberek elé, és buta képét az Ég felé emeli, és azt is be akarja csapni? Jó termés — rossz termés, már a régi időkben is mindenütt ismeretes volt ez a két fogalom. De hogy mi a jó termés titka — a sok és jó emberi munkán kívül, ami más kérdés, mert attól még rossz termés is lehet —, ezt még nem tudják. Az ugyanis, hogy ez csak a bő esőzéstől van, nem igaz. Valószínű, hogy az esőnek és a melegnek, a napfénynek és a szélnek, és minden egyéb természeti tényezőnek, egy olyan szerencsés aránya és szerencsés megoszlása adja a jó termést, illetve a bő nyarat, ami igen ritkán következik be, mert vagy az egyik, vagy a másik — vagy az eső, vagy a meleg, vagy a szél — több a kelleténél. De az esőben is van hasznos és káros. Az eső a levegőből — azt mondják — oxigént és nitrogént is hoz magával, de valószínű, hogy nem minden eső egyformán. Egyszóval, na, még erről is keveset tudunk. Az biztos, hogy ez az év — 1951 — rendkívül gazdag termést ad. Tíz évben ha egyszer adódik ilyen. S hogy mennyi megy belőle pocsékba, valóságos nemzeti szerencsétlenség! Ki meri azt állítani, hogy a szúnyognak nincs esze. Dehogy,nincs, az ördög vigye el! Ha észreveszi az ember tenyerét, hogy emelkedik, céloz, és le akar rá csapni, ész nélkül menekül. Honnan tudja, hogy a kéz éppen reá emelkedik? Hiszen a szúnyogocs- ka ~sak pár napos, és nincsenek még harci tapasztalatai. Örökölte ezt a Védekező ösztönt? Nyilvánvalóan. De akkor a dolog még bonyolultabb lesz. Mert hol a határ az ösztönös reflexcselekedetek és a tudatos, észtől irányított cselekvés között? Ha valaki most azt mondaná, hogy ez nem általános igazság, mert sok szúnyogot agyon lehet ütni. annak én azt mondanám: úgy van, de ez nem változtat ezen az alaptényen, mert csak azt a szúnyogot lehet agyonütni, amelyik már beszúrta a szívóját, és nem tudja könnyedén kihúzni az ember bőréből. Az is lehet, hogy a szívás kéje elnehezítí őket, mert hiszen az egyszeri vérszívásból peték lesznek: ez tehát anyai élethalálharc, létparancs. No. de ne csodálkozzunk! Mindenki csak az egyetlen törvényt követi: — élni — szülni — megmaradni. Martin-kiállítás Tihanyban A kaposvári születésű Martyn Ferenc festőművész a tihanyi apátság meghitt hangulatú teremsorában mutatja be az idei nyáron gazdag életművét. Déli architektúra (1947). JOHANNES R. BECHER: NYÁR Szél kavarta Szénaillatban Járom, a földi Paradicsom tájait. 'Nem kell Túlvilág, hogy Valóra váljanak Ábrándszőtte Vágyaim. Cirógat a nyár Eletszagú melege. Ha saját boldogulásom Mások jólétével Párosul — Már e földön Teljesültek Féltőn dédelgetett Álmaim. Fordította: Boldog Balázs Muzsikánk a nagyvilágban A triptichon sorozat előtt. A. Kazarjan: Miért sír a gyermek? FAZZOLA Kétszáz évvel ezelőtt, 1770- ben kezdte meg Fazzola Henrik a diósgyőri vasgyár elődjének, az ómassai kohónak az építését. A magyar vasgyártás úttörője kiváló művész is volt. Közismert remeke a megyei tanács egri épületének kapuját díszítő míves rácsozat. Laborcz Ferenc krómacclból kovácsolt Fazzola-szobra. A magyar zene már több mint 150 éve meghódította a vüágot. A verbunkos ritmusa fel-felbukkan. Gluck, Mozart, Haydn és Beethoven műveiben, Brahms magyar táncaiban, Schubert darabjaiban. Liszt rapszódiái és késői magyaros művei éppoly ismertek, mint az újabb időkben Kodály Háry-szvitje, Ga- lántai táncai. Bartók Bélával pedig muzsikánk elérkezett az igazi, a teljes-világhírhez, elismertetéshez. Szinte már közhely — bár bizonyos vonatkozásban erősen helyesbítésre szorul —, hogy századunk első félében a világzene centruma Középkelet-Europa lett. S ebben az új zenei világban a magyar muzsika — mindenekelőtt Bartók-zenéje — a legelsők közt állt. Hogyan követték a fiatalabb nemzedékek Bartókék iránymutatását? Zeneszerzőinknek mindenek előtt be kell hozniuk azt a nagy lemaradást, amely a háborús évek elzártsága, majd később a dogmatikus kultúrpolitika következtében fejlődésüket körülbelül a harmincas évek stílusvilágában megrekesztette. Az ötvenes évek végén — leginkább a lengyel zene előretörésétől ösztönözve — komponistáink megismertek minden korszerű kampozíciós módszert, technikát, stílust — éppúgy, mint annakidején Bartók és generációja. Kezdettől fogva felmerült a probléma: Nemzetközi vagy magyar stílust kövessenek zeneszerzőink? S ha magyart, milyen eszközökkel szólaltassák meg azt? Tudni kell mindehhez, hogy korunkban — körülbelül 1950 óta — az egész világon megfigyelhető egyfajta egységes zenei világnyelv kialakulása. Muzsikánk mai világvisszhangja szempontjából döntő, hogy szinte valamennyi, külföldön is elismert komponistánk a fiatalabb évjáratokhoz tartozik. Persze nem mind. A középgenerációhoz tartozik például Maros Rudolf, a modem magyar zene úttörője, akinek nevét és műveit világszerte ismerik. Tagja az Űj Zene Nemzetközi Társasága (ISCM) vezetőségének, darabjait többször műsorra tűzték a társaság nemzetközi zeneünnepélyein. Kurtág György talán a legismertebb név ma az új magyar muzsikában. Kevés darabot írt, de ezek — hallatlan érzelmi feszültségük, őszinteségük és szépségük révén — bejárták a nagyvilágot. A legnevesebb éióadoművészek játsszák vonósnégyesét, zongoradarabjait, hegedű-cimbalom duóit. Néhány művét Bartók és Kodály kiadója, a bécsi Universal bocsátja közre. Durkó Zsolt ugyancsak a »harmincasok« közé tartozik. Latin fonmakultúrával megírt, drámai töltetű alkotásai közül kiválik Vonósnégyese, amelyet díjaztak a montreali világkiállítás zeneszerzői versenyén. Bozay Attila ugyancsak az ISCM zeneünnepélyén keltett nagy feltűnést. Kalmár László egyik kórusműve a u londoni Kodály- alapítvány első díját nyerte meg, egy másik pedig a ' ükswagen-művék nagydíját S végül a legfrissebb, nagy- jelentőségű világsiker: az UNESCO évenként megrendezett párizsi zenei seregszemléjén Szöllősy András Concertója vitte él a pálmát. Az Új magyar opera- művészet is jelentős sikereket könyvelhet éL Petrovics EmU:»C’est la querre!« című egyfelvonásosát a többi között Nizzában, az NSZK-ban és Jugoszláviáiban adták elő. Szokolay Sándor »Vémásza« sikert aratott Helsinkitől Bolognáig; a »Hamlet« külföldi bemutatójáért pedig valóságos verseny indult, amelyet végül is a kölni operaház »nyert meg«. Tehát joggal és büszkén mondhatjuk: a mai magyar muzsika a legjobb úton van, hogy nyomába lépjen a Bar- tók-nemzedáknek. Ehhez azonban szükség van propagandaszerveink összehangoltabb munkájára. Meg arra hogy a kiadás, a lemezgyár- tás s a külföldet járó magyar előadóművészek is teljes mértékben tudatában legyenék új zenénk iránti felelősségüknek. Komponistáink megteszik a magukét... Várnai Péter — Miért sír a gyermek? — kérdeztem meg egy filozófustól. — Először is azért — felelte bölcsen a filozófus —, mert a gyermekben ott szunnya- doznak őseinek a tapasztalatai, amelyek arról tudósítják, hogy amikor a világra jössz, az már jól nem végződhet. Másodszor pedig sír a gyermek egy teljesen érthetetlen cél érdekében, amely egy egész életen át hajtani, űzni fogja, de ő azt — akár a délibábot — sohasem fogja elérni. Sír azokért a nyaklevesekért, amelyek feltétlenül kijárnak neki; és sír azok miatt az asszonyok miatt, akiket ő fog szeretni, de akik öt nem fogják szeretni. Meg azért is sírnak, ha valami nem úgy sikerül kis életükben, ahogyan ők szeretnék, vagy valami nem az 6 szájuk íze szerint fejeződik be. Hirtelen támadt gondolataik, vágyaik olyan gyarsan halnak el, mint esőben a tábortűz húnyó parazsa. — De mégis, mit tegyek, hogy ne sírjon a gyerek? — kérdeztem erre én. — Meg kell neki magyarázni: nem is olyan kibírhatatlan ez az élet, hogy úgy oda legyen miatta. így meg is fogja szeretni az életet, szavamat adom rá. Ha tudós lesz, akkor azért fogja szeretni az életet, mert a bolygók Kepler törvénye szerint keringenek egymás körül, az alma pedig a Newton törvénye szerint szabadeséssel pottyan le a fáról. Ha építész lesz, akkor azért fogja szeretni a földet, mert városokat lehet rá építeni. Ha meg költővé válnék, akkor azért fogja szeretni az életet, mert vannak vonatok, amelyeken ki lehet utazni Nyevedomoje gyönyörű vidékére, ahol bőven terem az alma, és vannak az életben nők — kristálytestű parazsak —, akiknek az almát oda lehet nyújtani. Es végül mondja men neki... A gyerek ezalatt kitartóan és keservesen bőgött. Amikor hazaérkezett a mamája, csodálkozva csapta össze a kezét, és így szólt: — Ö, aranyos kis magzatom! Hát muszáj neked így sírni? Ki kell cserélni a galuskát, szopizni kell egy kis finom tejcsikét és kész! Ügy is tett, ahogy mondta. Kicserélte a pelust, megszo- piztatta a picit, aki azonna.1 abba is hagyta a kitartó sírást. — No, es most mitől hallgat a gyermek? — kérdeztem meg a filozófust... Fordította : SIGÉR- IMRE SOMOGYI NÉPLAP
