Somogyi Néplap, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-30 / 177. szám

MAI KOMMENTÁRUNK MARXISTA KÉPZETTSÉG ÉS MAGATARTÁS A hatvanas évek végén nagyobb lett az érdek­lődés a marxizmus—le- ninizmus iránt Ez részben a társadalmi méretű tudatos elő­rehaladásból, részben annak egyéni felismeréséből fakadt, hogy a kor emberének ismer­nie kell korunk társadalmi fo­lyamatait, és mint e folyama­tok főszereplőjének, értékelnie is kell azokat. Ehhez nélkülöz­hetetlen a marxizmus—leniniz- tnus mint elmélet és mint mód­szer — a szocialista ember műveltségének része. A társadalom ma már elvár­ja párttagoktól és párton kí­vüli vezetőktől is marxista képzettségük fejlesztését, nyil-. vánvalóan azért, hogy alkal­masak maradjanak vagy alkal­massá váljanak feladataik el­látására. A marxista képzett­ség azonban korántsem egyen­lő a marxista eszmei anyag több-kevesebb ismeretével. Meggyőződéssé csak akkor vá­lik a marxizmus, ha az isme­retanyag hatására vagy anél­kül kialakul az egyénben a munkásosztály céljainak elis­merése és vállalása is. Marxis­ta képzettségről tehát csak ak­kor beszélhetünk, ha kialakul a marxizmus eszmei anyaga és a munkás-osztálytudat egysé­— Hogyan lesz az ember ápolónő? Valahol, valamikor megszereti a gyógyítást és von­zódik hozzá. Arról nem is be­szélek, hogy miért szép ez a hivatás, mert ezt mindenki is­meri Aki már volt kórházi be­teg, az még jobban tudja. í— Én otthon szerettem meg. A nagyapa mindig beteges volt és már kislánykoromtól ápoltam. Egyszerű dolog ez. Tudja, nem álmodozik róla az ember, hiszen vannak nagyszerűbb, látványosabb foglalkozások is. Ezt szeretni kelL Csak úgy egyszerűen. Itt a lányok in­kább a gyermekosztályhoz vonzódnak. Hiszen a kicsik olyan aranyosok, és ha bete­gek, sokkal jobban sajnálja, szereti őket az ember... Az egészségügyi szakisko­la legjobb tanulóinak egyike Köcski Mária KISZ-titkár. Megvallom, először azt gon­doltam róla — amolyan mago­lás. Meg azt is, hogy rémesen komoly, aki mindent percre betartat a betegekkel. Pedig csak félszeg volt eleinte. — ... én jobban szeretek a felnőtt betegek között lenni ... — Miért? Mi vonzhat egy tizenki­lenc éves lányt a betegek, a csendes fehér ágyak közé? —... Persze, amióta több a fizetés, sokan azért jönnek ide. Jobb, mint a háztartás­ban — gondolják. — Ha nem szeretik meg ezt a munkát, ak­kor úgyis hiába Egyszer egy öreg nénit hoztak a sebészet­re, a lábát operáltuk. Ott ta­karítottam az ágya körül. Csak úgy a zsebembe nyomott egy tízest. Visszaadtam neki. Én olyan megalázónak tartam. ge. Egyesek felfogása miatt ér­demes megjegyezni, hogy egy­részt nincs »vetünk született" és bérünkben levő« marxista meggyőződés, másrészt ehhez el lehet jutni a marxista tudás hatására is. Korszerű marxista műveltséget tehát csak a tanu­lás eredményezhet. így válhat tulajdonságunkká a munkás- osztály céljainak ösztönös, ér­zelmi-hangulati vállalása he­lyett azok elméleti, tudomá­nyos szintű képviselete. A marxista képzettséggel kapcsolatos gondjaink azonban közel sem ilyen általános és el­méleti jellegűek, hisz napról napra kifejeződnek a gyakor­lati életben: az emberek csele­kedeteiben. A marxista mű­veltség hatással van jellemük­re, ezáltal magatartásukra is. Igaz, hogy ez a hatás többszö­rösen közvetett. Az is igaz, hogy nem kizárólagos, hiszen az emberek viselkedésiét, befo­lyásolják életkörülményeik, környezeti hatások, általános műveltségük stb. Éppen ezért egyeseknek a munkásosztály érdekeit nem szolgáló maga­tartása nem csupán marxista képzettségük színvonalára utal, hanem feltétlenül kapcsolatban is van azzaL Lehet-e marxista tulajdon­ság a közéleti szerénytelenség? Azt hiszem, hogy nem. Mégis többször találkozunk megnyil­vánulásaival. Szerénytelen az a vezető, aíki mindenben magát tartja a legoikosaibbnak, aki csak »-kacsalábon forgó« irodá­ból tudja elképzelni mondjuk veszteséges vállalatának irá­nyítását, aki nagy vezetőket emlékeztető »sleppéL« jelenik utánzó, a hűbéri kíséretekre meg a kőrútjai során, alá sa­játjaként bánik a reá bízott társadalmi tulajdonnal — ese­tenként így is beszél róla —, aki légvárakat épít és sajnál- talja magát, ha azok összeom­lanak, aki... Gondolom, nem kell tovább sorolni a példákat. Ezek a kispolgári mentalitás tünetei is, és mint ilyenek, egyesek ösztönös osztálytudati szintjére vagy annak hiányára engednek következtetni. H a már a kispolgáriság- nál tartunk, nem fölös­leges megemlíteni egy­két olyan jelenséget sem, amely nemcsak köznapi gon­dolkodásunkban, hanem néhol a cselekvés hivatalos színterem is polgárjogot nyert. Manapság kezd divattá' válni, hogy ha va­lakit alkalmatlansága miatt más, vagy alacsonyabb mun­kakörbe helyeznek, azt nem lé­tező jó tulajdonságainak mél­tatásával, felnagyításával te­szik meg. Azonkívül, hogy az ügyintéző megtakarít egy kel­lemetlen aktust, kinek használ ez? Még az ügyintézőnek sem, hiszen bizonyos idő után ön­magában sem hihet. Hasonló jelenség az is, hogy az embe­reket sokan és1 sok helyütt ki­zárólag társadalmi rangjuk, összeköttetéseik, befolyásuk, az irányításúk alatt álló gaz­daságból eredő anyagi lehető­ségeik alapján ítélik meg. Elő­fordul, hogy eszerint mérik erkölcsileg elítélendő cseleke­deteik súlyát is. Figyelmet érdemlő tünet az anyagiasság, a tárgyak imáda­ta. A tartós fogyasztási javak megszerzése egyesek tevékeny­ségének végső céljaként jelenik meg ahelyett, hogy a kulturál­tabb élet eszközeként kezelnék. Nem véletlen, hogy ezek a cé­lok néha a társadalmi- törekvé­seket is feledtetik azokkal, akik rabjaivá váltak. Mondanom sem kell, hogy van bizonyos kapcsolat az em­lített tünetek, valamint a kö­zött, hogy sokan erkölcsi mér­tékként — hovatovább a szo­cialista demokráciára utaló er­kölcsi mértékként — tartják és alkalmazzák a »ha másnak szabad, akkor nekem miért nem?« elvet. Pedig a marxista etika egyértelműen bizonyítja, hogy a cselekedetek erkölcsi értékelése a jövő szempontjá­ból történik. Egyrészt úgy, hogy a közvélemény és a lelki- ismeret a jövő követelményei­hez viszonyítva minősít jónak vagy rossznak egyes cselekede­teket, másrészt úgy, hogy a cselekvőtől mit lehet várni a jövőben, milyen példát muta­tott másoknak. Hosszan sorolhatnám azokat a jelenségeket, amelyek erköl­csi felfogásunk szerint hasonló elb’rálást érdemelnek, és köze­lebbi vagy távolabbi kapcso­latban állnak a marxista kép­zettséggel. Nem teszem ezt azért, mert a marxista képzés­sel kapcsolatos feladatok más összefüggésben ugyan, de kel­lő nyilvánosságot kaptak. Ehe­lyett — élve az alkalommal — igazat adok mindazoknak, akik ellenvetik, hogy az emberek marxista kéozettsége és maga­tartása között nincs meg az ál­talam jelzett időbeni egység. C selekedeteink — egyéb tényezőiktől befolyásol­va és egyénenként elté­rő mértékben — természetsze­rűen bizonyos késéssel tükrö­zik osztályát1 áspontunkat és marxista műveltségünket. Meg kell azonban jegyeznem, hogy ez az elmaradás annál káro­sabb, miinél alacsonyabb a képzettség, és különösen súlyos következményekkel járhat tisztségviselők esetében. Szabó István • » .a halál árnyékából... ??? Megalázónak tartja majd mindig! ??? — ...a sebészetre szeret­nék kerülni. A belgyógyásza­tot nem szeretem annyira. Hosszadalmas a betegség. Itt viszont kell a gyors segítség. Hát éjjelezés az lesz. De mindenütt van. A nappalt job­ban szeretem, több a mozgás. Tanulni akarok. Műtős nővér­nek. Van itt egy huszonegyéves fiú. Gerinctöréssel hozták be. Már nagyon összebarátkoz­tunk. Az állványról zuhant le. De meg fog gyógyulni, mert óriási akarata van. Reméli, hogy megint járhat majd. Na­gyon szeretne járni. A hangu­lattól, akarattól függ sok min­den. És ebben nekünk is segí­tenünk kell. Segíteni kell! Alaptétel. Lehet? —... Egy halálesetet lát­tam. öreg bácsi volt, a klini­kai halál állapotában. Ott áll­tunk az ágya mellett többen is. Jött az orvos és bemutatta, mi­lyen a szivmasszázs. Nem kö­vetkezett be a biológiai halál. Az öreg lélegzeni kezdett. Nem tért öntudatra, de vala­milyen belső automatizmustól vezetve fölemelkedett az ágy­ban. Nagyszerű pillanat volt, és soha nem felejtem el. Vala­kit visszahoztak a halál szélé­ről. Azt hiszem, nagyszerű ez. És biztos, ha meg kell csinálni, mi is megpróbáljuk. Igaz, a bácsi szervezete nem bírta so­káig. De egy fiatal szervezet ta­lán igen. Talán... De már ez is nagy dolog. A »talán-« a gyógyítás bi­zonyos pillanataiban a nagy lehetőség, amit érdemes megpróbálni. ' Küzdelem folyik néha a fehér ágyak között. A szemüveges, tizenkilenc éves lányt először olyan ma­golásnak néztem. Inkább félszeg volt a be­szélgetés elején. De az ágyak mellett már biztos minden mozdulata. T. T. Permetezik c* burgonyatáhlát Hatnaponként két géppel permetezi a burgonyatáblákat gombabetegségek ellen a mikei Rákóczi Tsz-ben Szikinger István és Reidli József. A negyvenhárom holdas burgonyatáb­lával egy nap alatt végeznek. Legyen a vállalatainak is drága A népgazdasági és a vál­lalati érdekkülönbség meg­szüntetésére hozott szigorú, de hatékony intézkedést a kormány Gazdasági Bizott­sága: a vasúti kapacitás jobb kihasználása, a népgazdaság szállítási feladatainak zavar­talanabb megoldása érdeké­ben kötelezővé tette, hogy üzemszüneti napokon és éj­szaka is rakják ki a vagono­kat. A gond — mely a gazda­ságirányítás mostani rend­szerével szinte egy idős •— egyre súlyosabb volt. A vasút hiába kérte szállítási partnereit, hogy gyorsan vé­gezzenek a kocsik kirakásá­val; a vállalatok többnyire csak keddtől péntekig, a nappali órákban rakodtak. Es torlódásokat okozott a vasút­nál, s egyenetlenül érkezett az áru a címzettekhez. Ezért nehéz volt fogadni, kirakni a vagonokat. A következmény pedig az lett, hogy az or­szág vagonparkjának a ka­pacitását nem tudták ki­használni. Érdemes néhány — Somogyra is vonatkozó — számadatot idézni: az év el­ső felében Dél-Dunántulon 15 000 vasúti kocsi iránti igényt nem tudtak kielégíte­ni. A vagonok valahol — ki­rakodásra várva — álltak. Ennek következtében a múlt év első féléhez képest dup­lájára emelkedett kocsiál­láspénz. A kaposvári vasút­állomásnak tavaly az első hat hónapban 630 000 forin­tot fizettek be ilyen címen a vállalatok, az idei első félév­ben viszont 1 270 000 forin­tot. Azt hiszem, nem kétsé­ges: ebből az összegből nyu­godtan fedezhették volna a vállalatok a gyors rakodással járó többletköltségeket. A rakodás gyorsasága ter­mészetesen összefügg a gépe­sítettség fokával is. A vasút nagy összegeket fordít ennék a világviszonylatban is égető gondnak az enyhítésére: a fuvaroztatók azonban nem élnek kellő mértékben a ra­kodást meggyorsító gépesítés lehetőségével. Számukra a kézi erővel történő rakodás kifizetődőbb volt. De csak volt. Eddig csupán kérték a vál­lalatokat, hogy — a népgaz­daság érdekében — gyorsít­sák a ralcodást. Most vi­szont a gazdaságirányítási rendszer szellemének megfe­lelően közgazdasági eszkö­zökkel kényszerítik a vállala­tokat a pontosabb munkára. Nem a vasútnak, hanem a késve rakodó vállalatnak lesz drága a vagon. Az augusztus 15-én hatályba lépő határo­zat értelmében a vasút köte­les fölemelt és progresszívon növekvő kocsiálláspénzt felszámolni: a késéstől füg­gően az eredeti összeg négy­szeresére, majd nyolcszorosá­ra is emelkedhet az összeg. Ez pedig számottevően rontja a vállalat gazdasági eredmé­nyét, s nem maradnak bűn- tétlenül a hanyag vezetők sem: a felügyeletet gyakorló miniszter ugyanis köteles gazdasági szankciókat alkal­mazni. A gyors rakodásért pedig — az ösztönzés elveinek megfe­lelően — kedvezményben ré­szesíti a vasút a vállalatot. A rendkívül szükségszerű határozat intézkedik arról is, hogy az üzemszüneti napokon es az éjszaka végzett rakodás többletköltségei ne érintsék kedvezőtlenül a fuvaroztató vállalatok, gazdaságok átlag­bérszínvonalát. Ez lehetősé­get teremt a vállalatoknak, hogy a népgazdaság érdekei­nek megfelelően szervezzék meg az áruszállításokat. A népgazdaság érdeke pedig az, hogy a vagonok mielőbb ren­deltetési helyükre érjenek, s gyors rakodás után mehesse­nek tovább. Csak így lehet zökkenőmentes az árvíz súj­totta országrész újjáépítése és a vállalatok folyamatos üzemelése. K. I. Határidők nyomában Látogatóban kaposvári építkezéseken ELKÉSZÜL-E határidőre, s ha nem, miért? Ezzel a kérdés­sel tarsolyunkban indultunk útnak Fiedler Ferencnével, a Kaposvári Városi Tanács épí­tési osztályának főmérnökével, hogy meglátogassuk a legfon­tosabb építkezéseket. Első utunk a Táncsics Gimnázium kertjébe vezetett, ahol a köz- gazdasági szakközépiskola épü­lete magasodik. Szeptember el­sején meg kellene kezdeni a tanítást az iskolában — leg­alábbis az ünnepélyes alapkő- letételkor így mondták a szó­nokok —, de Parrag Kálmán művezető véleménye szerint (ezzel egyetértett a főmérnök is) november közepe előtt szó sem lelhat az iskola átadásáról. (Györffy Endre, a SOMBER igazgatója: Az iskola befejezé­si, illetve átaidási határideje augusztus 31-e volt. Az Álla­mi Építőipari Vállalat jelentet­te, hogy létszámhiánnyal küsz­ködik, november vége előtt semmiképpen nem tudnak el­készülni) A megyei művelődésügyi osztályon azt közölték velünk, hogy tudomásul vették a ha­táridőmódosítást — mit is te­hetnek ellene —, s decemberig összehúzzák magukat a diákok a régi közgazdasági techni­kumban. Egy házzal odább, a Bajcsy- Zsilinszky és a Dimitrov utcai tömbbelsőben a negyvenhárom lakásos épületet már takarít­ják, de a szomszéd ház nagyon lassan készül. Nagy Miklós építésvezető szintén a létszám- hiánynak tudja be a késést. Átbukdácsoltuk a kiásott csatorna körül felhalmozott földibuckákon, s elindultunk a Kalinyin lakótelep felé, a sáv- ház építkezéséhez. Az építésvezetőség irodájá­ban Fehér József technikus megmutatta az alapozási ter­vet, majd úttalan utakon kí- ballagtunk a sávház alapjai­hoz. Az iszonyatos zajjal dol­gozó cölöpverő már a múlté — gondolom a lakóknak is elegük volt belőle —, s az a tíz ember, akit megszámoltunk, deszkát fűrészel, vizet hord. A napon legalább negyven fok volt. A sávház elkészülési határ­ideje 1972, de csúsztak a cö­löpverők. s ennek megfelelően a többi munkafolyamat is. Ál­lítólag már egyéves határidő­módosításról tárgyalnak. A százszemélyes óvoda előtt szétszerelt daru búsong. — Valami elromlott benne, ezért szétszedték, s körülbelül kiét hét múlva állítható ismét munkába — mondta Fehér Jó­zsef. Az óvoda helyén hatal­mas fasablonok; cementhiány miatt állnak két napja, koráb­ban a helyszínen keverték a betont, de most ez sincs. A VÁLLALAT művezetői egyformán hivatkoztak a lét­számhiányra és a cementellá­tási nehézségekre. Ki erre, ki arra, volt aki mindkettőre. Sajnos, ez a tényen egy csep­pet sem változtat. Sem a közgazdasági szakkö­zépiskola, sem az említett tömbbelső második negyven- három lakása, sem a sávház, sem pedig az óvoda nem ké­szül el határidőre. S. G. SOMOGY!NÉPLAP Csütörtök, 1970. július 30.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom