Somogyi Néplap, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-12 / 162. szám

A LAPTERJESZTÉS FONTOS POLITIKAI MONKA Az év végére összehí­vott X. pártkongresszusra ké­szülünk. Mérlegre tesszük munkánkat, számba vesszük új feladatainkat. E számvetés része a megyei pártlap olva­sottságának elemzése is. Az 1966-os megyei pártérte­kezlet azt a feladatot tűzte a pártszervezeteik tagjai, a sajtó, a lapterjesztés dolgozói elé, hogy négy év múlva naponta ötvenezer példányban jelenjen meg a Somogyi Néplap. A me­gyei pártértekezlet azért hatá­rozta el az ötvenezres pé- dányszám elérését, hogy még több emberhez közvetíthesse a lap a megyei pártbizottság po­litikáját, még több embert mozgósíthasson a megvalósítá­sára. Azok a társadalmi mun­kások, akik szabad idejüket feláldozva agitálnak az üzem­ben vagy a faluban, e cél el­érését segítik, éppen ezért megtisztelő és nagyon fontos politikai munkát végeznek. A hivatásos és az önkéntes lap- terjesztők eddigi munkájának köszönhető, hogy a megyei lap példanyszáma ma már megha­ladja a 46 ezret. A megyei párt-végrehajtóbi­zottság 1969. október 23-án megvizsgálta a lapterjesztés terén végzett munkát, ismétel­ten megállapította az előreha­ladás szükségességét, és elha­tározta, hogy a pártszerveze­tek, a tanácsok, a tömegszer­vezetek, valamint üzemek, vál­lalatok intézmények bevonásá­val széles körű, kétlépcsős elő­fizetésgyűjtő kampányt kell szervezni a megyében. A most folyó nyári előfize- éésgyűjtést alapos szervező és agitációs munka előzte meg. Régi lapterjesztési baboná, hogy nyáron nem lehet új elő­fizetőket toborozni. Ennek a? ellenkezőjét próbáljuk most Somogybán bebizonyítani, hogy a megyei lap olvasóinak tábo­ra tovább nőjön ezekben a hónapokban is. Röplapok, pla­kátok, körlevelek hívták fel a figyelmet minden üzemben és községben a júliusi előfizetés­gyűjtésre. Az ősszel és a télen szerzett tapasztalatok, a meg­tartott sajtóankétok megköny- nyítik azt a munkát, amelyet a társadalmi munkások a lap olvasótáborának növelése vé­gett tesznek. Az újságolvasó lakosság aránya is arra köte­lez bennünket, hogy ne le­gyünk megelégedve a terjesz­tésben elért eddigi eredmé­nyeinkkel, hisz a statisztika szerint a somogyi családok 39 százaléka járatja a Somogyi Néplapot. Van tehát kinek ajánlani a megyei újságot. De nem erőltetett, hanem célra­vezető módszerekkel. Sajnos, néhány helyen a ké­nyelmesség, a helytelen szem­lélet és módszer fékezi a ter­jesztési kampányt. Csak né­hány példát az előbbi alátá­masztására. Egyes pártszerve­zetekben elhangzik olyan véle­mény, hogy »ez nem a mi dol­gunk, hanem a postáé«, »csak nem fogunk házalni«. Az egyik pártszervezet jegyző­könyvben tiltakozott az ellen, hogy előfizetőket gyűjtsenek, mert úgymond »lejáratja a te­kintélyüket a házról házra való járás.« Ezek az elvtársak megfeledkeznek arról, hogy a lapot azokhoz a családokhoz akarjuk eljuttatni, amelyek még nem váltak rendszeres új­ságolvasókká. A kényelmesség nemcsak az előfizetésgyűjtés elkezdésében mutatkozott meg, hanem a könnyebb megoldások keresé­sében is. Nem viszi előre az ügyet, hogy némely üzemben, termelőszövetkezetben például közpénzből fizettek elő a me­gyei lapra. Az egyik termelő­szövetkezetben még azt sem vették figyelembe, hogy kinek jár az újság, s így eshetett meg, hogy annak is előfizet­tek, aki szorgalmas és régi ol­vasója a megyei újságnak. Sok helyen azzal indokolják a lap- terjesztés eredménytelenségét, hogy a falu lakói hallgatnak rádiót, nézik a televíziót. Ezek a példák is bizo­nyítják, hogy nem mindenki érti az előfizetésgyűjtés célját. Akik esetleg ímmel-ámmal kezdték el az előfizetők gyűj­tését, gondoljanak két példára a megyei pártlap negyedszáza­dos történelméből: a felszaba­dulás után egész falvak olvas­ták a Somogyvármegye egy- egy példányát, hogy megismer­Az ellenforadalom után a ter­jesztők életüket kockáztatva hordták szét a megyei lapoit a falvakba, hogy a párt szavát eljuttatva minden embert moz­gósítsanak a rend helyreállí­tására, az alkotó munka meg­kezdésére. Hangsúlyoznunk kell, napjainkban is fontos a párt politikáját a dolgozó em­berekkel megismertetni, hisz a célok ismeretében várhatjuk tőlük az aktív közreműködést azok megvalósításában. Ezért tartjuk szükségesnek, hogy minél több dolgozó asztalára eljusson a megyei pártlap. Nem »házalás« tehát a lap- szervezés, hanem olyan fontos politikai tevékenység, amely­nek eredménye lemérhető a rendszeres olvasóvá váló em­berek tájékozottságán, aktivi­tásuk növekedésén, gondolko­dásuk formálódásán. A helyi pártszervezeteknek is érde­kük, hogy minél többen olvas­sanak rendszeresen napilapot, hiszen sokkal könnyebb szót érteni azokkal a munkásokkal, termelőszövetkezeti tagokkal akik tájékozottak a megyei és a helyi tervekről, elképzelé­sekről. Kádár János elvtárs úgy fo­galmazta meg, hogy: »jó saj­tó- és propagandamunka nél­kül politikai és társadalmi cé­lokért harcolni nem lehet«. A Somogyi Néplap ennek a kö­vetelménynek igyekszik meg­felelni, amikor a párt és me­gyei bizottságának politikáját közvetíti. Gyakran elmondják a következő példát, s itt min­denképpen érdemes megismé­telni ezt, mert tömören meg­mutatja a lapszervezés hasz­nát. Ha egy vezető valahol be­szédet mond, csak néhány száz ember hallgatja meg. Ha ugyanezt a beszédet az újság­ban is megjelentetik, akkor a mi lapunk olvasótáborát fi­gyelembe véve hozzávetőleg 90—100 ezer emberhez jut el az illető szónok szava. Az utóbbi hónapokban a szerkesztőség és a kiadóhivatal több sajtóankétot szervezett a járási és városi pártbizottsá­gok segítségével. Ezeken az akétokon sokan szót kértek és elismerték, hogy amióta az új­jék a párt céljait és terveit. 1 ság naponta nyolc oldalon je­Elnökök, párttitkárok... A korszerűbb gondolkodásért KEVÉS A SZAKEMBER Somogy mezőgazdaságában — ez a tény immár országos nyil­vánosságot kapott A Somogyi Néplap után országos ható­körű tömegkommunikációs eszközök — a rádió és a te­levízió — is foglalkoztak ez­zel a problémával a közel­múltban. A megoldás nem megy máról holnapra — a gyöikér a tegnapba nyúlik —, ezt tudjuk. Folyamatról van szó, amit viszont meg lehet és meg kell gyorsítani. És itt van nagy szerepe egy-egy termelő­szövetkezetben a pártszerve­zetnek, személy szerint a párttitkámak. Megyénk jó néhány közös gazdaságában hiányzik a jól képzett agrárszakember. Ezek­ben a szövetkezetekben stag­nál a termelés, alig vagy egy­általán nem tapasztalható az a fejlődés, melyet tíz évi munkálkodás után joggal el­várhatna mindenki. Félnek a korszerű megoldásoktól, a kezdeményezésektől. Példák sorát lehetne itt említeni arra, hogy egyik-másik téesz a kez­deti szép, kiemelkedő eredmé­nyek után megtorpant, meg­rekedt egy bizonyos szinten. S ha itt jobban körülnézünk, észrevesszük az okot: azokkal a tíz évvel ezelőtti módszerek­kel, technológiákkal igyekez­nek boldogulni most is, ame­lyek bizony ma már túlhala­dottak, és nem hozzák meg a várt eredményt. Gondolkodásbeli problémák vannak ezeken a helyeken, ezek vetületei találhatók meg a mindennapi gyakorlatban: a kevés szakember foglalkoz­tatásában, az elavult termelé­si, szervezési és irányítási módszerekben. Pedig észre kellene venni, hogy egyre sürgetőbben vetődik föl a ki­vánalom: korszerűsödjön a gondolkodás, mert a maradi- ság bénítja a kezdeményező­készséget, fékezi a fejlődés ütemét. Az kell, hogy a gaz­daság — a vezetőség és a tag­ság egyaránt — szükségét érezze például megfelelő szá­mú szakembernek, és belső szükségszerűségtől indíttatva állandóan felszínen tartsa az alsó, a közép- és felső szintű szakmai képzést a szakmun kastól kezdve a technikuson keresztül a mérnökig. A balatonszabadi pártszer­vezet munkáját már eddig is gyakran említettük példaként, módszereik közül több érdé mes a követésre. A szakem- berpröbléma megoldásában sem marad magára a Novem­ber 7. Termelőszövetkezet ve­zetősége. Vincze Imre párt titkár elmondta, hogy az utób­bi években rendszeresen elmentek a helyi általános iskolába a nyolcadikosokhoz, megkönnyíteni a pályaválasz­tást. S hogy nem festettek ha­mis képet a fiatalok előtt a szövetkezeti munkáról, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ma ötvenhat ipari ta­nulója van a gazdaságnak. Majdnem százhatvan szak­munkást foglalkoztat a szö­vetkezet a különféle termelési ágazatokban. Hogy korszerűen gondolko­dó, az újat megértő és igénylő emberek vegyenek részt a mindennapi munkában, a kál- máncsaiak úgyszólván azért is fizetik tagjaikat, hogy tanul­janak: azoknak a gazdáknak, akik a nyolc általánosból hi ányzó osztályokat akarják el­végezni, a munkahelyükön el­érhető bért fizetik azokra az órákra, melyeket az iskolapad­ban töltenek. És ahol ilyen nagy gondot fordítanak az al­só szintű szakmai képzésre, Ott kellő fontosságot tulajdo­nítanak a közép és felső fokú végzettségű szakemberek be állításának is. Nem arról van szó, hogy vá­logatás nélkül alkalma zza naK szakembereket a termelőzöveí- kezetek. Az ana alkalmatlant nem szabad fölvenni, megtar­tani a jól dolgozóhoz, az eredményes munkát végzőhöz azonban ragaszkodni kell! Ezért is fontos, hogy alapszer­vezeteink a kádermunkára na­gyobb gondot fordítsanak a jövőben különös tekintettel a szakemberek fölvételére. A JÖVÖ UGYANIS a jelen­nél még sürgetőbben követeli a jól képzett szákirányitókat a mezőgazdaságban. Ehhez kell a gazdasági és politikai vezetés összefogása: korsze­rűbb gondolkodással vissza verni a helyenként még meg­levő szakemberellenes hangu­latot, a maradi nézeteket — a fejlődés érdekében. Hernesz Ferenc lenik meg, azóta tartalmában gazdagodott, sokrétűbben tájé­koztatja a somogyi olvasókat. Az ankéton elhangzott elisme­rés, bírálat, javaslat forrása a gyorsabb és még jobb tájékoz­tatás iránti igény volt. A me­gyében élő emberek tudják, hogy a »Tegyünk többet So- mogyért!« mozgalom szellemé­ben soha nem tapasztalt vál­tozás megy végbe mindenütt. Ezért kérték, hogy még részle­tesebben számoljon be az új­ság a vezető testületek mun­kájáról, terveiről, a megye­fejlesztés távlatairól, az iparo­sítás eredményeiről, a mező- gazdaság fejlődéséről, a köz- művelődés helyzetéről. Bizo­nyára sok új olvasó szerzésé­hez nyújt segítséget majd a Siófokon létesítendő fiókszer­kesztőség munkája. Jól tudjuk azonban, hogy nem elegendő új előfizetőket toborozni a lap számára, azo­kat meg is kell tartani. És itt nemcsak arra gondolunk, hogy a lap tartalmi színvonalát kell tovább javítani, Ez alka­lommal is hangsúlyozzuk, hogy a lapot időben, pontosan kell az olvasó asztalára tenni. A lapkihordással kapcsolatban tapasztalható — időnként sú­lyos — panaszok gyökeres or­voslását várjuk mindenekelőtt a posta illetékeseitől. Bízunk benne, hogy eredményesen zárul a mosta­ni nyári előfizefésgyűjtő kam­pány, ha minden társadalmi munkás megtisztelő feladat­ként fogja fel a lapterjesztést. A tudatos és jól szervezett elő- fizeitésgyűjtés egy lépéssel kö­zelebb visz bennünket a kitű­zött ötvenezres példányszám eléréséhez. Bíró Gyula, a megyei pártbizottság titkára Ifjúság a közéletben E knondjuk és leírjuk sok­szor; a mai fiatalok érettebbek, mint a 20— 30 év előtti' ifjú generációk. Ez a munkájukon is meglát­szik. Láthatjuk, meggyőződhe­tünk arról is, hogy akik kö­zülük vezető tisztségekbe ke­rülnek, az esetek legnagyobb részében nagy felkészültség­ről, rátermettségről tesznek tanúságot. Így van ez faluhelyen is. A kétségtelen eredményeik mellett azonban mégis, talán falun találkozhatunk a leg­több gonddal és problémával ebben a vonatkozásban. A szövetkezetek vezetőségeiben kevés a fiatal. Bármilyen jól dolgoznak is abban, ahogy te­vékenységüket, magatartásu­kat környezetük megítéli, he­lyenként nagyon is kísért a régi patriarchális szemlélet, amely egy-egy tisztség betöl­tésekor mindig csak azt nézi, ki az idősebb. Az olyan fia­talt pedig, aki még a szülei­vel együtt él, gyereknek tart­ja mindenki. Innen van az, hogy szá­mos közösségben az arra ille­tékesek nem is nagyon fi­gyelnek a fiatalok megnyi­latkozásaira, vagy ha netán meg is hallgatják őket, elinté­zik egy kézlegyintéssel a fiata­lok észrevételeit, ha azok még oly fontosak is. A mellőzés, a lekezelés ár­talmára van az egyénnek, a közöségnek egyaránt. De nem­csak erről van szó. Arról is, hogy egynémely helyi hatal­masság a fiatalok területeit, az ifjúsági szervezetet is épp­úgy nem veszi komolyan, mint ahogy az egyes fiatalo­kat. Márpedig aki az ifjúságot lebecsüli, ezzel a társadalom legaktívabb rétegének kibon­takozását gátolja, azét a ré­teget, amely jogosan kér he­lyet magának a közéletben, a Közügyéit intézésében is. Hi­szen munkabírás, erő és len­dület, sőt nemegyszer a mindannyiunk számara hasz­nos gondolatok és kezdemé­nyezések tekintetében talán éppen az ifjúság tudja a leg­többet nyújtani a közösségnek. A realitásokkal számoló, jó­zan politikai tényezők ma már jól látják és tevékenységük­ben igyekeznek is érvényesí­teni azt a felismerést, hogy a fiatalokat jobban be kell voni a közélet áramkörébe. Ennek látható jelei vannak. Növekszik azoknak a száma, akik jobban, bátrabban mer­nek támaszkodni a fiatalokra Kibontakozóban van egy egészséges közhangulat a fia­talok helyét és szerepét jó­zanul értékelő álláspontok mellett. Maguk a fiatalok is kezdik jobban megréteni és átérezni felelősségüket a tár­sadalommal szemben, s ez meglátszik munkájukon, köz­életi szerepléseik során. Ezeket az egészséges ten­denciákat mindannyiunknak erősítenünk kell. Ezer és egy módja van ennek. Közülük talán a legfontosabb, hogy fi­gyeljünk rájuk, hagyjuk al­kotni, teremteni őket közéle­ti síkon, a helyi politika for­málásában ugyanúgy, mint a napi termelőmunka során. ■ A kik szívükön viselik a társadalom előmenetelé­nek ügyét, és ki tagad­ná, hogy ilyen nálunk az em­berek többsége, az el sem tudja, képzelni a közéletet te­vékeny, lelkes fiatalok nél­kül. Rájön, mint ahogy mind­nyájunknak rá kell jönnünk: tovább marad fiatal, aki az ifjúságot megérti. H. L Báróságból” — bőrlabda Régi mesterek új szakmája Az az igazság, hogy kétfaj­ta szólás is járta. Az egyik szerint »szíjgyártóság — bá­róság«. A másik szerint »szíjgyártó­ság — félig báróság, félig dok- torátusság,« Nehéz lenne ma már eldön­teni, hogy melyik szólás volt igazabb, de, hogy egykor ran­got jelentett ez a mesterség, az bizonyos, mert valamikor a szakmabeliek kobakkalapot hordhattak. És a keményka­lap nemcsak rangot jelentett, hanem pénzt is sejtetett, még­hozzá nem is keveset), mert drága volt, sokat ért a ló­szerszám. Ma már kihalt ez a szak­ma — mondhatná valaki —, pedig nem így van. Van még ma is rendelés, készül is ló­szerszám, csak éppen az egy­kori szíjgyártók a futballab- da felé »kacsintottak« egy kicsit. Bokor József, a Delta Szíj­gyártó Ktsz elnöke indulás­tól áll a szövetkezet élén. — Nekünk is keresnünk kellett az utat, az újat, ho­gyan fejlődhetünk, hogyan él­hetünk meg. A lószerszámból már nemigen lehet megélni. Sokkal jobb lehetőség a lab­davarrás. Az Artex Külkeres­kedelmi Vállalaton keresetű1 kapcsolatban állunk külfödi cégekkel. Egyik legjobb ve­vőnk az olasz Atala cég. Raj­ta keresztül kerülnek a lab­dáink az Inter vagy a Fioren- tina focistái elé. Vízipólólab- da kivételével mindenfajta bőrlabdát gyártunk. Minél ol­csóbban állítjuk elő, annál gazdaságosabb, ezért vezettük be saját újításként, hogy bőr­gyári melléktermékeket hasz­nosítunk. Rangunk is van már a nemzetközi piacon, megrendelés pedig bőven akad. De tudja, az embernek a jövőre is gondolnia kell. Há­romhónapos képzés után bárki elsajátíthatja ezt a szakmát, ha van kellő kézügyessége hozzá. Éppen ezért, ha a vi­lágpiacot figyeljük, egyre in­kább azokban az országokban térnek rá a labdakészítésre, ahol a legolcsóbb a munka­erő. »Készítünk tehát labdát a jövőben is, de áttérünk a munkásvédelmi konfekcióda­rabok készítésére — bőrbőL Ilyen például a védőkesztyű is. Üj út — jó lehetőség. Vál­laltuk a mezőgazdaságban használatos ponyvák javítá­sát és készítését. Egyelőre legnagyobb gondunk a helyi­ség. A Kaposmérői Építőipari Ktsz már építi az új üzemhá­zunkat, de egyelőre anyaghi­ány miatt áll a munka, pe­dig az igények rendkívül na­gyok. De nemcsak az igények, az eredmények is nagyok Ezt a Ktsz-t az jellemzi, hogy itt mindent mérnek. Az irodában eredménymutató grafikonok függnek. Az üzem térképe számokban. Beszédes adatokban. Az indulástól a jelenig. 1969-ben 28 673 000 forint _____ F ormálódik a labda. Bokor József indulástól áll a ktsz élén. volt a jövedelem. Az idén az első félévben 19,2 millió. Pedig csökkent a munkáslét­szám. Nyilvánvaló, hogy a termelékenység nőtt tehát. A ktsz dolgozóinak jó munkain­tenzitását dicsérik ezek a szá­mok. A régi szíjgyártók tekintete őrködik a fiatalok fölött az üzemben. Formálódik a bőr­labda, alakot nyernek a kesz­tyűk, és hatalmas ponyvát visznek el a varrógépektől Az egyik öreg mester a régi időket idézi: — Valamikor mi még az egyiptomi királynak készítet­tünk lószerszámot, a pénzver­de csinálta a veretet rá. Igaz, azóta elzavarták a királyt, de biztosan tetszik Nasszer el­nöknek is. Most munkavédel­mi kesztyűt készítünk a kül­földnek. Szívesen veszi meg a Ford cég, és jó vásárlók a ha­zai kohászok is. Tröszt Tibor SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1970. július 12. g

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom