Somogyi Néplap, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-12 / 162. szám

Tunyogmatolcs, Zsarolyán

Alapozáshoz keverik a sódert és a cementet.

tel kezdték az alapozást Ecseri Károlyék házánál, hogy Ecseriné egykettőre a szivébe fogadta őket.

Amikor a fiatalok rövid időre megszakítják munkájukat és leülnek falatozni, az ötgyermekes asszony térül fordul, s jókora, kalácsíehér házi kenyérrel jelenik meg. Egy-egy karéjnyit le is szel, s anyás mozdulattal nyomja a gyerekek kezébe.

— Szívesen adom, mintha saját gyerekeimnek adnám, fogadjátok el — kéri.

Ugyanilyen szeretettel vártál! a Zrínyi utcában Pajer Ernő brigádját. A fiatalok szorgalmát, igyekezetét látva, Farkas Sándorék és Vincze Alberték vállalták, hogy ebédet főznek részükre, ne fáradjanak ezért vissza a táborba. Igaz, ez azzal is jár, hogy többet kellett dolgozni — lemondva a délutáni szabad időről, szórakozásról —, de a Paj er-brigád ezt is vállalta.

Tengelyig érő sár marasztalja a Zrínyi utcában a befelé igyekvő gépkocsit.

— Szóljanak már, leikeim, a gyerekeknek, simítsák el az utcát, mert különben nem tudják a téglát a telkemre behozni — kéri a tanárokat a 73 éves Zolcsák Mária.

Kérésének nyomban eleget is tesznek, elhárul az akadály, s az idős nő hálásan kínál íneg mindenkit savanyú cukorral.

— Olyan rendesek a gyerekek ..; A Pista bácsi vezetésével — Rosta István kaposvári technikumi tanár — kiásták az alapot, újjáépítették a víz által szétrombolt disznóólát, s összeszedték a menthető holmit is. Igazán csak jót mondhatok róluk.

Zolcsák Mária teljesen egyedül él. A szomszédságban leomlott házak helyén nem engednek már újat építeni, olyan vizes, rossz a terület, másutt adtak telket ö azonban hallani sem akar távozásról, mert itt él négy évtizede, s a kis telkét, néhány fáját — még ha jobbat adnának is helyette — a világ minden kincséért nem hagyná...

Véget ért a nap, befejeződött a vacsora. Esti parancs- hirdetésre szólít a hangosbemondó. Felolvassák a munkában kiemelkedők nevét ..

Jóleső érzéssel hallom közöttük több kaposvári brigád szép teljesítményét, s az egyénileg jól dolgozó fiúkét is. Pajer Ernő, Bogó József, Rátái Pál, Bencs Sándor és Prait Zoltán azok, akik kiemelkedő munkájukért táborparancsnoki dicséretben részesültek.

Tábortűz, kultúrműsor zárja a napot. S a fárasztó munka után szívesen szórakoztatják

egymást, önmagukat a fiatalok. Szavalatok hangzanak el, énekszámok, villámtréfák váltogatják egymást. A kaposvári fiatalok itt is jó hírnevet szereztek megyénknek, mert a harmadikos Dörnyei Gyula szavalatával — a zsűri egybehangzó véleménye alapján — elnyerte az elsőséget, s az elsőnek járó jutalmat.

Aztán felhangzik a takarodó, pihenni tér a tábor.

Akad még jó néhány olyan udvar, ahol a romok között, szabad tűzhelyen készül az ebéd, a vacsora. Az arcokról azonban egyre jobban eltűnik a reménytelenség. Helyébe a bizakodás, a jövőbe vetett hit lép. Hiszen érzik, tapasztalják. hogy mellettük az egész ország, mindenki erejéhez képest segíti, támogatja az árvíz sújtotta falvak lakóit. S ez a társadalmi összefogás a biztosíték arra, hogy szeptemberre a roskadt házak helyén újak emelkedjenek majd.

Szalai László Fotó: Grábner Gyula

Tehergépkocsi-oszlopok rohannak el meflettünk, ahogy mindjobban közeledünk Mátészalkához. Fáradt tekintetű katonák, rendőrök és munikásőrök ülnek az autókon. Megszűnt az árvízveszély, véget ért a hetek óta tartó hősies küzdelem, most már hazatérnek. A veszélyes időkből megismert falvak tájékán — Győrtelek, Kocsord, Tunyogmatolcs — szinte egymást érik a téglával, homokkal megrakott teherautók. Hordják a szükséges építőanyagot, hogy a romba dőlt házak helyén mielőbb újak épülhessenek.

Lábas Gyulát keressük Tu- nyogmatolcson. Házuk helyén romok, a család egy ismerősnél, Pető Sándorénál kapott menedéket a Rákóczi utcában.

Az asszony leveleket szed elő, szeme a meghatottságtól, és nem a bánattól lesz köny- nyes.

— Somogyból, Tafbról kaptam. Csontos István gyógyszertárvezető írta és felajánlotta benne a maga és a gyógyszertár többi dolgozójának a segítségét. Küldtek is' már csomagot, amelyben ruhanemű volt. Kifejezni sem tudom, milyen jólesett az emberségük.

A Tabról érkezett levelet olvassa a Lábas házaspár.

A »Turpi-brigád« — Balassa László és kilenc társa — hamar tekintélyt, elismerést szerez magának. Olyan lendülethelyén emelkedő, mind több tégla házat.

Jánfcmajtis alatt, a kiserdő szélén találjuk a Münnioh Ferenc nevet viselő önkéntes Ifjúsági építőtábort. Itt van a Kaposvári Gépipari Technikum 128 növendéke is. Szol- lár János táborparancsnok a hatszáz középiskolásról így beszél:

— Elégedett vagyok munkájukkal és fegyelmezettségükkel. Érzik cl gyerekek, hogy nagy felelősség van az ő vállaikon is, hogy nem nyaralni, pihenni, hanem dolgozni, segíteni jöttek ide.

A tábor hangosbemondója ebédhez szólít. S aztán egymás után hangzanak föl a zenés üzenetek. Egy-egy kedves dalt, köszönetét küldenek, tolmácsolnak a fiatalok a szakácsoknak — jó munkájukért, a jó ételekért. A vasárnap déli menü: citromos meggyleves, petrezselymes újburgonya sült hússal, uborkasalátával, torta. S akinek nem elég, az kérhet repetát, mert bőven van.

Hajnali háromnegyed ötkor ébresztő. Hat órára — túl a reggelin — felsorakoznak a munkába induló fiatalok. Két műszakiban, felváltva dolgoznak.

Zsarolyánban van a kaposváriak fő munkahelye. A tanácsháza mellett, a tsz udvarán vételezik fel a tanulók a lapátot, ásót, csákányt, itt osztja be őket Róza Pál, tanár m 'lyik háznál, milyen munkát kell végezniük. Fiatal férfi szólítja meg:

— Néhány gyereket kérnék segítségül. Szeretném a leomlott ház alapozását én is megkezdeni, egyszobás házam helyén kétszobásat építek, de egyedül nem bírom.

Nemsokára tíz gyerek megy Ecsedi Árpád Fő utcai házához. S a gyerekekké! együtt Kormány Lajos, a technikum igazgatója is lapátot, csákányt ragad. ö és a többi tanár: Kovács Tibor, Róza Pál, Boldizsár László szintén dolgozik, mert itt nemcsak ellenőrzésre, irányításra, hanem személyes példamutatásra is szükség van.

»A maguk családja, a maguk gondja most a mienk is. írják meg, mire van szükségük, s amiben tudunk, segítünk-« — olvasón! az egyik levélben.

Tabi emberek nyilvánították ki, hogy mennyire együtt éreznek a távoli országrészben élő, bajba került családokkal.

Tunyogmatoícson, a Kölcsey út 59. számú ház előtt Boj- csuk Ferenc éknél ismerős gépkocsit pillantok meg:

13-as Volán, Kaposvár. Vezetője a kaposújlaki Sostorics László.

— Egy hete vagyok itt. Először úgy volt, hogy két hétre jövünk, de most közölték, hogy egy hónapig maradunk. Mátészalkáról meg az itteni vasútállomásról hordjuk az építkezéshez az anyagot.

Látom rajta: fáradt. De egy szó panaszt sem hallok tőle, hogy sok a napi 12—15 órai munka, s nem jó dolog, hogy egy hónapra távol kell lenni a családjától.

Inkább azt látom rajta is, hogy örömmel figyeli, a faluban szorgoskodó embereket, a romba dőlt vályogházak

SZABÓ LÁSZLÓ - SÓLYOM JÓZSEF

Az ügi/MÖk elinduli

Kémek a búvárhajón

A harmincas évek vége felé Canaris értésére adta Hitlernek, hogy a német kémszolgálat tevékenységét megnehezítik, sőt megbénítják az ilyen egyéni akciók.

Canarisék számára a helyzet akkor vált tarthatatlanná, amikor Hitler utasította őket, hogy kezdjenek tárgyalni egy Rumrich nevű szudétanéinet- tel, aki állítólag az Egyesült Államokban kitűnő kapcsolatokat tartott fenn az ottam náci párttal, s vonják be őt a hírszerző szolgálatba.

Utólag kiderült, hogy ez a Rumrich kissé hóbortos, vagyis gyengeelméjű, s nyilván ennek tudták be azokat az akciókat is, amelyekkel óriási károkat okozott az Abwehmek. Rumrich ugyanis a berlini központ tudta és beleegyezése nélkül rábeszélte az Abwehr egyik ügynökét, hogy kezdjenek együttes vállalkozásba, amelybe bevonják az USA hadseregének egyik tábornokát is. Olyan tervet akartak végrehajtani, amely eleve nem kecsegtetett sok sikerrel: az

USA hadseregének egyik tábornokát akartak meggyőzéssel vagy rászedéssel ana kényszeríteni, hogy adja át nekik az USA hadseregének mozgósítási tervét.

Kétségtelen, hogy Rumrich meg is szerezte a mozgósítása terv hivatalos'másolatát, és ennek birtokában hívta találkozásra a tábornokot egy vendéglőbe, ahelyett, hogy a tervet eljuttatta volna Berlinbe. A tábornok természetesen értesítette a történtekről az FBI-t és a nagyarányú nyomozás azonnal megindult. Rumrichot letartóztatták, és ő rengeteg német kém nevét elárulta. Igen sokat őrizetbe vettek. Köztük volt a Liberté nevű hajó egyik 'hlkalmazottja is, aki az Abwehr egyik legfontosabb, legmegbízhatóbb futáraként működött New York és Hamburg között.

Mindez pedig azért következhetett be, mert Hitler áldását adta ahhoz, hogy Rumrich és társai részt vegyenek a Canaris-féle hírszerző szolgálatban.

Ez volt tehát az előzmény, amiért Hitler nem tudott válaszolni Canarisnak. De miért rendelte most magához a tengernagyot és helyettesét, és miért üvöltözött velük?

Canaris is, Hitler is amerikai újságokból értesült arról — négy hónappal a Pearl Harbor ellen intézett támadás után —, hogy súlyos csapás ér te a náci katonai hírszerző szolgálatot az Egyesült Államokban. A New York-t és a többi amerikai nagyváros lapjai első oldalon, hatalmas címek alatt közölték, hogy az USA-ban szerteágazó náci kémhálózatot lepleztek le Az FBI egyetlen éjszaka legforgá- sa alatt összeszedte az Abwehr amerikai szervezetének tagiait.

Lahousen lakonikus rövidséggel jegyezte be a naplójába:

»Az Egyesült Államokból érkező jelentések szerint S1 ügynökünket tartóztatták le.«

A United Press és az Associated Press jelentéseiből is megtudhatták a berlini kémszolgálat főnökei a nagy »lebukást«, továbbá, hogy a kémszervezet felgöngyölítése »egy kétkulacsos német—amerikai kém besúgása alapján tölteni«.

Az Abwehr amerikai hálózatának letartóztatásával tehát halálos csapás érte az amerikai náci kémszolgálatot. Érthető, ha a fasiszta Németország hatalmasai rendkívül kemény szavakkal illették Ca- narist és Lahousent az eseményekért. Az Abwehr — szerintük — megbocsáthatatlan bűnt követett el a kémszolgálatok íratlan törvényei ellen: megengedte, hogy leleplezzék.

Hitlerék számára azért is nagy csapás volt ez, mert az

Egyesült Államok-beli némei kémhálózat leleplezése következtében megszakadtak az amúgy is laza dipolmáciai kapcsolatok Németország és Washington között.

Az USA és a náci Németország közötti viszony 1941 nyarán már rendkívül feszült volt, csaknem robbanó. Roosevelt két éven át egyre növelte az Angliának nyújtott ame rikai segélyt. Erre a német nagykövetet visszahívták az USA-ból, s helyén csak ügyvivő maradt, aki csupán formális kapcsolatokat tartott fönn Hull-lal, az USA akkor: külügyminiszterével.

A nácik nem akarták tovább bővíteni a frontokat, és óvakodtak minden olyan lépéstől, amely esetleg egy amerikai— német háborúba torkollna. Pedig az amerikai csapatok már megszállták Izlandot, és az Egyesült Államok hadiflottája feljött egészen az angol partokhoz. Mindezek hatására a náci Németország vezetői úgy határoztak, hogy semmi olyat nem tesznek, ami meggyorsíthatná az USt^ belépését a második világháborúba.

Így aztán érthető az az izgalom vagy inkább pánik, amit a német diplomácia köreiben az Abwehr Egyesült Államokbeli ügynökeinek a letartóztatása keltett.

(Folytatjuk)

Pihenő, és egy karéj házi kenyér.

Értesítjük kedves fogyasztóinkat, hogy a DÉL-DUNÁNTÜLI ÁRAMSZOLGÁLTATÓ VÁLLALAT a fogyasztóknak nyújtott SZOLGÁLTATÁSAINAK KÖRÉT 1970. július 15-től AZ ALÁBBIAKKAL BŐVÍTI:

Fogyasztóink esetenkénti kérésére a lakások elosztóhálózataiban gyors hibaelhárítás jellegű javítást, vagy hibabehatárolást is végzünk. Ennek során szolgáltatásainkat az alábbi tevékenységekre terjesztjük ki:

Hibabehatárolás belső berendezésben, csatlakozó vezeték lazulásának megszüntetése, elmenő áramkörök biztosítóinak javítása, ill. olvadóbetét-csere, szakszerű cseréje stb.

Fenti szolgáltatásunk díja, függetlenül a javítást végzők létszámától, megkezdett félóránként 20 Ft.

Kérjük kedves fagyasztóinkat, hogy fenti szolgáltatásainkat a zavartalan áramszolgáltatás érdekében vegyék igénybe.

DEL-DUNÄNTÜLI ÄRAMSZOLGÄLTATÖ _______VÁLLALAT________ (7804)

Ú

J ÉLET A ROMOKON

Q SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1970. július 12.