Somogyi Néplap, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-12 / 162. szám

Tunyogmatolcs, Zsarolyán Alapozáshoz keverik a sódert és a cementet. tel kezdték az alapozást Ecseri Károlyék házánál, hogy Ecseriné egykettőre a szivébe fogadta őket. Amikor a fiatalok rövid időre megszakítják munkáju­kat és leülnek falatozni, az ötgyermekes asszony térül fordul, s jókora, kalácsíehér házi kenyérrel jelenik meg. Egy-egy karéjnyit le is szel, s anyás mozdulattal nyomja a gyerekek kezébe. — Szívesen adom, mintha saját gyerekeimnek adnám, fogadjátok el — kéri. Ugyanilyen szeretettel vár­tál! a Zrínyi utcában Pajer Ernő brigádját. A fiatalok szorgalmát, igyekezetét látva, Farkas Sándorék és Vincze Alberték vállalták, hogy ebé­det főznek részükre, ne fá­radjanak ezért vissza a tábor­ba. Igaz, ez azzal is jár, hogy többet kellett dolgozni — le­mondva a délutáni szabad időről, szórakozásról —, de a Paj er-brigád ezt is vállalta. Tengelyig érő sár marasztal­ja a Zrínyi utcában a befelé igyekvő gépkocsit. — Szóljanak már, leikeim, a gyerekeknek, simítsák el az utcát, mert különben nem tudják a téglát a telkemre be­hozni — kéri a tanárokat a 73 éves Zolcsák Mária. Kérésének nyomban eleget is tesznek, elhárul az akadály, s az idős nő hálásan kínál íneg mindenkit savanyú cu­korral. — Olyan rendesek a gyere­kek ..; A Pista bácsi vezeté­sével — Rosta István kapos­vári technikumi tanár — ki­ásták az alapot, újjáépítették a víz által szétrombolt disz­nóólát, s összeszedték a ment­hető holmit is. Igazán csak jót mondhatok róluk. Zolcsák Mária teljesen egye­dül él. A szomszédságban le­omlott házak helyén nem en­gednek már újat építeni, olyan vizes, rossz a terület, másutt adtak telket ö azon­ban hallani sem akar távozás­ról, mert itt él négy évtizede, s a kis telkét, néhány fáját — még ha jobbat adnának is he­lyette — a világ minden kin­cséért nem hagyná... Véget ért a nap, befejező­dött a vacsora. Esti parancs- hirdetésre szólít a hangosbe­mondó. Felolvassák a munká­ban kiemelkedők nevét .. Jóleső érzéssel hallom kö­zöttük több kaposvári brigád szép teljesítményét, s az egyé­nileg jól dolgozó fiúkét is. Pajer Ernő, Bogó József, Rá­tái Pál, Bencs Sándor és Prait Zoltán azok, akik kiemelkedő munkájukért táborparancsno­ki dicséretben részesültek. Tábortűz, kultúrműsor zárja a napot. S a fárasztó munka után szívesen szórakoztatják egymást, önmagukat a fiata­lok. Szavalatok hangzanak el, énekszámok, villámtréfák vál­togatják egymást. A kaposvári fiatalok itt is jó hírnevet sze­reztek megyénknek, mert a harmadikos Dörnyei Gyula szavalatával — a zsűri egybe­hangzó véleménye alapján — elnyerte az elsőséget, s az el­sőnek járó jutalmat. Aztán felhangzik a takaro­dó, pihenni tér a tábor. Akad még jó néhány olyan udvar, ahol a romok között, szabad tűzhelyen készül az ebéd, a vacsora. Az arcokról azonban egyre jobban eltűnik a reménytelenség. Helyébe a bizakodás, a jövőbe vetett hit lép. Hiszen érzik, tapasztal­ják. hogy mellettük az egész ország, mindenki erejéhez ké­pest segíti, támogatja az ár­víz sújtotta falvak lakóit. S ez a társadalmi összefogás a biztosíték arra, hogy szeptem­berre a roskadt házak helyén újak emelkedjenek majd. Szalai László Fotó: Grábner Gyula Tehergépkocsi-oszlopok ro­hannak el meflettünk, ahogy mindjobban közeledünk Má­tészalkához. Fáradt tekin­tetű katonák, rendőrök és munikásőrök ülnek az autó­kon. Megszűnt az árvízve­szély, véget ért a hetek óta tartó hősies küzdelem, most már hazatérnek. A veszélyes időkből megismert falvak tá­jékán — Győrtelek, Kocsord, Tunyogmatolcs — szinte egy­mást érik a téglával, homok­kal megrakott teherautók. Hordják a szükséges építő­anyagot, hogy a romba dőlt házak helyén mielőbb újak épülhessenek. Lábas Gyulát keressük Tu- nyogmatolcson. Házuk helyén romok, a család egy ismerős­nél, Pető Sándorénál kapott menedéket a Rákóczi utcában. Az asszony leveleket szed elő, szeme a meghatottságtól, és nem a bánattól lesz köny- nyes. — Somogyból, Tafbról kap­tam. Csontos István gyógy­szertárvezető írta és felajánlot­ta benne a maga és a gyógy­szertár többi dolgozójának a segítségét. Küldtek is' már csomagot, amelyben ruhane­mű volt. Kifejezni sem tudom, milyen jólesett az embersé­gük. A Tabról érkezett levelet olvassa a Lábas házaspár. A »Turpi-brigád« — Balassa László és kilenc társa — ha­mar tekintélyt, elismerést sze­rez magának. Olyan lendület­helyén emelkedő, mind több tégla házat. Jánfcmajtis alatt, a kiserdő szélén találjuk a Münnioh Ferenc nevet viselő önkéntes Ifjúsági építőtábort. Itt van a Kaposvári Gépipari Techni­kum 128 növendéke is. Szol- lár János táborparancsnok a hatszáz középiskolásról így beszél: — Elégedett vagyok mun­kájukkal és fegyelmezettsé­gükkel. Érzik cl gyerekek, hogy nagy felelősség van az ő vállaikon is, hogy nem nya­ralni, pihenni, hanem dolgozni, segíteni jöttek ide. A tábor hangosbemondója ebédhez szólít. S aztán egy­más után hangzanak föl a ze­nés üzenetek. Egy-egy kedves dalt, köszönetét küldenek, tol­mácsolnak a fiatalok a sza­kácsoknak — jó munkájukért, a jó ételekért. A vasárnap déli menü: citromos meggy­leves, petrezselymes újburgo­nya sült hússal, uborkasalátá­val, torta. S akinek nem elég, az kérhet repetát, mert bőven van. Hajnali háromnegyed ötkor ébresztő. Hat órára — túl a reggelin — felsorakoznak a munkába induló fiatalok. Két műszakiban, felváltva dolgoznak. Zsarolyánban van a kaposvá­riak fő munkahelye. A ta­nácsháza mellett, a tsz udva­rán vételezik fel a tanulók a lapátot, ásót, csákányt, itt osztja be őket Róza Pál, tanár m 'lyik háznál, milyen munkát kell végezniük. Fiatal férfi szólítja meg: — Néhány gyereket kérnék segítségül. Szeretném a le­omlott ház alapozását én is megkezdeni, egyszobás házam helyén kétszobásat építek, de egyedül nem bírom. Nemsokára tíz gyerek megy Ecsedi Árpád Fő utcai házá­hoz. S a gyerekekké! együtt Kormány Lajos, a technikum igazgatója is lapátot, csákányt ragad. ö és a többi tanár: Kovács Tibor, Róza Pál, Bol­dizsár László szintén dolgo­zik, mert itt nemcsak ellen­őrzésre, irányításra, hanem személyes példamutatásra is szükség van. »A maguk családja, a ma­guk gondja most a mienk is. írják meg, mire van szüksé­gük, s amiben tudunk, segí­tünk-« — olvasón! az egyik levélben. Tabi emberek nyilvánítot­ták ki, hogy mennyire együtt éreznek a távoli országrész­ben élő, bajba került csalá­dokkal. Tunyogmatoícson, a Kölcsey út 59. számú ház előtt Boj- csuk Ferenc éknél ismerős gépkocsit pillantok meg: 13-as Volán, Kaposvár. Veze­tője a kaposújlaki Sostorics László. — Egy hete vagyok itt. Elő­ször úgy volt, hogy két hétre jövünk, de most közölték, hogy egy hónapig maradunk. Mátészalkáról meg az itteni vasútállomásról hordjuk az építkezéshez az anyagot. Látom rajta: fáradt. De egy szó panaszt sem hallok tőle, hogy sok a napi 12—15 órai munka, s nem jó dolog, hogy egy hónapra távol kell lenni a családjától. Inkább azt látom rajta is, hogy örömmel figyeli, a falu­ban szorgoskodó embereket, a romba dőlt vályogházak SZABÓ LÁSZLÓ - SÓLYOM JÓZSEF Az ügi/MÖk elinduli Kémek a búvárhajón A harmincas évek vége felé Canaris értésére adta Hitler­nek, hogy a német kémszol­gálat tevékenységét megnehe­zítik, sőt megbénítják az ilyen egyéni akciók. Canarisék számára a hely­zet akkor vált tarthatatlanná, amikor Hitler utasította őket, hogy kezdjenek tárgyalni egy Rumrich nevű szudétanéinet- tel, aki állítólag az Egyesült Államokban kitűnő kapcsola­tokat tartott fenn az ottam náci párttal, s vonják be őt a hírszerző szolgálatba. Utólag kiderült, hogy ez a Rumrich kissé hóbortos, vagy­is gyengeelméjű, s nyilván en­nek tudták be azokat az akció­kat is, amelyekkel óriási káro­kat okozott az Abwehmek. Rumrich ugyanis a berlini központ tudta és beleegyezése nélkül rábeszélte az Abwehr egyik ügynökét, hogy kezdje­nek együttes vállalkozásba, amelybe bevonják az USA hadseregének egyik tábornokát is. Olyan tervet akartak vég­rehajtani, amely eleve nem kecsegtetett sok sikerrel: az USA hadseregének egyik tá­bornokát akartak meggyőzés­sel vagy rászedéssel ana kény­szeríteni, hogy adja át nekik az USA hadseregének mozgó­sítási tervét. Kétségtelen, hogy Rumrich meg is szerezte a mozgósítása terv hivatalos'másolatát, és en­nek birtokában hívta találko­zásra a tábornokot egy ven­déglőbe, ahelyett, hogy a ter­vet eljuttatta volna Berlinbe. A tábornok természetesen ér­tesítette a történtekről az FBI-t és a nagyarányú nyomozás azonnal megindult. Rumrichot letartóztatták, és ő rengeteg német kém nevét elárulta. Igen sokat őrizetbe vettek. Köztük volt a Liberté nevű hajó egyik 'hlkalmazottja is, aki az Ab­wehr egyik legfontosabb, leg­megbízhatóbb futáraként mű­ködött New York és Hamburg között. Mindez pedig azért követ­kezhetett be, mert Hitler áldá­sát adta ahhoz, hogy Rumrich és társai részt vegyenek a Canaris-féle hírszerző szolgá­latban. Ez volt tehát az előzmény, amiért Hitler nem tudott vá­laszolni Canarisnak. De miért rendelte most magához a ten­gernagyot és helyettesét, és miért üvöltözött velük? Canaris is, Hitler is ameri­kai újságokból értesült arról — négy hónappal a Pearl Har­bor ellen intézett támadás után —, hogy súlyos csapás ér te a náci katonai hírszerző szolgálatot az Egyesült Álla­mokban. A New York-t és a többi amerikai nagyváros lap­jai első oldalon, hatalmas cí­mek alatt közölték, hogy az USA-ban szerteágazó náci kémhálózatot lepleztek le Az FBI egyetlen éjszaka legforgá- sa alatt összeszedte az Abwehr amerikai szervezetének tagiait. Lahousen lakonikus rövid­séggel jegyezte be a naplójába: »Az Egyesült Államokból ér­kező jelentések szerint S1 ügy­nökünket tartóztatták le.« A United Press és az Asso­ciated Press jelentéseiből is megtudhatták a berlini kém­szolgálat főnökei a nagy »le­bukást«, továbbá, hogy a kém­szervezet felgöngyölítése »egy kétkulacsos német—amerikai kém besúgása alapján tölteni«. Az Abwehr amerikai háló­zatának letartóztatásával tehát halálos csapás érte az ameri­kai náci kémszolgálatot. Ért­hető, ha a fasiszta Németor­szág hatalmasai rendkívül ke­mény szavakkal illették Ca- narist és Lahousent az esemé­nyekért. Az Abwehr — sze­rintük — megbocsáthatatlan bűnt követett el a kémszolgá­latok íratlan törvényei ellen: megengedte, hogy leleplezzék. Hitlerék számára azért is nagy csapás volt ez, mert az Egyesült Államok-beli némei kémhálózat leleplezése követ­keztében megszakadtak az amúgy is laza dipolmáciai kap­csolatok Németország és Wa­shington között. Az USA és a náci Német­ország közötti viszony 1941 nyarán már rendkívül feszült volt, csaknem robbanó. Roose­velt két éven át egyre növel­te az Angliának nyújtott ame rikai segélyt. Erre a német nagykövetet visszahívták az USA-ból, s helyén csak ügy­vivő maradt, aki csupán for­mális kapcsolatokat tartott fönn Hull-lal, az USA akkor: külügyminiszterével. A nácik nem akarták tovább bővíteni a frontokat, és óva­kodtak minden olyan lépéstől, amely esetleg egy amerikai— német háborúba torkollna. Pe­dig az amerikai csapatok már megszállták Izlandot, és az Egyesült Államok hadiflottája feljött egészen az angol partok­hoz. Mindezek hatására a náci Németország vezetői úgy ha­tároztak, hogy semmi olyat nem tesznek, ami meggyorsít­hatná az USt^ belépését a má­sodik világháborúba. Így aztán érthető az az iz­galom vagy inkább pánik, amit a német diplomácia köreiben az Abwehr Egyesült Államok­beli ügynökeinek a letartózta­tása keltett. (Folytatjuk) Pihenő, és egy karéj házi kenyér. Értesítjük kedves fogyasztóinkat, hogy a DÉL-DUNÁNTÜLI ÁRAMSZOLGÁL­TATÓ VÁLLALAT a fogyasztóknak nyújtott SZOLGÁLTATÁSAINAK KÖ­RÉT 1970. július 15-től AZ ALÁB­BIAKKAL BŐVÍTI: Fogyasztóink esetenkénti kérésére a lakások elosztóhálózataiban gyors hibaelhárítás jellegű javítást, vagy hibabehatárolást is végzünk. Ennek során szolgáltatásainkat az alábbi tevé­kenységekre terjesztjük ki: Hibabehatárolás belső berendezésben, csatlakozó vezeték lazulásának megszüntetése, elmenő áramkörök biztosítóinak javítása, ill. olvadóbetét-csere, szakszerű cseréje stb. Fenti szolgáltatásunk díja, függetlenül a javítást végzők létszámától, megkezdett félóránként 20 Ft. Kérjük kedves fagyasztóinkat, hogy fenti szolgáltatá­sainkat a zavartalan áramszolgáltatás érdekében ve­gyék igénybe. DEL-DUNÄNTÜLI ÄRAMSZOLGÄLTATÖ _______VÁLLALAT________ (7804) Ú J ÉLET A ROMOKON Q SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1970. július 12.

Next

/
Oldalképek
Tartalom