Somogyi Néplap, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-10 / 160. szám
NAPJAINK IFJÚSÁGA Sportnapkozi a textilművekben Hosszú hajú gondolatok „Legjobb a foci meg a sMolás...” Különös módon, szinte valamennyien csak végletekben tudunk gondolkodni, ha az ifjúságról esik szó. Saját sémáink szerint soroljuk be a fiatalokat, legtöbbjüket a két pólusba: veszélyeztetett, kallódó fiatalok, illetve a céljaiban, életmódjában rendkívül értékes »elit« közé. Ha ezt a skálát színesíteni akarjuk, akkor kerül szóba a beathangverse- nyek jól öltözött, értékeit rejtegető ifjú közönsége. Az okkeresés mélysége gyakran kimerül az EMKE aluljáró ődöngő csoportjainak faggatásában, szocialista ifjúsági brigádok interjúvolásában, a beaí- rajongók extázisának ecsetelé- sében. A riportervér gyakran csábít könnyű, tetszetős kalandokra; a fiatalok egyes rétegeinek gondos elemzése színtelen — elkerüli az olvasó, a néző figyelmét. A publikációknak sokszor csak a szándéka több, mint a korábbi, a fiatalokról általában írt és többnyire meddőségre ítélt vitáké. Ha csak az említett és a szerzők tetszése szerint kiválasztott három »réteg« problémáira térünk vissza, ismét kiderül, hogy néhány megállapítás itt is kimondatlan, a valóságos kérdések közül pedig nem egy megválaszolatlan. Számtalan módját sorolták fel a fiatalok társadalmának peremén élő ún. veszélyeztetett gyermekek védelmének. Az otthon kitaszítottjainak többségét az állam veszi gondjaiba. Ez azonban korántsem azonos a társadalom közös, még kevésbé önkéntes vállalkozásával. A szülők, a család felelőtlensége még csak a bizonytalan útra indítja a fiatalt,' de a társadalom — ha úgy tetszik a közvélemény — taszítja lejjebb, amikor a szokásait, tör- | vényeit egyszer megszegőket I újra mag újra kiveti magából. Az ok: a közgondolkodás elmaradottsága. Ezen kell változtatnunk, ennek érdekében is kellene a társadalmi, politika' szervezeteknek, a sajtónak tevékenykednie — kézbe véve a gondolkodásformálás minden szocialista fegyverét. Kispolgári ítéletekkel és módszerekkel sem visszarettenteni, sem nevelni nem lehet azt, aki már egy másik társadalmi rendben született. A másik véglet az ifjúságnak az a szintén szűk csoportja, amelyről szívesen beszélünk. Velük látszólag egyszerű szót érteni. Tanulnak, dolgoznak — többet, mint annak rendje-módja szerint szükséges lenne —, szabad idejükben olvasnak, színházba és hangversenyekre járnak, társaságban közös gondjaikról vitáznak, és önmagukkal korántsem elégedettek. Egyetlen jelzőt kell még rájuk ragasztani: türelmetlenek, és ezzel le is zárjuk jellemzésüket. Ügy tűnik, velük kell legkevesebbet foglalkoznunk, ők már »sínen vannak«. Ahhoz, hogy tegyünk értük, nincs szükség külön intézményekre. Az igazi gondok akkor kezdődnek, ha megkérdezik, hogy ebben a munkában mi lyen szerepet szántak és milyen szerepet adnak nekik — már most. ők részt kívánnak maguknak, a mainál nagyobb hányadot a tettekből, a felelősségből, a kezdeményezésből. Mindezt azonban a maguk módján, a maguk normái szerint. Normáik pedig gyakran éles ellentétben állnak a ki alakultakkal. Pozíciónyerésükért, beleszólási joguk szélesítéséért intéz- I kedések születnek, társadalmi mechanizmusok hatnak, de a megvalósítás formáját, szép erkölcs-vállalásukat — ame lyekhez ragaszkodnak — csak maguk juttathatják érvényre. Ez saját harcuk a haladásért, de megvívása így is -több segítést igényel, mint személyes erényeik puszta dicséretét. Itt is a közgondolkodás változása segíthetne. És az, ha nemcsak egy-egy humánus — és még nem túl fáradt — »befutott«, hanem saját szervezetük, a KISZ is sorompóba állna értük. (Vajon hány gyárban, vállalatnál kérdezik meg a KISZ-titkárt, hogy kit javasol fizetésemelésre, egy-egy megürült pozíció betöltésére?) Valahová e két véglet közé szokás helyezni azt a képlékeny masszát, amelyet »beat korosztálynak« titulálunk. A beatzene rajongóinak táborát jellemző ismérveket, a beat -ömeghódításának okait már többé-kevésbé kielemeztük. Ez azonban, a tizenévesek felméréséhez még egy »alkalmi« szociológia erejéig sem elég. Amikor az ifjúság meg nem valósított rétegvizsgálatát, az eszmefuttatások pontosabb okkeresését kértük számon, nem feledkeztünk el arról sem, hogy sokakat még e problémák létezésének jogosultságáról is meg kell győzni. Szem ályes élményeim is bizonyítják. Csak egyet idézek, igazolásképpen. Truffaut csodálatos, jövőlátó filmjét, a 451 fok Fahrenheit-et néztem. A vásznon a karhatalom hosszú hajú fiút nyírt meg erőszakkal. Az egyik néző hangosan megjegyezte: »Ezt k^Jene csinákr mindegyikkel«. A'-férfi dühödt arca a vetítő fénykévéjébe hajolt, így jól láttam. Lehetett vagy harmincéves. Kékesi Katalin — Gól — kiáltja sok lelkes torok, és a góllövőt körülveszik a csapat tagjai. A közönség csak azért nem ünnepli az ifjú labdarúgókat, mert nincs is közönség. A játékosok a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyára sportnapközijének tagjai. Mivel a meccs nem »igazi« — nem bíró fújja le, hanem a csapat tagjai akkor hagyják abba, amikor éppen akarják. Megkértem őket, mondják el, milyen is ez a napközi, szeretnek-e Idejárni? — Legjobb az egészben a foci meg a strandolás. Ebben egyetért az egész csapat. — Meg a kaja — egészíti ki Rábai Laci. — A reggeli ta nát nem nagyon szeretjük. — Reggeli torna is van? — Hát ez sportnapközi — A hangszóró megszólal »Figyelem! Figyelem! A kettes kocsiállásról autóbuszjárat indul ... a beszállással tessék igyekezni.« Naponta számtalanszor hangzik fel a csurgói autóbusz-állomás recsegő mikrofonjából ez a néhány szavas figyelmeztetés. Reggel kilenc óra. A hajnali nagy forgalom után ismét megélénkül a forgalom. Néhá- nyan a kispadon, mások a fák árnyékában töltik a várakozás egyhangú perceit. 9 óra 35-kor robog be az első járat. Nyílnak az ajtók — indul a roham. Az előbb még békésen várakozó utasnak álcázott embertársak szinte közelharcot folytatnak minden talpalatnyi helyért. A bepréselt utasok mögött zárul az ajtó, és az Ikarus lomha erőlködéssel elindul Somogyudvarhely felé. — Sajnos szinte mindennap így megy. Ez a járatunk a legzsúfoltabb. Előfordul, hogy még a legnagyobb zsúfoltság mellett is maradnak le utasok — tájékoztat Pocsék István menetirányító, miután kis tárcsájával jelt adott az indulásra. — Gondolom, ilyen esetben kisegítő járat indul. természetesnek hangzó kérdésre láthatótan nehéz a válasz. — Igen, ha volna tartalékunk. Elméletileg ugyan nyolc kocsink van, de abból egy mindig más területen teljesít szolgálatot. Nekünk a legnehezebb. Ha baj van, hozzánk jönnek panaszkodni az utasok, sőt nemegyszer durván felelősségre is vonnak bennünket, pedig mi mindent elkövetünk. A csurgó—somogyudvarhe- lyi járaton kívül még hat vonalon bonyolítják le • forgalmat a kis pályaudvar kocsijai. Naponta 39 járat indul és érkezik, mintegy kétezer utast szállítanak. Szeptember 1-től pedig újabb 5 fordulópárral szaporodnak, mivel Szentára is megindulnak a járatok. — Az új menetrend jelent-e köny- nyebhséget?-Még néhány perc, és Indul a somogyudvarhelyi járat.« — Sajnos nem — mondja Benczés Géza, aki a porrogi járaton teljesít szolgálatot. — A menetrend összállításánál nem vették kellően figyelembe javaslatainkat. Sok az üres járat. Volt olyan, hogy három nap alatt mindössze négy-öt jegyet adtam el egy-egy fordulóban. Már szóltunk a központnak is, de eddig még nem intézkedtek. A váróteremtől balra, közvetlenül a füves park szélén az egyik vezető munkaruhába öltözve, vödörrel a kezében kocsit mos, hátul a motorháznál pedig szerelők dolgoznak. — Sajnos, ez a szerelőműhelyünk. Szerelőaknánk nincs, de még szakembert is csak a legvégső esetben kapunk. Rendszerint a vezetők javítgatják a meghibásodott kocsikat. Beszélgetés közben egyre több probléma jön elő. Az egyik utas arról panaszkodik, hogy az iharosberényi faluvégen, a Nagykanizsa—Csurgó elágazásnál nincs buszváró. Pedig — a jegyvizsgálók is bizonyítják — a legtöbb járat ezen a ponton halad keresztül. Naponta több száz utas száll itt át és várakozik. S a gyakori nyári záporok nem kímélnek senkit. A felmerült gondok, panaszok nem megoldhatatlanok. Csak körültekintő intézkedésre van szükség. K. Varga József néznek rám szemrehányóan, hogy még ezt sem tudom. — Ide jobb járni, mint az iskolai napközibe — mondja egy kislány, Licz Tünde. — Ott sokkal kevesebbet játszottunk. Miben is különbözik hát ez a napközi a többitől? Erről kérdezgetem Győrffy Irént és Balázs Antóniát, a tanítóképző intézet harmadéves hallgatóit, akik a napközit vezetik. — A napközi neve is mutatja, hogy itt megpróbálunk többet adni a gyerekeknek. Ez a többlet pedig a sport. A nyári napközinek nemcsak az a célja, hogy a gyerekek felügyelet alatt legyenek, »eltölc- sék az időt«, amíg a szülők dolgoznak. Fontos, hogy erősödjenek — ezt szolgálja a reggeli torna, ameiv főleg gimnasztikái gyakorlatokból áll. — Mi a mai program? — A gyerekek reggel nyolctól délután négyig vannak a napköziben. A délelőtti foglalkozáson új játékokat tanuluni: — lehetőleg olyat, amelyben sok a mozgás — és a régieket gyakoroljuk. Ebéd után csendes pihenő van, majd szabad foglalkozás. Ilyenkor legtöbb szőr futballoznak — mivel többnyire fiúk járnak ide, ez a legnépszerűbb. Ha jó ide van, mindennap kimegyünk a vállalati strandra. Jó lenne, ha több tornaszer állna rendelkezésünkre, így hatéko nyabbá tudnánk tenni a foglalkozást. A labdarúgópályái és a röplabdapályát megkapjuk, s mindennap kiadunk a gyerekeknek egy-két labdát. Ez azonban kevés. Jó lenne, ha más tornaszerrel is dolgozhatnánk. így a gyerekek számára változatosabb lenne egy- egy foglalkozás. — A sportnapköziben csak sporttal és játékkal foglalkoznak? — Természetesen nem. Ha rossz idő van, nem tudunk a szabadba menni, társasjátékokkal játszunk, diafilmet vetítünk. A könyvtár is a gyerekek rendelkezésére áll. A könyveket legtöbbször reggel adjuk ki és a gyerekek a csendes pihenő alatt olvassák. Terveztünk egész napos kirándulást, múzeumlátogatást, és a szombati matinéra is elvisszuk a gyerekeket. — Valóban többet ad ez a napközi a gyerekeknek, mint a szokványos Nagyon jó kezdeményezés a Pamutfonó-ipari Vállalat részéről. Kinek az ölete volt? Papp József né, az üzem szak-, szervezeti bizottságának munkatársa: — A sportnapkozi nem új, már hagyománya van nálumc. Először öt évvel ezelőtt indult meg a KISZ kezdeményezésé re. A sportegyesület ajánlott fel tízezer forintot, ez volt a? »induló tőke«. A napközit íu- bacska András szervezte meg, ő azóta az SZMT-nél dolgozik, de a sportnapközi ügyéi most is a szívén viseli. Az SZMT- től kaptunk anyagi támogatást az idén is. — Hány gyereket tudnak fölvenni egy-egy idényre? — Felső határ tulaj donkép-1 pen nincs is. Eddig körülbelül harminc gyerek jelentkezett, illetve jár, de még többet is fel tudunk venni. A létszám állandóan változik, ha a dolgozók szabadságra mennek a gyereket is viszik. — Mennyibe kerül a napközi a szülőknek? —- Csak a 4,40-es ebédjegyet kell megvenni, a többit a vállalat nyújtja. — Az SZMT-től nagyon sok segítséget kaptunk. lavaiy például nem volt emberünk, aki a napközit vezesse. Az idén az SZMT időben gondoskodott pedagógusokról, akik ugyan csak pedagógus jelöltek, de munkájukkal nagyon elégedettek vagyunk. A gyerekek nyári elnelye- zése mindenütt gondol okoz. Ha a vállalatok, üzemek mindenhol így szívükön viselik a dolgozók, illetve a gyerekek sorsát, valószínű, hogy enyhíteni tudnak a gondokon. Simon Márta A nagymama Abonyból jött látogatóba Budapestre hozzátartozóihoz. Másnap mozijeggyel kedveskedtek neki. Tizenöt éves unokájával, Péterrel ment a filmszínházba. Hazatérve megkérdezte tőle a fia: — Tetszett a film? — Nem. Péter megjegyezte: — Nekem tetszett. Kitűnő, újszerű film. És van mondanivalója. — Hát nekem is van erről a filmről mondanivalóm — mondta a nagymama mérgesen. — Van a filmben egy fiatalember, akiről folyton azt beszélik, hogy ilyen rendes, meg olyan rendes, és tudjátok, mit csinál? — Ugyan mit? — Zuhogó esőben érkezik és sáros cipővel megy be a lakásba! Le sem törli a lábát. A FILMKRITIKUS Igen, a nagymama mindig rendes volt. ő mindig letörölte a lábát. Egész Abony- ban példás háziasszonynak ismerték. Lakása ragyogott a tisztaságtól, és a hetvenkét éves néni ugyanolyan frissen takarított, tisztogatott, tett-vett, mintakár ötven évvel ezelőtt, fiatalasszony korában. — De mama. ez nem lényeges — oktatta mosolyogva a fia. — Ismerem a film témáját. Izgalmas, fordulatos, a női főszereplő pedig ... A nagymama dühösen fél- beszakítoatta: — A női főszereplő pedig megérkezik egy bőrönddel és lecsapja a földre, azután ruhástól végigfekszik a díványon. — Mert rettenetesen felindult. Súlyos megpróbáltatásokat kellett átélnie. Határozottan csengett a nagymama hangja: — Egy nőt nem érhet olyan felindulás, fájdalom, hogy a kofferjét ne pakolja k;i azen- nal. A ruhák összegyűrődnek, azokat minden rendes nő felakasztja. No de mit várjunk egy olyan asszonytól, aki ruhástól végigheveredik a díványon! Bezzeg az én időmben. — A mamának igaza van — mondta békítőén a fia —, de ez lényegtelen, és a film művészi értékét nem csökkenti. A nagymamát nem lehetett meggyőzni: <= De csökkenti! A filmen gyönyörű perzsaszőnyegei látni, és a nő szerelmese ra dobja az égő cigarettát. Ha ez a művészi perzsa meggyullad, akkor szerinted nem csökken az értéke? — De nagymama, remélem, az a jelenet tetszett, amikor a férj megtudja, hogy a felesége gázolt és cserbenhagyta áldozatát. Milyen nagy lelki válságon ment keresztül! Hiszen megtudta, hogy leg jobb barátja autójának volánja mellé ült. Nemcsak gázolt, hanem megcsalta is! Gyönyörűen kidolgozott rendezés volt! A nagymama gúnyosan mondta: — Még hogy kidolgozott rendezés! Szép kis jelenet! Késő este van, a férj a kanári kalitkája előtt áll és eszébe sem jut letakarni... Palásti László SOMOGYI NÉPLAP Július 1«. I T
