Somogyi Néplap, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-08 / 158. szám

(Stranddiiuit Fiatal, karcsú nők részére tervezett kétrészes fürdőruhák. Két jellegzetes képviselője az idei fürdőruhadivatnak, paszpóllal, zsinórral és fémcsaital díszítve. Fürdőhelyen va­ló mozgáshoz használhatjuk hozzá az idei stranddivat egyik érdekességeként a maxi rövidnadrágot, amely csaknem térdig ér, és a szel’ős, áttetsző mini köpenyt. De ha egy csinos frottír ruhát vagy köpenyt öltünk fel hozzá, akkor is divatosan öltözünk. ) A halak „szédítése" AZ IGAZI sporthorgász tervszerűen dolgozik, nem a véletlenre bízza, hogy a ki­vetett horogra akad-e hal. Jól ismeri a halas víz termé­szetét, a halak tulajdonságát, szokását, táplálékát és főleg azt, hogyan vadásznak zsák­mányukra. Ismeri a napsza­kok, évszakok, az időjárás hatását a halak életmódjára, sőt az eledelükül szolgáló ál­latokéra is. A jó horgász azt a halat fogja ki, amelyikre pályázik és sportszenvedélyé­ből következik, hogy legszí­vesebbein nehéz feladatokat tűz maga elé. Általában azo­kat a halakat legnehezebb horogra kapni, amelyek ro­varokkal táplálkoznak: de ugyanakikor ez nagy élveze­tet is jelent, hiszen ezek a halak kapnak legmóhóbban a zsákmány után, sokszor még a vízből is kivetik magukat a rovarok után. Sajnos, az élő kérész, szi­takötő és más haltáplálék-ro- var nem felel meg csalétek­nek, mert nem lehet jól fel­tűzni őket a horogra, lesza­kadnak róla, és sokszor gyűjtésük is nehézségbe üt­közik. Ha nagy lendülettel veti ki az ember a horgot, az élő kérész rendszerint már útközben lesodródik a ho­rogról, mielőtt a vízbe érne. Ezért »talál .ók fel« a mű­csalit, amely egy-egy rovar toliból, szőrből, fonálból, rongyból készült utánzata. A JÓ MŰCSALI fontos tu­lajdonsága, hogy a megté­vesztésig hasonlít azokhoz a rovarokhoz, amelyekhez a halak abban a vízben hozzá­szoktak. Meg kell figyelni tehát a parti rovarvilágot, megállapítani, hogy ezek kö­zül melyek szállnak a vízre, s eszerint megválasztani a megfelelő műcsalit. A szak­boltokban egész rovargyűjte- íény kapható műcsaliból, az igazi horgász azonban saját maga készíti, alakítja azt. A patak vagy a folyó partján szemlélődve kiderül, hogy mely rovarok a gyakoribbak, és ezek nem is olyan sokban különböznek egymástól, nincs tehát szükség annyiféle mű- csalira. A legfontosabb az, hogy a műcsalival fölszerelt horog könnyű legyen, külö­nösen ha a víz felszínén akarjuk úsztatni; olyan le­gyen, mintha eleven rovar sétálgatna a víz tükrén. Ha pedig lárvákat utánozunk a műcsalival, elég nehéz le­gyen, hogy lesüllyedjen a kellő mélységbe. A tapasztalt horgász fény­tani ismereteit is kamatoztat­ja horgászat közben. A hal a vízben van, a horgász pedig kinn a levegőn. A levegőről mindenkor belátunk a vízbe, // de a vízből nem mindig le­het kilátni a levegőbe. A hal számára a víz felszíne szabá­lyos tükör, amelyről vissza­verődnek a fénysugarak, csak egy aránylag kis körben ma­ga felett lát ki a vízből; ha egy méter mélyen úszik, ak­kor feje fölött van egy kö­rülbelül 2 méter átmérőjű kerek »ablak«, melyen kilát: ezen túl csak a vízben lévő tárgyak visszavert képe jut­hat a szemébe. Ha bedobjuk a horgot a vízbe, csak az a hal veszi észre, amely éppen az ablak alatt úszik el. Ez legtöbbször véletlen, de a jó szemű horgász tiszta víz­ben láthatja a halat, s kellő ügyességgel pontosan föléje dobja a horgot. A sugártörésből következik, I hogy a hal nem láthatja a víz felszínéhez közeli száraz­földi tárgyakat, de látja a horgászt, ha fenn áll a ma­gas parton. A pisztránghor­gászok tudják ezt, s ezért szeretnek begázolni a patak­ba, s onnan horgásznak, mert így a hal nem látja őket. DE AZT IS Jó TUDNI, hogy a hang egyáltalán nem hatol be a vízbe, tehát nem igaz az, hogy 1 lármával el­ijesztjük a halat. A hang ugyanis visszaverődik a víz felszínéről, amiről uszodák­ban — víz alá merülve — bárki meggyőződhet. Jól ész­reveszi viszont a hal az ár­nyékot, tehát ne álljunk hát­tal a napnak, hogy árnyé­kunk ráessen a vízre, mert minden mozdulatunkat észre­veszi. Vízártalom SZABÓ LÜSZIÓ - SÓLYOM JÓZSEF *!. :>9WUB Az ügynök elindult Cicero jelentkezik 17. Az SD főnőké, Schellenberg |a továbbiakban olyan értelmű 'utasítást adott ügynökének, ■hogy az a figyelmét ne csak •az anyagok értékelésére fordít­ása, hanem gondoljon az infor­mációk felhasználásának a le- ihetőségeire is. — Ciceró különben elmond- [ta, hogy gyűlöli az angolokat... — folytatta Mojzisch. — Leg- ; utolsó találkozásunkkor be­jszélt erről, bár itt ellentmon- [dást figyeltem meg nála. Ami­dkor megkérdeztem tőle, hogy [mi az oka az angolok iránti k gyűlöletének, először arról be­szélt, hogy az apja az első vi­liágháború idején Isztanbulban I élt, és különböző kellemetlen­ségei voltak az angolokkal. Azt (mondta, hogy ott is halt meg. j Amikor másról beszélgettünk, |s valahogy szóba került Euró- ipa, valami olyasmit említett, (bár elharapta a mondatot, hogy (az apja Albániában halt meg. — Vigyázni kell rá — szö­gezte le az SD főnöke, majd [Mojzisch rendelkezésére bocsá­totta a különböző technikai .eszközöket, hogy a film teker­cseket minél gyorsabban elő­hívhassák, s ezekről megfelelő (minőségű és mennyiségű fotó­másolatot készíthessenek. Sőt • úgy döntött, hogy diplomata­útlevéllel egy fotospecialistát ■ is küld Ankarába, aki majd Furcsa, szokatlan szó: vízártalom. Hogyan? Hát a víz is meg­árthat az embernek? Meg bizony! És nem csak akkor, ha fertőzött, szennye- zedtt, káros anyagot tartalmaz, vagy felhevülten, klmelegedve jéghideg vizet iszik valaki, ha­nem másképpen is. Éppen ezt szeretném most elmondani. Meleg nyári napsütésben iz­zad és szomjazik az ember. Minél jobban szomjazik, annál többet iszik. Minél többet iszik, annál jobban izzad. Ezt ma már mindenki tudja. Azt is tudjuk, hogy a verí­tékezés a szervezet hőszabályo­zásának egyik igen fontos üte­me. A veríték elpárologtatása — az izzadt test megszáradása — komoly hőmennyiséget igé­nyel, és ezt a hőt a szervezet­ői vonja él. Az izzadással te­hát az emberi test önmagát hű­ti, ezért életfontosságú folya­mat. Végül azt is tudja mindenki, hogy a veríték sós; konyhasót, zsírsavakat, kevés cukrot, va­sat és egyéb vegyi bomláster­mékeket is tartalmaz. így az izzadó ember nemcsak vizet, hanem tekintélyes mennyiségű vegyi anyagot — elsősorban konyhasót — veszít. És most állítsuk fel az egyenleget: melegben az izza- dás természetszerűleg fokozó­dik, a szomjúság nő, a folya­dékfelvétel szaporodik, de a fölvett víz csak a folyadék­mennyiséget szaporítja, a sót valósággal kimossa a szerve­zetből. Az ártalomnak tehát a víz az oka, ezért helyes, ha ezen a furcsa néven nevezzek. Okozhat-e a sóveszteség, a vízártalom valamilyen kelle­metlenséget, észlelhető pana­szokat? Sajnos igen! Jó ideig nem tudtuk, hogy nagy meleg­ben, tikkasztó nyárban a kohó- és téglagyári munkásoknál, a szén- és mészégetőknél, az ara­tóknál mi okozza a- gyakori ét- vágytalaságot, a fejfájást, a gyengeség és levertség érzését. Ma már tudjuk: a szervezet sóvesztesége, mely a vízárta­lom következménye. A sóveszteség persze pótlás­ra szorul. Ma már az izzasztó meleg munkahelyeken dolgo­zóik a védőital mellé sós kek­szet kapnak, hogy szervezetük sóegyensúlya helyreálljon. Az üzemorvosi megfigyelések azt bizonyítják, hogy a sós kpksz fogyasztásával a vízártalom vi­tathatatlanul megelőzhető. Ezek szerint kevesebb vizet igyon, inkább tűrje a szomjú­ságot valaki? — hangzik a jo­gos kérdés. Nem! Az ilyen ön­kínzás káros és szükségtelen. Az izzadás csökkenthető a fo­lyadékfelvétel megszorításával, de ilyen esetben a hőmennyi­ség elvezetéséről — a test le­hűtéséről — más módon kell gondoskodni, és ez fölösleges munkát jelent. Sokkal egysze­rűbb a folyadékpótlás helyes megszervezése, Illetve annak a megszokása, hogy ne csak vi­zet, szódavizet, fröccsöt vagy sört igyon valaki, hanem olyan folyadékot, amelyben vegyi anyagok, elsősorban sók is vannak. Sőt! A szomjazást eny­hítik, a folyadékegyensúlyt biz­tosítják a folyadékbő táplálé­kok, a levesek, a főzelékek, a salátafélék és a gyümölcsök. Az italok között a gyümölcsle- veket, gyümölcsszörpöket és a különböző üdítő italokat említ­hetjük. A bennük található sók, a konyhasónál lényegesen hasznosabbak. A két csoport között áll a legfontosabb és leghasznosabb ital és egyben étel: a tej, mely kellően le­hűtve folyadékszaporító, só­pótló és még kellően hűsítő hatása is van. Még egy gyakorlati tanácsot adhatok arra a kérdésre, hogy mivel csökkentsük nagyobb lét­számú, erős napon dolgozó, az átlagosnál többet izzadó mun­káscsoportok tagjainak a szomjúságát úgy, hogy a víz­ártalmat megelőzzük. Egysze­rű módon! A gondosan kezelt, tisz­ta ivóvíz minden literében old­junk 1 gramm konyhasót, és cseppentsük bele három csepp közepes erősségű ecetet. Ez az ital jólesően üdítő, és a gya­korlat azt bizonyítja, hogy a vízártalom kellemetlenségeit megelőzi. Dr. Buga László Előzzük meg a tüzeseteket Minden esztendőben elhang­zik a felhívás a mezőgazda­ság dolgozóihoz, a vidéket járó turistákhoz éppúgy, mint a palackgázt használó házi­asszonyokhoz és a kisgyerme­kes szülőkhöz is: mire ügyel­jenek különös gonddal nyá­ron, amikor nagyobb a lehe­tősége a gyakran óriási káro­kat okozó tűzeseteknek. A BM Tűzrendészet Or­szágos Parancsnokságán a nyári tűzveszélyek elhárítá­sával, megelőzésével kapcso­latban elmondották: — Annak ellenére, hogy kü­lön is felhívjuk a lakosság fo­kozott figyelmét: védekezzen, előzze meg a nyári tűzesete­ket, mégis évenként ezekből is sokmilliós kár éri a nép­gazdaságot és az egyes embe­reket. A tűz nemcsak tárgyi értékeket, hanem emberéle­teket is veszélyeztet. 1968-ban például 459 eset­ben gyulladt ki vetésterület és égett el gabona a felhőtlen dohányzás, a védőszántás el­mulasztása, az előírásoknak nem megfelelő erőgépek üze­meltetése, vagy a szabadban való tüzelés miatt Nagyon sokan elfelejtik azt is, hogy nyáron a gázok és a tűzveszélyes folyadékok köny- nyebben párolognak és köny- nyebben lobbannak lángra. Hazánkban ma már több mint egymillió háztartásban hasz­nálnak pb-gázt. Sokan hasz­nálnak nyári főzésre külön­féle tűzveszélyes folyadéko­kat. Nyáron veszélyesebb ve­lük főzni, melegíteni. A palackgázt használók fel­tétlenül tartsák be az ÁFOR előírásait, és a szabályoknak megfelelően szereljék föl a fő­zőkészülékhez a gázzal teli palackot. Sokan gyufával vizsgálják át a csatlakozásokat, i hogy nem folyik-e valahol a gáz. Ettől azonnal robbanhat a palack, ami súlyos szeren­csétlenségeket okozhat. A pa­magával viszi a modem labo­ratóriumi felszereléseket. — Gondoskodtam róla, hogy mától kezdve hetenként két­szer különleges futárgép közle­kedjék Berlin és Ankara kö­zött — közölte ügynökével, az­tán útjára bocsátotta. Az SD főnöke pedig Himmler- hez sietett. Táskájában ott rej­tőztek a megfejtett anyagok. A jó másfél óráig tartó beszélge­tésről elégedetten távozott. Himmlemek nem volt nehéz meggyőznie Hitlert, hogy az anyagokat kitűnően tudják használni, mégpedig úgy, hogy még több erőt összpontosítsa­nak a keleti frontra. Különben is ez volt Hitler vesszőparipá­ja, s most, hogy értesült az amerikaiak halogató szándéká­ról, terveit és elgondolásait megalapozottnak látta. Cicero ettől kezdve rendsze­resen szállította a filmtekercse­ket, amelyekért az SD minden alkalommal 15 ezer angol fon­tot fizetett. Hihetetlenül nagy összeg volt ez, s lassan már több százezer fontot tett ki az újabb és újabb ügynöki bér. De Berlinben úgy vélték, hogy feltétlenül megéri, mert — bár erről az inas nem tu­dott — a negvedlk filmtekercs átvételétől kezdve már csak a Németországban hamisított an­gol fontok vándoroltak Cicero kezébe. Az SD Berlinben székelő urai ugyanis kisütötték, hogy ilyen mérhetetlenül nagy ősz­sze.gg©i Cicero már úgysem gazdálkodhat szabadon, tehát semmiképpen sem használhat­ja a közönséges pénzforgalom­ban, de még bankba sem te­heti annak veszélye nélkül, hogy nyomban fel ne hívja ma­gára a figyelmet. Ha egyálta­lán élvezi »munkája gyümöl­csét«, s itt-ott. be is váltja a fontot, azt minden valószínű­ség szerint az eleinte kapott összegekből teszi. Már pedig ez az 50 ezer font — majdnem 150 ezer dollár! — valódi. , Minden feltételezés arra mu­tatott, hogy Cicero az eseten­ként átvett 15—15 ezer fontot valami titkos helyen elrejti, arra számítva, hogy a háború után majd előveszi. A titkos laboratóriumok, pénzhamisító műhelyek — el­sősorban a sachsenhauseni koncentrációs táborban — per­sze bőven ontották a hamis fontot. Igaz, Schellenberg las­san még azt az ötvenezer való­di fontot is sajnálta, amit az első négy tekercs filmért fi­zettek a töröknek. Ezért utasí­totta Mojzischt, hogy szervez­zen meg egy akciót arra az esetre, ha már nem veszik igénybe Cicero szolgálatait. Puhatolja ki, hová rejti a pénzt, és készítse fel embereit a? ötvenezer fcmt visszaszerzé­sére. Talán nem is kapzsiság volt ez Schellenberg részéről, hiszen a pénz úgysem az övé, csupán kisstílűség. Mert ami­lyen nagystílű volt az SD, ha emberek élete árán kellett va­lamilyen titkos anyaghoz hoz­zájutnia, olyan kisstílű és ga­rasoskodó lett, amikor pénzt kellett kiadni. Egyelőre azonban Cicero még szállította az anyagokat, s ezek kivétel nélkül mind az angol külügymmiszté’^um. politikai értékeléseit tartalmazták. És az lackokat és a csatlakozóveze- -%-^/tékeket csakis 6 százalékos szappanoldattal szabad ellen­értékelések konkrét anyagokat J őrizni. Ha valahol buborékok keletkeznek, a szerelést meg kell vizsgálni az igazítás után is tartalmaztak. . 1943 végén Mojzisch azt je-(! lentette, hogy kétségek merül-(>. tek fel Cicero őszinteségével |i 's- Közvetlen a palackból ti- kapcsolatban. A náci tiszt los a csatlakozó vezetéket a ugyanis jelen volt az egyik gázfőzőhöz vezetni nyomás_ fűm tekercs előhívásánál, s azc ... , ,, Ankarába küldött titkos foto-11 ken tő közbeiktatása nél- specialísta felhívta Mojzisch I • ^1. Tilos a pb-gázt használni figyelmét arra, hogy az egyik#a föld szintjénél mélyebb he- okmény felvételén a szövegnek j íyíségekben és pincében. Nem egy részét eltakarja egy ujjú; , , Mojzisch nyomban felfigyelt# szabacl a pa^ac*cot a napon erre. ö is átvilágította a fii- # tárolni vagy használni. Sőt met. Jól megnézte a kópiát, és#távol kell tartani a meleget valóban, azokon két ujj volt lárasztó tűzhelyektől is. latható. J — Eszerint Cicero nem]. Vigyázni kell a vegyi anya- egyedül végzi az okmányok 11 £ök tárolására is. Az üvegbal - fényképezését... — mondta a i1 Ionokban tárolt tűzveszélyes fotósnak, aki ugyanolyan hír-vegyi anyagok robbanhatnak szerzó tiszt volt, mint ő. \ a ballon üvegfalában levő Agyában villámgyorsan k€r-(| zárványok hatására is, ame- gették egymást a gondolatok: lyek mint fókuszos nagyítók Cicero korábban azt mondta, hogy az okmányok fényképe­zését teljesen egyedül készíti, mégpedig akkor, amikor a nagykövet lefekszik aludni. Mojzisch kérdésére részlete­sen el is mondta, hogyan hajt­ja végre az akciót. A nagykö­vet, aki rendszeresen altatót szed, s ezért gyorsan elalszik, n:ár korábban azt az utasítást lángra lobbanthatják a ve­szélyes anyagokat. Mindenekelőtt pedig ügyel­jünk a gyerekekre. Statisz­tikánk szerint évenként átlag­ban 800 esetben okoznak tü­zet 10 éven aluli gyermekek. A kicsinyek elől el kell rej­teni a gyufát, öngyújtót. És adta inasának, hogy ebben az (nem beszélhetünk nekik ele- időben tisztítsa és vasalja ki a get arról oktató, meggyőző ruháit. Ruhatisztítás alatt Ci- $ , . . „ , cero kiveszi a zsebből a kul-Jszova1, hogy a gyu^3» a tuz csókát, kinyitja a páncélszek-J nem játékszer, mert különben rényt, kiszedi az okmányokat, J áldozatul eshetnek könnyelmű és erős megvilágítás mellett J játékuknak, egy Leica fényképezőgéppelf elkészíti a reprodukciót. Mojzisch mindezt gyanúsnak találta. Faggatta a fototechni- kust, s megpróbálta rekonst- ruáltatni vele Cicero fotózási módszereit. (Folytatjuk) A tűz nyáron még veszélye­sebb, mint más időkben, te­hát mindenki ügyeljen a biz­tonsági előírásokra. így hárít­hatjuk él az értékeket tönk­# retevő és életeket is követelő # tűzeseteket. Q SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1970. július 8. Y

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom