Somogyi Néplap, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-08 / 158. szám

A MECHANIZMUS TAPASZTALATAIBÓL Stratégia és taktika A hétköznapi szóhasználat ma is a hadászathoz kapcsolja a két szó értelmét. A gazdasági reform során a stratégia és a taktika gazdasági tartalommal is feltöltődött. Az újszerű gazdálkodási le­hetőségek kihasználására még az ötvenes években egyre-másra születtek nálunk is elméletek és elképzelések. Legfőbb cél­juk a vállalati politika kiala­kítása volt, az általánosságban megfogalmazott távlati, gazda­ságpolitikai elképzelések meg­reformálása. Követelmény volt az, hogy tisztázzák a vállalat helyzetét a népgazdaságban, rögzítsek célkitűzéseit és kiala­kítsák stratégiáját, mint a cél elérésének általános módját. Az új fogaknak új feladato­kat is jelentettek. A Ganz Mű­szer Művek vállalati politikája például hosszú távú tervekben került rögzítésre. A tervidőszak hosszúságát, (amely 7—8 év) gyánmányaik erkölcsi javulásá­nak átlagos időtartamától tet­ték függővé. Ebben az időköz­ben viszonylagos pontossággal meghatározható a vállalat ma­gatartása a piaci értékítélet és a műszaki fejlődés függvényé­ben. A piac megtartásara, az export növelésére, a profil ki­alakítására vonatkozó törekvé­sek stratégiai célok voltak. A megvalósításra középtávú ter­veket készítettek. A stratégiá­ban kifejezésre jutott a nép- gazdasági szintű szabályozók és ösztönzők nyomán támadt vál­lalati »-visszhang«, A vállalat jövőjét meghatározó politika kis »hadműveletek« sokaságán, tervszerűen egymáshoz és egy­másra épülő feladatokon ke­resztül valósul meg. Ezek a taktikai lépések, amelyeket az éves és operatív tervek rögzíte­nek. Ilyen. tervek eddig is vol­tak! Most mi az új tervük? Megváltozott a különböző időszakokat átfogó tervek ké­szítésének szintje. Nem is olyan régen — tíz-tizenöt éve — a vállalatok évről évre köz­pontilag előírt tervek alapján dolgoztak. Közép- és néha hosz- szútávú tervek csalt iparági szinten készültek. A centrali-' zált mechanizmus »■"akorlatá- val szemben ma a vállalatok feladata, sőt érdeke, hogy kö­zép- és hosszú távú időszakok­ra tisztázzák és rögzítsék el­képzeléseiket. Ha nem akarnak évről évre sötétben botorkálva haladni, maguk elé kell tűzni a távoli célt, mert ezt a mai me­chanizmus csak lehetőségként határozza meg számukra. Per­sze, ehhez szükség van arra Is, hogy a gazdasági szabályozók kialakuljanak és a távlati ter­vezést lehetővé tegyék. Az új középtávú tervezés olyan szempontokat vesz figye­lembe, mint a piaci helyzet, a piaci elvárások felkutatása és rögzítése, az árupropaganda, a reklám megfelelő eszközeinek kialakítása, a gyártási profil átalakítása, konstrukciós, kor­szerűsítési elképzelések. Terv­be veszi mindezek idő- és pénzigényét, a konkurrencia megismerését. Eddig vállalataink némelyike a mának élt, napi gondjaitól nem tndott elszakadni. Ezért jó jel, ha egy gazdálkodási egység tágítani igyekszik idő­horizontját, hogy ezáltal vevői mind nagyobb megelégedésére rendezze saját jövőjét. Orosz László (Folytatjuk) Jobb kapcsolatot a vevőkkel! A megyei tanács végrehajtó bizottsága tegnap meg­vitatta a Somogy—Zala megyei Vas és Műszaki Nagykereskedelmi Vállal at tevékenységét. A tanács­ülés részvevői megismerkedtek a vállalat eredményei­vel, gondjaival, és elmondták véleményüket a válla­lat munkájáról. Jelentős eredmények születtek a kö­zelmúltban, de nagyobb gondot kell fordítani a ke­reskedelmi tevékenységben a jó kapcsolatok kialakí­tására a vevőkkel, s keresni kell a fejlesztés lehető­ségét és útjait is. A VÄLLALAT 1963-ban, összevonás után kezdte meg tevékenységét — és mint a vitáiban, a hozzászólások nyomán kiderült, az 1963-tól 1968-ig terjedő időszakot né- zeteltéréSiek, rossz kapcsola- tok és meglehetősen gyenge ellátás jellemezte. Országo­san is utolsók közé tartozott a vállalat. A múlt esztendő jelentős fellendülést hozott. Miként a Belkereskedelmi Minisztérium főosztályvezető­je jellemezte — középerős kereskedelmi vállalattá erő­södött Mintegy tizenkétezer árucikket kínál vevőinek, és az új gazdaságirányítás be­vezetése óta az értékesítési forgalom — a régebbi idő­szak átlagos 8,3 százalékos emelkedésével szemben — 15,1 százalékkal emelkedett. Somogy megyében tíz álla­mi és kétszázhatvan-két­százhetven szövetkezed bolt­tal állnak rendszeres kap­csolatban. De mi jellemezte ezt a kapcsolatot? Merevség, meg nem értés, az egészséges kereskedöszellem hiánya. Kü­lönösein a kis falusi üzletek — és ezen keresztül a vidéki lakosság — látta kárát en­nek. Ez a szemlélet tartha­tatlan — hangsúlyozta szinte kivétel nélkül a tanácsülés valamennyi hozzászólója. S bár van fejlődés és örvende­tes változás, de legalább annyi javítanivaló' is. Külö­nösen azért lényeges kérdés ez a vállalatnál, mivel ez a szemlélet sajnos néhány ve­zető beosztású dolgozóra jel­lemző. Kiéleződött a vita a szállí­tások tekintetében. A 13. sz. Autóközlekedési Vállalatnak érdeke az egyenletes meg­rendelés, csakhogy azt is be kell látni, hogy az ipar kíná­latának és a vásárló érdeklő- ! dések kereszttüzében a megrendelés sem lehet me­netrendszerű ! A korszerű kereskedelem alapfeltétele a jó raktározási lehetőség. Ez pedig — az egyik hozzászóló szavaival élve — »kritikán aluli« a Újdonság a kéreg nélküli sajt tepcelakon, az ország legnagyobb sajtgyárában, ahol na- >onta 65—70 ezer liter tejből készítenek sajtot, új techno- ógiára tértek át. A 70 kilós ementáli tömböket műanyag óliába — úgynevezett polifi lmbe — pakolják, így az >rés folyamán nem képződik kéreg a sajton. Az új eljá- *ás előnye, hogy az érési idő a felére csökken a hagyo- nányossal szemben. A vevők is jobban járnak, mert a ;ajt' teljes egészében fogyasz thatc. A gyár négy-ötkilós larabokban, korszerűen becs omagolva hozza forgalomba ij termékét. vállalatnál. Igaz, a fejlesztés­hez segítség kell —, és mint erre zárszavában Böhm Jó­zsef, a megyei tanács vb-el- nöke is utalt —, ebben segít is megyénk. Szükséges azon­ban, hogy a vállalat maga is kutassa-keresse a fejlődés, a fejlesztés lehetőségét. Erre a nagyon lényeges kérdésre szeptember elején még visz- szatér a megyei tanács vég­rehajtó bizottsága, miután addig megismeri a vállalat negyedik ötéves tervére vo­natkozó részletes elképzelé­seit.1 A MEGYEI TANÄCS elnö­ke végezetül megemlékezett a nagykereskedelmi vállalat részvételéről és szép ered­ményeiről a »Tegyünk többet Somogyért!«-mozgalomban, s köszöntötte a vállalat doigo- zóit. t. t. több Igen. Első hallásra szo­katlan a két szám, az em­ber akaratla­nul is felkapja a fejét. Ho­gyan? Huszon­négyen több mint kétezer holdon? Való­jában mit je­lent ez? És ki­mondva, vagy kimondatlanul kérdés kérdést kerget a gon­dolatban. Az ember Természetes tö­rekvése, hogy szabaduljon a kérdőjeleiktől. Huszonnégy' mint kétezer Termelőszö­vetkezeteink elöregedése, a ' meglehetősen rossz gépesí­tettség nagy gondja mezőgazdaságunknak. Alapve­tő feladatunk ezen változtatni, a gépesítési színvonalat emel­ni. Tapasztalataink szerint jó, gazdaságos módszernek ígér­kezik a végtermékbérezésü komplexbrigád létrehozása. Természetesen erre megfele­lően szakosított üzemben van lehetőség.« — Koncz István, a Balatonnagybereki Állami Gazdaság igazgatója a megyei pártbizottság ülésén mondta el ezeket a szavakat. Javasla­tát sokan lejegyezték, úgy vé­lem, figyelemre méltó , a kez­deményezés, melyet gazda­ságuk a sáripusztai kerület­ben vezetett be az idén. A gondolat nem új, az or­szág néhány gazdaságában már sikeresen megvalósítják. — Főként a betakarítás okoz rendszerint problémát. A gépek teljesítményének fo­kozását, a termelékenység nö­velését számításaink szerint ezzel a módszerrel növelhet­jük leginkább — mondták a gazdaságban. A módszer lényegében egy­szerű: azoknak a növények a termelésére, melyeknél az égési munkafolyamat gépesít­hető, komplexbrigádot alakí­tanak. Az előre meghatáro­Botlrogi Feren c: /»... valahogy úgy van, hogy több a gondolkodó ember.« zott technológia szerint ez a brigád végzi el az összes mun­kát a talaj előkészítéstől a be­takarításig. Bérezésük az elért eredményektől, a hozamoktól függ. Természetesen év köz­ben, a megkötött szerződés szerint, havonta előleget kap­nak. A szerződésen huszonnégy aláírás. A brigádvezető Györ­kös János. Mindössze ennyi ember feladata — s hadd te­gyem hozzá, érdeke —, hogy a gondjaira bízott 2170 hold­ról mind nagyobb termést ta­karíthasson be. A komplexbrigád létreho­zása óta néhány hónap telt el — mondta Bodrogi Ferenc kerületvezető. — Nem hosszú idő ez, a tapasztalatok mégis figyelemre méltóak. Az első — s talán a leg­szembetűnőbb —, hogy min­den szervező, agitáló szó nél­kül igen nagyot változott. az emberek munkához való hoz­záállása. Az, hogy ekkora te­rületen az összes feladatot csak huszonnégyen végzik, ön­magában is elmondja: jelen­tős munkaerő-megtakarítást értünk el. No, de éppen a végtermékbérezés teszi érde­keltté a brigádtagokat abban, hogy ne legyenek többen a szükségesnél. Érdekes példák bukkannak elő. Általános tapasztalat, hogy a gépvezetők, a trakto­rosok — csak gépvezetők. Szállításokban, egyéb mun­kákban nem vesznek részt — persze tisztelet a kivételnek. — A sok közül megemlítem, hogy minden brigádtag egy­általában három rakodó megy. Ennél a brigádnál most csak kettő. Mert a harmadik min­den esetben a gépvezető. Nincs kihagyás, nincs üres járat. így szinte törvényszerű, hogy lényegesen javult a gép­kihasználás. Más években jú­niusban rendszerint erőgép- hiánnyal küszködtek, most vi­szont a komplexbrigád még egyéb munkát is tud vállalni. — Valahogy úgy van — jegyzi meg a kerületvezető —, hogy több a gondolkodó em­ber. A brigád tagjai maguk keresik, kutatják a munkát könnyítő, új módszereket. Például elhatározták és meg­szervezték, hogy a szálas be­takarításnál nem a földre, ha­nem közvetlenül a kocsira bá­láznak. Amit azelőtt nyolc ember végzett el, azt így lé­nyegesen egyszerűbben, köny- nyebben két ember ellátja. Egy kérdés: — A komplexbrigád kiala­kításának megvannak az élő­iéi tér :i: szakosítás, megfe­lelő gépesítés stb. Ez magá­tól értetődő, erről szó volt. Van-e még valami, aminek a jelenléte fontos feltétele an­nak, hogy valóban eredmé­nyes legyen ez a módszer? — Igen. A megértés. A köl­csönös emberi, baráti munká- kapcsolat. Ha valahol igen, ennél a szervezeti formánál nagy szükség van, hogy az együtt, egymás mellett dol­gozó emberek között teljes és őszinte egyetértés legyen, hogy minden brigádtag egy­formán érezze a felelősséget. A sáripusztai kerület ta­valy elnyerte a szocialista ke­rület címet, a brigád három­szoros szocialista brigád. Di­cséretes eredmény, minden­képpen biztosíték ez. A tapasztalatok kedvezőek. Huszonnégyen több mint két­ezer holdon becsülettel, szor­galommal ellátnak minden munkát. Vörös Márta fl realitások rangja A lehetőség és a megvaló­síthatóság, a realitás és a vágy összekeverése a a magánéletben is konfliktu­sokhoz, esetleg neuraszténiá­hoz vezet — még kevésbé el­fogadható ha országok jövőjét tervezik. Az igények természe­tesen itt sem kevésbé nyo- masztóák, mint a személyes életvitelben; a gazdagabb is­merős vagy szomszéd színvo­nalának követése, a vendég­ségben tapasztalt jólét vonz­ereje országos méretekben is olyan tényező, amellyel szá­molni kell. A gazdaságfejlesztés cél­rendszereként jól használha­tók a nemzetközi összehason­lításnak azok az adatai, ame­lyek a nálunk jobbmodú or­szágok fokozatos utolérésére, elmaradottságunk felszámolá­sára ösztönöznek Nyilvánvaló, hogy az ipar, a mezőgazda­ság, a szolgáltatások távlati programjait hiba lenne vala­miféle légüres térbe helyezve kidolgozni, egyszerűen line­áris egyeneseket húzva a nö­vekedési grafikonon, nem számolva a pályaívet már be­futott országok tapasztalatai­val. Más kérdés, azonban gon­dosan tanulmányozni a gaz­daságfejlesztésben előttünk járók tapasztalatait, és ismét más — a realitást mellőzve — nem számolni a növekedés hazai lehetőségeivel és sajá­tosságaival. Volt idő, emlékszünk rá, amikor gazdasági terveinkben végletesen háttérbe szorultak ezek a sajátosságok. Elég ta­lán csak arra utalni, hogy még a földrajzi, éghajlati sa­játosságok is mellőzhetőknek tűntek — akkoriban próbál­tunk gyapotot termeszteni, guminövényt meghonosítani egy jelszó alapján, amely sze­rint: az objektíy akadályok arra valók, hogy legyőzzük őket. Természetesen sem a gya­pottermést elsorvasztó időjá­rási viszonyok, sem a tervek irreális feszítését határoló le­hetőségek nem igazodtak eh­hez a jelszóhoz. S azóta sok tapasztalatból tanultuk meg, hogy az objektív akadályok — más szóval: lehetőségeink, adottságaink határai — arra valók, hogy tudományos gon­dossággal számoljunk velük, mérlegelve a körülmények ke­retezte mozgásteret, s a pon­tokat, ahol e tér határai reá­lisan tágíthatok. Pontos és tömör elvi ösz- szegezését adja e problémá­nak Nyers Rezső a Gazdaság című folyóirat legutóbbi szá­mában megjelent tanulmá­nyában. Huszonöt év gazda­ságpolitikai tanulságait össze­gezve rámutat: ... »A szocia­lista forradalomnak és a szo­cialista építőmunkának is megvannak az általános alap­elvei, amelyektől eltérni nem szabad, és megvannak a nem­zeti sajátosságai, melyek szem elől tévesztése szintén politi­kai csődhöz vezethet. Nehéz lenne megmondani, melyik a rosszabb és a veszélyesebb, az első vagy a második hiba. Az első — letérése a szocializ­mus tudományos-eszmei alap­járól. A második — elrugasz- i kodás a konkrét valóságtól.« Mindez arra mutat, hogy elvi szempontból ma már nem keverjük össze lehetőségein­ket a feszítő igényektől ihle­tett óhajokkal. Az országos gazdaságpolitika gyakorlatá­ban is mind határozotabban érvényesül ez az elv. Jól szemlélteti ezt a negyedik öt­éves terv napjainkban folyó szakmai vitája, amely a köz­pontilag kidolgozott irányel­vek sajátosságokat érvényesí­tő, lehetőségeket hasznosító téziseire épül. Ilyen például az a törekvés, hogy a gazdaság- szerkezetet a legnagyobb elő­nyök elve alapján korszerű­sítjük; hogy a következő öt évben intenzíven folytatjuk az energiastruktúra átépíté­sét a nálunk különösen költ­séges szilárd tüzelőanyagokról a szénhidrogénekre; hogy kivá­lasztunk néhány, a fejlesztésre különösen alkalmas iparágat és anyagi eszközeinket ide koncentráljuk. Túlzás lenne azonban azt állítani, hogy a lehetőségeket, sajátosságokat érvényesítő elv maradéktalanul megvalósul a vállalati gazdálkodásban is. Köztudomású, hogy az orszá­gos ágazati szerkezet korsze­rűsítését korántsem kíséri megfelelő ütemben a válla­lati gyártmányszerkezet átala­kítása. S bármily elvontnak, közvetettnek tűnik is a kap­csolat a nemzeti sajátosságok elvi—eszmei megfogalmazása és a vállalati gyártmányszer­kezet között, a valóságban rendkívül szoros az összefüg­gés. Az a vállalat például, amely úgy szervezi exportját, hogy nagy tömegben szállít kül­földre különösen anyagigé­nyes és csekély szellemi mun­kát sűrítő termékeket, akkor is megsérti a sajátosságaink­hoz való igazodás elvét, ha az nincs elhatározott szándéká­ban. Nyilvánvaló ugyanis, hogy olyan országban, ahol a termelés rendkívül import- igényes — és ez a mi egyik legfontosabb gazdasági sajá­tosságunk! —, a sok anyagot tartalmazó termékek exportja a másik oldalon gyorsan nö­veli a behozatalt, s mindez végső soron rontja külkeres­kedelmi mérlegünket. Folytat­hatjuk a sort a vállalati gaz­dálkodás ellenkező előjelű példáival; az is sajátosságaink mellőzését jelenti, ha olyan gyártmányokat szállít egy-egy iparvállalat, és vesz át a keres­kedelem a hazai piacra, ame­lyet olcsóbban, előnyösebben hozhatnánk be külfödről. Nem mind arany, ami importot ta­karít meg — mondhatnánk az ismert közmondás variálásá­val, mert végső soron ez is a termelés anyagszükségletét, s benne sok importanyag ke­resletét nöyéli, holott talán kedvezőbb a készterméket be­hozni. P rózai, köznapi tényezők­höz jutottunk'' a ma­gas elvi kiindulópont­ról — de a valóság mindig ilyen: a nagy elvek a köz­napi alkalmazás gyakorlatá­ban öltenek alakot. Ilyen ér­telemben sok haszonnal jár­hat, ha a vállalati gazdálko­dás tervezői is gondolkodnak a nemzeti sajátosságok, a rea­litások érvényesítési" eA* veiről! T. A, SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1970. Július 8.

Next

/
Oldalképek
Tartalom