Somogyi Néplap, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-07 / 157. szám

fr Zrínyi­Hol lehetett Újvár pontos helye ? m f j tavaszán Zrínyi I 0(3 I Műd ős egy új vá­rat építtetett, me­lyet Zrínyi-Újvárnak nevezett. A várépítés stratégiai ötletét tulajdonképpen ,a töröktől köl­csönözte. A kanizsai pasa ép­pen ő ellene akarta magát és területét egy új erőd építésével biztosítani, s 1661 májusában 2000 főnyi haddal megjelent a határszélen, hogy a terepet megvizsgálja. Ha szándékát megvalósítja, az új vár veszé­lyeztette volna nemcsak a Mu­raközt, hanem mindazt, ami Szlavón iából és a Dráva-Száva közéből még a király kezén volt. Zrínyi éber szemmel kí­sérte a török minden mozdula­tát, s idejében értesült e szán­dékáról. Megelőzte. Maga épí­tett várat a négS Kecskevár he­lyén, a török határ közvetlen közelében. Az építéssel sietnie kellett. Hogy példát adjon, maga is ásót, kapát fogott, s időnként ott dolgozott munká­sai sorában. A történelem ezt jegyezte föl a vár keletkezéséről. Mindösz- sze három évig állt fenn, de fontos szerepet töltött be a déli részeik védelmében. így például 1663. augusztus 13-án egy 7000 főnyi kisebb török had szerencsét próbált Zrínyi- Újvár ellen. Rajtaütést terve­zett, amely csaknem sikerült. A legnagyobb veszélyben Zrí­nyi mégis felvillanyozta embe­reit, s visszaverte a rohamot. Másnap pedig maga támadott és 600 főnyi veszteséggel Ka­nizsa felé kergette az ellensé­get. Leslie tábornok, kihez eközben segélyért fordult, meg se mozdult Zrínyi saját erejé­vel aratta győzelmét, mellyel nem csupán Zrínyi-Újvárt, ha­nem az egész Muraközt meg­mentette a pusztulástól. Má­sodszor a nagyvezér küldött késő ősszel vagy 16 ezer főnyi török-tatár hadat Zrínyi-Újvár ellen. De Zrínyi testvérével, Péterrel (aki október 17-én a boszniai pasát Károlyváros kö­zelében keményen megverte) november 27-én szé tűzte a gvülevész hadat. 1664-ben Zrí­nyiéknek Kanizsa vára ellen indított sikertelen ostromkísér­lete után a török nagyvezér Kanizsa alól Zrínyi-Újvár el­len Indult. így lett ez a vár a hadmű­veletek központja. A dunai- drávai császári hadnak volt a feladata, hogy megmentse Zrínyi-Újvárt, melyet az ellen­ség nagy erővel támadott meg. Zrínyi személyesen vezette a védelmet, és visszaszorította a török előcsapatokat. Hogy mi­nél távolabb tartsa őket a gyenge vártál, azt óhajtotta, hogy a németek az ellenség és a vár közt üssenek tábort, ök azonban a Mura túlsó partjára költöztek, s a töröknek enged­ték át a vár magaslatait Eze­ket megszállva, az ellenség igyekezett bekeríteni a várat, s a Mura szigetén is állást akart foglalni Visszaszorítot­ták ugyan, de a harcban Stroz- zi tábornok elesett. Végre megjött Muntecuccoli, s át- . vette a főparancsnokságot. Ez­zel reá szállt az intézkedés jo­ga nem csupán a német tábor­ban, hanem a várban is. Se­rege legalább oly számos volt, mint a töröké, s külföldi csa­patok is útban voltak hozzá. Z rínyi a maga hadával Légrád mellett állt. Montecuccoli szintén ott ütött tábort, s a Murán hidat veretett, amely lehetővé tette az összeköttetést a vár­ral. A vár megmentésének leg­egyszerűbb módja az lett vol­na, hogy a császári sereg meg­támadja a számbelileg vele egyenlő, minőségileg azonban messze alatta álló török ha­dat. De Montecuccoli most nem támadni, hanem csak ma­nőverezni akart. »Nagy Isten Ostora — írja a jelen levő Esz- terházy Pál június 29-én —, hogy többen vagyunk most is a töröknél, mégsem mernek az emberek reá menni.-« A tóüem- ség, melynek következményeit előre látta, és a mellőzés, amelyben részesült, Zrínyit lá­zas izgalomba hozta, és Ho- chenloheval úgy összekapott, hogy majdnem kardra mentek. Zrínyi azt követelte, hogy tel­jes erővel meg kell a törököt támadni. De Montecuccoli min­dig talált ürügyet, hogy a csa­tát elhalássza. A török pedig hevesen támadta Zrínyi-Új­várt, ahol vigyázatlanságból lőporrobbanás is történt. A detonáció megölte Horváth Andrást, a vár vitéz kapitá­nyát. Ez megadta Montecuc- colinak az ürügyet arra, hogy a várat egyszerűen feláldozza. Zrínyi, mivel nem tudta szándékában megingatni, Bécs- be akart sietni, hogy a királyt rávegye: a sereg egy részét szabadítsa fel Montecuccoli »gyámsága« alóL Montecucco­li magaviseleté a táborban le­vő magyar urakat is felháborí­totta. »Csak Isten adna jó szí­vet Montecuccoli uramnak« — fohászkodott Eszterházy Pál. De a császári fővezér hajtha­tatlan maradit, s Zrínyi-Új­várt sorsára hagyta. Zrínyi nem akart szemtanúja lenni kedves vára bukásának, s jún. 29- én délutáni elkeseredetten távozott a táborból, mire Mon- tecuocoli elrendelte a vár ki­ürítését. De mielőtt ez meg­történt, a nagyvezér június 30- án rohamot intézett a vár ellen. A benne levő 1200 né­met és 40 hajdú sietett mene­külni, s még az aláaknázott bástyákat sem robbantotta fel. így a vár harc nélkül török kézre jutott Zrínyit mélyen lesújtotta a csapás, melyről niég aznap -nagy lelki fájdalommal« érte­sítette Csáktornyáról a stíriai kormányt. Valóságos gyászje­lentést írt: »Ez tehát a min­dig várt és remélt segítség...« Bécsbe sietett hegy orvoslást keressen. Eközben a nagyvezér július 7-én levegőbe röpítette Zrínyi-Újvárt, s eltörölte a föld színéről úgy, hogy még nyoma se maradt Eddig a tör­ténelem. 7r­nyi Miklós halálának 300. év­fordulóján a környék pedagó­gusai ünnepségen akartak megemlékezni a helyszínen, de nem sikerült a vár helyét meg­találni. Időközben azonban ke­zükbe került Montecuccoli 1664-ben készített vázrajza Ennek segítségével, a zákány- telepi honismereti szakkör tag­jainak közreműködésével meg­kíséreltük azonosítani a he­lyét. Feltételezzük: Zrínyi-Űj vár helye Somogy megye leg­nyugatibb részén, örtilos hatá­rában, a Kakonya nevű dombvonulat utolsó emelkedé­sén, Belezne vasúti megálló közvetlen közelében lehet A helyet szőlővel ültették be va­lamikor, az elhanyagolt és ki­pusztult szőlőt felváltotta az akác, a terep pedig teljesen elvadult. A hely pontos meghatáro­zása bővebb tudomá­nyos feltárást és az il­letékes szakemberek bekapcso­lódását igényli. Belényessy Alajos Épp a kertészek hiányoznak a „Virágos Balaton "-mozgalomból? A SIÓFOKI városi KISZ- bizottságon kaptam a témát, hogy mozgalom indult a »Vi­rágos Balatonért«. Ilyenkor az ember hol is kezdhetné, mint a kertészetben. ök tudnak igazán sokat és jót tenni en­nek érdekében. A Siófoki Kertészeti és i Parképítő Vállalat kertészeté­ben találkoztam Pereces Má­ria KISZ-titkárral. Mikor jö­vetelem célját elmondtam, meglepődött. Az igazat meg­vallva semmit sem tudott a mozgalomról. A benevezés ha­tárideje pedig semsokára le­jár. Pereces Aki másnak ültette a fát... »... A fát az ember nem a maga számára ülteti.« (Szántó-Kovács János) Az erdő él, érez. Az erdő­nek szíve, szeme, füle van. Az erdő most hallgat, figyel. A levelek, a bokrok, a fű kö­zött moccanás nélkül lapul a csend. Hogy tisztább, hall- hatóbb legyen a hang, a szó. Mert az erdő figyel. (Lakatos Zoltán a szentba- lázsi erdészet vezetője: — Nem búcsúzunk, csak illő tisztelettel megemlékezünk, elköszönünk. Elköszönünk Gyula bátyámtól, aki életét itt, ezekben a zselici erdők­ben élte le. Tizenöt évvel ez­előtt együtt, egy vonattal ér­keztünk ide. Mögötte alckor már hosszú évtizedek tapasz­talata állt. Már akkor Gyula bácsi volt. És lám, most egy fiatal nyugdíjast köszön­tünk ...) Az erdőnek szeme van. A vadászház előtti tisztáson, az öreg fenyők alatt emberek. Hallgatnak. A mondatok ki- nek-kinek más és más pilla­natot idéznek föl. Kicsit elő­rehajtott fejjel hallgat Dezső Gyula is, akiről szó van, aki több mint négy évtizedes munka utón most nyugalom­ba vonüL Mellette ott ül a családja. — Itt a Zselieben, Vörösal­mán születtem 1910-ben. Apám, nagyapám, dédapám erdész volt. Haracsi Lajos, az Erdészeti Főiskola nyugalma­zott professzora, a nagybá­tyám ... Ismeri? Igen? Tőle sokat tanultam. Elsősorban azt, hogyan kell szeretni az erdőt. Egy pillanatra elhallgat S én látni vélem a perc csönd­jében az idős professzort Lá­tom, ahogy megállt egy-egy sudárrá nőtt szálegyenes fa alatt, s végigsimítva kérgét, mondta: »Szép legény!«... Igen. Tőle lehet tanulni. (Németh Vilmos igazgató- helyettes: — Az erdész em­ber életében sok a göröngy. S én ebben a percben csak azt mondhatom, hogy Gyula, bátyám élete példa. Mind­annyiunk előtt példa. Szivét, erejét, sohasem kímélte ...) A közvetlen szűkebb és a nagyobb család körében ül. Kicsit előrehajtott fejjel, el­múlt időket kutató tekintet­tek — Tizenkét éves lehettem, mikor Lajos bátyám már ma­gyarázta a talajjelző növé­nyeket. Az erdővédelemről is beszélt. De az akkor nekem még magas volt Később ez lett a munkám fő tartalma, értelme. Mint erdőművelési műszaki vezető megyek most nyugdíjba. Apjától, nagybátyjától fia­talon tanult meg egy monda­tot: »Becsülettel előre a ma­gyar erdőkért«. Hitvallása lett ez a mondat. Végigkísér­te az életét — Nem tudom pontosan mennyi, de több száz hektár lehet az, amit életemben te­lepítettem. Az erdő figyeb róla van szó. (Illés Dezső igazgató: — Egy erdészdinasztia tagja vonul nyugalomba. Ami itt van, ahhoz mindenhez van köze. És aki ilyen szép, tar­talmas, emberi életet jár vé­gig, mint ő, arra fel kell néznünk.) A tisztáson a kis ház mel­lett egy élet munkásságát méltatják. És emlékeznek. Nyugdíjba már sokan mentek az erdőből. De ilyen munká­val a háta mögött és ilyen magával hozott örökséggel, mint Gyula bácsi — nem so­kan. Most elköszön. Nem bú­csúzik. Az erdő fogadja, vár­ja, hívja a nyugdíjast is. — Kedvenc fája? — A bükk. Az igen. Az a kedvencem. — Melyik évszakot szereti a legjobban? — A tavaszt. Az erdőben a tavasz gyönyörű. Ahogy élet­re kell minden a dermedtség­ből, csírázik a mag. Kezdődik az új élet — Mire emlékszik a legszí­vesebben ? — A mi szakmánk a jövő nemzedékének dolgozik — alig észrevehető mosoly búj- kál az arcán .— Ahol erdősí­tettem, annak egy része negy­ven év alatt már felcsepere­dett Az egyik részen két éve már a második gyérítést vé­geztük. És ipari fát adott! Jó érzés volt megállni és elgyö­nyörködni: ennyi idő alatt erdőt neveltünk. Az erdő él, érez. Az erdő most hallgat, figyel. És a szürke égből csepegő eső mint a könny, egyik levélről a má­sikra csordul. Vörös Márta — Nem kaptunk értesítést, hogy ilyen mozgalom indul — mondta Pereces Mária. — Ta­lán azért, mert még nagyon fiatal a KISZ-szervezetünk és még nem tartják számon. Márciushan alakult meg az alapszervezet itt a kertészet­ben. Eleinte minden simán ment, havonta egyszer a tag­gyűlést is megtartottuk. Az ott elhangzott javaslatokat azonban a fiatalok minden lelkesedés nélkül fogadták. Egyhónapos titkárképző tan­folyamot végeztem. Megpró­báltam alkalmazni a tanult módszereket. Segítséget, tá­mogatást azonban nem kap­tunk. A városi KlSZ-bizott- ságtól és a vállalattól is csak egy esetben voltak nálunk, amikor megalakult a szerve­zet. Különben is sok a munka a nyári szezonban itt a Ba- laton-partan, ami az ember szabad idejéből sokat vesz el munkaidőn túl is. ^ A KERTÉSZET területe olyan, mint egy hangyaboly. Mindenütt emberek szorgos- kodnak, gondozzák a virágo­kat, földet hordanak az üveg­házakba. A rózsák tarkasága ámulatba ejti az embert. Szőke hajú, nevető szemű kislány dolgozik a virágágyá­sok között. Horgosi Annának hívják, egyéves szaikmai gya­korlatát tölti a kertészetben. Szombathelyen a Mezőgazda- sági Szakmunkásképző Isko­lába jár. Beszélgetni kezdek vele a KlSZ-munkáról, ered­ményeikről, terveikről. — A ke2deti időszakokban csak tervezgettünk, aztán pró­báltuk a terveket megvalósí­tani. Sok társadalmi munkát végeztünk, közte volt a kerté­szet parkosítása. Csak látta volna, milyen rendezetlen volt itt minden. Most már szépen néz ki — mutat körbe a ren­dezett sorokban pompázó ró­zsák között. — Új üvegházzal is növekszik a kertészet. Be­rendezése, a virágok beülteté­se mind, mind ránk vár. Egyébként délután három óráig dolgozunk, s utána leg­többször kevés időm Van, hogy bekapcsolódjam a közös­ségi munkába. Balatonújhe­Molnár László. Horgosi Anna. lyen lakom. Az utazással is sok időm elmegy, s emellett tanulok. Ez szintén sok időt elvesz. Persze reménykedem, hogy amit a többiekkel együtt elterveztünk, valójában egy­szer sikerült véghezvinhi-ük. Fekete hajú, eléggé maga­biztos fiatalember szól bele a vitába. Molnár László mint szakmunkás dolgozik két év óta a kertészetben. Balaton- bogláron végzett a szakmun­kásképző intézetben. — Egy a baj — mondja. — A KISZ-szervezettől teljesen különváltak a parképítők. Ne­héz őket összefogni, hisz ál­landóan más és más területen van a munkájuk. Ezt azon­ban a mi KISZ-tagjaink nem veszik tudomásul, és mindig órájuk hivatkoznak, ha nem akarnak részt venni a közös munkában. Kommunista va­sárnapot is tartottunk, és fel­ajánlást tettünk az árvízkáro­sultak megsegítésére. — Mivel tölti a szabad idejét? — Hát másodállást vállal­tam a nyári szezonra. Jegyke­zelő vagyok a szabadtéri szín­padnál. Télen meg unatko­zom. Volt egy ifjúsági klub itt Siófokon — de a szezonra elvették tőlünk. Itt a kerté­szetben nincs klubhelyiség. Megígérték, hogy csinálnak — talán megkapjuk. így talán a fiatalok is jobban fogják érezni magukat, ha látják a segítséget. FIATAL a KISZ-szervezet, mindössze négyhónapos. Ami eredményt eddig elértek, be­csületükre válik. A munkában azonban valamennyiüknek egyformán részt kell ven­niük, hogy ne csak egy em­berre, a KISZ-titkárra hárul­jon a munka oroszüánrésze. Bátran kérjenek segítséget a városi KISZ-bizottságtól, vagy a vállalat pártvezetőségétől. A KISZ-titkár elment az alapszervezet nevében bene­vezni a »Virágos Balaton«- mozgalomba. Reméljük, hogy még sikerült. ­Gyertyás László (Abbahagyom a dohányzást Most, hogy a Mundial izgal­mainak is vége, és nincs töb­bé napközi alvás a hivatalban, majd éjszakai tv-nézést köve­tően hajnalig tartó gyötrődés, több csomag cigarettával — minden előfeltétel megterem­tődött, hogy abbahagyjam a dohányzást. Ennyi tömény iz­galom után ugyanis — leg­alábbis remélhető — a hiva­tali izgalmak eltörpülnek, a Mundiál izgalmaihoz képest relative jelentéktelenek, az izgalmak valóságos uborka- szezonja következik. Most te­hát eljött az idő, amikor az ember komolyan elhatároz­hatja, hogy abbahagyja a do­hányzást. Énnek már komoly jelei •mutatkoznak. Az elmúlt na­pokban például már csak 40 cigarettát szívtam, ennek is csak a fele volt filter nélküli. Ezenkívül már jó ideje gyűj­töm a dohányzás ártalmairól szóló cikkeket, tanulmányo­kat, s most, hogy össJt/űzet­tem őket — csinos kötet —, úgy döntöttem, hogy magam­mal viszem szabadságomra, és a nyári krimi helyett ol­vasni, tanulmányozni és jegy­zetelni fogom. Mellesleg meg­jegyzem, anélkül, hogy meg­győződtem volna ezeknek a cikkeknek, tanulmányoknak tartalmáról, feltűnt nekem, hogy eme írások megjelenésé­vel egyenes arányban javult a cigarettaellátás. Ügy tűnik a jelen pillanatban, hogy a dohányzás ártalmairól szóló tanulmányok ösztönzőleg hat­nak a dohányipar termelésé­re. Ami nem is rossz ötlet, úgy általában, mert mindig azt csináljuk, amitől óvnak bennünket. Ennek ellenére érik ben­nem az elhatározás, hogy ab­bahagyom a dohányzást. En­nek további jeleként mutat­kozik, hogy a filteres cigaret­tákat már csak félig szívom el. (Nem ízlik.) A filter nél­külieket viszont tövig (ez íz­lik), mert egyébként nem va­gyok híve a vocsékolásnak. A szomszédtól is kaptam egy jó tanácsot, amire magamtól va­lószínűleg nem jöttem volna rá, hogy ugyanis nem kell minden stukkót mélyen le­szívni, lehet fújni is a füstöt; mert legtöbb esetben nem a szívás a fontos, hanem a fú­jás, tehát a megszokás. Vi­szont amire magamtól jöttem rá, hogy cigaretta helyett le­hetne cukrot rágni, ha nem is helyette, de két cigaretta kö­zött mindenesetre, bár az még nem eleg világos előttem, hogy ettől miként csökken az em­ber dohányzásra való hajla­ma. • Mindenesetre arra nagyon kíváncsi lennék, hogy mi az összefüggés fiz édesipar és a dohánytermelés között. Nincs kizárva, mielőtt tovább csök- kenteném a napi negyven ci­garettát, megvárom, míg va­laki megírja ezt a tanul­mányt. Aggaszt, hogy komoly értekezést erről még sehol nem olvastam, viszont úgy látszik, kevésbé aggaszt, hogy komoly légcsőhurutom van a dohányzástól, minthogy eddig még orvosnál nem voltam. Nem is leszek. Nem kell ugyanis, hogy engem eltiltsa­nak a dohányzástól, abbaha­gyom én azt magam is, amit máris bizonyít, hogy napi 40 cigarettánál tartok. Ezenkívül pedig, lehet vagy tíz éve, már egyszer abbahagytam a do­hányzást. Három napra. Pe­dig akkor még csak napi ót cigarettát szívtam, és ha jól emlékszem, akkor még nem is szenvedtem a dohányzás ár­talmaitól. Ha akkor volt hoz­zá erőm, miért ne lenne most. Ehhez igazán nem kell se or­vos, se tanulmány, se jó ta­nács. Véleményem szerint ugyanis van egy olyan lehető­ség, amellyel biztosan el le­het érni, hogy az ember nullpontra szálljon a naponta elszívott cigaretták számat illetően: egyszerűen nem kell rágyújtani. Hogy ez eddig nem jutott eszembe!... Kerekes Imre SOMOGYI NÉPLAP ma. július 7. E T

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom