Somogyi Néplap, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-24 / 172. szám

Vietnami vendégek a Parlamentben (Folytatás az 1. oldalról.) Kedves elvtársak! A magyar nép őszintén örül a vietnami nép sikereinek, és szívből gratulál nagy ered- ínényeihez. Kormányunk — népünk óhaját kifejezve — ar­ra törekszik, hogy továbbfej­lessze országaink széle» körű együttműködését, népeink megbonthatatlan barátságát. Közös érdekeink parancsolóan írják elő, hogy szorosra von­juk sorainkat. Az imperializ­mus ellen vívott világméretű harcban a szocialista országok egységes ereje képezi azt a le­győzhetetlen legfőbb erőit, amely le tudja fogni az impe­rialista agresszorok kezét, és biztosíthatja, hogy népeink bé­késen végezzék alkotó munká­jukat. Internacionalista poli­tikánkból eredően a Magyar Népköz tá rsaság a jövőben is minden tőle telhető segítséget, erkölcsi és politikai támogatást megad, hogy a Vietnami Demokratkus Köztársaság népe megvédhesse nemzeti függetlenségét, biztosíthas­sa hazája szocialista fej­lődését. Meggyőződésünk, hogy a testvéri vietnami nép igazsá­gos harca győzedelmeskedik. Kívánom, hogy a vietnami népnek az ország helyreállítá­sáért, a szocializmus felépíté­séért végzett munkáját is újabb sikerek koronázzák. Az országgyűlés elnökének szavaira válaszolva Hoang Van Hoan pohárköszöntőjében hangsúlyozta: — A Vietnami Demokratikus Köztársaság nemzetgyűlésé­nek küldöttsége örömmel tesz látogatást a Magyar Népköz- társaságban. Örömmel állapít­juk meg, hogy az elmúlt 25 esztendő alatt a magyar nép országa új élete építésében — a Magyar Szocialista Munkás­párt vezetésével — lendületes, alkotó munkát végzett, bebi­zonyította munkaszeretetét, és nagy eredményeket ért el .min­den területen. Ezeket az eredményeket nemcsak a magyar nép, hanem az egész szocialista tábor, a világ forradalmi népei eredményének is te­kintjük. — Kedven elvtársak! Bará­taink! A Vietnami Demdkra- tikus Köztársaság megalapítá­sa óta a vietnami nép — a Vietnami Dolgozók Pártja ve­zetésével — minden nehézsé­get leküzdve, állandóan har­col és elszántan védi országá­nak függetlenségét és szabad­ságát — mondotta, majd emlé­keztetett a dicsőséges Dien Bien Phu-i győzelemre, amely az 1954-es genfi egyezmény­hez vezetett. — Alig száradt meg a tinta a genfi egyezményen, az impe­rialisták eddig nem látott, nagyméretű háborút indítottak országunk ellen. A vietnami nép hősies ellenállása nyomán azonban vereséget vereség után szenvedtek. Hogy kike­rüljenek szánalmas helyzetük­ből, az elmúlt napokiban az amerikai imperialisták fokoz­ták bombatámadásaikat a lao­szi felszabadított területek el­len, intervenciót kezdtek Kambodzsa ellen, kiterjesztet­ték háborújukat egész Indoki­nára. Arra számítottak, hogy ilyen formán elszigetelik a vietnami népet, térdre kény­szeríthetik az indokínai népet. Hoang Van Hoan a továb­biakban arról szólt, hogy 1970 áprilisában összeült az indo­kínai nép csúcskonferenciája, amelynek részvevői állásfog­lalásukban rámutattak, hogy az amerikai agresszordk gyen­gesége mind nyilvánvalóbb; nehézségeik fokozódtak, elszi­geteltségük soha nem látott mértékben megnőtt. Az amerikai imperialisták azonban még mindig nem ad­ták fel sötét terveiket. Nixon, ■ a kambodzsai helyzetről jú­nius végén elmondott beszédé­ben már nem tudta elhallgat­ni nehézségeiket Indokínában, de továbbra is makacsul ki­tartott harcias, sötét tervei mellett A vietnami nép ugyan­úgy, mint a laoszi és a kambodzsai nép, nagyon kívánja a békét, de azt tartja, hogy a békének együtt kell járnia a füg­getlenséggel és a szabad­sággal. Amíg az amerikaiak nem hagynak fel agresszív terveik­kel, a vietnami, a kam/bodzsai és a laoszi nép egyaránt el­szánt harcot folytait, és a vég­ső győzelemig fokozza honvédő harcát. Kedves elvtársak! Barátaim! Nagy örömmel látjuk, hogy országaink népei között a harci szolidaritás és a testvéri együttműködés mind szilár­dabb, s gyümölcsözően fejlő­dik. A vietnami nép honvédő harcában, valamint északon, a szocialista, építés ben állandóan élvezi a magyar nép, a Magyar Szocialista Munkáspárt, az or­szággyűlés és a magyar forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány rokon szenvét, értékes segítségéit. Ebiből az alkalom­ból őszinte köszönetét mon­dunk ezért az értékes se­gítségért, és biztosítjuk önöket, hogy minden erőnkkel még szorosabbá tesszük az országaink né­pei közötti harci szolida­ritást és testvért együtt­működést, fokozzuk anti imperial ista har­cunkat, hozzájárulunk a világ népeinek a békéért, a nemzeti függetlenségért és a szocializ­musért vívott harcához. Poihárköszöntője végén Hoang Van Hoan a magyar nép további sikereire, a viet­nami és magyar nép szilárd, megbonthatatlan szolidaritásá­ra, testvéri együttműködésére, a magyar vezetők egészségére emelte poharát. (MTI) Szükségállapot Dél-Laoszban A laoszi királyi kormány Dél-Laosz területére csütörtö­kön kihirdette a szükségálla­potot, miután a felszabadító erők nagy területeket vontak ellenőrzésük alá. A kormány a szükségállapot elrendeléséről a hadsereg főparancsnokság je­lentésének meghallgatása után döntött. A . Laoszi Hazafias Front Pártja rövidesen újabb küldöttet indít útnak Vientia- ne-ba, hogy a központi kor­mánnyal előzetes béketárgya­lásokat folytaston. HANOI A kambodzsai nemzeti egy­ségfront tájékoztató irodájá­nak közleményét ismertette a VNA hírügynökség. A közle­mény szerint a kambodzsai ha­zafias erők július 11 és 15 kö­zött az ország különböző ré­szein a saigoni bábhadsereg 1500-nál több katonáját tették harcképtelenné, nagy mennyi­ségű fegyvert és hadianya­got zsákmányoltak. PHNOM PENH Phnom Penh-i jelentés sze­rint a partizánok újból elvág­ták a fővárosból Kompong Son kikötővárosba vezető ne­gyedik főútvonalat. Az AP ka­tonai körökből úgy értesült, hogy a kormánycsapatok több zászlóalját Kirí Rom körzeté­ben a partizánok körülzárták. Varsó Megkezdődött a lengyel -nyugatnémet tárgyalásuk ötödik fordulója SORTŰZ ELŐTT, GRANADÁBAN. Aczél Endre, az MTI kikül­dött tudósítója jelenti: Tegnap délelőtt 10 órakor a varsói külügyminisztérium épületében megkezdődött a lengyel—nyugatnémet politi­kai véleménycsere ötödik for­dulója. ' A Lengyel Népköztársaság küldöttségét Jozef Winiewicz külügyminiszter-helyettes, a BRAZÍLIA Négyezer szavas dokumentum a politikai íoglyok kínzásáról A jogászok nemzetközi bi­zottsága, négyezer szavas je­lentést adott ki »A brazíliai rendszer politikát ellenfelei éi foglyai ellen alkalmazott rend­őri megtorló intézkedések ét kínzások« címmel. A dokumentum, amely jó­részt a brazil börtönökből megszökött foglyok tanúvallo­másain alapul, megállapítja, hogy a foglyok kínzása politi­kai fegyver lett Brazíliában, ahol ugyanakkor a polgári ru­hás rendőrökből, hivatásos gyilkosokból és »jobb útra tért-« egykori bűnözőkből álló, úgynevéziett »halálbrigádok« rendre elrabolják és meggyil­kolják a kormánnyal szemben­állókat. A dokumentum felsorolja azokat a rendőri és katonai szerveket, amelyek részt vesz­nek a politikai foglyok kínzá­sában. A jelenté» tanúvallomások alapján ismerteti, hogy a Belő Horizonte-i katonai börtönben különlegesen idomított rend- őrkutyák a védtelen foglyok érzékeny testrészeit marcan­golják, a Sao Paulo-i rendőr­ségen rendszeresen kitépik a foglyok körmeit, más börtö­nökben a foglyokat fehérre iz­zított? tűkkel sziurkáljáik. RIO DE JANEIRO A brazil kormány nyilatko­zatban próbálta cáfolni a jo­gászok nemzetközi bizottságá­nak vádjait. Alfredo Búzáid A brazillal halálkommandó tette magát hírhedtté. Cjabb ban találták meg. igazságügyminiszter nyilatko­zatot adott ki, amely azt állít­ja, hogy a vádak nem felel­nek meg a valóságnak, mivel »Brazíliában nincsenek politi­kai foglyok és senkit sem tar­tanak fogságban azért, mert ellenzi a kormánypolitikát«. SAO FAULO A brazil rendőrség szerdán Sao Paulo közelében rajtaütött egy kunyhón, és szilává lőtte véres gyilkosság-sorozataival áldozatait a minap Sao Pau­(Telefoto —■ AP—MTI—KS) Adjuvan Nunes gengsztert, akit felelősnek tartanák GoncalveS de Carvalho .detektívfelügyelő haláláért. A detektív a múlt hót pénteken tűzharcban esett el, és temetésén kollégái bosz- szút esküdtek. De nemcsak a rendőrség indított hajtóvadé- szatot Nunes ellen, hanem a hírhedt »halálbrigád« is, amely bosszúállás címén tíz kisebb gengsztert intézett el négy nap alatt. (MTI) Német Szövetségi Köztársaság delegációját pedig Georg Fer­dinand DUCkwitz külügyi ál­lamtitkár vezeti. A tanácsko­záson részt vesznek., .tanács­adók és szakértők is, A tegnap délelőtt Varsóban kiadott kommüniké ezúttal már konkrétan megjelöli a megbeszélések témáját: az ötö­dik forduló során a küldöttsé­gek hozzálátnak a kétoldalú kapcsolatok rendezésének alapjaira vonatkozó megálla­podás kidolgozásához és meg­szövegezéséhez. Mostantól fogva tehát nem pusztán tapogatózásról, szon­dázásról van szó, hanem azok­nak a pontoknak okmányba foglalásáról, amelyekben az előző négy forduló során és azt követően egyetértés mu­tatkozott a felek között. Lengyel részről soha nem hagytak kétséget afelől, hogy az államközi kapcsolatok nor­malizálásának alapkérdése az Odera—Neisse határ bonni részről történő elismerése. Ha Bonn valóban letett arról, hogy »hátsó kaput« tartson nyitva a határkérdésben, ak­kor elhárulhat a fő akadály a két ország kapcsolatai norma­lizálásának útjából. A mosta­ni megbeszélések feltehetően választ adnak majd erre a kérdésre. (MTI) Wmmm A spanyolországi Granadában ezer építőmunkás békés tün­tetésére véres sortűzzel válaszolt a rendőrség: három ha­lott és hat sebesült maradt a kövezeten. Ez a felvétel né­hány perccel a rendőrroham előtt készült.., (Telefoto — AP—MTI—KS) Toryk a porcelánboltban Tévedhetetlen tory ösz­tönnel találja meg az új brit Kormány a vihart kavaró po­litikai témákat. Ha az elefán­tot, mint jelképet nem sajá­tította volna ki az amerikai republikánus párt, az angol konzervatívok bízvást igényel-. hetnék, hiszen elefánt módjá­ba látszanak mozogni a politi­kai porcelánboltban. Általában szét napos türelmi idő jár egy új kormánynak, annak lejárta- kot vonják meg először tevé­kenysége mérlegét: a jól nevelt ellenzék is akkortól tartja illő­nek a parlamenti csaták meg­kezdését. Hogy most mégis álig harminc nap múltán már eseménydús tory kormányzási tevékenységre tekinthetünk vissza, az aligha válik Heath és kabinetje dicsőségére. Ritkán volt kormánynak ennyire meghökkentő nyitá­nya; lehet, hogy a konzervatí­vok rá akartak licitálni a vi­lágszerte megrökönyödést oko­zó választási eredményre? Mindenesetre alig foglalták vissza a bársonyszékeket a toryk, máris börtönbe hurcol­hatták Észak-lrországban az elnyomott katolikus kisebbség parlamenti képviselőjét, Ber­nadette Deviint. Mintha csak jelezni kívánta volrfa a londo­ni kormány, miként kezeli majd a faji, vallási és egyéb társadalmi problémákat — ott­hon és a világban is. Hasonló makacsságra buzdította a konzervatív kor­mány a brit kikötők gazdáit, — ennek eredményeként rob­bant ki a dokkmunkások sztrájkja, amit a kormány szükségállapot bevezetésével akar letörni. Igaz, az ellenzéki padsorokba került Munkáspárt mit sem vethet a toryk szemé­re, hiszen maga is ezzel az esz­közzel élt 1906-bam. A lé^veg azonban az, hogy a jórészt a dolgozók választási passzivitá­sa folytán hatalomra került konzervatívok a tőke szemében állni akariák az erőnróbát. A küloolitikában először egy viszonylag kellemesnek ígér­kező közös piaci csatlakozási Elnökválasztás előtt Libanonban A libanoni elnökválasztási kampány befejezéshez közele­dik. A pártok és a parlamenti tömbök többsége elvben már meghatározta álláspontját, A »sehabisték« tömbje —, arrtely a parlamentben »Demokrati­kus Parlamenti Front« néven szerepel — Fuad Sehabot je­löli az elnöki tisztségre. Egy másik politikai csopor­tosulás, az úgynevezett »Hár­mas szövetség« élén Camille Chamoun volt elnökkel, Pier­re Gemajelt, a Kataib Párt vezetőjét jelöli az elnöki tiszt­ségre. A választási harcban mind nagyobb szerepet tölt be az úgynevezett »harmadik erő«; amely Dzsumblat pártjából. Szálam, Kemal el Asszad, Skaf csoportjából és több független képviselőből alakult. A’ Libanoni Kommunista Párt az elnökválasztásokkal kapcsolatos nyilatkozatában hangoztatja: a párt megvitat­ta az országban kialakult hely­zetet. A központi bizottság jó­váhagyta a politikai bizottság beszámolóját, elfogadta a párt programját, amely a harc fo­kozását tűzi ki célul az impe­rializmus, különösen az ame­rikai és az izraeli imperializ­mus, és a belső reakció ellen. (MTI) tárgyalássorozat megnyitása várt a Heath-konmáhyra. Hi­szen immár nem kell félnie Londonnak a de Gaulle-1 vétó­tól, sőt: éppen Párizsba veze­tett a kormány »legelegán- sabbjának«, Douglas-Home külügyminiszternek az első hi­vatalos útja. A nyugatnémet gazdasági túlsúly és a két pol­gári-konzervatív kormányzat gyanakvása a bonni szociálde­mokratákkal szemben, ösztö­nösen is közelítette Londont és Párizst. Szóba került még a brit és a francia nukleáris együttműködés már de Gaulle által javallott terve, amihez azonban Párizsnak még egyet kell lépnie a NATO katonai szervezete felé. Ha pedig a franciák és az angolok politi­kailag közelednek egymáshoz, megoldhatóbbnak látszik a kö­zös piaci, csatlakozás útjában ma is ott álló, a brit gazdaság­ra nagy terheket rovó akadá­lyok, a mezőgazdaságiak, és a nemzetközősségiek. Ha tehát a nyugat-európai lépéseivel nem bizonyult is elefántnak az új brit külpoli­tika, annál több porcelánt vert le Afrikában és Ázsiában. A toryik eleinte a wilsoni Szueztől keletre kivonulási program teljes elvetését val­lották, mostanság viszont már maguk kezdik fontolgatni a visszavonulást korábbi elkép­zeléseiktől. Hiszen Taz 1908-ban bejelentett brit katonai kivo­nulásra építette terveit a Per­zsa-öböl valamennyi állama, s ekként az angol csapatok és támaszpontok megmaradásá­nak eshetősége heves tiltakozá­sokat váltott ki olyan nyugat­barát rendszerekben is. aminő az iráni vagy a kuwaiti, a ha­ladó irakiról nem is szólva. A toryk elérték, hogy a perzsa sah követelje tőlük a gyarma­tosítás felszámolását az öböl­ben ... Szerves része a tory külpolitikának az afrikai fe­hér rezsimekkel való »szót ér­tés«. Már Wilson megpróbálta, s kiderült, hogv ez csak Lon­don engedményeivel képzel­hető el. S amitől a nemzetközi tiltakozó hullámot félve a Munkáspárt elállt (noha suba alatt megőrzött létfontosságú gazdasági kapcsolatokat), azt a konzervatívok konokul vál­lalják. A nemzetközösség több­ségének tiltakozása ellenére bejelentették a londoni alsó­háziban a fegyverszállítást a dél-afrikai fajüldözőknek. Rá­adásul a brit kormány jelezte, hogy kész megvétózni bármi- ilyen embargót kötelezően (te­hát nemcsak »ajánlva«) ki­mondó biztonsági tanácsi ha­tározatot. Ezután aligha lesz meglepő, ha következik — lo­gikusan — a lépás a rhodesiai lázadó fajüldözőknek a korona kebelébe való visszaosábíté- sára. S történt mindez alig har­minc nap alatt. Nem hiába tartják a korzeirvatívokat »kormányzásra termetteknek«. A. J. SOMOGYI NÄPIjAP Péntek, 1970. július 24, \

Next

/
Oldalképek
Tartalom