Somogyi Néplap, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-22 / 170. szám
Elsősorban fizikai munkásokat vettünk Sikertelen főpróba Lábatlanban Hiába gyűltek össze a lábatlan! új vékonypapírgvár építői, szerelői az indulásra kész 1-es számú papírgyártó gépsornál: a főpróba nem sikerült. Az ünnepélyes pillanat — az első papírtekercs elkészülte a többszörös próbálkozás ellenére sem következett be. Dugulás történt a rendszerben, s a főpróbát, a papírgyártás megkezdését le kellett fújni. Gyors vizsgálattal eddig annyit állapítottak meg. hogy a papírpépet táíoló egyik 50 köbméter űrtartalmú kádban leváltak a csempék, s a törmelék eltömítette a szivattyúrendszert. Még szerencse, hogy a drága szűrőberendezésekben nem keletkezett nagyobb kár. Alapos vizsgálattal döntik majd el, hogy a gondatlan munkáért kit terhel a felelősség Édes témába is vegyülhet keserűség Elvirágzott a fehér, illatos fürtű akác. És lassan már a hars gyűjtésének is végére érnek a méhészek. Az idei év nekik kedvezett. A perge- tések eredményeként eddig négy vagon mézet szállított a kaposvári méhészszövetség a budapesti központba, és a minőség sem akármilyen. A tíz—tizenkét százaléknyi harmadosztályú mézen kívül a többi főleg első osztályú. Ez azt jelenti, hogy a méz na- .gyobb része mázsánként húsz kilogrammnál kevesebb vizet tartalmaz. Mint Horváth Lajos, a szövetkezet elnöke elmondotta: ezzel előreláthatólag sikeresen teljesítik majd 13 vagonos éves tervüket. — Mindezt az eredményes, jó vándoroltatásnak köszönhetjük. Még szebb eredményeket érhettünk volna el, ha több gépkocsi állt volna rendelkezésünkre. Szövetkezetünk 410 tagjából sokan élnek a lehetőséggel, és vándo- roltatják méheiket. Különösen Zala és Somogy megye alkalmas erre a célra. Az erdőkkel tarkított dimbes-dom- bos lankák bőséges »méhle- gelőt« biztosítanak. Igyekszünk is minden kedvezményt megadni, vándoroltatóink táborát növelni. A fuvarköltségek negyven százalékát készpénzben kifizetjük, a Volán pedig harminc százalékos kedvezményt ad. Sajnos, a jelentős népgazdasági hasznot hajtó méhészetet — mézet és viaszt ad, melyet a gyógyszer, és kozmetikai ipar szinte kizárólag csak innen tud beszerezni — nem minden gazdasági vezető teszi az őt megillető helyre. Könyvek tucatjait lehetne írni a méheknek a mezőgazdaságban hajtott hasznáról. Több fejlett nyugati országban már megbecsülik ezeknek az apró kis »állatoknak« szorgalmát. Az Egyesült Államokban öt dollárt fizetnek minden méhcsalád után a mezőgazdasági növények beporzásában — például a lucerna megkötése idején — végzett munkájukért. Ügy látszik, nálunk ennek jelentőségét még nem ismerték fel; sőt a gazdaságok, termelőszövetkezetek legtöbb esetben mereven elzárkóznak a méhészek előL A "gyors-“ ügyintézés következményeként gyakran csak a permetezés határidejének lejárta után értesítik a méhészeket, s közben a méhek hullanak. Ez pedig nem olcsó mulatság (tavaly a Balatonboglá- ri Á. G. és a vései egyesült termelőszövetkezet mintegy kétszázezer forint kártérítést fizetett hasonló okok miatt). Egyes mezőgazdasági nagyüzemek pedig igen szélsőséges tilalmi határidőt szabnak. Az egyik ilyen értesítés szerint: "Gyümölcsösünk területén május 25-től szeptember 30-ig méhhatású permetező szereket használunk.« Pedig a mezőgazdaság kemi- zálása során ma már egyre több méhkímélő szer kerül forgalomba. — Felsőbb fórumokon már értékelik a munkánkat, és figyelemmel kísérik tevékenységünket — folytatja Horváth Lajos. — Országos felhívással fordultak a méhészeti szövetkezetekhez, hogy a hazánkban jelenleg található 600 000 méhcsaládot még százezerrel kell gyarapítani. Ehhez viszont a megfelelő körülmények biztosítása is szükséges volna. — Milyen munka vár az idén még a méhészekre? — A hárs után kezdődik a felkészülésünk a télre. A tölgy, a hárs és még néhány más növény nedvéből begyűjtött, úgynevezett harmatméz kipergetése különösen fontos. Ez tavaly is sok méhcsalád pusztulását okozta. Augusztusban már elkezdjük az etetést is, hogy a családok megfelelő népességgel mehessenek a télbe. Mindezt már a jövő évi jobb gyűjtés érdekében tesszük. Gy. A. Rozs Józsefet és a feleségét egyszerre vették föl a pártba. Csontos László párttitkár és tásokról beszélgetnek. vagyok a* KISZ-ben. s engem bízott meg a pártszervezet a KISZ pártfogolásával. Két hete új vezetőséget választottak a fiatalok, s remélem, hogy most sokkal jobb lesz a szervezeti élet. — És a férje? — Ö is KISZ-ta" és sokát segít nekem ... A párttitkár újabb kommunistát mutat be: Markánics Tibor keretfűrészest. Nyolc éve dolgozik az üzemben. — Az édesapám, az édesanyám és a sógorom is párttag. Hatvanöt óta szakszervezeti bizalmi vagyok. A pártmegbízatásom az, hogv a szakszervezetben tevékenykedjek. Egyébként kötelességemnek tartom, hogy segítsem és neveljem fiatalabb munkatársaimat. Szőke asszony néz be az irodába. Csonka László behívja, mert őt most legutóbb vette föl a pártszervezet. Steffler Miklósnénak hívják, s a férje párttitkár. Az asszon” két éve titkára az üzemi vöröskeresztes szervezetnek, s nagyon büszke rá, hogy százhuszonnyolc tagja van. — Azt is mondd el, hogy elvégezted a marxizmus—leni- n izmus középiskolát — mondja a párttitkár. Amikor visszafelé megyünk a f űrészcsamokból, Csonka László megjegyzi, hogv néhány párttag más vállalathoz került, s a legnagyobb örömükre ott is megállják a helyüket. A pártszervezetek egy hónap múlva arról is számot adnak, hogyan valósították meg a pártépítést szorgalmazó határozatot. A mérleg — így ítéli meg a járási pártbizottság is — mindenképpen pozitív. Lajos Géza Szerencsés időben érkeztünk az Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság csurgói fűrészüzemébe. Ha egy perccel később kopogtatunk a pártiroda ajtaján akkor nem találjuk meg Csontos Lászlót, mert éppen egy értekezletre készült. Helyet foglaltunk a kis irodában, s egy perc múlva már arról beszélgettünk, hogyan lendült fel a pártépítés a legutóbbi vezetőségválasztás óta. — Az elődöm, Lábián Isivám párttitkár fiatalon meghalt, s hatvannyolc októberében engem választottak meg párttitkárnak. Nem volt ismeretlen számomra ez a munka, hiszen tizenegy éve tagja vagyok a pártvezetőségnek. A vezetőségválasztó taggyűlésen határozatot fogadtunk el, hogy a A csúcsvezetőség titkára az új tagok nevénél megáll, s néhány megjegyzést fűz hozzá, ki hol dolgozik. — No, itt van Andik Ferenc ... asztalos a szakmája, s levelező tagozaton elvégezte a faipari technikumot. A jövő héttől már technológ”' dolgozik. Szabó István szállítási csoportvezető, Szabó Imre üzemrendész, Barna István előrajzoló, Szanyi István tmk- lakatos példamutató magatartásával, politikai kiállásával érte el, hogy sorainkba léphetett. Annyit mondhatok, hogy minden új tag munkáját figyelemmel kísérjük. A nők és a férfiak is példát mutatnak: ott vannak a szocialista brigádokban, dolgoznak a KISZ-ben, munkásőr is van közöttük. Deszkarakások és rönkhalmok között jutunk egyik csarnokból a másikba. Szorgalmas leány- és asszomdcezek szöge- lik a ládákat, máshol fűrészek szabdalják sivítva a rönköket. Kék szemű asszony fogad bennünket a fenyőfűrészcsarnok irodájában. Báli Lajosné adminisztrátor. — ö is új nárttaa. Amikor fölvettük, még a ládaüzemben dolgozott — mondja Csontos László. — A kettes pártszervezet vezetőségében gazdasági felelős. Tavaly háromhónapos pártiskolát végzett Kaposváron. Baliné pártvezetőségi tag. jövőben nagvobb gondot fordítunk a pártépítésre. Az üzem rekonstrukciója óta megnőtt a munkáslétszám, feltétlenül erősítenünk kellett a sorainkat. Elsősorban a fizikai munkások és a nők fölvételét szorgalmaztuk. A pártvezetőség tagjai, a pártcsoportbizalmiak tervszerűen foglalkoztak azokkal a munkásokkal, művezetőkkel és műszakiakkal, akik munkájuk és magatartásuk alapján számításba jöhettek. — Hány párttagot vettek föl a választás óta? — Tizenhetet. így nyolcvan- hétre nőtt a taglétszámunk, öten huszonöt év, nyolcán pedig harmincöt év alattiak. Érdekességként megemlítem, hogy több házaspárt vettünk fel a pártba. így például Rozs Józsefet, Madarász Istvánt, Fényi Henriket és a feleségüket. Az asszonyok rönkbemérők, a férjek pedig gépen dolgoznak. — Ez az iskola nagyon nagy segítséget adott a pártmunkámhoz — mondja Baliné. . Kopognak az ajtón. Markáns arcú. középkorú férfi lép be. A párttitkár bemutatja. Szálai József gépkezelő. Ré»i munkás, hat éve dolgozik az üzemben. Most került át a fűrész- csarnokból a ládaüzembe. — Nagyon szeretek a munkásvédelmi bizottságban dolgozni, én mondom, hogy sokat tettünk a balesetek megelőzéséért. Az új helyemen sokat beszélgettem egy másik párttaggal, Horváth Jánossal, hogy milyen társadalmi munkát kellene végezni a ládaüzemben. Csinos fiatalasszony nyit be az irodába. Rozs József né rönkbemérő, aki együtt lett párttag a férjével. — Hat éve vagvok az üzemben, először a ládaüzemben dolgoztam, most pedig itt a fűrészcsamokban. A férjem gépmunkás a ládaüzemben, s tavaly vettek föl mindkettőnket a pártba. Vezetőségi tag Szalai József a pártmegbizaMAI KOMMENTÁRUNK Mit jelent az egy százalék "Többet nézzük a tarlót, a kicsépelt kalászokat, mint máskor. Így vagyok magam is, a kombájnosaim is. Mert vannak helyek, ahol az idén nem ■aratnak, s nekünk vigyázni kell most minden szemre.« — Egyik szövetkezeti vezetőnk mondta ezt beszélgetés közben. Megjegyeztem, hiszen olyan gondolat, ami mostanában sokfelé elhangzik, amiről sokan beszélnek — és mindjárt hozzáfűzöm — amiért sokat és egyre többet tesznek. Egész népünket érintik, érdeklik azok, a nagy veszteségek, amelyeket az idei természeti csapás okozott. Társadalmunk a szocialista összefogás, az önzetlen segítségnyújtás megannyi szép példájáról adott újabb bizonyságot az elmúlt hónapokban. Elegendő megemlíteni, hogy megyénk termelő- szövetkezetei és tagjai — az egyéni felajánlásokon túl — eddig már több mint hatmillió-kétszázezer forint értékű készpénzt, takarmányt, élelmiszert és építőanyagot juttattak három, árvizsúj- totta szabolcsi községnek. Az összefogásról, a szocialista közösségi szellemről, a társadalmi felelősségérzetről beszél ez az összegező adat — szavak nélkül is. Akkor, amikor a termelési érték egy százalékos növeléséről beszélünk és mind több erre utáló elhatározásról hallunk, messzemenően elismerjük társadalmunk eddigi önzetlen és tetemes segítségnyújtását. De a károk nagyok — és megvan a lehetősége annak, hogy más módon is segítsük népgazdaságunkat az anyagi veszteségek pótlásában. A szövetkezeti vezető igt) mondta: "minden szem gabonára vigyázni kell.« Kifejező ez a gondolat, de még kézzelfoghatóbbá válik, ha a számok nyelvére fordítjuk le. Ha az aratással járó szokásos veszteségeket jó munkaszervezéssel, lelkiismeretes törődéssel egy százalékkal csökkentik mező- gazdasági üzemeink, akkor ez azt jelenti, hogy mintegy 15 000 mázsa kenyérgabonát mentünk meg, illetve ennyivel többet adhatunk népgazdaságunknak . Mindössze egy százalék megtakarítás. Nem kell hozzá semmi más, csak a megszokottnál egy kicsit nagyobb gondosság, nagyobb figyelem, és mindig ébren levő öntudat: rajtam múlik, hogy ne vesszen kárba ez az egy százalék! S ami üzemenként — az aratnivaló nagyságától függően — egy, kettő, vagy tíz—húsz mázsa, az a megye egészét tekintve 150 vagon kenyérnek valót jelent! Beszéltem kombájnossal, aki még talán soha nem szállt le annyiszor a gépéről, mint az idén, ellenőrizve azt, hogy vajon valóban a tartályba kerül-e a kalászokban megérett mag. As egy százalék megatkarítás ezt is jelenti. És azt is, hogy kicsi, többnyire szóra sem érdemes áldozattál sokat tehetünk, nagyot alkothatunk. V. M. Tudnunk kell, mit akarunk R övid, tárgyilagos közleményt adott ki pártunk Központi Bizottsága csütörtökön befejeződött kétnapos, kibővített üléséről. A párt, miként egész tevékenységében, most a X. kongresszusra tett előkészületei során' is nagy gondot fordít az egész társadalommal, az egész néppel kiépített szoros kapcsolataira, és minden jelentős lépését a közvéleményt folyamatosan és híven tájékoztatva kívánja továbbra is megtenni. A Központi Bizottság ülésének napirendjén ugyanis — a nemzetközi helyzet legfontosabb tényezőiről adott tájékoztatón és a következő, a IV. ötéves tervnek a napi sajtóban nyilvánosságra hozott irányelvei megvalósításán túlmenően — a november 23-ra összehívott X. pártkongresszus politikai és szervezeti előkészítése is szerepelt. E kérdésekről Kádár János elvtárs, a Központi Bizottság első titkára tett előterjesztést. Mint a közleményből már ismert: a kongresszusi irányelveket megvitatás céljából nem csupán a pártszervezeteknek bocsátják rendelkezésükre. Felkérik a Hazafias Népfront, a szakszervezetek, a szövetkezetek, a nők, az ifjúsági szervezet és a Magyar Tudományos Akadémia vezető, testületéit is, hogy tárgyalják meg az irányelveket,. és véleményüket ismertessék a Központi Bizottsággal. Aki alaposan ismeri a pártnak az utóbbi évek során született jelentős társadalmi, gazdasági vagy kulturális jellegű kezdeményezéseit — akár a legfontosabb szociális kérdésekkel, így a lakáskérdássel kapcsolatos fontos elhatározásait, tudomány- vagy^ kultúrpolitikai lépéseit, vagy éppen a gazdasági élet egészét felölelő mechanizmus-reform megalapozását — az azt is tudja, hogy mindezek a dolgozó tömegekkel és a kérdésben illetékes társadalmi és szakmai szervezetekkel kiépített szoros munka- és véleménykapcsolatban születtek, bontakoztak ki. Az elhatározást és a végrehajtást egyaránt a demokratizmus jellemzi. A Központi Bizottság üléséről kiadott közlemény jelzi, hogy megvitatták és elfogadták az 1971-ben esedékes következő öt éves népgazdasági terv irányelveit. Az Országos Tervhivatal vezetői néhány héttel ezelőtt már ismertették a sajtó munkatársaival a terv e^készületeit és a munkálatok jelenlegi állását. így a tudósításokból széles körben ismertek a gazdaságunk fejlesztésére és ezzel összefüggésben az életszínvonal emelésére elhatározott legfontosabb lépések, adatok, tények. Ez a témakör azonban sokkal bonyolultabb annál, mintsem, hogy egyszeri megvilág: tásban mindenki előtt világossá váljon, nem is szólva arról, hogy a tervet még nem dolgozták ki minden részlet"' ben. Az irányelvek széles kör : ismertetése éppen azt szolgá' ja, hogy a véleménycsere má" kipróbált útján mód nyíljék a gazdasági elhatározások soksok részletének az érdekeltek bevonásával való további megvitatásra, ahogy mondani szokták: finomításra. A tervek, elképzelések ilyen módszerű nyilvánosságra hozása és alakítása valameny- nyiünR jövőjének élőrevetítésé segít jó légkört teremteni az országban, a közéletben, az egyes munkahelyeken is, ahol .óljaink gyakorlatilag megvalósulnak. A pártkongresszus tisztele- téré kezdeményezett szocialista munkaverseny — amely az árvíz pusztításai láttán azzal az elhatározással bővült, hogy közös erővel kíséreljük meg — a tervezettet meghaladóan — egy százalékkal növelni az évi nemzeti jövedelmet, minden bizonnyal további lendületet nyer a következő hetekben és hónapokban. Mert terveinkről beszélni és megvalósításukért dolgozni, küzdeni — aligha választható el egymástól. Az egyik feltételezi a másikat. Tudnunk kell, hogy mit akarunk. És minél jobban tudjuk, annál többet érhetünk el. SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1970. július 22. 3
