Somogyi Néplap, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-15 / 164. szám

Hatszáz kilométerre Kaposvártól Minden kézre szükség van 30P—6CP Óriás automata a kánikulában Az Utóbbi napokban új névvel gazdagodott a So­mogy megyei Tervező Irodá­nál a becenevek, megkülön­böztető jelzők hosszú sora. Négy név, Szabó László, Jung Rudolf, Hernesz János, Ma­gyar Lajos említésekor gyak­ran fűzik hozzá: »ők az árvi­zesek«. Három technikus és egy gépkocsivezető. Tizenhárom napot töltöttek az árvíz sújtotta Számos-köz­ben. Abban a Számos-közben, amelyért néhány hete még minden híradáskor százezrek szorítottak, remegve hallgat­ták a bemondó jelentéseit. Hi­szen minden családot együtt­érzés kapcsolt ehhez a tájhoz. Ez a Szamos-köz ma már egé­szen más. Akkoriban a gátat védők ezrei és gépkocsik szá­zai érkeztek az ország legkü­lönbözőbb pontjairól. Ma már az újjáépítők ezrei és a be­tonkeverők százai érkeznek. Csak két szó változott, és mégis — micsoda különbség! Ebből az újjáépítési munkából vették ki részüket ők négyen. — A sok hír, riport a rádió­ban, tévében, újságokban se- gítőkésaséget ébresztett föl bennünk — kezdi a beszélge­tést Szabó László. — Ügy érez­tük, nekünk is el kell men­nünk. Ha valaki, akkor építésztechnikus sokat tehet az ilyen nagy területet é ,. i helyreállítási munkálatoknál. I Jelentkeztünk a vállalat ve­zetőinél, hogy szeretnénk oda­menni. Engedélyezték és se­gítettek — ott-tartózkodásunk idejére a gyors és könnyebb mozgás érdekében személy­gépkocsit is adtak. Június 19-én Magyar Lajos gépkocsi­vezetővel elindultunk. A köz­ponti irányító szervek útba­igazítása alapján az ötös kör­zetben kezdtük meg munkán­kat. Központja Gyűrtelek volt, ahol már egy műszaki helyre- állítási irodát is felállítottak. A helybeli általános iskolában szállásoltak el bennünket, egy tantermet kaptunk irodának és szállásnak. A látottakról és a rombolás mértékéről Hernesz János építészt faggatom. — Az ott töltött rövid két hét alatt mintegy száz épüle­tet, lakóházat vizsgáltunk fe­lül. Az építési engedélyek ki­adásánál is segítettünk. A mi körzetünkbe tartozó Gyűrte­lek, Géberjen, Fülpös-Daróc, Ököri tó-iFülpös, Rápolt és Kocsord községekben dolgoz­tunk. A kőházaknál általában csak kisebb kár, főleg felázás történt. Annál nagyobb a pusztítás a vályogházak kö­zött. Ezek szinte az utolsó szá­lig szétáztak — teszi elém bi­zonyításul a aaját készítésű { fényképek tucatjait, a szakái- j las, rokonszenves fiatalember. I — Ilyen esetekben teljesen Félévi mérleg 984 millió forint forgalom Összesítették a MESZÖV- nél a fogyasztási szövetkeze­tek kereskedelmének és ven­déglátásának első félévi for­galmi adatait. A szövetkezetek újabb rekordot értek eL Vá­sárlóik az áruházakban, szak­üzletekben és a kisebb vegyes­boltokban 824 millió forint ér­tékű árut vettek meg. A ven­déglátó üzletekben 160 millió forint értékű ételt és italt fo­gyasztottak. Ez a forgalom összességében 984 millió fo­rint, amely 108 millió forint­tal több, mint az előző évi. A legnagyobb forgalom- emelkedés a kiskereskedelem­ben a balatonboglári, a len­gyeltóti, a kaposfői, a kapos­vári, a balatonszárszói, a ka- rádi, a bonnyai és a siófoki fogyasztási szövetkezetnél mu­tatkozott. A vendéglátásban pedig a göllei, a mernyei, a somogysámsoni, a karádi és a siófoki szövetkezeteket láto­gatták leginkább a vendégeli. Sok összetevője van annak, hogy a somogyi falvakban és városokban ilyen mértékben nőtt a szövetkezetek összfor­galma. Az egyik talán az, hogy a fogyasztási szövetkezetek szűkös lehetőségeik mellett meggondolt hálózatfejlesztést valósítottak meg az elmúlt években. Ugyanakkor a nagy­kereskedelmi vállalatok meré­szebb készletezésének hatásá­ra jelentősen több árut sze­reztek be a szövetkezeti bol­tok, javult a készletek össze­tétele, mennyisége, választé­ka. Különösen a nagy értékű fogyasztási cikkeknél szem­mel látható a kedvező válto­zás. Javult a műszaki és a vasáruk választéka is, itt a ko­rábbi években súlyos áruhiány mutatkozott. Az élelmiszerek, a vegyi és üvegáruk készletei ugyancsak nőttek, s a válasz­ték növekedett. A húskészít­ményekből is javult az ellá­tás, több az olcsóbb áru, míg a tőkehús az elmúlt évihez hasonló színvonalon áll. Ugyanez mondható el a ru­házati és lakberendezési cik­kek mennyiségéről is. Az első negyedévben jól si­kerültek a zárszámadási vá­sárok. És végül, de nem utol­sósorban a fogyasztási szövet­kezetek újabb kereskedelmi csúcsa azért születhetett meg Somogybán, mert a lakosság­nak, főként a termelőszövet­kezeti parasztságnak növeked­tek a bevételei, volt tehát mi­ből vásárolni. z> Az ÉDOSZ elnökségének ülése Az ÉDOSZ elnöksége hét­főn — három iparágban vég­zett fölmérés alapján — a munkaerő-vándorUls okairól tanácskozott. A vizsgálat meg­állapította: nem állja meg he­lyét az az elterjedt nézet, hogy a munkaerő-vándorlást csak bérezési problémák okozzák. A fizetés mellett a nehéz fizi­kai munka, a kedvezőtlen munkahelyi körülmények és az éjszakai műszakok is köz­rejátszanak ebben. A Gabona­tröszt vállalatainál az év első negyedében a dolgozók 15, a Tejipari Trösztnél 12, az ál- latforgalmi és húsipari válla­latoknál pedig csaknem 6 szá­zaléka cserélődött ki. A Gabo­natrösztnél a nehéz fizikai munka miatt a szárító- és morzsolómunkások és a ta­karmánykeverő üzemek dol­gozói hagyják ott egyre-más- ra munkahelyüket. A hús­iparban a kedvezőtlen mun­kakörülmények és a gyakran előnytelen munkaidőbeosztás miatt van hiány segédmunká­sokban, állathaj tókban és gondozókban. A Tejipari Tröszt vállalatainál a hűtőhá­zi és a szállítmánykísérő dol­gozók 10—14 órás munkaideje éjjel 23 és 01 óra között kez­dődik, és ezért — bár az utóbbi időben komoly alap- béremelést hajtottak végre — még mindig sokan keresnek alkalmasabb munkahelyet. Az elnökség megállapította, hogy az üzemen belüli és kí­vüli szállítás ezeknél a válla­latoknál még mindig nagy lét­számmal és korszerűtlen esz­közökkel történik, ami szintén hozzájárul a munkaerő-ván­dorlás növekedéséhez. Ezért az elnökség felhívta a válla­latok figyelmét: bérintézkedé­seken kívül nagyobb gondot kell fordítani a műszaki fej­lesztés meggyorsítására, az úgynevezett kisegítő, tevé­kenység gépesítésére. Tartha­tatlan, hogy egyes üzemekben a műszaki fejlesztést csak a termelőgépek modernizálása jelenti. A nehéz fizikai mun­ka gépesítése és a munkahelyi körülmények megjavítása leg­alább ennyire fontos. újjáépítettük. A többi sérült vagy félig romba dőlt házak­nál a rongálódás mértékének megállapítása volt a felada­tunk. A helyreállíthatóknál műszaki tervet készítettünk és meghatároztuk az anyagszük­ségletet. Ezeknek az okmá­nyoknak a bemutatásakor kapták meg az egyes családok az építési anyagot a TÜZÉP- nél. Hogy a kivitelezést válla­lattal, ktsz-szel vagy saját ke­zűleg végzik, az már a család saját döntésétől függött. — Az új házak tervkivá­lasztása hogyan történt? — A mi körzetünkben az 1—3—4-es és az Sz. 8-as ter­vek voltak a legkeresetteb­bek. Különösen az utóbbi bi­zonyult kapósnak. A kiválasz­tásánál »az egy ház helyett — egy házat« elv volt az irány­adó. Ha a családi állapot in­dokolta, és a helyi tanács is hozzájárult, akkor nagyobb méretűt is választhattak a családok. Ezt követően öt-hat nap múlva a gyorsított ügyin­tézés folytán már kezdődhe­tett is az építkezés. — Napjaink gyorsan teltek — veszi át a szót Jung Rudolf. — Reggel 8-tól este 10-ig dol­goztunk, a szombatokat és va­sárnapokat is beleértve. Kü­lönösen sok feladat várt gép­kocsivezetőnkre. Ö szinte min­dig úton volt. Vállalattól, ta­nácstól függetlenül oda ment, ahol szükség volt rá. A pécsi tervezőktől a helyi szervek képviselőjéig mindenkit fu­varozott. — A helyreállítási munká­latok milyen stádiumban van­nak? — Ez szinte naponta válto­zik. Az az összefogás, melyet ott tapasztaltunk, szinte hihe­tetlen. Segíteni akaró embe­rek százai szorgoskodnak a bontásoknál, építkezéseknél. A vállalatok legjobb, leg­ügyesebb szakembereiken küldték el. Fülpös-Darócon például egy községben dolgoz­tak a baranyai, a nógrádi, a Somogy megyei és a budapes­ti 21. sz. építőipari vállalatok. Munkájuk nyomán óráról órá­ra változik a kép. A ktsz-ek és a helyi termelőszövetkeze­ti építőbrigádok éppúgy ott vannak, mint a falazáshoz csak kicsit is értő Minden dolgos kéz megtalálja a maga feladatát. Ma t __ f őleg az ő munkájukra lesz szükség. A mi időnk lejárt. — Hazafelé jövet a legszebb látványt egy frissen épült lakóház nyújtotta. Hogy mi tette széppé? Talán az ösz- szefogás, a segítőkészség, a bürokratizmust legyőző gyors ügyintézés első közös szim­bólumát láttuk benne. Győri András REKKENÖ A MELEG az üzemcsarnokok között. A be­tongerendák, a betonfalak szinte teleszívják pólusajkat a meleggel. Éls bent az üstök mellett valóban a pokolt idé­zi a forróság. Azt mondta va­laki, a húskombinát olyan, mint egy óriás automata. Az egyik végén behajtják a sertést — mondjuk reggel 6- kor, a másik végén kijön a szalámi a kora délutáni órák­ban. De az automatákat, a gépsorokat kezek irányítják, a nagy kések kopott nyelét emberkezek fogják. És cso­rog a veríték. Gyurecs Valdemár, a hús­kombinát egyik főosztályve­zetője mondta: — Rekordidő van és a leg­nagyobb a hajtás. Háromezer sertés, négyszáz marha vágá­sa és feldolgozása van erre a hétre ütemezve. És nyújtott műszak, mert tíz órát dolgo­Fürdetik a parizert. zunk. Ezek az adatok szabályos­nak, komolynak, megfontolt­nak tűnnek. Halad a terme­lés, érkezik az áru, várják a fogyasztók. A kínálat és a kereslet mérlege. De lent, vagy inkább fent az üzemben mintha súlytala- nodoának ezek a számok. Vágott állatot sorjáznak a hentesek, arcukról csorog a veríték, csomós gyöngyökben csillog az izzadság. Hajtanak teljes gőzzel. A művezető is beáll a sorba. — Itt a nagy nyári döm- ping, várnak az árura, és ha késik... Jobb erről nem is I beszélni. Szóval nem töpren­günk, hanem csináljuk, per­cenként egy sertést, kétper- cenként egy marhát dolgozunk fel. Igen, az állatok utolsó si­koltása valóban percenként hallatszik, aztán fröcsköl a vér, és a futószalagra akaszt­va egyik a másik után kerül az éles kések alá. A lógó sertéseket hatalmas elektromos fűrész vágja ket­té. Ami egykor a disznóölés­nél egy böllér félnapi mun­káját jelentette, az itt né- I hány másodperc. Fröcsköl a zsír, hatalmas kanalakkal kavarják a piruló tepertőt. — Itt még veszélyességi pótlekot is kapunk. — A meleg miatt? — Nem. A z»r miatt Kis­sé »kellemetlen«, ha ráfröcs- csen az ember karjára. A jégtáblák közül szódás- ballon nyújtja ki hosszú nya­kát. Szinte magához vonzza a szomjas pillantásokat. A kolbászát a töltőgép alagútjáJból indul, és fürge kezek irányítják, hogyan ka­nyarodjon. De szorgalmasan halad a kenőmájas útja meg a virslié is. Aztán megállunk egy perc­re. Fürdetik a parizert. — Marhahús és szalonna, megfelelő keverési arány, ettől kapja a jő zamatját A TÖLTŐÜZEM vezetője máris nyitja a szárító füstölő ajtaját. Meleg lehelet csap ki. — De nézze meg a sztriptíz virslit is. Magatói leveti a héját. v Nevetünk. A sztriptíz virsli valóban jó. De a töltelékek »nagymesterei« kísérletező emberek is. — Tudja, akadnak különös igények, és mi szívesen fog­lalkozunk ezekkel is. Ked­velt a tyúkhúsból és más ba­romfi húsából készült tölte­lékáru. A vendéglátó vállala­tok szívesen vásárolják. A Ferihegyi repülőtér például pulykakolbászt rendelt. Le­het, hogy van, aki a külön­legességeket szereti. Én nem azért szeretem, mert különle­gesség, hanem azért, mert jó ize van. 50 fok — a tepertőüst mell ett. Tröszt Tibor A kaposfüredi városrészben, a Vörös Október Termelőszö­vetkezet irodájában ülünk Per­get István elnökkel és Vezdé- nyi József főkönyvelővel. Beszélgetés a „perem-teriBelószövetkezelben” Nagyobb lesz szerepük a város zöldségellátásában — Milyen feladatokat ró a tsz-re, hogy a faluba vezető út­ról eltűnt a régi, Kaposíürcd fel­iratú tábla? — »Perem-termelőszövetke­zet« lett a gazdaságunk. Össze­vont járási és városi tanács' vb-ülés napirendi pontja volt ez a téma. Kaposvár jobb zöld- sógellátásának feladatairól tár­gyaltak. Többet várnak tőlünk is, mint eddig. Ezt jogosra,- érezzük. Sajnos, a munkaerő- helyzetünk meglehetősen rossz, annak ellenére, hogy két üzem egységünkben 459 embert tar­tunk nyilván. A csúcsidősza­kokra fiatal munkaerőt kell majd biztosítanunk, csak így tudunk hatékonyabban segíte­ni a város ellátásában. Kerté­szetünk harminc holdján pap­rikát, paradicsomot, zöldséget, szamócát, hagymát termesz­tünk. öntözőberendezésünk van, segít bennünket a száraz­ság idején. Két régebbi és egy új tárolóval is rendelkezünk. Negyven köbméter vizet táro­lunk bennük. Tizenegy ember dolgozik a kertészetben. Már megkezdték a termények szál­lítását. Primőröket nem ter­mesztünk. Az új helyzetben feltétlenül szükséges lesz, hogy munkaerőt »toborozzunk« ker­tészetünkbe. Előre kell lépnünk a gépesítésben és a kemizálás- ban is. A paradicsom, paprika gyomtalanítása vegyszerrel — ez a jövő útja. Ügy gondoljuk, ha intenzívebben foglalkozunk a meglevő területtel, akkoi annyi tobbiettermésünk lesz,, mintha öt holddal növeltük volna a kertészetet. Igyekszünk olyan növényeket vetni a kö vetkező években, amelyeknek tenmésideje nem azonos, lg; nem egyszerre kell végeznünk a betakarítást. Tehát a nö vénytermesztés szerkezete vál­tozik. — Hogyan haladnak az Idősze­rű munkák végzésével? — A borsóval együtt 1600 hold aratnivalónk van. Négj SZK—4-es és egy SZK—3-as kombájnunk van. A szállítóesz­közökben sem szűkölködünk, tíz traktoros vontató és két te­hergépkocsi segíti a betakarí­tást. Augusztus közepére vég­zünk az aratással — úgy ter­vezzük. Azt meg kell jegyez­nünk, hogy az alkatrészellátás­sal voltak gondjaink. Néha Debrecenig el kellett menni némelyikért. Az a furcsa hely­zet állt elő, hogy olcsóbb vöd az alkatrész az útiköltségnél. Szerencsére a szerelőbrigádunk olyan jó, hogy amit lehetett, megoldott leleményességgel, lelkiismeretességgel. Mindezek ellenére úgy érezzük: a gépe sítés nem volt arányban a ki­öregedő tagok munkaerejének csökkenésével. Tíz évvel ez előtt még háromszáz asszonyt tudtunk munkába állítani, most százhúszat. Ebben az év­ben mentek legtöbben nyugdíj­ba. S hozzá kell tennünk, megérdemlik a pihenést. Így viszont az a helyzet áll e.ő né­ha, mint ma is, hogy a négj vagon műtrágyát kirakjuk az állomáson, de a lerakodáshoz a tsz-ben már nincs ember. Az asszonyok közül kell máj néhányat kijelölnünk erre a munkára. — Milyen termésre számíta­nak? — Száz vagonnyit a Gabona- felvásárló és Feldolgozó Válla­lat vesz meg. Két szabad táro­lásra alkalmas és egy raktár­épületünk van itt. Ez természe­tesen nagyon kedvező sza­munkra. — Az állattenyésztésben lesz-s változás a közeljövőben? — A megyei pártbizottság és tanács kezdeményezésére, a húsellátás javításának érdeké­ben itt, a mi termelőszóvetke zetiínk területén hatvanezres »malacgyár« épül száztöven- milliós beruházással. Tizenegy termelőszövetkezet és a hús­kombinát vesz részt a vállal­kozásban.. Mi tizenötmillió fo­rinttal leptünk be, a húskom binát tízmillióval. Ezek a leg­nagyobb összegek. A tervek el­készültek, a kivitelező a Szek­szárdi Állami Gazdasag épí- tőbrigádja lesz. A gyár bizto­sítja majd a termelőszövetke­zetek számára a süldőket. Ko­caállományukat a társszö­vetkezetek felszámolják. Jut majd háztáji hizlalásra is ezek­ből a süldőkből. A tervek sze­rint 1972-ben már üzemein! fog az új létesítmény. így . a város húsellátása is javulni fog. Leskó László SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1970. július 15. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom