Somogyi Néplap, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-02 / 153. szám

ggr százalék selejt ! Szakad a pánt - leválik a sarok Hői cipő - női szemmel Gyengék, könnyen szakad­nak a cipők, a nyári szandá­lok — panaszkodik sok kapos­vári nő. A könnyű, viszonylag olcsó, praktikus és keresett szandálok pántja bizony köny- nyen elszakad, sarka leválik, gyakran már a vásárlást kö­vető napokban. A cipők mi­nőségére vonatkozó panasz vissza-visszatérő téma. Ezért kerestem föl a Május 1. uitcai női cipőboltot Kaposváron, hogy megnézzem, mj a hely­zet a női cipők körül. Ott jártamkor éppen egy magas szárú gyógycipőt hozott vissza egy vásárló. Egy hétig sem tudta viselni, mert levált a sarka. Az eladó szerint valami »megfeszítés« érte. (Valóban — jártak benne — és ez ál­talában azzal jár, hogy a ci­pőt megterhelésnek teszik ki.) A hibás árut azonban vissza­vette és közölte a vevővel, hogy pár napon belül megja­vítva visszakapja. A panasz tehát jogos volt és orvosolták. — Hány cipőt hoznak visz- sza egy-egy szezonban? Szujó Ernő üzletvezető: — Reklamáció mindig akad. A visszahozott cipők száma a tavalyihoz képest csökkent. Az utóbbi másfél hónapban körül­belül ötezer pár cipőt — főleg nyári szandált — adtunk el. Szériában hészül a hidroglóbus Űj víztároló forma született: az Aqua Torus Világszerte, így hazánkban is aa acélszerkezetű víztor­nyok felé tolódott el az igény. Ezeknek ugyanis rövid az építési idejük, és ha szükséges, pl. olajmezőkön — más munkahelyre szállíthatók. Eddig a gömb alakú forma volt ismeretes leginkább. Ezt már szériában gyártja a lajosmizsci Vízgépészeti Vállalat. Hidroglobusai ismeretesek már külföldön is, hiszen belőlük 23 millió forint értékben exportál. A gombformánál azonban van egy műszaki határ, melyet nem lehet túllépni. A lajosmizsci tervezőgárda most megoldotta ezt a prob­lémát is. Megszületett az új forma, az Aqua Torus. Ennek köbtartalma elvileg bármennyi lehet. A repülő csészealjhoz hasonlítható víztorony iránt már külföldről is mutatkozott érdeklődés. Az új formájú víztorony modellje. Ebből 69 párat hoztak vissza, tehát az eladott áru alig több mint egy százalékát (Igaz, hogy annak, akinek elszakad az új szandálja, nem vigasz, hogy ő csupán az egy száza­lékba tartozik.) A visszahozott cipőt természetesen megjavít­tatjuk a gyártó cég költségé­re, így a vevő nem károsodik. — Mi a véleménye a szak­embernek: miért szakadnak ilyen könnyen a cipők? — A minőség romlását a divat változása hozza magá­val. Ma már senki sem hord erős, vastag, nehéz cipőt, kü­lönösen nyáron nem. Ezek a könnyű, olcsó anyagból ké­szült lábbelik nem olyan tar­tósak. — Mi a helyzet az áruel­látással? Van-e elegendő szandál? —• Igen. A nyár elején meg­kaptuk az árut — körülbelül 30 000 páralt Ez jóval több a tavalyinál. Így az igényeket ki tudjuk elégíteni. Valóban, a raktár most is tele van. A polcokon mennye­zetig felhalmozott dobozokban női szandálok. Az üzletvezető már attól fél, hogy még a ki- áíusítás után som tudják mind eladni. Pedig kell majd a hely az őszi cipőknek. — Melyik a legkeresettebb fazon? — A vásárlók legnagyobb része a világos, lapos, vagy »kicsit magas« sarkú szandált keresi. Ebből öt-hatféle fazon áll pillanatnyilag rendelkezés­re. Természetesen van olyan fazon, amely mór a szezon ele­jén elfogyott. — A vevők gyakran pa­naszkodnak, hogy lapos sar­kú szandálból, főleg a 38— 39-es számból kicsi a válasz­ték. — Igen, sajnos a trapéznad­rág megelőzött bennünket. Ah­hoz ugyanis lapos sarkú szan­dált viselnek a fiatalok. Ha mi előre tudjuk, hogy nyárra ez a ruhadarab így elterjed, húsz százalékkal több lapos sarkú szandált rendelünk. Sajnos a divat sokszor megtréfálja a kereskedelmet. — A divat gyors változá­sán kívül mi okozza a leg­nagyobb gondot az üzlet­vezetőnek? — Elsősorban a raktárhiány. Az üzlet is kicsi. Ennek elle­nére nagy forgalmat bonyolí­tunk le. Épül azonban már az új áruház, amely minden igényt ki fog elégíteni. Simon Márta 12. 1943 októberében Ribbentrop náci külügyminiszter barátsá­gosan megveregette egyik leg­főbb bizalmi emberének, Wag­ner követségi tanácsosnak a vállát, aztán kiengedte irodá­jának ajtaján. Wagner útja egyenesen a hitlerista kémszer'- vezet — a Sicherheitsdienst — főnökéhez, Schellenberghez vezetett. Az SD vezetője már várta a követségi tanácsost. Wagner szabad utat kapott nemcsak a kapuban, hanem az emelete­ken is, ahol civil ruhás, zseb­re dugott kezű nácik sétáltak föl és alá, hogy útját állják minden hívatlan látogatónak. Schellenberg harmadik eme­leti irodájának ajtaja egy gombnyomásra megnyílt Wag­ner előtt, amikor az ajtóban álló őr egy mikrofonba be­mondta az érkező nevét. Schellen berg Wagner élé jött és szokatlan előzékenységgel be szobájába. Wagner, úgy látszik, tudatában volt fontosságának, mert amint le­ült, minden bevezető nélkül el­mondta jövetele célját. — A külügyminiszter úrtól azt a megbízást kaptam, hogy részletesen tájékoztassam ónt arról az ajánlatról, amelyet Törökországból kaptunk. A külügyminiszter úr úgy véli, hogy az ügy feltétlenül a Si­cherheitsdienst hatáskörébe is tartozik... Az »is« szócskát külön meg­nyomta, jelezve ezzel, hogy Ribbentrop nem szándékozik teljesen átengedni az ügyet... Wagner a továbbiakban még elmondta, hogy von Papén, a német birodalom ankprai nagykövete rejtjelezett távira­tot küldött a külügyminiszter­nek, amelyben közölte: az an­karai angol nagykövet, Sir Knatshbull Hughessen inasa felajánlkozott a német nagy- követség egyik attaséjánál, s közölte, hogy hajlandó a né­met hírszerzésnek dolgozni..: Schellenberg mosolygott ma­gában, és egy szót sem szólt arról, hogy von Papén rejtje­lezett távirata néhány órával Berlinbe érkezése után már ott feküdt az ő íróasztalán is. Természetesen most sem volt szándékában elárulni, hogy a Sicherheitsdienst ugyanúgy megfejti a külügyminisztériu- mi táviratokat, mint Ribbent­rop emberei. Sőt, olykor talán még gyorsabban, és előbb ke­rülnek elemzésre, mint odaát, a néhány épülettel arrább levő Aussenministeriuimban. A náci kémszervezet ugyanis nemcsak szerte a világon épí­tette ki hatalmas és jól pénzelt apparátusát, hanem benn, a harmadik birodalomban is. így aztán nem volt nehéz hoz­zájutni a külügyminisztériumi kódokhoz, amelyekkel az ösz- szes külföldi német követség­ről érkező rejtjelzett távirato­kat, jelentéseket megfejthet­ték. Schellenberg tehát tudta, hogy miről akar vele beszélni Wagner, s milyen üzenetet ho­zott Ribbentroptól. De nem szólt semmit. Ügy tett, mint aki figyelmesen hallgatja a kö­vetségi tanácsost. — A távirat szerint az inas fantasztikus összegért hajlan­dó az angol nagykövet páncél- szekrényéből megszerezni és átadni számunkra különböző nagy jelentőségű okmányokat. Azt állítja, hogy már eddig is több okmány fotómásolata van B SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1970. Július 2. Vakít a víz felszínén tán­coló napsugár. Csak a fehér foltok adnak a szemnek nyu­galmat. Dél van. A falu irá­nyából a halastó vize felé siet­nek az ércesből szelíddé csi­tult bim-bammok. Kacsák tol­lászkodnak a parton. Az an- docsi Kossuth Tsz kacsafarm­ja ez a csöndes birodalom. Az asszony, aki a fémes színű ká­dak körül sürgölődik, Sutyor Ferencné. — Reggel négykor kelek, este nyolckor ér véget a szol­gálat. Minden harmadik nap kerül rám a sor. A kislányom­mal — a nagyobbal — gyorsan telnek az órák. Talán, mert olyan nagy nyugalom van itt. Sokszor gondolok a télre. A keltetőben dolgoztam akkor. Mindennap jelen voltam az élet születésénél. Szép munka az. De ez is kedvemre való. A szüleimnél élek a két kis­lányommal. Egy gyorsan átsuhanó kis szélrebbenés ráncokat gyűr a halastó vízére. ni. Tündével és Erzsivel. Az­tán csak telnek a napok. Szep­temberben kinn a földeken dolgozom, az ősz vegétől meg újra a keltetőben. Változatos­ság is Van tehát. Néha kék köpenyes munka, néha köté- nyes. Az a jó mindegyikben, hogy szépen fizetnek. Aztán meg otthon is van gond. Te­hén, borjú, két hízó. A száz csirkéről se feledkezhetem meg. Szárnyaikkal verdesni kez­denek a kacsák, mintha meg­ijedtek volna valamitől. — Róka nem jár errefelé. Néha a kányák. Egyszer-egy- szer csónakba ülünk, megnéz­zük Tündével, hogyan szere­lik a vízben a kerítést. Ahogy távolodunk tőle lát­juk, hogy ott áll a messziről ismét fehér foltokká mosódó kacsák között. Enni hívja a tó felszínének hápogó népét. L. U Figyelmetlenség, gondatlanság ? Kétezer forintra bírságolták a boltvezetőt — Szemnek tetszetős vidék ez itt mifelénk. Az ott a Cser­erdő. Az meg a kertészet. A kis emelkedő tetején a tsz- major van. Kicsiben minden megtalálható itt. Néha kirán­dulni megyünk: Igalba füröd­Még májusban szóvá tet­tük a megyei Minőségvizsgáló Intézet vezetőjének a városi tanácsülésen elhangzott tájé­koztatás alapján azt a felhá­borító esetet, amely az Élel­miszer-kiskereskedelmi Válla­lat 394-es számú kaposvári üz- leiében történt, ahol Marton iJenőné a vezető. A Minőség­filmtekercsért 15 ezer fontot levő kannából tejmintát várna tőlünk... pvett, s megállapította: a tej — Ez valóban érdekes —P 40 százalékban salétrommen- szólalt meg Schellenberg és vízzel van hamisítva. szürke szemét az ablakra fug-i gesztette, mintha erősen gon-i Hasonló kirívó, a vásárló- dolkodna. — ön mit gondol, £kat megkárosító tejhamisítást megen ez nekünk? ,, . , , . — Én nem tudom eldönteni. az integet munkatársai meg Mindenesetre a külügymimsz- nem tapasztaltak. Martonné tér úr rendkívül érdekesnek ellen a városi tanács igazgatá- tertja az ajánlatot, de elfoga-fsj osztálya szabálysértési eljá- dasat az on véleményétől teszi ... ,,, ,, függővé. Egyben szoros együtt­működést kér az ügy további ^ Érdekes, de vitatható, amit lebonyolításában. 'a boltvezető az eljárás során — önnél van a távirat sző- »védekezésére elmondott. Azt Vef!?igen, természetesen... — Jelismerte’ hogy a vizezett te­felelte Wagner készségesen, és ' i let az általa vezetett boltban gondosan lezárt aktatáskája- Vették az ellenőrök, csupán a bői elővette a megfejtett táv- ihamisítás tényét tagadta, irati szöveget. ,, ,. , .. . — Tessék - nyújtotta át Tevedes történt, figyelmet­Schellenbergnek. ilen, gondatlan voltam, mert az — Igen... igen — mormol- <*üres kannák öblítéséből szár­ta az SD főnöke, mint akinek f nazó ^zet _ amely teiszínű naponta kerül a kezeoe valami <• ,. . . „ , hasonló, s már semmi sem <»volt ~ a bontott kannahan tudja felcsigázni az érdeklő- #lévő tejbe öntöttem — mond- dését. \ta. — Kérem, közölje a külügy- J s ^ tanács szabalvsér­mdniszter úrral, akivel majd J^ n°„ szabalyser magam is beszélni fogok, hogy SI eloado-|a nem a szánde' szakértőimmel megtanácsko- Jjkosságot, hanem a gondatlan- zom, elfogadjuk-e az ajánlatot. ,iságot vette figyelembe, a ma- Elsietni nem szabad, de arra igyarázkodást fenntartással fo- is vigyázni kell, nehogy lekes­síink... tgadjuk. Csak azzal a résszel (Folytatjuk) ^értünk egyet: azért bírságol­ták Marton Jenőnét 2000 fo­rintra, mert az utóbbi két esz­tendőben hasonló eljárás nem indult ellene. A tejet e bolt környékén is elsősorban gyermekek részére vásárolják. S vajon melyik. vásárlót nyugtatta meg a ma­gyarázkodás, hogy az öblítő­vizet »tévedésből« öntötték a tejbe? Vajon akadt-e köztük egy is, aki nem gondolt rög­tön arra: hasonló »tévedés« talán már máskor is előfor­dult, csak akkor esetleg nem jártak ellenőrök a boltban, s ezt nem fedték föl E védekezés talán elfogad­ható attól a dolgozótól, aki a szakmát most kezdi, de nem olyantól, aki már évek óta végzi ezt a munkát. Marton Jenőne pedig már hosszú évek óta dolgozik tejboltban, ezért sántít kissé a hamisítás tényé­nek tagadása. A 2000 forint bírság remél­hetően arra készteti a jövő­ben, hogy valamivel gondo­sabb legyen, s a mosásra váró, vízzel félig öntött kannákat ne keverje össze a többivel, ke­rülje el a hasonló »tévedése­ket«. Az is elgondolkoztató — eh­hez nem kell szakembernek lenni —, vajon mennyi tej maradhatott a kannákban, hogy egy tapasztalt, gyakor­lott dolgozó az öblítés után a vizet tejnek vélhette. Sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom