Somogyi Néplap, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-17 / 140. szám
A megyebraottság ütése nyomán Parasztságunk helyzete Épül a sertésgyár A szövetkezeti mozgalom fejlesztésére hozott határozatok sora a gazdálkodás javítására tett erőfeszítés nem önmagáért való tevékenység. Elsődleges és alapvető célja, hogy javuljon parasztságunk, s vele együtt egész népünk életszínvonala. Köztudott, hogy népgazdaságunk egészének fejlődése nagymértékben függ a mezőgazdaság helyzetétől. Különösen így van ez az olyan megyékben, mint Somogy', amely hagyományosan mezőgazdasági jellegű, és a lakosság többségének a mezőgazdaság ad megélhetést. Nőtt a részesedés, csökkent a taglétszám A termelőszövetkezetek gazdálkodási eredményeinek növekedésével párhuzamosan emelkedett a tagság életszínvonala, javult élet- és munkakörülménye, Évről évre nőtt a- dolgozó tagok közösből származó részesedése, s tavaly elérte a 14 982 forintot. A korábbihoz vizsonyítva ez jelentős fejlődést jelent, ám szükséges megjegyezni, hogy az egy dolgozó tagra jutó részesedés nagyságában sem — mint sok egyéb vonatkozásban sem — éri el megyénk az országé® átlagot. Országosan ugyanis 16 300 /forint volt a részesedési átlag 1969-ben. Amikor parasztságunk helyzetét elemezzük, nem hagyhatjuk figyelmen kívül ezt a tényt. Említést érdemel, hogy az 1966. évi pá/rtérbekezlet határozatának megfelelően módosult, fejlődött termelőszövetkezeteink munkadíjazási rend- ssere. Ez jó hatással volt a munkafegyelem. javulására. Kivált az utóéi» két óv hozott számottevő változást, amikor a szövetkezeti törvény alapján tsz-eink maguk garantálják tervezett munka- díjuk nyolcvan százalékának havonkénti kifizetését. Több mint negyvenhétezer termelőszövetkezeti tag él megyénkben. Létszámuk 1965-höz viszonyítva mintegy ötezerrel csökkent. Figyelmeztető tény ez, különösen akkor, ha számításba vesszük, hogy a szövetkezeti törvény hatására az utóbbi két évben nyolcezer új tagot vettek föl szövetkezeteink. A létszám- csökkenés mellett nagyfokú elöregedési folyamat megy végbe: szövetkezeti tagjainknak több mint hatvan százaléka ma már ötven éven fe(Tudósitónktól.) Az üzletekben megkezdődött a oseresznyevásár. Bizony az ára olcsóbb is lehetne. A legutóbbi becslések szerint cseresznyéből és meggyből a közepesnél gyengébb a termés. Ezért tokozott gondot kellene fordítani arra, hogy ami megtermett, az ne menjen veszendőbe, ne rothadjon a fákon, ne maradjon a madarak zsákmánya. Több módszere van a gyümölcs megmentésének. A fogyasztási szövetkezetek felvásárlói általában ismerik az egyes falvakban a gyümölcstermelőket, tudják, kinek van a hegyen vagy a házikertekben cseresznye- vagy meggyfája. Tudják, melyik család képes saját erejéből leszedni a megtermett gyümölcsöt, és hol kell segítség. Rendszerint ott marad a fákon a gyümölcs, ahol a tulajdonosok idős emberek, nem tudnak fára, létrára mászni. Egy kis munkával a szövetlüli. Ez a körülmény magyarázza, hogy évről évre nő az alkalmazottak száma tsz- einfcben; 1969-ben már elérte a tagság 12—13 százalékát. • Amikor a tagok helyzetéről szólunk, érdemes néhány gondolattal elidőzni a szövetkezetért sokat fáradozó parasztasszonyoknál és idős tagoknál. A szövetkezeti mozgalom fejlődésében nagy érdemük van az itt dolgozó nőknek. Éppen ezért nagyobb figyelmet érdemel az, hogy a nődolgozók jelentős része — folyamatos munkaviszony hiányában — nem tudja megszerezni az alapszabályban előirt munkanapokat. Fontos feladatuk a vezetőknek, hogy a segéd- és melléküzemi tevékenység bővítésével, a háztáji gazdálkodás szervezésével stb. igyekezzenek megfelelő munkaalkalmat biztosítani a szövetkezet nődolgozóinak. Ugyanígy helyenként több gondosságot, törődést kívánnak a magukra hagyott öreg szövetkezeti tagok. Sok a kedvezőtlen adottságú szövetkezet Megyénk mezőgazdasági nagyüzemei különböző körülmények között gazdálkodnak Amikor parasztságunk helyzetét elemezzük, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy szövetkezeti dolgozóinknak mintegy negyede a kedvezőtlen adottságokkal rendelkező termelőszövetkezetekben él. Itt az egy dolgozó tagra jutó részesedés alig több mint tizenkétezer forint volt,- és csaknem négyezer tsz-tag hatezer forinton alul keresett. Somogy mezőgazdaságának jövője szempontjából nem közömbös, hogy a tekintélyes területen gazdálkodó, kedvezőtlen adottságú szövetkezetek és az itt élő emberek sorsa, jövője hogyan alakul. A termelési érték húsz-huszonhárom százalékát ezek a szövetkezetek adják, ám adottságaik miatt igen magas költségszinttel állítják elő termékeiket. Ezekben a nagyüzemekben az alacsony részesedés, a kedvezőtlen munkakörülmények, a rossz eszközellátottság miatt nagyarányú a munkaerő-elvándorlás. És bái1 a megye egészében sem jó, itt különösen kedveződen a szaik- errtberhélyzet. A gondok, a nehézségek láncszemként kapcsolódnak egymáshoz, és végső soron a szakmai vezetés alacsonyabb színvonala még tovább rontja az amúgy is nehéz helyzetet. kezed v felvásárlók megszervezhetik a termés leszedését. Alakíthatnának kisebb brigádokat, amelyek bérért vagy részért elvégezhetnék ezt a munloií. Fiataloknak, diákoknak még szórakozást is jelentene. Akik az utóbbi években járták a stzőlőhegyeket, meggyőződhettek arról, hogy a szervezettség hiánya miatt szinte milliós értékek mennek veszendőbe. A két gyümölcs közüli különösen a meggy, a cigánymeggy leszedése nagyon fontos. Ezt ugyanis feldolgozva exportáljuk. Az országnak és a termelőknek egyaránt érdekük, hogy minden szem megtermett gyümölcs a felvásárlóhelyre kerüljön. Az árak jók. A fogyasztási szövetkezetek felvásárlói sokat tehetnek azért — felvilágosító szóval és az árak helyes alkalmazásával —, hogy rábírják a termelőket, szedjék le és adják ej az érett gyümölcsöt. Mind a megyei partbizottság elé került jelentés, mind az ott elhangzott vita elmé- lyülten foglalkozott a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek helyzetével, múltjával és jövőjével. Méltán állapították meg, hogy ezt az összetett és több szempontból is körültekintő munkát kívánó feladatot máról holnapra elvégezni nem lehet. Ezeknek a termelőszövetkezeteknek gazdasági és szervezeti megerősítése megkülönböztetett irányítási módszert igényel. S ide kívánkozik még valami, ami mind több szövetkezetben, mind több felelős testületi ülésen felvetődik: a reform egyes, ösztönzői nem segítik kellően, hogy a kedvezőtlen adottságú tsz-ek felzárkózzanak az átlagos eredményt elérő gazdaságokhoz. Sőt — ahogy ezt a megyei pártbizottság ülésén is megállapították — a szóródás, az eltolódás csak tovább növekszik. Szólni kell ezekről a gondokról nehézségekről. Ha Sor mogy (mezőgazdaságának helyzetét a korábbi tényékhez viszonyítjuk, akkor jelentős, számottevő a fejlődés — s ez mindenképpen elismerésre méltó. Ám ha az országos adatokkal, országos átlaggal vetjük össze az eredményeket, aikkor nagy lemaradás tapasztalható. Most, amikor egy új tervidőszak feladatait, programját állítjuk össze, mérlegre téve az elmúlt négy-öt év tapasztalatait, nem hagyhatjuk figyelmen kívül ezeket a tényeket. A gazdálkodási eredmények javítása szükségszerűen megköveteli, hogy az egyes üzemek közötti szóródás mérséklődjön. Ez pedig csak megkülönböztetett, differenciált támogatási rendszerrel képzelhető el. Sokan összegezik, értékelik a zalaegerszegi urbanisztikai ankét tapasztalatait Természetes, hogy a két nap hasznát mindenki a maga szemszögéből mérlegeli. Kaposvár társrendező és az egyik szereplő volt ezen a tanácskozáson, s már ez meghatározza számunkra az ankét jelentőségét. Somogy székhelye először mutatkozhatott be olyan fórumon, ahol húsz magyar város képviseltette magát, országos szakemberek, tervezők jelentek meg. Kitűnő összehasonlítási alapot adott, hogy éppen Zalaegerszeggel és Nagykanizsával együtt nyújthattunk bepillantást városfej lesztési gondjainkba. Nagyon sok a hasonlóság Zalaegerszeg, Kaposvár és Nagykanizsa fejlődésében. Különösen az utóbbi évtizedben léptek nagyot előre az iparosítás névén, a városiasodásban. Ezt nagyszerűen szemléltette a művelődési központ báltermében megrendezett kiállítás is. A nagyméretű fényképek, tervrajzok, makettok még egy dologra irányították a figyelmet: az e tájon élő és dolgozó tervezők bebizonyították tehetségüket, helyismeretüket, s olyan lakóházakat, középületeket terveztek az utóbbi időben, amelyek beilleszkednek a szóban forgó városok képébe. Ez sürgeti a következő lépéseket, hogy még nagyobb feladatot kapjanak a helyi tervezőintézetek az egységes építési stílus megteremtésében. Csak akkor őrizHétrol hétre változik a kép a Kaposvári Állami Gazdaság Zaranyban épülő sertéskombi- nátjánál. Egyre szebben, látványosabban bontakozik ki a nyolcvankilencmilliós sertésgyár formája. Mozgalmas kép, szorgalmas, igyekvő munka fogadja a látogatót. A tenyésztési rész ti- I hetik meg sajátos arculatukat a délnyugat-dunántúli városok, ha ez a kívánalom megvalósul. Ezzel függ szorosan össze mindaz, ami az új lakótelepek kapcsán' szóba került az ankéten. Elsősorban azt bírálták mind a tanácselnökök a referátumukban, mind a szakemberek a felszólalásukban, hogy egyhangúak a lakótelepek, nem illeszkednek szervesen a tájba, illetve a város képébe, sajátos szerkezetébe. Akik itt laknak, azok egyrészt elszigetelődnek a városközponttól, másrészt csak aludni járnak haza. Gyorsan és távlatban megvalósítható tanácsokkal szolgáltak a szakemberek ezekkel a közös gondokkal, problémákkal kapcsolatban. Első helyen azt emelném ki, ahai a Kulinyin lakótelepünket is szebbé otthonosabbá tehetné. Zalaegerszegi sétáink meggyőztek arról, hogy a sok zöld, park, játszótér, üzlet, vendéglő, eszpresszó már kellemesebbé teszi azoknak az ezreiknek az életét, akik a lakótelepen élnek. Ez a járható út a Kali- nyin lakótelep egyhangú képének megváltoztatására is. A kanizsaiak elmondták, hogy parkosítással, képzőművészeti alkotásokkal kívánják szépíteni lakótelepüket. Érdemes követni a példájukat. Figyelemre méltó az az észrevétel, hogy senki sem érzi az egyhangúságot például Dunaújvárosnak azon a részén, ahol az eltelt másfél évtizedben megnőtzenöt épületéből nyolcnak már összeszerelték a vasvázas szerkezetét, folyik a panelo- zási munka. És természetesen a már elkészített alapokon újabb épületék vasvázas szerkezete alakul ki. (Képeink.) Benn a fiaztatóban a csatornát cementezik, az utóhizlaldában a padozatot, a váiaszÉppen e tapasztalatok birtokában helyes volna például »idősebb« fákat telepíteni a város új negyedeibe a suhángok helyett. Még egy megjegyzés kívánkozik ide a parkosítással kapcsolatban. Sokszor nagyobb gond a parkokat, a zöld területeket gondozni, mint telepíteni. Éppen ezért könnyen és olcsón gondozható növényeket ajánlanak a szakemberek a házak köré. A játszóterek, parkok, éttermek, szolgáltatóházak nem változtatják meg teljesen a mai lakótelepeket. Ezeket csak azzal lehet pezsgővé, lüktetővé tenni, ha az épületek földszintjén üzletek, műhelyek, esetleg garázsok kapnak helyet. Ezt az igényt kielégíti majd a kaposvári új lakótelep továbbfejlesztése, hiszen a lábakon álló házak között sétálóutca lesz üzletsorokkal. Nagykanizsán és Kaposváron a közeljövőben kezdődik a városközpont rekonstrukciója, s Zalaegerszegen is napirenden van a város ibelső részeinek felújítása. Ezért esett olyan sok szó az ankéton arról, hogyan fogjanak hozzá ehhez a munkához. Mindenki egyetértett abban, hogy a régi utcák, negyedek patináját meg kell őrizni. Rostás Károly, a Kaposvári Városi Tanács vb-elnöke a történelmi városmagról szólva leszögezte, hogy a rendezési tervek különös gonddal ügyéinek a központ romantikus és ekfalakat készítik. Megkezdték a kazánház alapozását. És lehetne sorolni még a folyamatban levő munkákat. Nem a kapkodás, hanem a céltudatos igyekezet jele mutatkozik meg mindenütt. Érthető ez, hiszen a beruházókat és a kivitelezőket szocialista szerződés is serkenti, hogy határidő előtt elkészüljenek ezzel a fontos, nagy létesítménnyel. Az ígéret nemcsak papírforma, igyekeznek a pontokba foglalt vállalást következetesen betartani, mert csak így képzelhető él, hogy felajánlásukat hiánytalanul teljesítik. Az agárdi AGRO- KOMPLEX — amely az ösz- szes anyagot, épületelemet, belső technológiát szállítja —, a közelmúltban újabb erőket csoportosított ehhez a beruházáshoz, hogy ígéretét valóra válthassa. A munkák állását, a vállalások teljesítését rendszeresen értékelik, és jelenleg úgy mutatkozik, hogy két alvállalkozó — az Útépítő Vállalat és a Tabl Gépjavító Vállalat — feladatainak , teljesítésénél vannak nehézségek. Ám mind a gazdaság vezetői, mind a kivitelezők bíznak benne, hogy sikerül felülkerekedni ezeken a gondokon, és a szép, nemes célok úgy valósulnak meg, ahogy azt szocialista szerződésükben a X. kongresszus tiszteletére elhatározták. lektikus épületeire, meghagyják a régi város- és utcaszerkezetet,- a hagyományos, tölcsér alakú tereket. Mózes Pál, a nagykanizsaiak tanácselnöke azzal támasztotta alá mindezt, hogy előnyös a városok életében, ha a fejlődés töretlen, egymásra épülő egységet alkot, és a további fejlődés is megfelel ennek a szerkezetnek. Sok mindenben megerősítette városunk vezetőit a kétnapos ankét. Többek között a tervpályázatok kiírásának helyességében, a megyeszékhely vízellátásának megjavításáért tett erőfeszítések jó időben való elhatározásában (Zalaegerszegnek és Nagykanizsának éppen a vízellátás a jelenlegi egyik legfeszítőbb gondja). Gyakran szóba került az urbanisztikai ankéton, hogy mi adja meg egy város rangját Természetes, hogy a szakemberek igyekeztek választ adni erre. Körülbelül úgy fogalmaztak, hogy minden településnek a városi életföltételek megteremtése adja meg* ezt az óhajtott rangot. Éppen ezért nagy figyelmet keli szentelni a szolgáltatások megjavításának, a jó közlekedésnek, a közművesítésnek, a kereskedelmi hálózat fejlesztésének, a művelődési lehetőségek növelésének. Egy cikk keretében még felsorolni sem lehet a kétnapos ankéton elhangzottakat. Talán sikerült mégis érzékeltetni, hogy a tanácskozás közvetve a megyeszékhely lakóinak javát szolgálta. La jos Géza Több törődéssel Ne maradjon madarak zsákmánya a megtermett érték Három város közös gondjai Az urbanisztikai ankét után tek és kilambosodtak a fák. Vita a lakótelepekről Sétálóutca Hegőrizni a patinát Rang és teendő SOMOGYI BIEPLAP Szerda, 1970. Június 17. \
