Somogyi Néplap, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-10 / 108. szám

Ól mozgalom városunkban TEGYÜK SZEBBE KAPOSVÁRI! Az MSZMP Kaposvári Vá­rosi Bizottsága, a Kaposvári Városi Tanács és a Hazafias Népfront Városi Bizottsága a múlt év tavaszán a város épí­tése, szépítése céljából társa­dalmi munkára kérte és hívta fed városunk lakosait. A fel­hívás termékeny talajra ta­lált. Sok százan, ezren vállal­koztak arra, hogy részt vegye­nek lekóterületük szépítésé­ben, szabad idejükből hasítva ki órákat új értékek létrehozá­sára, a régiek óvására, vagy fizették be forintjaikat a tár­sadalmi munka megváltása cí­mén. Városunk lakossága 1969-ben több mint hatmillió forintot áldozott fizikai munkával, műszaki tervek készítésével, készpénzmegváltással a város fejlesztésére, szépítésére. 250 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett a lakosság ott, ahol szervezett úttest-, járda- és ároktisztítás nem folyik. 500 000 forintra becsülte a Vö­röskereszt a »Tiszta udvar, rendes ház«-mozgalomban vég­zett társadalmi munka ér­tékét. 180 000 forintra rúgott a tervezési díja azoknak a társa­dalmi munkában készített mű­szaki vagy vázlatterveknek, amelyekkel a Tanácsi Terve­ző Vállalat, a KPM, a KÜV és más vállalatok mérnökei, tech­nikusai siettek a város segítsé­gére. 150 000 forintnyi fizikai munkával segítette elő a la­kosság a víz- és járdahálózat bővítését. 520 000 forint értékű társadalmi munka van a ta­valyi parképítésben, -gondo­zásban, a város utcáinak virá- gosításában. Vállalataink, üze­meink dolgozói másfél millió forint értékű társadalmi mun­kával szépítették, csinosították munkahelyük környékét. Ugyancsak másfél millió fo­rinttal járult hozzá a lakos­ság a gázvezeték-építés és -szerelés költségeinek fedezé­séhez. E tények azt bizonyítják, hogy a közös erőfeszítés szere­pe és rangja tovább nő. A vá­rosi tanács 1970. évi költség- vetésében szereplő 6 500 000 fo­rint jelzi az önzetlen és szív- vel-lélekkel szorgoskodó lako­sok alkotókészsége iránti bi­zalmat A városi pártbizottság, a ta­nács és a Hazafias Népfront az idén is számít a kaposváriak közreműködésére. Az 1970. év­re »tervezett« hat- és félmilliós társadalmi munka nem látszik túlzottnak, ha a helyi kezde­ményezéseket az egyéni és közérdek egységek ösztönző­ereje bontakoztatja M. Ezért arra kérjük a város lakossá­gát, a párt- és a KISZ-szerve­A gyár — ha pihen HÁROM hónappal a kam­pány után karbantartás, sze­relő-javítás folyik a Kapos­vári Cukorgyárban. Naponta hat-hétszáz ember jár be a munkákat végezni, a főidény 1100 emberével szemben. Zö­mük jellegzetesen kettős szak- képzettségű: a most lakatos­ként dolgozó szerelő szeptem­berben cukorfőzőiként vagy kazánfűtőként kezd Ismét munkához. Azt a három-négyszáz em­bert, aki csak ideiglenesen, szeptembertől január végéig dolgozik itt, egyre nehezebb leszerződtetni. E munkakör állandó »tartaléka« kimerült, különösen az őszi és téli el­foglaltságot jelentő, nagy lét­számú állatállomány és a melléküzemág tevékenység létrejötte után nehezebb biz­tosítani a kampányban a lét­számot. Így a cukorgyár idénymunkásainak összetétele évről évre változik. A vá­laszték is egyre kisebb, mert a munkát keresők érthető igénye az állandó hely. Kor­szerűsítés, új technológiák be­vezetése számolhatja fel ezt az állapotot. Azt kell elérni, hogy az idénymunkásokra csak minimális mértékben le­gyen szükség. A nehézségek ismertek. Ezek ellenére a múlt év mun­kája alapján a gyár elnyerte az Élüzem címet — Hogyan? — kérdeztem Tóth Lajos igazgatót. — A Magyar Cukoripari Vállalat tizenegy gyára min­den évben versenyben van. Az értékelésnél négy szem­pontot vesznek figyelembe: az eredménytervek teljesítése a legfontosabb. Figyelemmel kí­sérik még a műszaki-gazdasá­gi mutatókat is: csökken-e a tárolási veszteség, kihasznál­juk-e teljes mértékben a ka­pacitást, megfelelő-e a ter­mék, vagyis a kristálycukor minősége, színe, szemcsenagy- sága, s ugyanakkor vizsgál­ják a kellő cukorkihozatalt is. A helyezések alakulását be­folyásolja a munkaver seny- mozgalom és a balesetekből adódó kieső munkanapok szá­ma is. Sajnos, 1968-ban né­hány súlyosabb balesetünk, s emiatt sok kiesett munkanap volt. Az idén a vállalatot a kiválók között rangsorolták, s teljesítményűnkért kaptuk meg az élüzem címet Két év alatt tovább korsze­rűsítjük a gyárat Az 1971 végére felépülő erőtelepen automata vezérlésű olajtüze­lést valósítunk meg. Ugyan­csak ide modem szociális lé­tesítmény is épül Folyamat­ban van a mészállomás re­konstrukciója is: 120 köbmé­teres mészkemence épül, s kezdi meg a próbaüzemelést ebben az évben. Jövőre ez a létesítmény is kap öltöző- mosdót Automatizált Zsdg- mond-féle bepárlótestekkel javítjuk a bepárló technoló­giáját — A lehetőségek adottak, a korszerűsítés megindult. A fejlődéshez azonban nélkülöz­hetetlen a munkaerő minőségi kihasználása. Ennek egyik, sok helyen jól bevált formája a szocialista brigádmozgalom. Hogyan alakult ez a gyár­ban? — Jelenleg harmincegy szo­cialista brigádban 406-am dol­goznak. A brigádok létszáma rendkívül változó; van olyan, ahol csak nyolcán, de olyan is, ahol negyvenen tesznek ki egy brigádot A cukorkészítés sokféle munkát igényel, a munkaterületek változatosak, így néhány brigád meglepően f2. nagy létszámú. Megtehetnénk, f hogy egy-egy nagy számú kö- •! Maips, csontos fiatalos zossegbol több kisebbet hoz- lsűrű fehér haja és a szája két zunk létre, de akkor a kol- (' oldalán húzódó néhány mély lektíva ösztönző, nevelő for- J redő árulkodott arról, hogy máló hatását csökkentenénk. |,túl jérhat már a hatvanon is. ’A harmadik, aki a menetet ANYAGI támogatásban is'[bezárta, kövér, szőke férfi volt, részesülnek a jól dolgozó bri- |j bánatos porcelánkék szemek­gádok, nagyon fontos ösztön- lÍLel- keskeny menzsu-bajusszal. „ , , _ \ Krecsmár Jenő, a »Pirkadat« zo ez a kezünkben. Csak egy' nevű budapesti villamosipari példát mondanék. Évenként [,kátéesz elnöke. Görcsösen szo- brigádvetélkedőket szoktunk prongatta az üres flaska nya- rendezni, amikor a győztesek (lkat. Libasorban . masíroztak, és ordítottak. zeték, a szakszervezetek, a vállalatok, üzemek, intézmé­nyek dolgozóit, hogy társadal­mi munkájukkal vagy forint­jaikkal segítsék elő. Kaposvár építését, szépítését A cseri if­júsági park első részének épí­téséhez egymillió forint a jár­da- és vízhálózat bővítéséhez 350 000 forint, a szentjakabi park és az Arany utcai sport­pálya továbbépítéséhez 300 000 forint, a belváros 25 utcája pázsitszegélyének pótlásához 100 000 forint, a Színház park helyrehozatalához 15 000 fo­rint, a Marx Károly köz par­kosításához 6000 forint értékű társadalmi munka szükséges. Az idén is másfél millió forint értékű társadalmi munkát ké­rünk a vállalatok, üzemek kör­nyékének szépítéséhez, csinosí­tásához, 500 000 forintot a »Tiszta udvar, rendes ház«- mozgalom sikeréhez. A gázve­zetéképítés és -szerelés költ­ségeihez való hozzájárulásként másfél millió forint az az ösz- szeg, mellyel elősegíthetjük a hálózat további bővítését. A város műszaki dolgozóitól, mérnökeitől, technikusaitól félmillió forint értékű terve­zési munkát kérünk. A városi pártbizottság és a tanács egyetért a Hazafias Népfront Városi Bizottságának azzal a kezdeményezésével, hogy a népfrontkörzetek kö­zött Tegyük szebbé Kaposvárt! címen mozgalmat indít A nyolc körzet munkáját egy er­re a célra alakítandó zsűri ér­tékeli. A városi tanács a ver­seny első helyezettjének 200 000, a második helyezettjé­nek 100 000, harmadik helye­zettjének 50 000 forintos díjat ad. A díjak hovafordításáról az illető körzet lakossága fog dönteni. A városi tanács nemcsak anyagi, hanem erkölcsi elisme­résben is részesíti mindazokat akik önzetlenül kiveszik ré­szüket a társadalmi munkából. Első ízben 1970. december 2-án, aztán pedig minden év­ben a város felszabadulásának évfordulóján »Társadalmi munkáért« című emlékplaket­tet és oklevelet adományoz az élenjáróknak. Bízunk abban, hogy társa­dalmi munkára hívó szavunk az idén is tettekre ösztönzi vá­rosunk lakosságát s elérjük, hogy az egy főre jutó társadal­mi munka értéke — amely 1969-ben megközelítően J00 forint volt — 1970-ben megha­ladja a 120 forintot. Tegyünk többet Somogy ért, szűkebb pátriánkért, váro­sunkért! Tegyük szebbé Kaposvárt! Az MSZMP Kaposvári Városi Bizottsága Kaposvári Városi Tanács A Hazafias Népfront Városi Bizottsága. Hajnalban reggel Egyenként lépnek az ünnepi asztalhoz. Idősek, fiatalok, nők és férfiak. Jelvényt, oklevelet kapnak, hozzá meleg kézszorí­tást Horváth Lajostól, a kerü­let irodavezetőjétől. (Az egyik öreg állatgondozó: — Bekere- teztetem ezt is, mint a többit, amit a jó munkámért kaptam. Hadd lássa a család és min­denki, aki hozzánk jön, hogy én mindig becsületesen dol­goztam ...) Nézem az arcokat. Némelyiken sok a ránc, mé­lyek a barázdák. Az ilyen ar­cokon nem ül ki a lámpaláz. Pedig biztosan érez mindegyi­kük valamit, valami ünnepi za­vart, amíg megteszi az utat az asztalig és vissza. Harmincötén kapnak jelvényt és oklevelet Az asztalról fogynak a kis do­bozkák, a színes papírlapok. A terem túlsó sarkában hege­dűt hangolnak a zenészek... Az istállók körül haragos zöld színben pompázik a ta­vasz. Nagy, fehér, tiszta istál­lók — borjak, tehenek »lak­ják« ezeket az épületeket. Sa­játos silószag terjeng a levegő­ben, Blastyák István fejőtehe­nész fölrakja a berendezést. Több ilyen gép dolgozik egy­szerre; ütemes sziszegésük ál­landó kísérője a fejés művele­tének. Egy-egy tehenészre hu­szonöt tehén van bízva, s ebből általában húsz mindig fejhető. Borjúbölcsőde. Néhány nap­ja, pár órája napvilágot látott bicebóca kis állatok pislognak a lámpák alól a fehér ketre­cekből. Bukovics Istvánná négy éve gondozza a borjakat. Révfalusi Magdolna, a kerület főállattenyésztője és Csordás János brigádvezető mindenna­pos látogató itt és minden is­tállóban — de a borjak még külön is fokozott figyelmet igényelnek.., Csordás János brigádvezető és Révfalusi Magdolna, a kerület főállattenyésztője. a takarmányosok, összesen hu­szonegyen, az idén csatlakoz­tak a brigádhoz. Hogyan is kezdődött? — A tehenészek 1965-ben el­határozták, hogy a következő évben, úgy dolgoznak, aho­gyan azt a szocialista brigád cím megszerzésének föltételei hogy »együtt kirándultunk, te­henészetet néztünk meg a ka­posvári gazdaságban...« A lábodi gazdaság főállatte- nyésztője, Andricz György, így beszél a nagybaráti József At­tila brigádról: — Az elmúlt három évben különösen nehéz problémákat megkívánják — mondja Csór- “SfUíSSí dás János brigádvezető. An­nakidején ő állt a kezdemé­nyezők élére. Húsz éve dolgo­zik a gazdaságban, tizenhét éve brigádvezető. — Amit akartunk, elértük — folytatja. — És azóta is minden évben sikerült Tavaly a növendék­marhák gondozói, a hízómar­hák gondozói meg a borjúne­velők követték példánkat, csat­lakoztak hozzánk, Druzsin Já­nos és Frank József vezetésé­vel Magda, a főállattenyész­tőnk meg én tartjuk kézben ezt a növekvő brigádot, mert, mint hallhatta, az idén a ta­Bukovics Istvánná borjúgondozó. »Hadd lássa a család és mindenki, aki hozzánk jön ...« — Harmincöt nevet olvas föl az Irodavezető. Mindannyian a Lábodi Állami Gazdaság nagybaráti kerületének dolgo­zói, valamennyien a József At­tila szocialista brigád tagjai. Azaz most már többen is van­nak ebben a közösségben, mert I ANDkAS MM—BOTFffin»»»—--­J haiMQtM. jelentős pénzösszegeket kap­nak jutalmul, a legkiválóbb tagot pedig külföldi küldjük. Cs. T, . Honda magyarul azt, hogy: útra I -Nem, nem, nem, nemnemnem, •nem megyünk mi innen el...«, '• * Ewans professzor pedig egye­FOGLYAI teme rögbycsapatának ideg­borzoló harci kiáltását üvöl­tötte, Krecsmár magas, a féle­lemtől meg-megcsukló fejhan­gon vlsítozott. A közmondás szerint nincsen új a nap alatt. Bár a közmon­dások a népi bölcsességnek évszázados tapasztalatokon nyugvó termékei, azért még­sem valószínű, hogy hasonló jelenet a nap üzemeltetése óta akár csak egyetlen egyszer is lejátszódott volna már az Amazonas körüli irdatlan ős­erdő matécserjéi és tungafái között, a carnaubanálmák bol­tozatos koronája alatt, a liá­nokkal átszőtt, mesébe illő széosésű orchideákkal színe­zett rengetegben. Megviselt, tüske tépte utcai öltözékben három férfi mene­kanmányosokkal gyarapod­tunk ... Révfalusi Magdolna mondja az ünnepi összejövetelen a be­számolót a brigád munkájáról, eredményeiről. Adatokat, a kö­zös munka hasznát bizonyító számokat hallgatva, meg ne­hézségeket, amelyekkel meg kellett birkózniuk, aztán ilyet, tel egy extra méretű fekete ja­guár, Dél-Amerika legerősebb, legvérengzőbb ragadozója fe­lé. A fenevad káprázó szeme előtt hol kipattan, hol eltűnik egy nagy piros korong, félel­metesen tátogató pofája annak a hatlábú valaminek, amely három hangon üvölt, visít és nyilvánvalóan gonosz szán­dékkal közeledik. Az vesse az első követ a szegény óriásmacskára, aki az ő helyében bevárta volna az ismeretlen szörnyeteget. A szóban forgó panthera onca ugyanis nem várta be. Támadó kedve már az elején elszállt. S amikor öt méterre csökkent a távolság közte és az őserdő új. ijesztő lakója között, idegbajosan felkurro- gott, és behúzott farokkal, me­redek ívben oldalt ugrott, s egy szempillantás alafE bele­veszett a tisztást körülvevő alinövényzetbe. Kis ideig még hallatszott, amint pánikszerű menekülése közben ágakat tör. madarakat, majmokat ver fel, aztán semmi... Az alkalmi kórus is felosz­lott. és ebben nagyon sokat segített a brigád. Hogy mást ne mond­jak, kétszer végeztünk az itte­ni állománynál negatívizálást. Tény, hogy a feladatokat iga­zán jói csak összetartó, egy­mást biztató közösséggel lehet megoldani. A tehenészet ered­ményei nem rendkívüliek, sok még a lehetőség az eddigi tel­jesítmény túlszárnyalására. Nekünk, a gazdaság központi irányitóinak jó érzés tudni, amikor feladatokat tűzünk ki, hogy van kivel megoldani azo­kat. A nagybaráti József^ At- tila-brigádot nagyra értékel­jük, náluk éppen ez a mozga­lom, a nemes cím elérésére irá­nyuló törekvés »hozta össze« az embereket. Vége a hivatalos ünnepség­nek, a muzsikusok eleven talp- alávalót húznak. A fiatalok táncolnak, az idősebbek beszél­getésbe lendülnek. Márkus Pista bácsi az állattenyésztés­ben évtizedeket töltött, két éve van hátra a nyugdíjig. — És most meg kell válnom a bi« káktól, ezután üszőket gondo­zok. .. De ott sem lesz keve­sebb a keresetem, így mond­ják. Tavaly kétezer-hatszáz körül volt a havi átlagom. Hát most ünnepelünk ... Tudja, jó ez a brigád. Többet vagyunk együtt, nemcsak a munkában. — Csak nem sokáig ünnepel­hetünk — néz körül Druzsin János —, mert holnap újra munkába kell állni. És az ál­latgondozónak hajnalban van reggel, nekünk korán van éb­resztő. .. Az épület előtt sudár május­fa hajlong a szélben. Bentről muzsikaszó hallilc. Űjabb si­keres évet ünnepelt a József Attila-brigád — s másnap már az idei vállalások teljesítésén munkálkodott. Hernesz Ferenc Krecsmár Jenő nehézkesen lehuppant egy korhadt fatörzs­re, zsebkendővel törülgette a nyakát, a homlokát, s reszke­tett az ajka. Emery Ewans melléje ült, és intett Hondá­nak, hogy foglaljon helyet, pi­henjen egy kicsit ő is. —r Köszönöm — rázta meg fejét a jaguárkaland hőse —, nem vagyok fáradt. Parancsol­jon, a napernyő. És egyúttal elnézést kérek a modortalansá- gomért, ahogyan elvettem ön­től. Mentségemre szolgáljon, hogy az idő már nagyon sür­getett. Minden jel arra muta­tott ugyanis, hogy Thomas We. bernek azt a megállapítását, miszerint a panthera onca csak lesből támad a nála nagyobb emlősökre, hamarosan megcá­folják a tények. A jaguár azt a macskafélékre jellemző, fe­szült, merev tartást vette fel, mint mikor a rúgó teljesen összenyomódik, és már csak a kipattanás, a roham következ­het. (Folytatjuk) i SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, UH, májra 11 r

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom