Somogyi Néplap, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-10 / 108. szám

„Úgy több az ember..." Édesanyák köszöntése i z ember ilyenkor sok mindenre gondol, különlegesen /§ szép szavakon töri a fejét, könnyen esik még túlzá­sokba is. Tegnap például a pesti Duna-parton sétál­tam és az a nyilvánvaló képtelenség jutott eszembe, hogy a folyót szegélyező öreg fák is biztosan értesültek az anyák napja egyhetes eltolódásáról, mivel múlt vasárnap, a szo­kásos időpontban még nem virágoztak, most pedig már ki­bontották szirmaikat. Olyan pompás képeket nyújtanak, mint egy-egy hatalmas virágcsokor, amilyennel csak a legjobb, leggazdagabb gyerekek kedveskedhetnek édesanyjuknak. Igaz is, a gyerekek nagy izgalommal készültek a mai nap­ra, számolgatták a külön erre a célra megtakarított pénzü­ket, hogy a virág mellett még mire is telik belőle, a kiseb­bek alkalmi verseket magoltak, a nagyobbak, a kamaszok és a bakfisok különféle fogadalmakon törték a fejüket és feltűnően jól viselkedtek. A legnagyobbak pedig, a felnőitek, akik a társadalom derékhadát teszik ki, a köszöntő mellett komoly gondolatokkal foglalkoztak. Ezek között is a legfonto­sabbal, nevezetesen, hogy megbecsüljük-e kellőképpen az anyaságot, megkapják-e az anyák azt a társadalmi támoga­tást, amely megilleti őket? Más országokhoz képest akár teljes mértékig is elége­dettek lehetünk, hiszen állami úton sok kivételes kedvez­ményben részesülnek az anyák, különösen a dolgozó anyák. Munkahelyi kedvezményeket kapnak, rendelkezések egész sora védi érdekeiket, többször emelték a családi pótlék ösz- szegét és a fizetett szülési szabadság időtartamát, a gyer­mekgondozási segély rendszerének megteremtésével pedig szerény, de szabályszerű fizetést kapnak az államtól azért, bogy gyermeküket hároméves koráig otthon nevelhessék, a pótolhatatlan anyai szeretet melegében. Ezzel a lehetőséggel, amelyhez hasonlót nálunk gazdagabb országokban sem is­merünk, nagyon sok dolgozó anya élt és él, időlegesen fel­hagy a gyári vagy hivatali munkájával, eredeti foglalkozá­sával, hivatásával egy másik hivatás kedvéért. A szocialista állam magas mércéi állított magának az anyákról és különösen a dolgozó anyákról való gondosko­dásban. Ezért nem azzal törődünk, hogy másutt esetleg nehezebb helyzetben nevelik gyermeküket az édesanyák, ha­nem keressük a módokat: miben tehetünk még többet az anyákért, miképpen szélesíthetjük tovább jogos kívánsá­gaik körét. wibben a tudatban kívánjuk minden édesanyának, hogy fi lelje sok örömét gyermekében, kerülje el a házat a betegség, legyen otthonos a családban a jólét és a boldogság. SOMOGYI MSPLAP Vauim—, lm májas U. BALLAGÁS KAPOSVÁRON Félezer diák mondott búcsút iskolájának PIROS-KÉK MEZŐBEN körző, fogaskerék, vonalzó — a Kaposvári Gépipari Techni­kum címere díszítette az is­kola ballagó diákjainak, osz­tályfőnökeinek a tarisznyáját, melyet a harmadik osztályos tanulótársak készítettek a bú­csú zólenak. Nyolcvan negyedikes gép­ipari technikus jelöltet bú­csúztattak tegnap a Rippl- Rónai utcában. A virággal földíszített tantermeket, a műhelyeket meghatódva jár­ták végig az iskolától búcsúzó fiatalok. Fél tizenegykor az ünnepélyes csengőszóra meg­kezdődtek az osztályonkénti ünnepségek, majd — mint­egy négyszáz vendég kíséreté­ben — a Latinka Sándor Me­gyei Művelődési Központba vonultak. Fél tizenkettőre ért a menet az ünnepség színhelyére. Rö­vid köszöntő után Kormány Lajos, a Kaposvári Gépipari Technikum igazgatója mon­dott beszédet. Oláh István a szülői munkaközösség nevé­ben szólt a ballagó diákokhoz, majd Oláh Rozália búcsúzott el a végzős diákok nevében az alma matertől. Vadász Mária harmadik osztályos tapuló meghatódva vette át az isko­la zászlaját a negyedikesek­től. Az ünnepség irodalmi mű­sorral fejeződött be. * 1 MIÉRT ILYEN SZOMO­RÜAK a ballagási dalok? »Ballag már a vén diák ...« lyozó értekezleten mindenkit az érettségi bizottság elé en­gednek. A teljes siker ugyan még messze van, de most az ezernyi szívszorongató hatás közepette különösen jólesik az örömhír... Tulajdonképpen minden bal­lagás egyforma. Van, ahol több a virág, több a vendég, szebbek az ünnepi szavak, van, ahol egyszerűbb a ren­dezés. De nem ez a lényeg. Hanem az, hogy a ma ünne- peltjei hogyan viszonozzák majd a szeretetet és a bizal­mat, • • • Tegnap délelőtt mintegy fél­ezer kaposvári végzős közép­iskolás mondott búcsút isko­lájának. H. B.—P. D. Ütban a Lat-inka Művelődési Központ felé. A fekete falburkolat visszaveri az erős napfényt. De a hatalmas üvegtáblák be­eresztik az épület falai közé. Azt hiszem, nagyon való­szerű a jelző. Az 503. sz. Szakmunkásképző Intézet — napfényes iskola. A folyosó­kon csend van, felelet, vagy a tanár magyarázata szűrő­dik át az ajtókon... . Délelőtt. Ilyenkor a tanári iroda is üres. A hatalmas órarend mu­tatja, hogy milyen órán van­nak az ifjúmunkások. — Nem is jött rosszkor — fogad Arató Árpád igazgató- helyettes. — Éppen most fel- vételiztetünk. Tulajdonkép­pen beszélgetések ezek. De mégis sok mindent elárul­nak... Dunántúli tájak — dunántúli emberek A nagyatádi fotószakkör kiállítása Készségvizsgálat. Igaz, szép volt a négy év az iskolával, a tanárokkal, az osztálytársakkal, de... De a szomorúságnak csak akkor van helye, ha valamitől vég­érvényesen elbúcsúzunk. Ott voltam a Munkácsy Gimná­zium öt végzős osztályának ballagásán. Míg lehajtott fej­jel végigjárták az osztályter­meket, eltűnődött az ember; -csupán« hozzájuk közelál­lóktól köszönnek el, ezt is jel­képesen. A küzdelem a jobb jegyekért, a hasznosabb kö­zösségért, a sikerélmények, a mindennapos örömök más formában, de megmaradnak. Talán csak az amúgy is vi­szonylagos gondtalanságnak van vége. A törvény értelmé­ben is nagykorúak, felelősek magukért, jövőjükért, minden cselekedetükért. Ez a négy év iskola volt a sízónak nemcsak konvencioná­lis értelmében. Ízlelgették az önálló munka izgalmát; hi­szen egy kiválóan megoldott matematikai példa, egy dicsé­retes magyar dolgozat már következtetni enged. Van-e elég ereje, elegendő akarata a feladatok végrehajtásához? Vizsgák ezek, melyek meg­mutatják, mire kell figyel­niük, hol bújnak meg a rések. Az ünnepség alatt még a fiúk szeme is gyanúsan csil­logott Közrejátszottak ebben Lóczy István igazgató búcsú­szavai és a bejelentése is: a a napokban megtartott osztá­ÜGY TARTJÁK, a második jelentkezés az igazi próbakő, így nem akármilyen tétjük volt a nagyatádiaknak ez a ki­állítás. A Dunántúli tájak — dunántúli emberek címmel meghirdetett fotókiállításra 120 szerzőtől 468 kép érkezett be az ország különböző vá­rosaiból. Ez jóval több az előző évinél. Így a zsűri válogatási lehetősége is nagyobb volt. Másrészt valószínűleg a kiírás követelményeit is jobban szem előtt tartották a jelentkezők. A látogató összképe ugyanis nemcsak egyszerűen kedvező erről a 125 fotóról, nemcsak a c'm ígéretét érezhetjük vft­1 snak. Azt is érezhetjük, hogy ez a tárlat a mai dunántúli tájat, a táj embereinek mai életét; világunk mai változá­sait kívánja ábrázolni első­sorban. Ez a legszembetűnőbb, egyben a legértékesebb törek­vés. Szigorú és lelkiismeretes vá­logatós eredményei ezek a fo­tók. Csaknem valamennyiről < none,hatjuk, hogy a kötött t na terület határain belül e yéni látásmóddal; a témavá­lasztás művészi igényességével közelítenek a tájhoz vagy az emberhez, illetve — ami kü­lönösen tetszett — e kettő kap­csolatához. Egy-egy apró moz­zanatban kifejezve a nagy egészet; a megváltozó tál és a mai ember összefonódását, egymásra utaltságát. Fotóművészeti szempontból a tárlat két vonása különösen szembeötlő. Az egyik a fény és az árnyék igen gyakori sa­játos, funkcionális alkalmazá­sa a téma megjelenítésében. Horváth Péter (Baja) Katonák című képében az erőt, fegyel­met sugárzó gondolat forrása a markáns, feketén megcsilla­nó fény. Nagyon szépek a tá­jak természetes fényei is, az alkony vagy a borús ég ölel­kezése a jellegzetes, szelíd lankákkal, például Lajos László (Pécs) Alkonyat, Ka- báczy Szilárd (Székesfehérvár) Októberi napfény című képé­ben. Mazumel László (Buda­pest) Hajnal című fotóján egy öreg nyárfára vetődnek az első, vakítóan éles sugarak. A másik erőteljes művészi vonás a képek kompozíciós ereje. A témaválasztásban az elrendezés igényessége gondo­latisággal társul, és az alko­tóknak az ember és a táj iránti mély, őszinte vonzalmát tük­rözi; különösen az ilyen kap­csolatot ábrázoló fotókban. (Szteszkál Sándor Gémeskút helyett; Pauer György Barac­kos; Görbe Ferenc Nagyüzemi szőlő). örvendetes, milyen gyakran találkozhatunk az át­alakuló táj ábrázolásával. Pél­dául a táj és a betonoszlopok; a hldroglóbusz és az öreg pa­raszt megragadó képeivel. Az ifjúság témacsokrában kevés, de szép és őszinte gondolato­kat közölnek a fotók szerzői mai fiataljainkról. Ilyen a pé­csi Szász János Koedukáció és Szász László Osztálybuli című alkotása. Nehéz elfelejteni a kiállítás záró képcsoportjának fotóit, a régi falu emlékeit és embereit idéző kompozíciókat is. Például Kolláth Mária (Ba­ja) Nagyanyámra emlékezem; Nagy László (Kaposvár) Szen­nai hangulat; Csonka Béla (Kaposvár) Skanzen I. A kiállítás elrendezésében is szép munkát végeztek a nagyatádi fotószakkör tagjai. Egy észrevételünk volna: a dí­jazott alkotásokat is helyes lett volna az egyébként nagyszerű ' ematikai vonalvezetéssel cso­portosított anyag között és nem — egy kis hivalkodással — külön elhelyezni. A TÄRLAT — úgy érzem — életünk teljességének érzéseit próbálja fel-felvillantani. Tá­volról sem állíthatjuk, hogy ez a törekvés valóban teljes, ús nem hiányzik néhány igen ide kívánkozó szín, téma és hangulat. Mégis nem túlzás azt állítanunk, hogy a nagyatádi fotószakkör vállalkozása kiáll­ta a második próbát. A mosta­ni kiállításunk nemcsak előre­lépést, hanem igazi országos rangot is jelent. W. E. — Milyen szakmák a »leg­kelendőbbek?« — Azt hiszem nem túlzók, ha az autó- és motorszerelőt említem, és most éppen ők felvételiznek. Természetesen nem tudunk mindenkit föl­venni. Nagy a túljelentkezés, de más szakmákban is szük­ség van a tanulókra. A felvételi — akár egyete­men vagy szakmunkásképző iskolában — mindenütt tele van izgalommal. Várakozó, iz­guló szülők, simára fésült ha­jú fiúk várják a szólítást. Először készségvizsgálat — gyúrókét kell ráhelyezni meg­adott sor és szám szerint pálcákra. — Itt dől el, hogy milyen a gyerek kézügyessége, mi­lyen a szervezőkészsége. Utána magyar irodalom és nyelvtan. — Mit olvastál? Milyen ha­sonulásokról tanultatok az iskolában? A válaszadás után a szám­tan következik. Megszólítom az egyik fiút. Már megnyugodott, túl van a felvételi nehézségein. — Te miért akarsz autó- és motorszerelő lenni? — Mert az jó szakma. — Honnan tudod? — Mondják. Sokat lehet keresni. — Kik mondják? — A szüleim is. Anyu is mondta.;. — És szereltél már autót? — Nem. De motort azt már gyszer. Az autó- és motorszerelő pen, de nem biztos, hogy s szülői javaslat, amely éppen csak a kereset­re alapozott, elég a pályavá­lasztáshoz. ,.. Arató Árpád: — Több mini harminc szak­mát oktatunk. Jó kapcsolat­ban vagyunk Figyelem... az üzemekkel és nyugodtan mondhatom, a műhelygyakorlatok általá­ban megfelelő keretek között folynak. De azért nem va­gyunk mindennel elégedettek. A műhelygyakorlatok szintjét lehetne emelni, és az iskola fölszerelését is tovább kelle­ne gazdagítani. Az lenne jó, ha az üzemek minél több tan­műhelyt létesítenek. Na­gyon jó kezdeményezés, és az együttműködés járható útját mutatja, hogy a Mezőgazda- sági Gépgyár szakmunkásta­nulóit műhely hiányában a Mezőgazdasági Gépjavító Vál­lalat tanműhelyeiben oktatják. És ha beszélget a gyerekek­kel, azt hiszem a legtöbb vá­laszból kitűnik, miért jobb a tanműhely csoportos oktatá­sa. mint akisiparos műhelye. Osztályfő­nöki óra a har­madikban. Esztergályos- tanulók ülnek a padban, és gondolkodnak a tanár, Kecs­keméti Sándor kérdésén. — Ti emelt szintű képzést kaptatok, és ez azt jelenti, hogy a szak­munkásvizsga után kétéves esti szakközép- iskolára jelent­kezhettek. Be­szélgessünk ér­től a dologról. Az óra elején összeszámlat- tuk és kitűnt, hogy az osz­tálynak több mint a fele szí­vesen tanulna tovább. Mi­ért? Néhány a válaszokból: — Mert ha többet tanul az ember, többre is tartják. Ha én leérettségizek, sokkal több dologhoz hozzá tudok szólni. Szóval több úgy az ember... — Én nem szívesen ha­gyom abba a tanulást. Kita­nulom az esztergályosszakmát, de az érettségi után szeret­nék tovább menni, — egye­temre. Egy másik tanuló arról be­szél, hogy vidékről kell be­járnia, mégsem teszi le a könyvet. Sok szó esik a fizetésről, a várható körülményekről, a helytállásról. Azt érzem, hogy minden­képpen tiszteletreméltó az if­júmunkások törekvése, és a kétéves esti szakközépiskola ügye, még ha anyagi áldoza­tokat követel is. — zöld utat érdemel! A CSengO az óra végét jelzi. Néhány tanuló bent ma­rad még az osztályban. Ki­váncsi vagyok a véleményük­re, nem bánják-e, hogy nem a sztár szakmák egyikét, a "ádió- vagy tévészerelést, vagy az autó-motorszerelést választották. — Fiúk! Van manapság me­nő szakma? — Van. — És melyik az? — Az esztergályos..: Trasse Tiber valóban jó szakma. Lehet is keresni szé­i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom