Somogyi Néplap, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-08 / 106. szám
Hej halászok, halászok... AZ UTOLSÖ szerződéses halász Hajdú Ferenc bácsi volt. Ott lakott az Űj sor végén, fenn a parton, nádfedeles kicsiny házában. Az állandóan duruzsoló tűzhely mellett melengette fáradt tagjait, de 80 éve ellenére is csillogó szemmel mesélte el a letűnt idők halászéményeit: »Siófokon 1905-ben egy Pót- li nevű ember volt az igazgató, Dózsa János meg a pénztáros. Mikor a hónap lejárt, Dózsa adta ki a pénzt a kisablakon. A fizetés havi 20 Ft volt meg a mázsapénz. A mázsapénz mázsánként 1 Ft volt. Százmázsás húzásnál szépen összejött. A kikötő közelében, a »gúny- hóban« tanyáztunk. Soós János főhalászmester kiment a kunyhóból, megnézte az eget meg a vizet, és ezt mondta: »Most, emberek, ne menjünk él, míg a szél meg nem rokkan!« A kunyhóba húzódtak és beszélgettek. A kunyhóval azonban nem voltak megelégedve. Olyan hideg volt benne, hogy még az ivóvíz is befagyott. Hiába kérték a vezetőséget, hogy a 6 méteres kunyhó helyett építsenek téglaépületet. »No, majd egyszer teszünk róla... !« — mondogatták többen. Egyszer Aligától jöttünk haza a zsákmánnyal. Evezni kellett egészen hazáig. A hullámverésben az emberek nagyon kifáradtak. A kunyhó hidegen fogadta őket. Elkeseredésükben felgyújtották. Ügy égett a nád, mint a zsír! A fenyvesbe húzódtunk és onnan néztük. »Hadd égjen«, mondtuk egymásnak. Senki se ment oltani. Azután lett jó helyünk, téglaépületet emeltek számunkra. AZ INNENSŐ oldalon egészen Fonyódig halásztunk. A túlsó oldalon Akaiiba is elmentünk. Szép időben jó fogások akadtak. Ha keletről fújt a szél, keletre mentünk. Ha nyugatról fújt, nyugatra. Mindig ott volt a hal. Bekötöttünk egy tanyát Kenésénél, száz mázsa pontyot fogtunk ki. Füred alatt egyszer 96 kilós harcsát fogtunk. Egy borjú elment volna a torkában, akkora szája volt. A halak nem egyformák. A sügér nem sokérő. A süllő jó hal. A kárász is. A máma szép fehér. A laposkeszeg is jó, a domojkó is. A csík az nem jó, azt a réti árokban fogták, káposztába tették. A csuka, harcsa, ponty nagyon jók. Angolna akkor még nem volt. A menyhal olyan, mint a harcsa; csak sudarabb. Kecsege ritkán akadt, nem nagyra nőtt. A fogas 5—6—10 kilósra is megnőtt. A burok, oompó köpcös hal. A koncér apró. A rü- tyőke apró, piciny, nagyon ízes, jó hal. A göndér elég rendes. A fehér héjjas keskeny, nagyon finom. Az őn nagy, fehér hal. 5—6—10 kilós, a garda ízletes. A boda 5—6 cm. A varsinta kicsike. A har- osasüllő fehér, 2 kg-os. A nádhegyi ponty vagy melegedő ponty szép, sérga hal, ez fürdik legelőször. A gardaküszt a madarak eszik. A kősüllő bar- na-fekete-tarka, jó hal, a héját nehezen lehet lekaparni. A balin kis fajta. A cápakeszeg jó nagy keszeg. A csápkeszeg széles, apró. Szép a vezérgarda, másképpen vezérhal. Egyszer 90 mázsát fogtunk egy húzásra. Telemertünk hat hajót. A habvetőig lement a hajó alattunk. Van még tótsüllő, az hamvastarka, van belőle elég, A je- geskeszegek kicsinyek. Hátuk olyan, mintha jeges volna. Ez nem vész ki a Balatonból, jól ösmerem. Naphal, paptetű nem volt. A kecskerák néha beleakad a háló szemébe, belevágta ollóját, kiszedtük, megfőztük. Egy »bokorban« kilenc ember volt A nagy hajón öt ember, ebből négy húzó, egy »vezeres«. A kis hajón három ember meg egy kiskormányos. A vezeres dolga volt, hogy benn a vízen a hálót elszórja. Ö szórta a párát a másik meg az alinát. A hálót kifeszítették, majd elkezdték kifelé húzni. A vezeres addig a kucorban (hajó orra) volt. Pipázott. Mikor leért az evező, a kis hajó átment a nagy hajó kötelén, odaértek az istápok, össze- csaptattuk a hálót. A vízparton rá vertünk a cibékre és húztuk a hálót kifelé. A gőzös 11 bandát húzott, vagyis 22 hajót. Nyáron éjjel halásztunk. Délután öt órakor indultunk Siófokról Szemesre vagy Kenésére. Mikor az első húzóhelyre értünk, a hajó egyet »tuttantott« és lemaradt a végéről két hajó. Lassanként az összes lemaradt és dolgoztak a hálóval. 3—1 óra felé, hajnalban jött értünk a hajó. NAPPALI halászatnál 6-tól 4-ig dolgoztak, öt órára bent voltak a Sióban. Halat főzhettek, kinek mennyi kellett, nyárson is süthettek. Fogast, süllőt azonban nem ehettek, csak keszeget és gardát. Hetenként három kiló halat is kaptak. Ezt hazavitték. A halászfeleségek jó ételeket készítettek belőle.« Pillér Dezső (Folytatjuk) „Az ember védelme — küzdelem a háború ellen“ A lapáttól a katamaránig Huszonkét évvel ezelőtt, a XVII. nemzetközi vöröskeresztes konferencia határozatot fogadott el Stockholmban arról, hogy a- nemzeti társaságok egy közösen meghatározott időpontban szervezzék meg a »béke napját« a nemzetközi megértés és barátság előmozdítására. Így vált május 8-a a Vöröskereszt nemzetközi napjává. Ebben az évben földünk 114 nemzeti társasága valóban az emberiség százmillióit foglalkoztató gondolat jegyében KÖJÁL-napok Siófokon Ünnepi megnyitóval kezdődött a XIII. balatoni közegészségügyi napok háromnapos eseménysorozata tegnap délelőtt. Több mint négyszázan foglaltak helyet Siófdkon a Bányász Üdülő nagytermében. Ezúttal a hazai érdeklődőkön és szakembereken kívül a Szovjetunióból, Romániából, Szlovákiából, Jugoszláviából is érkeztek vendégek, közülük többen a tudományos ülésszak előadójaként. Az .MSZMP Somogy megyei Végrehajtó Bizottsága nevében Mákos Gyula, a megyei pártbizottság munkatársa köszöntötte a tudományos ülés részvevőit, majd az egészség- ügyi miniszter képviseletében dr. Tóth László főosztályvezető mondott ünnepi megnyitót. Beszédében kiemelte: nemcsak a részvevők száma gyarapodott, a tudományos témák köre is bővült az idén. A sajátos balatoni témák mellett az üdülés országos problémáival és több fontos közegészségügyi, munkaegészségügyi kérdéssel is behatóan foglalkoztak ezúttal. A program első előadásai közt hangzott el két somogyi részvevő nagy érdeklődéssel fogadott összefoglaló referátuma is. Dr. Csáki László megyei főorvos a somogyi part nyári betegellátását vázolta. Ez mind az alap-, mind a szakorvosi ellátásában — a körzeti és üdülőorvosi hálózat gyarapodásával és az új siófoki kórház lehetőségeivel — örvendetesen javult az utóbbi években. További mennyiségiminőségi fejlesztés is várható. Dr. Tóth Sándor, a Somogy megyei KÖJÁL igazgató főorvosa a dél-balatoni táborozás utóbbi 25 évét tekintette át röviden. Elmondotta, hogy a felszabadulás után méhán évvel már kialakultak az első sátortáborok, kezdetben a minimális közegészségügyi feltételek nélkül. A táborozok nagyobb »inváziója« 1956 után kezdődött meg. 1958-ban rendeletben szabályozták a balatoni sátorozás feltételeit. Kempingek épültek, és új táborokhoz azóta csak a közegészségügyi hatóság adhat engedélyt. Az 1960-as évek derekán megjelentek a táborozok nagy tömegei. Ma korszerű kempingek és kulturált üdülési feltételek várják a felnőtteket csakúgy, mint a KISZ ifjúsági táborok lakóit. Sok még azonban a közegészségügyi tennivaló az úttörő sátortáborokban — mondotta egyebek közt a KÖJÁL igazgatója. Dr. Vadász Gyula minisztériumi főosztályvezető Magyarország gyógyvízkincséről tartott előadásával zárult az első ülésszak. A délelőtt második felében többek közt a balatoni építőtáborokról, az ifjúsági és gyermeküdültetés különböző formáinak egészségügyi kérdéseiről hangzott el tudományos előadás. A program délután Buzsákon folytatódott, ahol a népi együttes adott műsort. Vetítettképes előadáson Somogy népművészetével ismerkedtek a konferencia részvevői. A tudományos program ma két szekcióban folytatódik. ünnepli meg a Vöröskereszt napját. Az idei jelszó: »Az ember védelme — küzdelem a háború ellen« az emberek békevágyát júttatja kifejezésre, és azt a határozott törekvésüket, hogy a pusztulást és szenvedést okozó háborúkat egyszer s mindenkorra ki kell iktatni az emberiség történetéből. A szocialista országok Vöröskereszt szervezetei az elmúlt negyedszázadban fáradhatatlanul hirdették, hogy a Vöröskereszt-mozgalom egyik legfontosabb fel- I adata a bajba jutottak meg- _ segítésén kívül a világbéke megőrzésések az előmozdítása. A Magyar Vöröskereszt nemzetközi tevékenységét is ez a törekvés hatja át Mindent elkövet, hogy támogatást nyújtson a világ különböző térségeiben az agresszió ellen küzdő népeknek, és elősegítse, hogy ezek a mérhetetlen pusztulást és szenvedést okozó háborúik igazságos és békés megoldást nyerjenek. A népek közötti megértés gondolatát kívánta előmozdítani a Magyar Vöröskereszt azzal is, hogy anyagi segítséget nyújtott a természeti katasztrófák által sújtott országok — legutóbb Jugoszlávia és Törökország — lakosságának. Ezt a célt szolgálta a fiatal afrikai és ázsiai Vöröskereszt-társaságoknak eljuttatott támogatás is. P. I. A kéttestű uszályok gyomrában 120 köbméter fér el. A bányába Tápéról hajók érkeztek. Katgmarán formájú, ormótlan bárkák, de a berendezésük korszerű. S ami a legfontosabb: jó nagy a gyomruk. Egyszerre százhúsz köbméter kavics fér el benne. Amikor a hajókat szállító teherautók megjelentek a szűk országúton, a kavicsbányászok azt mondták: megint köny- nyebb lesz a munka. A gyéké- nyesi kavicsbányának tízmillió forintot értek a hajók. Az embereknek — aranyat: megszűnt a nehéz fizikai munka. Pedig a 113 kavicsbányász tudott is, akart is dolgozni. Amikor lapáttal rakják a vagonokat, akkor is időben kész volt mindegyik. De hát kavicsból is egyre több kell. S a százhetven hold víztükör sokat rejt még. Igaz, némelyik helyen a a húsz métert is eléri a víz magassága: a sokat érő kavicsot mélyen rakta le a Dráva. A folyó innen kilométernyire vágtat. De a víz most is bejut a bányába: ha árad, itt is emelkedik, ha apad, csökken a vízmélység. Az emberek ezzel nem sokat törődnek. A gépek arra tanították meg őket, hogy ki lehet kapcsolni a Drávát. Az uszályra szerelt markoló, ha kell, akár negyvenhat méterről is kiszedi. De nincs rá szükség: hat köbméteres marka legföljebb húsz-huszonkét méter mélyen talál bányászás- ra alkalmas anyagot. Olyan ez a táj, mint egy hétvégi nyaralóhely. A Dráva felé zöldellő füzesek zárják le a látóhatárt, a vízparton színes, víkendházszerű épületek, horgásztanyák sorakoznak. Az apró csónak ring a mély föiött: benne szabadnapos vasutas figyeli a zsinór rezdülését. A katamaránszerű hajók motorjainak dübörgése egy »öböllel« beljebb veri fel a csöndet. Kell a kő. Beremend a cementmű építéséhez naponta hatvan vagonnal kér. Egy egész vonat- szerelvény. Ennek eleget kell tenni, hiszen az építkezés befejezése után így lesz majd több cement Gyékényesen is, másutt is. A hajók ennél jóval többet bírnak: 280—300 vagont tesznek partra naponta. — Nem kell spórolni — mondja az üzemvezető, Ritecz János —, kilenszázezer-egy- millió köbméteres évi termelést figyelembe véve még nyolc évig elég a feltárt kavics. De a föld itt ennél jóval többet rejt. Le, egészen a Dráváig húzódik a kavicsmező. Hogy mennyi? Egyelőre nem lehet tudni. Erre a nagy tömegű építőanyagra alapozzák a mostani beruházást: óriási szállítószalag-rendszer épül, osztályozó- val, kavicstárolóval. Negyven- millió forintba kerül. Ennyit költenek el azért, hogy tovább emelkedhessen a tavalyi 834 ezer köbméteres teljesítmény. — Ha minden igaz, július végére, augusztus közepére elkészül a beruházás, és akkor Az úszókotró hat köbméteres markával térről is kiemelné a kavicsot. CSAK ECV PERCRE... Készül a negyvenmilliós beruházás egyik része, a korszerű szállítószalag. a kavics szinte emberi kéz érintése nélkül jut el a vagonokba. S lesz elég helyük a vonatoknak is, hiszen a beruházáshoz az iparvágány is hozzá tartozik. Ez már a jövő. Az 1950 óta termelő bánya legnagyobb fejlesztése lesz. Amikor erről esik szó, mindig megemlékeznek a kezdetről is. Valamikor kézzel szedték le a kavicsrétegről a földet, s ha egy ember két vagont telelapátolt a különös formájú kövekkel, azt mondták rá. hogy ez nagy teljesítmény. Ez a nagy teljesítmény a múlfs. A tovacsattogó vonat- szerelvények kérik a több építőanyagot, és szállítják Dél- Dunántúl szinte valamennyi nagy építkezésére. A bánya bírja a fokozódó ütemet. Felkészült rá, s ezekben a napokban iskészüh Kercza Imre negyvenhat méAz ajtó előtt néhány ílffy- fél már várt rám. Átszóltam Jenő barátomért, vettük a felöltőnket, és máris indultunk. A szomszéd házban lévő presszóba. Csak egy percre. Inni egy kávét, melyet Icuka főz. A presszóban már néhány ügyfél várt Icukára és feketéjére. A szomszéd házban lévő fodrászhoz szaladt át. Csak egy percre. Megfésül- tetni a haját Ferivel, az aranykezű fodrásszal. A presszóban már folyt a csevegés, Icuka távolléte miatt csak az ügyfelek között. Lóg Oszkár, a szomszédos Kugligolyó Gömbölyitő Ktsz fáradliatatlan anyagbeszerzője épp8a tavaszi bajnokság esélyeit latolgatta, így mi is kénytelenek voltunk közbeavatkozni Jenővel, Végül is jobbnak láttuk, ha áttérünk az ultielfogás technikájára. Amikor ez a téma is kimerült, Icukát kezdtük szapul- ni. Mégiscsak tarthatatlan, hogy ennyi embernek ilyen sokat kell várnia egy feketére, mert ő munkaidő alatt a fodrászhoz megy. A felháborodott ügyfelek megbízásából Lóg Oszkárral elindultunk a szomszédos fodrászüzletbe Icukáért. A várakozók székein néhány ügyfél már várt, köztük Icuka is. Ferire, az aranykezű fodrászra, aki átszaladt az egyik húxitalba. Csak egy percre. Megsürgetni valamilyen beadványát. Már folyt a csevegés a miniről és a maxiról. Mi viszont jobbnak láttuk, hogy . feltűnő gyorsasággal Ferire, az aranykezű fodrászra tereljük a szót, szemére vetve, hogy munkaidő alatt megy a hivatalba magánügyeit intézni. Az ügyfelek persze várhatnak... Icuka is csatlakozott hozzánk, és elindultunk a Feriért. Bekanyarodtunk a hivatal Icapuján. Az én hivatalom kapuján. Ajtóm elé érve az aranykezű Feri sietett elém, udvariasan számon kérve tőlem, hogy miért nem intéztem még el a beadványát. És még szemrehányást is tett, hogy mnukaidőben a helyemen lehetnék. Pedig tudhatná, hogy éppen ő miatta... illetve Icuka miatt... illetve... (—a •—s) Marx és Engels monumentális emlékműve A Képzőművészeti és Kivitelező Vállalat süttől telephelyén befejezték Segesdi György legújabb alkotásának, Marx és Engels emlékművének faragását, a szobrászművész gipszből készítette el a hatalmas kompozíciót. Ennél' nyomán Süt- tőn a művész irányításával 5 kőszobrász és 5 kőfaragó csaknem egyéves munkával faragta lei a szoborcsoportot 15 köbméter mauthauseni szürke gránitból. Az 5 méter magas és 2 méter széles szoborcsoportot 2 és fél méter magas talpazatra helyezik. SOMOGYI NÉPLAP Péntek. 1970. május 8. i
