Somogyi Néplap, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-08 / 106. szám

f

miért csak négy diplomás?

1 jelenségek állnak e feltételes módú, de állító tartalmú általánosítás mögött. Igazán kár volt nem említeni legalább néhányat. mert így összegezése kissé a levegőben lóg.

Sok elmarasztalás éri — a nyilvános fórumokon kívül is

— a pedagógusokat. Türelmetlenek, nem találták meg a nevelés szocialista eszközeit, nincs idejük a gyermekekkel való egyéni foglalkozásra, magas bukási arányt produkálnak. nem tudnak elég eredményesen küzdeni a lemorzsolódás ellen, hajszolják a mellék- jövedelmeket stb. Mi tagadás

— ezek objektív és szubjektív okait persze tovább kellene boncolgatnunk — a testületek, szülői munkaközösségek, felügyeleti szervek ez irányú megállapításaiban, megjegyzéseiben számos jogos mozzanat található, de ezt is iskolánként és még inkább nevelőnként lehet és szabad csak elbírálni, nem általánosítva. De: ha sok kivetnivaló akad is a pedagógusok magatartásában, munkájában, nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy »tehetségmentő kedvük« nem csappant. Sem a városiaké, sem a falusiaké. Hadd hivatkozzam én is tizenkét éves tanügyigazga- tási tapasztalataimra, és csak hely hiánya miatt mellőzzem a példák sokaságát öt évvel ezelőttről csakúgy, mint tavalyról vagy az idei beiskolázása időszakról. Általános és középiskolából egyaránt.

Higgye el Gulyás Mihály: a mi vidékünkön — és azt hiszem az országban egyéb helyütt sincs másképp — a nevelőle önbecsülése, ha úgy tetszik: presztízse fejeződik lei abban az igyekezetükben, hogy egyetlen tehetséges gyerek se kallódjon el. Számukra előkészítő szakköröket szerveznek, leiemelt feladatokkal látják el őket, különös gondjukat viselik már az alsó osztályokban, mintegy pszichológiailag is felkészítve őket a továbbtanulás nehézségeire, buktatóira. Igazgatók és osztályfőnökök személyes kapcsolatokat teremtve, keresve távolabbi vá- rosok szak- és tagozatos középiskoláival, járnak el a speciális igények kielégítése érdekében is.

Igaz, útiköltségre — mint a cikkben említett példában szerepel — nem telik a pedagógusoknak, bár éppenséggel erre is akad példa a környékünkön:

két nyolcadikos eigánylányt — testvérpárt — szülei engedélye nélkül, akarata ellenére készítette föl a kollégiumra a falu tanítónője, és küldte el mindkettőjüket — jelentős anyagi áldozatot vállalva — középiskolába. De azt hiszem, ilyen körülmény egyre ritkábban alakul ki, és nem is erre utal Gulyás Mihály, ha egyetlen példája hasonló esetről szól is. Inkább arra, hogy a »bizonytalankodó, félszekkel megterhelt« falusi gyerek megfelelő indítást kap-e arra, hogy megállja helyét a közép- és felsőfokú intézményekben. Azt hiszem, a körzeti iskolahálózat, a hétközi diákotthonok kiépítésével egyre inkább csökkennek azok a gátlást okozó társadalmi különbségek, amelyek a régi jellegű kisiskolákból és a városokból bejutott gyerekek között feszülnek. Hiszen egy- egy falusi gyerek ma már nincs egyedül sem a középiskolákban, sem a felsőoktatási intézményekben. Beáramlásuk tömeges j ellegű — ha nem isi a társadalmilag megkívánt arányú.

Sokkal veszélyesebbnek érzem azonban a szülők szemléletében inkább erősödő, mint csökkenő felfogást, amely — maradjunk a cikk szerzőjének kifejezésénél — »anyagi számításokból« kiindulva akadályozza meg, vagy legalábbis nem támogatja a gyereket a továbbtanulásban. (Ismerek agrárproletár származású anyát — férje építőipari segédmunkás —, aki mindent elkövetett annak érdekében, hogy jelesen érettségizett, sikeresen felvételiző és jelentős pedagógusindítással egyetemre beiratkozott lánya fél év után abbahagyja a tanulást, és kereső foglalkozás után nézzen.

A továbbtanulás társadalmi biztosítottsága, a számos kedvezmény sem mentesíti a szülőt gyermeke jövője iránti felelősségétől, és ezen belül anyagi áldozatoktól sem! Nem egy szülő azonban — a pedagógusok meggyőző munkája ellenére — a könnyebb utat választja, legföljebb a gyorsan visszatérülő befektetést vállalja, gyermekét a könnyebb megoldás felé ösztökéli. E gondolatkör egyenesen vezet az agrár- és ipari proletariátus előtt nyílt kulturális lehetőségek kihasználásának problematikájáig.

Paál László

Három millió tonna szén

Az Utóbbi időben ugrásszerűen megszaporodtak a pedagógusokkal, a nevelői munkával kapcsolatos cikkek a különböző újságok, hetilapok, folyóiratok hasábjain. A helyénvaló és jogos érdeklődés a fokozott figyelem, a segíteni akarás megnyilvánulása szükségszerű, régen várt és mindenki számára örvendetes. Sajnos, az írások jelentős hányada — egészében vagy részleteiben, elejtett mondataiban — olyasmit is számon kér a nevelőktől — finom utalással vagy nyers szókimondással —, amit egyrészt objektív helyzetüknél fogva nem képesek vállalni, másrészt megteszik ugyan, de kevésbé látványos formában. Az írásokban általában háttérben marad a családi felelősség, és túlzott hangsúlyt kap az iskola meghatározó szerepe — nemegyszer az intézmények lehetőségeinek figyelmen kívül hagyásával. E véleményekre a kibontakozó vita során — elsősorban a szaksajtóban — megfelelő válaszok is napvilágot láttak, ha a végső lezárás nemegyszer elmaradt is.

Kedvelt hetilapom, az Élet és Irodalom legutóbbi — május 2-i — számában azonban ismét a vádlottak padjára ülteti a »magyar pedagógustársadalmat«. Gulyás Mihály »120-ból 4 diplomás« című — egyébként igazán figyelemre méltó — szociográfiai riportjában azt vizsgálja, hogy 24 egykori agrárproletár családból miért csak négyen jutottak el a főiskolai, egyetemi diplomáig. Az okok megállapításában a szülői akaratosságig, anyagi számításokig, az elődöktől örökölt beidegződöttsé- gig jut el. A cikkben egyetlen pedagógus szerepét említi — mégpedig meghatóan pozitív színben: annak a falusi tanítónak a magatartását, aki a szülői akarat eS lenére indította el egyik tanítványát középiskolába, ingyenes helyet biztosítva, sőt — mivel a szülők ettől is elzárkóztak — útiköltséggel is megtoldva a gondoskodást. Más formában nem esik szó a pedagógusok ez irányú tevékenységéről.

A cikk utolsó bekezdése mégis így összegezi az írás lényegét, és jelöli meg a kiutat: »Sajnos, tapasztalataim arra indítanak, hogy megkockáztassam a kijelentést: korunkban mintha alábhagyott volna a magyar pedagógustársadalom tehetségmentő kedve. A továbbtanulás társadalmi biztosítottsága nem elegendő ahhoz, hogy egy bizonytalankodó, félszekkel ma is megterhelt falusi gyerek nekivágjon a tanulásnak ... A tanítók beléjük vetett hite a legfőbb biztatás.«

Az oroszlányi szénbányáknál csütörtökön megkezdődtek a második negyedévi termelési tanácskozások. Ebben az évben a tervezettnél 100 000 tonnával több szenet kér tőlük a nép- csaknem 3 millió tonnát kell felszínre küldeniük. A termelési értekezleteken a múlt évi kimagasló munkáért 674-en kapják meg a kiváló dolgozó kitüntetést és a vele járó több mint egymillió 200 ezer forint jutalmat.

A szerző az idézett cikkben azonban nem utal konkrét tapasztalatokra — nyilván másutt és máskor szerzett tények, | gazdaság, így

43.

— Talán a fájdalom a lélek — gondolta a költő. — Talán a fájdalom a halhatatlan. Kiszáll a csendes testből, és megkeresi azokat, akiket a legjobban szeretünk.

Iszonyodva fohászkodott, nehogy rászabaduljon a lelke egy ismeretlen asszonyra a távoli Zalaegerszegen ...

Sűrűsödő, hangosodó bakancskopogás közeledett a cellája felé. Felállt az asztaltól és szembefordult az ajtóval.

Odakint kulcsok csörögtek, reteszek csattogtak. Sarkig vágódott az ajtó. Négy szuronyos katona állt a folyosón, és előttük Sztasák Mátyás tizedes, a hóhér.

— Mozgás! — parancsolt rá

nyersen a tizedes.

A költő nem mozdult. Eszébe jutott, hogy valaha egy aranyat adtaik a bakónak az elítéltek, mielőtt a bárd alá hajtották a fejüket. Ha pénze lenne, ő akkor sem adna ajándékot ennek a Sztasák Mátyásnak. Brutális, állati ábrázatáról csak a kegyetlenség imádatát lehetett leolvasni. Pedig szegény ördög volt Mezőko- vácsházáról, három gyermek apja. Mivel az állami ítélet- végrehajtó a bekerített fővárosban maradt, önként jelentkezett hóhérnak, és minden kivégzésért huszonöt pengő jutalmat kapott a fegyház gazdasági irodáján.

— Nem értetted?! Mozgás! — ismételte még nyersebben Sztasák.

Néhány percnyi irgalmat- akart kérni, hogy megírhassa búcsúlevelét, de eloldozta magát immár minden szándéktól.

— Megyek. Adjanak egy cigarettát!

Bizalmatlan körültekintéssel teljesítette kívánságát a

hóhér.

ö szelíden mondta, miután rágyújtott:

— Sztasák tizedes, hadd mondjak magának valamit. Ha volt olyan elvetemült, hogy Bajcsy-Zsilinszky Endrét huszonöt pengőért felakasztotta, akkor értem egy fillért se merjen elfogadni! Indulhatunk.

Sztasák tizedes kitaszította a folyosóra. Ott azonnal közrefogta a négy szuronyos őr.

Németh László János fedetlen fővel, köpeny nélkül lépett a szabad ég alá. Verőfény szikrázott, vakítóan verte visz- sza a ragyogást a hó. A fegyház két szürke. épületóriása között, az udvar mélyén meglátta a bitófát. De mintha egészen mellékes lett volna, csak futólag figyelt oda. Tekintete a négy fénylő szuronyhegy közül az ablaksorokra siklott. A barátait kereste, a József Attila Kör súlyos fegyházbüntetésre ítélt tagjait.

0 SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1970. május S. *

Gép az árokban

Nem véletlenül került ez a markológép Barcson az árokba. Az útrekonstrukció előkészítéseként ezekben a napokban ássák a víztelenítő árkokat.

Rugalmasabb üzletpolitikát

Az Omnia bár után a Park Étteremmel gazdagodott Kaposvár vendéglátóhelyeinek száma. Az első napok tapasztalatai azt mutatják, hogy az emberek szívesen látogatják ezeket a korszerű egységeket, mert színvonalas, kulturált szórakozást biztosítanak számukra.

S ha így nézzük a Somogy megyei Vendéglátó Vállalat munkáját, fejlődését, azt lehet megállapítani: egyre több a mai, jogos igényeket kielégítő, modem étterem, eszpresszó Kaposváron, lassan eltünedeznek a megyeszékhely képét rontó füstös kocsmák.

Még ebben az évben megkezdődik a Kalinyin lakótelepen a szolgáltatóház építése, benne egy presszó, bisztró. A Ságvári lakótelepen egy bisztró készül, s végre hozzálátnak a régen ígért cukrászüzem megvalósításához is.

De nemcsak a vendéglátó vállalat fejlődik. Hamarosan egy új versenytárs jelentkezik majd Kaposváron az Utasellátó és a szövetkezetek mellett: a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat. Átépiti a Béke-szállót és éttermet. Ez arra kell késztesse a Somogy megyei Vendéglátó Vállalatot, hogy időben és megfelelően készüljön fel a versenyre.

Alacsonyabb osztály, előszezon

— Erről is beszélgettünk a napokban megtartott termelési tanácskozáson. Abban állapodtunk meg, hogy olyan rugalmas üzletpolitikát kell alkalmaznunk, amely jobban megfelel a gazdaságirányítási rendszer követelményeinek, lehetőségeinek, jobban vonza a vendégeket is — mondta Balogh Lajos, a vállalat igazgatója.

Tavaly például a fonyódi Présházat első osztályú egységként üzemeltettük. A vendégek magasnak találták az árakat, nekünk is ez volt a véleményünk, ezért a Présház az idén másodosztályú lesz. Ugyancsak Fonyódon a Gyöngyhalász és a Lidó étterem már május 1-én megnyílt, ezekben elsőzezoni, olcsóbb árakat vezettünk be.

Törekvésünk, hogy árpolitikánk segítse az ifjúsági turizmust, ezért a fonyódi és a ba- latonföld vári strandon — itt működnek melegkonyhás éttermeink — ol xsó ételeket, szendvicset, lángost, fánkot, hideg készítményeket kínálunk, s nemcsak az éttermekben, hanem mozgóárusítással is.

A számok mögött

Ha csupán a számokat te- venkintjük, jónak ítélhetjük a vendéglátó vállalat múlt évi tevékenységét. Túlteljesítette összforgalmi tervét, ezen belül a saját készítésű ételekét, nyeresége pedig kétmillió forinttal lett nagyobb.

A számok mögött azonban azt is kell látni, hogy nincs minden rendben, akad bőven javítanivaló. A vállalat belső ellenőrzése meg sem közelíti a vendégek, és a vállalat érdekeinek kellő védelméhez szükséges színvonalat. Szóba került

ez a Kaposvári Városi Tanács nemrégen tartott ülésén is.

Tavaly a vállalat 19 dolgozója ellen indított az igazgató, fegyelmit, kilenc másik dolgozó ellen pedig bűnvádi följelentést tettek. A kávéhamisítás, a borhígítás, a szűk mérés és a helytelen — a vendégeket megkárosító számolás — is eléggé gyakori. Tapasztalni azt is — sajnos ez országos jelenség —, hogy kiszolgálják az erősen ittas embereket, eltűrik rendbontásaikat, sőt 18 éven aluliaktól sem tagadják meg a szeszes italt, így akarnak nagyobb forgalmat elérni.

Rendszeres, alapos ellenőrzéssel

Munkaerőgondokkal is küzd a vendéglátó vállalat. Balatoni egységeinek megnyitásakor kaposvári éttermeit, presszóit kénytelen gyengíteni. Mégis rendelkeznek olyan törzsgárdával, melyre a vállalatvezetés számíthat. A Corsó szocialista brigádja most nyerte el az arany jelvényt, a Kedves cukrászda közössége pedig az ezüstöt érdemelte ki. A Rákóczi téri bisztróban bronz jelvé- nyes brigád tevékenykedik eredményesen, s a balatonföld- vári étteremben is indul szocialista munkaverseny. Az utánpótlást negyven tanulójuk jelenti, s az idén is vesznek föl harmincötöt.

Legfőbb törekvésük a vállalat vezetőinek, hogy megszervezzék a belső ellenőrzést, hogy fokozottabban érvényesülhessen a vendégek és a vállalat érdekeinek védelme.

Szalai László

És meglátta őket! Az egyik? Növényvédelmi tájékoztató

ablakban Balogh Mihály, Osz-I

fSi,snihtzKaiä;vSl Rajzik a káposzta- és a répapillangó

nossi Péter, Baranyai Mihály,i ” r 3

a harmadikban Bogdanov Ist-< Káposztaféléink egyik leg- vám, Kucsera László, Kurellai veszedelmesebb lombrágó her- Mátyás. Mind a kilencen! Zo-f

kogva tapogatják a rácsos ab-i lakot, homlokukat az üveghezi szorítják...

A költő sápadtan felmosoly-i gott az ablakokra, kivette szá-' jából a cigarettát, és köszön-1 tést intett barátainak.

Amikor szorosan a bitó mellé állították a pribékek, még, mindig látta az ablakok mögött zokogó embereket. Aztán elhomályosult a szeme. Mégis, mégis összeomlott, erejét vette' a gyászoló szeretet...

— Ne sírjatok! — suttogta az ablakok felé. — Tavaszra' szabadok lesztek!...

A halál már nem is volt ha-»1 zalék). Káliszappant káros Iái. Néhámy idegen ember va-'1 mellékhatása miatt (viaszollami értelmetlen dolgot csele-Jdás) nem szabad használni! kedett körülötte, s kilobbant í Kieiégítő eredményt ad a fia4-ril 1 n.WTTnlr I 1 rtv» n Tyv-fcl'IO fi fi—

minden fény a világból.

'nyójának lepkéje kezdte meg rajzását: a káposztapillangó. A lepke virágokon folytatott hosszabb táplálkozás után kezdi meg tojásrakását a káposztafélék levélfanákjára. A tojásokból kikelt hernyók később szabálytalan lombrágásba kezdenek. A terület rendszeres figyelésével elejét vehetjük a súlyosabb kárositás- i nak. Védekezésre használható növényvédő szexek: Phosdrin 0,1, Anthio 0,15, Ditrifon 0,2, Fiiból E 0,3, Metation 0,2, Foszfotion 0,3, Dipterex 0,2 százalék. Tapasztóanyagot kell a permedébe kevernünk (San- 1 dovit 0,2, Citowett 0,025 szá(Vége)

i tál lárvák ellen a kora reg- i gél végzett Wofatoxos poro- * zás.

Ugyancsak rajzik a répapillangó áttelelt alakjainak lepkenemzedéke. Kártétele nagyon hasonlít a káposztalepkééhez, de hernyói csaknem teljesen zöld színezetűek. Védekezés tekintetében nincs különbség a répapillangó és a káposztapillangó között.

Megyénk középső és déli részén minden évben fellép a kukoricabarkó. Kártétele az idén különösen nagy lehet, mert a késői kitavaszodás valószínűleg lehetetlenné teszi a kukoricabarkó által súlyosan károsított tei-ületek újra- vetését. Az imágó napközben a tő melletti rögök között húzódik meg, s csak a borús vagy az éjszakai órákban kapaszkodik fel és pusztítja a fiatal leveleket. Védekezéshez használhatjuk a rágókártevők ellen hatásos szerves foszfor- savésztereket vagy a Wofatox' Staubot.

I

*