Somogyi Néplap, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-20 / 116. szám
1 A gyermek akaratának nevelése 1 arra kell őt nevelnünk, hogy uralkodjék az érzelmein, akaratával fékezze önmagát. Az .akarat nevelésében az ilyesmi is pozitív szerepet tölt be. HA AZ AKARAT nevelése ilyen eljárásokkal történik, akkor később nemcsak a kitűzött feladatok elvégzésére lesz képes a gyermek, hanem maga is célokat fog önmaga AZ ÓVODÁS KÖRŰ gyermek szívesen és örömmel kezd valamilyen játékba vagy munkába, de igen rövid idő alatt megunja és abbahagyja. Mindez azért van, mert ebben a korban még nincs határozott jelleme és akarata. Noha a 3—7 éves gyermek még igen köny- nyelműen viszonyul a feladatokhoz, nem mondhatjuk rá, hogy lusta, nemtörődöm, hatá- tűzni és megvalósítani, rozatlan stb. Az ilyen viselkedési forma természetes jelenség a szülőknek meg kell érteniük, ugyanakkor gondot kell fordítaniuk a gyermek akaratának kialakítására. Az akarat nevelésének legfontosabb eszközei ebben a korban: a játék, a munkafeladatok Önálló végzése és az egyes munkákban való részvétel. A játéknak és az egyes feladatoknak mindig bizonyos céljuk legyein, s a gvermek természetének megfelelő nehézséget is tartalmazzanak. A cél elérése végett a gyermeknek nem csupán különféle eszközöket kell felhasználnia, hanem kitartásra, erőbefektetésre is szüksége van a munkában felmerülő akadályok leküzdéséhez. Mindig ügyeljünk arra, hogy a gyermek önállóan bonyolítsa le a cselekvéseket. Például egyedül építsen házat az építőkockákkal, öltözzön fel, rakja el játékszereit stb. Ezeket a feladatokat nagyon, sokszor a szülők végzik el, s ezáltal megakadályozzák, hogy a gyermek érezze saját erejét, kielégítse kíváncsiságát és érdeklődését. o OTTHON CSALAD Professzor — az alvásról Az újszülött koponyája A SZÜLÖK ilyenkor nem csupán a feladatokat végzik el a gyermek helyett, hanem gátolják is őt erős akaratának kialakításában. Az akaratnak a fent elmondottakkal való fejlesztése azonban nem jelenti azt, hogy minden vágyát teljesítsük, mindent önállóan végezzen, amit csak akar. Ellenkezőleg: nem kell mindent megengedni neki. Sokszor jneg kell gátolnunk az egyes cselekvésekben. Például nem szabad megengednünk, hogy zörögjön, csörögjön, szétdobálja a tárgyakat stb. Ezekben a pillanatokban — Gyurika nem volt szép baba, ajnikor megszületett. A bőre vörös volt, a feje pedig hosszúkás, mint egy nagy tojás. Nem is akartam elhinni, hogy ő az én babám, amikor először mellém tették az ágyba. Ráadásul még egy daganat is csúfította formátlan fejecskéjét. Ettől egészen megijedtem. De azután minden rendbe jött — meséli Gyurika mamája. No, nemcsak Gyurikánál fo- dult elő a szabálytalanság. Az újszülötteknél elég gyakori. Náluk ugyanis a koponya csontjai még nincsenek összecsontosodva, hanem hártyás részek választják el őket egymástól. Ezek teszik lehetővé, hogy a kooonyacsontok szüléskor a szűk szülőcsatomában egymásra tolódjanak. Ezáltal a koponya megnyúlik, kisebb lesz a területe, ami a szülésnél rendkívül fontos. Ezért születnek a babák tojás alakú fejjel. Ez a fejforma persze nem maradandó. A szülést követő néhány napon belül — ha a baba nem szomjazik — a csontok szélei letolódmak egymásról. A gyermek feje később az első év vége felé fölveszi végleges formáját, teljesen függetlenül attól, hogy szüléskor mennyire deformálódott. Az újszülöttek fejdaganata — ami Gyurikát is csúfította — szintén olyan gyakori, hogy szinte egészséges jelenségnek tekinthető. Születéskor ugyanis az elöl fekvő részen, leggyakrabban a koponya felső részén, a nyomás következtében vizenyő keletkezik. Különösen akkor, ha a burok idő előtt reped meg, mert ilyenkor nincs, ami védje az utat törő fejecskét. Ez a vizenyős daganat puha, tésztás tapintatú és néha még az alma nagyságot is eléri. Nem piros, és nem fáj a bébinek. Az anyukáknak nem kell tőle megijedni, mert néhány nap alatt nyomtalanul eltűnik. Kezelni sem kell. Előfordul,hogy az arcon van daganat, ha az újszülött arccal született. Fartartásban pedig, amikor ülepével igyekszik kifelé a baba, ott keletkezik vizenyő. Megdagadhat a koponya elülső része a csonthártya alá történő bevérzés következtében is. Ennek az az oka, hogy szülés alkalmával a koponyacsontok erősebb egymásra tolódása miatt érszakadások keletkeznek. Az így keletkezett vérömleny — szemben a fejdaganattal, amely pár nap alatt elmúlik — az első életnapokban inkább nő, és csak később, 6—8 hét múlva szívódik fel. Helyén olykor csontmeg- vastagodás keletkezik. Az anyukáknak nincs mit tenniük vele, nyomkodni, piszkálni nem szabad, kezelés nélkül elmúlik. Mégis, ilyen esetben feltétlenül gondosan meg kell vizsgáltatni az újszülöttet, hogy nincs-e egyéb sérülése, nem történt-e vérzés a koponya belső térségében. Sör — papírpalackban Húsos palacsinta Hozzávalók: 50 dkg borjúhús, 10 dkg zsír, 3 dl tejföl, 2 dkg liszt, 20 dkg vöröshagyma, só, piros paprika, 10 sós palacsinta. A borjúhúsból pörköltet készítünk. Ha a hús megpuhult, kiszedjük a levéből, és finomra ösz- szevagdaljuk. Hozzáadjuk a pörköltlé felét, 1—2 kanál tejfölt, és addig pároljuk, amíg a vagdalék pépszerű nem lesz. A palacsintákat ezzel a vagdalékkal töltjük meg. A szélét behajtva összegöngyöljük, tűzálló edénybe rakjuk, és sütőben megforrósítjuk. A pörköltlé másik felét lisztezett tejföllel föleresztjük, fölforraljuk és átszűrjük. Ezzel a paprikás mártással öntjük le a palacsintákat, és forrón tálaljuk. Természetesen sertéshúsból is készíthető. A sör mind- eddig csupán üvegpalackokban és konzervdobozok- . ban került üzleti forgalomba világszerte. Az előbbi súlyos és törékeny, az utóbbi drága. E .hátrányokat most úgy látszik, hogy áthidalja egy svéd szabadalom, mely szerint papír és műanyag kombinációjával készíthetők olcsó söröspalackok. A mindössze 20 gramm súlyú palack hengeres törzse és alja laminált papírból, a felső kúpos része . vékony, kemény pvc-ből, a letéphető zárőlemez pedig lágyabb műanyagból készül. A vizsgálatok tanúsága szerint a pasztőrözött sör kb. két hónapig biztonságosan tárolható ebben az újfajta palackban (ilyen hosszú tárolási időre az esetek többségében nincs is szükség, a palackos sört ugyanis — a svéd fogyasztási staA tudományban néha nem kell tisztelni a hagyományokat, olykor csak az tud előrelépni, aki bátran állít fel új hipotéziseket. Így tette ezt Ádám György professzor, az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem összehasonlító élettani tanszékének vezetője, a Magyar Tudományos Akadémia egyik legfiatalabb levelező tagja is. Szinte fantasztikus regénybe illő kérdésekre keresi a precíz, tudományos választ, de előtte természetesen bátran kérdez! »Lehet-e az agyba mesterségesen, elektromos úton információkat, tudásanyagot bejuttatni? Képes-e az agyvelő, az agykéreg, idegsejt szervezeten kívül is életben maradni, esetleg emlékeket tárolni és visszaadni.« — Ezek azok a kérdések, a töbhi között, melyek rendkívüli módon izgatnak engem és kutatótársaimat. Alapos utazást tettünk a tudomány terén, az érzékelés, a tudat, az emlékezés birodalmában. Az alvás sajátos, öntudatlansági állapot, az ébrenlét, az alvás váltakozása a szervezet legjellemzőbb periodikus működése, amely az egész életet végigkíséri — mondja , a professzor. Bár már thdjuk az alvás lefolyásának törvényszerűségeit, sok kérdés még megválaszolatlan: mi teszi szükségessé, hogy az ember életének egy- haanadát alvással töltse? Hatvanéves korunkra ezek szerint húsz évet átaludtunk, ebből 5 évet mély, sivár, álom nélküli alvásban, öt évet pedig képekkel és érzelmekkel dús álmokban. Az utóbbi évek kutatási eredményei közelebb vitték a tudósokat a mindeddig ismeretlen terület: az álomlátás megértéséhez. Több tudós megfigyelte és megállapította, hogy az álomképek alatt gyors szemmozgások észlelhetők, melyek a szemgödör köré ragasztott elektromos jelzőberendezések segítségével kitűnően észlelhetők és rögzíthetők. Téves szemlélet uralkodott egészen a közelmúltig — mondja Ádám professzor —, azt állították, hogy csak az álom nélküli alvás pihentet. Több ezer, egymástól különálló macskakí rés le t bebizonyította, hogy éppen az álamlátás idején az állatok izmai teljes petyhüdtséget mutatnak. Szemben az álom nélküli alvással, melynek idején sokkal feszítettebb az izomzat. Ma már ezt az emberi vizsgálatok is bizonyítják. Adám György professzor kísérlet közben. — Ezek szerint vannak olyan emberek, akik nem álmodnak? — Eddigi tapasztalatok arra utalnak; hogy normális körülmények között minden ember álmodik. A statisztikai adatok szerint legföljebb arról lehet szó, hogy egyes emberek »visz- szaidéző« típusúak, és ébredés után emlékeznek álomképeikre, a másik típus pedig a »nem visszaidézők« tábora. Az utóbbiak állítják magukról: nem szoktak álmodni. Egyébként tudományos • bizonyítékaink vannak arra is, hogy ha elektromos hatásra megzavarjuk az álomképződést az agyban, és néhány hétig mély alvásban altatjuk a pacienst, amint ki- küszöbüljük a külső ingert, a szervezet automatikusan pótolja az elveszett álomképeket. — Csak arról álmodhatunk, amit már megismertünk személyesen? — Ez a kérdés egyben már a tanulás folyamátainak biológiai problémájához vezet. Az agy képes az évszázadok alatt kialakult ismereteket mint veleszületett ismeretet raktározni. Nem feltétlenül szükséges a csecsemőt se megtanítani a táplákozásra, ösztöne nem más, mint az agyban rögzített ismeretanyag. Kísérleteket végeztünk majmokkal, hogy bizonyos kar elmozdítására néhány szem cukor esett egy csőből az állat elé a tányérra, amelyet örömmel fogyasztott el. Egyszer véletlenül állkapcsával meglökte az adagoló tatályt, amely így »terven felül« megajándékozta a csemegével. Ezután megfigyeltük, hogy a majom már nem a bil- lenytűt nyomogatja, hanem mindenáron el akarja érni a csövet. Ez nem más, mint úgynevezett téves tanulás, az állatok babonája. Egyébként ez a babonás jelenség az embereknél is nagyon jól megfigyelhető. — Sokan már azt mondták^ hogy. föltalálták a biológusok az emlékezetátvitelt. Napvilágot látott ugyanis néhány kísérlet eredménye, mely erre engedett következtetni. — Közismert, hogy sok száz patkányban kialakítottak fényingerre reagáló. táplálkozási reflexet, majd az elpusztított állatok agyvelejének kivorta.- tát beinjekciózták több száz »tanulatlan« társukba. Az eredmény az volt, hogy az állatok a szokásos időnél sokkal hamarabb megszerezték a táplálkozási reflexet, tehát jelenleg — véleményünk szerint — ez nem emlékezefátvitel, hanem csupán serkentően hatott a tanulásra. — Szinte fantasztikus kimondani is, de elképzelhető-e, hogy a tudomány eljut odáig, hogy valamilyen mesterséges úton juttathat az agyba ismereteket? — A tudomány nem ismer lehetetlent. Természetesen erre a kérdésre most igennel nem felelhet egy tudós. De hogy kutatjuk a választ szerte a világon, az nem titok. Ahhoz elsősorban azt kellene megtudni, hogy milyen »titkosírás« kódjeleket használ az agy a külső infomációk befogadására és visszaadására. Ha ezt megfejtettük, akkor kezdődhet ei csak a nagy kísérletsorozat, hogy mesterséges körülmények között, laboratóriumi úton ezeket a »titkosírásjeleket«, kódrendszert bejuttassuk az agyba. R. I. Ikürti andras I FOGLYAI 10. nők .—, hogy minden tojásfejű jenki hülyének nézi azo- — A fa tetejéről messzire el kát, akiknek nincs legalább lehetne látni — javasolta a három diplomájuk. Nekem és professzor. — Hátha kapunk a barátaimnak nincs, de azért valami támpontot? Nem táp- megvan a magunkhoz való lálok vérmes reményeket, hi- eszünk. Nulla egész két tize- szen ez a vidék a világ leg- des ember — olyan nincs! Az gyérebben lakott helyei közé ilyennek ötször kellene kitartozik. Nemrég láttam egy sebbnek, könnyebbnek len- népsűrűségi tabellát, s ha jól nie, mint jni vagyunk. Ilyen emlékszem, errefelé egy négy- súlycsoport nem létezik! Ki zetkilométeren nulla egész látott harminc-harmincöt cen- két tized ember él. Az esély ti magas, tíz-tizenöt kilós tehát minimális, de meg kel- emberkéket? Még a törpék is lene próbálni. nagyobbak! Szóval, ez egy Bobo, a knock-aut király, nagy hazugság. Ezt meg kelaki kezdettől fogva nagyon lett mondanom, mert nem ingerülten hallgatta a pro- lehet nekivágni a világnak fesszbr okfejtését, most közelebb lépett Ewanshoz. * — Hogyan érti ezt, tisztika szerint — két-három iter? Megmagyarázná nekünk , ,, , . ,, : _ iazzal az okos beszédével, héten belül megisszák). To- Jhogy hogyan lehet egy ember vábbi előny, hogy az eldobott inulla egész két tized? üres palackok nem szaporítják ) A geológus meghökkent, az amúgy is sok gondot okozó #Kissé hátrább lépett, s meg- szeméthegyeket, anyaguk van szó, ugyanis a napfény ,es a talaj- \kérem. nedvek hatására viszonylag rö- á _ Arról van szó — szakí- vid idő alatt elbomlik. * tóttá félbe gorombáin a bajúgy, hogy egy öreg gringó már az elején elkezd össze- misz-, vissza beszélni, és félre akarja vezetni az egész társasá' got! — Kikérem magamnak ezt a hangot! — kiáltotta a professzor. Talán tettlegességig is fajult volna a vita, ha közbe nem lép Anna asszony, aki eddig a földön ülő légikisasszony bokájával foglalatoskodott. Néhány szakavatott mozdulattal azt rántotta helyre. Most felugrott, ás Bobo elé állt. — Nyughass, kisfiam! — intette rendre. — A tudomány nagy dolog. Te ahhoz nem értesz, ne üsd bele az orrodat! Ha ez a miszter ' fel akar mászni arra a fára, hogy egy négyzetkilométeren belül találjon egy olyan apró emberkét magának, bizonyára •tudja, hogy mit csinál. A mulatt fiú lesütötte a szemét, és félrevonult. A Mama Barilla parancsnokhoz fordult, aki kissé távolabb, közvetlenül a víz partján állott, és a vállát borogatta. — Parancsnok — mondta Anna asszony —, önnek mi az álláspontja?- A főpilóta felegyenesedett, megfordult, körülhordozta tekintetét a társaságon. — Mennünk kell — jelentette ki határozottan. — Elindulunk a folyóparton, felfelé. De nem most, rögtön. Izabella kisasszonynak legalább egy órát pihentetnie kell a lábát, hogy velünk tarthasson. Ez a kényszerűség lehetővé teszi, hogy a professzor úr elgondolását is megvalósítsuk, ö és talán a két magyar utasunk ellátogathatna ahhoz a carnauba- pálmához. Mi pedig közben összegyűjtünk egy ebédre valót azokból a halakból, amelyeket a robbanás elkábított. Tüzet rakunk, és megsütjük őket nyárson. Állapodjunk meg abban, hogy másfél órán belül a.,professzor úr különítménye visszatér. Akkor eszünk, aztán útnak indulunk. Rendben van? Mindenki egyetért? Hát akkor, szerencsés felderítést! Mi pedig fogjunk munkához! Ewans intett a szőke magyarnak, az karonfogta a társát, s a háromtagú kis osztag benyomult a fák és a bokrok közé. A professzor nyakában ott lógott Juanita színházi látcsöve, a bal karja könyök- hajlatában pedig a piros napernyő.. Elnyelte őket a sűrűség. IV. FEJEZET CIDADE DE OURO A légikisasszony bizsuiránytűje segítségével toronyiránt vágtak neki a rengetegnek, amerre a professzor mutatta. Így aztán majdnem öt óra alatt tették me& a ^kilométeres utat a településig. Kúsztak, másztak, a ruha cafatokban lógott róluk. Bőrüket ág karcolta, tüske tépte, s néhányan, Campomanes úr, •Juanita és Izabella Espla, erejük végéhez értek, mire bejutottak a Cidade de ouro — röviden Ciduro —, azaz az Aranyváros központjába. (Folytatjuk.) □ SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1970. május 20.
