Somogyi Néplap, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-17 / 114. szám

Több, jobb vizet Asszonyok a szerelőcsarnokban A posta figyelmébe! Irány a kölni kemping-világkiállítás — Sok szín a divat és a külön „sátor hálószoba” — Nyolcvanezer a dolgozóknak Munkában a brigád többi tagja: Farkas Márta, Vörös Ist­vánná és Kiss Lászlón é. helyzet súlyosságát, már túl is voltak a nehezén, a gép már rá is hasalt az alkalmi repülőtérre. Az idő azonban sürgetett. A veszély még fennállt, s a le­hető leggyorsabban el kellett hagyniuk a halálra ítélt Car- tagenát. Ezzel a sietséggel magyarázható, hogy mindenki csak azt vitte magával, azzal mászott ki a partra, ami ép­pen a kezeügyébe került. Bobónak például a bokafi- caanos légikisassznoy került a kezeügyébe, őt kapta ölbe, ve­le lábalt ki a fövenyre. A másik két ökölvívó csak a kártyát hozta, Anna asz- szony pedig a szivarosdobo- zát. Ewans professzor Juanita színházi látcsövét és piros napernyőjét vette magához, minthogy történetesen ezek a tárgyak hevertek a mellette levő üres ülésen. A másodpilóta sérült pa­rancsnokát támogatta, a tán­cosnő a kiskutyáját ölelte ma­gához. Campomanes úr üres kézzel menekült. A legnehezebb feladat a szőke hajú, kövér magyar utasra hárult. A társa ugyan­is e válságos percekben apa- tikusan ült a helyén, még ak­kor is, amikor a víz már a térdét mosta, minthogy a gép egyre mélyebben süppedt a meder lágy talajába. Az pe­dig a legcsekélyebb hajlandó­ságot sem mulatta a távozás ra. Honfitársa tehát felránci- gálta az ülésről, és kétségbe­esetten kilökte az ajtón(majdi maga is foelepottyant a vízbe. Ott kihalászta a beosztottját, és a partra cipelte. A fövenyen gyülekeztek, vagy jó ötven méterre a sor­sára hagyott Cartagenától. Három nő, kilenc férfi és# egy pincsi. Volt velük egyé pakli kártya, egy piros nap-# ernyő, egy színházi látcső. Természetesen a férfiak zse­bében és a nők retiküljében még akadt néhány hasznos apróság, úgymint: gyufa, ön­gyújtó, zsebkés, körömrás- poly, óra, szemöldökcsipesz, kölni, púder, kulcscsomó, iga­zolványok, pénz, csekk-könyv, töltőtoll stb. (Folytatjuk) Már szedik a sátorfát — pontosabban szerelik a sátor- vasat a tabi Campingcikk- gyártó Vállalatnál. Gubáni Imre igazgató elmondta, hogy nyolc új sátortípust mutat­nak be egy házi kiállításon, és ezek közül választják ki azt az ötöt, amely a BNV-n képviseli majd a tabi színe­ket. És nem véletlenül esett a színekről szó. Az igazgató arról tájékoztatott, hogy a praktikusság mellett az igé­nyek a tág koloritra, az üde színösszeállításra irányulnak. Kedveltebb a kis méretű, kétszemélyes sátor, amelyet »előszobával«, sőt átlátszó fóliaablakkal szereltek föl. Sze­repel a vállalat a Szegedi Nemzetközi Vásáron, a Pécsi Ipari Vásáron és — a kül­kereskedelmi szervek révén —* remélik, eljutnak az idén is a kölni kemping-világkiállítás­ra. A vállalat jelentős beruhá­zásokra készül, hiszen teljes kapacitással dolgoznak, de az igényeknek így is csak egy részét tudják kielégíteni. A beruházási alapból — kizáró­lag saját erőből — egymillió­nyolcszázezer forintot költe­nek. Nagyobb raktár készült el, emeletráépítést végeznek, tá­gasabb lesz az ebédlő, és tár­salgóvá bővíthetik majd az egyik helyiséget. A hazai megrendelés mel­lett jelentős a külföldi érdeklő­dés is. Csak illusztrációkép-' pen: a tabi sátrat fölverték már Norvégiában és Ausztrá­liában is. A vállalat még alig néhány éves. Az indulás — mint er­ről lapunk is írt — elég sok nehézséget és gondot okozott. Azt hiszem, az életképesség beszédes bizonyítéka, hogy négy brigád küzdött az idén a szocialista címért, tizenket­tes kapták meg a kiváló dol­gozó kitüntetést, és jutalmat kapott tizennégy törzsgárda- tag. Május 1-én csaknem nyolcvanezer forintot osztot­tak szét az élenjáró dolgozók­nak, Azt hiszem, szívesen mondják az itteniek: megérte a vállalatnál leverni a sát­rat. .. T. T. A Somogy megyei Víz- és Csatornamű Vállalat FÖLVESZ vegyésztechnikust, műszaL gép-gyorsírót, kertészt, vízműkez gépészeket, valamint férfi segéd­munkásokat. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés: Kaposvár, Berzsenyi u. 18. (92965) Szerelik a sátorvasat Lassan itt a szezon, s bizo­nyára sokan lesznek majd olyanok a Balaton menti üdü­lőhelyeken, akik a meleg miatt nem szívesen mennék a zsú­folt postahivatalokba, hanem inkább a nyilvános telefonfül­kéket veszik igénybe. Siófok központjában, a Bala­ton presszó előtt van egy tet­szetős, műanyag tetős, nyilvá­nos telefonállomás, csak éppen a készülék hiányzik belőle. Porral, piszokkal van tele, nem tudni mi ennek az oka? Ismeretlen vandálok ellop­ták, tönkretették a készüléket, vagy leszerelték, mert télen úgysem használták? Ez is le­het, az is. Egyre élénkül Sió­fok forgalma, mind több a nyaraló, megérkeztek az első üdülők is. Hozzák rendbe az állomásokat, bizonyára akad­nak majd olyanok, akik hasz­nálni akarják! a. Barilla kapitány már lan­dolás közben, szinte az utol­só pillanatban fedezte fel egy folyónak azt a ’nagyjából egye­nes partszakaszát, amelyet nem borított olyan dúsan a növényi vegetáció, mint egyebütt. Behúzott futóművel, leállított motorral, a fák ko­ronáját súrolva, kétségbe­esett manőverrel vitte rá gé­pét erre a rövid és keskeny sávra. Sikerült! Igaz, a karcsú Cartagena egyik roncsolt szárnyával a parti fövenyre feküdt, és tör­zse félig a folyó vizébe me­rült. A másik szárnyából már nem is látszott ki egy darabka sem. Viszont az aj­tót ki lehetett nyitni, mert az a gép a part felőli, magasab­ban fekvő oldalán volt. Ha a Cartagena néhány kilométer­rel feljebb fekszik rá a vízre, még ilyen körülmények kö­zött is aligha juthattak volna partra épségben az utasok, mert ott a hústépő fekete pi- ranhák, ezek az apró, vér­szomjas halak valósággal nyüzsögtek a folyóban. Végeredményben tehát, bár a repülőgép siralmas állapot­ba került, utasainak komo­lyabb baja nem esett. Mind­össze Barilla sérült meg a vállán, a légikisasszonynak pedig kificamodott a bokája. Furcsa, de az utasok kö­zött nem tört ki pánik. Erre egyszerűen nem jutott idő. Mire megérthették volna a A KAPOSVÁRI Villamossá­gi Gyár vezérlőműhelyében az élet, a munka ritmusa min­dennap a megszokott ütemű. A műhelyt hosszában átszelő munkapadok mellett fiatalok dolgoznak. Kinn tavasz van. Az ablakokon beárad a nap­fény, sugara végigpásztázza a szállításra váró vezérlőtáblá­kat. Fiatal a műhely, fiatalok a dolgozók. Mindannyian nagy életkedvvel, a fiatalságukban rejlő hatalmas energiával vég­zik a rájuk bízott feladatokat, hogy bizonyítani tudjanak, és megállják a helyüket. A bizonyítást tűzte ki célul a Braun Éva nevét viselő fia­tal brigád is. Ez év januárja óta versenyeznek a szocialista cím elnyeréséért, öten van­nak, öt fiatal lány. összeszo­kott, jó baráti közösségben végzik feladatukat. Kezükben fürgén mozog a piros nyelű csavarhúzó. Boszorkányos ügyességgel szerelik föl a biz- tosítékaljazatokat és a sorkap­csokat a szerelőlapra. — Már két éve együtt dol­gozunk majdnem valamennyi­en — mondja Kiss Istvánná brigádvezető. — A felhívás alapján határoztuk él, hogy nevezünk a versenyre. Hisz jó a brigád, szeretünk dolgozni, s ami szerintem a legfonto­sabb, értelmét látjuk a mun­kánknak. Tőlünk függ, hogy a napi nyolc óra munkaidőt hogyan és milyen légkörben töltjük el. Az sem mellékes, hogy ki-ki mennyi pénzt visz haza fizetésnapkor a család­jának. Előttem a piros kötésű bri­gádnapló. Benne a vállalás. Egy részlet különösen megra­gadta a figyelmemet: »Női brigád vagyunk, ezért elhatá­roztuk, hogy olyan ember ne­vét választjuk magunknak, aki példaképünk, akinek elképze­lései, tettei ugyanakkor tük­rözik a mi törekvéseinket. Így esett a választás a nagy ifjú­sági vezetőre Braun Évára«. És a brigád bizonyítani akar. Patronálójuk, Németh István, a gyár anyag- és áruforgalmi előadója így vall róluk; — Bízom benne, hogy amit Kiss Istvánná brigád vezető: A jó közösség el­engedhetetlen feltétel a szocialista brigád cím elnyeréséhez. Varga Imréné: Itt megbecsülik az ember mun­káját erkölcsileg és anyagilag is. vállaltak, azt teljesítik, sőt túl is szárnyalják. Nem olyan rég még én is ebben a mű­helyben dolgoztam, ismertem őket a jó és rossz oldalukról. Bízom a brigád szorgalmában, akaraterejében, ezért vállal­tam a brigád patronálását. Ed­dig is mindig túlteljesítették a normát, s versenyre keltek a műhelyben dolgozó régebbi, rutinosabb brigáddal is. BESZÉLGETÜNK, s a bri­gádtagok lassan körénk telep­szenek. Szemben velem ala­csony termetű, kis asszony, Vörös Istvánná, a gyár egyik régi dolgozója \ csomagol ó- ból került két éve a brigádba. — Én mondom, hogy nincs még egy ilyen műhely ez egész gyárban. Igaz, a régi műhely­ben se volt valami nagyon rossz dolgozni, de ott az ember nem tudott úgy beleilleszkedni a társaságba, más volt a lég­kör, itt pedig, mintha otthon lennék. Olyan a kollektíva, hogy az ember él sem hinné, ha más mondaná. Van egy négyéves kis fiam, s amikor megbetegedett, egyik brigádta­gunk, Farkas Márta kivett né­hány nap szabadságot, és ott­hon maradt a gyermekemmel. Nekem ugyanis már nem volt szabadságom, a betegségem fölemésztette. Mártára nézek. Szabadkozik. Annyit mond, hogy kötelessé­ge volt. — Egyedüli lány vagyok a brigádban, és a szabadságom is mind megvolt. Magunkénak valljuk azt: »Egy mindenkiért — mindenki egyért«. Két hónappal ezelőtt került a brigádba Kiss Lászlóné. ö egy másik brigádból került át, s itt barátokra, segítőkre ta­lált. Felkarolták, segítették, míg meg nem tanulta mindazt, ami a gyors és pontos munka föltétele — Én egyenesen faluról jöt­tem ide a gyárba dolgozni — mondja Varga Imréné. — Sze­retem a vicceket, így ha va­laki szomorkodik, elmesélek neki néhányat, s mindjárt el­megy a rosszkedve. — Ö a mi viccmesterünk — kiáltják kórusban a többiek, s vidáman nevetnek. A hangu­lat most már feloldódott. Egy­más szavába vágva mesélnék az elért eredményekről, a munkaidő jobb kihasználásá­ról és persze terveikről, áb­rándjaikról. Velük együtt nevetek a viccmester beszólásain és csat­tanó, groteszk megjegyzésein. A brigádnaplóban versidézet Adytól. »Csak akkor születnek nagy dolgok, ha bátrak voltak, akik mertek«. BÁTRAK és fiatalok a Braun Éva brigád tagjai is. Olyan üzemi légkörben dol­goznak, amely alapot ad a szocialista cím eléréséhez. Gyertyás László Vándorzászlók, oklevelek díszítik a falat az Víz- és Csatornamű Vállalat telephe­lyének irodáiban. A legfris­sebb keltezésű: a múlt év munkája alapján kiérdemel­ték a Szocialista munka vál­lalata címet. kezünkben a városi víz­ellátás meg­szervezése és folyamatosságá­nak biztosítása. Ugyancsak ők végzik a megye közkútjainak felújítását. Évi másfél millió forintot fordítanak erre a cél­ra. A hatvanas években, a falu gazdasági erejének növekedése nyomán megteremtődtek az igények a kulturáltabb élet­formára, s szerte az ország­ban törpe vízműveket építet­tek. A vállalat 1963-tól húszon» kettőt készített el, s azóta is gondoskodik a karbantartásuk­ról. 1975-re ezek száma az öt- venet is megközelíti majd. A víz- és csatornaművek olyan vállalat, amelynél a nye­reségképzés nem könnyű. Há­rom forint ötven fillérbe ke­rül egy-egy köbméter víz elő­állítása. Kaposváron ez több mint száz kilométer hosszú csőhálózaton áramlik az egyes háztartásokba, üzemekbe. Lé­nyegesen rövidebb a szenny­vízcsatorna hálózata (33—34 [kilométer). Különösen a cseri és a donneri városrészben van még pótolnivaló. Amikor ki­érdemelték a Szocialista műnk vállalata címet, az el­bírálás egyik döntő szempont­ja volt a hálózati veszteség nagyfokú mérsékelése. Az or­szágos átlag 12—15 százalék körül ingadozik, s a vállalat­nak sikerült ezt 9 százalék alá szorítani. Hogyan? Színvonalas háló­zatfenntartó munkával. A rendszertelen időközönként bekövetkező meghibásodásokat külön szolgáltató részleg ja­vítja. Munkájukat elektroni­kus lehallgató készülékek és rádiótelefon teszi könnyebbé. A hibák mielőbbi elhárítása nagyfokú gyorsaságot, frisses­séget, pontos »diagnózist« és biztos szakmai ismereteket kí­ván. Azt, hogy a részleg mun­kásai mindig készek és képe­sek legyenek kijavítani a víz­ellátást zavaró hibákat. A múlt évben a műszaki egye- _______tem vízgazdálko­dási tanszékével együtt hid­raulikus vizsgálatokkal 2000-ig meghatározták a város hálóza­ti rekonstrukciós tervét. Ebben már körvonalazódnak a legkö­zelebbi és a távolabbi jövő el­képzelései is. A rengeteg ter­vet lehetetlen a teljesség igé­nyével felsorolni. Csak az el­látást leginkább érintő válto­zásokat említhetjük. V íztermelő vállalat lévén szeretnék a kitermelt mennyi­séget tovább fokozni részint automatizálással, részint pedig a sántosi, újabb ötezer köbmé­teres program megindításával. A legkorszerűbb technológiára épül a megépítendő szennyvíz- tisztító telep. Ugyancsak a leg­újabb berendezéseket telepítik a vastalanítóba, amely a víz minőségét ugrásszerűen emel­ni fogja. Megkezdik egy új te­lephely építését is a toponári vízműtelep mellett. A csatornázásnál, hálózat- szerelésnél tapasztalható nehéz fizikai munka megkönnyítésére mind több gépet szereznek be: kis réselők, döngölök, nagy tel­jesítményű árokásó érkezik a vállalathoz. Bővítik a szállí­tási parkot is két négytonnás gépkocsival. A múlt évben az ország­és megyeszerte tetőző fluktuá­ciós hullám a vállalatot sem kí­mélte. Mivel építőipari tevé­kenységet is folytatnak, ezt a részleget érintette leginkább a munkaerővándorlás. A vezető­ség azonban következtésen harcol ez ellen. Szélesítik az üzemi demokráciát: rendsze­res beszélgetéseket, konzultá­ciókat szerveznek a vállalat, a párt- és szakszervezet vezetői a munkások csoportjaival. A törzsgárda is messzemenő megbecsülésben részesül: az évi nyereségelosztásnál a szol­gálati időt beszámítva 5—15 és 45 százalékkal kapnak többet a vállalathoz hű dolgozók, 1968 óta pedig évente rendsze­resen 5—6 százalékkal fejlesz­tik a béreket A vállalat a lehetőségeket okosan, jól használja fél. Az újabb elismerés is ezt bizo­nyítja. Csupor Tibor Huszonegy éve összpontosul Készenléti állapot Távlatok És a munkások... SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1976. májas 11

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom