Somogyi Néplap, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-17 / 114. szám

Csendes, sima a folyó, de váratlan eseményre mindig szá­mítani kell. Bolhó és Bélavár után a közelmúltban Gyékényes nyerte el a megtisztelő határ­őrközség címet Sokévi nagy­Huszonöt év a határ mentén A folyó menti nádas sűrűjében portyázik a járőr. tűk Szeged és Röszke, He- resznye és Gyékényes lakói­val. A román és a jugoszláv határ mentén nagyon sok he­lyen láttam el ezt a nem könnyű, de nagyon szép és "elelősségteljes feladatot. Szép, mert mindenütt és mindenkor azt tapasztaltam, hogy a határ mentén lakók jó barátaink, segítőtársaink, akik mindenkor készségesen támo­gatják munkánkat. Voltak nagyon nehéz időszakok, olyan évek is, ' amelyekre nem szívesen emlékszem. Családomtól akkor szolgálat­ba induláskor mindig úgy bú­csúztam, nem biztos, hogy új­ból találkozunk. Az ellenfor­radalom időszakában és utána is igen nehéz volt a helyze­tünk. Hiszen nemcsak bűnö­zők, ellenséges elemek akar­tak átjutni a határon, hanem nagyon sok megtévesztett, megijedt, de becsületes em­ber is. NEM VOLT ELÉG megaka­dályozni a határátlépést, azt is meg kellett velük értetni, mire vállalkoztak, mi várt volna rájuk külföldön. He- resznyén például elfogtunk egy tizenegy tagú csoportot. Ebben az elfogásban a heresz- nyei Plantek Imre nyújtott igen nagy segítséget. Nemcsak én, a családom is határőrizeti szolgálatot látott el. Két gyermekem van, fiam szakács, leányom pedig gyors­gépírótanuló. Nekik és a fele­ségemnek is köszönhetem, hogy nehéz szolgálatomat za­vartalanul láthattam el, s közben tanulhattam, leérett­ségizhettem, elvégezhettem a marxista esti egyetemet, s most lassan befejezem az akadémiát. (Munkáját megbecsülték, elismerték. A Közbiztonsági Érem arany fokozatát — két alkalommal —, a Szolgálati Érdemérem és a Kiváió Szol­gálatért Érdemérem arany, valamint a Haza Szolgála­táért Érdemérem ezüst foko­zata kitüntetést kapta meg.) Most lényegesen más, jóval könnyebb a szolgálatom, mint régebben, de legalább olyan felelősségteljes. A gyékényest határállomáson az úti okmá­nyokat ellenőrzőm. S bizony füleltünk már le olyan oszt­rák és nyugatnémet turistá­kat, akik hamisított okmá­nyokkal embereket akartak külföldre csempészni. Mun­kám mellett sokáig dolgoz­tam a járási és a községi ta­nácsban, a fogyasztási szövet­kezet vezetőségében jelenleg is tevékenykedem, s amikor a párt megbízott, két évnél hosszabb ideig vezettem a gyékényesi Március 15. Tsz-t. NEHÉZ és mégis szép volt ez a huszonöt esztendő. Sok­szor forogtam életveszélyben, éjszakáztam csikorgó télben, szakadó esőben. Kommunista vagyok. 1945-ben lettem párt­tag. S ha azt a feladatot kap­nám, hogy jelentkezzem a határőrségbe, őrizzem hatá­rainkat, ismét és habozás nélkül jelentkeznék. Elmondta: Tóth Zsigmond határőr százados Lejegyezte: Szalai László Köszöntjük határőreinket Negyedszázada éppen, hogy megalakult a demokra­tikus határőrség. Nemes és nagyszerű feladat volt az el­telt 25 év alatt mindenkor határaink sérthetetlenségének biztosítása, a határsértések megakadályozása. Nem véletlen, hogy e fel­adatra — a hivatásos és a tényleges idejüket szolgálókat is — azokat a munkás- és pa­rasztfiatalokat választották, jelölték, akik minden tekin­tetben feddhetetleneknek, meg­bízhatóknak, rendszerünkhöz ragaszkodóknak bizonyultak. Nehéz és veszélyes volt ha­tárőrnek lenni, főleg az első esztendőkben. A határőrség fölszerelése, fegyverzete, a nehéz szolgálatot végzők ellá­tása nem volt kielégítő. Ma már más a helyzet, de éppen úgy bátorságot, kemény fel­készülést és szigorú fegyelmet követel a határőrizet. Emlékszünk még azokra az évekre, amikor az állig föl­fegyverzett, mindenre elszánt diverzánsok határsértő pro­vokációja napirenden volt. Ezek az idők elmúltak. De ma is akadnak bűnözők vagy olyan ellenséges elemek, akik határainkon titokban átjutva szeretnének megszökni a fe- lelősségrevonás elől. S akad­nak — szerencsére egyre ke­vesebben — fiatalok, akik az ellenséges propagandától meg­tévesztve, vagy éppen az elég­telen tanulmányi eredménytől való félelmükben, esetleg ka­landvágytól űzve választják ezt az utat. őrizni határainkat, bizto­sítani annak sérthetetlenségét. Ez a nemes cél, amelyért szerte az őrsökön mozgalom indult a kiváló őrs, a kiváló határőr jelvény elnyeréséért. A határőrség párt- és KISZ- szervezeteinek kezdeményezé­sére kezdődött a Katonahősök nyomdokain- mozgalom is, e törekvés szolgálatában. Fiatal határőreink a magyar törté­nelem nagyjai életének tanul­mányozásával, példájuk köve­tésével küzdöttek feladataik mind sikeresebb végrehajtá­sáért Nagyszerű eredmények születtek az elmúlt években. Biczó Károly őrnagy határőrei öt egymást követő alkalom­mal szerezték meg egységük­nek a kiváló címet, s többen lettek egyénileg is kiválóak. Branovics Ferenc őrnagy ha­tárőrei a kiváló címet két al­kalommal érdemelték ki. S a hősök példáját követve sok határőrünk lett maga is államhatárunk védelme köz­ben hős, hősi halott. Több őrs udvarán emlékmű őrzi nagyszerű példájuk emlékét, s a bevonuló fiatalokat a párt­ós a KISZ-szervezetek arra nevelik, hogy legyenek mél­tóak azokhoz, akik még éle­tüket sem kímélve védelmez­ték államhatárunkat. ton kívüliek, olyan emberek, akiknek drága hazánk bizton­sága. Határőreink feladatai azóta megsokszorozódtak, amióta több új átkelőhely nyílt meg, s — főleg nyáron — naponta ezrek érkeznek ha­zánkba, vagy távoznak kül­földre. Akad köztük olyan Határőreink munkájához nagy segítséget nyújtanak a lakosság, a munkásőrség, a rendőrség, az önkéntes rendő­rök, az úttörők, a KISZ-isták, és a határszélen élő minden ember. Baráti, szoros kapcso­lat alakult ki a határőrök és a lakosság között, ennek cél­ja: közös összefogással védel­mezni államhatárainkat, meg­akadályozni a határsértéseket. nyugati állampolgár, aki vál­lalkozik arra, hogy kocsijában embereket csempésszen ki ti­tokban külfödre. Most, amikor határőrsé­günk megalakulásának ne­gyedszázados évfordulójára emlékezünk, azokat köszönt­jük, akik nappal és éjjel, hétköznap és ünnepen szün­telenül nehéz szolgálatot tel­jesítve őrködnek államhatá­raink sérthetetlensége fölött. Határőrnek és lovának is jólesik a rövid pihenő. A határőrség és a munkásőrség parancsnoka eligazítás után útjára bocsátja a közös feladatot végrehajtó járőrt. szerű munkával érdemelték ezt ki. Mindhárom községben nagyon sok olyan ember él, aki tevékenységével a Kiváló határőr, a Közbiztonsági Érem vagy a Haza szolgálatért Ér­demérem kitüntetést érdemel­te ki. Termelőszövetkezeti ta­gok, vasutasok, tanácsi dol­gozók, kommunisták és pár­■atárőreink hű segítőtársukkal, a nyomozókutyával. ... ott Álltam én is 1945 májusában Berettyóújfa­lun, az akikor alakult ha­tárvadász zászlóaljban. Leg­többen fiatal, húsz év körüli fiúk voltunk, akik lelkesen tettünk eleget a párt felhívá­sának, jelentkeztünk fegyve­res szolgálatra, segíteni hatá­raink őrzésében. Nem volt ismeretlen a fegy­veres szolgálat, hiszen, ami­kor Hajdú-Bihar megye 1944 végén felszabadult, én fs részt vettem jó néhány társammal a rendfenntartásban. Felsze­relésünk, fegyverzetünk és ruházatunk nagyon kezdetle­ges volt. Egységünk furcsán festett, hiszen különféle egyenruhába öltöztünk, volt köztünk olyan is, aki civil öl­tözetéhez csupán egy katona­sapkát tudott szerezni. Így kezdtük huszonöt évvel ezelőtt. Az első tűzkeresztsé­gen hamar átestünk. Egy, a szomszédos országból titokban átszökő kilenctagú, nálunk sokkal jobban fölfegyvere­zett banda a zavaros állapo­tokat rablásra, fosztogatásra használta fel, s aztán zsák­mánnyal megrakodva akarták elhagyni hazánkat. Hosszan tartó tűzharcban sikerült el­fogni, s átadni őket az igaz­ságszolgáltatásnak. Egyszerű határőrként kezd­tem, előbb őrvezető, aztán ti­zedes lettem, végigjártam va­lamennyi Rendfokozatot, majd a tiszti iskolát elvégezve let­tem a határőrség hivatásos tisztje. S közben nagyon sok határmenti város, község la­kóival megismerkedtem, köz­SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1970. május 17.

Next

/
Oldalképek
Tartalom