Somogyi Néplap, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-17 / 114. szám
Csendes, sima a folyó, de váratlan eseményre mindig számítani kell. Bolhó és Bélavár után a közelmúltban Gyékényes nyerte el a megtisztelő határőrközség címet Sokévi nagyHuszonöt év a határ mentén A folyó menti nádas sűrűjében portyázik a járőr. tűk Szeged és Röszke, He- resznye és Gyékényes lakóival. A román és a jugoszláv határ mentén nagyon sok helyen láttam el ezt a nem könnyű, de nagyon szép és "elelősségteljes feladatot. Szép, mert mindenütt és mindenkor azt tapasztaltam, hogy a határ mentén lakók jó barátaink, segítőtársaink, akik mindenkor készségesen támogatják munkánkat. Voltak nagyon nehéz időszakok, olyan évek is, ' amelyekre nem szívesen emlékszem. Családomtól akkor szolgálatba induláskor mindig úgy búcsúztam, nem biztos, hogy újból találkozunk. Az ellenforradalom időszakában és utána is igen nehéz volt a helyzetünk. Hiszen nemcsak bűnözők, ellenséges elemek akartak átjutni a határon, hanem nagyon sok megtévesztett, megijedt, de becsületes ember is. NEM VOLT ELÉG megakadályozni a határátlépést, azt is meg kellett velük értetni, mire vállalkoztak, mi várt volna rájuk külföldön. He- resznyén például elfogtunk egy tizenegy tagú csoportot. Ebben az elfogásban a heresz- nyei Plantek Imre nyújtott igen nagy segítséget. Nemcsak én, a családom is határőrizeti szolgálatot látott el. Két gyermekem van, fiam szakács, leányom pedig gyorsgépírótanuló. Nekik és a feleségemnek is köszönhetem, hogy nehéz szolgálatomat zavartalanul láthattam el, s közben tanulhattam, leérettségizhettem, elvégezhettem a marxista esti egyetemet, s most lassan befejezem az akadémiát. (Munkáját megbecsülték, elismerték. A Közbiztonsági Érem arany fokozatát — két alkalommal —, a Szolgálati Érdemérem és a Kiváió Szolgálatért Érdemérem arany, valamint a Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozata kitüntetést kapta meg.) Most lényegesen más, jóval könnyebb a szolgálatom, mint régebben, de legalább olyan felelősségteljes. A gyékényest határállomáson az úti okmányokat ellenőrzőm. S bizony füleltünk már le olyan osztrák és nyugatnémet turistákat, akik hamisított okmányokkal embereket akartak külföldre csempészni. Munkám mellett sokáig dolgoztam a járási és a községi tanácsban, a fogyasztási szövetkezet vezetőségében jelenleg is tevékenykedem, s amikor a párt megbízott, két évnél hosszabb ideig vezettem a gyékényesi Március 15. Tsz-t. NEHÉZ és mégis szép volt ez a huszonöt esztendő. Sokszor forogtam életveszélyben, éjszakáztam csikorgó télben, szakadó esőben. Kommunista vagyok. 1945-ben lettem párttag. S ha azt a feladatot kapnám, hogy jelentkezzem a határőrségbe, őrizzem határainkat, ismét és habozás nélkül jelentkeznék. Elmondta: Tóth Zsigmond határőr százados Lejegyezte: Szalai László Köszöntjük határőreinket Negyedszázada éppen, hogy megalakult a demokratikus határőrség. Nemes és nagyszerű feladat volt az eltelt 25 év alatt mindenkor határaink sérthetetlenségének biztosítása, a határsértések megakadályozása. Nem véletlen, hogy e feladatra — a hivatásos és a tényleges idejüket szolgálókat is — azokat a munkás- és parasztfiatalokat választották, jelölték, akik minden tekintetben feddhetetleneknek, megbízhatóknak, rendszerünkhöz ragaszkodóknak bizonyultak. Nehéz és veszélyes volt határőrnek lenni, főleg az első esztendőkben. A határőrség fölszerelése, fegyverzete, a nehéz szolgálatot végzők ellátása nem volt kielégítő. Ma már más a helyzet, de éppen úgy bátorságot, kemény felkészülést és szigorú fegyelmet követel a határőrizet. Emlékszünk még azokra az évekre, amikor az állig fölfegyverzett, mindenre elszánt diverzánsok határsértő provokációja napirenden volt. Ezek az idők elmúltak. De ma is akadnak bűnözők vagy olyan ellenséges elemek, akik határainkon titokban átjutva szeretnének megszökni a fe- lelősségrevonás elől. S akadnak — szerencsére egyre kevesebben — fiatalok, akik az ellenséges propagandától megtévesztve, vagy éppen az elégtelen tanulmányi eredménytől való félelmükben, esetleg kalandvágytól űzve választják ezt az utat. őrizni határainkat, biztosítani annak sérthetetlenségét. Ez a nemes cél, amelyért szerte az őrsökön mozgalom indult a kiváló őrs, a kiváló határőr jelvény elnyeréséért. A határőrség párt- és KISZ- szervezeteinek kezdeményezésére kezdődött a Katonahősök nyomdokain- mozgalom is, e törekvés szolgálatában. Fiatal határőreink a magyar történelem nagyjai életének tanulmányozásával, példájuk követésével küzdöttek feladataik mind sikeresebb végrehajtásáért Nagyszerű eredmények születtek az elmúlt években. Biczó Károly őrnagy határőrei öt egymást követő alkalommal szerezték meg egységüknek a kiváló címet, s többen lettek egyénileg is kiválóak. Branovics Ferenc őrnagy határőrei a kiváló címet két alkalommal érdemelték ki. S a hősök példáját követve sok határőrünk lett maga is államhatárunk védelme közben hős, hősi halott. Több őrs udvarán emlékmű őrzi nagyszerű példájuk emlékét, s a bevonuló fiatalokat a pártós a KISZ-szervezetek arra nevelik, hogy legyenek méltóak azokhoz, akik még életüket sem kímélve védelmezték államhatárunkat. ton kívüliek, olyan emberek, akiknek drága hazánk biztonsága. Határőreink feladatai azóta megsokszorozódtak, amióta több új átkelőhely nyílt meg, s — főleg nyáron — naponta ezrek érkeznek hazánkba, vagy távoznak külföldre. Akad köztük olyan Határőreink munkájához nagy segítséget nyújtanak a lakosság, a munkásőrség, a rendőrség, az önkéntes rendőrök, az úttörők, a KISZ-isták, és a határszélen élő minden ember. Baráti, szoros kapcsolat alakult ki a határőrök és a lakosság között, ennek célja: közös összefogással védelmezni államhatárainkat, megakadályozni a határsértéseket. nyugati állampolgár, aki vállalkozik arra, hogy kocsijában embereket csempésszen ki titokban külfödre. Most, amikor határőrségünk megalakulásának negyedszázados évfordulójára emlékezünk, azokat köszöntjük, akik nappal és éjjel, hétköznap és ünnepen szüntelenül nehéz szolgálatot teljesítve őrködnek államhatáraink sérthetetlensége fölött. Határőrnek és lovának is jólesik a rövid pihenő. A határőrség és a munkásőrség parancsnoka eligazítás után útjára bocsátja a közös feladatot végrehajtó járőrt. szerű munkával érdemelték ezt ki. Mindhárom községben nagyon sok olyan ember él, aki tevékenységével a Kiváló határőr, a Közbiztonsági Érem vagy a Haza szolgálatért Érdemérem kitüntetést érdemelte ki. Termelőszövetkezeti tagok, vasutasok, tanácsi dolgozók, kommunisták és pár■atárőreink hű segítőtársukkal, a nyomozókutyával. ... ott Álltam én is 1945 májusában Berettyóújfalun, az akikor alakult határvadász zászlóaljban. Legtöbben fiatal, húsz év körüli fiúk voltunk, akik lelkesen tettünk eleget a párt felhívásának, jelentkeztünk fegyveres szolgálatra, segíteni határaink őrzésében. Nem volt ismeretlen a fegyveres szolgálat, hiszen, amikor Hajdú-Bihar megye 1944 végén felszabadult, én fs részt vettem jó néhány társammal a rendfenntartásban. Felszerelésünk, fegyverzetünk és ruházatunk nagyon kezdetleges volt. Egységünk furcsán festett, hiszen különféle egyenruhába öltöztünk, volt köztünk olyan is, aki civil öltözetéhez csupán egy katonasapkát tudott szerezni. Így kezdtük huszonöt évvel ezelőtt. Az első tűzkeresztségen hamar átestünk. Egy, a szomszédos országból titokban átszökő kilenctagú, nálunk sokkal jobban fölfegyverezett banda a zavaros állapotokat rablásra, fosztogatásra használta fel, s aztán zsákmánnyal megrakodva akarták elhagyni hazánkat. Hosszan tartó tűzharcban sikerült elfogni, s átadni őket az igazságszolgáltatásnak. Egyszerű határőrként kezdtem, előbb őrvezető, aztán tizedes lettem, végigjártam valamennyi Rendfokozatot, majd a tiszti iskolát elvégezve lettem a határőrség hivatásos tisztje. S közben nagyon sok határmenti város, község lakóival megismerkedtem, közSOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1970. május 17.
