Somogyi Néplap, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-10 / 83. szám

NAPJAINK IFJÚSÁGA miért Mit gondolsz, téged választottunk? Ha valaki egy ismeretlen faluba látogat, három helyre mehet, hogy ne maradjon le­selkedő idegen. A tsz-irodába, a tanácsiházára vagy a kocs­mába. Amikor a határmenti kis községbe érkeztem, a tsz-iro- dát nem találtam, a kocsma még nem volt nyitva — ma­radt a községi tanács. Bementem a vb-elnök fél-' iraté szobába. A szoba beren­dezése — legszívesebben azt imám — fényűző volt, ha nem hangzana furcsán egy kicsit, homokos faluval kapcsolatban. A nagyméretű fekete bőrfote­lek, a hatalmas diófa íróasztal, a vastag, élénk színű toron­táli szőnyeg nem megszokott tartozéka a kis falusi irodák­nak. A sarokban olaj kályha ontotta a meleget. Mellette 20 —22 év körüli, pirospozsgás, szőke fiú a hőszabályozással kísérletezett. — Üj még a kályha — mondta. — Ki kell tapasztal­ni. Nem kérdeztem én semmi hivatalosat, nem mondtam azt sem, kit keresek, nehogy to­vább küldjenek az Illetékes­hez. De, hogy megváltsam a meleg, barátságos szobát, a kényelmes fotelt, a fiút fag­gattam. — Miért nem látni senkit az utcán? Ilyen erős dologidő van? Hányán élnék itt miből? Igaz-e, hogy az itteni lányok nem tudnak férjhez menni? A fiú készségesen válaszolt: — Kis község a miénk, ta­lán ha 1500-sn élnék itt Min­denki megy el. Pedig nem hiányzik itt semmi az embe­reknek, amit pénzért meg le­het venni. Van olyan ház, aßol két televízió is van. Sokan már nem tudják mire költeni a pénzüket. Ez egy régi, hagyományos ácsközség. Apáról fiúra örök­lődik a mesterség. Nézze meg, milyen szép háza van itt min­denkinek. Nem is egy lány­gyereknek — amikor íelcsepe- redik — a családfő épít egy lakást. Az a hozomány. Telje­sen berendezve. De a fiúk mégsem maradnák itthon. Ácsokra szükség van minde­nütt, nagy szükség, jól fizetett, megbecsült szakma, sokat megkötődnek. Építenek új otthont maguknak, megnősül­nek ... Ha kinéz az ablakon, innen is látni a sok elhagyott épületet- Nem kell már senki­nek. — Maga is fiatal ember, mégis itthon maradt. A pirospozsgás, szőke fiú zavartan elmosolyodik. — Nekem muszáj volt. Én vagyok a tanácselnök. Csodál­kozik? Hát igen. Én is megle­pődtem két évvel ezelőtt. Pont akkor szerettem le a katona­ságtól. Egyik délelőtt épp a lovakat almoztam az istálló­ban, amikor értem jöttök a ta­nácstól, hogy menjek be azon­nal, a párttitkár hívat. Nem tudtam elképzelni: mi lehet. Mentem. Minden bevezetés nélkül azzal fogadtak: én le­szek az új tanácselnök. 22 éves voltam. Nem tudtam, mit mondjak. Úgy elgondoltam még. az alakulatnál, hogy le­szerelek, enyém lesz a világ, szórakozni, udvarolni fogok — meg magnózni. ' Szóval, még azt sem tudtam, mit kell majd csinálni?! Erre megígérték, hogy majd segíte­nek ... Végül csak elvállal­tam. Tudja, hogy van ez, hu­szonkét esztendővel kevés do­log van, amire ne vállalkozna az ember. így hát a falu »első embere« lettem ... Aztán azon kellett gondol­kodnom, hogy mit is kezdjek mint tanácselnök? Mert szép, ha valaki ilyen nagyra viszi, de valamit csak kezdeni kell a pozícióval... És akkor jöttek a bajok. Mindent egyszerre akartam. Eszpresszót, futball- pályát, útjavítást, kőjárdát villany-közvilágítást... Egész egyszerűen nem vettek komo­lyan. Mit gondolok én, meny­nyi pénze van a tanácsnak? — valahogy így kérdezték, s ezt még akkoriban nem is igen tudtam. De ugye — nem vo­nulhattam vissza?! Együtt lapátoltunk a srá­cokkal, társadalmi munkában, ott dolgozott az útjavításon a fél falu. Építettük a cukrász­dát is meg a futballpályát. Pénzt gyűjtöttünk anyagra, azt mondták az idősebbek, »kizsebeltük« a falut. Persze, volt miből. Egyszóval elkészült [ mindez, volt olyan, aminek nem sok hasznát vettük, ez is tizenegy focista a községben, pedig én is beálltam hátvéd­nek. Mondogatták is, hogy túl­buzgó vagyok, meg azt is, hogy »lám, megfontolatlan volt ez a sok erőlködés«. De az első csa­tát — én úgy gondolom — megnyertem; életet teremtet­tünk a faluban. Ma már »föl­találják« magukat a fiatalok is. Nálunk úgy mondják, ha jól érzik magukat az emberek, hogy »feltalálják magukat«... Most strandot akarok építeni — meg is lesz. Meg törpe víz­müvet, hogy jó vízhez jusson mindenki. Ez is meglesz. Nem is olyan nagy dolog az egész... E gyszer mondtam is a ta­nácstagoknak, hogy tulajdon­képpen milyen kevés kell ah­hoz, hogy mindenki jól érez­ze magát a szülőfalujában, ne vándoroljanak el a fiatalok Egyik öreg tanácstagunk — sok esztendeje viseli már ez' a méltóságot — csak annyi* kérdezett vissza: »Na, mit gon dőlsz, miért téged választot­tunk elnöknek...?« Sárközi Erika A fi latéi iaalvilága MAR MEGSZOKTUK, hogy a bélyeglopások szinte állan­dóan szerepelnek a nemzetkö­zi bűnügyi krónikában, de ezek között is egyedülálló az a vak­merő bűncselekmény, amely- lyel elrabolták a prágai bé­lyegmúzeum egyik legféltet­tebb kincsét: Ausztria 1851- ben kibocsátott Mercur-fejes újságbélyegének kétszázötven­ezer dollárra becsült, nyolcva­nas tömbjét. Egy fiatalember leütötte a teremőrt, társa pe­dig a tárló fölfeszítésével ki­emelte a bélyegritkaságot Mint az egész világon előfor­duló számtalan eset mutatja, az alvilágnak nemcsak az ér­deklődése fokozódik a bélye­gek iránt, hanem párhuzamo­san növekszik filatéliai szakér­telme is. Sőt, az Interpolnak az a véleménye, hogy egyes bandák éppen bélyeglopásra specializálták magukat. Még a rendőri bizottság is meglepődött, amikor megje­lent London kereskedelmi köz­pontjának egyik üzletházában, ahol éjszaka két bélyegkeres­kedőt raboltak Id. Az egyik üz­let ajtaja, ablakai riasztó­árammal is fel voltak szerel­ve. Ezt úgy kerülték ki, hogy a szomszéd közfalának meg­bontásával hatoltak be az Író­jába. A tettesek nemcsak be­törési, hanem bélyegszakértők is voltak: az olcsó tömegárut otthagyták, az értékeseket pe­dig kiválogatták. Mint egy te­kintélyes aukció katalógusa, melt bélyegekről készített jegyzékük. A kár meghaladta a 60 ezer fontot. Egy koppenhá­gai kereskedő üzletéből 400 000 dán korona értékű bélyeget ra­boltak el, szintén hozzáértő válogatás után. Valószínűleg minden idők leg­nagyobb bélyegrablása az volt, amikor Dublinben egy aukciós cég páncélszekrényéből elvit­ték a nemrég elhunyt Maurice Burrus svájci dohánykirály több millió, értékű gyűjtemé­nyének tekintélyes részét, ame­lyet a cég az örökösöktől meg­vásárolt. Hot'« az értékesítést lehetetlenné tegyék, két kö­tetben kiadták az ellopott bé­lyegek katalógusát. A GENFI RENDŐRSÉG nagy fogást csinált. Orgazdasá­gi ügvben nyomoztak, lefogtak egy görög házaspárt, és a ház kutatáskor több millió svájci frank értékű bélyeget találtak, amely a Burrus-gyűjtemény- ből származott. Vakmerőek i'oltak azok a tolvajok is, akik néhány évvel ezelőtt a hannoveri postáról loptak el egy bélyegkereskedő részére érkezett nagy értékű küldeményt. Kiállításokon is elég gyako­riak a lopások. A világ legna­gyobb gyűjteménye az angol királyi család tulajdonában van, és egy részét a Bucking- ham-palota galériáján mutat­ják be a közönségnek. Ügy lát­szik, néhány éve az ellenőrzés nem volt tökéletes, mert az olyan volt az ellopásra kisze- I egyik vitrin fölfeszítésével a Öt brigád és egy kiváló cím utaznak, aztán valahol — vá- igaz. Például mire a futball roson vagy városközeiben pálya kész lett, nem volt ki a Nagy ünnepet ültek k napok­ban a Kapos váló Építői pari Ktsz dolgozói: átvették a Kivá­ló kisipari szövetkezet kitün­tetést, a vándorzászlót és a 11 700 forint pénzjutalmat 1969. évi munkájának eredmé­nyeiért Nagy Sándor, a ktsz elnöke visszatekintett az 1951 óta megtett útra, ismertette a szö­vetkezet jelenlegi munkájának eredményeit, megjelölte a kö­vetkező időszak tennivalóit. 1951-ben 15 festő és kőmű­ves alakította jneg a szövetke­zetét Két kézikocsi és néhány apró szerszám volt a ktsz min­den vagyona. Azóta háromszáz családi, s a múlt évben már négyemeletes társasházat is építettek. A szövetkezet 1969. évi termelése meghaladta a 20 millió forintot, s 3,9 milliós nyereséggel zárta az évet. Har­mincnyolc lakást adtak át a megrendelőknek a ktsz építő részlegei, ebből harmincnégyet több szintes házban építettek. A szövetkezet eredményeit fokozták azzal is, hogy növel­ték a műszaki színvonalat és javították a munkakörülmé­nyeket; 721 ezer forintért vá­sároltak gépeket Állóeszkö­zeik értéke csaknem eléri az 5 millió forintot. Hat teherautó, dömper, markoló, gyorsfelvo­nó, autódaru, födémdaru, víz­hányódaruk, szállítószalagok gyorsítják az anyagmozgatást, könnyítik a nehéz fizikai mun­kát. Ma 215 ember dolgozik a. ktsz-ben, 28 ipari tanuló ké­szül a szakmára. Kőműves, ács, tetőfedő, beton- és vasbeton- szerelő, burkoló, lakatos, üve­ges, kovács, asztalos, üvegcsi­szoló, képkeretező, villanysze­relő, címfestő részleg végzi a munkát a lakosság megrende­lése alapján. A szövetkezet elnöke méltat­ta a munkaverseny eredmé­nyeit, elmondta, hogy a Rákó­czi, Petőfi, Kossuth, Latinka Sándor nevét viselő szocialista brigádok, s az Egyetértés szo­— Először is: dobd el a ci­garettát! Másodszor: húzd ki magad, ha velem beszélsz, har­madszor: gombold be a kabá­todat! Na, mozgás! — Kiok­dalista brigád járnak az élen. Közülük legrégebbi a Rákóczi brigád, amely hat év óta igen szép eredményeket ér. el. A brigádok tagjait ezüst-, bronz-, zöldkoszorús jelvényekkel és 13 200 forinttal jutalmazta a küldöttközgyűlés. A szocialis­ta brigádok példáját követte az ács-állványozó részleg. Ök kiemelkedően jó munkát vé­geztek, eredményeikért el­nyerték a szövetkezet kiváló részlege kitüntetést és a 2000 forint pénzjutalmat. Id. Cseh Gézát, Horváth Györgyöt, Hor­váth Istvánt, Dunai Bélát a Ki­váló .dolgozó címmel tüntették ki. A szövetkezet elnöke beszélt a megnövekedett feladatokról is, elmondta, hogy a negyedik ötéves tervben 244 lakás épí­tését tervezik, amelyből 194 több szintes. A tagok közül többen keres­ték a feladatok megoldásának módját, szóltak arról, hogy szí­vesen dolgoznak a ktsz-ben. •• Hangsúlyozták: a növekvő fel- f adatok az eddigieknél kifogás­tett vissza Weínhoffer szobá- lotta Demeter. — Ámbár nemi talanabb munkát követelnek, jába. Meglepetésére már útra lesz más dolgunk, mint figyel-f “e nagyobb sikereket is hoz­készen várták. Demeter főhad- ni az akciót. Legalábbis re.f nak a ktsz-nek. 1 Szakács Erzsébet nagy vékony szattyánkesztyű- mélem. jét simogatta feszesre ujjain. Teljesen sötét volt már. AJigi — Akkor hát indulnánk a ..............................- - - - f h ozzá szélt. — Beoszthattak volna körbe serkentőn. — Faragó rülmények, s az egész"folyamatí maga mellé egy érettebb ka- testvér, vegye fel a köpenyét! kísértetiesen emlékeztette Fa-‘ tonát is. m-!-'—"— *■—*—i- ■'*■“— — - - - ­— Vagány kölyök ez, szakértő tolvajnak 40 ezer font értékű három ritkaságot sike­rült eivinnie. Egy locarnói bé- lyegkiálUtáson akkor loptak el egy nagy értékű, svájci klasz- szikus bélyegekkel ellátott bo­rítékot, amiKor a szomszéd he­lyiségben a kiállítók jutalma­zása folyt,' és a teremőrök nagy része is a díjkiosztást nézte. Néhány éve a Nemet De­mokratikus Köztársaság pos­tája bélyegsort adott ki, amely a drezdai képtárnak azokat a felbecsülhetetlen értékű fest­ményeit ábrázolta, amelyek a második világháborúban el­tűntek. Ezzel az eljárással ko­rábban a francia posta kitűnő eredményt ért eL Ugyanis egy múzeumból ellopták Cezanne Kártyások című világhírű iest- ményét. Nem sokkal később egy bélyegsorban ennek a fest­ménynek a reprodukciója is megjelent. Ilyen példátlanul nagy számú »körözvénynek« meglett a hatása: a bélyeg va­lóban hozzásegített a remek­mű megkerüléséhez. Romániá­ban fordított eset történt. Egy bélyegsorban szferepelt Tizian Ecce homo című festménye. Néhány hét múlva a Sibiu- müzeumból ellopták az eredeti művet. A posta igazán nem számíthatott arra, hogy a bé­lyeg ekkora »érdeklődést« kelt a festmény iránt. A filatéliai bűnügyi krónika egy-két olyan esetet is tud, amikor a tolvaj nem ismerte föl, milyen kincshez jutott. Az angol főváros Waterloo pálya­udvarán egy fiatalember bő­röndöt lopott, de még aznap a következő dühös levél kísére­tében küldte el a rendőrség cí­mére: »Ruhákat kerestem, nem holmi bélyegeket. Adják visz- sza tulajdonosának.« A hama­rosan kézre került tolvaj el­ájult, amikor a rendőrségen megtudta, hogy a »holmi bé­lyegeknek« milyen óriási érté­kük volt Az ausztráliai Dub- bóban egy bélyegkereskedőtől ellopták az 1920. évi első Ang­lia—Ausztrália repülőposta egyik borítékját, rajta az utat megörökítő különleges bélyeg­gel és bélyegzővel. EMLÍTSÜK MEG befejezé­sül: előfordult, valaki azért került á rendőrségre, mert pénz nélkül akart értékes gyűjteményhez jutni. Egy an­gol fiatalember az egyik lon­doni napilapban hirdetést adott fel a következő szöveg­gel: »Jó családból származó, kétmillió font hozománnyal rendelkező, húszéves, csinos­nak mondott leányomat férj­hez adnám.« Érthető, hogy a csábító hirdetésnek frappáns hatása lett. A világ minden tá­járól ezrével érkeztek a vála­szok, pályázva a gazdag leány­zó kezére, és az élelmes fiatal­ember így a borítékokon lé­vő bélyegeit révén pompás gyűjteményhez jutott. De nem sokáif' élvezhette, mert ? -«nd- őrség lefülelte. H. E. tatását Piriti Józsefnek szánta, AicJtor nat mflumam a mutatkozott járókelő a kihalt,i MöVénvvér/e/m/ tniéleminta mégis enyhébben be- Fémdoboz Művekbe — nézett téliesen ázott utcákon. A kö-S ^ovenYve(]e'ml lOJtKOZluZO iwíug j5cin.ciii.uji. inia&u ruimenyek, s az egész loiyamati dl ■ . r testvér, vegye fel a köpenyét! kísértetiesen emlékeztette Fa i II flQhfllHl UOfll/CTPfPC Hl/ftÍHUTlíiQH Weínhoffer testvér itthon ma- ragót a Gestapóra. Nem is ké j H ijúUUllu f u[j jOLUl UO jjj Ullili (flud had- rád, helyet szorít a fogdákban, telkedett abban, hogy Demeter 20. Semmiképp sem akart befolyásos támogató nélkül maradni a számára idegen Győrben. Demeter számára ts idegen volt a város. Abban te- há "megegyeztek, hogy a po- zíc .ra véresen féltékeny he­lyi nyilasvezetők a betolakodó riválisokat látják bennük. Neon találta meg mindjárt a boltíves folyosón a két párt­szolgálatost. — Piriti József! — kiáltot­ta. Erélyes szavára egy ablak­mélyedésből ugrottak elő a pártszolgálat fekete egyenru­háját viselő alakok. Piriti, a hullarabláson ért katonaszöke­vény, melléről a hátára lökte géppisztolyát, és párkányos, sötét szemöldöke alól a tiszte­let minden jele nélkül mérte végig Faragót. Társa, egy fej­letlen. nagylábú suhanc, bát­ran cigarettázott tovább. — Te ki vagy? — kérdezte Faragó nyersen a suhanctól. — Pásztor Tibor. nagy úr. Vállalom, hogy em- mire visszaérünk. Hát akkor bért nevelek belőle. isten segítsen bennünket! — A feladat nem éppen cser- Rég elfogyott a türelme készgyakorlat. Magát direkt Weinhoff érnék. A sorozatos, név, szerint kértem, mert tu- bár udvarias lekezelést hallat­dóm, hogy edzett katona. Be lan sértéssel tetézte Demeter, kell kúk'niük Szabadhegyről Kihagyta a komoly munkából, egy bujkáló kommunistát, közönséges foglárrá degradál­nevpt és a címét megtalálja ta. ebben a borítékban. De vi- Felháborodásából nem is csi- gvázzon, Piriti! Nem járhat nált titkot. A csendőrtiszt sze- úgy, mint a múltkor! Kire is meláttára egyenesen a demi- gondolok? zsonból vedelte a bort. — Botos György honvédra, Faragó pontosan tudta, mi­aki megszökött mellőlem. tői kínozza ekkora szomjúság — Örülök, hogy jó a memó- felettesét. Számítása kezdett hardt páncélszekrényében őr­riája. Vegye hasznát még igen beválni. Minél sértődöttebbnek ^t szürke dosszié aktáit, és sokáig! Feledtesse velem Botos látta Weinhoffert, neki annál akkor aztán belőle is lehet va Györgyöt és ne feledje, hogy nagyobb reményei lehettek, a fejével játszik! Indulás! Amikor pedig Demeter ma­A katpnós hang észhez téri- ga mellé ültette a ‘ német hatalmát, módszereit, de mégi az adatait is a Gestapótól kap­ta. Annál inkább értelmét lát-' ta behízelegni magát a csend-' őrfőhadnagy bizalmába. Mindezt persze megalázónak' érezte, hiszen ő, az SS egykori hadnagya, soha nem gondolta] volna, hogy ekkora szorgalel- kűségre kényszerül. De mit, kezdhetne a büszkeségével, ha, annak tarkólövés lehet a vége?i Remélte, előbb-utóbb tűzre' vetik odaadása fejében a Volk­tette a két pártszolgálatost. A nyilas regula szerint előre­nyújtott jobb karral tiszteleg­tek, és elindultak letartóztatni Németh Jánost. Ha nem is valami harsány, de némi kedélypezsdítő öröm vigasztalta Faragó Bélát, hogy ő adhatta ki az első letartóz- tatási parancsot a földalatti csoport elleni akcióban. További feladatra várva sie­gyártmányú terepjáró személy- kocsiba, úgy vélte, hogy a biz­tos, közeli siker felé indul. Előttük Bede Antal zászilós és Dobrai István őrmester uta­zott egy másik személykocsi­ban, mögöttük csendőrlegé­nyekkel megrakott teherautó haladt. — Mindenesetre töltsük cső-' re a pisztolyunkat! — aján­laki. Eldugott helyen, apró nádor­városi házak közé ékelődve) feküdt a Fémdoboz Művek, ( ahol a vagongyár szerszám-1 üzeme működött. Mire észre-1 vették az alacsony csarnokok-] ban dolgozó munkások a nyi­las csendőrök jöttét, már< mozdulni sem lehetett.' Még a' mellékajtóknál is fegyveresek1 állták el az utat. (Folytatjuk) A késői kitavaszodás előre­láthatóan megnehezíti a gabo­navetések vegyszeres gyomir­tását. A jó idő állandósulása­kor a hirtelen emelkedő napi középhőmérséklet meggyorsít­ja majd a gabonák növekedé­sét, ez lerövidíti a gyomirtásra ] alkalmas időt. A vegyszerezés csak jól szervezett, hibátlan gépekkel dolgozó brigáddal oldható meg, ha kell, nyújtott vagy éjszakai műszakban is. A gabonák vegyszeres gyomirtá­sának optimális ideje a bok- rosodás vége és a szárbaindu- lás kezdete közötti szakasz, amikor a gyomoknak 2—4 le­vele van. Nem javasoljuk a gyomirtást akkor, ha előző éj­szaka fagy volt, vagy ha a per­metezést követő 8 órán belül eső várható. Általában a gabo­nák és a kukorica gyomirtása egybe esik, s ez rendszerint munkatorlódást okoz. Helyes, ha a kukorica gyomirtását he­lyezik át későbbi időpontra, mert a kukoricában használa­tos szerek állománykezelésre is alkalmasak. A gabona gyomirtására hasz­nálható szerek: Dikonirt <nagy termőerejű külföldi búzafajták és tavaszi gabonafélék — sörárpa kivéte­lével — gyomtalanítására 1 kg/ kh; őszi gabonákban 1—1,3 kg/ kh adagolásban). Dikonirt D (mint az előző, de oldóhatása jobb). Dikotex 40 EC (tavaszi és őszi gabonák gyomtalanítá­sára 2—2,2 liter/kh). Aniten D (őszi búza és árpa gyomirtásá­ra 0,7—1,2 liter/kh; különösen ellenálló gyomok ellen 1,8 ii- ter/kh). Aniten M (őszi búza, őszi és tavaszi árpa gyomirtá­sára 1—1,2 liter/kh; különösen ellenálló gyomok ellen 2,5 li­ter/kh). Krezonit E (sörárpave- tésben 2,2 kg/kh, amikor a nö­vény elérte a 15—20 centimé­teres fejlettséget). A szereket holdanként 150 liter vízben kell kipermetezni, de ez a Dikonirt D és Dikotex 40 EC esetében a teljesítmény további növelésére 80—100 li­terig csökkenthető. A szerek egy kivételével gyenge mér­gek, várakozási idejük 14 hap. A Krezonit E erős méreg, elő­írt várakozási Ideje 60 nap. D SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1270. április 10.

Next

/
Oldalképek
Tartalom