Somogyi Néplap, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-10 / 83. szám

Fontes vállalati feladati MEGTARTANI A MUNKAERŐT Interjú a Munkaügyi Minisztérium főosztályvezetőjével Megkezdték a tavaszi munkákat a toponári Egyesült Erő Tsz-ben. Huszonnyolc holdat mák vetésére készítenek elő. Az ősszel felszántott földet három gép tárcsázza, majd Luki Lajos traktoros és Illés István gépkezelő műtrágyát szőr ki. A területen talajfertőtlenítést is végeznek. Méltó tisztelgés a hősök emléke előtt Két könyv Somogy felszabadulásáról tosabban ábrázolja a sorsfor­A termelés egyik sokat em­legetett gondja: a munkahelyet változtatók nagy. száma. Me­gyénk ipari és építőipari válla­latai csak a múlt év utolsó ne­gyedében 4500 dolgozót töröl­tek állományukból, illetve al­kalmaztak ugyanennyi újat. A helyzet, az ország más vidékein is hasonló. E negatív jelenség kapcsán kértünk néhány kérdésre vá­lasza, Bánki Páltól, a Munka­ügyi Minisztérium főosztály­vezetőjétől. — Milyenek a miniszté­rium tapasztalatai a mun­kaerő-vándorlásról? — Sajnos kedvezőtlenek, a fluktuáció rontja a munkamo­rált és a termelékenységet. Népgazdaságunk termelő szek­toraiban 1969-ben 1,6 millió munkavállaló, a dolgozók ösez- létszámának 40 százaléka cse­rélt munkahelyet A munka­erőmozgás bizonyos fokig el­kerülhetetlen, hiszen például a nyugdíjba vonulók, az anyasá­gi segélyt igénybe vevők, a ka­tonai szolgálatot teljesítők he­lyére új dolgozókat kell állíta­ni. Az üzemek kapacitásbőví­tése is létszámnövekedéssel jár. Ezek a körülmények a be­következett munkahely-változ­tatásoknak hozzávetőlegesen 50 százalékát indokolttá teszik. A fluktuáció másik fele termelé­si, gazdálkodási szempontokból kifejezetten káros, egyetlen év alatt kb. hárommilliárd forint kárt, illetve költségtöbbletet okoz. Reprezentatív fölméré­seink szerint a munkahelyet cserélők fele huszonöt éven aluli fiatal. — Várható-e kormányin­tézkedés a fluktuáció csök­kentésére? — Ilyen rendelkezésre nem kerül sor. Az adminisztratív szabályozás, a Munka Tör­vénykönyvének módosítása egyrészt ellentétben állna köz­életünk demokratizálásával és a gazdaságirányítási reform Szabados Károllyal, a So­mogy megyei Tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osz­tályának szakfelügyelőjével beszélgettünk arról, mit tették a megye mezőgazdasági üzemei tavaly a rét- és legelőgazdál­kodás fejlesztéséért, s milyen eredménnyel jártak ezek az anyagi befektetések. Szó esett az idei tervekről, lehetőségek­ről is. A téma megyénk mező­gazdaságában annál inkább megérdemli a figyelmet, mert itt hosszú időn át sokadrendű volt a gyepterületek sorsa. Mint a beszélgetésből ki­tűnt, az elégedetlenség nem­csak a múltra, hanem a jelen­re vonatkoztatva is — általá­nosságban — jogos. Eléggé alacsony a rét- és legelőgaz­dálkodás színvonala, a takar­mánytermesztés szempontjá­ból nincs megfelelően kihasz­nálva a terület; alacsonyak a fühozamok és minőségileg is gyengék — mindez tápanyag­szegénységre vall és arra, hogy sok helyütt elgyomosodtak és elvizesedtek a gyeptermő terü­letek. A több mint ISO—500 hold rétnek és legelőnek — ami a megye mezőgazdasági területének 21,6 százalékát te­szi ki — tíz-tizenkét százaléka hasznavehetetlen. Kétségtelen azonban, hogy voltak és vannak eredményes erőfeszítések, hiszen 1965-től 1968 végéig összesen több mint 39 300 holdra 19,5 millió fo­rint'állami támogatást használt föl évente .hatvan-hetven gaz­daság. A tapasztalatok azt mu­tatták, hogy az anyagi erők felaprózása sok üzemben csak kisebb területek — ötven-száz hold — javítását engedte, nem javították vele az egész gyepál­lományt. Éppen ezért a múlt évben már koncentrálták a rendelkezésre álló állami tá­mogatást, huszonkét tsz-t je­löltek ki, melyek a legalkal­masabbak a fejlesztésre, Eb~ alapelveiveL Másrészt az ilyen visszatartó — kedvezmények elvesztését kimondó — rendel­kezések éppen a régóta egy helyen dolgozo, , becsületes munkavállalókat sújtanák esetleges indokolt munkahely­változtatásuk esetén. — Milyen vállalati mód­szerekkel lehet csökkenteni a munkaerő-hullámzást? — Ezt a vállalatok sajátos körülményei határozzák meg. Segítséget nyújthat hozzá a helyi viszonyoknak megfelelő, rugalmas munkaerő-közvetíté­si rendszer, vagy például a kollektív szerződések olyan előírása, mely szerint az újon­nan fölvett dolgozók nem kap­hatnak magasabb bért, mint a korábban alkalmazottak. Alapvető változásra lenne szükség a vállalatok munka­ügyi gyakorlatában. Jelenleg a legtöbb helyen csak azzal tö­rődnek, hogyan és honnan tud­nak új munkaerőt szerezni, s nem azzal, hogy a meglevő dolgozókat megtartsák. Márpe­dig csak ez utóbbi lehet a cél­ravezető. Jobb munkaszerve­zéssel, a technikai színvonal növelésével, kedvező munka­helyi körülmények biztosításá­val, a szociális és kulturális igények kielégítésével, a törzsgárda megbecsülésével ki lehet alakítani olyan üzemi léekört, hogy a dolgozók nem vágyakoznak el. Hozzájárul majd e cél eléréséhez a szabd • lyozó rendszer 1971. évi válto­zása is. — A bérszabályozás mó­dosítása hat-e a ki- és a belépők számának alakulá­sára? — Igen, mégpedig kedve­zően. Az év első két hónapjá­nak adatai szerint az 1969. ja­nuári—februári tendenciának most éppen az ellenkezője fi­gyelhető meg. Akkor egyszáza­lékos termelékenységnöveke­dés mellett négyszázalékos lét­ben az első kategóriában mint­egy 5300 hold rétet, legelőt ja­vítottak ötmillió forintos álla­mi segítséggel. (A saját erő felihasználásának az értéke megközelítette a 3 millió fo­rintot.) Ezután természetsze­rűen az eredmények is növe­kedtek: a holdanként! több mint, 450 kiló vegyes műtrá­gya felhasználása után a fű be­takarítása okozott gondot. A szaktanácsadóik adatai szerint a javított legelőkön — ez megközelítette a 3500 holdat — szónaértékben számolva a ter­mésátlag 27,4 mázsa volt, s a takarmány jó és közepes mi­nőségnek felelt meg. Harminc­két villanypásztor-berendezés' segítségével adagolt és szaka­szos legeltetést valósíthattak meg ezeken a területeken. A múlt évi tapasztalatokat az idei munkáknál hasznosítot­ták. A holdankénti ezer forin­tos állami támogatás — és az ezzel párosuló saját erő — megfelelő anyagi eszköz volt ahhoz, hogy a gazdaságok a támogatás első évében meg­valósítsák a berultázás jellegi), nagyobb költséget. igénylő munkákat A következőkben itt már csak kisebb, de rend­szeres munkák lesznek, s ez kevesebb pénzzel, holdanként 600 forintos állami támogatás­sal is megoldható. Indokolt esetben azonban, ha magasabb szintű gyepgazdálkodást kí­vánnak folytatni — nagyará­nyú öntözést valósítaná!, meg, silót készítenek —, továbbra is szükséges az ezer forintos tá­mogatás. Ez vonatkozik a fej­lesztésre újonnan kijelölt gaz­daságokra is. Továbbra is a koncentrálás elvét tartják szem előtt, s eszerint kapják a termelőszövetkezetek az el­ső kategóriában a' holdankénti ezer forintos, a második kate­góriában pedig a 600 forintos támogatást. Az állami támoga­tás 500 000 forinttal több a számszaporulat volt, az idén nem egészen egy százalékkal emelkedett a létszám, viszont több mint öt százalékkal a ter­melékenység. A létszám alakulását befo­lyásoló közgazdasagi szabályo­zók hatása vállalatonként el­térő. Nem ösztönöznek ugyan egyértelműen a csak válóban szükséges munkaerőlétszám kialakítására, de azt már nyil­vánvalóvá tették, hogy a meg­fontolt létszámgazdálkodás nem jár a vállalat számára »ráfizetéssel«, hogy nem káros a létszámcsökkentés. S ez azt követeli a gazdasági vezetők­től, hogy döntéseiknél legye­nek tekintettel a népgazdasági érdekekre is. — Kevés a megértés egyes vállalatoknál a lét­számnövekedés-adóval kap­csolatban. Indokolt ez? — Azok a vállalatok, ame­lyeknél a létszám emelését a termelési feladatok indokolttá teszik, természetesnek vennék a létszámadó adóli mentesítést. Ez nem elfogadható álláspont. Az adó célja az, hogy körülte­kintő munkaerő-gazdálkodásra késztessen. Ha a vállalatnak valóban szüksége van a lét­szám növelésére, s ezt a mun- kaerőtöbbletet hatékonyan használja fel, az esetben a fel­merült adó nem okozhat gon­dot. Ellenkező esetben viszont "vilvánvalóvá válik, hogy a létszám növelése gazdaságilag nem megalapozott. A dolgozók egy szűk rétege igyekszik kihasználni a mun­kaerő konjunkturális helyze­tét, s nem jobb munkával, ha­nem gyakori helyváltoztatással próbálja növelni jövedelmét. E jelenség leküzdésében — a gazdasági ösztönzőkön túl — szerepet kell vállalniuk a gaz­dasági vezetőknek, a vállala­tok párt- és szakszervezeti szerveinek is. B. T. múlt évinél, s az idén eléri az 5,5 millió forintot Több mint 7000 hold gyepterületet javíta­nak az idén Somogybán, s ami külön örvendetes: ebből csak­nem 6000 hold a legelő. A költ­ségek 8 millió forint fölé emel­kednék, de mint említettük, ennek jó részét az idén Iájelölt 29 tsz-ben államunk magára vállalja. Az állami támogatás magas összegéből látszik, hogy or­szágosan milyen nagy jelentő­séget tulajdonítanak a rétek és a legelők fejlesztésének, ter­mőképességük fokozásának. Ennek a nagyfokú segitőkész- ségnek találkoznia kell a gaz­daságok törekvéseivel, külön­ben nem énheti el célját. lünk is honos tarka szarvas- marhát, közülük tizenegy or­szág tagja annak a szövetség­nek, amely fontos tenyésztési programot dolgozott ki a nemzetközi kapcsolatok elmé­lyítésére, egymás tenyésztési munkájának a segítésére. A szövetség évűként rendezi kongresszusát egy-egy ország­iban — az ideit például Cseh­szlovákiában —, ezen az albi­zottságok, munkabizottságok előterjesztéseit (ajánlásait) hallgatják meg, s tanulmá­nyozzák a vendéglátó ország szarvasmarha- tenyésztési munkáját. A szarvasmarha hústermelésének fokozására, az ivadékvizsgálatok elemzé­sére létrehozott munkabizott­ságnak dr. Guba Sándor, a KÉT PIROS KÖTÉSŰ könyv fekszik az íróasztalomon. Az egyiken aranybetűkkel ez áll: Sorsforduló, a másikon So­mogy megye felszabadulása. Az elsőt a megyei pártbizott­ság propaganda- és művelő­dési osztálya adta ki, a mási­kat— egy miniatűr könyvet — S megyei pártbizottság propa­ganda- és művelődési osztálya közösen jelentette meg a So­mogy megyei Nyomdaipari Vállalattal a felszabadulás hu­szonötödik évfordulójának tiszteletére. Szűkebb hazánk, Somogy múltjáról és jelenéről egyre több könyv jelenik meg az utóbbi időben a megyei párt- bizottság ösztönzésére. Ha ide számítjuk a negyedik évfolya­mába lépő Ütközíben című ki­adványt is. akkor azt mond­hatjuk, hogy egy kézikönyvtár áll mindazok rendelkezésére, akik előadást tartanak, beszé­det mondanak, szemináriumot vezetnek, felnőtteket vagy gye­rekeket tanítanak. Tárháza a somogyi ismereteknek minden kiadvány, ide számítva pél­dául a kommunisták harcáról, a megye felszabadulásáról és huszonöt éves fejlődéséről írott pártoktatási segédanyago­kat is. Méltó tisztelgés népünk leg­nagyobb nemzeti ünnepe al­kalmából a Sorsforduló című könyv. Először összegezi mind­azt, amit a megye felszabadu­lásáról tudnunk, ismernünk kell. Németh Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára ezt írja a könyv előszavában: j — »Olvasmányként, okulásként egyaránt hasznosak a követ­kező oldalak. A kortanúk szá­mára hitelesen elevenítik fel I Kaposvári Felsőfokú Mező- Gazdasági Technikum igazga­tója az elnöke, s a három éve működő bizottságnak hazán­kon kívül választott tagja még Ausztria, Bulgária, az NSZK és Jugoszlávia. Kedden és szerdán me­gyénkben tartózkodott á nem­zetközi munkabizottság. Dél­előttönként a felsőfokú tech­nikumiban tárgyaltak a bizott­ság tagjai. Kedden délután a bálatanszabadi November 7. Tsz-ibe Igotáatatk, mgneztéke Tsz-be látogattak, megnézték az intézet tervezte hízómarha- telepet és az intézet által te­nyésztett hibrid sertéseket. A telep — különösen korszerűsé­ge miatt — elnyerte a látoga­tók tetszését, s elismerően nsúlatkoztak a hibrid serté­sekről is Szerdán délután az egykori eseményeket, az azóta felserdült nemzedék megismerheti segítségükkel Somogy népének negyedszá­zaddal ezelőtti sorsfordulóját." Három tanulmány adja a ke­retét a könyv további részé­ben megjelentetett visszaemlé­kezéseknek. Andrássy Antal Somogy a felszabadulás elő­estéjén című tanulmányában különösen érdekes a somogyi katonák erkölcsi -politikai ál­lapotának elemzése és a somo­gyi nyilas hatalomátvétel hi­teles és érdekes leírása. Godó Ágnes Somogy megye felsza­badulásának katonai történetét írta meg eddigi kutatásai és müvei alapján. Gellért Tibor Somogy megye aknamentesíté­séről írt tanulmányt, s ezzel a megye felszabadulás utáni történetének egy eddig elha­nyagolt részét összegezte. AI. N. Sarőhin vezérezredes, az 57. hadsereg volt parancs­noka arra emlékszik vissza a könyvben, hogyan vett rc^zt az 57. hadsereg a magyaror­szági felszabadító harcokban. Sok új ténnyel egészíti ki ed­digi ismereteinket L. P. Bocsa- roo vezérőrnagynak, az 57. hadsereg katonai tanácsa tag­jának visszaemlékezése. Az Elhoztuk a szabadságot című írásában különösen érdekesek a szovjet katonák hősiességé­ről írottak, s a magyar lakos­ság és a szovjet katonák ba­rátságának megalapozásáról szóló részek. Soík apró, színes élményből, hőstettből kerekedik ki az a mozaik, amely mindennél pon­Böhm József, a Somogy me­gyei Tanács vb-elnöke fogad­ta a munkabizottságot. Ez­után a Baranya megyei Bo- rótpusztára látogattak, ahol a szarvasmarhák hústermelé­sére vonatkozó ivadékvizsgáló telep működik. Itt kísérlete­ket végez a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium megbízásából a felsőfokú technikum. Este dr. Magas László, a MÉM főosztályve­zető-helyettese búcsúvacsorán látta vendégül, a nemzetközi munkabizottság tagjait. A júniusban Csehszlovákiá­ban megrendezendő kongresz- szuson dr. Guba Sándor ter­jeszti elő a munkabizottság ajánlását. A következő .mun­kabizottsági ülésre jövőre Ju­dodét, mégpedig emberi ol­dalról megközelítve. Dr. Pet­rák Katalin, Nagy Eta, Ács Irén, a Párttörténeti Intézet tudományos munkatársai és Andrássy Antal jegyezték le Kovács Imre partizán, Győrffy Antal pártalapító, dr. Rásonyi Sándor földosztó visszaemléke­zéseit. Megszólalnak a szemtanúk is a könyvben, tizenhárom törté­netben pedig a szovjet és bol­gár hősök tetteit írig meg Új­vári Imre László. Mautner Jó­zsef írása azt idézi föl, hogyan lett a Vörös Hadsereg katoná­ja. A Sorsforduló című 'könyvet több mint százhúsz korabeli fotó, portré, térkép, cikk- és levélkópia illusztrálja. AZ ÉVFORDULÓRA megje­lent miniatűr egy hagyomány folytatása. Az első miniatűrö­ket a nyomda jelentette meg, tavaly és az idén pedig már közösen adott ki a megyei pártbizottság és a nyomda mi­niatűr könyvet. A felszabadu­lás negyedszázados jubileumá­ra Godó Ágnes Somogy megye felszabadulása című írása je­lent meg miniatűr kiadásban, nyolc fényképpel illusztrálva. A Somogy megyei Nyomdaipa­ri Vállalat dolgozóit dicséri, hogy társadalmi munkában készítették el a reprezentatív könyvecskét. Mindkét kiadvány tartalmas és mutatós. Az utóbbi Farkas Béla műszaki vezető érdeme, aki nyomdai szerkesztője volt a könyveknek. M. N. Sarohin huszonöt.év­vel ezelőtt azt kérte Nagy Fe­renc jákói veterántól a szov­jet hősök eltemetése után. »Őrizzétek az emléküket, tnixtl a |szemetek fényéi. Ha vége lesz a háborúnak, emeljetek porladó testük fölé emlékosz­lopot, hogy évszázadok múltán is tudják, akik itt élnek; hogy a szövőjét katonák önzetlenül áldozták, fed a legdrágábbat, az életüket értetek, magyarokért." A SORSFORDULÓ es a mi­niatűr könyv méltó emlékezés, ezekből megyénk minden la­kója mégismerheti mind a szovjet, mind a bolgár hősöket I Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a két könyv hősi krónikája új életünk megszületésének. Vár­juk a folytatást, amelytfen a huszonöt év eredményeit ve­hetjük számba. goszláviábaai vagy ban kerül sor .Ausztria­L. 6. SÖMOG'S'S HepLAP Péntek, 1970. április 10 1 Tői mint hétezer hold rétet, legelőt javítanak az idén Hemesz Ferenc Cél: a szarvasmarha hústermelésének fokozása Külföldi szakemberek tanácskozása Kaposváron Európa -szerre tizenhárom országban tenyésztik a ná-

Next

/
Oldalképek
Tartalom