Somogyi Néplap, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-04 / 79. szám

eletOnk A kommunista mártír^ Latinka Sándor nevét visel! vá­rosunk legfiatalabb' tere. Róla evezték el a mögötte húzódó művelődési központot L utaktól övezett zöld sziget mellett korszerű á W-atai csíM^nak óriásgarázs. A 13. , sz. Autóközlekedési Vállalat egyik csarnoka, melybe a Füredi út betonjáról sorakoznak a teherautók és az autóbuszok. Az északnyugati városrész Kaposvár modem lakó­negyede. Az emeletes házak között kis emléktábla hir­deti, hogy az itt lakók a testvérvároshoz fűződő barátság jeléül Kulinyin városrésznek nevezték el. A somogyi könyvbarátok paradicsoma a Palmlro Tog­liatti Megyei Könyvtár. Az olvasd' ’ ' földi és belföldi művészeti, politii folyóiratokat tanulmányozhatna.. SOMOGYI ÜÉPLAP Szombat, 1970. április t KÖZÉLET ES DEMOKRÁCIA A z országgyűlés decembe­ri ülésszakán megyénk képviselője, dr. Guba Sándor interpellációjában azt kérte az illetékes minisztertől, hogy az idős, munkaképtelen, más jövedelemmel nem ren­delkező termelőszövetkezeti ta­gok öregségi járadékának ősz­szegét emeljék főt A minisz­ter kitérő válaszát sem a t. Ház, sem az interpelláló kép­viselő nem fogadta el, s a kér­dés parlamenti bizottság elé került E bizottság javaslatára aztán a kormány úgy döntött hogy az idős tsz-tagok megse­gítése céljából évenként 18 millió forintot bocsát a taná­csok rendelkezésére. A képviselő közéleti felelős­séggel, a somogyi parasztság helyzetének ismeretében vetet­te föl a parlament fórumán á falvak sürgető kérését és el­járása nyomán az ország egé­szét érintő döntés — mégpe­dig kedvező döntés! — szüle­tett A történtek meggyőző erővel tanúsítják, hogy az ar­ra érdemes közügyekben el­járni nemcsak lehetséges, de célszerű, -kifizetődó- is. Napjainkban sűrűn esik sző a közéleti érdeklődés és cse­lekvés kiszélesítéséről. Ennek kapcsán szem előtt kell tarta­ni, hogy a szocialista demok­rácia kibontakozásának elen­gedhetetlen feltétele az alapos, az összefüggésekre is rámuta­tó tájékoztatás. Téves az a né­zet mely szerint elegendő a helyes célok kijelölése, és ezek meghirdetése. A legjobb - ter­vekből is csak akkor lesz való­ság, ha azok célkitűzéseit a végrehajtásukért fáradozó tö­megek megértik, s meggyőző­déssel munkálkodnak a végre­hajtásukért Pártunk másithatatlan elha­tározása, hogy a törvényhozás, a kormányzás, az államigazga­tás, a gazdasági és a társadal­mi élet területein továbblé­pünk a szocialista demokrácia fejlesztésében. Ahogy a szo­cializmus teljes felépítésében egyre bonyolultabb feladatok­kal találjuk magunkat szem­ben, úgy nő azok megoldásá­ban u dolgozók közreműködé­sének jelentősége. A központi akaratot megtestesítő, de a megoldásokban a helyi adott­ságokat is messzemenően fi­gyelembe vevő cselekvésre ál­talános érvényű receptet nem lehet adni. A társadalmi érdek a leghelyesebb, a leginkább eredményes cselekvési alterna­tíva mellett szól, ennek kivá­lasztásához, meghatározásához viszont a különböző nézőpon­tok, indokok ismerete szüksé­ges. Annál jobb, minél többen nyilvánítanak véleményt a közérdekű kérdésekben, hiszen később, a végrehajtás során mindazok, akik részesei voltak a polémiának és a döntésnek, odaadóan harcolnak majd a kijelölt feladat teljesítéséért is. Kitetszik a fentiekből, hogy a közfeladatokra való mozgó­sításban a begombolkozó szűkszavúság, vagy a kinyi­latkoztatás nem lehet helyes módszer. Az ilyen gyakorlat közömbössé csendesíti az em­bereket, márpedig további elő­rehaladásunkhoz a politikával egyetértő, azt támogató tet­tekre kész tömegekre van szükségünk. Cselekedeteik erő­sítik a munkáshatalmat — vagyis o demokratizmus széle­sítése egyben utunk további folytatásának feltétele es ga­ranciája is. Az elöljáróban említett -ti- zennyolcmilliós interpelláció- természetesen nem olyan pél­da, amely a közéleti demokrá­cia érvényesülésének és haté­konyságának naponta megis­mételhető bizonysága. De nem is találkozunk lépten-nyornon ilyen súlyú kérdésekkel a mindennapi munkában. Az üzemi, vállaiati életben, a he­lyi politikai, társadalmi, gaz­dasági, kulturális tennivalók ellátásában elsősorban az ap­róbb feladatok a gyakoriak. M is' a képviselői szint, és más a tanácstagi, állan­dó bizottsági, vagy ép­pen szakszervezeti bizalmi feladatkör — viszont ue legyen különbség a tisztségviselők ak­tivitásában, felelősségében. A hasznos cselekvésre sok­sok lehetőség kínálkozik. Csak találomra említve néhányat: a regen és ma Varászló, 1970. március. Kopházi István, a községi pártaiapszervezet titkára, a szövetkezet növénytermesztési brigád vezetője az idén tölti be a 60. évét, Egyik lánya, Mária csak harmauennyi eves. Két évtizede él egy másmilyen Ma­gyarországon, mint amilyen­ben az eaesapa eletének töob mint a fele eltelt... Kopliazi István hatvanéve­sen is mosolygos-derüs. Marika a mai húszevesek tárgyilagos­ságával nézi az őt körülvevő világot. — Cselédek voltunk Wóf Sennyei Ferenc birtokán. Öten voltunk testvérek, két fiú meg három lány* és hiába a szépen csengő, nemesi hangzású név, a cselédsois volt a miénk. Ti­zenkét évesen már kepésara- tókkal jártam a tarlót, markot szedtem. Amikor annyi idős voltam, mint most Marika, ad­digra a kepésaratóból szeke­resbéres, majd lovas kocsis lett Patihídpusztán. Az a harmin­cas évekre psett Itt ért a bo- lettás világ, amikor -meztelen pénzzel- fizettek... — Én azt a világot csak hal­lomásból meg könyvből isme­rem. Itthon végeztem el az ál­talánost, aztán két évig a MÉK bohönyei kirendeltségén dol­goztam. Az utóbbi három év­ben itt a tanácsnál voltam hi­vatalsegéd. Hatvannégy óta tagja vagyok a KÍSZ-nek, egy ideig titkár helyettes voltam, tavaly óta én látom el a klub­felelős feladatát Mellékesen könyvtáros vagyok, vasárnap délutánonként meg szerda es­ténként cserélem a könyveket — A mi időnkben a munka mellett nem sok idő maradt a szórakozásra, de ha összejöt­tünk, megtaláltuk annak is a módját Huszonötben kezdtünk el rendszeresen keresni mi hárman, a fiútestvérek. Ami­kor a nősülés következett vol­na, parancsolt a cselédtör­vény: egy családon belül a fiú. ha idősebb is lánytestvéreinél, addig nem nősülhet, amíg a szülők a lányokat ki nem há­zasították ... — Anyagi szűkösségről én nem beszélhetek. Ha új, szép ruha kell és a magam kerese­téből nem futja, akkor kiegé­szítik a szüleim. Megvettünk Marcaliban egy modern szoba­berendezést, ami 16 000 forin­tunkban volt, de előkerült rá a pénzt Hogy nem tanultam to­vább, az sem az anyagiakon.' múlott. Elégedett vagyok, ami mégis hiányzik, az a nagyobb szórakozási lehetőség, a többi ''atal részéről pedig a kezde­ményező kedv. Tizenöten va­Az apa és lánya — Kopházi István és Kopházi Marika. gyünk fiatalok, de alig tudunk egy színdarabot összehozni, mert kevés a lelkesedés. Nem­rég én is fiúszerepet játszot­tam, katona voltam az egyik színdarabban. A klubban van rádiónk, a lemezjátszónk vi­szont elromlott, a hangleme­zeknek lába kelt. Időnként összejövünk néhányan, de ez kevés, különösen télen netp elég... Gödök ezek is, de mennyin, más természetűek, mint amiről Kopházi István beszélt, azt az időt idézve, amikor ő húszéves volt. És a megoldás is milyen egyszerűnek látszik. Az is. Egy családon belül így ta­lálkoznak régi és új tavaszok. Feledni a régit nem szabad — ezzel veszítene értékből az új. a mai tavasz. Hernesz Ferenc korszerű gyártási folyamatok bevezetése, a munka termelé­kenységinek növelése, a lét­számúi'oliámzás megszüntetése, a •munkaiegyelem szilárdítása, az önköltség ésszerű csökken­tese, az ösztönző és differen­ciált bérezési rendszer megho­nosítása, a piaci igényekhez igazodó termékskála kialakítá­sa — mindez súlyponti kérdés napjainkban. A gazdaságirányítás reform­jától elsődlegesen a gazdálko­dás hatékonyságának növeke­dését várjuk. De hatását nem lehet leszűkíteni csupán a termelés területére, mert to­vábbgyűrűző hatása jelentke­zik az államigazgatas, a társa­dalmi fejlődés területén, a tör­vényhozásban, a közügyek gya­korlati intézésében is. Egy-egy vállalati kollektíva vagy lakó­helyi közösség — városrész, község — számára a kommu­nális fejlesztés, az egészség- ügyi, a szociális^ az oktatási körülmények javítása állít összefogott erővel megoldható feladatot. S mindezek hiány­talanul beleilleszthetők a me­gye ma mar egész'társadalmát átfogó »Tegyünk többet So- mogyért« mozgalmába. Megyénkben — ahogy az or­szág egészében is — nyugodt a köznangulat, biztató a gazda­sági fejlődés, nem nyugtala­nítják szélsőségek a társadal­mi életét. Pártunk pölitkáját a kitérőktől mentes, törés nél­küli előrehaladás jellemzi, s a negyedik ötéves terv kibonta­kozó körvonalai is az eddigi úton való továbblépést Ígérik. Ebben a nyugodt, az alkotás, a tenniakarás számára kedve­ző légkörben sok mindent a megvalósuláshoz lehet segíte­ni, ha megyénk, lakóhelyünk gyarapodása érdekében moz­gósítjuk akaratunkat, ítélőké­pességünket, legjobb erőinket Ha egyre kevesebben is, de vannak még olyanok, akik egykedvű kívülállók módjára vesznek tudomást problé­máinkról, gondjainkról, akik eltúlozva emlegetik nehézsé­geinket, és fitymálva becsülik le eredményeinket. A döntő, a társadalmat formáló áramlatot azonban nem ez a kisebbség jelenti. A szocializmus • ügyét ma százezrek hordozzák So­mogybán is, az o jó szándé­kuk, cselekvő összefogásuk biztosítja az aktiv közéleti te­vékenység térhódítását. — Mi a marxizmus—leniniz- mus szellemében kívánunk ha­ladni a szocialista társadalom építésében, s ezt a demokra­tizmus állandó fejlesztése nél­kül nem tehetjük meg — han­goztatta az országgyűlés leg­utóbbi ülésszakán Fock Jenő. i Minisztertanács elnöke. • | ivónk építése, gazdasági I előirányzataink teljesí- * lése hatékony munka­végzést. a közügyekben való konkrét és felelős részvételt igényel. Társadalmunk megva­lósult és egyre növekvő de­mokráciája a tanúság arra. hogy nem harcoltunk, nem dolgoztunk hiába szabad éle­tünk elmúlt negyedszázadá­ban. Kézzel tolták a lőszeresvagonokat A FELSZABADULÁS ne­gyedszázados évfordulójára emlékezik a megye. Szeretném elmondani én is néhány sze­mélyes élményemet A német fasiszták Jákó és Nagybajom között erős aknazárat építet­tek ki. A szovjet csapatoknak minden talpalatnyi földért óriási önfeláldozással kellett megküzdeniük. A jákó—nagybajomi vasút­állomáson a front miatt nem teljesítettünk vasúti szolgála­tot, hanem a szovjet csapatok rendelkezésére álltunk, nem egy esetben, az első vonalban. Ezakbep a napokban Jákó, Csököly, Gige, Kadarkút lako­sai is hősiesen kivették a ré­szüket a frontvonal kiépítésé­ben. Szép József váltókezelő, Katona Ferenc, Makfalvi Fe­renc, Tanai János (ők már nyugdíjasok) úgyszintén. Amikor megindult a vonat­közlekedés, lőszert szállítot­tunk Kaposvár állomásról a írontcsapatoknak, mégpedig nem egy esetben a legnagyobb nehézségek árán. Egy tizenkét kocsiból álló lőszerszállít­mányt román jelzésű német repülőgépek kilőttek a tabi állomás bejárati jelzője előtt. A front közelsége miatt nem mehettünk tovább a mozdony­nyal, ilyenkor a szovjet har­cosok segítségével egy-két, ki­lométert toltuk a vagonokat a szükséges helyre. Sok ilyen feladatot oldottak meg akkor a vasutasok: Csonka József, Papp Lajos, Vass József, Tálas hajós vonatkísérők, Gink Jenő mozdonyvezető, Horváth Jó­zsef fűtő és még sokan mások. Amikor a szovjet hadsereg megtörte a fasiszták ellenállá­sát, megindult a vasútvonal helyreállítása Kiskorpád és Somogyszob között Csaknem minden sínszálat külön kellett mentesíteni az aknáktól. Ezeknél a munkáknál halálra sebezte a felrobbanó akna Szeles Imre és Zarka István málfaázókat, Tanai János pe­dig súlyosan megsérült A következő napokban a so. mogyszóbi állomás és utazó­személyzete is teljes erővel be­kapcsolódott az újjáépítésbe. Bérezi János, Csapó István vo­natkísérők rögtönzött szerszá­mokkal hozzáfogtak a személy- kocsik megjavításához, hogy újra. használhatók legyenek. Nemegyszer teljes kocsitetőt javítottak. S hogy még valamit megemlítsek: Bíró János, Szu Urnán Géza, Sámoci József Tóth Gyula vonatkísérők segít­ségével megszerveztük a buda­pesti dolgozók részére az élel­miszergyűjtést a környező köz­ségekben. AZ ÉVFORÖÜLO alkalmá­ból a vasutasok helytállásáról is érdemes megemlékezni, hi­szen példaképei lehetnek á fiatal vasutasoknak. Simon Géza szb-elnök

Next

/
Oldalképek
Tartalom