Somogyi Néplap, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-29 / 99. szám

GYERMEKKÓRUSOK KÉTÉVENKÉNTI hagyo­mány Kaposváron az általános iskolások dalosünnepe. Aki sze­rencsés hallani ezt, ritka él­mény részese lehet. Hiszen a csengő gyenmekhangok zenei­ségét, a gyermekkórus-hangza- tok sajátos összecsengését sem­miféle más hangszer, semmifé­le felnőtt vagy ifjúsági kórus nem pótolhatja. Hosszabb ideig úgy hittem, részben ezért rendezünk' két­évenként általános iskolai da­losünnepet. Eleinte ugyanis a színházban tartottuk, amely zsúfolásig megtelt. (Érdeklő­dőkkel, szülőkkel.) Később a Latinka Művelődési Központ­ban rendeztük meg a dalosün­nepet. Legutóbb, vasárnap dél­előtt azonban már csak a Mun­kácsy Gimnázium zsibongójá­ban — zárt körben. És hátra már csak egyet léphetünk... A két iskolai kórus és öt kisebb kamarakórus év közben készült fel erre az alkalomra. És mint minden hasonló talál­kozón, e felikészültség mérté­ke, az előadás színvonala egyenlőtlen. Egy-két esetet ki­véve azonban jóformán csak ámyalatbeli különbségeket észlelhettünk a szereplők kö­zött Felkészítésük (a végered­ménytől függetlenül) megbe­csülést és tiszteletet érdemel. Ennek a megbecsülésnek a ré­sze, hogy nem jóindulatú álta­lánosságokkal, hanem a pro­dukciót megillető kritikai igénnyel szólunk a szereplő együttesekről. Általában feltűnő, hogy mennyire előnyben részesítik iskolai karvezetőink a kórus- irodalom »slágereit-«, a köny- nyebb, de mégis Itatásos, érzel­mes műveket. (Pl. Schumann: Tav.aszi üdvözlet; Francisci: Május, Balázs: Táncnóta stb.) Meglepett, hogy kivétel nél­kül mellőzték — még a kis kó­rusok is — az unisono nép­dalcsokor előadását. Kár. Ez fontos eszköze volna a népi dalkultúra ápolásának isko­láinkban. (S végtére egy kórus értékeit, színvonalát nemcsak a többszólamúság vállalása je­lentheti.) Népdalfeldolgozáso­kat dicséretes módon hozott mindegyik kórus, ez viszont nem pótolhatja az egyszólamú népdaléneklés fontos pedagó­giai szerepét, ízlésformáló ha­tását. Külön szót érdemelnek a raj-kamarakórusok, önállóan, vezénylés nélkül mutatta be kis műsorát öt iskolából egy- egy osztály 8—10 tagú kis ' Bepillantás a KlSZ-jellemzésekbe O sztályunk egyik legtöb­bet szereplő 1 tanulója. " Tanulmányi eredmé­nye nem érte el azt a szintet, amelyet képessége sejtet. Ezt főleg örökké szervező, a KISZ- ben aktívan tevékenykedő egyéniségével magyarázhatjuk. Tagja az iskolai KISZ vb- nek... Építőtáborban három­szor volt, ahol a lányok bri- gádveziető jenek választották meg és az utolsó alkalommal a tábortanáos elnökének is. Iskolai szavalóversenyen is részt vett, ahol jelentős ered­ményt ért eL A kollégiumban is a vezető egyéniségek közé tartozik.« Egyik gimnáziumunk végzős tanulója. Nevének monogram­ja sem jut eszembe, pedig a KISZ-jellemzésről feljegyez­hettem volna. Személyes ta­lálkozást pedig azért nem kér­tem, hogy csakis arra az osz­tálytársai által írott jellem­zésre szorítkozzon »ismerkedé­sünk«, melyből idéztem is. Az iskola KISZ-natronáló tl- nára legutolsó mondatként még ezt fűzte hozzá a jellem­zéshez: »Kétkezi dolgozó gyermeke.« Ezekben a napokban már összegyűjtve, együtt vannak a tanári asztalok valamelyik fiókjában azok a kézzel írott kis lapocskák, melyeken az is­kolai alapszervezeti KISZ-ve- zetőségek jellemzései állnak a negyedik osztályos tanulókról. Azokról is, akik nem akarnak tovább tanulni. Az ő jellem­zéseiket a munkahelyek kap­ják majd meg. Az alapszerve­zeti KISZ-vezetőség vélemé­nyét taggyűléseken kellett megvitatni, s valamennyi la­pon ott kell legyen a tanuló kézjegye is. Eltérő vélemé­nyét, ha ilyen van. rávezethe­ti a tanuló a KlSZ-jellemzés- re. A KISZ-alapszervezet vé­leményezését az iskolai KISZ- bizottság erősíti meg. Az osz­tályfőnöki jellemzésnek alap­jául szolgál a KISZ vélemé­nye. Ha az osztályfőnök nem ért egyet a KISZ jellemzésé­vel, akkor sajátja mellé csatol­nia kell a fiatalok, az iskolai KISZ-bizottság véleményét is. A z egyetemek, főiskolák, illetve a. munkahelyek ezek szerint alapos tá­jékoztatást kapnak azokról a fiatalokról, akik éppen oda pá­lyáznak. És erre nagy szükség is van. A tanulmányi ered­mény mellett fontos, hogy mind teljesebb képet kapjanak arról a fiatalról, akinek fel­nőtté, szakemberré nevelését vállalják. Nemrégiben egy végzős ta­nuló szülője aggódva faggatott, hogy bekerül-e fia jellemzésé­be a KISZ-munka? Mert szin­te a tanulás rovására megy, annyira »bele van veszve«. Lehetne 4,5 helyett biztosan tiszta ötös is. És akkor bizto­sabb lenne fiának továbbtanu­lásában. Ezután a beszélgetés után határoztam el. hogy be­tekintek néhány jellemzésbe, és tapasztalatokat szerzek az iskolai KlSZ-alapszervezetek- től, tanároktól a KlSZ-jellem- zés készítésének alaposságáról. A tanulók véleményezésé­nek útja: demokratikus. Sok­oldalúan alátámasztottak a kimondott, illetve írásba fog­lalt ítéletek. A diákok esetle­ges »liberalizmusát« — ilyen is adódik — az osztályfőnök, az iskola tanári kara, vezető­sége még helyrehozhatja. És minderről tudnia kell vala­mennyi tanulónak is. Miért fontosak ezek a jel­lemzések? Közismert, hogy egyetemeinkre, főiskoláinkra mind több tehetséges munkás-, parasztgyermeket szeretnénk beíratni. Ne kallódjanak el az értékek. A tanulmányi ered­mény egymagában nem teljes »tükre« a tanulóknak. Láthat­juk ezt az idézett KlSZ-jellem- zés'ből is. Vannak, akik szor­galmas tanulmányi munkájuk mellett sok társadalmi munká­val járulnak hoázá az iskolai élet. elsősorban a KlSZ-szer- vezetek tevékenységének vi­rágzásához. Ezt nem lehet és nem szabad figyelmen kívül hagyni. Építőmunkánkban nemcsak kiváló szakemberek­re van szükségünk, hanem olyan egyénekre is, akik a tár­sadalomért képesek áldozato­kat is hozni, többet vállalni és adni. Az iskolai KlSZ-tevé- kenység elismerése bizalom is a jövőre nézve. Aki az iskolá­ban is már »előleget adott«, ar­ra biztosabban számíthatunk később is. A mikor ezeket a KISZ- jellemzéseket olvassuk, és- olvassák majd az egyetemeken, főiskolákon, munkahelyeken, erre is gon­dolunk. A KISZ-jellemzések hű tük­rei a KISZ-alapszervezetek •munkájának is. Ahol jó a KISZ-szervezet, ott komolyan vették a jellemzések elkészí­tését. Azon kell tehát lenni, hogy ezen keresztül is mind több jó KISZ-szervezet »bizo­nyítson«. Eddig talán csak részben feleltem meg az aggódó szülő kérdésére és sokakéra, akik ezekben a napokban gyerme­keik sorsának alakulását nagy gonddal figyelik. A gimnáziu­mok múlt évi tapasztalatai to­vábbi bizalomra jogosítanak fel bennünket: igen, figyelem­be veszik a középiskolai KISZ-javaslatokat az egyete­meken, főiskolákon. Horányi Barna együttese. Nagyon szép, amit — a két-három éve Somogy­bán kezdeményezett mozgalom keretében — csinálnak. Azon !s túl, hogy a legjobbak (Ka­posvárról) itt lehettek és szá­mot adtak lelkiismeretes fel­készülésükről. . Némelyik pe­dig (pl. Berzsenyi iskola Vili. o„ Háimán Kató iskola VIII/A) kivételes zenei és előadókész­ségéről is képet adott. Egyik- másik kis együttesnél nem ár­tott volna a karvezető irányító keze: izgalmukban kissé »el­szaladtak« olykor, a tempót nem tudták tartani. (Hámán Kató VIIIB, Tóth Lajos VII 'D). A Krénusz iskola kisdo­bosainál előadásuk fegyelme­zettsége és gyermeki bája ra­gadott meg. A nagy kórusok műsorában feltűnt a kórusok szép hang­anyaga. Karvezetőik jó érzék­kel és szigorúan válogattak. Az előadásban pedig általában érezhető volt az egységes kó­rushangzásra való törekvés. Ami nagy szó, egyik alapköve­telménye a szép kóruséneklés­nek. Kirívó hiba az intonáció tisztaságában sem volt. »Csú­szás« 'ellenben előfordult; az előadási darabok végéré gyak­ran nem sikerült némelyik együttesnek a hangnemben maradnia. Továbbá kifogásol-1 ■ ható néha a művek előadói stílusa, felfogása. Weber Csó­nakon című kórusműve olyan csigalassú tempóvétellel, aho­gyan a Petőfi iskola együtte­sétől hallottuk, egyszerűen ért­hetetlen. A rá következő komplikáltabb, nehezebb Bo­lyongás című Bartók-mű elő­adása már sokkal sikeresebb volt. A Tóth Lajos iskola együtteséről nemrég (a román ifjúsági kórussal közös estjük után) szóltunk. A szereplő is­kolai kórusok közül kettőt em­lítenénk még. A Berzsenyi is­kola énekkarát Fülöp László •trpz,pn vp! MEGRAGADÓAN szép, ze­neileg kitűnően megoldott, na­gyon tehetséges kóruséneklést hallottunk tőlük. Csakúgy, mint a Hámán Kató iskola nagy kórusától is, Schuszter Gyuláné vezénylésével. Okkal érezhettük, hogy legalább négy-öt gyermekkórusunk részvételével önálló kórusestre való erőnk is volna: a város nagyközönsége előtt; azt nem szabadna kirekeszteni abból a ritka zenei élményből, amit csak üde gyermekhangok ősz- szecsengése képes megadni — gyermekkórus-hangversenyen. Wallinger Endre Ragaszkodást kifejező téglajegyek — Öregszik a falu. Egy­re kevesebben lakják, s az a legnagyobb baj, hogy elsősor­ban a fiatalok távoznak. Vonz­za őket Nagyatád, ahol jó munkalehetőség, kereset várja őket. De miért is maradnának itt? Hiszen a falusi fiatalok is mindinkább igényesek lesz­nek. A mezőgazdasági munka — még ha a gépesedés mérté­ke évről évre szemlátomást gyarapszik is — nem csábítja őket. Szórakozás, művelődés? Van ugyan erre lehetőség, de az meg sem közelíti azt, ami egy fejlődő, városiasodó járá­si székhelyen várja őket. Nem új a fent idézett né­hány gondolat, melyet a tara- nyiakkal folytatott beszélgetés alapján idéztem. Másutt is hallani és tapasztalni hasonló jelenséget, s ez mindinkább szélesedő folyamattá kezd vál­ni. A'tanács vezetői, Friedrich József elnök és Bállá László titkár néhány adattal is bizo­nyítják e megállapítás igazsá­gát: . ) — Húsz évvel ezelőtt, 1950- ben 2222 lakója volt a község­nek. Ez a szám 1960-ban már csak 1930, s most a legutóbbi, az év elején lezajlott népszám­lálás szerint 1708 ember él Ta- ranyban. A felszabadulás óta eltelt negyedszázad alatt 72 új ház épült községünkben. Az építkezések zöme abban az időszakban történt, amíg nem kezdődött megy Nagyatád ipa­rosítása. Azóta mindössze ti­zenöten vállalkoztak asaládi ház építésére, bizonyítva a községhez való ragaszkodásu­kat, azt, hogy a jövőben is itt kívánnak élni. Egy rövid cikk keretében nincs mód e jelensége okainak elemzésére, a mezőgazdaság gépesítése során felszabaduló, az ipar által igényelt munka­erő-fölösleg elvándorlásával alaposabban foglalkozni. En­nek az említetteken kívül is sok előidézője van. Ilyen például a kultúra, a művelődés utáni fokozottabb vágy. Ez jelentkezik a napi- és hetilapok olvasottságában is. Papp Lajosné postai hivatal­vezető tájékoztatása szerint 238 napilap, valamint 273 egyéb újság, hetilap, képes új­ság, folyóirat jár a községbe. Befejezés előtt áll az új művelődési ház. Somogyi Néplapot 179 család olvas. S az egyre több tv és rádió is erről az igényről vall. A tanács vezetői helyesen ismerték ezt föl, és határozták el egy művelődési ház építé­sét. ahol a fiataloknak és az idősebbeknek,is megfelelő le­hetőségük nyílik majd a szó­rakozásra, művelődésre. A munka lassan befejeződik. Pártklub lesz az épületben, otthont kapnak a fiatalok és az asszonyok is. A felszerelés nagy része már a helyén van, négy televíziót is elhelyeztek a klubokban, ezeket május í-én átadják rendeltetésüknek. A nagyterem illetve a mozihelyiség elkészítése a' hát­ralevő legnagyobb munka. Ezt a Moziüzemi Vállalat ígérte meg a községnek, s mint dr. Poór Károly, a vállalat fő­könyvelője mondotta, vállalá­suknak eleget is tesznek. Bár a balatoni szezonra való ké­szülés miatt a kezdés kissé el­húzódik. Ha a falu öregszik is, veze­tőinek sok fiatalos tervük van, ezek mind azt szolgálják, hogy Tarany lakói kulturáltabb kö­rülmények között élhessenek. Ezért nyitották meg tavaly egy medencével a fürdőt, , amelyet naponta 200—300 ember is lá­togatott a nyáron. Még este 11 órakor is fürödtek a mezőről fáradtan hazatérő emberek, s Nagyatádról meg más község­Felvételi előtt az 512-esben Sok bonyodalomra és fölös­leges futkosásra, postázásra adott okot az elmúlt napokban a szakmunkástanulók felvételi kérelme. Szinte kivétel nélkül valamennyi az 503-as sz. inté­zetbe érkezett, s innen kellett továbbítani — a szakmáknak megfelelően — az igazi cím­zettekhez. — A kaposvári 512-es szak­munkásképző iskolában — mondta Weisz András igazga­tó — jelenleg harminchat szakmában képezünk tanuló­kat. Az 1970—71-es tanévre — részben a szakmák összevoná­sa miatt — tizennégy szakmá­ban hirdetünk felvételt. Ná­lunk folyik az építőipari, fa­ipari, ruhaipari és a vasbeton­szakmák különböző ágainak oktatása. — Milyen választási lehető­ség előtt állnak az általános iskolát és középiskolát végző fiatalok? — Asztalos, bognár, fehére- műkészítő. férfi- és női sza­bó, fényező-mázoló, szobafes­tő (tapétázó), kőműves, épület­burkoló, fapadló- és műanyag­burkoló (parkettázó), vasbe­tonkészítő, ács és állványozó,, valamint férfi- és női fodrász rcakmákban jelentkezhetnek. Van néhány olyan szakma, amely nem szerepel a felsoro­lásban .és mégis többeket ér­dekel. Ilyen a cipész, cipőfel­sőrész-készítő, kályhás, ké­ményseprő, üvegező. Ezekben, ha van elég jelentkező, illet­ve vállalati igény, szintén in­dítunk első osztályt. — És az érettségizettek? — Számukra a nyomdaipari szakmákat tudnám ajánlani. — Hány tanulót vesznek föl az 1970—71-es tanévre? — összesen 368 gyereket. A szabó, fodrász, szobafestő szakmákban korlátozott a fel­vételi lehetőség, a többiekben viszont van hely. — Véglegesen itt marad az iskola a Tanácsház utcában? — Nem, ez átmeneti állapot. Az Építőipari és Lakáskar­bantartó Ktsz — a mi tanu­lóink segítségével — dolgozik az Irányi Dániel utcai épüle­tünkön, a tanévet már ott sze­retnénk kezdeni. Aki azonban ide akar felvételizni, az a Ta­nácsház utca 2. sz. alá címez­ze a kérelmét. — Kollégiumi elhelyezés? — A Szántó Imre utcában az építőipari vállalat épületé­ben van a diákszállásunk. Az 512-es szakmunkásképző intézetben ezren sajátítják el a legkülönbözőbb szakmákat, az idén kilenc osztály végez. Az igazgató elmondta, hogy ha valakinek ennél részletesebb felvilágosításra van szüksége, készséggel informálják az is­kolában. S. G. bői. is érkeztek fürdőzők. Idén egy újabb medencét építenek. Tárgyaltak a nagyatádi fo­gyasztási szövetkezettel, s még ebben az évben presszót épí­tenek a vegyesbolt mellett, s talán új postahivatalt is kap a község, A tararyiuk a községfejlesz- tésen kívül szívesen vállalkoz­nak arra is.' hogy társadalmi munkával segítsék falujuk szé­pítését. gazdagítását. Tavaly 3(!9 000 forint értéke volt a társadalmi munkának, elsősor­ban a művelődési ház építésé­nél végezték azt. Több tízezer forint értékű társadalmi mup- kával segítette a falu fejlődé­sét a termelőszövetkezet is. A faluhoz való ragaszkodás­ról vall ez még akkor is. ha a lakosság száma az utóbbi évek­ben csökkent és — feltehetően — csökkenni is fog. Akkor is maradnak olyanok, akik magu­kénak érzik Taranyt, szívükön viselik jelenét és jövőjét. A társadalmi vállalásokon kívül erről vallanak azok a téglajegvek, amelyeket a ta­nács bocsátott ki, hogy több pénzük legyen, amiből fedez­hetik a községfejlesztéshez szükséges kiadások egy részét. Önkéntes községfejlesztési hozzájárulás — ez olvasható a 20, 30, 50 és 100 forintos cím­letű téglajegyeken. Varga Bé- léná pedagógus, Gável Anna gimnazista, Hegyi Ferenc és Gelencsér Lajos kőművesek, Orsós József és mások nevét olvasni a tégla jegyet kérők között. S köztük a Nagyatádon dolgozó Szabó Ferenc gépko­csivezetőét, aki 400 forint ér­tékű téglajegy megváltásával járult hozzá faluja fejlődésé­hez. Az új művelődési házban a párt-, a KISZ- és a tömegszer- vezeti klubokon kívül könyv­tár is lesz, szakköröket, közte egy fotoszakkört is szerveznek. Bizonyára sok taranyi keresi “S találja majd meg itt a szó­rakozási, művelődési alkalmat. Szalai László N. Ribakov: Kinek van jobb felesége? Csak látásból ismerték egy­mást, mégis azonnal szóba elegyedtek, hogy elűzzék az utazás unalmát. Szó esett az asszonyokról is. — Bizony, barátocskám — mondta az egyik —, így yan ez. Az első feleség gyötre­lem, a második boldogság. — Milyen igaz — bóloga­tott a másik. — Ott volt pél­dául az én első feleségem. Brr. Egy boszorkány testesült meg benne. — Ugyanilyen volt az enyém is. Tudniillik az el­ső ... Már a neve is milyen özönvíz előti volt — Márta. — Megbocsásson, de ez a 'név nekem nagyon is szim­patikus. Így hívják a máso­dik feleségemet. Nem is nő ez az asszony, hanem földre szállt angyal. Milyen messze van tőle Fedoszija, az első... — Én is így vélekedem. A második nejem olyan, mint egy falat kenyér. Bármikor vetődöm haza, sose tudom megállni, hogy rá ne moso­lyogjak, hogy meg ne simo­gassam: ,Fedoszija, drágám, mondom neki, Fedoszenyka, kis rubintom... ' — Fedoszija! Hát már ez is név? Olyan hűvösen cseng. De figyelje csak, milyen cso­dálatosan hangzik: Márta, Mártika, Már... — Nehogy még egyszer ki­mondja. Azonnal az első fe­leségemet juttatja eszembe. Hol a csodában bvikkant ilyen nevű leányzóra? — Nem leány, hanem asz- szony. Egy ügyefogyotl volt az első férje, valamint Orton Metri... — Öntőn Metri? De hiszen az én vagyok. — A második feleségem el­ső férje? — Igen... S mondja, nem maga véletlenül Prokop Öcsi, az én második feleségem első férje, bizonyos kapkanszolai félkegyelmű? — Engem csak az első fe­leségem nevezett félkegyel­műnek. — Érdekes. Engem is csu­pán az első hívott iigyefo- gyotnak... Ügy látszik, egyik sem különb a másik­nál! Fordította: Krecsmáry László SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1970. április 29.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom