Somogyi Néplap, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-26 / 97. szám
■t Kultúrát nemcsak kultör- fcázban lebet teremteni. Az emberekben a szépre-jóra való igényt föl lehet kelteni az iskolában, az orvosi rendelőben, a mezőn és az otthonunkban is. Nemcsak a hivatásos népművelők dolga a közösség nevelése. A falvak, városok értelmisége — a pedagógus, az orvos, az agrármérnök, a gyógyszerész, a védőnő — ha akar, sokat tehet környezetéért ezen a téren is. Báha néninek szólítják, pedig már régen nem szülésznő. Nyolc évvel ezelőtt a járási székhelyen fölépült a szülőotthon, a községi szülésznő munka nélkül maradt. Harmincöt éves volt akkor, megszokta a függetlenseget, nem akart bemenni a szülőotthonba. Elvégezte a körzeti ápolónői tanfolyamot. Reggelente az orvosi rendelőben segédkezik az orvosnak, majd kézbe veszi táskáját. és útnak indul Sorba látogatja a fekvőbetegeket. Elsősorban a magányos öregeket, és azokat, akik családban élnék ugyan, de a csaladjuk dolgozik, s egész nap magukra ínaradnak. Megigazítja az ágyukat, van, ahol begyújt, vérnyomást mér, injekciót vagy tanácsot ad. A műszeres táska mellett mindig teli szatyrot cipel. A szatyorban olyan valami van, ami az ápolónői munkához nem szükséges: könyvek, képeslapok. — Nem mondta ezt nekem senki, magamtól jöttem ra_ Amikor indulni akarok, minden beteg elkezd rimánkod- ni, hogy egy negyedórát maradjak legalább, beszélgessünk meg egy kicsit, unja magat. Ha csak egynél is hosszabb ideig maradnék, a többi hiába várna. A rendelőbe, és a doktor úrnak is, sokféle kepesújság jár. Mondtam, elvinnék párat. Ennek három éve. Azóta, hogy belépek, rögtön megkérdezi a beteg: oL- vasni valót hozott-e, bába néni? Van, aki azt kérdezi, nézegetni valót Mert olvasni nem tud ... Nem akarok dicsekedni, de legalább harminc embert szoktattam rá a rendszeres olvasásra. Azoknak, akik hosszú ideig betegek, könyvet viszek. Jókait, Gárdonyit, Móra Ferencet Én is többet olvasok azóta, mert ugye, ha könyvet kémek tőlem, tudnom kell, melyik köti le azt az embert... 0 Sötét van, amikor a terembe lépünk. A szemközti falon a Duna folyik, fölé magasodik a DCM kéménye. Újabb kép: csónakázök a Dunán. Eltűnik ez is, várom a következőt. Ehelyett valaki felgyújtja a villanyt. Húszan-huszonöten pislogunk a váratlan világosságban. Nagyra nőtt kamaszok, csitrilányok. Széktologatás, jóéjszakát — az Ifjú Utazók Klubja szétszéled. — Ez az egyetlen klub, ami öt éve megszakítás nélkül működik — mondta idejövet az igazgató. — Meg kell ismerni a vezetőjét, szimpatikus ember. Egyébként a körzeti orvosunk. Fiatalember a doktor, még innen harmincon. Azt már tudom róla, hogy nős, a felesége ének-zene szakos tanár, közösen színjátszócsopor- tot és énekkart szerveztek. A színjátszócsoport rövid életű volt, de az énekkar ma is működik. — Mennyi betege van? Egy pillanatra abbahagyja a képek csomagolását és lámcsodálkozik. — Naponta negyven-ötven a rendelőben és öt-nyolc házhoz hívás. — Emellett hogy jut ideje...? — Kellett valami kikapcsolódás. Minden évben külföldön töltjük a szabadságunkat. Minden második szombat déltől hétfő reggelig szabad vagyok, ilyenkor a kollégám az ügyeletes. Beültetem a kocsiba a családot, hétéves fiam van, és éündühink valamerre. Már bejártuk az országot. Szeretek fotózni is. Minden utunkról hozok haza néhány képet Egyszer egészségtan óra után — iskolaorvos is vagyok — megkérdeztem a nyolcadikosokat: Ki volt kö- zületek a Balatonnál, a fővárosban, ki járt külföldön? Ketten látták a Balatont, ketten Budapestet. És ki szeretne utazni, világot látni? Mindenki jelentkezett. Ez adta az ötletet. Kéthetenként összejövünk és diákat vetítek. Aki utazott, beszámol az élményeiről. A könyvtáros a javaslatom alapján rendeli meg a földrajzi tárgyú könyveket, és amikor már többen elolvasták, megvitatjuk. Az ember nem is hinné, mennyi érdekesség kerül elő ilyenkor: népszokások, építkezési módok, ünnepek, élet a trópuson, az eszkimók világa. És a gyerekeket minden érdekli. □ — Tizenöt éve, amióta itt élek, sokat változott a falu. Villanyt kaptunk, jó ivóvizünk van. Sok lakás épült. A rádió, a mosógép, a televízió majd minden házban megtalálható. A legtöbb asszony palackos gázzal főz. Anyagi jólét van. Csak az igények... Orvos vagyok, engem elsősorban az egészségügyi kultúra érdekel. Kell az, hogy az emberek olvassanak, művelődjenek, de legalább ennyire fontos, hogy kezet mossanak evés előtt, s hogy ne csak a fölső ruhájuk legyen tiszta, és hogy télen-nyáron szellőztessék a lakást. S ha már egyszer megvan a szép, nagy ház, ne a konyhában szorongion a család ... Vannak kollégáim, akik ismeretterjesztő előadásokat tartanak a kultúrház- ban. Jó módszer ez” is, csak kérdés, mennyien kíváncsiak rá? A kultúrigazgató hány embert tud beterelni? A rendelőbe viszont elóbb-utóbb mindenki eljön. Két évvel ezelőtt vettem egy manetofomt, és a váróba hangszórót szereltem. Általában másfél-két órát vár egy beteg, amíg sorra kerül. A rendelés ideje alatt zene szól á'magnóról. Nem nagy erővel, csak any- nyira, hogy muszáj legyen meghallaniuk. Bach, Vivaldi, Beethoven. Na persze, csak annak mondom meg mit hallott, aki kérdezi. Előfordul, hogy megkérdezi valaki. A zeneszámok között néhány mondatot mondok: miért kell megmosni a gyümölcsöt, irtani a legyeket, mennyire káros az alkohol a gyereknek. A hatása? Nehéz lemérni. A gyógyszerész a Vöröskereszt elnöke, a körzeti orvos a titkár. Havonta egyszer a kultúrházhan vagy ők, vagy meghívott előadók ismeretterjesztő előadást tartanak. A múlt év programjából: Babonák és boszorkányok nincsenek; Anyák iskolája; Hogyan éljen az idős ember?; Milyen a helyes és célszerű öltözködés? A látogatók száma ősztől tavaszig 100 és 150 között, tavasztól őszig 20—30. — Nem nagy eredmény, de ez is valami — mondja az idős körzeti orvos. Hat éve, amikor elkezdtük, 10 embert sem tudtunk összetrombitálni. Ahhoz képest nagy a fejlődés. Nehogy azt higgye, önzetlenül csinálom. Az én munkámat könnyíti meg ha foganatja lesz. Mert könnyebb tízszer elmondani, hogyan előzzük meg a tbc-t, mint egyetlen tébéoést meggyógyítani. Arra vigyázunk, hogy ne csináljunk kampányt. A környéken nem volt fogorvos. Ha valakinek fájt a foga, elment a körzeti orvoshoz, kihúzatta. Nemrégiben fogorvost kapott a falu. Fiatalembert, az egyetemről. Mint minden fiatal, ő is azt hitte, megváltja a világot... A tanácselnök segítségével fogápolási kampányt szervezett. Négy héten keresztül hurcolta magával a fogkeféjét, a poharát, és a fogkrémet, s a község minden lakosának elmondta, bemutatta, miért és hogyan kell fogat mosni. Milyen a falu? Megrohanták az egyetlen boltot De a boltban csak nyolc tubus fogkrém és egyetlen fogkefe volt. A bolt vezetője is felbuzdult, és rendelt néhány százat Mire megérkezett, már a kutyának sem kellett Azóta a bőltos és a fogorvos nem köszön egymásnak. Hát ilyen a kampány ... E A fiatal védőnő öt éve került a faluba. Főnökei is, a község lakói is szeretik. Átlag nyolcvan csecsemőt, kétszáz kisgyereket és negyven-ötven terhes anyát gondoz. De a munka nappal van. Családja nincs, az estéje szabad. Elvállalta a Vöröskereszt titkárságát. Barátnője — az egyik tanítónő — a Nőtanács titkára, a másik barátnője, a gyógyszertári asszisztens a falu KlSZ-titkára. Ök hárman minden évben szerveznek valamilyen tanfolyamot, rendszerint a nőknek. — Városon nőttem fel, az anyám nagyon jól főzött, és változatossághoz szoktatott Amikor ide kerültem, ugyancsak meglepődtem. Itt nem törődnek azzal az emberek, hogy mit esznek. Az volt a fontos, hogy jóllakjanak. Először azt hittem, szegények. Aztán rájöttem, főzhetnének mást is, lehetne miből, csak épp nem tudják elkészíteni. Most már a harmadik éve vezetem a főzőtanfolyamot Az idén egyszerre kettőt is, mert sokan jelentkeztek, és a konyhám kicsi. Csodálkoznak, hogy a sertést és a marhát nemcsak pörköltnek és fásulnák lehet elkészíteni, hogy főzelékkel is jól lehet lakni, s a buktán és a fánkon kívül még létezik sütemény. Amikor elkészül az étel, megterítünk, megesszük. A terítés... Minek az abrosz... miért kell külön tányér a második fogásnak ... a kést, villát hogyan kell használni. Most már otthon is sokan főzik, amit tanultak. És néhány helyen, ha nincs is vendégük, dupla tányérból esznek. Kértem a földművesszövetkezet vezetőjét, hozasson szakácskönyvet. Egy nap alatt szétkapkodták az asszonyok. Miért nincs étkezési kultúra nálunk? De ugyanígy nincs lakáskultúra sem. Gondozottaimat otthonukban is felkeresem, és látom, hogyan laknak? A fiataloknak már megvan a modem bútoruk... Tavalyelőtt ezért kezdtük el a kézimiunka-tan- folyamot, és tavaly a Szép otthon-szakkört. Népi hímzéseket készítünk: buzsáki, sárközi, matyó párnát és térítőt.' És lámpaemyőt. fal iszőnveget nádból, szalmából, ráfijából. A falun élő orvosok, védőnők, gyógyszerészek, ezek a művelt, igényes emberek majd mindenütt elszigetelten végzik munkájukat. A kultúr- házakkal, a hivatásos népművelőkkel rendszerint nem tudnak együtt dolgozni, mert más a kultúrház munkaterve, mint amit ők tudnak nyújtani. Ez visszahat a lelkesedésükre és az önként vállalt népművelést némelyik előbb-utóbb abbahagyja. Sulyok Katalin Clektronica Alig szereztem be Elektro- nicát az Univerz-lrwpex vállalattól, máris rádöbbentem, hogy kitűnő titkárnő. Okos, müveit és áramvonalas. Homlokán megnyomom a piros gombot, s a fülébe súgom* — Elektronika, kapcsold nekem a Víziótelefon ABF- 1265-48-as barátomat. Halk búgás, és máris befut a fényjel a víziótelefonon. A készülék kivilágosodik és rammosolyog barátom kislányának, Lidikének az arca: — Apu még alszik — mondja —, mert éjjel jött vissza a Kisszojuzzal a Marsról. De jó hogy itt van a bácsi, mert házi feladatnak kengurut kellene rajzolnom. Tessék a telefon képernyőjére rajzolni egyet. — Lidikem, én nem tudok kengurut rajzolni. De várj csak, háthq tud rajzolni Elektronica. Itt van mellettem ... Elektronica, rajzolj Lidikének egy szép kövér kengurut! (Elektronica tiptop kengurut rajzol.) — Gyönyörű, máris lemásolom! — kiáltja ragyogva Lidiké. (A gyerek hűen lemásolja a kengurut.) — Még van egy feladat számtanból. Meg kellene szorozni 21,454-et 66,593-mal. Már háromszor számoltam, de mindig más jön ki. Bácsi, számolja ki nekem! — Ugyan, én? Itt van Elektronica, majd ö kiszámolja. (Megnyomom fején a piros gombot, fülébe táplálom a két számot.) — Halló, Lidiké, az eredmény: 1 408 041 332! — Koszi! De hogy bírta Elektronica ilyen hamar kiszámítani? — Tudod, kislányom, ő nagyon okos szerkezet, és kiváló titkárnő. Szorgalmas és biztonságos. Nem felesel, nem rángatja a vállát. Reggel nem pletykálja el, mit mondott Lizi a Manóinak, és nem tu- pírozza a hajat félóráig mun- kakezés előtt. És tudod, éppen az benne a nagyszerű, hogy nem idegesíti fel az embert szúrós szemével, mini szoknyájával, mint az eleven titkárnő, aki mindig kihozott a sodromból! —* Ez nagyszerű: bácsi. Nagyon köszönöm! Majd megmondom apunak, ha felébred, hívja fel. Attra buci' — Attra buci! S ahogy elköszönök, mindjárt diktálni kezdek. Elektronica gépel. Oly boszorkányos gyorsasággal, hogy előbb leírja, mint kimondanám. Már a gondolatomat is leírja. A gépelt sorok fényírással megjelennek a képernyőn. Hirtelen felsikolt a telefon. Elektronica felkapja a kagylót, s máris intézkedik: — Nem ér rá, csak fél hétkor — mondja, és felsorolja, mi mindent kell egész nap elvégeznem. És határozottan megismétli: — Csak fél hétkor, de akkor ott lesz. — Diktálok tovább, Elektro.. . — de itt megakadok. Elektronica sír. Éppen ő sír. Csak úgy potyognak fényszeméből a könnyek. Sír, fogja a hasinkóját. Megsimogatom acél homlokát: — Mi baj van, kis Icukám, Elektron-lcukam ? összegörnyed, jajgat és fct- böki: — Kis Elektronicám lesz! Boldogan átölelem, de ahogy a jéghideg acéltestéhez érek, megdermedek. Hiszen baj van, Elektronica elmegy 6 hónapi szülési szabadságra. — Keveset gondoltál — mondja —, -mert igénybe veszem a három év gyermekgondozási segélyt is. — És kajánul rámnéz. Az ember már a géptitkárnőben sem bízhat. Dénes Géza és népművelés Szirmay Endre: Nem száll le többé... (VÁCI MIHÁLY HALÁLÁÉRA) Neked a szó már jeges valóság, nekünk még vajúdó gyötrelem, tudóim és hiszem, amit eddig mondtál, időn és halálon túllépő jelen; itt feszül, itt lobog fényes igazával a villogó, lüktető p illanatban, most is mondod tovább konok némasággal, hallgatásodban zeng a kimondhatatlan. A szegénység gyapjas felhői elszállnak, jegenyék hárfáznak, zsong az egész határ, zuhog a fény — m égse száll le többé, hogy űj dalt dalol jón a zsezse-madár. 970. április 20. STÚDIÓ 70 Malocco Miklós: Ady. Stefánia Edit zománcmunkái. EOMOGTI NÉPLAf ISg Vasárnap, 1970. április 26. Efl
