Somogyi Néplap, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-26 / 97. szám

„Garabonciás társaim,

gyertek, segítsetek

Belülről zene hallik, die az ajtó zárva vám. Kopogtatók.

— A kulcsot az ablakpárkányom, a szivacs alatt találja.

Zavartan keresem, mintha rosszban járnék.

— Nyissa csak nyugodtan. En egy lépést sem tehetek.

Parányi konyha, félig vetett Agy, egy ládában kiscsibék. Tisztaság.

Az asszony az ágy szélén ül. Arca fehér és millió ránc futja be. A kezét nyújtja, de csak a derekáig mozdul. A lába alaktalanra duzzadt.

Az ágya mellé ülök. Hogy felém fordulhasson, a kezével arrább rakja a lábát. Nem magyarázkodik. Tudja, milyen Ügyben keresem.

Nehéz belekezdeni ebbe a beszélgetésbe. Félék, hogy szavaimból szánalmat érez. A sajnálkozás megbántaná. Annak leplezett megnyilvánulásait is észreveszi. Az elmúlt huszonkét év alatt megtanulta kegyetlenül tisztán érezni a szó szándékát.

Ha vele találkoznak, az emberek majdnem mindig ugyanúgy reagálnak. Ahogy elfordítják a fejüket, ahogy torkukat köszörülve valami vigasztalásnak szánt frázison törik a fejüket... Elege volt.

Huszonkét év óta beteg. Elmúlt tíz éve, hogy mindkét lába megbénult Azóta ezen az ágyon ül. Egész nap és majdnem egész éjszaka. Így nem fáj annyira.

Szeretném Jobban megismerni az arcát. Valami különössé teszi, megváltoztatja. Az ilyen arcnak sokkal keserűbb hatást kellene szülnie. A ráncok, a fehérség... De a szeme. Élénk; vibrál, mintha egymagában akarná pótolni a lábak mozdulatlanságát. A tekintete erőt ad, meg biztat is. »Látja, ilyen vidám vagyok. Nem is olyan borzasztó, amit maga előtt lát.-«

Mintha a képzeletbeli párbeszédet folytatná:

— Bízom, mindig bízom. Ez tartja bennem az életet Nem akarok hallgatni a tényekre, a maszatossá olvasott kórházi zárójelentésekre. Tudom, hogy lemondtak rólam az orvosok. Mindegyik elárulta, hogy nincs remény. De ezt én nem ismerem el. Hát akkor mi értelme lenne, hogy élek?

Tavaly novemberben egy pénteki napon cigányasszony kántált az ajtóban. »Tollat cserélek, de hideg van ide- kint. Engedjék meg, hogy megmelegedjek egy kicsit!-«

A tűzhely elé ült Beszélni kezdett Elmondta a család

történetét Azt, hogy az asz- szony nem tud járni, hogy férje testéről hárnlik a bőr. Döbbenten hallgatták. A dátumok, az események, a kórházi kezelések — minden egyezett.

»■Akarják tudni, mi lesz ezután? Látják, tudom a múltjukat. A jövőt is megmondhatom.-« Az asszony is, a férje is bólintott.

S megkezdődött a vásári színjáték. Abrosz, ing, óra, tálca, pohár, hamu, takaró, tojás kell. A férfi mindent a keze ügyébe adott. A cigányasszony pénzt is kért. Kétszáz forintot újságpapírba csomagolt, majd az egészet meggyújtotta. Az asszony felszisszent.

"Ne sajnálja ezt a pénzt. Magának csak ennyit ér az egészsége?« Az asszony nem szólt többet. Azt hitte, hogy elégett a pénze. A cigányasz- szony föl-le járt a konyhában, mormogott magában. »Garabonciás társaim, társaim, garabonciás társaim, gyertek, segítsetek, űzzük el a bajt, bánatot e házból, kilenc határra, kilenc mezőre, hol só, kenyér nem terem.«

Aztán megint pénzt kért, pénzt, pénzt, pénzt.

»Kedden visszajövök. Maga a kapuban vár engem, s együtt lemegyünk a faluba. A boltba.«

Ügy kiment a házból, hogy

alig vették észre. Keddig hallgattak. Aztán a férj elment a rendőrségre.

— Reménykedtünk. Nem vagyok bolond, nagyon műveletlen sem talán. Naphosszat a rádiót hallgatom meg újságot olvasok. De úgy beszélt a nyomorúságunkról, mintha mindig velünk lett volna ...

Csak később tudta meg, hogy a cigányasszony előtte napokig a faluban mászkált, és róluk kérdezgetett.

— Ha úgy tetszik, bolond, hiszékeny vénasszony vagyok. Buta. Mit mondjak még? De értse meg, egy ágyon számolgatni, mennyi lehet még vissza az életemből... ebbe bele lehet őrülni. Kaposváron a kórházban meg is mondták. Vigyázzak, mert elborulhat az agyam. Lehet, hogy már megtörtént.

Csak most mondja el részletesen a betegségét. Mennék. Többször magamra igazítom a kabátot, de nem tudok mozdulni. Mintha büntetne: egyetlen részletet sem hagy ki, kíméletlenül beszél a sebeiről. Egyszerre abbahagyja, legyint. »Az éjszaka megint nem alszom majd«.

A ház előtt ösvény. Pár méterre erdő, meg domboldal, virágzó tisztással. Szeretném megkérdezni, merre megy az út — befelé a faluba.

Pintér Dezső

Csurgóról az országos döntőbe

Milyen vegyszerekkel védekezhetünk a kukorica gyomnövényei ellen? Mennyi a kívánatos tőszám a közepes tenyészidejű burgonyából? Ezek a kérdések elhangzottak már, amikor a Csurgói Mezőgazda- sági Szakmunkásképző Iskola bejáratához érkeztünk. A MÉM és a KIS2 központi bizottsága által az idén is meghirdetett A szakma kiváló tanulója verseny házibajnokságára invitált bennünket a meghívó.

A modem vonalú, kellemes összhatású iskolaépület előtt már ott álldogáltak a rajtszámmal ellátott versenyzők. Az emeleti folyosón, szembetűnő helyen pedig ott sorakoztak a győzteseknek szánt jutalmak.

— Nagy a verseny tétje — mondja rögtön beszélgetésünk kezdetén Dicenty Jenő igazgató.— Az első négy helyezett képviseli iskolánkat az országos döntőn. Nekünk már hagyományaink vannak a jó szereplésben. 1964-ben az első helyen végzett egyik tanulónk az országos versenyen; az utána következő években pedig szereztünk egy-egy harmadik, negyedik, hetedik helyezést. Tavaly Szabó Jancsi második lett. Ma már csoportvezető az egyik termelőszövetkezetben.

— Mi itt egyébként növény- termesztő gépészeket nevelünk — folytatta rögtönzött tájé- kozatóját az igazgató. — Nagyon szép szakma ez, és egyik

A világ legdrágább autóútja

536 kilométer hosszúságú új »-autobahn« köti össze Tokiót a Kyoto—Osaka—Kobe vá- rosháromszöggel. Japánnak ez a terület a szíve: itt él a lakosság fele, és itt gyártják az ipari termékek 70 százalékát. Egykor hónapokig tartott az utazás a régi császári fővárosból, Kyotóból a mai Tokióba. Az autó korszakában később szerencsés esetben már 16 óra alatt meg lehetett tenni az utat a zsúfolt, szűk, rengeteg községen át vezető országúton. Ma ez az út 7 óráig tart, nem is túlságosan gyorsan vezetve a kocsit.

A Tóméi nevű autóút a legdrágább autóút a világon: 1 méter megépítése 1 millió jenbe (11 000 nyugatnémet márka) került. Számos hidat kellett folyók és mocsarak fölé építeni, hegyeket alagutakkal keresztülfúrni. Megépítése öt évig tartott, de japán közgazdászok számítása szerint megépítésével az ipar 130 milliárd jent (1,45 milliárd márkát) takarít meg már az első évben, több mint egyharma- dát annak a 343 milliárd jennek, amelybe az egész építés került.

De már az első vasárnapokon olyan forgalmi diugók keletkeztek Fuji és Tokio között, hogy az autó utasai várakozás közben kiültek a szabadba és ott eszegettek. Ezért sokak véleménye szerint az áldás átokká lesz. ha nem építenek a lehető legrövidebb időn belül gyorsforgalmi autóutakat, amelyek az egész országot behálózzák.

Kígyók — Ausztráliában

Nagy riadalom támadt a melbourne-i fő- posta csomagelosztó termében, ahol 500 ember dolgozik. Amikor az egyik dolgozó egy sérült csomagot a szokásnak megfelelően át akart csomagolni, hirtelen égnek meredt minden hajszála: tizenegy eleven tigriskígyó tekergőzött benne. A postaigazgatóság sürgősen sajtóértekezletet hívott össze, hogy az újságok útján felkérje a lakosságot: postán ne szállítsanak kígyót. A kérés alátámasztásául hozzátették azt is, hogy a posta alkalmazottainak .többsége bevándorolt, aki nincs úgy hozzászokva a kígyókhoz, mint az ausztráliaiak.

Az ausztráliaiak számára ugyanis a kígyó egyáltalás nem valami ijesztő állat: kontinensükön annyi csúszómászó él, hogy megszokták ezt az együttélést. Sokan még háziállatként is tartanak kígyót.

Ausztrália a világ országai közül számszerűen a második — veszélyességben az első — a kígyók gyakoriságában. Az Ausztráliában található 150 kígyófaj közül 20 veszélyes az emberre. Évente 300 kígyómarás történik, a halálozási arány átlagosan évi hét, ami nem is sok, ha figyelembe vesszük, hogy a világon évente 30 ezer ember hal meg kígyómarás következtében, de sok, ha azt nézzük, milyen kicsiny Ausztrália lakossága. A kígyómarás áldozatainak többsége európai bevándorolt — ők azok, akik nem tudnak bánni a kígyókkal.

Fekete

tél

34.

— Ismered a csárdást? Kettőt jobbra, kettőt balra. Mintha a búcsúban lennél. Nem érted?!

Bogdanov nem szólt, nem mozdult. A térdei remegtek, a talpai szélén próbált megállni. Émelygett a gyomra, belülről is dülöngélt, s ez a lengő rosszúllét az ájulás széléről érkezett vissza újra és újra ködülte tudatába.

— Tessék táncolni — kérte udvariasan Demeter.

Szétroncsolt talpizmaira engedte testsúlyát. Vonítva- üvöltve emelte verejtékes arcát a mennyezet felé.

— Kettőt jobbra! — dirigált az izgékony Bede zászlós.

Képtelen volt megemelni a lábát. Előre tudta, hogy ha megszűnik a talpára nehezedő súly, tömény fájdalommal ömlik tele minden összezúzott izomrostja.

De lépnie kellett. Csiba törzsőrmester gumibottal verte lábujjain a körmöket. Járta a csárdást a kínszenvedés észveszejtő mámorával aztán elnyelte az ájult mélységDe.

Sokáig locsolták, de nem tért teljesen magához. A millió méhszúrás égető fájdalmán át mégis meghallotta, alig érthetően:

— Vigyétek vissza a cellába! Majd délután kiszedjük belőle.

Üjra elájult. Megnyugodva hanyatlott az eszméletlenségbe, hogy magával viheti a ki nem mondott neveket is.

25.

Faragó Béla félt a magányos időzéstől, de néha mégiscsak egyedül kellett maradnia. Annyira elfáradt a délelőtti verekedéstől, hogy attól tartott, pihenés nélkyl nem fogja bírni ebédszünet után a 'kommunista foglyok kínzását. A vallató rémtettek miatt csupán fizikai kimerültséget érzett. Az önkéntelen émelygését, amelyet a szenvedők látványa okozott, könnyen elviselte.

Alvással próbált menekülni a valóság elől, de hiába nyúlt végig szobájában a vaságyon, álom helyett fenyegető hangulatok telepedtek rá. Ügy hallotta, Budapestet bekerítették az oroszok. Öt meg bekerítette a rettegés, többszörösen, a szorongató érzések különböző fajtájával.

Iszonyodott szembenézni a biztosnál biztosabb eséllyel, hogy a háborút az oroszok nyerik meg, méghozzá kétség - beejtően rövid idő alatt. Változatlanul rettegésben tartotta a németek kiszámíthatatlansága, egyetlen percét sem érezte megnyugtatónak. Bátornak, sőt vakmerőnek hitte magát, s annál kevésbé értette, mi lehet az oka, hogy tehetetlen játékszere a félelemnek, mihelyt a Gestapóról van szó.

A nyilasok felől sem érezhette magát biztonságban. Mégpedig azért nem, mert Weinhoffer és cimborái a németek besúgóját látták benne, azt a veszedelmes bajtársat, akivel minden körülmények között tanácsos ugyan jóba lenni, de akit a leghamarabb érhet baleset.

Féléimének okozói között tarthatta számon a rendkívül udvarias modorú Demeter csendőrfőhadnagyot is. Ez az ember csupa sötét bizonytalanságot rejtegetett számára úri mosolya mögött. S bármekkora képtelenségnek tűnt előtte, félelemmel töltötték el a József Attila Kör tagjai, ezek a borzalmak borzalmával összetört fiatalok, ök is titokzatosak voltak, csak egészen másképp, mint a németek vagy a nyilasok.

Mindez együtt olyasvalami-, vé gubancolódott köréje, hogy) attól önmagával is szembe-( került. Egyik énje félt a má-| síktól, s nem tudta volna el-( dönteni, melyik a Faragó Béla:< az-e, amelyik kapkodva véde-i kezik a félelem ellen, az-e,< amelyik a félelmet Okozza, < vagy pedig az, amelyik egy! idomított állat engedelmessé-! góvel szolgálja gazdái akaratát. Túlságosan sok Faragói Béla élt benne, de egyiket sem! ismerte, mindegyik idegenül! és homályos gomolygásban* kötődött hozzá. Ám együtt az! egész végzetesen ismerős volt* neki, ebből állt a szétválogat-* hatatlan, a félreismerhetetle-* nül egyetlen Faragó Béla.

Miihelyt erre a megszokott] önmagára gondolt, sikerült] csillapítania a szándéka eile-] nére működő tépelődést. Ám ekkor meg erőt vett rajta a sértődöttség, amiért közönséges pribéknek használják,] mint akármelyik tuskó csend-, őrt.

Ilyenkor az egyedüllét per-j ceiben haraggal és lázongással) védelmezte önérzetét. Tudás-) ban, tehetségben magasan a, többi nyilas fölé helyezte ma-. gát. Ha pedig a szolgálat vé-j rés taposómalmában kellett) versenyeznie, hogy melyikük) kezébe illik leginkább a gumi-) bot, igen röstellte volna a( ianyhaság látszatát.

fFolytatjuk)

legalapvetőbb a mezőgazdaságban. Tanulóinknak kollégiumi férőhelyet és étkezést is biztosítunk.

A jövő tanévre még van néhány betöltetlen helyünk.

Azt hiszem, még nem minden termelő- szövetkezet mérte fel az iskolánkban rejlő lehetőséget. Ebben a szakmában huszonkét iskola működik az ország területén.

Ezek legjobbjai vesznek majd részt az országos versenyen. A házi vetélkedő három részből áll. Az írásbeli munkán már túl vagyunk. Itt az elérhető maximális pontszám tíz. Az írásbeli feladatok elvégzése után gyakorlati feladatokat adunk a gyerekeknek. A versenybizottság tagjai ellenőrzik ennek a végrehajtását. A megszerezhető pontok száma ennél a résznél negyven. Az utolsó részfeladat a szóbeli beszámoló. Így pontos képet alkothatunk a versenyzők felkészültségéről minden téren.

Skiba Miklós, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetőhelyettese ennyit mondott a versenyről:

— Ügy gondolom, hogy minden ilyen jellegű vetélkedőnek vonzó hatása- van másokra is. De lemérhető ezzel a tantestület tevékenységének eredményessége is. És hivatalosak ide

Péterfai Ferenc verseny közben.

Bene István az akkumulátort ellenőrzi.

a termelőszövetkezetek elnökei is, hogy lássák, milyen oktatás folyik itt.

Kifelé menet még egyszer végignéztük az ajándékokat. Az első helyezett nyolcszáz forint értékű könyvet, táskát, naptárt, kézi fúrót kap. De száp jutalmak vártak a többi helyezettre is.

A versenyzők egyik csoportjával már a gyakorlati feladat végrehajtása közben találkoztunk. Nagy László gyakorlati oktató ismertette velük a feladatot. Vetőgép leforgatása, a nyomjelző beállítása és üzembehelyezése volt talán a legnehezebb közülük. A 2-es számú versenyzőnek, Pét

erfai Ferencnek azonban ez láthatóan nem okozott gondot.

— Az írásbeli, úgy gondolom, jól sikerült — mondta munkája végeztével. — Szeretnék minél jobb helyezést elérni, hogy én is képviselhessem az iskolát az országos versenyen. Ez az itteni vetélkedő egyébként azért is jó, mert egy kicsit segít majd az év végi

vizsgánál. Akkor is hasonló feladatokat kell majd megoldanunk. Most harmadéves vagyok, de ha felvesznek, akkor továbbtanulok majd a gépipari technikumban.

Józsa Ferenc, a Vörös Csü- lag Traktorgyár piackutatója, a verseny egyik ellenőre igy beszélt a fiatalokról:

— Meglepően képzettek. Nagyon kedvező kép alakult ki bennem az itt folyó munkáról. Egy-két pontnyi csak a különbség egy-egy tanuló között. Nyer velük a mezőgazdáság, ha elvégzik ezt az iskolát.

Pirosra, zöldre festett Ze- torok álltak az egyik műhely előtt. Benn a tanulók az akkumulátorokat ellenőrizték, majd töltötték fel. Szikszai László megyei szakfelügyelő is elégedett volt a látottakkal:

— A gyakorlati felkészültség nagyon jó, az országos átlag ismeretében mondhatom ezt. A következő feladat is igen izgalmas. Pótkocsit kell kapcsolni az erőgépekre. Mesterséges úton »hibákat állítottunk elő«, ezeket kell a gyereknek felfedezniük és kijavítaniuk. Másodéves korukban már vizsgáztak közúti gépjármű- vezetésből, s így azt hiszem, ezt a feladatot is sikeresen oldják meg.

Szavaira bizonyíték volt a

4-es számú versenyző, Bene István szereplése.

— A pótkocsi égője meglazult, azonnal felfedeztem ezt a hibát. így nem indulhattam volna el. Ügy érzem, hogy a gyakorlati részből szerepeltem jobban. Szeretném, ha majd az iskola elvégzése után is megállnám a helyemet.

A verseny az esti órákban fejeződött be. Az országos döntőn Papp István, Péterfai Ferenc, Vass József és Nézics István képviselik majd a Csurgói Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskolát.

Leskó László

A KAPOSVÁRI

húskombinát

női és férfi segédmunkásokat, vizsgázott kazánfűtőt vesz fői

Jelentkezés a munkaügyi osztályon, Kaposvár, Vöröshadsereg útja 67.

_________________(92516)

Q

S

OMOGVINÉPLAP

Vasárnap, 1970. április 26.

<