Somogyi Néplap, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-22 / 93. szám

Ügy fogadott s ölelt be a sor, a vonulók ezre, mint család övezi messziről tért fiát; negyek velük s néma vagyok, tompa minden neszre, de minek is a szó, ha a lélek kiált? Minek akkor harag, ha szivünknek drága dobogása a kimondhatatlant szakadatlan veri, ha nem idegen a társai csöndes sokasága, s hogy köztük növekszik, tagadni sem mert »És itt van ő A munkásosztály nagy szívébe zárva.* (B. Brecht: Kantáta Lenin halála napjára!. A naplójukat lapozgatom. Művészi tollrajz az első lapon, a következőn pedig döbbene­tes hatású, fából faragott portré reprodukciója- Egy másik felvétel a brigád ti­zenegy tagját ábrázolja — Az emberiség nagy része elfogadja a tanításait, mi is elfogadjuk — mondja Hor­váth Ferencné műhelytitkár. — Ékre gondoltunk az alaku­lásnál is, a múlt év május 10-én, Jégési Károlyne brigádtag: — Őrzök egy képet otthon. Gerenda súlya alatt görnye­dő munkásokat ábrázol, s köztük Lenint. Az ő vállait is éppúgy nyomja a teher, mint a többiét Néha előveszem és elgondolkodom. A világ leg­hatalmasabb országának ve­zetője időt tudott szakítani árra, hö'gy'a nehéz :múrikát; végzőkkel együtt izzadjon, fáradozzon. Olyan tulajdon­ság ez, melyben Lenin meg­becsülését érzem a munka és .végzői iránt. Nekünk, egy­,szerű embereknek ez nagy szó. Követésre buzdít. Egyén és közösség A Kaposvári Ruhagyár egyik hatalmas műhelyében dolgoznak az ifjúsági szalag munkásai. Köztük a Lenin brigád. Ötvennél is több em­ber munkáját megszervezni, a normát teljesíteni, s a minő­ségi előírásokat betartani nem könnyű feladat. Itt nem a munkás egyéni képességei döntenek elsősorban, hanem a közösség szelleme. A- ter­mékeket formáló gvors ke­zek munkája elképzelhetetlen jó munkaerkölcs nélkül. S voltaképpen ettől függ a sza­lag. a brigád, meg a vállalat jövedelme is. 'A Lenin brigád kezdeményezésére indult meg a »Ne add tovább« mozgalom, mely a csak önös érdeket tekintő szemléletet szeretné közösségi szemléletté változ­ta tnL A szoe’alista brigádok szemléletével Lényege: a részműveletekre bontott munkában selejt min­denkor adódhat Ha a hibás termék tovább kerül, sok munka vész kárba. A felhí­vás pontosan ezt szeretné ki­küszöbölni: »addig ne fogj a munkához, míg meg nem győ­ződtél róla, hogy hibátlan a munkadarab!« A csak maguk munkájára figyelők is arra kényszerülnek, hogy a közös­ség érdekeit tartsák szem előtt. így sikerült kialakítani a melegváltást is. A követke­ző műsíak azokat a munka­darabokat folytatja, amelye­ket az előző abbaha­gyott. (A gyárban egyedül csak ez a szalag dolgozik me- legváütással.) Április másodikán, a gyár megalakulása 20. évfordulójá­nak tisztéletére rendezett ün­nepségen néhány brigádot megjutalmaztak. Köztük a Lenin brigádot is. A rendsze­resen túlteljesített normáért — Versenyezünk az idővel — mondja Gergely István. — A 110 százalék olyan már, mintha 100 százalékot telje­sítenénk- Kötelesség. S ezt csak úgy lehet elérni, ha az előírt normaidőt csökkentjük, persze úgy, hogy a minőség se szenvedjen csorbát. Nem könnyű az egyensúlyt megta­lálni, de ha sikerül, akkor »hozni tudjuk a formánkat«. A kis táblára nézek: az el­ső negyedév átlaga 115,2 szá­zalék. Hárman itthon maradnak Matus Anbalné brigádveze­tővel beszélgetek: * — Nagyon szeretjük a kö­zös kirándulásokat. Évente két alkalommal rendszeresen utazunk. A jövő héten éppen három napra az Északi-Kö­• zéphegységbe. Nagyszerű él­ménynek ígérkezik az út S az ilyenkor még szorosabbra fűződő barátság, a szép él­mények közös íze az együttes munkára is jő hatással van. Kell-e mondanom: milyen szükség van a megértésre, a baráti szóra ott, ahol ennyi ember dolgozik? Nélkülözhe­tetlen ez. A kirándulásra azonban nem utazik el mindenki. Eb­ben az időpontban rendeznék a gyárban nagyszabású szel­lemi vetélkedőket a Lenin centenárium jegyében. S pont a Lenin brigád tagjai hiá­nyoznának erről? Hárman: Jegesi Károlyné, Ágoston La­jos és Gelencsér Józsefné ön­ként mondtak le a kirándu­lásról, vállalva a felkészülést, mely a napi munka és a csa­ládi gondok mellett, a szabad idő rovására esti és vasárna­pi tanulást kíván. Még egyszer fellapozom a brigád naplóját, s tekintetem megállapodik a Lenin brigád fényképén. Alatta a jelsza­vuk tűnik az ember szemébe: -Szocialista módon tanulni, élni és dolgozni!« Így is csi­nálják? Igen. Lenin tanításainak . szene­mében. Csupor Tibor így tépelődöm és szorongok, míg a Vörös téren, Moszkva legnagyobbik áruháza előtt, a nyár fényessége viliódzik a hullámzó népen. meg bujócskázik az autók között: az élet ez, a fenséges szép s megállíthatatlan, amit ép test s lélek soha, soha nem un, s a tér másik felén: (fenyőkkel is koszorúzottan) bíbor köveivel, a mauzóleum.... Elet és halál határol most, a két váltó véglet; köztük szánakozom az ész szegényein; akik a világ veszésén sem roggyantanak térdet, s ha orkánok dúlnak, sem fáj nekik Lenin; akikért mi vállaljuk folyton a forrongó rendnek. terhét, hogy felnőjjön az új társadalom, hogy sose legyen szebb az elmúlt, ne féljen a gyermek. s ne tűrje rossz sorsát senki hallgatagon. Visz magával a hűség s hála, az áhitat sodra; vonz magával a nép, messziről tért fiát, tisztelni, mint ezrek és ezrek vonulása sorba, a halálnak élő mauzóleumát, az üvegkoporsóban nyugvó nagy-nagy halhatatlant, a még holtában is derűs arcú Lenint, az egyetlent, akinek igaza villámként csattant, és összetörte az urak. törvényeit. Ki nézze hát megrendültebben a leghősebb Embert, ha nem mi, munkások, egykor tiport rabok; úgy mozdított vén világunkon, hogy recsegve rengett, hogy a gyáros, bankár ma is szűkül, vacog, s hiába már menekülésük, nem kerülik végük: Lenin októbere minden gyűlöleten átgázoló örök diadal, s minden szövetségük romjai fölött már új a történelem. Nem, nem csoda, hogy Lenin bennünk, a szivünkben lüktet, nem, nem csoda, hogy Lenin velünk maradt, és minden isteneken túlra tágítja egünket — nem halott; pihen a márványtömbök alatt Révedezve ballagok át én is a Vörös téren, egy család mögött, a kislány hátratekint: megismerem, szöszke szép haja leng a nyári fényben ■—■ ő is látta Lenint. oltóképpen viselhetik Lenin nevét Ünnepi közgyűlés a nagybajomi termelőszövetkezetben »TermelószövetKezétOnK elfo­gadja és jóváhagyja a vezető­ség és a pártalapszervezet együttes javaslatát. Módosítjuk szövetkezetünk alapszabályát és Leniu születésének századik év­fordulója alkalmából termelő­szövetkezetünk Lenin nevét veszi fel.« Ünnepi és rendkívüli köz­gyűlésre gyűlt ossz« tegnap es­te a nagybajomi termelőszö­vetkezet tagsága. Ez a meg­szokott és nem kevés munkát hozó hétköznap változást, a község életében emlékezetes estét jelentett. Ünnep és a szó igaz értel­mében rendkívüli közgyűlés volt ez, melyen megjelent Szi­geti István, a megyei pártbi­zottság titkára, Fábri István, a megyei pártbizottság mezőgaz­dasági osztályvezetője, Tarr Gyula, a Kaposvári Járási Pártbizottság titkára, Tóth La­jos, a megyei tanács mezőgaz­dasági és élelmezésügyi osz- tt' .'/vezetője és Csék József, a Kaposvári Járási Tanács el­nöke. A művelődési ház nagy­termét zsúfolásig megtöltő tagságot,és az elnökséget Ben­jámin László Lenin című ver­sével egy úttörőkislány kö­szöntötte. — Emlékezzünk Leninié! — ezekkel a szavakkal kezdte ünnepi beszédét Horváth Lász­ló, a szövetkezet elnöke, majd — mintegy megjelölve a köz­gyűlés célját — így folytatta: — Az évforduló alkalmából szövetkezetünk közgyűlése azért, jött ősszé, hogy módo­sítva alapszabályunkat, ter­melőszövetkezetünk felvegye Vlagyimir Iljics Leninnek, a nagy forradalmárnak nevét. Beszámolója első részében az elnök visszaemlékezett Le­nin életére, munkásságára, majd a szövetkezetekről szóló lenini elveket idézte. — A lenini szövetkezeti ter­vek napjainkban is érvénye­sek maradnak és megőrzik je­lentőségüket — mondta az el­nök. — A felszabadulás előtt mezőgazdaságunk termelési vi­szonyai és termelő érői egy­aránt elmaradottak voltak. A szocialista termelési viszonyok uralkodóvá válása ugrásszerű változást hozott, átalaíkult a mezőgazdasági üzemek, a ter­melőszövetkezetek gazdálkodá­si szerkezete. Nyomában je­lentősen megváltozott a falu társadalma, kulturális élete, parasztságunk szociális ellá­tása. Az elnök a továbbiakban a Magyar Tanácsköztársaság és I jenin kapcsolatáról szólott. Hangsúlyozta, hogy Lenin min­den tettében a dolgozók egé­szének érdekeiért és boldo­gabb életéért küzdött, az egész emberiség számára jelölte ki a fejlődés egyetlen elfogadható útját.’ — Jólesik megállapítani — folytatta Horváth László —, hogy Lenin a niagvar nép, (_a magyar proletariátus, a ma­gyar dolgozó parasztság hely­zetével különös gonddal fog­lalkozott A nagy forradalmár­ra és ideológusra emlékezünk születésének századik évfordu­lóján. Tagságunk eddigi jó munkája és elért eredmé­nyeink alapján szövetkezetünk méltóképpen viselheti a-’viliig proletariátusa vezetőjének, Leninnek nevét A szövetkezet elnökének ünnepi megemlékezését hoz­zászólások követték. Az el­hangzott szavakból, vélemé­nyekből kitűnt, hogy a gondo­lat nem új: megyénk egyik legnagyobb szövetkezetének tagsága készült az évforduló­ra és így kívánták méltókép­pen megünnepelni. — Öröm -számúnkra, hogy szövetkezetünk Lenin nevét veszi fel — moidta hozzászó­lásában BUnovácz János, az ellenőrző bizottság elnöke is, Egyed Miklós növénytermesz­tési brigádvezeíő' is. — Úgy érzem, és azt hiszem, így vé­lekedik minden tagtársunk, hogy ez a név kötelez, még jobb, eredményesebb munkára ösztönöz bennünket. Két asszony — Kiss Józsefné és Széplaki Istvánná — a szö­vetkezet nődolgozói nevében köszöntötte az ünnepi köz­gyűlést, hangsúlyozva: — Ügy érezzük, a vezetőség és a pártalapszervezet jól vá­lasztott, mikor ezzel a javas­lattal élt Erre a névre büsz­kék lehetünk. A néppel a népért jelszóval igyekezzünk még jobban együtt dolgozni, kor a tagság egyhangúan amel­lett döntött, hogy a Zöldmező helyett ezután Lenin nevét vi­seli termelőisaövetkezetük. , A szavazás után emlékeze­tes, kedves párcek következ­tek. Szigeti István, a megyei pártbizottság titkára köszöntöt­te az immár Lenin nevét vi­selő termelőszövetkezetet és a megyei pártbizottság nevében ezen a szép ünnepen egy Le- nin-szoborral ajándékozta meg a termelőszövetkezetet. Kö­szöntő szavaiban méltatta Le­nin nagyságát, akire ezekben a napokban szerte a világon tisztelettel emlékeznek a ha­ladásért küzdő, békeszerető emberek. Elismerését fejezte ki a termelőszövetkezet fejlő­déséért, hangsúlyozva, hogy méltóak a név viselésére. Az emlékezetes, ünnepi köz­gyűlés Horváth . László elnök zárszavával ért véget. V. M. Szocialista módon... Földeák János: Láttam Lenint SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1970. április 22.

Next

/
Oldalképek
Tartalom