Somogyi Néplap, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-19 / 91. szám
Ha a párt kérné, újból kezdeném... | Zárszó és díjkiosztás Néhány napja már nyugdíjban van. Pihennie kellene, hogy megrongált egészségét helyreállítsa, hogy igazán élvezni tudja hosszú munkáséletének g- ■"'•nőiesét. De éppen úgy bejár munkahelyére, mint amikor még felelős vezetője volt a Somogy megyei Lapkiadó Vállalatnak, s azon fáradozik szüntelenül, hogyan tudna minél többet segíteni... Nyugtalan természetű ember Szabó Gábor. Az élet korán arra szoktatta, hogy dolgozzon, saját maga keresse meg a kenyérrevalót. Miskolcon, az Avas tövében, a vasmű szomszédságában született. Ott szívta magába — testvéreivel együtt — már apró gyerekkorában a gyár levegőjét. Édesapja, testvérei és barátai is nehéz fizikai munkát végző emberek voltak, munkás lett ő is. És az maradt érzéseiben még akkor is, amikor a párt más feladattal bízta meg. A harmincé» évek közepén Budapesten, s aztán Csepelen kereste megélhetését. Testvéreinek barátai, munkatársai között sok volt a szociáldemokrata, így hamar kapcsolatba került a munkásmozgalommal, amelytől aztán nem is tudott elszakadni soha. Kal- micz Béla, Orosz Lajos, Nagy József és más, nála idősebb, tapasztaltabb emberek ismertették meg vele, hogy miért is küzdenek, harcolnak a munkások a párt soraiban, s vállalta azután ezt a harcot ő is. A felszabadulás első pillanataitól kommunistaként állt az újjáépítésért, egy új társadalomért lelkesedő munkások élére, s küzdött azért, hogy valamennyiük megélhetése jobb legyen. Vasárnaponként falura járt, segített eltüntetni a háború nyomait, s közben agitált, terjesztette a párt szavát, segített megértetni a kommunisták célkitűzéseit Meglepődött amikor 1948 telén a pártközpontba hívtak, s azt a megbízatást kanta, hogy legyen függetlenített pármunkás, segítsen a vidéken erősíteni a pártot. Somogyba, Nagyatádra került. Soha nem járt itt, csak a munkásmozgalomban szerzett ismeretei alapján tudta, hogy a paraszt- és munkásmozgalomnak milyen mély gyökerei vannak ebben a megyében. S noha az ország más táján született, úgy látott munkához, mirtha hazaérkezett volna. Rövid idő múlva a járási pártbizottság titkára lett, s ezt a feladatát tíz éven keresztül látta el. Kerékpáron, motoron járta a falvakat, igen gyakran késő éjszaka, nemegyszer hajnalban került csak haza. Tanácsválasztás tsz-szervezés, — rengeteg megoldásra, végrehajtásra váró feladat akadt. S bizony jó néhány közülük népszerűtlen, hálátlan. 1958-ban a megyei párt- bizottságra került, 1963-ban nevezték ki a lapkiadó vállalat igazgatójává. Hétéves tevékenysége alatt a Somogyi Néplap példányszáma 33 000- ről 46-47 000-re fejlődött. Befejezetlen beszélgetés Szárszón A III. ORSZÁGOS József Attila szavalóverseny hosszabb szünetében, a selejtező után és a döntő előtt költő-versmondó találkozót rendeztek a helyi általános iskoláiban. A program szervezői azt remélték, hogy az érdeklődés középpontjába majd a mai magyar költészet kerül; erre inspirálják a jelenlevőket a részvevő költővendégek, Fodor András, Somlyó György és Tüskés Tibor író is. Az első periférikus kérdés után a fiatal versmondóik nagyot fordítva a beszélgetés irányán, a szavalóversenyre terelték a szót Sajnos, a zsűri tagjai nem voltak jelen, ők a döntő részvevőivel az esti üsort állították össze. De már nem lehetett az árnak gátat vetni... A szárszói szavalóverseny értékeléséhez sokban hozzásegített ez a parázs vita. Igaz, hogy a panaszosok, a selejtezőn kiesett vensmondók voltak itt a hangadók, de kimondott részigazságukat figyelembe kell venni, hogy továbblépjünk Szárszón a következő években. Arról esett szó, hogy a zsűri — és a különböző szavalóversenyek zsűrije — milyen ; -ányba tereli a fiatal versiondókat? Ugyanis — vetették öl — azokat a produkciókat ászesítették előnyben, amelyekre előadóművészeirik ismert tolmácsolása nyomta rá bélyegét a leginkább. A zsűri is szóvá tette, hogy a fiatalok nem felfedező módon választották ki az előadásra hozott verseiket, hanem az előadóművészeik »slágereit« mondták. Ezért is szűkült le a repertoár, és ezért is halványabb a fiatalok egyéni versmondó törekvése. A ZSŰRI következetlensége miatt saját csapdájába esett. Mást mondott és mást valósított meg a gyakorlatban — panaszolták a versmondók. Többségében rutinos fiatalok vettek részt a szárszói országos szavalóversenyen, gazdag tapasztalatokat szereztek szerte az országban az értékelések sokféleségéről. Könnyen engedek annak a csábításnak, hogy elhiggyem, azért is volt színtelenebb a III. szárszói találkozó, mert színeiket otthon hagyták a versmondók. Egyoldalú lenne ez a vélemény, azonban, ha nem tennénk hozzá, hogy az iskolák, a fiatalok is tehetnek az elszür- külésiről. Nem akarom azt mondani, hogy a »tehetség mindent elsöpör«, de bőven akad példa az eddigi szárszói tapasztalatok között arra, hogy igenis: a felfedezés útja nincs elzárva a vensmondók előtt, ha nem uralkodik el rajtuk egyfajta beletörődés. Noha emelkedett az átlagszínvonal — nem volt túl rossz és kiugró produkció sem — mégsem lehetünk elégedettek azokkal a műhelyekkel, amelyekben fiatal versmondóinkkal foglalkoznak. Mintha nagyon is kicsúszott volna az iskolák kezéből a versmondó kultúra ápolása, átadták volna teljesen ezt a feladatot az amatőr mozgalomnak. Pedig, egyformáin szükséges mindkettő. FIATALJAINK műveltsége is lemérhető egy-egy ilyen szavalóversenyen, Értelmileg képesek költészetünk tolmácsolására, értik, amit mondanak. De ehhez ritkáin párosul érzelmi telítettség is. Ezért is keveset adnak a vers játékára. Mintha tájleíró, vidámabb hangszerelésű verssel nem lehetne versenyt nyerni — ez a szemlélet uralkodott el a fiatal versmondók körében. Tisztázásra szoruló kérdések. A költő-vesmondó találkozó befejezetlen beszélgetését ki- nek-kinek folytatnia kell. A versmondóiknak önmagukkal és tanácsadóikkal, a szakembereknek pedig egymás közt, valamiféle közös álláspont kialakításáért Hórányi Barna Tizenkét éves korában, gyerekfejjel kezdett kenyeret keresni. S ma 58 évesen, amikor megrendült egészségi állapota a pihenést igényelné, sem tud tétlenül meglenni. Ma is fülemben csengenek azok a szavak, amelyeket néhány nappal ezelőtt, nyugalomba vonulásakor mondott: — Pártmunkás voltam negyedszázadon át. s az maradok, amíg erővel bírom... Ha szükséges, amikor csak lehet, jövök és segítek, részt vállalok ezután is a feladatokból. Szabó Gábor egyike azoknak a kommunistáknak, akik az első pillanattól kezdve látták, tudták, milyen felelősséggel tartoznak ezért a rendszerért. Ez a felelősségérzet készteti ma is szüntelen tevékenységre. — Ha a párt kérné, újból kezdeném — mondja, s ezt a hitvallását eddigi munkássága fényesen igazolja. Munkásságát több kitüntetéssel jutalmazták: a Munka érdemrend, a Munkás-paraszt Hatalomért Érdemérem, a Szabadság Érdemrend, a Szocialista Hazáért Érdemérem tulajdonosa. Megérdemelten büszke ezekre a kitüntetésekre Szabó Gábor elvtárs. A legbüszkébb azonban arra, hogy egyre jobban megvalósulnak azok a célkitűzések, amelyekért küzdött a múltban, s amelyekért a felszabadulás első pillanataitól harcolni kezdett... S zalai László Befejeződött a dunántúli színházak IV. találkozója F okozott érdeklődés fogadta a vendéglátó együttes, a kaposvári Csiky Gergely Színház együttesének előadását, Hubay Miklós Tüzet viszek című drámájának péntek esti bemutatását. Ennek sikeréhez képest mélyebbre ható véleménycsere azonban nem alakult ki a tegnap délelőtti ankéton. A mű, illetve az előadás rangját, értékeit általában minden felszólaló elismerte, hangsúlyozta. Molnár Gál Péter kritikus, a Népszabadság munkatársa értékelte a kaposvári bemutatót. »Jellegzetes, zárt felépítésű Hubay-dráma ez, amely a negyvenöt utáni parasztértelmiség sajátos, két társadalmi közeg' közti vívódását ábrázolja. Igényes munkával kidolgozott, gyönyörű produkciót láthattunk« — mondotta vitaindítójában, majd részletesen elemezte a rendezés, valamint a szereplők teljesítményét. Elmondta, hogy benne bizonyos hiányérzetet keltett a szerelemnek, a főhős művészi zsenialitásának és a két fiatal felmorzsolódásának ábrázolása. Lacz- kó Mihály rendezése azonban megteremtette azt, ami dramaturgiai szempontból hiányzott a darabból. Dicséretet kaptak Jánosa Lajos gondosan előkészített színpadképe, Poós Éva finom, halk árnyalatú ruhái, a két főszereplő teljesítménye, és kiemelte: Nagy Anna Margitja Tímár Éva átveszi a női alakítás díját a zsűri elnökétől. összetettségében kimagasló, rendkívüli tehetségű alakítás. Hiteles figurát állított elénk a többi szereplő: Takács Anna, Varga Tibor, Garay József és Koltai Róbert is — mondotta. Székely György és Rajk András az alaphelyzet szélső- | séges jellegét, hiányzó, illetve nem elég erős társadalmi motiválását kifogásolta, a szerző pedig írói alkotóműhelyének titkairól vallott felszólalásában. A közös összefogás kórusa Már távolról hallani, hogy megkezdődött a próba, ötven fiú és lány énekli Liszt örök szépségű ünimepi dalát, az egység ifjúsági klubjában. Próbát tart a Latinka vegyes kórus. Melletünk a díszes vitrinben serlegek, oklevelek, ju- talomtárgyalk — a kórus alig másfél esztendős működésének elismerései. — Hogyan sikerült ilyen rövid idő alatt jelentős sikereket elérniük? — kérdezem Kalo- csay István őrnagytól, a házigazdától. — Az első és legfontosabb egy műkedvelő énekkar esetében az önkéntesség. 1968 novemberében kezdtük szervezni a kórust, és a nyolcvan jelentkezőből végül harminc maradit. A kórus vezetője Somoss István, a Csiky Gergely Színház karnagya. — Eleinte csak egyszólamú nép- és katonadalokat tanítottam, közben rendszeres ének- technikai, hangképzési gyakorlással ... Olvasom-: 1969. március: arany oklevél a honvédségi kisegyüttesek fesztiválján; április: a néphadsereg kórusfesztiválján a fődíj elnyerése; fellépés a szocialista országok televízió és sajtótudósítói szá mára rendezett bemutatón augusztus: kiemelkedő ered meny a tanácsköztársasági ju oileumi kórustalálkozón, Tatabányán. Ez évben az egészségügyi szakiskola lányaival vegyes karrá alakították át az egynemű kart. Jelenleg öt művel készülnék az április—májusi művészeti bemutatókra. A közös éneklés hatásáról beszélgettem ezután néhány kórustaggal. Kovács honvéd így nyilatkozott: — A legjobb bizonyíték ar- -a, mennyire megszerettük az éneklést, hogy legtöbben közülünk a leszerelés után sem ' sznek hűtlenek a kóruséraék- éshez, a zeniéhez. A közös összefogás kórusá- ak ez a legnagyobb sikere. És zt nem helyettesítheti semmi- • éle serleg és oklevél. Erdei György A dunántúli színházak IV. találkozójának végén Ruttkai Ottó, a Madách Színház igazgatója, a Magyar Színházművészeti Szövetség elnökségi tagja mondott zárszót. Hangsúlyozta: előrelépés volt az idei találkozó, jóllehet eltért az eredeti célkitűzéstől, a magyar, illetve az új magyar drámák előadásától. Többségükben értékes, szép produkciót hoztak a színházak, és visszhangot keltő, élénk, alkotó vitákat eredményezték. Köszönetét mondott a rendezőknek, a közreműködő színházaknak és nem utolsósorban a kaposvári közönségnek. Abban a reményben búcsúzott el a jelenlevőktől, hogy a következő évben már — a , találkozó eredeti gondolatához híven — több új magyar drámát hoznak el színházaink Kaposvárra. zután átnyújtotta a Somogy megyei Tanács egyenként 3000 forintos tiszteletdíját Patassy Tibor győri, Tímár Éva és Csíkos Gábor kaposvári; Joós László veszprémi színművésznek, valamint Szalay Károlynak, a Déryné Színház művészének és Sík Ferenc pécsi rendezőnek. Laczkó Mihály a Tüzet viszek rendezéséért 4000; Haumann Péter, a Pécsi Nemzeti Színház művésze pedig Arturo Ui ah. kításáért 6000 forintos díjai kapott \V. E. E H a a címhez alcímet adnánk, azt kellene írnunk: vígjáték a javából. Minden mozinéző szeret nevetni, ez a film pedig kiválóan alkalmas arra, hogy három óra hosszat nevessünk. Mégis, ha azt mondjuk, hogy vígjáték, nem határoztuk meg ennek az alkotásnak sajátos hangulatát Ez a film több is a vígjátéknál, más is mint a vígjáték: ötvözete a humornak, burleszknek, paródiája és ösz- szefoglalója filmirányzatoknak. Már a film első képei meghatározzák az egész alaphaiv gulatát. A nagy verseny — ez volt a film eredeti címe — a század elején játszódik, gondok és konkrét történelmi háttér nélküli időben. Talán csak az emancipáció az egyetlen körülmény, amely a történelmi tényekre utal. Már a feliratok vetítésekor oda kell figyelni; szokatlanul érdekes, újszerű — de mégis régi megoldás. Mintha diaképeket vetítenének elénk. Aztán a dia megszorul, kialszik a fény, »gyufát gyújt a mozigépész«, elhesseget egy bogarat stb. A vidám bevezető után megkezdődik a történet: a Nagy Leslie és vetélytársa, Fate profesz- szar vetélkedője. Leslie a nők körülrajongott bálványa, nagy sikereket ér el a sportban és veszélyes rekordokban. Ezeket a sikereket azonban Fate — Végzet — professzor intrikái, mesterkedései nehezítik meg. De Fate »balkeze« — Max, hihetetlenül szerencsétlen, találmányai rendre felmondják a szolgálatot. A vetélkedés során Verseny a javából a nagy autóversenyen látjuk viszont hőseinket és az erőszakos újságírónőt, DeBoie kisasszonyt. S hőseink megkezdik akadályökkal teletűzdelt útju kát New Yorkból Párizsba, vadnyugati országrészeken, Alaszkán, Európán, létező és nem létező államokon, kalandokon át A filmművészet történetében számon tartott alkotások között olyan nagy vígjátéki, burleszki alkotóegyéniségek vannak, mint Chaplin, Stan és Pan, Keaton, Tati, hogy csak a jelentősebbeket — és közismertebbeket — említsem. Mindegyik sajátos egyéni arculatát hozza ebben a műfajban, és többé-kevésbé a mu- lattatáson túl ad is valami tartalmi pluszt egyéni művészetével. Csak utalok Chaplin Diktátor, vagy Táti Nagybácsim című filmjére, hol már a humor konkrét politikai-társadalmi mondanivaló kifejezési eszköze. Filmünk — a Verseny a javából — esetében Jack I-emmon emelkedett az immár klasszikussá vált, előbb említett nagy nevettetők közé. Lemmon már az évekkel ezelőtt bemutatott Van, aki forrón szereti című filmben is figyelemre méltó alakítást nyújtott, ott is Tony Curtis volt a partnere. De emlékezhetünk a Legénylakás esendő figurájára is. Már korábban láthattuk, hogy Lemmon kitűnő filmművész. Nos, sejtéseink beigazolódtak. Filmünkben kettős szerepet is eljátszik: Fate professzort és a gügye Iiarceget. Ellenállhatatlan kedvvel hozza a figurák emberi sajátosságait. Ha kell, túljátszik, harsány, de ha kell, felcsillan az intrikus profesz- szorban az ember: a segítőkészség vagy a félelem. Leslie megformálója, Tony Curtis, méltó partnere Lemmonnak. A korábbi filmjeiből megismert Natalie Wood ugyancsak kellemes jelenség és jó színésznő a szerepében. A film nem emelkedne ki csak a történet és a vígjátéki helyzetek, vagy a kitűnő szereplők és alakítások alapján abból az igényes kommarsz- tömegből, amely az utóbbi időkben készült világszerte, ha nem figyelnénk fel arra a tényre, Jhogy a történet megoldásában Blake Edwards rendező — aki mellesleg a film társírója is — adta a legtöbbet, ami ezt a filmet maradandó alkotássá, emlékezetes filmélménnyé tette. Nemcsak a kalandos történet, a főszereplők veszélyes és vidám helyze tei kedveltetik meg a nézőkkel ezt a filmet. Véleményem szerint Edwards merte és tudta a témát ötvözni azzal az elképzelésével, hogy a filmben mintegy összefoglalását adja a filmvígjáték, a burleszk, a szatíra elemeinek, ugyanakkor rákacsint más filmstílusokra is. Van ebben a filmben minden, ami jellemzője volt az amerikai filmgyártás stílusirányzatainak. Láthatunk remekül megoldott vadnyugati filmrészleteket, indiánok támadását. Felvonul a burl esz'; teljes kelléktára: lezuhanáso. . felrobbanások, egymás lelo- csolása, sőt a fergeteges kacajt kiváltó habos tortacsata is előkerült. Tudott a rendező ezzel az elcsépelt témával újat adni. Olyan tortacsata tanúi lehetünk, amely még a legemlékezetesebb Staii és Pan burleszk tortacsatáját is felülmúlja, s mindezt színesben. De megadja a rendező a lehetőséget egy kis kipillantásra a harmincas évek stílusában készített szerelmi jelenettel a kommersz filmek felé is, s ' vállalja a giccs veszélyét i amikor a két szerelmest gitá ral (!) bírja vallomásra. I mégsem lesz giccses, mert e; eredeti ötlettel valósítja meg a szöveg közlését: feliratokká És mindezzel nem zárult le a stílusok felvonulása: a kalandfilmek tőrei-kardjai is előkerülnek, ízig-vérig kaland- filmrészletet láthatunk. Tanúi lehetünk a hercegi udvar ármánykodásának — a történelmi filmek stílusában. A film eredetileg panoráma változatban készült el. Hossz ’ ideig volt műsoron Budape' ten, a Corvin moziban. Mo: hogy mi is láthatjuk, úgy go: dolom, kellemes élménnyel gazdagodva távozunk a nézőtérről. Dr. Torma Ákos SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1970. április 19. I
