Somogyi Néplap, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-16 / 88. szám

Az Európa-tanács határozata Görögország vessen véget a foglyok kínzásának! A 18 tagországból álló Eu- nópa-tanács miniszteri bizott­ságának tegnap megnyílt ülés­szakán 9 ország külügyminisz­terrel, a többi magas rangú külügyminisztériumi tisztvi­selővel képviselteti magát. A tanácskozás fő napiren­di pontja az amberi jogok meg­sértése, a demokratikus sza­badságjogoknak a katonakor­mány által történő korlátozása Görögországban. A tegnapi ülésen újra bebi­zonyosodott, hogy a görög kormány megsérti az emberi jogokról szóló európai kon­venció több szakaszát. Ennek megfelelően az Euró- pa-tanács miniszteri bizottsága határozatot fogadott el, ame­lyet a 17 küldött közül 15 megszavazott (Franciaország és Ciprus tartózkodott a szava­zástól). A határozat felszólítja a gö­rög kormányt, hogy állítsa helyre az alapvető demokrati­kus szabadságjogokat, szün­tesse be az emberi jogok euró­pai konvenciójának folyama­tos megsértését; vizsgálja fe­lül a politikai foglyok helyze­tét, vessen véget a foglyok embertelen körülmények kö­zötti tartásának és kínzásá­nak. Végül elhatározták, hosy közzéteszik az emberi jogok európai bizottságának jelenté­sét, és a görögországi helyzetet továbbra is figyelemmel kísé­rik. V Mivel azonban — e határo­zat ellenére — nem áll mód­jukban, hogy közvetlen befo­lyást gyakoroljanak a görög diktatúrára, a politikai megfi­gyelők szkeptikusán nyilatkoz­nak az elfogadott határozat esetleges hatásáról a görög ka­tonai vezetőkre. (MTI) I« Brandt „beszámolója a Bundestagban Polgár Dénes, az MTI tudósítója jelenti Bonnból: Nagy érdeklődéssel várták Brandt kancellár szerdára ki­tűzött beszámolóját a bonni Bundestagban amerikai útjá­ról. A kancellár azonban mindössze néhány perces felszóla­lásában úgyszólván semmit sem mondott a Nixonnal megvi­tatott kérdésekről. Arra való hivatkozással, I hogy csütörtökön a külügymi­niszter informálni fogja a par­lament külügyi bizottságát, megelégedett olyanfajta köz­helyekkel, mint »a washingtoni megbeszélések lefolyásával elégedettek vagyunk«. — Nem kétséges — mon­dotta —, hogy az amerikaiak európai jelenléte a fejlődés el­engedhetetlen feltétele. Biztosíthatja a parlamentet — fűzte hozzá —, hogy ezzel ellentétes vélemények nem fe­lelnek meg a realitásoknak. anrf*h Brandt hangoztatta, hogy keleti politikájához nem kel­lett »zöld fényt« kapnia Ni- xontól, mert a forgalmi lám­pa eddig is zöld volt. A Bécsben kezdődő szovjet —amerikai megbeszélésekkel kapcsolatban azt mondotta: Nixon elhatározta, hogy ko­moly kísérletet tesz a konfron­táció leépítésére és a kooperá­ció kiépítésére. A kancellár hivatkozott ar­ra, hogy távolléte alatt az el­lenzék élesen megtámadta po­litikáját. Ezzel kapcsolatban gúnyosan jegyezte meg: »Az ilyen hangok azonban az óceán túlsó partján csak na­gyon tompítottan hangzanak«. Brandt beszéde után vita kezdődött A vita során Barzel, a CDU —CSU vezérszónoka az el­lenzék továbbra is fennálló aggodalmát fejezte ki a kor­mány keleti politikája miatt. Megkérdezte: vajon Brandt azért ismeri-e el a realitáso­kat, hogy azokat véglegessé te­gye? Ebben az esetben — fűz­te hozzá — a német nép ön­rendelkezési joga semmivé válna, Herbert Wehner az SPD ne­vében élesen reagált Barzel felszólalására. Azzal vádolta az ellenzéket, hogy a nacio­nalizmus maradványait akar­ja felszítani. A vitában felszólalt Scheel külügyminiszter, majd Brandt kancellár is. Védelmükbe vet­ték á kormány politikáját, anélkül, hogy újat mondtak volna. Az egész Bundestag-vita in­kább a kormánypártok és az ellenzék közötti ellentétek' új­bóli kiéleződése szempontjából volt jelentős, mélyebb vagy messzemenő politikai koncep­ciót a korábbiakhoz képest egyáltalán nem hozott felszín­re. (MTI) Vita az el nem kötelezett országok „képviseleti“ kérdéseiről Az el nem kötelezett orszá­gok Dar-es-Salaam-i konzul­tatív értekezletének második napján sem oldódtak meg az úgynevezett »képviseleti« kér­dések. Mind ez ideig nem tisztáz­ták a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány, a Palesz­tinái felszabadítási szervezet és a kambodzsai delegációk státu­sát. Továbbra is kérdéses szá mos afrikai nemzeti felszaba- dítási mozgalom képviselete. Nemcsak az vár eldöntésre, hogy helyet foglalhatnak-e az említett delegációk a Dar-es- ' lítik. (MTI) Salaam-i konferencia asztalá­nál, hanem az is, hogy milyen jogokkal. Ha ezek a kérdések eldőlnek, a 60 el nem kötelezett ország megbízottai hozzáláthatnak fő feladataik megoldásához, azaz az el nem. kötelezett csúcs he­lyének, időpontjának és teen­dőinek meghatározásához. A UPI szerint a legvalószí­nűbb dátum július. A házigaz­da címére pályázó városok kö­zött pedig Üj-Delhit, Addisz Abebát, Lusakát és Algírt em­A szabadságharcosok támadása Saigon körzetében B—52-es amerikai óriásbom­bázók a szerdára Virradó éj­szaka három hullámban sző­nyegbombázást hajtottak vég­re a Dél-Vietnám középső ré­szén elterülő fennsíkon, vala­mint Saigon körzetében, A dél-vietnami szabadság- harcosok a szerdára virradó éj­jel is számos megerősített amerikai és dél-vietnami ál­lást lőttek rakétákkal és grá­nátvetőkkel. Nagyobb ütközet volt Saigontól 90 kilométerrel északnyugatra, a kambodzsai 11 Fűid felé tart sz üpoüo—13 (Folytatás az 1. oldalról) houstoni ellenőrző központ megszüntette a riadókészültsé­get, és közölte, hogy az Apollo—13 kabinjából sikerült eltávolítani a ve­szélyes gázokat. Egyúttal felszólította az űrha­jósokat, hogy térjenek nyugo­vóra. Az űrhajósok a baleset utá­ni zsúfolt órákat követően vi­szonylag gyorsan alkalmazkod tak a megváltozott körülmé­nyekhez. Teljesen kikapcsol­ták az űrkabin berendezéseit, amelyek nem kaotak energia- ellátást az elromlott áramfej­lesztőből. Bár e berendezéseket a fedélzeti akkumulátorokkal lehet működtetni, az akkumu­látorok energiáját az eredeti célra — a leszállás utolsó sza­kára — tartalékolják, mert enélkül nem érhetnének vissza a Földre. Ehelyett a holdkomp berendezéseit és fedélzeti áramforrásait használják, ugyancsak a holdkompról biz­tosítják oxigénellátásukat is. Lovell, Haise és Swigert felváltva tartózkodik a holdkompban, biztosítva, hogy legalább egyikük pihenőben legyen az űr­kabinban. A holdkomp oxigénkészleté fedezi a visszaút szükségletét, mert eredetileg úgy méretez­ték, hogy a kabin kétszeri de- komprassziója ütán; azt újra feltölthessék. Ugyancsak ele­gendő az akkumulátorok ener-, g’.atartaléka, amely körűibe’ü’. 15 órával hosszabb időre is elég lenne, mint .amennyit a tényleges visszatérés igényel. Elegendő az élelmiszer és az ivóvíz, gondot okoz azonban a hűtővíz-szolgáltatás, bár a houstoni irányítóközpont- sze­rint ez sem okoz majd ve­szélyt. Szerda délelőtt (közép-euró­pai idő szerint 9.22 órakor) az Apollo—13 már 41 720 kilomé­terre volt a Holdtól és órán­ként 4835 kilométeres sebes­séggel haládt a Föld felé. A délelőtti órákban egyéb­ként Fred Haise teljesített szolgálatot, míg két társa pi­hent: Az ügyeletes űrhajós a földi központnak 8 óra után azt jelentette, hogy a rakétagépezetet tartal­mazó úgynevezett Service module-ból ismét gázki­törést észlelt, és áz űrhajótól csekély tá­volságra egy lebegő fémdara- got látott. A földi ellenőrző központot az új gázszökés nem nyugta­lanítja, mert a rakétagépezetet tartalmazó service modulié a Földre térésben semmiféle gyakorlati szerepet nem ját­szik. A vázlatrajzon az Apollo—13 tervezett le­váltása, A le­szállás során. az. űrhajósok a- holdkompból visszatérnek az űrhajó pa­rancsnoki ka­binjába. Ez­után leválaszt­ják a hold- kompot, majd p:dig az úgy­nevezett ki­szolgáló egysé­geket, ahol az elromlott tele­pek vannak. (Telefoto — AP—MTI— KS) Bizonyos gondot okoz a földi központnak, nem sérült-e meg a robbanás során az űrkabin hőálló pajzsa, ami nélkül a visszatérés lehetetlen. Ugyancsak gondot okoz, mi le­het azzal a plutónium-teleppel, amit a Holdra akartak elhe­lyezni, a műszerek energiafor­rásaként. A telep olyan grafit­burkolatban van, amely ma­gas hőmérsékletet is elbír, és így valószínű, hogy amikor a holdkomp az atmoszféra felső rétegeibe jutva elég, a telep a Földre zuhan. Ez az előzetes számítások szerint az óceán fe­lett történik maid meg. A mentőmanőverek eddigi sikerei után a houstoni központ, veze­tői derűlátással nyilatkoz­nak Lövellnek és társai­nak biztonságos visszaté­réséről, bár változatlanul nehéznek minősítik a helyzeteit. határ közelében, ahol a badságiharcosok amerikai egy­ségekkel ütköztek meg. A saigo-ni kormány csapatai a kambodzsai határ mentén, a Saigont Phnom Penh-nyel ösz- szekötő országút környékén »paj’tizánvadászi« hadművele­teit indítottak. Saigon belvárosában szer­dán hajnalban bomba robbant eÉjy amerikai katonai szálloda előtt — egy vietnami meghalt, huszonegy vietnami és négy amerikai megsebesült. Lewis Walt tábornok, az amerikai tengerészeti erőik helyettes vezérkari főnöke Da Nangban tartott keddi sajtóér­tekezletén lényegében az ame- nikai csapatvisszavonások üte­mének jelentős lelassítása mel­lett foglalt állást. Nguyen Van Thieu, a dél- vietnami rezsim elnöke szer­el ás foglalkozott a hétfőn éj­szaka Saigon ellen végrehaj­tott rakétatámadással. Thieu szerint a főváros elleni parti­zánakciók fokozódása es< ' \ a kormányzat »megtorló fog alkalmazni. Ennek tt asze- téről azonban nem ny.laitko- zott Közölte sajtóértekezletén, hogy csapatai a Phnom Penh-i t kormányzat egységei­vel »együttműködnek« a dél- vietnami—kambodzsai határ menten, de »nem kambodzsai területen belül«. Lón Nol tá­bornok, kambodzsai miniszter­elnök kedd esti segélykérési nyilatkozatával foglalkozva Thieu kijelentette, hogy a kér­dés foglalkoztatja őket. Ugyan­csak tanulmányozzák az új kambdozsai kormányzat elis­merésének kérdését is. Tartománvi sztrájkok Olaszországban Teljes egészében megbénult tegnap a dél-olaszországi Ca­labria tartomány élete. Az egy­napos sztrájkban jóformán minden dolgozó részt vesz: nincs közlekedés, nincs posta­szolgálat, nem dolgoznak a közhivatalok. Calabria sorrendben a má­sodik olasz tartomány, amely az adók csökkentését, olcsó lakásépítési terveket és átfogó társadalombiztosítási rendszeri, sürgetve lépett általános sztrájkba. Ma hat további tartomány sztrájkját várják. (MTI) Latin-amerikai sérelmek Antonio Carrillo Flores me­xikói külügyminiszter követel­te az Amerikai Államok Szer­vezetének tanácsa előtt, hogy az Egyesült Államok többé ne avatkozzék be egyoldalúan Latin .Amerika ügyibe. Flores egyebekben megje­gyezte, hogy a diplomataelrab­lások oka a latin-amerikai sze­gény és gazdag országok kö­zötti feszültségben keresendő. Ma. április 15-án Bécsben folytatódnak a szovjet—ame­rikai tárgyalások a stratégiai rakétarendszerekről. A két nagyhatalom azokról a fegy­verrendszerekről tárgyal, amelyek egy világméretű konfliktus esetén történelmi­leg is helyrehozhatatlan pusz­tulást hozhatnának az egész emberiségre. Emlékezetes, hogy a Szovjetunió a maga el­vi leszerelési politikájának megfelelően: már többször is sürgette ilyen tárgyalások lét­rehozását. A szovjet érvelés mindannyiszor hangsúlyozta, nogy a rakétgelhárító rendsze­rek fedeoá^tos létrehozása' és az úgynevezett MIRV (több, külön irányítható robbanófej­jel felszerelt) ballisztikus ra­kéta megjelenése új szakaszt nyitliat a fegyverkezesi hajsza történetében. Többszöri felszólítás után végül is né"v hónappal ez­előtt Helsinkiben zárt ajtók mögött Csaknem egy hónapig tanácskoztak az Egyesült Ál­lamok és a Szovjetunió meg­bízottai. Az, hogy a megbeszé­lések titkosak voltak, termé­szetes. Hiszen mindkét világ- h.ata1 arm szempontjából sors­döntő fontosságú katonai kér­dések szerepeltek a napiren­den. így voltaképpen máig sem lehet teljes és pontos ké­pet alkotni arról, mi is tör­tént Helsinkiben. Úgy tűnik azonban, hogy eay-két szerény lépéssel előbbre jutottak. Fegyverkezés és SÜLT Mindenekelőtt abban, hogy — a jelek'szerint — magállapo­dás született a megtárgyalandó kérdések köréről. Az adott helyzetben pedig eredmény­nek tekinthető az is, hogy egy­általában megállapodtak a bé­csi tárgyalássorozatban. Ezzel azonban a pozitívu­mok sora véget ér, s azok he­lyét az .amerikai katonapoliti­ka nagy kérdőjelei foglalják el. E kérdőjelek között a Bé­cset megelőző időszakban első helyen szerepelt az úgyneve­zett »moratóriumterv«. A sze­nátus bizonyos körei -ugyanis elképzelhetőnek tartották, hogy Bécsben megállapodást javasoljanak, amely meghatá­rozott időre felfüggesztené a támadó- es védőrakéták tele­pítését. A legújabb amerikai w«* szerint azonban a Pentagon — és személyesen Laird hadügy­miniszter — máris »szétlőtte« ezt az elgondolást. Amikor Ni­xon elnök személyesen átadta utasításait a Gerard Smith (az amerikai leszerelési és fegy­verzetellenőrzési hivatal elnö­ke) vezetésével Becsbe induló delegációnak, a lapok már nyíltan megírták: a morató­riumjavaslat nem szerepel az utasítások között. Sajnos, • jelek szerint az amerikai álláspontot nemcsak ez a hiány jellemzi, hanem az is, hogy a bécsi megbeszélé­sek küszöbén meggyorsítják és új elemekkel »gazdagítják« a fegyverkezési hajszát. Mint ez hasonló időpontok­ban már többször megtörtént: lélektani okokból most .is nyil­vánosan hangoztatják a SzovT jetunió rakétafölényét; amit. egyébkén t. tagadni szoktak. A lélektanilag megfelelő idő­pontban azonban nagy nyilvá­nosságot biztosítanak az egyéb­ként szükségszerűen megbíz­hatatlan amerikai »informá­cióknak«. Ezzel akarják iga­zolni az új fegyverkezési lé­pések szükségességét! Bécs küszöbén az ameri­kaiak három ponton fokozták a rakétafegyverkezést. Először: még Nixon januári (tehát a Helsinkiben tartott SALT-megbeszélések utáni) nyilatkozatára és utasítására hivatkozva megygorsították az úgynevezett Safeguard straté­giai rakétaelhárító-rendszer építését, és az úi kdlövőhelyek építési határidejét is előbbre hozták. Másodszor: a Pentagon beje­lentette, hogy júniustól kezd­ve MIRV-típusú robbanófe­jekkel szerelj fel az Egyesült Államok Minuteman-típusú tá­madórakétáit. Ugyanilyen rob banóiejekkel látják el a ten geralattjárókról kilövendő Po­seidon típusú rakétákat is. Harmadszor: éppen a bécsi tárgyalások küszöbén a Penta­gon szakértői felvetették, hog« a rakétákat az eddiginél na­gyobb arámiban kell áftelení- teni mozgatható (eTsg*nrbau tengeri és tenger alatti) hor­i' Erek 87 íwmpnyefc ári; mu tatiák.. how az amerikai adminisztráción brinl dúló ka- tonanolriikái küzdelemben to­vábbra is a f-'Zwo*-V 07-Vc. foko­zásának hívei tartják kezük­ben az iránvftást. Az aitók B«neben is zárva maradnak. Az előzmények azonban önmagukért beszél­nek. Becstől sem lehet töS’het várni, minthogy egy sorsdöntő fontosságú katonai-stratégia! párbeszéd egvi.k állomása le­aven. Ahhoz, hogy komoly, a fegyverkezési verseny irány­zatát lényegesen megváltozta­tó eredmémi szülessék, min­denekelőtt az amerikai kato­nai-politikai hatalom csúcsain kellene bekövetkeznie az erő­viszonyok kedvező változásá­nak. Ez egyben azt is jelenti, hogy — bár a bécsi megbeszé­lések fontosak, de illúzió nél­kül kell tekintenünk a szigo­rúan zárt, párnázott ajtóikra, Sctaanü-Palnie megbeszélés az iniiekínai helyzetről Olof Palme svéd miniszter­elnök kedden délután másod­szor is találkozott Schumann franciá külügyminiszterrel. Megbeszélésükön ezúttal a Kö­zel-Kelet és az európai bizton­sági értekezlet problémái, va­lamint Délkelet-Ázsia helyzete került szóba. Az AFP mértékadó francia forrásból úgy értesült, hogy valamennyi kérdésben nagyfo­kú nézetazonosság volt a két államférfi között. Palme felvilágosítást kért a francia külügyminisztertől az indokínai térségre vonatkozó nemzetközi értekezlet összehí­vására tett francia javaslat­ról. Kifejezték azon közös re­ményüket is, hogy egy ilyen konferencia hozzájárulna as indokínai béke helyreállításé­hoz. (MTI) 30M0GII NÉPLAP Csütörtök, 1970. április ML

Next

/
Oldalképek
Tartalom