Somogyi Néplap, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-01 / 51. szám

Mit ígér a Televízió 1970-ben ? írta: Sándor György, a Televízió műsor igazgatója A nyámnak szép althangja volt Bármilyen rangos angyali’ kórusban le­hetett volna szólista. De neon volt mert nem is nagyon járt templomba. Istenfélő volt, de valahogy a templomot kerül­te. Csak nagy ünnepeken ment, de akkor nekünk if Az országos si konfe­renciát előkészítő viták vísz- szatérő témája a televízió. Hatása kétségtelen. Városok forgalma csendesedik el, ha egy-egy nagysikerű sorozat közvetítésére kerül sor. De milyen célokat szolgál ez a rendkívüli vonzás? Vajon mű­veltebbé, érdeklődőbbé vá­lik-e általa vagy csak az ol­csó örömöket keresi benne a néző? Sokan és sokféleképpen vá­laszolnak erre a kérdésekre. Itt ez alkalommal csak arról szeretnénk szólni, mit ter­vez a televízió az 1970-es év­ben a közművelődés érdeké­ben. Egyik legfontosabb célunk a tájékoztató műsorrendszer javítása. Esténként mintegy hárommillió néző nézi a Tv- héradó első kiadását A hazai és külföldi tudósítóhálózat bővítésével, a hírek, esemé­nyek kommentálásával a na­pi hírbeszámoló gazdagításá­ra törekszünk. Az új, har­mincperces Híradó korábban jelentkezik, s így mód nyílik arra, hogy az úgynevezett fő- műsort már 20.00 órakor kezdjük. Üj helyre kerül és új feladatkört igyekszik megol­dani A Tv ielenti is. A vasár- nan este 19 00 és 20 o0 óra kö­zött ielentkem műsor e* *y- egv hét esemérveinek hátte­rére világít maid rá. Növeljük azoknak a műso­roknak a számát, ahol az il­letékes. vezetők válaszolnak a nézők felmerülő kérdéseibe. A Tónim az év során nvolc-tíz alkalommal vária kamerái elé az egyes területei: vezető munkatársait. Folytatia társadalmi éle­tünk legkülönbözőbb terüle­teinek elemző vizsgálatát. »A hétköznapok demokratiz­musa« és a »Csalid és társa­dalom-' című sorozatokat újabbak követik. Nanirenden tartjuk a tanvákan élők gond­jait, pedagógiai gyakorlatunk különböző problémáit, továb­bá azokat az erkölcsi, politi­kai kérdések vitáját, ame­lyekről napjainkban sok szó esik. Méltó módon szeretnénk megemlékezni a nagy évfor­dulókról. Valóságos »Törté­nelmi lecke«-nek szánjuk nemcsak az ifjúságnak az Urbán Ernő vezette sorozatot, hanem a többi emlékműsort is, ahol a kor dokumentumait, az egykori küzdelmek szem­tanúit szólaltatjuk meg. Ké­pet akarunk adni arról, hogy gazdaságunk, tudományunk, művészetünk mivel gyarapo­I <■ it az elmúlt negyedszázad­Sokféle módon idézzük meg Lenin harcait és eszméit a tévé képernyőjére. Eredet) do- kumentumíilmek feldolgozá­sával bemutatjuk életútját. Az első félév egyik kiemel­kedő irodalmi eseményének érezzük Gyurkó László tévé­játékát, amely a forradalom előtti pillanatokban ábrázolja Lenint Méltó mállón lxS2 kezni Bartók Béla halálának 25. évfordulójáról is. Az ismeretterjesztő tevé­kenység központjában a gaz­dasági reformot segítő köz- ..oZdasági ismeretek terjesz­tése áll. Újra jelentkezik majd a képernyőn »O<* Agy«, hosz- szabb sorozatban ismertetve legfontosabb gazdasági cél­jainkat. terveinket Ismerve a közönség. nagy íöldraiz. érdeklődését, több érdekes hazai és rülföldi so­rozatot tűzünk műsorra. Foly­tatjuk hazai tájaink, váró-' salnk bemutatását Tízszer harmincperces sorozatban adunk útibeszám dót arról a Budapesttől a Panurig ter­jedő útról, amelynek során mindenekelőtt a Vörös Had­seregben egykor .harcoló száz­ezer magyar intemacionahs- ta emlékét kerestük. De adunk afrikai, indiai és egyéb útibeszámplókat is. A 25 éves évfordulóhoz kapcsolódó történelmi műso­rokon kívül bemutatjuk majd »Századunk« legújabb öt fimjét; ezek az ellenforradal­mi Magyarország korszakába nyújtanak betekintést A régebbi havi két alkalom helyett, havonta ' háromszor- közvetítjük a -Deltát«, és- el­indítunk egy új, ismeretter­jesztő műsort, az -Anten­nát«. A i -Tudósklub« ebben az évben érdékés társadalom­tudományi témákat tárgyal. Gazdag programot ak£S vészi ismeretterjesztés is a nézők számára. Folytatjuk azt a sorozatot, amely legki­válóbb íróink számára teszi lehetővé a milliós nagyságú író—olvasó találkozót. Szín­vonalas szórakoztatást és ol­vasásra serkentést várunk azoktól az értékes filmsoro­zatoktól, amelyek Balzac, Zo­la, Glasworty egy-egy regé­nyét dolgozzák fel. Lényegében új profilt kap a szombat éjszakai filmműsor: olyan művek bemutatását biztosíthatjuk, mint egy-egy Fellini- vagy Bergman-soro-. zat Az utóbbi időben nagy visszhangot váltott ki szak­körökben is mindaz, amit a komolyzene megkedvelteté- séért teszünk. Folytatjuk a nagysikerű Bernstein-soroza- tot, bemutatjuk 25 év-magyar zeneművészetének legjobbjait, újabb portrék készülnek ki­váló énekeseinkről, tánco­sainkról, előadóművészeink­ről Nem hagyjuk abba a ma­gyar népdál népszerűsítéséért elkezdett munkát sem. Üj képzőművészet! soroza­tokat is indítunk. Ezek közül érdemes felhívni a figyelmét a KISZ-szel közösen szerve­zett képzőművészeti fejtörő­műsorra és arra az — ősszel induló — sorozatra, amely­hez a tévéelőadást kiegészítő, újonnan megjelenő könyvso­rozat is csatlakozik. Sokat várunk attól a ve­télkedőtől, amely a legkülön­bözőbb fiatal tehetségeknek (politikai ismeretektől az éne­kig) nyújt majd lehetőséget tartalmas, izgalmas verse­nyekre. Szeretnénk az 1970-es év­ben befejezni azt 3 társadal­mi akciót, amely televízióké­szüléket juttat minden ta­nyai és falusi iskolába. De az akció befejezése után sem fogunk megfeledkezni a hát­rányos helyzetből ' induló gyerekekről, illetve orszá­gunk elmaradottabb részeinek kulturális gondjairól. Sok jel mutat arra, hogy ez a törek­vésünk nagyon sokaknak he­lyeslésével és támogatásával találkozik­Eíbben az évben indul útjá­ra a délutáni műsoridőben jelentkező nyugdíjasok műso­ra is. Számottevő társadalmi rétegről van szó. Azt remél­jük, hamar megtaláljuk a kapcsolatot idősebb nézőink­kel, s így egy olyan réteg örö­mére dolgozhatunk, amely so­kat tett az elmúlt 25 évben; az ő tanácsaikra, segítségükre ma is szükségünk van. ’■ Természetesen a nevélő és művelő műsorok mellett nem feledkezünk meg a szórako­zásról sem. Lesz tehát a műsorban táncdal és magyar nóta, krimi és kabaré. Meg­szívlelve a kritikákat arra törekszünk, hogy itt is maga­sabbra állítsuk a mércéi Nem akarjuk tehát elkomo- lyítani a telévizió műsorát, ós teljesen természetesnek, jo­gúénak ismerjük el a nézők igényét a vidámságra, az iz­galomra, a romantikus ka­landsorozatokra. De szeret­nénk valamivel Igényesebben válogatni. És szeretnénk el­érni, hogy űgynévezett ko­moly — tájékoztató vagv mű­vészeti — műsoraink közért­hetőségükkel, érdekességük­kel ugyancsak sok hívet sze­rezzenek. Terveink között szerepel, hogy erősítsük kapcsolatain­kat a tájékoztatás, a művelő-1 dés különböző szerveivel. Rendszeresen felhívjuk a né­zők figyelmét hasznos és ér­dekes olvasmányokra, szín­házi előadásokra és hangver­senyekre, kiállításokra, a nép­művelés különböző rendezvé­nyeire, társadalmi szerveze­teink hasznos munkájára, mert tudjuk, hogy ez az ösz- szefogás a hatékony nevelő- munka nélküiözhetétlen ré­sze. Erősítjük kapcsolatainkat az Intervízió kéretén belül, arra törekedve, hogy a bará­ti népek életéről, kultúrájá­ról az eddiginél érdekesebb, gazdagabb képet tudjunk ad­ni De kapcsolatban állunk más szervekkel is, hogy mindazt a kiemelkedő társa-! dalmi, kulturális, sportese­ményt, közvetíthessük, ame­lyet az 1970-es év tartogat számunkra, Íme. egy rövid felsorolás, amely talán segítséget ad ah­hoz, hogy az olvasó maga vá­laszoljon a cikk elején felve­tett kérdésre: vajon mit tesz a televízió a közművelődés érdekében. «—» Y. meg nem tudunk kielégíteni és a leg­nagyobb erőfeszítések árán sem tudjuk elkerülni a ránk váró kudarcokat, mégis re­ménykedünk. mennünk kellett’ Három nagy ünnep volt nálunk a családban. Ha szá­lormát pirítottunk, hátul az udvaron, a fűbén. Ha édes­anyám szitában kukoricát pattogtatott És amikor va­salt és énekelt A szalonnasütés szertartá­sát mindenki ismeri, a váro­si ember is. A kukoricapat­togta tást már kevésbé, pedig nagyon egyszerű munka ez is. Tüzet raktunk száraz ve­nyigéből, szitába egy bögre hegyes kukoricát szórtunk, és édesanyám forgatta a tűz fölött Én. időnként vizes ru­hát cseréltem a szita tetején, a, kukorica így nem tudott megszökni, és a vizes róngy hűsítette anyám kezét Szegény, magát látta ben­nem, ezért .minden murikat rám bízott. Amikor inasnak küldött; ,és öcsémet a gimná­ziumba íratta, azt mondta: »Neki szüksége van rám, te így is boldogulsz.-“ Apámmal gyakorta vesze­kedtek ezen. Anyám bizony­gatta, hogy. az öccsére hason­lítok, akit. én nem is ismer­tem, mert a kommün után agyonverték a fehérek. Csiz­madialegény volt H.-ban, ön­tudatos, szervezett munkás. Nem illett akkoriban az ef­féle abba az elmaradott por­fészekbe. Apám sem magáról beszélt, a bátyjára hivatkozott. Sán­dorra, akinek gyerekkorában harangozás közben a nyakára tekeredett a kötél, és felrán­totta a gyermek nagybátyá­mat. De ő ügyes volt és bátor. Kiszabadította magát, és to­vább húzta a harangot Ké­sőbb pedig egy jégtáblán áll­va, több mint egy órát utazott a zajló hegyi patakban. Apám .arra célzott, hogv nemrég én is eltűntem a patak jege alatt korcsolyástul, nagyka­bátostul, de valahogy mégis partra éviekéi térti. Amikor hazamentem, kihámozott jág_ gé fagyott páncélomból, és egy kutyakorbáccsal vert, ijedtében. Aztán rumos teát adott, ágyba dugott, és azt mondta, ne haragudjak. S zeretete mindenkivel szemben egyértelmű volt, mindenkit azzal kínált, amit ő is szeretett. Imádta az erős paprikát és Falusi szoba ftíTI foto — Járay felvétele) Szusz! nevű farkaskutyáiét. Amikor evett, az állatnak is dobott egy-egy jó falatot, és hozzá egy darab erős zöld­paprikát. A kutya mindig prüszkölt, de nedves, barna szeme hűségesen csillogott. Apámnak is ilyen szép, nagy őzikeszeme volt, és olyan .fo­ga, mint a farkaskutyáé. Ak­koriban, ha valakivel valami jó tett, még nedvesebb lett a szeme. Később, ahogy örege­Suha Andor: Anyám énekelt détt, ha véle tettek jót; ak­kor könnyezett * * * Felnőttem, elkerültem a szülőfalumból, ritkán talál, i koztunk. Hazalátogattam. Az utcán találkoztunk. Kegyetlenül fújt a szél, alig bírt vele. Már nagyon sovány volt Külseje szegényes, sajnálatra méltó, mintha megrokkant volna. Fején ócska, nyűtt, lapos sap­ka. Levettem, messzire, hají­tottam, és fejébe nyomtam az új kalapomat Elvittem a boltba, s mikor kijöttünk, mindene új volt Bementünk kedves kis kocsmájába, mar­hapörköltet ettünk savanyú cseresznvepaprikával és nagy- fröccsöt ittunk rá. Boldog volt én is könnyeztem. Visz- szafelé a vonaton eszembe jutott miként figyelmeztette egyszer húsvét előtt anyámat hogy a gyerek nagyon kopott így nem mehet locsolkodni. Akkor elvittek ugyanabba a ruhásboltba. Mintha a skatu­lyából húztak volna ki. Dísz­zsebkendőm is volt Klein Marci bácsi, a boltos, efty nagy könyvbe felírta az egé­szet Nagyszombaton a feltá­madási mepetben téli torok­kal énekeltem anyámmal .az alleluját Szeme ott lebegett előttem a vonat félhomályában, míg lassan elnyomott az álom. . Másnap az értekezleten ép­pen én beszéltem. A titkárnő elém tett egy cédulát:-Édesapja az éjszaka meg­halt, most telefonált az öes­cse...« — Az öntudat élvtársak — folytattam gépiesen, és a sós víz elmosta a cetlin a betű­ket Anyám tíz év múlva halt meg. Mentem be a szerkesz­tőség forgóajtaján, a portás köszönt, és azt mondta: — őszinte részvétem, sze­gény mama... Reggel hat­kor telefonált a nővére. Áll­va halt meg, a tűzhely mel­lett .. * * « A tüzet körülültük, az édes illatú kukorica pattogott, ro­pogott, gyűlt a vájdlinghan, sokan voltunk. Nagy passzió az ilyesmi, alig lehet kivárni a végét Mégis a legnagyobb öröm nálunk a vasalás volt A fa­szenes, parazsas vasalót is rámbízta anyám. Kiküldött az udvarra, ott én lahasaltam, fújtam a parazsat, aztán him­báltam nagy ívben jobbra-1 balra. Amikor fehéren izzott, visszavittem. A tiszta ruha-' vasalt friss szaga elhódított anyám pedig szód althangon énekelt: ».. .Udvarunkban van egy kerek halastó.. A mi udvarunkban csak fű- nőtt És egy nagy öreg eperfa: bólogatott De én elképzeltem a halastavat, amelyben pusz-1 ta kézzel fogom a halakat és rakom anyám fazekába, és akkor nem kell szegélynek annyit dolgoznia, csak főz­zük, sütjük a jó halat, utána epret szedünk és eszünk, és mindannyian énekelünk: — -...Abban fürdik három fe­kete holló...« Hárman voltunk testvérek. Igaz, az öcsém szőke, de hát mit számított az. Elaludtam, és távolról hal­lottam anyám szép hangját Mindig elaludtam, édes szív­vel, pedig a dal nem is nekem szólt öcsém egyéves volt, én hat öt is rámbízták, hogy ringassam álomba. Kegyetlen volt és zsarnok. Sírós. Hiába raktunk lepedőt takarót a szoba ablakára, a hűs sötété ben sem aludt Amikor már’ nem bírta, bejött a konyhából anyám, és énekelt neki. Én azonnal álomba andalodtam, az öcsém csak figyelt nagy kék szemével, és hallgatott. M istanában rossszul al­szom. Az orvos. tardylt írt fel, és nappali kí­sérőnek seduxen t. — Nem iehétne altatódalt? — kérdeztem. Az orvos in­telligens fickó, egy szót sem szolt, pedig sokan álltak kí­vül is a fehér ajtón. Reggel ért az első megle­petés, mert feleségem már terített asztallal vári a reg­gelihez, holott azt én szoktam elkészíteni. Még a csodálko­zás hatása alatt indultam munkába, amikor a kapuban széles mosollyal köszöntött rám Bugyola, az egyébként zord házmester, és nyájasan kérdezte: — Nincs valami panasz a lakásban? Szédelegve érkeztem a munkahelyemre. Itt újabb meglepetés várt. Dudák kol­légám, aki eddig mindig fúrt, elérzékenyedve a nyakamba borult, és lelkendezve mond­ta: — Gratulálok, öregem! Olyan prémiumot kapsz, hogy ... de meg is érdemied. Mindezek után remekül ment a munka, gyorsan el is telt a nap. Boldogan indul­tam haza. A villamosnál nagy volt a tülekedés, de a mel­lettem álló férfi kedvesen szólt: — Tessék, öné az elsőség! A villamosban pedin egy fiatalember rögtön felkelt a helyéről, és írni biztatott: — Tessék leülni! A csodálkozástól túlmen­tem egy menállóval. de mit számát ez annyi kellemes meglepetés mellett! Útközben bementem egy üzletbe, gon­doltam, ha már lesz pré­mium, meglepem a felesége­met egy pár hai isnyával, hi­szen reggel olyan kedves volt. Alig lépek be az üzletbe, a kiszolgálók kórusban köszön­töttek: — Jónapot, kedves vevő! Mivel szolgálhatunk? Eldadogtam az óhajomat, és már nem. is voltam na­gyon meglepve, mikor távo­zásomkor ismét megszólalt a kórus: — Viszontlátásra, kedves vevő! Feleségem az ajtóban állt mosolyogva. — Már úgy vártalak, any- nyira hiányoztál. A fekete el­készült, és az újságod is ott van az asztalon. Idd meg a kávéd, és olvass nyugodtan, majd én mindent megcsiná­lok! Leültem a fekete mellé, közben néztem az újságot. Benne voltak a kihúzott lot­tószámok is. Előszedtem há­rom szelvényemet, és nézem, nézem. Négyes találat! — Zsóka! Zsóka! Négyes találatunk van! Feleségem abban a pilla­natban ott állt előttem. Nem mosolygott, sőt kedves sem volt, amikor megszólalt: — Rendben van, csak kelj már fel, mert elkésel! — Az ajtóból még visszaszólt: — És mielőtt elmész, ne felejts el szened felhozni a pincéből! SOM OG ¥I NÉPLAP VasárssR, 1970: március L

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom