Somogyi Néplap, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-06 / 55. szám

\ Népsm rüíségbSI; jelei tMAI KOMMENTÁRUNK Az anyasági segély három Hároméves a gyermek­gondozási segély. Azok az anyák, akik elsőként éltek ve­le, már vissza is tértek mun­kahelyükre. mások ptxlig — ma még növekvő számban — meet kérik először. Három év már elegendő idő arra, hogy mérleget készítsünk: vajon be­váltotta-e a hozzá fűzött re­ményeket ez a nagy visszhan­got keltett társadalompolitikai intézkedés. Széles körű. gon­dos felmérés után — a mun­kaügyi miniszternek és a SZOT elnökségének előterjesztése alapján — a Minisztertanács is napirendjére tűzte ezt a kér­dést, s a feltétlenül megalapo­zott válasz: igen. Pedig a mérce magasra ke­rült annak idején. A gyermek- gondozási segély bevezetését 1966 végén a párt IX. kong­resszusa határozta el, s 1967. január 1-től lépett életbe — többféle céllal. Mindenekelőtt azért, hogy erőteljesen ösztö­nözze a népesség — 1962 óta rendkívül alacsony mértékű — növekedését Nem kevésbé fontos szere­pet kellett a segélynek vállal­nia abban, hogy enyhítse a bölcsődei helyhiányt, és egy­ben megkönnyítse az anyák és kisgyermekeik helyzetét (No­ha egy bölcsődei hely állami dotációja havi 1000 forint, mégis vitathatatlan, hogy nem Az óvatos és a bátor Az új nyereségelosztási rendszer azoknak a vállala- töknak kedvezett, amelyek a jó gazdálkodás mellett a bér­színvonal adta lehetőségeket is kihasználták. Hogyan gazdál­kodtak a bérrel a múlt évben a megyei tanács irányítása alá tartozó vállalatok? — Egyik jobban, a másik kevésbé — válaszolja Szilvási József, az ipari osztály főelő­adója. — Van olyan vállalat mint például a Tabi Camping- cikik, amelyik a bázishoz ké­pest csak 0,7 százalékkal nö­velte a bérszínvonjalát. Ennek ellentéte a Balaitormagybereki Tőzegkitermelő Vállalat. Itt egy év alatt 7,2 százalékkal nőtt a bérszínvonal. A számok­hoz hozzá kell tenni azt is, hogy adómentesen öt százalék­kal növelhették ezt tavaly a vállalatok. Ki gazdálkodott jól Ez azt is jelenti, az optimá­lis növekedési ütem öt száza­lék körül volt. Ebből a szem­pontból érdemes a bérgazdál­kodást vizsgálni a vállalatok­nál. A Finommechanikai Vál­lalat 5, a Bútoripari Vállalat 7, a Kefe- és Műanyagipari Vállalat 4,8, a Patyolat 6,8, a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat pedig 5,1 százalékkal növelte, bérszínvonalát. Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy a múlt évi tényszámok ebben az évben már a bérfej- leszbés alapjai lesznek. Éppen ezért a bérgazdálkodást vizs­gálva nem lehet csak egy évet figyelembe venni. Jövőre már másként alakul a bérszínvo­nal — egyenlő fejlesztés ese­tén is — annál a vállalatnál, amelyik az idén 0,7 százalék­ul emelte, s másként, ame­lyik kihasználta az adómentes öt százalékot. Az alap adott volt A bérfejlesztésre megvolt a lehetőség. A tanácsi ipar a most összegezett adatok sze­rint a múlt évben 8,7 százalé­kos termelési érték növeke­dést ért el. Különös ellentmon­dás, hogy ahol a legkisebb volt a bérszínvonalnövelés, majd­nem a legnagyobb — 15,1 szá­zalékos — volt a termelési ér­ték növekedése. Ezért lehetett volna várni azt, hogy bátrab­ban éljenek a béremeléssel. A vállalat vezetőinél ezt a »bá­tortalanságot« a nyereségjuta­lom megállapításánál figye­lembe veszik majd. Az óvatos bérgazdálkodást agyéiként meg lehet »•magyarázni«. A vállalati vezető a régi nyere­ségelosztási rendszerben nem volt érdekelt a béremelésben. S akik mégis ezt az utat vá­lasztották, most azok jártak jól. Kerekasztal — tapasztalatokkal A megtermelt nyereséget is ennek a szellemében akarják felosztani a tanácsi iparhoz tartozó vállalatok. Az ipari osztály segítséget kívánt adni ebben a munkában, s felkérte a Patyolat, valamint a Kefe- és Műanyagipari Vállalat igaz­gatóját, hogy ismertessék a többi vállalat vezetőjével is az elképzelésüket. A kerekasztal- beszélgetésböl heves vita lett, s az eredmény: a tanácsi ipar­ban a nyereség prémiumban részesülők tíz százaléka a fizi­kai állományhoz tartozik. Ezek az emberek a vállalat egész gazdasági eredményére nagy befolyással vannak mun­kájukkal. Természetesen nem mindenütt csak ennyi. A Pa­tyolatnál például nyereségpré­miumban — nagyon indokol­tan — ugyanannyi fizikai munkást részesítenek, mint amennyi alkalmazottat. Ezen a vitán kialakultak — természe­tesen csak fő vonalakban — az idei elképzelések is. Az eredményes gazdálkodás nem képzelhető el a termelékeny­ség növelése nélkül. Ezt pedig a vállalatvezetők csak megfe­lelő munkásgárda segítségévéi tudják megvalósítani. A jő munkát viszont honorálni kell, s ezt csak úgy tudják meg­tenni, ha kihasználják a bér­fejlesztés adta lehetőségeket. Kereza Imre nyújt — nem nyújthat — az anyai gondoskodással egyen­értékű ellátást; nem szólva ar­ról, hogy az otthon és az”üze­mi bölcsőde közötti többnyire nagy távolság is megviseli az anyákat és az apróságokat egyaránt) Fontos munkaügyi felada­tot is szántak a gyermekgon­dozási segélynek. Részben azért, mert korábban — gyer­mekük egyéves koráig — a dolgozó anyák munkaidőalap­juk 40 százalékát táppénzes állományban töltötték (ma ez már egyötödére esett vissza), s ez nem volt közömbös a vál­lalatok számára sem. Más ol­dalról a segélynek tehetővé kellett tennie, , hogy minél többen jussanak munkához az 1952—54-ben született nagy létszámú, már munkaképes ko­rú nemzedék tagjai (főleg a lányok), illetve az egyes vidé­keken nagy számban munkára váró nők közüL A múlt évben három évre fölemelj; és az anyák újabb csoportjaira kiterjesztett gyer­mekgondozási segélyt 1967. ja­nuár 1. óta 181 ezren kérték, s a múlt év végén 144 ezren él­tek vele (37 ezren időközben lemondták). A három év alatt kifizetett segély összege 1,4 milliárd forint, ebből 900 millió jut a múlt évre. E közismeret számok to­vábbi sorolása helyett azonban menjünk inkább sorjában a bevezetőben említett elvárá­sok szerint: mi teljesült kö­zülük és hogyan. A születések száma az 1966-os 13 ezrelék­hez képest 1967-ben nyolc, 1968-ban további négy száza­lékkal emelkedett, s ebben nagy szerepe volt a gyermek- gondozási segélynek. Maga a segély választási le­hetőséget ad az anyáknak: a húszhetes szülési szabadság után visszamennék-e munka­helyükre, vagy otthon marad­nak kisgyermekük mellett. A fölmérések szerint a döntés­ben a legnagyobb szerepe az iskolai végzettségnek és a munka jellegének van: az ál­talános iskolát végzettek há­romnegyede, az érettségizett anyák 61, a főiskolai végzett­ségűek 30 százaléka él a se­gély adta lehetőségekkel. Nyilvánvalóan közrejátszik ebben az is, hogy az utóbbiak munkaköre nehezen tűr el há­romévi kiesést, de nem hagy­ható figyelmen kívül a dolog anyagi oldala sem: a felelős munkakörben dolgozó asszo­nyok fizetése lényegesen meg­haladja a segély összegét. Erre utalnak az adatok is: a segélyt főként fiatal, mun­kahelyükön még kezdő, kis fi­zetésű és általában fiatal há­zas anyák veszik igénybe — a segély célja eleve az volt, hogy főleg őket támogassa! A segélyezettek aránya a legnagyobb az Iparban (főként a textil-, ruházati, bőr-, szőr­me-, cipőiparban és az építő­iparban). valamint a kereske­delemben. Itt tehát lehetőség nyüt a munkát keresők felvé­telére. A vállalatok az így fel­szabadult munkahelyek 75 szá­zalékát töltötték be, azaz 100 —11 (f ezren jutottak kereset­hez. Természetesen néhány he­lyen a segély fokozta a mun­kaerőhiányt, de csak átmene­tileg, hiszen az anyák többsé­ge 3 év után — vagy még előbb — visszatér munkahe­lyére. Ez azonban már fölvet né­hány kérdést Előfordulhat ugyanis — a technikai fejlődés felgyorsult ritmusa miatt —, hogy egy-egy munkahely a 3 év alatt megszűnt vagy meg­változott illetve számottevően megnőtték a szakmai követel­mények.- A vállalatokra vár most az a feladat, hogy meg­szervezzék: miként pótolhat­ják régi dolgozóik a kiesett időt, hogyan illeszkedhetnek be újra a munkába. A gyermekgondozási se­gélyt Igénybe vevő anyák szá­ma a múlt év végén már meg­közelítette a várható felső ha­tárt: az idén még 15—20. az­után pedig csupán évi egy-két ezerrel lesznek többen. A se­gély eredményeképpen — a bölcsődében elhelyezett 40 ezerrel együtt — az 1—3 éves gyermekek 60 százalékára ter­jed ki az állam támogatása, míg korábban — csak a böl­csődét véve számításba — nem érte el a 20 százalékot A felsorolt — és az em­lítés nélkül hagyott — tények a menet közben keletkező és megoldódó gondok ellenére is azt tanúsítják, hogy a gyer­mekgondozási segély betöltöt­te hivatását. E »társadalmi si­kerhez« tegyük még hozzá, hgy rövid idő alatt valóban népszerűvé vált a fiatal, kis­gyermekes anyák körében — s e kettő együtt teljessé teszi az imént felvázolt kedvező ké­pet Útlevelünk A négyes számot viseli, mert az idén alkotott tör­vényerejű rendeletek sorában a negyedik az Elnöki Tanács most megjelent útlevélrende- lete. Nem a nagy horderejű, nagy fontosságú alaprendele­ték közé sorolják majd ezt a jogszabályt a paragrafu­sok értői, szakemberei, még­is figyelmet érdemel a meg­születése, mert az állampol­gárok személyes ügyéről van sző. Mindannyiunkéról, hi­szen éppen ez a rendelet mondja ki: minden magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy útlevelet kap­jon és külföldre utazzék, ha a jogszabályokban meghatá­rozott feltételeknek megfe­lel. Az utóbbi egy-másfél évti­zed helyes politikai gyakor­latának megfelelően már jó ideje ennek az elvnek az alapján intézik a hatóságok az útlevélügyeket. Magas szintű jogszabályba foglalása tehát azt jelenti, hogy most mindenki számára megis­merhető paragrafusok révén »törvényes« formát kap a sok év alatt kialakított és bevált gyakorlat. De sokkal fontosabb ennél a dolog elvi oldala: az, hogy ezzel a rendelettel is tovább szaporodnak az állampolgá­roknak törvényes jogokat adó és a jogok gyakorlását bizto­sító előírások, paragrafusok, kormányzati kötelezettségek. Szóból ért a magyar — tartja a népnyelv, s az utób­bi években a politika is iga­zodik ehhez: nevén nevezzük a dolgokat, hogy mindenki értse, iáiról van szó. Ez az elv tükröződik az útlevél- ügyben szintén most megje­lent kormányrendeletben is, amely érthetően, világosan kimondja, kik kaphatnak és kiknek nem adnak útlevelet. Mert természetes, hogy nem mindenkinek nyújthatjuk át a Magyar Népköztársaság cí­meres útlevelét. A közvéle­mény egyetértésével találko­zik, hogy nem számíthat út­levélre a bűnöző, vagy az a személy, akinek külföldi tartózkodása sértené, veszé­lyeztetné államunk bi ztonsa­gát. Az állam, a társadalom magától értetődő önvédelme ez, mindenütt a világon tar­talmaznak ilyen előírásokat az úüevélszabályok. Sok korábbi félreértést, meg nem értést tisztáz az a mondata a rendeletnek, amely a külföldi tartózkodás anyagi feltételeinek hiányát is az útlevél kiadásának ki­záró okai közé sorolja. Sokan utaztunk az elmúlt években — esztendőnként átlagosan egymillióan —, s még többen szeretnénk. Az anyagi lehe­tőség azonban határt szab kívánalmainknak: egy bizo­nyos időszakban csak any- nyian utazhatunk, ahányunk- nak jut az ország külföldi pénztartalékaiból, idegen va­lutáiból. Mert felelőtlenség lenne üres zsebbel a világba ereszteni az embereket, men­jenek, s szerezzenek maguk­nak dollárt, márkát, frankot, lírát, ahogy tudnak. A pénz nélkül utazó turista szánal­mas látvány, szinte teljesen ki van szolgáltatva annak az országnak, amelyikbe érke­zett. Az Elnöki Tanács új tör­vényerejű rendeletével' és a, kormányrendelettel együtt a kormány hivatalos lapjában, a Magyar Közlönyben nyil­vánosságra került, mindenki számára hozzáférhetővé vált az új jogszabály belügymi­niszteri végrehajtási utasítá­sa. Az ügyek intézésének ez a nyilvános kezelése a Bel­ügyminisztérium munkájának újabb területéről tünteti el a személyi kultusz éveiben mesterségesen kialakított misztikumot. A külföldi utazások hozzá­segítenek bennünket, hogy jobban megismerjük a »szomszéd rétjét«, amely tá­volról nézve mindig zöldebb, jobb; reálisabb összehasonlí­tásunk legyen, hol állunk a világban. Sokan éltek és él­nek azzal, hogy kormányza­tunk zöld utat nyitott a kül­földi utazásoknak. Ezet segí­tik elő a most megjelent új jogszabályok. Sz. G. Eredményes év után Értékelte tevékenységét a Közép-somogyi Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége KÜLDÖTTGYŰLÉSEN ér­tékelte a közelmúltban Pfeif­fer Elemér titkár a Közép­somogyi Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének tavaly végzett munkáját Beszámo­lójában elmondta, hogy a szövetség feladatainak egyik legfontosabb része az áruérté­kesítés terén a korábbi évek­nél előnyösebb szerződéses Ezer vagon jég a nyárrá A néhány napja tartó eny­he időjárás és a gyakori eső­zés nem bontotta meg a Bala- torj összefüggő jégpáncélját; a környékbeliek szerint még nem »ébredt fel« a tó. A sok csapadék és az olvadás azon­ban fellazította, kásássá tette a jég felső rétegét, s emiatt megszűnt a téli sportolás. Le­vonultak a tóról a jégvágók is, akik az elmúlt hetekben több mint 1000 vagon jeget tá­roltak vermeikben. A jégmező a tihanyi szoros kivételével még nagyjából összefüggő, de a vízi emberek szerint már csak egy erős szél kell, é: megkezdődik a zajlás. Toronyház Kaposváron f v • - ; . lót. a rajz a, lövőt Idézi. Ilyen lesz a KaJinytn lakótelep, ha megépül a sávház, . ’1 ».tóház és a toronvbáz. A Pécsi Tervezd Vállalat ilyennek álmomba mer vári városrészt feltételek elérése volt. A ter­mékforgalmazásnál a vállala­ti szerződések felülvizsgálását tartották elsődleges feladatuk­nak. Tíz vállalattal húszféle termény szerződéstervezetét vitatták meg 1969-ben. Élve a gazdasági media ni atnus adta lehetőséggel, az értékesítésnél érdekképviseletet láttak el. Közbenjárásukra 960 000 fo­rintot kaptak a szövetkezetek a vállalattól a száj- és kö­römfájás idején továbbtartási költségként, a terményforgal­mazásnál pedig a törtszemtar- talom-többlet utólagos elszá­molása fejében 286 000 forin­tot. Közgazdaság: munka terü­letén ama törekedtek, hogy a szövetkezetekben is bővüljön a közgazdasági látókör. A Marx Károly Közgazdaságtu­dományi Egyetemmel kötött szerződés érteiméiben tovább­képző tanfolyamot indítottak, elsősorban főkönyvelők részé­re. A megállapodás szerint, szakvezetők és szövetkezeti vezetők részére is lehetőség nyílt egyes témák megismeré­sére. Már az első év eredmé­nyes volt. A számviteli isme­retek bővítése érdekében to­vábbképző .tanfolyamot szer­veztek főkönyvelők és beosz­tott könyvelők részére. ANNAK ÉRDEKÉBEN, hogy az évközi és az év végi mérlegek számszakilag helye­sek legyenek, megszervezték a mérlegeik felülvizsgálatát Termelőszövetkezeti főköny­velőkből alakított bizottságok biztosították a háromnegyed­éves és az év végi mérlegek ] libátlanságát. Múlt ev áprili- ! sától számla- es műszaki el­lenőr is tevékenykedik a szö­vetségnél. Az építési beruhá­zások terén húsz létesítmény végszámláját vizsgálták meg, melynek során 1 100 000 fo­rint többletszámlázást állapí­tottak meg. Több szövetkezet­nél működtek közre a beru- j házast megalapozó javaslatok elkészítésében. Pfeiffer Elemér utalt arpa, hogy a termelőszövetkezeti törvény életbe lépése és a kü­lönböző belső szabályzatok te­hetőséget adtak a szövetkeze­ti demokratizmus bővítésére, a vállalatszerű gazdálkodásra. Hosszabb idő és sokoldalú se­gítségnyújtás szükséges azon­ban ahhoz, hogy ezekkel élni is tudjanak a szövetkezetek. A tagszövetkezetek belső ellen­őrzésének segítéséhez ellen­őrt alkalmaztak. Az új rend­szerű ellenőrzés eredményes, a revizor megfelelő segítséget nyújt a szövetkezeti ellenőrző bizottságok munkájához. A téeszek érdekképviseletét je­lenleg'13 főállású és 13 má­sodállású jogász látja el. Be­szélt a Közép-somogyi Ter­melőszövetkezetek 'Területi Szövetségének szélesedő kap­csolatáról, tájékoztatta a kül­dötteket a szövetkezetek múlt évi eredményeiről. A tagszö- vetkezetékben 9.8 százalékkal nőtt a halmozott termelési érték az 1968-as évhez vi­szonyítva, s a kifizetett alap- és kiegészítő részesedés együtt tes összege is nagyobb lett 11,1 százalékkal. AZ ELMÚLT ÉVBEN a szö­vetség még szorosabb kapcso­latba került a szövetkezetek­kel, s erre van szükség az idén is L. L SOM06T! WfiPLAP Festek, márcim 6,

Next

/
Oldalképek
Tartalom