Somogyi Néplap, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-29 / 75. szám
AKNASZEDŐK Mindennapok próbája A tOVQSZ mindig a tűz- próbáia a kereskedelemnek, a somogyi kereskelemnek különösen. Az áruforgalmi osztályvezető sok »frontot« tekint át. Indul a balatoni idény. Mi lesz a húsvéti füstölt hússal? Tavalyelőtt kevésnek tűnt — tavaly soknak. Az idén a középutat választotta a megrendelésben. Nem mintha ez lenne az egyedül biztos dolog, hiszen egy irtási üzlet, egy szövetkezeti bolt még beemelhet — ahogy a kereskedelem szaknyélvén mondják. A verseny éberséget követel a főhadiszálláson, figyelni kell az igényeket, azonnal intézkedni kell, ha változik a kereslet. — De ez a jó és így lesz Igaza, hogy úgy mondjam, így edződünk jobb kereskedelmi vállalattá, és nemeseik a központ, hanem a boltvezetők is — mondta Ott József áruforgalmi osztályvezető. — Az új gazdaságirányításban ez a lehetőségünk, és ezen a fronton kell helytállni... Egyszerűen — ez a jelen. — És milyen a múlt? — Nem volt könnyebb az sem. Amikor köziponti keretek, lehetőségek között kereskedtünk, akkor is teljesítenünk kellett a vásárló kívánságait. Ott Józsefnek bőven volt alkalma arra, hogy ezt az alaptételt megtanulja. Húsz éve dolgozik a két évtizedes Somagy megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalatnál. A telefoncsörgésből, a számlák, rendelések özönéből, a megbeszélésekből — egy kicsit kiszakította ez a beszélge— A polgári majd a kereskedelmi érettségi után kerültem ide a vállalathoz 1950- ben. Először az ellenőrzésben, majd a terv- és statisztikai osztályon dolgoztaim. Terv és statisztika — tulajdonképpen a jövő és a jelen együtt. 1964-ben kerültem az áruforgalmi osztályra. Aki szereti a kereskedelmet, annak ez a legizgalmasabb. De azt hiszem ez a legnehezebb is. Feladatunk az volt, hogy egy szilárd, jó vevőkörrel rendelkező, erős hálózatot építsünk ki És amióta az osztály vezetője vagyok, ez minden célom — továbbra is. Ehhez persze feltételek kellenek. Jó üzletvezetők, akikre lehet számítani, és olyan jó munkatársak, mint akikkel együtt dolgozom itt az osztályon. Én megmondom őszintén: hogy enyire álljük a sarat, azt nfekik köszönhetjük! Ennek a jó összetartásnak .. Az ember nemigen korlátozhatja munkáját csak közvetlenül arra, amiért fizetnék, vannak más feladataink is. És erre is fel kellet készülni. Elvégeztem a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemet, és társadalmi kérdésekről vezetek tanfolyamot, itt vállalaton belül. Csak nődolgozók a részvevők, és alaposan fel kell készülni, hiszen tudja — a nők kíváncsiak. Vállalat, munkatársak, feladatok. Amíg emlékezett, azon tűnődtem, hogy az a fiatalember, aki 1950-ben nem sokkal az érettségi után nagy ambíciókkal kezdte a pályát a kereskedelemben, és aki néhány napja megkapta ‘a Belkereskedelem kiváló dolgozója kitüntetést, mit vihetett ezekből az eredményekből, ebből a munkából haza. Mit adott magának? — Várjon csak, jól áll a nyakkendőm? Szeretném, ha tetszenék a képen egy hölgynek. Nagy kritikus... A kislányom. A feleségem tanárnő. És azt hiszem nem vagyok előnyben vele szemben, ö úgy dolgozik az iskolában, mint én a kereskedelemben. És van egy fiam, aki Szent- nihályi utódjának szemelte ki magát, és a cementlapon gyakorol. A melegítőfogyasztása jóval az országos átlag fölött van... Anv'g beszélgettünk —megmondom magának őszintén — azon tűnődtem, hogy egyszer majd innen nyugdíjba kell mennem. Nem könnyű jól kereskedni manapság, de tudja, majd akkor is azt szeretném mondani, hogy nem volt hiábavaló ez a két évtized, és az sem, ami még hátravan. Megakadt a beszédben. Mert meghatódott egy kicsit. Az idő távlatai egy kissé meghökkentik az embert, különösen akkor, ha az évek eredményeket, az elkövetkezők pedig szép feladatokat rejtenek. Tröszt Tibor Húsvéti képeslap Gáliéból Ha nem váltja magának, küldje vissza komának Azon az aranyos úton, melyiken hoztam.« Húsvétra a göllei lányok világos ruhát öltöttek. Divatos volt akkortájt a barackszínű, a permetszínű és az égszínkék. Délután már együtt játszották az új komák valamelyik gazda udvarában vagy kinn a réten. Késő este szólították haza a lányokat, akikkel együtt szórakoztak a fiatal menyecskék és a fiatalemberek is. — Stükkoztunk — mondja Mariska néni. — És volt még egy játék, amelyiket nagyon szerettünk, a hátulsó pár előre fuss. A palacsintát lehúzta a tűzhelyről, még marasztalt Mariska néni. ’Elmondta: — Nem szeretném, ha visz- szajönne az az idő: 1932. De az a gyerekkor játékkal is tele volt. Ez a jólét hozta-e, hogy ma a gyerekeknek nincsenek ilyen szép élményeik? De, tudja, valaminek nagyon örülök. Végre, hogy belátták, falun is volt valami. A Röpülj pávára gondolok. Vass Lajos mondta a televízióban, hogy kiadják a népdalokat. Ezek csak megmaradnak, nem? Mert mi igenis akarjuk, hogy a gyerekek megtanulják ezeket. BÜCSÜZÁSUL Mariska néni és a községi tanács elnöke meghívott a Röpülj páva hatására alakult göllei menyecskekórus egyik próbájára, és a tavasszal rendezendő műsoros estjükre. Horányi Barna VÁLTOZÓ FALU, változó emberi sorsok. A hatvanas évek elején már a volt cselédsor nősülésre érett fiait is szívesen látták a belső falu lányos házainál. A tsz korszerű állattartása föllendítette a háztájit is. A község bankbetétje és forgótőkéje növekszik. A főút mentén egy jó állapotban levő, régi stílusú parasztházat lebontanak; harminc éve épült Űj kell. Az utca két oldalán betonjárda vezet Két év alatt sem készülhetett volna el, ha nem fognak össze az emberek, s társadalmi munkában nem bontják föl hajlékuk előtt a régi tégla- utat Aztán fölrakta mindenki a letaposott kövezetét a Ze- torra, hogy az épülő tűzoltószertárhoz szállítsa alapozásnak. Behívtak a borbélyüzletbe is, ahol négy vendég várakozott A húsvéti népszokásokat Zsiga Sándor kezdte el mesélni, itt a borbélyüzletben — A koma tálban hímes tojás — a húsvét szimbóluma —, sütemény, diós és mákos tészta, kalács volt régen, most már városi süteményt tesznek a keresztgyerek kosarába. A városi süteményen vita támadt Hogy miért nem jó ma is a kalács, a diós meg a mákos, miért kell a falusi embernek is a krémes? — Nekem is nápoli kell — húzta ki zsebéből a zacskót az egyik vendég Úgy tett, mintha maga sem értené, hogyan került a nadrágzsebébe a »nápoli«. Papp Ferencné, Mariska néni arra is emlékezett, hogy fehér húsvét napján, egy héttel húsvét után, hogyan fogadták egymást komának a lánypajtások. Somogybán a koma- tálazás eredeti szokás, a locsolás *»» »ifotf el hoz■án — Két lánypajtás megegye- ett már az iskolában, hogy :omák lesznek. Volt egy har- nadik szereplője is a komává ogadásnak. A koma tál vivő. vmikor belépett a háziba, ezt nondta !tt Géléiben: »Komatalat hoztam, meg is aranyoztam. Koma küldte komának, koma váltsa magának, Tilda az öltözőben. Farkas Anni művésznővel. A járőrparancsnok Gyakran kézbe veszi a hevenyészve, valamilyen je- lentéstömibből Kiszakított papírra írt sorokat, s eszébe jutnak régi társai. Zsirai Gyu- ia, aki helyettese volt, s ma is tényleges katona. A zalaegerszegi Puer Sándor, aki Mesztegnyőnél szenvedett súlyos sérülést Kovács Mihály, Novak Lajos és többiek, akisét testvérként óvott, féltett. S azok, akik hiába vágyódtak szabadságra, a ärra^hogy”^p- A járőrparancsnok Kovács Mihály cs Novák ségben ússzék Ijajos aknászokkal a nagybajomi erdőben. meg egy-egy Az élet azt követelte, hogy az aknasziedés folytatódjék, s a hősi halottak helyébe mások lépjenek. 1947. április 1- én a már említett járőmapió- ba — miután bejegyezték a tragédiát — parancsnokKént ezt a nevet írták: Hujber Ferenc őrmester, feladatul pedig: »Seregélyes határában terepfésülés, aknaszedés.« Ott, azon a területein folytatták a munkát, ahol négy nappal előbb öt társuk, valamennyien fiatal, életerős emberek, életüket vesztették. — Tudtuk, hogy hasonló veszéllyel nekünk is számolnunk kell. Számomra azért is volt különösen nehéz folytatni munkájukat, mert a parancsnok Nagy István hadnagy — első unokatestvérem volt, s előtte néhány hónappal, 1946. augusztusában Libickoz- mánál ón is megsebesültem. Az óvatosság ellenére éppen egy év múlva, 1947. augusztusában Nagybajomnál ért ismét sérülés robbanás következtében, szerencsére nem sú lyos. Nehéz volt folytatni a munkát, mert a veszteség, öt barátunk, bajtársunk halála mindnyájunkat fájdalmasan érintett — emlékezik Hujber Ferenc. Ma is őriz egy levelet, ezekben a napokban kapta. »Francikám! A munkálatoveszélyes terepszakasz megtisztítását. Hiába várták, hogy az aknaszedést befejezve találkozhassanak, örülhessenek az új életnek, amelynek megkezdéséhez az ő bátorságuk is hozzájárult. Ma is köny- nyezve vesz kezébe egy aknaszilánkoktól foszlányokká tépett szabad- ságoslevelet. A Seregélyesnél hősi halált halt Orbán Eleké volt, aki éppen visszaérkezett egységéhez, s órák múlva halott volt. 1 , Hujber Ferencnek munkahelyén, a közép-somogyi esz-szövetség- nél gyakran kerül térkép a kezébe. — Ilyenkor meg-megeleve- nednek azok a nehéz napok, amikor egy darab papírra rajzolt »térkép« alapján indultunk egy község, erdő, puszta határának aknátianí- tására. Nagybajomba, a Drá- vamenti földekre és még nagyon sok helyre irányítottak bennünket. ugró és taposó aknát, s más veszélyes »emléktárgyakat«. Társairól, a már idézett levél írójáról kérdezem az egykori járőrparancsnokot. — Néhányukkal, elsősorban a Kaposváron élőkkel találkozom. Zsirai Gyulával rendszeres a kapcsolatom, a levélíró Nagy Jenő akkor Barcson lakott, sajnos nem tudom mi történt vele azóta. Jó lenne, mindnyájan szívesen vennénk, a.kik még élünk, ha egyszer találkozhatnánk és beszélgethetnénk a régi eseményekről. Az aknász, a tűzszerész sor- s- kiszámíthatatlan volt Ezért is alakult ki közöttünk olyan szoros baráti, bajtársi kapcsolat, hogy jobban féltették egymást, mint önmagukat. S féltették azokat a tízezreket, akiknek biztonságát a rengeteg akna, lövedék veszélyeztette. Hujber Ferenc egymaga 20 000 aknát hatástalanított... — Sokak szerint oktalan, vakmerő vállalkozás volt megfelelő műszerek, fölszerelés nélkül aknásznak lenni. Baj- társaimmal együtt nem í»v vélekedtünk. Olyan kötelességnek tartottuk, melyet hazánk iránti szerétéiből válEgy régi »térképen« mutatja útjukat. kát karácsonyra feltétlenül befejezzük, legjobban szeretném, ha utána február 1-ig szabadságot kapnánk. Jól vagyunk, az embereket tudom használni, rendesen dolgoznak. Mikor találkozunk? Szívélyesen üdvözöl, barátod: Jenő«. Balatonfürednek hadászati , szempontból nem volt jelentősége. Am a német fasiszták elvetemültségét jelzi, nogy még ezt a fürdőhelyet is any- nyira elaknásították, hogy hetekig tartott Füred és környékének megtisztítása. A strand vizéből is szedtek ki Hujber Ferenc és járőrtársai láttunk — mondta Hujber Ferenc. S a megsárgult járőrnaplót, fényképeket, okmányokat mint drága kincset zárja fiókjába. Ezek a papírok, hősi helytállásról vallanak... S zalai László Arcok a színfalak mögött A%öltfisíetonő Alakja ismerős az irodalomból, a művészetből. Halk szavú, csöndes léptű ember; bizalmasa, de célpontja is a művész hirtelen váltakozó érzelmeinek vagy kirobbanó feszültségének. Kívülről egyszerű... Az öltöztetőnő öltöztet. Állandó és régi, megbecsült »bútor« a művészet csarnokában; cselekvő részese, nélkülözhetetlen segítő keze a produkciónak És kész. Valóban így lenne? Mit tesz, hogyan él, mire gondol egy öltöztetőnő? Először az értetlem pillantásokat mértem fel. »Hát, Tilda Így hívják. Tilda Nem elég ennyi? ...« — kérdezte a színházi emberek szeme. A családi nevét valóban kevesen ismerik. Tilda fogalom. Mindenhol ott van, ahol segíteni kell; mindenkihez van egy-két jó szava és ő az, aki jókora termoszban magával hozza otthonról a kávét, hogy minden kinek jusson. Kérdezem, hogyan telik a mai napja? Ogy, mint a többi. Reggel fél 7-től főzés; fél 9- től egy régebbi darab tájpróbája; délután 3-tól előadás, este előadás. Tizenegy után csomagolás a tájelőadásra, a ládákba. Éjféltájt ér haza; reggel 8-kor indulás Szombathelyre. Tizennégy éve végzi ezt a munkát. Vékony fizetésért, reggeltő estig, Néha kiszalad megfőzni, vásárolni. Azután vissza, mert várják. Az öltö- .zőben, a színfalak mögött vagy a varrodában, ahol kisegít nap közben. — Mit tart a legfontosabbnak a munkájában? — Külön világ ez... Ismerni, megismerni mindenkinek a természetét, szeszélyeit, talán ez a legfontosabb ... S a gyorsaság. Ismerni az előadás pontos menetét és koncén tráln tudni... Láttam egy színfal mögötti gyors öltözési A paraván mögé »beállt« az öltöztetőnő a soron következő kosztümmel Az ügyelő intésére félrehúzódott mindenki Szinte sorfain* formált a szűk helyen a tűzoltó, a kellékes meg a néhány színész. A művész fogadta a tapsokat, meghajolt és kifelé indult Az első kulissza vonalában »startolt«. Futás közben gombolkozva. Felső ruhái már az öltöztetőnő kezébe hullottak. Két beidegzett mozdulat; ketten a parókát fésülik, egv pillantás a kézitükörbe — t s az ügyelő máris szólítja. K . 50 másodperc, indulás vissz-', végszóra belépés a színpacira... Az öltöztetőnő pedig indul a másik oldalra, egy másik gyors öltözéshez. Azt mondja, mégsem ez a legnehezebb. A premier hete az a négy főpróbával, amikor mindenki a legingerütóebb, a legidegesebb. Ha egyszer Tilda nyugdíjb megy, aludni szeretne, nagyo kát és sokat. És tévézni.. Esténként a pontos idő a egyetlen »tv-műsor«, amihez hozzájut.... Rendszerint olyankor ér haza. Tizennégy éve. w. e. SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1970. március 29. 5
