Somogyi Néplap, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-03 / 52. szám

VERSENY ÉS VILÁGPIAC MAI KOMMENTÁRUNK Választ kérnek A világhírű francia publicista, Serran-Schreiber írta néhány éve azt a gazda­sági, történeti tanulmányt, amely voltaképpen a fejlett ipari országok versenyének drámai tudósításaként fogha­tó fel. A könyv, amely Az amerikai kihívás címmel je­lent meg, arról a mind heve­sebb konfliktusról raj zol való­sághű képet, amely az ameri­kai illetve a nyugat-európai tőkés országok gazdasági pár­viadalából következ'k. Jóllehet, a tanulmány mindenekelőtt Franciaország és az Egyesült Államok versenyéről tudósít, bizonyos áttételekkel van mon­danivalója számunkra is. A ta­nulmány ugyanis a kétezredik esztendőhöz közeledő világ fejlődési erővonalairól, az ipa­ri társadalmak növekedési erőfeszítéseiről, végeredmény­ben korunk gazdasági ver­senyfutásáról fest drámai tab­lót A tanulságok természetesen nem adaptálhatók gépies átté­tellel a mi viszonyainkra. Nemcsak a társadalmi rend­szerek különbözősége színezi sajátossá a képet, hanem az is, ami a kis országokat jel­legzetesen megkülönbözteti az ipari nagyhatalmak lehetősé­geitől és versenypozícióitól. A világgazdaság modem tenden­ciái azt bizonyítják, hogy az iparilag fejlett kis országok — Svájctól Hollandiáig, Belgium­tól Magyarországig — csak meghatározott feltételek telje­sítésével vehetnek részt a vi­lágméretű versenyben. Ilyen feltétel mindenekelőtt a fejlesztési tőke erőteljes koncentrálása néhány ver­senyképes termékre és ipar­ágra, más szóval: a termék­skála szűkítése olyan, körre, amely lehetővé teszi a ko­runkban kötelező dinamikus korszerűsítést, További tanul­ság, hogy ezt — különöskép­pen a kis országok — csak in­tenzív nemzetközi munkameg­osztással, a nemzetgazdaságok regionális tömörülésével, foko­zatos integrálásával teljesít­hetik. Ami a legfontosabb ténye­zőt,'a gyártmányok szédületes ütemű korszerűsítését, illetve cserélődését illeti, szemlélteté­sül egyetlen ténysort idézünk Servan-Sch-eiber művéből. A publicista korunk jellegzetes vonásaként, emeli ki, hogy a koncentrált beruházások nyo­mán nemcsak szalca.datl.anul nő a tudományos fölfedezése’' száma, de rendkívüli sebes­séggel rövidül a tudományos felfedezéstől az ipari haszno­sításig vezető út A feltaiá’ás- tól az ipari hasznosításig a fényképezésnek 112 évre. a te­lefonnak 56 évre, a rádiónak 45, a radarnak 15, a televízió­nak 12, az atombombának 6, a tranzisztornak 5, az integrált áramkörnek pedig mindössze 3 évre volt szükségé. Ilyen kö­rülményeit között aligha szo­rul bizonyításra, hogy az ez­redfordulóhoz közeledő világ gigantikus versenyében olyan kis ország, mint a mienk, csak az imént említett két fel­tétellel — erőforrásaink kon­centrálásával és nemzetközi összefogással — válhat a vi­lágpiac aktív tényezőjévé. E feltételek teljesítésé­hez kétségkívül nem ma kez­dünk hozzá. Az elmúlt két év­tized iparosítási, korszerűsítési tendenciái nemzeti versenyké­pességünk alapjait is szélesí­tették. Él ég ezzel kapcsolatban talán csak arra utalni, hogy három évtizede még jobbára élelmiszerekkel, mezógazda- ~ági cikkekkel, például búzá­val jelentünk meg az export­piacokon; olyan termékekkel, amelyek roppant érzékenyek voltak a világpiaci áringadozá­sokra, és általában a fejletlen országok exportszerkezetének jegyeit viselték. Késvégtelen viszont az is, hogy iparosítá­sunk a kelleténél szélesebb te­repen nyomult előre, más szó­val sokkal több termék gyár­tását kezdtük el. mint ameny- nyinek állandó korszerűsítésé­hez feltételeink, lehetőségeink lettek volna. Az új gazdaságirányítás eb­ből a szempontból is változó­Nem volna jói szénitől szemben ? A tanácskozást fiatal ag­rárszakemberek részé­re rendez téli. Egytől öt twig terjedő pályafutások tör­ténetének voltam fültanúja, egyik-másik esetben figyelem­mel is kísérhettem azokat Ál­lítom, ezek a fiatalok szinte kivétel nélkül nagyon komo­lyan veszik hivatásukat, aka­rással dolgoznak — vagy dol­goztak — szakirányítóként egy-egy munkaterületen. Hogy mégis miért csendült ki imitt- amott keserűség a hangjúkból? És ebből mi a jogos és mi az indokolatlan elégedetlenség? Erre igyekeztem választ ke­resni. Ebben sokat segített, hogy némelyikük életét, mun­káját a pályakezdéstől kezdve ismerem, azután részt vettem néhány korábbi beszélgetésen, ahol ugyancsak elmondták gondjaikat. Nálunk, Somogybán az utób­bi években örvendetes folya­mat kezdődött a gazdaságok szakemberellátásában. 1$65- ben 144 egyetemet vagy főis­kolát végzett szakember és 44 felsőfokú, illetve 249 kö­zépfokú technikus volt a me­gye tsz-eiben, ez a szám 1969- ben 209-re, 134-re, illetve 503- ra emelkedett A szakemberek­nek mintegy a fele harminc­évesnél fiatalabb. Nem meg­nyugtató, hogy oz ál lattenyész­tési ágazat irányításában csak 85 felsőfokú végzettségű szak­embert találni, de még rosz- szaob a helyzet a gépműhelyek irányításában, és nagyon hiá­nyoznak. * közgazdászok, az üzemi állatorvosok. Ha azt vesszük, hogy a megye közös gazdaságaiban 367 szolgálati lakás van, láthatjuk, hogy eb­ben a tekintetben kedvezőtlen a kép, hiszen ezek az épüle­tek olykor eleggé elhanyagol­tak és korszert'Uenek, s ke­vésnek is bizonj ulnak, mert lakni akar valaki 1 az idegen­ből jött elnök, főkönyvelő, fő­Az Irodagépipari es Fi­nommechanikai Vállalat tíz­millió dolláros keretszerződést irt alá a kanadai Caristi'ap céggel. Ennek alapján az IGV csomagoló- és liántólógépekef szállít montreali partnerének. A kanadai cég a különleges műanyagból készülő csomago­lópántok előállításához eddig a többi között Japánból im­portált gépeket. A 10 millió dolláros keretszerződés elvi­leg azt jelenti, hogy 17 éven belül, vagyis a csomagoló­agronómus meg a többi szak­ember, beleértve az üzemi ál­latorvost is. No, de ezek a fiatalok, akik­ről most szó van, többnyire nem új emberek a pályán, több éves gyakorlat van mö­göttük, tehát nem beszélhe­tünk arról, hogy kilépve az is­kolából rassz köi'ülmények várták őket Esztendőket dol­goztak — aztán kezdtek gyűl­ni a problémák, amelyeket ál­talánosítani azért mégsem sza­bad. A szakemberek egy része ugyanis elégedett Vallják, hogy minden a szakember és a tagság, a vezetőség kapcsola­tától, a kölcsönös megbecsü­léstől és megértéstől függ. Most hadd beszéljek mégis a másik oldalról, azokról az em­berekről, akiknek gondjaik vannak, és azt mondják, hogy hiába teszik az asztalra a gon­dos, lelkiismeret« munkát, mégis elmarad a — szerintük — kiérdemelt anyagi és erköl­csi megbecsülés. P éldákat említettek ezen a szűkkörű összejöve­telen. Egyiküknek min­den indokolás nélkül máról holnapra alaposan csökkentet­ték a fizetését, a munkakörét viszont meghagyták. A másik agronómus elmondta, miként »torpedózta« meg az idősebb szakember a fiatalabb kollé­ga jó kezdeményezéseit. Meg­lepődtem azon is, hogy az egyik technikust irodai mun­kára osztották be, könyvelőt akarnak faragni belőle. Aztán elgondolkodtató az a véle­mény, hogy helyenként a fa­lu értelmiségi dolgozói nehe­zen fogadják be maguk közé az agrárszakembereket. Tévedés ne essék, nem, cé­lom a fiatal agrárszakembe­rek — vagy ha úgy tetszik: agrárértelmiség — elvtelen védelmezése, érdemen ' felüli magasztalába, s elhiszem, hogy nincs mindig és mindenben igazuk. Ezt azért is említem, lejártáig szállítaná az IGV az említett gépeket, gyakorlatilag azonban mód van arra, hogy két-három év alatt konkrét szerződésekkel ki töltsék a kontingenst. A keretszerződés­sel egyidejűleg az első tétel szállításáról is aláírták a ma­gánjogi szerződést, amely 800 ezer dollár értékű gép ex­portjáról szól. A tárgyalások azonban folytatódnak a keret- szerződés további egymillió dolláros reali zásáról. mert kezemben van egy levél, melyet az egyik tsz-elnök írt, s most idézek belőle: «... Ol­vastam a Somogyi Néplap 1969. november 30-i számában a Hogyan vélekednek a fiata­lok? című cikkét... Állatte­nyésztőnk felszólalása alapján egy sor elferdített dolog látott napvilágot. Kérem. hogy itt a helyszínen szíveselcedjék meg­győződni arról is, hogyan véle­kednek az idősebbek...« Jól ismerem a szövetkezet elnö­két, szavahihető embernek tar­tom, és hamarosan sort kéri tele a kért beszélgetésre. A levél szerint tehát az lenne a leg­jobb megoldás, ha egy-egy ta­nácskozáson a fiatal szakem­bereket és az idősebb vezető­ket, kollégákat együtt ültet­nék le, s a gondokat kölcsönö­sen mondhatnák el egymásnak Voltam tanácskozáson, ami­kor a felszólalások hallatán a rendezők összesúgtak: *De jó lenne, ha ezt most a vezetők is hallanák...« Ugyanott azonban a szünetben azt hal­lottam: “Jó, hogy ilyen körben rendeztük az összejövetelt, mert ha azok is itt lennének, akiket a kritika ér, nem vol­nának ilyen őszinték a fiatalok, nem mernének kitáruUcoznL..« Pedig, ugye, az őszinte szó- kimondás, az egészséges vita lenne az, ami a problémák gyökeréhez nyúlna, A z utóbbi időben 53 egye­temet és főiskolát vég­zett szakember — ag­rármérnök és állatorvos — került ki gyalcorlatra Somogy­ba, remélhetően itt !s marad­nak. Bizony, nagyon jó lenne. Mint ahogyan az is a gazda­ságok hasznára válna, ha a felső- és középfokú techniku­sok képezte résében előbbre lépnének. Szűnik a megyében a szakemberellenes hangulat, gondok, azonban — az előbbi példákra utalok — még van­nak. Probléma még, hogy egyes gazdaságok anyagiakat nem sajnálva csak a kész szakembert igénylik, kevésbé vállalkoznak ők maguk a ta­níttatásukra. A konjunktúra az egyik eredője a szakember vándorlásnak, amely a gazda­ság termelő tevékenységére mindenképpen káros. Más kérdés, hogy vándormadara­kat szülhet a bánásmód is, meg az, hogy a fiatalok olykor túlzott anyagi igényekkel lép­nek föl, gyengén állnak sze­rénység dolgában. Ez a fia­tal szakemberek kisebb há­nyada, de szólni kell erről, mert része a tárgyilagos íté­letalkotásnak. Hernesr 'Ferenc Tízmillió dolláros keretszerződéskötés anyagok gyártási licencének sokai ígér, jóllehet ilyen mé­retűi iCilikulás nem következ­het be egyik évről a másikra. Annyi azonban mégis bizo­nyos, hogy a reform egész sor tényezője — az iparvállalatok nyereség í rd ekeltségstól a kül­ső piacok es a hazai termelők közvetlenebb kapcsolatáig — segíti gazdaságszerkezetünk korszerűsítését, versenyképes­ségünk erősítését. Fock Jenő, a Minisztertanács ' elnöke, nemrég az egyik napilapunk­nak adott interjújában rámu­tatott, hogv hozzávetőleg kör­vonalazódtak már a következő ötéves terv strukturális voná­si] i. IC-‘t alapvonásként emelte ki a vegyipar gv.irs fejleszté­sét és a korszerű számítás- technika térhódítását. Mind­kettő ólyen lehetőségeket ígér, amelyek közvetlen összefüg­gésben vannak versenyképes­ségűnkkel, világpiaci szere­pünkkel. Amint a gazdaságszerkezet átalakítása nem valósítható meg egyik évről a másikra, ép­pen úgy hosszabb érlelési idő szükséges az imént második­ként említett feltétel: az in­tegráló teljes kibontakozása '•'imára is. Ismeretes, hogv a KGST-országok hozzákezdtek az integráció elvi alánjainak kidolgozásához, köztudomású az is, hogy a lehetőségek és az érdekek egyeztetése bonyolult, sok éves munka. Hiba lenne azonban, mindezt úgy felfog­nunk, • hogy a nemzetközi munkamegosztásban csak ak­kor, vagyis évek múlva bekö­vetkező döntés után vehetünk intenzívebben részt, amikor az integráció teljességében meg­valósul. Sok jel mutatja, hogy addig is hasznosíthatjuk lehe­tőségeinket, kiépíthetjük a szo­cialista országok vállalatközi együttműködését, mind sike­resebben élhetünk a kooperá­ció, a nemzetközi munkarneg- os--tás gazdasági e 1 ön vei vek A nemzetközi verseny­pálya nem hasonlítható a sportpályához; itt nem lehet szó hirtelen kiugrásokról, elő­retörésekről, csak megalapo­zott és egyenletes fejlődésről. Az új gazdaságirányítás ennek feltételeit teremtette meg. T. A. Interpeüalásnak is beillett Rózner Ferenc tanácstag felszólalása a városi tanács legutóbbi ülésén. Higgadtan, nagyon finoman és pontosan fogalmazva mondta el a Lé­téin Samu utca és a Fürdő köz lakóinak jogos panaszát, mégis minden szavában in­dulat lobogott, minden mon­datából sugárzott a felhábo­rodás. S nem azért, mert még mindig nem kezdtek neki a több mint egy éve ígérgetett vízvezeték lefekte­tésének, hanem azért, mert senki sem akadt a városi ta­nácsházán, aki többszöri ér­deklődésére őszinte és meg­bízható választ adott volna neki. Pedig választói érthe­tően türelmetlenek a tizen- négyhónapi várakozás miatt, s azt is hihetik, hogy a ta­nácstag kényelmes, nem jár el a közös ügyükben. Ezt pe­dig egyikük sem érdemli meg, hiszen a viz bevezeté­sét nemcsak kérni tudták, hanem saját erejükből ezer­ezer forinttal hozzájárultak a költségekhez, sőt felaján­lották társadalmi munkáju­kat is. Minden kérdésre válaszol­tak a tanácsülésen, Rózner Ferenc tanácstag sem maradt ki. Szó volt abban a cső­hiány tői a rossz időjárásig, a munkaerőgondoktól a város vízvezeték-csöveinek a tö­réséig sok mindenről, csak éppen egyről nem: miért nem kapott választ a tanács­tag, s rajta keresztül a kél utca lakossága. S hiába nyug­tatták meg az. interpellálöt., hogy az idei vízhálózat-fej­lesztési tervben első helyen áll a Lewin Samu utca és a Fürdő köz, hogy a befizetett pénz jó helyen van, a fej­lesztési alap számláján — a íanácstagságot nem elégítette ki a válasz. A hűvös csendből sokat megértett a váröst tánács vb- elnöke, s a testület iránti bi­zalom, a tanács tekintélye ér­dekében megfogalmazta, ami hiányzott a napirend elő­adóinak a válaszából. Nem lehet tájékoztatás nélkül hagyni sem a tanácstagot, sem a lakosságot egy ilyen kényes ügyben. A két kapos­vári utcában élő csaíádok megtakarított ezer forintju­kat fizették be, hogy minél előbb megvalósuljon régi vá­gyuk: a vízvezeték. Várták a múlt év elején, majd a múlt. év végén, aztán most ja­nuárban, hogy megkezdőd­jön a munka. Egyre gyak­rabban kérdezgették tanáés- tagjukat, azonban ö sem tudott többet náluk, hiszen a városi tanácson nem érde­mesítették arra az üggyel foglalkozók, hogy felvilágo­sítsák. A szocialista de­mokrácia szellemében pedig éppen azt várhatták volna el Rózner Ferenc es a vá­lasztói, hogy valaki kimegy a tervcsoporttól a régóta vá­rakozó családokhoz, s el­mondja, mi a késői kezdés oka, mikor várható a cső le­fektetése. Az interpelláló ta­nácstag egy megjegyzéssel arra is utalt, hogy nyugod­tan vehették volna a fárad­ságot az illetékesek, hiszen az emberek felnőttek, min­dent megértenek, ha meg­mondják nekik. Éppen ezért vonta le azt a tanulságot a tanácsülés, hogy sohase maradjanak adósaik, a válasszal a szakosztályok. Ha időben tájékoztatják a tanácstagokat, nem . interpel­lálnak ilyen ügyben. L. G. „Brigád lessünk“ Neiczer Ádám csoportveze­tő: — Most már nagyon várják a lányok a válaszleveleket, mert ettől függ, hogy mikor tarthatják az ünnepélyes bri­gádalakuló gyűlést Dr. Mün­másik műszak szocialista bri­gádjának jó tapasztalatait itt felhasználják. A brigádvezető, Boros Ma­ria: — Én az iskola után mind­járt ide kerültem dolgozni. Úgy látszik, a lányok megbíz­nak bennem. Itt a csomagoló­baji már elég jól összeszok­tunk, és most brigád leszünk. Mit mondjak magunkról? Van néhány férfi, a többség lány. Tizennégyen-tizenöten le­szünk. Szeretnénk megfelelni azoknak a követelményeknek, amelyeknek eleget kell tenni ahhoz, hogy megkapjuk a szo­cialista brigád címet. A lá­nyoknak is Van kívánságuk és azt hiszem, jogos. Mi azt sze­retnénk, ha a gyárvezetöség jobban válogatna azok között, akik ide kerülnek. Hiszen gyakran csak rövid ideig ma­radnak és így nehéz velük dolgozná Most már azért ösz­zelébb kerülünk.- Jo a munka- kapcsolat, igaz, és reméljük ez a brigádban még mélyül. Majd Tudom, nem megy ez egysze­rűén. . . Még azt is szeretnénk, ha nóhányan tovább tanul­nának.' De most inkább nem mondok túl sokat, á közös ter­melés majd bizonyít nich Ferenc nevét veszik föl Közösen határoztak így. Még él az államférfi özvegye, és szeretnék, ha az alakuló gyű­lésen személyesen részt venne. A textilművekben már szép eredményei vannak a brigád- mozgalomnak, útmutatások, példák alapján Indulhatott el ez az alakuló brigád is. A cso­magoló dolgozói. Hogy miért határozták ezt el? Elsősorban a termelés érdekében. A techno­lógián akarunk javítani, az in­tenzitás tekintetében van még kívánnivaló a gyár gazdasági vezetői részéről. Azt hiszem, ez a kollektív keret lesz a legal­kalmasabb arra, hogy a törek­vés teljesüljön. Én mint cso­portvezető patronálom majd a brigádot — és tulajdonképpen csak azt szeretném, hogy a Boros Mária, szeszokott a csomagló gárdá­ja, tényleg tudjuk hozni azt, amit várnak. Jobb és gyorsabb munkát És egymáshoz is kö­Kovács Jőzsefné. Kovács Jőzsefné: — Azt hiszem, én vagyok a legidősebb ebben a brigádban. Megmondom őszintén, eleinte nem is nagyon tudtam, mit akarnak, mire készülnek ezek a lányok. Fiatalok. . hadd csinálják — gondoltam. — Férjemmel már régóta itt dol­gozunk, a gyárral szemben Van egy kis házunk... Sze- nyérből költöztünk be Először mint fonónő dolgoztam, az­tán egészségügyi okok miatt, ide helyeztek a csomagolóba. Helyes lányok ezeik és ügye­sek. Hogy megyek-e közéjük? Hát persze, ha egyszer így iobban megy majd a munkai. És hívnák. Ez jólesik. T. T. Neiczer Ádám, IfflMOfi?! neptAP 1SS&. ■mjbW’n«, s,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom