Somogyi Néplap, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-15 / 63. szám

Száz falu, száz írta: Kiss Jen6$ az Országos Népművelési Tanács titkára felszabadulási évfor­duló gazdag kulturá­lis programjából, a be­mutatók, fesztiválok, pályá­zatok és vetélkedők sorából kiemelkedik az egész orszá­got átfogó Száz falu — száz könyvtár-mozgalom. Az Or­szágos Népművelési Tanács 1969. augusztus 20-án hirdet­te meg, és három hónap alatt 361 község jelentette részvé­teli szándékát a megyei nép­művelési tanácsoknak. Az ONT február 23-i döntése a jelentkezések elbírálásáról, illetve a központi támogatás felosztásáról nem az akció le­zárását jelenti, de alkalom az eddigi eredmények összegezé­sére és a további tennivalók szám bavételére. A mozgalom a falvak la­kosságának, a társadalmi, ál­lami és gazdasági szervek­nek erejét összefogva — a kis települések művelődési le­hetőségeinek javításával — 100 faluban új könyvtár léte­sítésével kívánta méltóan és marandandó módon ünnepel­ni a 25. évfordulót. Az összefogás — és ez az egyik fő eredménye — a moz­galom, minden szakaszában érvényesült. A központi tá­mogatási alapot a társadalmi és tömegszervezetek, a mi­nisztériumok és országos fő­hatóságok adták össze, közöt­tük olyan szervek (pL a SZOT, a Fővárosi Tanács), amelyeknek »Saját-« kulturá­lis feladataik is sok gondot adnak. Jelentkezett a Déryné Szín­ház, hogy az avatási ünnep­ségen előadást ad a működési területén létesülő intézmé­nyeknek. A Képzőművészek Szövetségének tagjai pedig műalkotásokat ajánlanak fel az új klubkönyvtáraknak. A falvakban a termelőszövetke­zetek és a tanácsok, a fo­gyasztási, a kisipari szövetke­zetek és a vállalatok, a KISZ és a népfront a lakosság min­den rétegének összefogása tette lehetővé, hogy 150,5 mil­lió forintot fordítsanak a tér-, vezeti intézmények létesíté­sére. A jelentkező községeknek több mint a felében eddig nem volt művelődési intéz­mény, illetve a meglévő nem volt alkalmas a feladatok el­látására. A mozgalom tehát a kulturális »fehér foltok« fel­számolását is segíti — éppen ott, ahol legtöbb a gond és legnehezebb az előrelépés: a művelődési szempontból hát­rányos helyzetben lévő me- gyekben és az apró fád vak­ban. Több mint 50 községben ed­dig más célt szolgáló helyisé­get, épületet (pl. az összevo­nások folytán megszűnt ta­nácsházat, feleslegessé váló szolgálati lakásokat, körzete­sítés révén megszűnt iskola- ka^) alakítanak át könyvtár­rá. klubkönyvtárrá. Közéi 80 község tervezi az eddig kor­szerűtlen (csupán nagyterem­ből álló, a célnak meg nem felelő) művelődési intézmény felújítását, jelentős korszerű­sítését. Majdnem 100 a telje­sen új most létesülő klub­könyvtár, illetve könyvtár; sok közülük a leendő nagyobb művelődési intézmény első ütemeként épül S záz község intézménye között osztotta fel az ONT a központi ala­pot: berendezésre, felszerelés­re, az induló könyvállomány biztosítására. Ezek 40—200 ezer forintot kapnak berende­zésre és 10--70 ezret könyv- beszerzésre — a lakosság szá­mától, az intézmény nagysá­gától és a helyi erőforrások mértékétől függően. Ez az összeg biztosítja, hogy a fel­szabadulási emlékkönyvtá­raknak külsőségükben, mű­ködési feltételeikben is mél­tóan képviseljék az évforduló jelentőségét, például szolgál­janak a hasonló intézmények­nek. Ezért nem lehetett az összeget valamennyi jelent­kező között egyenlő arányban elosztani, ahogy azt több me­gyében is javasolták. A megyék sem egyenlő arányban részesültek támoga­tásban. Nehéz is lett volna a 100 «-támogatott« intézményt a szokásos szempontok (a me­gye lélekszáma, települések száma stb.) figyelembevételé­vel igazságosan 19 felé oszea- nL Méltányos, ha a központi támogatás azokat segíti, akik a legnagyobb helyi erőt moz­gatták meg. Hogy egy-egy megye há­rom vagy éppen nyolc intéz­ménynek kapott berendezést, abban elsősorban ez, valamint a hátrányos helyzetben lévő és aprófalvas megyék támo­gatásának —a felhívás céljá­ból következő t— szándéka fe­jeződik ki. A jelentkezett vá­rosokat, nagyközségeket sem azért kellett figyelmen kívül hagyni, mintha ott nem len­nének kulturális göndok vagy méltó jelentkezők, hanem azért, mert ez a mozgalom a kis falvak segítését tekintet­te feladatának. A támogatás égjük lényege? feltétele volt, hogy a terve­zett új intézmény valóban korszerű, a mai követelmé­nyeknek megfelelő vagy azo­kat • megközelítő legyen. Az előzetes vizsgálatok . során több esetben is el kellett te­kinteni egy-egy intézmény'ja­vasolásától, mivel nem felelt meg a mai igényeknek.1 Ha­sonlóképpen kizáró ok volt, ha az építés évekkel ezelőtt kezdődött vagy nem fejeződik be az évforduló esztendejé­ben. Remélhetőleg ezek az in­tézmények is felépülnek, de felszabadulási emlékkönyv­tárrá minősítésük az akció hi­telét . rontotta volna. A berendezés és felszerelés költségei hamarosan megér­keznek a megyékbe, és ez megyorsíthatja az intézmé­nyek befejezését Egyharma- duknak avatását április 4-re tervezik, a többinek a befeje­zése áthúzódik az év második felére. A mozgalomban rész­vevő szervezeteknek, közsé­geknek most az építés befe­jezésére kell összefogniuk erejüket, Ismerve az építke­zés nehézségeit, ez sens lesz könjijrű feladat Az avatás után pedig következik a mun­ka. A működési költségek fo­lyamatos biztosítása, az in­duló könyvállomány rendsze­res gyarapítása, az eleven kulturális élet megteremtése ugyanolyan összefogást igé­nyel a jövőre is, mint ami­lyen a létesítésben megnyil­vánult. Ma még nem lehet látni, hogy a mozgalom keretében hány »felszabadulási emlék­könyvtár« épül fel Száznál mindenképpen több, hiszen a megyei alapokból támogatott és a pusztán helyi erőből épü­lők is joggal tartanak igényt erre a címre A jubileumi év végéig hátralévő hónapok még sok lehetőséget nyújta­nak, sok félig kész intéz­ményt juttathat el a befejezé­sig­mozgalomban részve­vő községek méltó módját választották a nagy történelmi évforduló megünneplésének. Korszerű művelődési intézményük min­den használóját, a falu min­den lakosát emlékeztetni fog­ja az évfordulóra. Meg arra is, hogy ha jó a cél, méltó a? alkalom, a központi, és helyi elképzelések találkoznak: van lehetőség az erők összefogá­sára, meg lehet taláírd a mód­ját, hogy sokféle szervezet együttesen segítse a falu mű­velődéséit. A közművelődés jövőjét' illetően ez a Száz fa­lu — száz könyvtár mozga­lom legfőbb tanulsága. Clifford D. Owsley: A lyorsolvasás vilásbaiiiekának vallomásai------ — ■ - - - ■ ■ . „ nflMk -K* .,1/ , A gyorsolvasés titka az, hogy az ember elhagyja a ré­gi módszert, s nem az oldal elején kezd olvasni, onann le a közepéig, majd a végéig — úgy, hogy széltől szélig olvas­sa a sorokat. Itt először szó­kapcsolatokat, aztán sorokat, majd bekezdéseket olvas az ember, végül egész oldalakat — pontosabban minden ol­dalnak csak a közepét Amikor elvégeztem a har­madik gyorsoivasási tanfo­lyamomat, peroeriként 4900 szavas sebességgel haladtam. A negyedik kurzus után több mint megháromszoroztam a sebességet, s. elértem a soha­sem hallott csúcsot, a per­cenkénti 18 000 szót. »Ez meg­felel az űrutazásban elért, óránként 18 000 mérföldes utazósebességnek« biztatott gyorsolvasómesterem vidá­man. ' Ilyen gyorsan még senki sem olvasott énelőttem. Ké­szén álltam a nagy erőpró­bára. Marathonl felolvasásom öt napig tartott, s az Urkorsza- ki Olvasás Országos Intéze- Jének védnöksége-- alatt zaj­lott le. Hétfőn reggel hatkor kezdtem, bemelegítésül a Ko­ránnal és a Bibliával végez­tem. Már majdnem az Űj Testamentum végén jártam, amikor elértem a 18 000 sza­vas űr sebességet. Shakespeare összes művei ötvenöt percet vettek igény­be. E pillanatban nagyjából milliószavas óránkénti telje­sítményt mutattam fél. Érez­tem némi súlytalanságot, amely a megértéssel állt kap­csolatban, de a sebességemet nem befolyásolta. Elkkor következett a Há­ború és béke,. mely negjrven percét igényelt. Délelőtt 9 órákor, 3 milliomodik szava­mon túl, tízperces szünetet tartottam, s felhajtottam egy csésze kávét Harminc más híres regény következett. A harmincperces ebédszü­netet is beleértve, az első na­pot délután 4 óra 10 perckor fejeztem be, s 9 óra 40 perc alatt 9 600 000 szóval végez­tem. Persze az egész első nap csupán bemelegítésnek szá­mított a hosszú, fáradságos három naphoz, melyeket az Encyklopaedia Britannica töltött ki Napi tizenkét órás olvasással — kedden, szer­dán és csütörtökön — össze­sen 39 millió szón rágtam át magam. A péntek már könnyebb volt A honi pályán jobban éreztem magam, bár az agyi súlytalanság állapota némileg zavart a müvek megértésé­ben. Egy tízkötetes versválo­gatással harminc perc alatt végeztem. Akkor jött a »Re­mekírók« húsz, kötete, mely teljes három órámat kitöltöi- ; te. Tíz vaskos kötet a polgár- háborúról, igénybe vette ösz- szesen vagy másfél órámat, s ekkor ismét ebédszünetet tar­tottam. De nemsokára újra visszatértem az űrbe. Előkészültem a leszálláshoz. Nem egészen két óra alatt át- száguldottam Winston Chur­chill hatkötetes művén: A második világháború-n. A »Kellemes órák« című antoló­gia csupán tizenhat percig tartott. A Churchilldcönyv vége felé már bekapcsoltam a szellemi fékezőrakétákat. hogy lassítsam a sebességet Ezeket a fékezőket is a gyorsolvasás bájnókai dolgoz­ták ki Gyakorlatilag azt je­lenti ez, hogy az ember san­da oldalpillantásokat vet időként a lap szélére is. Immáron egy kissé csök­kent sebességgel (körülbelül percenként tízezer szóval) át­lapoztam Carl Sandiburg több kötetes Abraham Lincoln- eletrajzát, s délután 1 óra 10- kor szakítottam át a célsza-, lagot a Gettysburg-i Beszéd­nél. Íme, egy példa, milyen az olvasás ekkora sebesség mellett. A gyorsolvasónak a Gettysburg-i Beszédből a kö­vetkező emléke maradj »évekkel ezelőtt éhből amit meg kell szentelni holott mi, az élők aki elhatároztunk Is­ten nép által«. Történelmi beszéd volt, már ebből is lát­szik. Amikor hivatalosan a vi­lág leggyorsabb olvasójának nyilvánítottak, riporterek vettek körül, és ostoba kér­déseket tetteik fel nekem: — Milyen hasznom származik e fantasztikus teljesítményből^- — Ne legyenek már ily@ts atomkorélőttiek! — intettem le őket — Az űrkorszakban élünk, ember! Elolvasom mindazokat a könyveket, amelyeket már régóta akar­tam. És különben is fő hasz­nom, hogy enjrém a világre­kord. Nem igaz? De hát mit nyújt nekem mindez, ami az okulást, a szórakozást, az élvezetet il­leti? Semmit. Ha szórakozni alkarok, nézem a tévét. Fordította: Zilahi Judit Ing. Jaroszlai) Vána (Brno) felvétele, A Barátság hídja íotekiáffiítís aasyagéhoL Földes Ferenc Születése hatvanadik évfordulóján Ma lenne hatvan éves Földes Ferenc, akiről a fiatalab­bak közül sokan annyit tudnak csupán, hogy a háború előtti Magyarországon tanulmányokat, cikkeket írt a város és a falu dolgozó népének kulturális helyzetéről, életkörül­ményeiről, művelődési viszonyairól, s ezért azok között tart­ják őt számon, akik a szocialista nevelés előfutárai voltak hazánkban. A fasiszta embertelenség harminckét esztendős korában valamelyik Ukrajnába hajszolt büntetőszázad fegyenetele- pén oltotta ki életét, annak az emlékezetesen szép meg­jelenésű, kisportolt, mutatós férfinak, aki ifjú éveiben megszerzett nagy tudásával, fáradhatatlan tettrekészségé- vej, emberségével mindenkire nagy hatással volt, aki csak ismerte. ■ Édesapja, a haladó gondolkodású értelmiségi, 1919-ben a forradalom oldalára állt, és fia nevelését úgy irányította, hogy ő is , a nép szolgálatának szentelje'életét, tudását A párizsi Sorbonne-on és a bolognai egyetemen tanúit, doktorátust szerzett, egy ideig Párizsban élt Amikor- jó oka lett volna rá, hogy kint maradjon, na­gyobb - biztonságban éljen, mint itthon, ahol a fasizmus egyre vérszomjasabba» vetette rá magát mindén erkölcsi értékre, a demokrácia és a haladás valamennyi intézmé­nyére és szószólójára, hazajött, hogy életét kockáztatva segítsen útját állni a végzetnek. A szovjetellenes háború kitörésének évében jelent meg Budapesten »A munkásság és parasztság kulturális helyzete Magyarországon«című kötete Tágja volt ' a Történelmi Emlékbizottságnak, egyike azoknak a kommunista vezetőknek, akiknek a népfront- políitilm vérükké vált, értették és fenntartás nélkül őszintén követték azt az elvet, hogy Magyarországon a hitlerista­nyilas országvesztéssel szemben össze kell fogni minden becsületes hazafias erőt 1942-ben a március 15-i háborűellenes függetlenségi tüntetés után — melynek sikere nagymértékben volt kö­szönhető az ő odaadó fáradhatatlan munkájának is ■— el­hurcolták, a biztos pusztulásba taszították. Halálával egy olyan életút tört ketté, amely, há folytatódik, általa né­pünk és hazánk sok értékes művek maradandó cselekedet­tel gazdagodott volna, v. R Leány Id Pervomajszkij:* PETŐFI SÁNDORHOZ Kunszentmárton. Szememre nem jön álom. Ö élt és énekelt e földön, ő! Jártam már ennél szebb és rútabb tájon, van sok város, falu, folyó, mező. Szétlőtt, sötét házak. Nem én akartam. És nem te dúltad nálunk szét a kertet; de háború van. Toliam mellett kardom Így jöttem országodba. Jönnöm kellett. Ez hát a zápor, mely téged vert régen.... Ma én vagyok itt bőrig áztatott. Hajdan, s ma is csak egy nap kél az égen, csak egy a csermely, mely itt lenn csacsog És épp e fák lesték egykor (ki tudja), mi fájt, mi ébredt, zengett szíveden: merről eredt, s hová vitt sorsod útja, — e fáktól végre megkérdezhetem, Te is tollal s karddal mentél csatába Tán épp ez volt tanyád egy éjszakán! S itt ez az éjszemű lány — unokája annak, kit még te csókoltál, talán. Találkoztunk, bár száz év választ széjjel Hoztunk nincs per, testvérré tett a kgrd Míg elmerengtünk, véget ért az éjjel: Amott már halvány pírt ölt a part. A nap közéig. Felszáll a páratenger. Lelkemben ős-reménység ébredez. Eggyé olvasztott bennünket november: — egyforma vér — s esőcsepp permetez, György fordítása * Szovjet költá aki 1944/45-beh katonaként részt vett Magyaror­szág felszabadításában. SOMOGYI KŐPtáP Vasárnap, 1970. asárdos 15.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom