Somogyi Néplap, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-20 / 43. szám

A Vadas testvérek példája ötven évvel ezelőtt, feb­ruár 20-án oltotta ki a Vadas testvérek életét a hírhedt Prónai-különítmény. * * * A Vadas gyerekek édesapja korán meghalt, az édesanya maga nevelte a három gyer­meket. Márton ezért munkát vállalt. Ezek az évek egyetlen kora hajnaltól késő estig tartó munkanappá olvadtak össze. Éhezés, megaláztatás, kilátás­talan vergődés volt az élet. 1917-ben tagja lett a Galilei Körnek, 1918 novemberében pedig a KMP-nek. Aztán beköszöntött 1919. március 21. Minden megvál­tozott. A Vörös Újságban ezt olvasta: ■»Mindent, amit te­szünk, ertetek tesszük, ifjú­munkások!» S ezek nem csupán szavak voltak... Nehéz napok következtek a munkásállamra. A román és a csehszlovák intervenciósok támadó hadműveletekbe kezd­tek a Magyar Tanácsköztársa­ság ellen. A hívó szóra ezrek és tízezrek mentek védeni a szocialista hazát. A győzel­mes miskolci csata kitüntetett hősei között ott volt a 19 éves Vadas Márton is. A proletárdiktatúra meg­döntése után Vadas Márton Ausztriába emigrált, és ott részt vett a Kommunisták Magyarországi Pártjának és a KIMSZ-nek az újjászerve­zésében. Tagja volt annak a csoportnak, amely a magyar— osztrák határon átsegítette a menekülőket Később vállalta, hogy pártszervező munkához |cezd itthon 18 éves Andor öccsével együtt A párt újjá­születéséről szóló röplapokat hoztak. Egy áruló tőrbe csal­ta a két Vadas fiút is. A Prő- nai-külömtmény fogta le őket. Egy szemtanú — Hambur­ger Sandámé — így írja le további sorsukat: »Vadast le­fogták, a levelet megtalálták nála, ezzel a levéllel csaltak tőrbe engem is és a többie­ket: Poszt, Horváthot, Neu- mannt... Szegény két kis Vadas, rémesen össze voltak verve... A Vadas fiúknak sem irgalmaztak, nem nézték fiatalságukat... A két Vadas fiút egy este «-éjjeli munkára» vitték. Abból nem tért vissza soha senki. (Mészáros Gábor­ral és egy másik elvtárssal együtt vitték őket, kettőt az összekötő vasúti hídon lőttek agyon és a Dunába dobták. A másik kettőt élve taszították a folyóba. Szegény két kis Vadas. Árva gyerekek voltak. Márton biztatott, hogy kisza­badulok; ő egy szót sem val­lott ellenem, hiába verték.» A Kommunista Ifjúsági In­ternationale 1921-ben így haj­totta meg az emlékezés zász­laját a Vadas testvérek emlé­ke előtt: »A magyarországi proleariátusnak meg kell ta­nulnia Vadas Márton cseleke­detéből, hogy a munkásság felszabadításáért vívott harc­ban önfeláláozóan kell csele­kednie, hogy cselekvésével az új győzedelmes forradalmakat elősegítse.-» Megyénk ifjúsága magáévá tette az Ifjúsági Internationa­le ajánlását, és nagyon sokan példaképül választották a két fiatal forradalmárt. Számos alapszerveaet, úttörőcsapat, ifjúsági brigád viseli a Vadas fivérek nevét Varga Teréz „Húsz esztendő — az idő hogy eljárd Ősz volt, 1949. Oktober tizennyoicariika. Azon a napon az egykori cselédház lakói valamivel korábban hagyták abtaa a munkát, és a határ­ban szerteszórt kis földjeikről töprengve, gondolatokba me­rülve igyekeztek haza. Este dönteni kell. Megbeszélés lesz. A parasztembernek nem ke­nyere a sok beszéd. — Úgy gondoltuk, többre megyünk, ha megalakítjuk a szövetkezetét. Aki így látja jó­nak, az maradjon. Aki nem, az menjen el... Mozgolódás, suttogó, vitat­kozó szavaik. Menjünk? Ma­radjunk? És kilenc család ott ma­radt. (Ott a cselédházban. Sávo­lyon húsz évvel ezelőtt így kezdődött. A magot elvetet­ték. Kihajtott. Néha vihar té­pázta, néha tűző nap sanyar­gatta. De a fa a természet tör­vényei szerint nőtt, terebélye­sedett, és a zöld lombsátor vé­delmében mind szebb, mind gazdagabb gyümölcs érett... Csaknem tizenhatmillió forin­tot érő tiszta vagyona van ma az Új Élet Tsz közösségének, és a múlt évben már hatvan­hat forintot kerestek az itt dolgozók egy tízórás munka­nap alatt.) Kilenc család maradt ott. Köztük Orbán Károly, Árvái József és a két Farkas test­vér: József és Gyula. — Hm ... Emlékezték? 134 holdunk volt. De ebből csak hetvennyolc a szánta. A szakszervezetek Somogyért EGY UABMINCHAKOM ol­dalas beszámoló és több mint kétórás vita anyagát még ki­vonatolva is nehéz volna vi&z- szaacini. Pedig most olyan té­mát tárgyalt a Szakszervezetek Megyei Tanácsa a tegnapi ülé­sén, amely számot adott a szaaszervezeti kongresszus és a megyei küldöttértekezlet óta elvégzett munkáról. Első helyen említeném meg, hogy a szaicszervezetes: ereu- menyesen hozzájárul utk a gaz­dasági épitomunaa szervezé­seim, a legyűrne toboet So- mogyeril mozgalom kioonta- koz tatásához, iá mindezt eisb- soroan mozgalmi eszközökkel oldottak me&. A szaKSzerveze- tek álláspontját és tapasztala­tait egyre joooan hgye.einoe veszik a tanácsom a dolgozók elet- és munKakörülmenyei- nek, az ár- és bérszínvonal­nak, általában az életszínvo­nalnak az elbírálásánál és a fejlesztés mértékének megha­tározásánál. A somogyi szak- szervezetek tagsága több mint tizenhétezerrel nőtt három év alatt, s így majd hetvenötezer szervezett dolgozó érdekeit képviselik a megyében. Ezt a képviseletet megkönnyíti, hogy az SZMT elnöksége együttmű­ködési megállapodást kötött a m.gyei tanács vb-vel, a szak­mák megyei bizottságai a ta­nács osztályaival, a szakma­közi bizottságok pedig a közsé­gi tanácsokkal Ennek révén mind rendszeresebb a kölcsö­nös tájékoztatás, a vélemény- csere, az együttes állásfoglalás és intézkedés. Ugyanilyen együttműködés bontakozik ki a szakszervezetek és a KISZ között is. A Szakszervezetek Megyei Tanácsának nagy szerepe van a megye területpolitikai tevé­kenységben. Az utóbbi évek-, ben azokra a főbb feladatokra összpontosított, amelyek köz­vetlenül érintik és befolj’ásoi- ják a lakosságnak, a szervezett dolgozóknak az élet- és mun­kakörülményeit. így például az iparosítás, a foglalkoztatottság növelése, a szociális, egészség- ügyi, kulturális ellátás fejlesz­tése, a kommunális, kereske­delmi fejlődés, a lakáshelyzet,, a bérgazdálkodás javitasa. A területpolitikai tevékenységet megalapozta, hogy az SZMT és a szakmai megyebizottsá- gok kialakították a tervezés­ben való részvétel új eredmé­nyes módszereit. Ez most ka­matozik igazán, amikor min­denhol a kővetkező ötéves terv elgondolásait összegezik. Az előmunkálatokból a szakszer­vezetek is kiveszik a részüket a somogyi szervezett dolgozók érdekében. Három év eredményeit tet­te a mérleg egyik serpenyőjé­be az SZMT, s különösen ki­emelte, hogy a szocialista munkaverseny és brigádmoz­galom szervezésében egyre na*- gyobb az önállóság és az önte­vékenység. Csaknem harminc- ötezer munkás tért át a csök­kentett munkaidőre, nyolcezer dolgozó részére építettek kor­szerű szociális létesítményeket, az ezer személyre jutó balese­tek száma pedig az 1967. évi 36,3-ról tavaly 30,02-re csök­kent. S hogy a sort még meg- toldjam, a társadalombiztosítás ügyvitele közelebb került a dolgozókhoz, több csökkent munkaképességűnek jutott megfelelő munka, az üzemek­ben fejlődött az üzemorvosi szolgálat Ebben és még sok másban a hároméves követke­zetes munka testesül meg. A KONGRESSZUS ÓTA megnövekedett a szakszerve­zetek szervezeti ereje is, to­vább javult a vezetés színvo­nala. erősödött a kapcsolat a tagsággal. Az alapszervezetek többségükben helyes munka­módszer szerint gyakorolják a hatás- és jogköröket. Nagyon lényeges, hogy továbbfejlődött a mozgalom társadalmi jellege (tizenegyezer választott tiszt­ségviselő tevékenykedik!), s eredményesebben nevelik és képezik a kádereket S hogy mit kell tenniük a szakszervezeteknek a közeljö­vőben? Ez is pontosan megfo­galmazódott a tegnapi ülésen. A vállalatoknál ma még nem működnek közre hatékonyan a szakszervezeti bizottságok a tervek kidolgozásában, általá­ban kész vagy jóváhagyott ter­veket vitatnak meg. Éppen ezért sokkal határozottabban kell részt venniük a feladatok meghatározásában, a dolgozók javaslatainak továbbításában. A műszaki fejlesztéssel össze­függő időszerű és fontos fel­adat az újítómozgalom felka­rolása, a hatékony munkaerő­gazdálkodás elősegítése. A szakszervezeti bizottságoknak támogatniuk keil a vállalati vezetést a munkafegyelem megszilárdításában. Ugyanak­kor ösztönözniük kell arra is. hogy a munka teljesítményé­vel összhangban emeljék a béreket, megközelítve az or­szágos átlagot. Az indokolat­lan áremelések elleni harc, a vállalati lakásépítés szorgal­mazása is ott található a fel­adatok között. S AMI A MOZGALOM to­vábbi eredményeinek lehet majd a forrása: tovább kell ja­vítani a testületi vezetést, a hatás- és jogkörök érvényre juttatását, az üzemi és a szak­szervezeti demokrácia további szélesítését. S akkor még ked­vezőbb lesz a mérleg, amikor összeül a megyei küldöttérte­kezlet Lajos Gér* — Igen. Es ez is 154 parcel­lában! Átlagosan fél holdas dara­bok szétszórva a határban. — Kilenc marhánkat bekö­töttük a régi uradalmi istál­lóba, és mivel egyetlen lo­vunk sem volt, a tavaszi munkákat tehenekkel kezd­tük ... Aztán az állam adott tízezer forintot gazdasági fel­szerelésre. Két lovat vettünk. A Farkas testvérek voltak az első kocsisok a szövetke­zetben. És a falu figyelt. Nem éppen jóindulattal. »Nem vi­szik sokra ezek« — mondogat­ták jó néhányan. — Először akkor kaptunk pénzt, amikor ősszel eladtuk a krumplit. — Érdekes. Senki sem zú­golódott közöttünk. Valahogy reményked­tünk. Remél­tük, hogy a jö­vő hoz vala­mit ... (A gyerekek, az utódok előtt inkább csak szavak ezek. A távoli múlt valami elkép­zelhetetlen, meseszerű vi­lága. Ök már másba szület­tek. S bár jó néhányukat máshová, más vidékre sodort a többet aka­rás, mind töb­ben vannak, akik apáik nyomdokába lépnek. A leg­utóbbi közgyű­lésen 17 új ta­got vett fel a Közösség. Köz­tük négy tizenhét éves lányt: Orbán Annát, Horváth Ilo­nát, Kozma Rózsit, Árvái An­gélát. — Ügy gondoltuk, jobb itt a faluban — mondja Orbán Anna és Horváth Ilona. — Eddig is a kertészetben dolgoztunk. Aztán hallottuk, ha jelentkeznénk, tagnak is felvennének. Mégiscsak job­ban Ide tartozunk így. Nem igaz? at) A maroknyi kis csoport ki­tartóan dolgozott. Valami hi­Arvai József, te test. §ÍtÉll Akik egy napja tagjai a szövetkezetnek: Horváth Ilona, Orbán Anna. hetetlenül nagy összetartás, akarás fűzte őket össze. — Nem is lehet ezt így sza­vakkal megmagyarázni. — Igen, sokat dolgoztunk. Délelőtt az egyik pár lóval, délután a másikkal végeztük a munkát. Kint etettünk. Em­lékszel, tíz holdat is lemókol- tunk egy nap! A lovat cserél­tük, hogy pihenjen — mi egy­folytában mentünk... —» A^ ember valahogy fur­csán nézi, hogy mit meg te­hetett csinálni akkor! Most is- .- ■ • v, -.íöy . - i „ . • Húsz év után ■—« a következő húsz évre koccintanak. Ez is közérdek Vita 85 000 tonna tűzifáról Az utóbbi négy napban is­mét felfagytak az erdei utak, az erdőgazdaság szállító jár­művei zavartalanul eljuthattak a tűzifa-tárolóhelyekig és visz- sza, a vasútállomásokra. A ti­zenkilenc erőgazdaságból ér­kezett jelentések szerint ja­nuár utolsó tíz napjában ösz- szesen 42 000 tonna tűzifát ad­tak fel a TÜ Z ÉP - telepekre és «4 a szállítása ütem tartott február első két hetében is. Február elején Békés és Szol­nok megye járásaiban több helyütt hiába vártak tűzifára a vásárlók. A helyzet azóta sokai javult Az erdőgazdasá­gok. gyors pótszailitasokkai kiegyensúlyozottabbá tették az ellátást. A belkereskedelem tűzifa- igénye erre az évre hozzávető­leg 885 000 tonna. Ebből az erdőgazdaságok 800 000 tonna száll tását már vállalták. A 85 000 tonnás különbözet ügyé­ben a belkereskedelem és az erdőgazdasági vállalatok kép­viselői rövidesen tárgyaláso­kat kezdenek. Az erdészeti szakemberek szerint az erdő- gazdaságok ezt a mennyiséget is biztosítani tudnák, ha ele­gendő tehergépkocsi állna ren­delkezésükre .i közelmúltban egy viszony­lag szűkkörű megbeszélés té­mája élénk vitát váltott ki a jelenlevők között. A burgonyá­ról volt szó, és arról, hogy ezt a fontos élelmezési cikket országosan nagyobb területen termesztik a háztájiban, mint a közösben. A vegyszeres vé­dekezés jövőbeni útja eppen ezért nem tisztázott, ugyanis az ehhez szükséges berende­zések inkább a nagyüzemi, permetezéses növényvédelem­hez állnak rendelkezésre, mintsem a háztájiban és házi- kertekben most dívó porozás­hoz. Pedig a permetezés célra­vezetőbb, hatékonyabb. Mi hát a tennivaló? Szeitz István szülőid tsz-el- nök azt mondta, hogy náluk akkora területen termesztenek burgonyát a tagok a h-rtáji- San, hogy azt g szövetkezet gépeivel permetezhetik a bur­gonyabogai ellen. De ez neu, valósítható meg mindenütt, mert ilyen méretekben csak a hagyományos burgonyater- mesztö helyeken foglalkoznak a háztájiban ezzel a növény­nyel. A kérdés tehát nyitva maradt. Mindenesetre biztató, hogy ezen az összejövetelen megyei szakemberekből álló kis bizottság alakult, amely­nek célja: megkeresni a prob­léma megoldásának a módját Ez nem megy máról holnap­ra, de éppen az élénk vita mu­tatja, hogy sokan kívánják az előrelépést. Erre szükség van azért is, mert a burgonya ter­mesztése közérdek, s mivel a háztáji adja a nagyobb meny- nyiséget, megérdemli, hogv ennek megfelelő figyelmet fordítsanak a vegyszeres nö­vényvédelem eddig többnyire rvoT.1-V iára. H. F. Farkas József meghatódva veszi át a kitün­meg lehetne tenni ezt. De min­denkiben nincs meg az az aka­rat, ami akkor bennünk meg­volt ... — Mások is a körülmények, össze sem lehet hasonlítani — Az igaz! De azért ennél is többre vihetnénk, ha min­denki egy kicsikét — csak egy kicsikét még szorgalma­sabb lenne. Cselédem berek voltak. Szegények. Kilencszázötven- ben a szövetkezet — állami támogatással huszonnyolc pár lábbelit és halinaszárj csiz­mákat vett, ezenkívül minden­kinek egy öltöny ruhát adott. (Ma a Szegerdővel, Fényed­del egyesült szövetkezet több mint négymillió forint része­sedést osztott. És a zárszám­adás után disznótoros ebéden láttak vendégül mindenkit. — A mi nagy vágyunk — mondja két lány —, hogy te­gyen egy klubunk, a KISZ- fiataljainknák egy saját he­lyiségük. — Nemcsak azért lenne ez jó, mert így volna egy kis kö­zös szórakozásunk, tarthat­nánk ott rendezvényeket, ha­nem ez vonzó tenne mások előtt is... — Igen. Úgy szeretnénk ide­csalogatni még több fiatalt!) Az évek szaladtak. Mindig többre vitték — és többen let­tek. — Az ötvenes éveik elejen már néhány középparaszt is •közénk állt. — KUencszázotvenötben már ötvennyolc tehenünk vo|t, huszonkét lovunk, hatvan ko­ca meg a szaporulata. És év­végén több mint ötvennyolc forintot osztottunk munka­egységenként. És akkor csa­pott közénk az ellenforrada­lom . . A vihar megtépázta a. tere­bélyesedő fát. . De aztán új­ra folytatták. (A nehéz időben megedzo- dött Szabadság Termelőszö­vetkezet tagsága meggyőződés­sel dolgozott tovább. Kiugró, hatalmas eredményeket nem ért el szövetkezetünk húsz év alatt — hisz az adottságaink meglehetősen kedvezőtlenek —, de vannak eredményeink és nincs okunk szégyenkezni ..." — idézet a zárszámadási be­szá’-.'Viő’'■ És két húszéves szőve - kezeti tag — Farkas József és Árvái József — kicsit meg- * hatódva Veszi át Szarka Józsei elnökfal a kis piros dobozt, a Mezőgazdaság kiváló dolgozó - ia kitüntetést...) Orbán Károly, az .-egykori elnök, most nyugdíjas. Fa-kas József és Árvái József trak­toros, Farkas Gyula magtáros — Mi ismerjük azt, mi az igaza nehézség. A fiatal éle­tünket ebben töltöttük el. — Mindig jobbat vártunk És mindig jobb is lett Ez adott erőt. — Megelégedve nem va­gyunk. Igaz, szépen keresünk, az életünket össze sem lehet hasonlítani a régivel. De nő­nék az igények is. És azt hi­szem, ez így van jól. — Dolgozunk és akarunk tovább. És mint eddig, re­ménykedünk. Reméltük, hogy ezután is mindig jobb lesz... (A pohárban aranysárga bor. A következő húsz évre koc­cintanak . Y Vörös Márta WMIO©?! NSPXÄP FéssfeftV ism fébreis- N)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom