Somogyi Néplap, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-01 / 27. szám
VITA Válasszák meg barátjukat a fiatalok Ezek a jelenségek, rossz tulajdonságok természetesen a fiatalok egy kisebb részére vonatkoznak. Sok fiatal él olyan családi környezetben, amelyben a szülők züllött, munkakerülő, csavargó, iszákos életmódot folytatnak. Az ilyen szülő sem példamutatással, sem ismereteinek átadása útján, sem pedig az ellenőrzések gyakorlásával nem tudja biztosítani gyermekei megfelelő nevelését. Ilyen környezetben még annak a nevelésnek a pozitív hatása sem marad meg amelyet az iskola, a KISZ vagy más közösség adott. Az ilyen szülők példája a gyermekek szellemi fejlődését rossz irányba tereli, és a kedvező ráhatások ellenére szüleikhez hasonló életvezetést folytatnak, feltehetően még felnőtt korban is. Az ilyen szülők képtelenek gyermekük fizikai, szellemi, erkölcsi fejlődését oly mértékben biztosítani, amint azt a szocialista erkölcs megkívánja. A felnőtt korúak magatartása a szellemileg, kritikailag még nem eléggé érett fiatalok előtt gyakran kedvezőnek látszik, abban kifogásolni valót nem látnak. Á felnőtt sokszor észrevétlenül sodorja a fiatalt az erkölcsi züllés útjára. Igen jelentős az a hatás, amit a munkahely és munkatársak jelentenek a fiatalok nevelésében, fejlődésében. Rendkívül fontos lenne tehát, hogy ezeket a fiatalokat — legtöbb esetben az első munkahelyen — megfelelő erkölcsi hatások érjék. Hogyan alakul a társadalmi tulajdon tisztélete annál a fiatalnál, aki például felnőtt korú munkatársától azt látja, hogy a közös vagyont esákiszalinája- ként kezeli, munkaidőben »fusizással-“ foglalkozik, néha szinte nyíltan, a többi munkás szeme láttára lopja a közös vagyont? Sokszor egy életre deformálja egy-egy felelőtlen felnőtt hatása a fiatal munkamorálját, erkölcsi szemléletét. A felnő ttek, elsősorban a szülők kötelessége mindenáron és minden körülmények között segíteni az ifjúság eredményes fejlődését, hisz minden a gyermekeinkért, fiataljainkért történik; az építő munkánk eredményét, szocialista társadalmunk forradalmi harcának gyümölcsét ők fogják élvezni. Dr. Dicső István főügyészségi ügyész Hobbyja: Képek növényi levelekből Magam is meggyőződéssel vallom, hogy a fiatalok döntő többsége kulturáltan viselkedik, szorgalmasan tanul, dolgozik, a fiatalok jelentős része tehetséges, rendes, becsületes. hazáját szerető állampolgár. A fiatalkorúak ügyészeként évek óta foglalkozom a fiatalok negatív megnyilvánulásaival. A felelősségre vont bűnöző fiatalok száma ugyan nem jelentős, azonban rendkívül káros módon hathat a becsületes életmódot folytató, tanulni, dolgozni szerető fiatalokra. A fiatalkori bűnözés legnagyobb százalékban a vagyon elleni bűntettekből kerül ki. Jellemző, hogy a bűntetteket a fiatalkorúak — az ügyek döntő többségében — nem a létfenntartás érdekében követik el, hanem az indokolatlan, túlzott igények kielégítése végett. (Évtizedekkel ezelőtt ellenkező volt a helyzet!) A garázdaság fő motívuma az, hogy a fiatalkorú ki akar tűnni. De nem a szocialista társadalom erkölcseinek megfelelően: jó tanulással, szorgalmas munkával, udvarias magatartással, hanem botrányhősködéssel. A züllés, bűnözés útjára lépett fiatalkorúkra jellemző, hogy leggyakrabban csoportosan követnek el bűncselekményeket. Az utcákon, a parkokban, a Bala- ton-parton csavargó társaságok tagjai részben unalomból, részben felnőtt voltuk, bátorságuk, ügyességük bizonyítására hajtják végre a kisebb-na- gyobb bűncselekményeiket. Az egyik ötletét a másik nyomban és kritika nélkül elfogadja, mert a^z esetlegesen jelentkező morális ellenkezést, a lel- kiismeret szavát, a büntetéstől való félelmét elhallgatja mind önmaga, mind társai előtt, hiszen gyávának tartanák. Külön-lcülön egyik fiatalnak sincs ezekben az esetekben indítéka a bűncselekmények elkövetésére, vagy legföljebb egynek van! A tényleges indíték tehát éppen az együttes elkövetés »élménye«. A bíróság előtt sokszor az eljáró hatóságok is csodálkoznak, hogy ezek a fiatalok csavargásaik alatt milyen hihetetlenül rövid idő alatt ismerkednek össze. Helytelen a fiatalt minden baráti közösségtől elszigetelni, félve attól, hogy rossz baráti környezetbe kerüL Barátokra, társakra mindenkinek szüksége van. Viszont meg kell tanítani a fiatalokat. a barátok helyes megválasztására: a rossz társaság vezérei ugyanis legtöbb esetben a munkátlan élet, a mának élés »filozófiáját« terjesztik. Ennek következménye az a szemlélet, hogy nem érdemes tanulni, mikor egy segédmunkás tizennat éves korában kereshet annyit, amennyit egv fiatal diplomás. Másrészt dolgozni sem érdemes, hiszen a szülőknek »ku- tva kötelességük« tizennyolc éves korukig gyermekeiket eltartani. Mire a tanulságot levonná, a tanulásra szolgáló évek elszállnak a feie fölött, s az ilyen fiatal úgy érzi, hogy nincs más kiút a számára. mjnt a züllés, a bűncse- lekaménv elkövetése. A film, a televízió adásainak egv része, de a Nyugatról ide látogató turisták, kivándorolt magvarok életmódja, melyből a fiatalok egy része csakis a gépkocsit veszi észre, propagandát jelentenek a nyugati életforma népszerűsítésére. A kellő kritikával még nem rendelkező fiatal a jó szándékú, egyébként nevelő hatású filmeket is sokszor félreérti, vagy csak annyit lát meg belőlük, hogy ott »mindenkinek gépkocsija van«, és az természetes igénye kell legyen egy tizennyolc-húsz éves fiúnak. A fiatalkorúak által elkövetett tiltott határátlépések, annak kísérletei vagy előkészületei is legtöbbször a nyugati propaganda hatására, a kritikátlan nyugaUmádat. valamint a kalandvágy következményei. Helyes és rendszeres felvilágosító, ideológiai munkával a KISZ is eredményesebb munkát végezhet. Érdekességekben, furcsaságokban szinte mindennap bővelkednek a hazai és a külföldi képes folyóiratok. Ahogy írta is az egyik: »Ezemyiféle, földtől és embertől elrugaszkodott ötletet tartanak már számon a világon a legképtelenebb variációkban.« Ma a gépcsodák és műanyagok világában mégis van, aki egészen egyszerű, megszokott anyagokból is tud különlegeset, érdekeset kitalálni. Például: figurák fekete kartonra ragasztott búzasztemekből. Vagy alakok taplóból, fakéregből, gyökérből, ágakból... Körmendi Mátyással, a Somogyi Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság erdésztechnikusával beszélgettünk erről. Égy idő óta ugyanis őt is a »fura egy mestersége van« kategóriájába sorolják. Növényi levelekből készít képeket. — Honnan az ötlet? — Már fiatalabb koromban is érdekelt a festészet. Sokat rajzoltam. Két éve Gödöllőn voltam növényvegyszerezési tanfolyamon. Az egyik óraközti szünetben fölfigyeltem a folyosó vitrinjében egy intarziás fametszetre. S ahogy néztem, különböző leveleket képzeltem bele. Így jött a gondolat. Levelekkel nagyszerű lehetőségek kínálkoznak. Néhány nappal később már kint látták az ismerősök Körmendi Mátyást kislányával az őszi avarban. Keresgéltek, gyűjtögettek, mígnem elkészült az első kép növényi levelekből. Tavaly a Balaton parti bobby kiállításon már láthatták néhány munkáját az érdeklő dók. Több fővárosi fotóripor tér figyelmét is magára vonták az érdekes technikával készített képek. — Érdekes is, de hobbynak mindenképpen csodálatos. Több mint harmincféle levéllel dolgozom. Tölggyel, hárs- sal, platánnal, vadgesztenyével, barkóca berkenyével, tur- bolyával, akáccal, juharral, eperrel, orgonával, nyárfélékkel. Színét és fonákját egyformán használom. Az egészben a legizgalmasabb: kísérletezni a színekkel. Ha erősen préselem, más színű lesz később, mint ha gyengén; ha napon érlelem is más, mini ha szobában tárolom. Ha itatós papír' alá nyomom, szintén más. Hát körülbelül itt tartok most, hogy ezeket már ismerem. Miből mi várható ás mennyire tartós? — A tervei? — Ez hobby. Mindenesetre új formai megoldásokon is töröm a fejem. Azt szeretném, ha levélszerű lenne mindegyik. Első látásra tudni lehessen, hogy ez csak levélből készülhetett. Ez nehéz, mert semmiféle irodalomra nem támaszkodhatok. Jelenleg a vadászati világkiállításra készítek néhány vadászati témájú képet. De azt hiszem, a portrék állnak hozzám a legközelebb. Munka- és időigényes minden darab. Apró kis szálakra bontani vagy vágni a leveleket, felragasztani... Az egyik legsikerültebbnek a Marxról készített portrét tartja. Készen van már a Le- nin-portré is. Tájképeket is szívesen csinál. Azt mondja, nem gondolt volna, hogy örök társa, az erdő, amit 30 éve ró Az utcán — Anyu, nézd, ez a néni milyen kövér! Mint egy hordó! De olyan nagy hordó! — Apu, az anyu délután eltört egy nagy tálat! — Anyu, a tanító néni hazudott! Azt mondta, megyünk kirándulni, és mégis számtanára volt. Kettő is! Otthon — Nem szégyelled magad, Lacika? Hogyan beszéltél a Juliska néni előtt? Meg mit mondtál az úton a tanító néniről? És apunak is árulkodtál! Az utcán nem akartalak megverni, de vedd tudomásai, ha ez még egyszer előfordul... — Anyu, én igazat mondtam! Még egy picit sem hazudtam! — Elhiszem, kisfiam, de nem kell mindig megmondani az igazat. — Csak mikor kell megmondani az igazat! — Hát... amikor Ülik! — És mikor illik? — Ha nem ártunk vele senkinek. — Én mit ártottam a néniÉneklő gimnazisták »A somogyi rétek alatt...« tanár úr egy pillanatra elgondmkodik: »... Hogy ritka eset, ha egy középiskolás osztály rendszeresen énekel? Lehetséges. Évekkel ezelőtt gyakran eltűnődtem ezen. És nem volt nehéz felismerni, hogy másképpen is lehet. Már az előző osztályomnál észrevettem, hogy kirándulás köziben szeretnek, azaz szeretnének énekelni. Valamelyik belekezdett egy divatos táncdalba, a többi folytatta. Már ameddig tudta... A közepénél jobbára összecsavarodott a dallam, elfogyott a szöveg... Maradt egy-két diákdal és mfidalféle. Azt se igen tudták. Én gyerekkorom óta szenvedélycsen szeretem a népdalokat. Akkor azt mondtam: gyerekek, ha volna hozzá kedvetek, énekeljünk együtt:magyar népdalokat. Így kezdődött. Először az általános iskolából má ismert népdalokat f issítettük fel. Azután újakat is megtanultunk. Ismeretleneket, somogyiakat. Ennek a tájnak, ennek a népnek a dalait: Karádról, Buzsákról. Kodály Karádi nótáit lemezről is meg-meghallgattuk osztályfőnöki órán. Azt kívánom, hogy Az erdőnek köszönhetem a már, ilyen hasznos időtöltés nyújt egyszer neki. Arra pe dig nagyon büszke, hogy a Igazság vek, aki olyan kövér, mint egy nagy hordó? — Megbántottad, mert nem szereti, hogy olyan kövér, és te mégis mondod neki. — És ha nem mondom, akkor nem lesz olyan kövér? — Nem érted te ezt, kisfiam. Majd ha nagy leszel. — Anyu! A múltkor, amikor nem akartam elárulni, hogy o halastón csúszkáltunk, azt mondtad, mindig meg keli mondani az igazat. — Az más. Te kisfiú vagy neked mindig meg kell mondanod az igazat a szüleidnek Csak így leszel egyenes, becsületes felnőtt. — Másnak nem? Csak nektek? — De igen, csak... ha olyanról van szó... meg ha tetszik is, akiről szól, és ... — Anyu, a felnőttek mind becsületesek? — Nem mind. Csak azok, akik nem hazudnak. — Akik mindig igazat mondanak? Akkor is, ha kövér nénit látnak? — Akkor nem. hobbymat. ermészet inspirálta erre a zép hobbyra. B. Zs. — Ilyenkor mit kell mondani? Hogy sovány? — Semmit nem kell szólni. — A tanító néniről sem? Meg a tál eltöréséről sem? — Azokról sem. Vannak dolgok, amelyekről tudunk, de nem beszélünk. — És akkor nem hazudunk? — Nem. Este a gyerekszobában — Zoli! Alszol? — Nem. — Anyu azt mondta, ha tudunk valamit, de nem szólunk róla, akkor nem hflZudunk. — Ezt miért mondod? — Mert én vesztettem el apu bőrkesztyűjét, amikor jöttem haza a Laliéktól. — Te? Anyu meg aput szidja, Miért vitted el? — Boxolni! — Holnap megmondalak! — Miért? Nem kell minden igazat megmondani. Amivel ártunk valakinek, arról ne beszéljünk. Ezt mondta anyu! — És kinek ártanál azzal, ha megmondanád, hogyan tűnt el a kesztyű? — Magamnak. Mert jól elvemének! Paál László szeressék a népdalokat és tudjanak belőlük minél többet. Általában az első osztály végére már összekovácsolod- nak; rájönnek a közös éneklés jó ízeire És azt hiszem, ez a legfontosabb. S ha már beléjük öltöttük ezt a szervbe tét, a továbbiakban már ők maguk is igénylik ...« A tanár úr egy pilanatra elgondolkodik: »... ön azt kérdi, milyen módszerrel tanítom a népdalt? Tulajdonképpen nincs különösebb módszerem. Magam nem is vagyok zenész, ösztönösen érzem : népdal-e valami vagy • sem. De ha nem vagyok benne biztos, megkérdezem a szakembereket. Amikor megtanulunk egy újabbat, igyekszem rávilágítani arra, ami nekem különösen tetszik benne. Azt szeretném, hogy ők is észrevegyék a népdal szépségeit, természetességét, üde tisztaságát, egyszerűségét — mindazt, ami a nép dalait művészetté emeli. Hogy miért sziép egy-egy szókép, hasonlat, azt külön is megbeszéljük ...« A tanár úr egy pillanatra elgondolkodik: »... Az alkalom? Hát éneklésre, közös dalolásra hivatalosan nem sok alkalma kínálkozik egy osztálynak. De sort kerítünk rá, ahol csak Lehet. És a többi már jön magától... Néha osztályfőnöki órákon is, de többnyire az iskolán kívül: munka közben, munkába menet a teherautón, kiránduláson, a buszon vagy a vonaton és kinn a szabadban; túra közben, pihenőkön-; itthon meg klubesteken kínálkozik rá. Különösen munka közben szeretnek dalolni. Van ifjúsági szövetkezete az osztálynak: szőlőt művelünk, de mást is elvállaltunk. Például útjavításhoz a padka előkészítését. A lányok saraboltak, a fiúk csákányoztak — énekszóval.« Az ilyen munkákból gyűlik össze az osztálykirándulásokra való. A tavasszal Moszkvába készülünk... Az előző osztályommal is voltam. Emlékszem, megérkezés után nyitott panorámabusszal városnézésre indultunk. Arra figyeltem, hogy maguktól elkezdik: -A somogyi rétek alatt...«, aztán egyiket a másik után. A moszkvaiak mosolyogva integettek a vidám »vengersz- kij« tanulóknak... Itthon szerepelünk a házi ünnepségeken, az iskolai Ki mit tudón, most pedig a körzeti kulturális szemlére is elmegyünk. Egy-két somogyi niépdalcsok orral...« A tanár úr egy pillanatra elgondolkodik. Órájára né’, majd az osztálykönyvre. Én megköszönöm a beszélgetést, hiszen amire kíváncsi voltam, azt megtudtam. I n Iköszönünk. Göndöcz 'j István, a fonyódi gimnázium matematika- fizika szakos tanára órára indul az osztályba. A III/A-sok- hoz. W. E. Reprezentatív helyre takarítónőket felveszünk Ajánlatokat 125910. számra a hirdetőbe. (125910) SOMOGYI NÉPLAP ▼Mániás, im február X. 5
